Miről beszél Nick Thorpe, a BBC „objektív” és „független” tudósítója?

Az Index válsága kapcsán számomra elképesztő írást tett közzé a magyar média- és politikai viszonyokról a BBC magyarországi tudósítója. Az írás minden, csak nem objektív, semleges és tárgyilagos.

Ez lett a BBC-ből?

De nézzük, mit is ír a tudósító: „azaz ember, aki az egypárti rendszernek való ellenállással került vezető szerepbe, most újra egypárti uralmat hozott létre. Azáltal, hogy elfoglalta az államot – a gazdaságot, a parlamentet, az alkotmánybíróságot, a médiát – azt kockáztatja, hogy nevetségesség válik.”

Miféle független elemzés ez?

Hogyan állíthatja egy valaha szebb napokat látott, a régi szép időkben még nagy nemzetközi tekintélynek örvendő médium, hogy Orbán Viktor egypárti uralmat hozott létre?

Most figyelmeztessük arra az evidenciára, hogy az ellenzék pártok, amelyek állítólag már nem is léteznek, az önkormányzati választásokon önmagukhoz képest egészen jó eredményeket értek el a fővárosban és a nagyvárosok egy részében? Idézzük fel neki a felméréseket, melyek szerint a Fidesz–KDNP jelenleg 51 százalékos támogatottságot élvez, ám ha a szövetségre készülő ellenzéki pártok szimpátiaadatait összeadjuk, akkor 43 százalékon állnak, tehát a 2022-es választásokon kiélezett küzdelem várható és semmiképpen sem lehet biztosra venni a kormányzó koalíció újabb győzelmét?

Vagy emlékeztessük arra, hogy az Európai Parlament magyar ellenzék képviselői, Dobrev, Ujhelyi, Cseh, Donáth a súlyukhoz képest elképesztő kormány- és nemzetellenes politikát folytatnak Brüsszelben és Strasbourgban, az Orbán-gyűlölő Mark Rutte holland miniszterelnökkel fényképezkednek, s az ottani balliberális frakciók ráadásul még komolyan is veszik őket, hiszen ez az első számú politikai érdekük?

Egyszóval, hogy lehet ennyire elvetni a sulykot egy olyan tapasztalt és rutinos újságírónak, mint Nick Thorpe, aki számos magyar konferencián vett részt, itt él az országban és tudja, hogy mi történik a politikai és közéletben? Miért kell ennyire kiszolgálni bizonyos politikai igényeket, miért kell a fake news felé ilyen mértékben elmozdulni?

Nick Thorpe felelőssége óriási abban, hogy mit gondolnak a brit olvasók a magyar belpolitikai viszonyokról. Miért nem lehet fenntartani egyfajta hagyományos brit mértékletességet a vélemények kifejtésekor? Mi akadályozza ezt?

De itt van még egy idézet: „Egyre erősödik a moraj, hogy az ellenzék bojkottálja a parlamentet és a 2022-es választásokat, megfosztva ezzel Orbánt a demokratikus legitimitás melletti utolsó érvétől.”

Ez egészen egyszerűen szánalmas.

Tényleg nem tudja Thorpe, hogy az ellenzék pártok – DK, Momentum, MSZP, Párbeszéd, LMP, Jobbik – gőzerővel készülnek a 2022-es választásokra, és már most azon agyalnak a nap 24 órájában, hogy milyen formában működjön a balliberális ellenzéki együttműködés, ki irányítsa az Orbán-gyűlölő szövetséget, legyenek-e előválasztások, egy lista legyen vagy kettő stb. Már csak azért is erre készülnek, mert hiszen a 2019. októberi választásokon hosszú idő után az ő szempontjukból nagy sikereket értek el, s bevallottan-nem bevallottan, de ez azt bizonyította számukra, hogy mégiscsak lehet győzni a választásokon.

Egyszóval, egy BBC-tudósításnak nem kell balliberálisabbnak lenni a magyar balliberálisoknál.

Az ő „forgatókönyve” – nem nehéz felismerni – inkább hajaz azokra a koncepciókra, amelyek a globalista, Soroshoz köthető, álcivil mozgalmakban és hálózatokban jelennek meg, amelyek abból indulnak ki, hogy az Orbán-kormányt az utcán, forradalmi, netán afféle Black Lives Matter- vagy Antifa-módon kell megdönteni, mert minden más út, például a törvényes és demokratikus – bizonytalan. Jobb és biztosabb a Saul Alinsky és Gene Sharp nevéhez köthető felforgató, anarchiát okozó, a kormányt törvénytelen és erőszakos eszközökkel megdönteni akaró módszerekhez folyamodni. Hiszen: így a biztos.

