Gyurcsány most éppen árnyékkormánnyal szórakoztat bennünket – de már kicsit unalmas

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, amikor először hallott arról, hogy a Gyurcsány Ferenc nevű politikai szélhámos árnyékkormányt akar felállítani a felesége vezetésévél, azt hitte, ez valami rossz vicc.

És igen: ez nagyon rossz vicc.

De még annál is rosszabb: ez az ember szórakozik velünk. A szemünkbe nevet, és azt üzeni: Még ezt is megtehetem veletek. És azt üzeni még: végül is minden egyes sunyi, ótvaros dolgom után elmantrázzátok, hogy én egy elviselhetetlen fickó vagyok, utána viszont nem történik érdemben az égvilágon semmi.

Sőt valójában állandóan elmondjátok nap mint nap, hogy én vagyok az ellenzék igazi, valódi vezetője, ugyebár olyan vagyok, mint fénylő csillag a sötét baloldali éjszakában. És hát akkor mi bajotok azzal, hogy én állítok fel egy árnyékkormányt először Magyarországon? Hát ki lenne alkalmas erre? Netán Hadházy Ákos? Vagy Tordai Bence? Vagy Jakab Péter? Vagy kicsoda? Na ugye, erre csak én, Gyurcsány Ferenc vagyok és lehetek képes, akkor meg gyerünk, csávókáim, itt az árnyékkormány!

Nem folytatom, mert a saját fenti mondataimtól kiráz a hideg.

Pedig amit Gyurcsány csinál, az, ha komolyan vesszük, gyalázatos, elviselhetetlen, botrányos. Megalázza, bepiszkítja a magyar közéletet, a magyar demokráciát. De mivel valamilyen érthetetlen oknál fogva még mindig itt van köztünk a politikai életben, ő csak ezt tudja tenni. Hiszen nem adhat mást, mint ami a lényege.

Gondoljanak bele: a Demokratikus Koalíció a legfrissebb felmérések szerint hogyan is áll? Talán 35 százalékon? Vagy legalább 25 százalékon?

Miközben a Fidesz még mindig 47 százalékkal toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját!

Nem, nem: a DK hat százalékon áll, de a Momentum még ott van a nyomában.

Vagyis a DK kispárt és a Momentum is kispárt, a többi baloldali párt pedig törpepárt vagy lényegében már nem is létezik.

Ha pedig egy kispárt alakít árnyékkormányt, az, barátaim az Úrban, a közröhej tárgya.

Amit a DK most csinált, az tehát közröhej! És így is kellene kezelni.

Ez olyan, mintha Kovács Gergely, a Kutyapárt vezetője bejelentené, hogy négy év múlva a pártja kormányalakításra készül. Jót röhögnénk, nem?

Tisztázzuk: politikai és politológiai értelemben is árnyékkormányt az a párt alakíthat, amelyik valóságos és reális alternatívája a kormányzó pártnak. Ez általában kétpártrendszerű országokban létezik, a legfontosabb példa nem más, mint Nagy-Britannia, ahol még mindig a Konzervatív Párt és a Munkáspárt versengése határozza meg – bár most már a liberálisok is „bejelentkeztek” – a brit politikai váltógazdálkodást. A briteknél nagy hagyománya van az árnyékkormánynak, mert mindkét pártnak reális esélye van a választásokon arra, hogy hatalomra jusson. Ezért van értelme, hogy előre bemutassák, kikkel és mire készülnek, hogyan kormányoznának.

Magyarországon ezzel szemben egy domináns pártrendszer van, ahol immáron négy ciklus óta a Fidesz–KDNP fölényesen, kétharmaddal nyeri a választásokat.

Tehát és röviden: egy minimum 47 százalékon álló kormánykoalíció mögött a legerősebb baloldali ellenzéki pártnak, a DK-nak öt-hat százalékos támogatottsága van.

Tehát egyet kérek minden tisztességes és józan jobboldali embertől, sőt mástól is: nevessünk és kacagjunk, mert Gyurcsány tréfáin – ahogyan Kocsis Máté jól közelít ehhez – csak nevetni és kacagni szabad.

