Olvasói levelek

A Jobbik számomra már régen hiteltelen párt!

Dr. Tõkéczki László távozása a földi létből, Nemzetünk nagy vesztesége.

Köszönöm az újévi jó kívánságukat, ezúton kívánunk Boldog, békés Új esztendőt, sok erőt, kitartást és egészséget, további sikereket áldozatos munkájukhoz!

Köszönjük a jókívánságokat! Egyben kívánunk mi is hasonló jókat Önöknek, a munkájukhoz kitartást, erőt,egészséget, minden jót!

Boldog új évet kívánok a Civil Összefogás lelkes magyarjainak mellékelt versemmel!

Hálásan köszönöm, hogy rengeteg időt, fáradságot áldoznak arra a komoly munkára, amit mindannyiunk javára végeznek.

Eltűnt a Jobbik régi arca. Vélhetően a kemény mag ezt nem fogja annyiban hagyni, ahogy látható volt a gárdisták tüntetéséből, a vidéki alapszervezetek petícióiból korábban, és a régi törzsemberek mozgolódásából manapság.

Örömmel gratulálok a nemzetközi esemény megszervezéséért.

Olyan ez az egész, mint egy rémálom. Mintha minden európai politikai és vallási vezetőnek elment volna az esze, a népek pedig, mint az ostoba birkák a vágóhídon, nézik, miként terelik őket a pusztulásba.

Köszönetemet fejezem ki, hogy részt vehettem a CÖF Budapesti Nemzetközi Konferenciáján.

Akik Szerencsés Károly megrendítő (és mozgósító erejű) írását olvasták (Leverni a keresztet, Magyar Hírlap, 2017. november 11.) azokat különösen nagy örömmel töltötte el, hogy a CÖF-CÖKA november 16-ai szimpóziuma csatlakozott lengyel barátaink kezdeményezéséhez:

AZ IGAZI VESZÉLY MAJD A SZÁZAD VÉGÉN LESZ MINDENKI SZÁMÁRA VILÁGOS.

Ezúttal szeretnénk megköszönni a múlt hét végi lengyel barátainknál tett szép út megszervezését.

Felháborít a gender „tan” térnyerése, nyomulása.

Míg élek Szerelnék alkotni és dicsőséget hozni Hazámra, Magyarországra!

A „lép a nép” szándék beteljesítése nagyon aktuális!

Nehéz lenne tagadni, hogy a magyar (és nemcsak a magyar) társadalom döntő többsége, főleg az, amelyet alapvető emberi jogaitól a kommunista diktatúrában megfosztottak, de talán még a reformkommunisták egy része is, reménykedéssel, illúziókkal fogadta a rendszerváltást.

Nagyon örülök annak, hogy Hosszú Katinka ilyen jókor szólalt meg

Azért szeretem a Fideszt, mert amikor a sok ellenzéki újságíró és blogger azt írja, hogy lopnak, akkor ők megrendezik a hazai történelem egyik legnagyobb sporteseményét…

A kormánypárti sajtófórumok hírt adtak arról (az ellenzékiek is megtehették volna, de náluk a tény- és híranyagközlés is erősen szelektív), hogy egy szlovák hírportál szerint Orbán Viktor több annál, mint egyszerűen csak egy kis ország miniszterelnöke.

Békés felháborodással tiltakozom azon cikkük ellen, ahol egy bizonyos Juhász Péter embertársunkat Petőfi Sándor halhatatlan tájfestő sorát idézve egy derék szamárral egy sorban említeni nem átallották.

Kevés pénz jut mindenre, nagy a síkitás balról, de „tükörbe nézés” nélkül.

Megtörtént, amitől néhányan még jobban féltünk, mint a fanatikus iszlám híveinek továbbra is várható terrorcselekményeitől.

Bíró Zoltán volt az első magyar rendszerváltó politikus, aki konfrontálódott Soros Györggyel

A Forza Nuova feljelentette Soros Györgyöt Catania ügyészségén, mivel attól tartanak, hogy Olaszországot veszélybe sodorja a migrációval.

Az átélt történelem tanított meg arra, hogy erős akarattal és sopánkodás helyett, összefogással, hihetetlen eredményekre képes a nemzet.

Egyre nagyobb hanggal bírálják a magyar kormányt – Magyarországon.

A migrációs hátterű terrorista rémtettek számának állandó emelkedése nem könnyíti meg az európai, magát balliberálisnak nevező politikai elit és a szolgálatában álló cselédsajtó helyzetét. A lelepleződött hazugságok helyébe folyton újakat kell kitalálniuk, miközben csak idő kérdése, hogy ezek is lelepleződjenek. Persze, aki időt nyer, életet nyer, vagy legalábbis politikai túlélést.

Jó pénzt a mások ostobaságán és mások nyomorán lehet keresni. A globalista janicsárképző CEU diákjai, a jövő globalista ügynökei nagyon ostobák. Félreeső zugprovinciákból jöttek egyetemi továbbképzésre az amerikai diploma ígéretével.

Talán a Brexit majd ezen is változtat, bár nincsenek illúzióim. Tragédia, mivé lett a Nyugat, mivé lettek a nyugati társadalmak. Igen, ezredszer is el kell mondani, ezredszer is le kell írni: ha ma egy marslakónak meg kellene mutatni, mi is az az Európa, a mi derék marslakónkat nem lehetne máshová vinni, mint Prágába, Pozsonyba, Krakkóba, Varsóba, Kassára, Zágrábba, Dubrovnikba, Egerbe, Kőszegre, Budapestre, a Balaton mellé, „le” a Délvidékre, „fel” a Felvidékre, talán még Burgenlandba, a Tátrába, Erdélybe és vége is.