A tudósító „ajánlata” tehát jelen pillanatban szélsőségesebb, mint a mai balliberális ellenzék politikája Hadházyval, Csehvel, Varjuval, Bangónéval, no és természetesen őszödi Gyurcsány Ferenccel és feleségével.

A BBC tudósítójának elemzése tehát nemhogy nem objektív és független, hanem annál rosszabb: ajánlatos forgatókönyvet vázol fel az ellenzék számára.

És ez már tényleg sok.

Istenem, BBC, hova jutottál?

Ideg- és politikai háború Brüsszelben

A liberális fősodor máris keresztbe tett a történelmi megállapodásnak

Rákosi-klónok

Csak azt nem értem, ilyen fenyegetés után mit csinálnak az állítólagos jogvédők, ideértve az Orbán börtönéről sivalkodó Szél Bernadettet, az összes libsi nem kormányzati szervezetet, Věra Jourovát, a holland miniszterelnököt és társaikat?

„Te, Feri” – ébredt a szemlőhegyi, hajdanán egy tisztességes zsidó család tulajdonából zabrált villában korunk Klárája, s miközben ellenőrizte, hogy megvan-e a nyakához már-már hozzánőtt igazgyöngy nyakéke, nyújtózkodva folytatta reggeli elmélkedését. „Te, Feri – ismételte meg a meghitt megszólítást –, jól számolom, hogy minket legtöbbször hazaárulónak szoktak nevezni?”

Feri elgondolkozott kissé, elővette mindkét kezét, hogy számoljon, de a tíz ujja kevésnek bizonyult a kérdésre adandó válasz megoldásához, pedig titokban még a lábujjait is számba vette. Így inkább ráhagyta élete párjára a kétségek közötti gyötrődést.

„Klára, te pont olyan okos vagy, mint amilyen szép” – válaszolta. „Csak nem arra gondolsz, hogy éppen ideje Orbánt is leárulózni?” – kérdezte vissza gyengéden nejét.

Klára felsóhajtott, majd repdeső pilláit urára vetve elrebegte: „Tudtam, hogy remekül tudunk majd együttműködni, ha már miniszterelnök leszek.” És okostelóján máris kikereste a tisztakezű Gréczy, no meg az exkvízmester telefonszámát, hogy találják már ki, mihez lehetne kötni nagy hirtelen Orbán leárulózását. Mert az még hiányzik a reggeli toaletthez…

Valahogy így tudom elképzelni a július 31-i DK-közlemény megszületésének előzményeit, amelyben rendkívüli nagy leleményességre utalva megismételték a Klára on­line videójában már egy hete elhangzottakat, majd lazán hozzátették az áruló jelzőt is.

Merthogy Klára lélekszakadva igyekezett elsőként cáfolni Orbán beszámolóját a költségvetéssel kapcsolatos brüsszeli tárgyalási eredményekről, és rosszallva lihegte bele a kamerába, hogy bizony ott van az a jogállamiság, ami Orbán szerint nincs ott.

Néhány nap múlva azonban az EP ülésén mégis kevésnek bizonyult Klára számára a napokkal előbb olyannyira dédelgetett jogállamiság ereje, és gyorsan csatlakozott az általa korábban dicsért ET-megállapodást megfúrók táborához. Na, ettől sem lett hitelesebb Kláránk, így aztán a DK július végén meg is spékelte Orbán „vesztes” pozícióját egy zsenge áruló jelzővel, hátha az eltereli a figyelmet Klára zavaros gondolatairól.

„Orbán Viktor azzal ment ki a brüsszeli EU-csúcsra, hogy előtte határozatot fogadtatott el a magyar parlamenttel arról, hogy milyen feltételekkel fogadhatja el az uniós mentőcsomagot… Az EU-csúcson a parlamenti határozat feltételeiből egyik sem teljesült, Orbán mégis elfogadta az uniós mentőcsomagot. A magyar miniszterelnök nemcsak vesztesként tért haza Brüsszelből, hanem árulóként is, hiszen szembement azzal, mint amire állítása szerint felhatalmazást kapott a parlamenttől.”