Ehhez még annyit teszek hozzá: én Gyurcsány-témában Cato vagyok, és csak azt mondom befejezésül, ceterum censeo: Gyurcsánynak távoznia kell a magyar közéletből. Itt és most!

Nincs már rá szükség ahhoz, hogy a baloldal ne tudjon nyerni választást Magyarországon.

Ennél sokkal jobban állunk.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/09/gyurcsany-most-eppen-arnyekkormannyal-szorakoztat-bennunket-de-mar-kicsit-unalmas

 

Klaus Schwab, a leninista

Ki is az a Klaus Schwab?

Bizonyára már sokan tudják: a világuralomra törő globális elit egyik meghatározó tagja. Az 1971-ben alakult Világgazdasági Fórum (WEF) alapítója, s azóta is az elnöke. 83 éves közgazdász, Henry Kissinger egykori tanítványa, aki mesterének és mentorának tartotta és tartja a még ma is aktív, 99 éves volt amerikai külügyminisztert.

A volt amerikai külügyminiszter szerint ez a világ szempontjából is aggasztó.

Természetesen nincs arról szó, hogy Klaus Schwab és szervezete a globális elit abszolút irányítója, hiszen nyilvánvaló, hogy több szervezet és több társaság bonyolult hálózatából áll össze a globális elit. Az azonban tény, hogy a Schwab – és persze Soros – mögött álló legfontosabb nagyfiúk láthatóan előretolták Schwabot, hogy a WEF-fel együtt egyfajta faltörő kosként indítsák el, és gyorsítsák fel a New World Order, tehát az új világrend felé irányuló folyamatokat a legkülönbözőbb területeken.

Éppen ezért tudnunk kell, hogy Klaus Schwab vajon milyen nézeteket vall istenigazából, kiből, miből merít, amikor a jövő szép új világát kívánja megtervezni.

Amelyről egyre többet beszél és nyilatkozik, valamint ír, melyek közül a legfontosabb a 2020 tavaszán megjelent könyve, a Covid 19: The Great Reset.

Ezekben összefoglalja, hogy egy negyedik ipari forradalom mentén a kapitalizmust újra kell tervezni, „technodemokrácia” kell. S ami a legfeltűnőbb, hogy az összes globalista szereplő, Bill Clintontól kezdve Tony Blairen át egészen Bill Gatesig és persze Joe Bidenig, állandóan egy azonos szófordulattal élnek: „Build back better!”, azaz építsd vissza jobban!

Ez valami olyasmit jelenthet a nagy újrakezdéssel együtt, hogy a kapitalizmus teljes megújítására van szükség. Rendben, de hogyan? Kiből merít Schwab? Ki a példaképe? Nos, a választ egy tévés interjújában láthatjuk. Ebben Schwab egy könyvespolc előtt beszél, a polc legszélén egy mellszobor látható. Ismert alak. A neve: Lenin. Most mondhatnám: van még kérdés? De hozzáteszem: Schwab és társainak nézetei a szép új világról valóban leninista, egyben marxista gondolatok. Hiszen mit is akarnak a Great Reset kapcsán?

„Nemzetközivé lett” világot: világkormányzást. Megszűnik a magántulajdon, a „tőke” uralma: „nem lesz tulajdonom, mégis boldog leszek.” Mindent megkapok, amire szükségem van. Marx mit írt?„Mindenki képességei szerint, mindenki szükséglete szerint.” Aha.

Hányszor kell még legyőznünk a kommunizmust, Istenem?

Egyébként pedig éppen Marx írta, hogy a világtörténelemben a dolgok kétszer jönnek elő: először mint tragédiák (megéltük), másodszor mint komédiák. Lehet, hogy mi, közép- és kelet-európaiak ezen a komédián rengeteget röhögünk. A baj az, hogy az „ártatlan” nyugatiak várják a tragédiát.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/08/klaus-schwab-a-leninista

 

Még egyszer Tusványosról

Az emberi fajták (rasszok) kultúrát hordoznak, a kultúrák emberi fajtákhoz kötődnek

Orbán Viktor világossá tette Bécsben, az osztrák kancellárral tartott sajtótájékoztatóján, hogy amikor azt mondta, mi nem akarunk kevert fajú nép lenni, akkor a kulturális különbségekre gondolt. Hozzátette, ez nem faji, hanem kulturális kérdés.