Hiába, a DK igazán kreatív csapat. És ezúttal a tények és a nyugati liberális sajtó rettentő nyögvenyelős, de a letagadhatatlan tényeket kényszerből közlő állításai sem zavarták meg őket, mert a DK mégiscsak a DK, és nekik mindent szabad. Demokratikusan mellébeszélni, csúsztatni, hazudni, ripacskodni, szemeket kilőni, képződményezni, Hitlert dicsérni.

Ha nekik mindent szabad, legyen szabad nekem is megszólítanom a zabrált villa úrnőjét.

Klára, tegezlek, mert 1996 körül a Pénzügyminisztériumban tegeztük egymást. Igaz, te Draskovics Tibor államtitkár titkárságvezetője voltál, én meg csupán a jogi főosztály helyettes vezetője, de azért néha meg kellett fordulnom Drazsé előszobájában, ahol hajlandó voltál leereszkedni – a rendszerváltozás után eléggé érthetetlen gőgös magasságból – az oda betévedőkhöz.

Be kell vallanom, természetesen a házban tudtuk, hogy ki vagy, és a hátad mögött csak „a komcsi Apró lánynak” hívtunk. Így, minden tisztelet nélkül.

Olvasom a szakmai utad a Wikipedián. Nyilván te is tudod, mi szerepel ott, főként, ha te magad írod a szöveget. Jó lenne, ha a néphülyítést legalább ott felszámolnád. Azt látom ugyanis, hogy 1997-től az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. jogtanácsosa voltál, míg pár sorral feljebb az olvasható, hogy a jogi szakvizsgádat 2002-ben tetted le. Ugye, egyetértünk abban, hogy jogtanácsosként kizárólag a szakvizsgázott jogászok dolgozhatnak, anélkül csupán jogi előadó a jogászpalánta, természetesen sokkal kevesebb hatáskörrel (fizetéssel), mint a jogtanácsosok. Nálatok ez az Altusnál hogy volt?

Mikor hazudtál? Akkor az Altusnál vagy most a Wikipedián?

De mindent alul lehet múlni, és te meg is teszed. Hiszen egészen lenyűgöző az a gondolattársítás, ahogy Orbánt szidod az Index önfelszámoló manővere miatt: „Orbán fél az országtól, fél tőletek, és azt hiszi, ha megvonja az országtól a híreket, meg tudja őrizni hatalmát.”

Igaz, mint azóta kiderült, te tárgyalgattál, egyeztetgettél egy újabb uniós bemószerolás lehetőségeiről az Index főszerkesztőjével, de úgy tűnik, előtted nincs akadály. Erkölcsi téren sem. Sőt pont ott nincs igazán.

Pedig lett volna lehetőséged, hogy valóban megtagadd azt a felmenői múltat, amit születésedkor akaratlanul kaptál. De úgy tűnik, a vér nem válik vízzé. Maradtál az, akinek a hátad mögött tituláltak: „komcsi Apró lány”. Méltó párja lettél annak az embernek, aki erkölcsileg már a Föld középpontja körül őgyeleg.

Feri ugyanis megpróbált még téged is felülmúlni, és fene jót üzent a Kossuth-díjas rendezőnek, miután kinevezték a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnökének.

„Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. Ezek nem finnyásak. Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra Jöjjenek a pártkatonák! Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.”

Nos, éppen csak ordítva feltűnő, hogy az üzenet sima beismerése annak, hogy a Színművészeti valóban liberális kezekben volt évtizedek óta. Mindenesetre nem rendült meg a szívünk attól, hogy 41 év után felmondott egy 76 éves színművészetis tanár, a rendező Zsámbéki Gábor. Nyilván ráfér már egy kis pihenés ebben a korban. Mindössze azon gondolkodom, hogy a momentumos Kádár Barnabás vajon Zsámbékinak megadná a szavazás lehetőségét hajlott kora ellenére?

Mindenesetre nem árt egy kis friss levegőt beengedni a Színművészeti légterébe sem, mert az csak jót tesz a nyitott művészet szabadságának. Az ott sertepertélőknek pedig nem kellene annyira rettegniük a hazaszeretet gondolatától. Bár tény, hogy most már jobb félni, hisz Ferink szerint ezért minden téren földönfutás jár majd.

Mégis, hogy a csodába álljam meg, hogy ne jusson eszembe mindaz, amit a vérprofi komcsik műveltek a földönfutóvá tétel terén? Mert ez az ő eszközük: hontalanná, számkivetetté, száműzötté tenni mindazokat, akik nem az ő parancsuknak megfelelően veszik a levegőt. Ez a Rákosi-lelkületűek eszköze. A szovjet állampolgár Rákosi pedigréje igazán példaértékű lehet szellemi hagyatékát követői részére a gyilkosságért 15 évre történő elítélésével, a 27 rendbeli társtettességről és 17 rendbeli felbujtásról szóló váddal együtt. Nos ő és elvtársai tettek közvetve és közvetlenül földönfutóvá, kitelepítetté mintegy nyolcszázezer értelmiségit, s legalább negyvenezer embert küldtek börtönbe koholt politikai vádak alapján 1953-ban.

A kormánypárt több millió szimpatizánsának bizony kizárólag ez jut eszébe a földönfutóvá tételről. Illetve mostantól majd Gyurcsány Ferenc is.

Csak azt nem értem, ilyen fenyegetés után mit csinálnak az állítólagos jogvédők, ideértve az Orbán börtönéről sivalkodó Szél Bernadettet, az összes libsi nem kormányzati szervezetet, Věra Jourovát, a holland miniszterelnököt és társaikat?

Valószínű készülnek a földönfutóvá tételre a reinkarnálódott Rákosival és a kommunista, véres tradíciókat is őrző, és azokat igazgyöngyként továbbgurító nejével.

Mert végre kimondatott, leíródott az egyesült globalista ellenzék igazsága.

Szerző: Bencze Izabella jogász

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200804-rakosi-klonok

Amilyen az adjonisten…

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200729-amilyen-az-adjonisten

A hazájukat eláruló firkászok egymásnak estek, mert egyikük sem kíván ropogós kenyerére kevesebb vajat. Az Index tulajdonosi köre válaszút elé került.

Az Index hírportál kapcsán a baloldali pártok közös tüntetésen szerették volna világgá kürtölni, hogy demokráciánkat ismét fenyegetik. Indokuk szerint legitim kormányunk galád módon kívánja eltüntetni – egyébként virágzó – sajtóbirodalmuk főszereplőjét.

A közölt álhíreikkel szemben céljuk az igazság elhallgatása. A hazudozás betegségéről nehéz leszokni, különösen akkor, ha azt jól megfizetik. A valóság az, hogy az anyagilag jól megfizetett, ideológiailag elkötelezett újságírók paradicsomában felbukkant a kommunizmusban időnként visszatérő jelenség, a belső tisztogatás véressé váló szükségessége. Ilyen időkben nehéz szembenézni a valósággal. A fake newst ontó firkászok írásait egyre kevesebben nyilvánítják független véleménynek, így az olvasótábor csökkenése a megszokott bevételek elmaradásával jár.

A baj azonban csőstül jön, mert a laptulajdonosok nem a demokráciát kezdik félteni, hanem befektetéseiket. Az üzleti életben ez megszokott, egészséges reakció. Ugyanakkor a hazájukat eláruló firkászok egymásnak estek, mert egyikük sem kíván ropogós kenyerére kevesebb vajat. Az Index tulajdonosi köre válaszút elé került. Alkalmazott újságírói oly messzire dobták a tomahawkot, hogy ezzel már híveik sorát is ritkították.

A józan polgárok felismerik a megkerülhetetlent, saját sorsuk fontosságát, amelynek alapköve az ország jóléte és biztonsága. Az Orbán-kormány megbuktatására egyre kevesebb embert lehet mozgósítani, sőt sokak szerint nagy szükség van az ellenzék mihamarabbi cseréjére. A miniszterelnök népszerűsége töretlen – sőt, csúcsokat döntöget. Magyarország kormánya felvértezve parlamentjének határozatával és a nemzeti konzultációkkal a brüsszeli ring igazi zöld sarkában, a piros sarokból induló kettős mérce mélyütéseit eredményesen állja. Az ellenfél bánatára növekvő szimpatizánstábora erejével már képes visszaütni. Jól kivitelezett jobb horognak számított, amikor valósággá vált, hogy a gazdasági feltételeket nem lehet pártpolitikai érdekek mentén előírni.