Orbánnak teljesen igaza van, de érdemes még valamit ehhez hozzátenni.

Illetve két dolgot.Először is: még egyszer szögezzük le, hogy csak az nem értette meg Orbán Viktor Tusványoson elhangzott mondatait, aki tudatosan nem akarta érteni, mert Orbán politikai ellenfél, pontosabban ellenség a számára, és úgy érezte, végre fogást talált rajta, amivel megrengetheti a politikai tekintélyét.Ez azért egyértelmű, mert a faj, fajta kifejezéseket – mint tudományos bevett és elfogadott kategóriákat – hivatalos, liberálisok és a nemzetközi közvélemény által elfogadott dokumentumok is használják. Mint egy héttel korábbi blogomban már utaltam rá, a faj kifejezést használja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, az Európia Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye is, és még lehetne folytatni a sort. Bayer Zsolt háromrészes sorozatában számos, a világ- és a hazai irodalomból ismert szerzőtől idézett sorokat, melyekben természetes módon szerepel a faj, fajta fogalma.

Orbán Viktor védelmében az ostoba rasszista vád kapcsán

A magyar miniszterelnök beszéde nem volt rasszista beszéd. Ők vagy tévednek, vagy tudatosan gerjesztenek Orbán ellen indulatokat.

Itt most tekintsünk el attól, hogy ha nagyon szőrszálhasogatni támadna kedvünk, akkor azt mondhatnánk, hogy az unió Alapjogi Chartájától kezdve Orbán Viktorig mindenki pontatlanul használja a fogalmat, hiszen valójában nem fajról, hanem fajtákról, nagyrasszokról és rasszokról beszélhetünk, amikor megkülönböztetünk népeket, embercsoportokat.

Erre azt lehet mondani: a hazai, sőt a nemzetközi köznyelvben is vannak fogalmak, amelyek bár pontatlanok, elterjedtségük miatt végül is befogadta ezeket a közvélemény és nem érti félre. Ilyenre lehet egy példa a sok közül a tömegtájékoztatási eszközökre a „médiák” kifejezés, ami helytelen, hiszen itt a médium az egyes szám és a média a többes szám, mégis sokan beszélnek „médiákról”, helytelenül, de mindenki tudja, mire gondolnak és senki nem akarja őket megalázni és meggyalázni emiatt – teljesen érthetően, mert a dolognak nincs olyan nagy jelentősége.Na persze az Orbán-gyűlölő világhálózat rögtön azzal jön elő, hogy az említett hivatalos dokumentumokban éppen a fajok közötti megkülönböztetés, diszkrimináció megszüntetéséről van szó, míg Orbán közvetve különbséget tesz jó és rossz fajok között, s ezzel a nácik útjára lép.És ez az, ami baromság.

Ugyanis a magyar miniszterelnök nem azt mondja, hogy azért nem akarjuk a fajok keveredését, mert mi magasabb rendű faj vagyunk, mint mondjuk a muszlim vallású arabok, hanem azt, hogy azért nem akarjuk a fajok keveredését, mert akkor az egyik faj, mely egyben egy kultúrát, vallást is hordoz, alárendelődhet, kiszolgáltatottá válhat a másik fajnak, elveszítheti kultúráját, szokását, erkölcseit, mindennapi létmódját, nemzettudatát.

Vagyis éppen Orbán az, aki el akarja kerülni, hogy a fajok között egyenlőtlenségek támadjanak, mert a történelem arra tanít, hogy ha a fajok keveredtek, akkor abból az esetek döntő többségében nem egy csodálatos új minőség keletkezett, hanem az, hogy az egyik faj átvette a másik faj felett az uralmat, s alárendeltté tette, alávetette és „fajilag” – egyben kulturálisan – diszkriminálta.

Hogyan lehet tehát ezt a faji küzdelmet, az egyik faj másik faj általi leigázását – ha tetszik diszkriminációját – megállítani?Nos pont úgy, amit Orbán mond: a fajok, fajták, kultúrák területi elkülönülésével. Ami nem azt jelenti, hogy egyes emberek ne integrálódhatnának egy másik kultúrába, egy másik rasszba, de teljes, tömeges keveredés mindig háborúhoz és öldökléshez vezetett a történelemben!Faji diszkriminációt indirekt módon az készít elő, aki összekeveri a fajokat. Ezt akarta Richard Coudenhove-Kalergi úr is, a Páneurópa mozgalom megindítója száz éve.

Ha az Európai Parlament és a Biden-féle USA a barátunk, akkor minek ide még ellenség?

Reménykedünk, hogy néhány hét vagy hónap, és jönni fog a támogatás, ami jár nekünk, de valahogy eddig mégsem járt.

És ne legyünk álszemérmesek sem: Samuel Huntington A civilizációk összecsapása című 1996-os, nagy hatású művében azt is világossá tette, hogy számszerűleg a muszlim vallású – és kultúrájú – népek háborúztak a legtöbbet szomszédaikkal, céljuk azok leigázása volt – méghozzá vallási alapvetéseikből kiindulva (ugye, szépen fogalmaztam?).

Európába elsősorban és döntően muszlim migránsok érkeznek tömegesen. Céljuk nem feltétlenül a békés „keveredés” az európaiakkal – ha nem tévedek nagyot.

Na és akkor most mi a jó? Összevissza hazudozni a békés keveredésről és ezzel Európát halálra ítélni, vagy megpróbálni területi elhatárolás alapján megvédeni Európát, s nyugton hagyni egymást a „leben und leben lassen” elve alapján?

Ez a kérdés, válasszatok, nyugat-európai öngyilkosok. Ha a halált választjátok, támadjátok csak – barom módjára – még vehemensebben Orbán Viktort és Magyarországot.

Mi meg, mint mindig, majd védekezünk. Kinek van még emberi arca, segít nekünk.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/08/meg-egyszer-tusvanyosrol-az-emberi-fajtak-rasszok-kulturat-hordoznak-a-kulturak-emberi-fajtakhoz-kotodnek

 

Horn Gábor szerint a piac az Isten

Horn Gábor, a Gyurcsány-kormány volt államtitkára, valahai SZDSZ-es politikus egyszerűen fel van háborodva amiatt, mert az osztrákok és más szomszédos országokból érkezők nem részesülhetnek a hazai benzinárstop előnyeiből. Vagyis, nagyon nem ért egyet azzal, hogy a magyar autósok érdekeit képviseli a magyar állam, és nem a külföldiekét.

Ezt a nemzetgazdasági, a magyar polgárok érdekeit semmibe vevő szabad demokrata, balliberális, kozmopolita gondolkodást jól ismerjük már az elmúlt évtizedekből, a SZDSZ-es miniszterekkel feldúsított Horn-, majd Gyurcsány-kormányok (mert utóbbiból kettő is volt) gyakorlatából.

Meg is szenvedtük rendesen, kezdve a Bokros-csomagtól a Magyar Bálint-féle PPP-konstrukciókon át egészen a Horváth Ágnes liberális egészségügyi miniszter elszólásáig, mely szerint az egészségügyben is minden a profitról szól (mi, szerencsétlenek meg azt hittük addig, hogy a betegek meggyógyításáról).

Ismerjük tehát a ballibek gondolkodásmódját, ami egy cseppet sem változott, s aminek filozófiai lényegét ismét megfogalmazta Horn Gábor: ő piaci fundamentalistának tartja magát, ennélfogva bárminemű ársapka-intézkedést és állami beavatkozást elfogadhatatlannak tart, hiszen azok ellentmondanak az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának.

Ugyanígy gondolkodik egyébként a Demokratikus Koalíció, többek között Dávid Ferenc képviselő, aki – akárcsak Horn – elutasítja a kormány gyakorlatát, de természetesen hasonlóképpen vélekednek a momentumos és más liberális politikusok is.

Horn Gábor azt mondja tehát, hogy a piacnál nincs jobb dolog a világon. Az állam pedig ne avatkozzon bele a gazdaságba, mert csak összezavarja a gazdasági folyamatokat, igazságtalan és károkat okoz.