Homályos jogállamisági és ideológiai könyöklés helyett, minden tagállamra egyformán, írásban, de jure módon kell rendezni az ide vonatkozó szabályokat. Az egységes Európai Parlament nem a különböző pártokat képviselők ketrecharcosainak színtere. Igazi szerepe messze áll attól, hogy ki kit győz le.

Az európai zsidó–keresztény civilizáció megőrzése a tagországok összesített gazdasági erején múlik. Ezért az EP-ből mielőbb kiűzendők a föderációs eszmék, mert ezek a világkormányzás ugródeszkájának tekintendők. Az egyenrangú nemzetek Európája az unió szövetségi rendszerét fölé emeli a spekulánsok gyarmatosító elképzelésein. A történelemben a birodalmak bukása legyen jó lecke és visszatartó erő.

Szellemi honvédőink vezetésével ismerjük fel, hogy csodálatos kontinensünk társadalmi, gazdasági összetartozása nem függhet ideológiai erőviszonyoktól. A pártcsatározásokat a jogállamiság közösen elfogadott szabályai szerint az EU tagországainak polgárai helyben, az országgyűlési választásokon kezeljék. Mindenkori sorskérdéseiket és érdekeiket helyezzék előtérbe, a világban gyorsan egymást követő történésekből okulva. A szuverén nemzetek és családjaink érdeke megelőzi a pártideológiai elkötelezettséget, ami igazán fontos, az a békesség, a jólét és a fenntartható fejlődés.

Visszatérve az Index tulajdonosainak eszmélésére, igazolva láthatjuk, hogy az olvasókat a valódi gazdasági tények sokkal jobban érdeklik, mint a pártpolitikai cselszövések. Közelítsünk az igazsághoz, és kerüljük el a fake news stílust. A tőke szabad áramlása és a szólásszabadság egyaránt a demokrácia vívmánya. A lapjukat nyereségcentrikusan működtetni akaró befektetők szabadon érvényesíthetik közlési akaratukat. Az olvasók reakciója előbb vagy utóbb igazolja, vagy cáfolja elképzeléseiket. Az ellenzék hazugságlapjai külföldi támogatással is ingoványos terepen járnak. A kormány mellett állást foglaló lapok előnye csak addig tart, míg a polgárok többsége az igazságot olvashatja. Jelen időkben az utóbbiak stadionkörrel vezetnek, annak ellenére, hogy a vereségük közeledtét látó brüsszeli bürokraták szocliberális hadserege most már az európai költségvetésből is támogatni kívánja a lakáj-NGO-kat. A hazai ellenzék újonnan kreált anyagi támogatást élvezhet. A külföldi beavatkozás ellensúlya csak úgy valósítható meg, hogyha a nemzeti érdekeket képviselő itthoni civil szervezetek költségvetési támogatása növekszik. Váljanak egyenjogúvá a Magyarországon működő olyan egyesületek és alapítványok, amelyek a többség véleményét közvetítik és jogait védik.

Az NGO-kat segítő anyagi támogatást a magyar kormány nyíltan ellensúlyozza, mert ezt kívánja a választók kétharmados többsége. Régi magyar mondás: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

A liberalizmus és a fasizmus érdekházassága

A rossz vezető hazudik és hamisít, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban az általa tönkretett ország költségvetéséről

 

Korunk egyik legnagyobb gonoszsága, hogy az ördög bőrébe bújt politikusok megpróbálják megakadályozni szabad létezésünket, és azt is, hogy sorskérdéseinket tisztán lássuk. A keresztény hit mégis segít, Isten útmutatásai alapján megtalálhatjuk azokat a vezetőket, akik bölcsességük folytán átlátnak a szitán. Ha könyörtelen világunkban ezt felismerjük, megbirkózhatunk a ránk szakadó borzalmakkal, súlyos nehézségekkel.

Az úgynevezett jó és gondoskodó emberek a világtörténelem tanú­sága szerint felszabadították népei­ket a hatalmasok elnyomása alól. Igen, vannak jó és rossz emberek. A civilek feladata, hogy ezt idejekorán felismerjék. El kell döntenünk, hogy a rosszakat kizárjuk az életünkből, és ördögi manipulációikat elutasítjuk.

A koronavírus-járvány sokunk szemét felnyitotta. Láthatóvá tette az emberek bizalmát élvező veze­tők és a hatalmaskodó, vezetni akaró emberek közötti különbséget. A jó vezető atyai módon gondosko­dik népéről, a rossz a zavarosban halászik, és a helyzet kihasználásával önző módon hatalomra tör. Nem riad vissza ocsmány módszerektől, a tízparancsolatot megszegve hazudik, hamisít, csal, áruba bocsátja az anyaföldet és saját népét.

Hazudik és hamisít, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban az általa tönkretett ország költségvetéséről. Mások, mint például George Soros, kisemberek összekuporgatott pénzét csalják ki bennfentes információk révén, miközben a szerencsétleneket nyomorba és kilátástalanságba taszítják. A pénzmágusok Európára zúdítják a Közel-Keletről és Afrikából a már kizsákmányolt népeket. Fondorlatos módon Európa őslakosságának föderációt hírdet­nek, ennek megtestesült eredményét láthatjuk napjainkban az Egyesült Államokban.

Visszatérve hazánkra, Gyurcsány Ferencné, született Dobrev Klára is kiérdemelte a rossz ember minősí­tést, hiszen a hozzá csatlakozott uniós képviselőtársaival együtt kiárusítható portékának tekinti hazánkat. A gondoskodó politikai vezetők azonban nem feledik a keresztény tanítást. Hűségesek a hazájukhoz, amit nyíltan vállalnak, a családra a társadalom egységeként, a gazdaság fenntarthatóságá­nak biztosítékaként tekintenek. Tudják, hogy a nemzet sorsa az anyákon nyugszik, és léte függ a születendő gyermekek számától, akik majd nyugalomban élhetnek szüleik földjén. A nagycsaládok léte az emberi civilizáció alfája és ómegája. Ugyanakkor a nemzeti identitás, a társadalmi összefogás, a gazdasági stabilitás nem képzelhető el és nem valósulhat meg a gondoskodó állam nélkül.

Nyugat-Európa országainak vezetői másképp gondolkodnak. Az elszegényedett volt gyarmati országok lakóit szállítják kontinensünkre. Ennek oka, hogy az ottani lehetőségek, az ásványkincskészletek kimerültek, és az odatelepített cégek hozama számukra már nem elégséges. Így aztán ott maradt a fölösleges munkaerő, amely olcsó és kizsákmányolható. Az illegálisan érkező munkások seregeit azonban erős vallási fanatizmus jellemzi. Az iszlám tanításával felvértezve nem dolgozni, hanem hódítani jönnek. Fokozatosan elszívják az életteret Európa őslakosságától. A klasszikus nemzetek felhígulnak, a megosztottság ellentéteket szül. A finánctőkések láthatatlan ereje, az oszd meg és uralkodj elv gyorsan hozzásegíthetné az ultraliberalizmus híveit a központosított európai birodalom kialakításához. Cselszövésük bizonyítható. Segí­tőik igyekeznek biztosítani az egzisztenciájukat életük végéig, ami a jól jövedelmező árulásból fakad.

Szándékaikhoz elégséges elemezni a gazdaságilag adósságcsapdában vergődő nyugat-európai országok ötletét, amely 750 mil­liárd eurós hitel felvételét irányozta elő. Az eladósodás ráerőszakolása a volt szocialista, a Szovjetunió által gyarmatosított országokra pénzügyi rabszolgaságot jelent. Nem nehéz kitalálni, hogy a Soros-féle pénzügyi körök újabb és újabb hitelötleteikkel megpróbálják a még szuverénnek tekinthető államokat igába fogni.

Az erkölcsi szabályok szerint aki rendel, az fizessen. Az unió minden tagállamára vonatkozó hitel felvétele esetén a tagállamok visszafizetési kötelezettsége csak a részükről felvett hitel arányában várható el. Ha a kötelezettség egyetemleges lesz, és a brüsszeli adminisztráció részéről zsarolással valósul meg, akkor elmondhatjuk, hogy az Unió­ban megjelent a liberálfasizmus gyakorlata.

A politikai zsarolással kikényszerített és az előirányzott pénzügyi szankciókkal fenyegetés az Európai Unió jogállamiságának halálát jelenti.

A polgári kezdeményezések hatékonyságának megteremtéséhez, sorskérdéseink eldöntéséhez szükségessé vált Európa civil lakosságának radikalizálódó fellépése. Ehhez elvezethet a magyar–lengyel kezdeményezéssel már működő Euró­pai Uniós Civil Együttműködési Tanács jogosultságainak szélesítése.