Hiszen a piac igazságot tesz a gazdasági szereplők között, a tehetségeseket jutalmazza, a tehetségteleneket bünteti, a kereslet-kínálat elve alapján egyensúlyok jönnek létre, minden a valódi értéke szerint cserél gazdát, és ez végső soron a jólétet növeli.

Horn Gábor piaci fundamentalizmusával csak az a baj, hogy már azok sem hisznek benne, akik még mindig hirdetik.

Horn Gábor rögtön ezután a brüsszeli bürokratákat kezdte védeni.

Ugyanis ma már a piac százszorosan megmutatta, hogy az nem egy „láthatatlan kéz” (Adam Smith), ami mint egy független mechanizmus mindent megold, hanem a piac emberekből áll, akik egyre nagyobb és nagyobb profitra próbálnak szert tenni, gátlástalanul és szemérmetlenül.

Talán érdemes megnézni a világ jövedelmének megoszlását, mely már jó ideje azt mutatja, hogy egyre szűkebb körök, az egy százalék egy százalékának kezében összpontosul a világ vagyonának döntő része. Ez a folyamat minden adat szerint évről évre erősödik, a vagyoni egyenlőtlenség brutális méreteket ölt a glóbuszon.

Már régen rájött mindenki arra, hogy a neoliberálisok által fennen hirdetett lecsorgási (trickle down) elmélet, mely szerint jó az, ha kiválasztódik egy dúsgazdag réteg, mert majd ők az extraprofitjukat újra befektetik, beruháznak, munkahelyeket teremtenek és így az alul lévő is jól járnak („lecsorog” hozzájuk a pénz) – egyszerűen nem igaz. A tények azt mutatják, hogy az extraprofit nem csorog le sehová, hanem pénzügyi spekulációk révén tovább növekszik ugyanazoknak a zsebében.

Vagy hivatkozzak a baloldaliaknak oly kedves Karl Marxra, aki már a XIX. században megírta, hogy a tőke természeténél fogva – piaci hatások alapján! – centralizálódik és koncentrálódik, hiszen a nagyhal megeszi a kis halat, illetve globalizálódik, s legyűri a nemzetgazdasági érdekeket?

Már régóta lehet tudni: a piac – főleg a globálissá vált piac – meghatározó szereplői a piac jó hatásainak megszüntetésére törekednek. Vagyis, a globális piaci elit akarja leginkább megszüntetni a piacot.

Nos, ezért kell az állam, a nemzetállam, amelyik a piacellenes gazdasági elitet ellensúlyozni képes, például az energia, olaj és gáz világpiacán, ahol keselyűk és héják határozzák meg és manipulálják az árakat – leginkább az egekbe srófolva a háború kellős közepén. Az állam képes egyedül megvédeni egy ország állampolgárait az elszegényedéstől.

De hát ez túl „gyakorlatias” gondolkodás egy piaci fundamentalistának. Éljen az elv! Éljen az elmélet! Éljen a megbonthatatlan eszme!

A „férgese” pedig – a lakosság – pusztuljon, hiszen az eszme érvényesülésének útjában van.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/06/horn-gabor-szerint-a-piac-az-isten

 

 

Ne dicsérjük agyon a Gyurcsány nevű politikai szélhámost, ha kérhetem!

Rövid leszek: jó lenne, ha végre abbahagynánk a nemzeti oldalon az őszödi böszme rendkívüli képességeinek nyakló nélküli dicsérgetését.

Állandóan, vagyis inkább túl sokszor hangzik el, hogy „el kell ismerni”, hogy Gyurcsány micsoda kiváló szervező, milyen ügyes stratéga, micsoda remek irányító, hálózatépítő, milyen ravasz, milyen megfontolt, hogy hosszú távon építkezik, egészen biztosan ő fogja vezetni a baloldalt a további évszázadokban is stb., stb., stb.

Ne vicceljünk ezzel!

Először is: Gyurcsány legfontosabb jellemzője, hogy egy piszkos politikai szélhámos, aki 2004 és 2009 között tönkretette az országot. Mind politikailag, mind gazdaságilag, mind – s számomra ez talán a legfontosabb – erkölcsileg. Ez az ember óriási károkat okozott a magyar demokráciának, és még mindig óriási károkat okoz a magyar demokráciának, mert a sors valami furcsa szeszélye folytán még mindig itt van, itt ágál közöttünk.