A jelen helyzetben megállapíthatjuk, hogy az uniós országok többségében nem történt meg a hitelfelvétel országgyűlési jóváhagyása, sőt az előzetes költségvetést befolyásoló hatásvizsgálat sem.

A magyarországi ellenzék nem beszélhet jogállamiságról és demokráciáról, amikor a népi konzultációt szabotálja és megpróbálja elcsalni. Ha az uniós hitelfelvételre vonatkozó kétharmados ország­gyűlési felhatalmazás a Gyurcsány-bagázsnak nem tetszik, felidézzük vezérük mondatait: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

A VILÁG TÖRTÉNELMÉRŐL ALKOTOTT ISMERETEINKET ALAPJAIBAN AKARJÁK MEGVÁLTOZTATNI

Mi történik az Egyesült Államokban? Miért akarják az amerikai történelemhez szervesen hozzátartozó szobrokat ledönteni a tüntetők, hogyan juthatnak el odáig, hogy immáron George Washington és Abraham Lincoln szobrai is célkeresztbe kerültek? Nem beszélve arról, hogy Európában is megjelentek a tüntetők, s például Londonban már Winston Churchill is elfogadhatatlan történelmi személyiség lett számukra? Mi van e jelenség mögött?

A jelenlegi válságállapotnak különböző szintjei vannak, a felszíntől a mélyig.

Az első szint maga a kiváltó eseményre adott reakció: George Floyd fekete férfival szemben a rendőrök az összes körülményt figyelembe véve brutálisan jártak el, aminek következtében a férfi meghalt. Nyilvánvaló volt a képekből, hogy a fekete férfi nyakát leszorító rendőrrel, s az ehhez asszisztáló társaival szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, és ki kell zárni őket a rendőrség kötelékéből. A jogszerű folyamat megindult, és az is érthetőnek tekinthető, hogy az érintett etnikum tagjai az utcán tiltakoztak az indokolatlanul erőszakos rendőri eljárás miatt, már csak azért is, mert ehhez hasonló események korábban is előfordultak feketékkel szemben.

Eddig még mindez indokoltnak is tartható – azonban itt nem állt meg a történet. S ez már a következő szint, amikor belépnek a képbe a háttérszervezők, a háttérhálózatok. Akik már nem egy elítélendő cselekménnyel kapcsolatban várnak arányos és indokolt jogi-büntetőjogi következményeket, hanem lehetőséget látnak arra, hogy az esemény kapcsán ideológiai és világátalakító céljaiknak megfelelően gyakoroljanak nyomást az államokra, a társadalmakra, az állampolgárokra – s nem utolsó sorban a rendőrségre.

Ma már jól tudjuk, hogy a Black Lives Matter nevű szerveződés, illetve az Antifa nevű szélsőbaloldali mozgalom és más, hozzájuk kapcsolódó csoportok vették át az Egyesült Államokban és főleg Nyugat-Európában – Közép- és Kelet-Európában elszórtabban – jelentkező erőszakos demonstrációk irányítását. Az Antifa mozgalmat kezdetek óta jellemzi a „nacionalizmus” elleni fellépés, ami valójában nem jelent mást, mint hogy a nemzetek, a nemzetállamok létét kérdőjelezik meg, s ha valaki meglepődne, hogy a rendőrség felszámolását is követelik, akkor ne tegye, ugyanis az Antifa már régóta az állami erőszakmonopólium ellen lép fel, s célja leginkább egy sajátos anarchista társadalmi állapot létrehozása. Az Antifa fellép a kapitalizmus és a rasszizmus ellen is, s szerintük hármas elnyomás érvényesül: szexuális, etnikai és osztályalapú.

Az Antifa és a Black Lives Matter tehát már önmagában messze túllépnek a George Floyddal történtekkel kapcsolatos reakciókon, s antirasszista, antikapitalista, nemzetellenes stb. céljaikat próbálják belevinni a tüntetések sorozatába. Ám a Black Lives Matter és az Antifa mögött is állnak erők, amelyek még tágabb és átfogóbb célokat akarnak elérni, s felhasználják ehhez a két mozgalmat. Ma már köztudott, hogy a Soros-hálózat évek óta pénzeli a Black Lives Mattert, s ez önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy amit a mozgalom tesz, az a legkevésbé független attól, amelyet Soros György és az őt előretoló globális elit tagjai lehetőségként megláttak a haláleset kapcsán kialakult elégedetlenségi és gyűlölethullámban.

George Floyd szerencsétlen halálát megpróbálja a globális hálózat kihasználni arra, hogy megtámadja a Donald Trump elnöksége alatt működő rendőrséget, ezen keresztül a „nacionalista”, „rasszista” és erőszakos államot, amelyet Trump irányít. Vagyis, a választások előtt fél évvel ez a legjobb alkalom arra, hogy helyreálljon a világ rendje, Trumpot lejárassák az egyre átfogóbbá váló tüntetésekkel, amelyek mögé a hálózatos logika szerint felzárkózik a média a CNN-től a Washington Postig és tovább, felzárkóznak az ügyeletes megmondóemberek, színészek, zenészek, Hollywood, egyetemi tanárok, művészek, mindenki, akinek befolyása és lehetősége van a közhangulat alakítására.

És ezen a ponton utalnék Borvendég Zsuzsanna cikkének címére, amely a Magyar Nemzet június 29-i számában jelent meg: A hálózatkutatás megkerülhetetlen. A globális hálózatok kutatása pedig különösen az! A cél tehát világos, Trumpot el kell söpörni az útból, jöjjön a legkevésbé sem karizmatikus, de a céloknak megfelelő Joe Biden, akivel az Egyesült Államokat vissza lehet vezetni a „nacionalizmusból” – tehát a nemzeti érdekekre, a középosztály felemelésére irányuló, s a világot csendőrként immáron irányítani nem akaró politikából – a globalista, világuralmi Egyesült Államokhoz.

De – s ez egy újabb, talán a legmélyebb szint – a globális liberális elit elérkezettnek látja az időt arra is, hogy a világ eddigi történelméről alkotott ismereteink alapjaiban megváltozzanak. Ennek a lényege pedig nem is olyan bonyolult: minden, mögöttünk feltorlódott történelmi kort az elnyomás, a hierarchia, az emberek közötti alá- és fölérendeltség, az egyenlőtlenség jellemezte, többek között osztályelnyomás, nemzeti és vallási elnyomás, etnikai elnyomás, s ehhez még társul a szexuális kisebbségekkel szembeni elnyomás is. Márpedig ez a több évezredes korszak alapjaiban és teljes egészében, szőröstül-bőröstül elvetendő, mert a globalista, liberális és baloldali gondolkodás és világlátás szerint csak és kizárólag az emberek közötti egyenlőség, a hierarchiák, társadalmi különbségek nélküli társadalom lehet igazságos, békés és humánus.

Mit sem számítanak az adott korok kihívásai, korszelleme, elvárt és bevált normái, erkölcse, hagyományai, évszázados és működő intézményei. Mit számít az a globalista liberálisoknak, hogy George Washington volt a függetlenné váló Amerikai Egyesült Államok első elnöke, aki az amerikai demokrácia egyik megalapítója, ha kiderül róla, hogy rabszolgákat tartott. Mit sem számít az, hogy Abraham Lincoln az akkori kongresszusi képviselőkkel kínkeserves küzdelmet folytatott azért, hogy végül megszavazzák a rabszolgaság eltörlését, s ezzel éppen a feketék számára kellene, hogy történelmi hősük legyen, ha az őt ábrázoló szobor mégsem megfelelő, mert a szobra előtt egy fekete rabszolga térdel. És mit számít az, hogy Churchill Hitler és a nácizmus legyőzésében oroszlánrészt vállalt és ezzel örökre beírta a nevét a történelembe?

Tehát, a végcél – hasonlóan a kommunistákéhoz – a múlt teljes eltörlése, zárójelbe tétele, s egy új korszak megnyitása, az „igazi” történelem megkezdése, amely az egyenlőségre épül. Washingtonnak, Lincolnnak, Churchillnek, Kolumbusznak Trumppal együtt el kell tűnnie, mai követőikkel együtt.

Ez tényleg vízválasztó törésvonal és vízválasztó korszak, ezért a nemzeti alapú konzervativizmus most már nem elégedhet meg a reagáló kritikával: meg kell védenie azt a történelmet, ami által önkorlátozó és önmérséklő, közösségi normák szerint élő, közösségekhez kötődő szabad emberré váltunk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

 

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most