A Momentum abban éli ki magát a nemsokára összeülő új parlamentben, mint annak idején, tevékenysége kezdetén, 2017-ben: a rombolásban.

Ha tehát Gyurcsányról akarunk bármit mondani, akkor azzal kezdjük, ami a lényege: az ország legkártékonyabb politikusáról van szó, aki mellesleg folyamatosan tönkreteszi a balliberális oldalt.

Ez utóbbi persze nem fáj nekünk, de az már igen, hogy ebben az országban képtelen létrejönni a baloldalon egy tisztességes, nemzeti, konstruktív ellenzék. És ez nagy baj a magyar demokráciára nézve!

És talán ideje lenne elszámoltatni…

Tehát: Gyurcsánynak nem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy okos, ügyes, jó szervező, kiváló vezető, karizmatikus főnök, hanem az, hogy egy kártékony szélhámos, egy Cipolla, aki nagyon sokat árt a magyar politikai életben. A szélhámosok, gátlástalan politikai kalandorok természetesen lehetnek tehetségesek, de ez a tehetség a pokolba vezet – ha ezt nem hangsúlyozzuk ki eléggé és újra és újra, akkor félrevezetjük a magyar közvéleményt, és főleg félrevezetjük a fiatalokat. Ami pedig nagyon veszélyes játék.

Nekünk nem kell Churchillt követni, aki azt mondta a második világháború alatt a Hitler elleni szövetségesek keresésekor, ha kell, az ördögről is hajlandó lesz néhány jó szót szólni (Sztálinra gondolt ekkor).

Szerény megítélésem szerint nekünk már nincs szükségünk arra, hogy Gyurcsányról szóljunk néhány jó szót, annak érdekében, hogy maradjon továbbra is a baloldal vezére.

Azt gondolom, már lehetünk olyan nagyvonalúak, hogy kimondjuk Gyurcsányról azt, amit gondolunk.

Azért, mert szeretnénk megtisztítani a magyar közéletet az ilyen végtelenül kártékony alakoktól.

Ez szép, erkölcsös, tiszta szándék. Nem?

Higgyük el nyugodtan: már egy gyurcsánytalanított baloldal sem jelent veszélyt ránk nézve.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/04/ne-dicserjuk-agyon-a-gyurcsany-nevu-politikai-szelhamost-ha-kerhetem

El a kezekkel a magyarországi választásoktól!

Ebből tényleg elég volt!

Az EBESZ (Európai és Biztonsági Együttműködés Szervezete) választási megfigyelő küldöttsége hatalmas létszámmal ismét idejött Magyarországra, s újra, még a négy évvel korábbinál is elfogultabb, az ellenzék szája íze szerint való időközi jelentést tett le az asztalra.

Az EBESZ mint nemzetközi szervezet immáron nem vehető komolyan. Egyszerűen kinevethetnénk őket, ha nem lenne nagy a tét, s ha ezt a szervezetet a helyén kezelné a nemzetközi közvélemény, s annak tekintené, ami valójában: a balliberális fősodor globális politikai eszközének.

De nincs így: a nemzetközi liberális szervezetek az EBESZ-re, mint valamiféle megfellebbezhetetlen orákulumra tekintenek, s az általuk adott elfogult, hamis értékelést a  magyar választási rendszerről politikai fegyverként használják fel az Orbán-kormánnyal szemben.

Ez a véleménye Jezry Kwasniewskinek, az Ordo Iuris lengyel konzervatív jogi kutatóközpont (melynek partnere az Alapjogokért Központ) társalapítójának és igazgatótanácsi elnökének is, aki a Szövetség a Közjóért szervezet misszióvezetőjeként tizennyolc munkatársával együtt megfigyeli a magyarországi választásokat.

De nem pusztán ezt teszik: egyben értékelik az EBESZ itteni küldöttségének tevékenységét is, és határozott véleményük van róla. Kwasniewski a lapunknak adott interjújában egyértelműen fogalmaz: az EBESZ időközi jelentése gyakorlatilag átveszi az ellenzék rendkívül kritikus, megalapozatlan és elfogult álláspontját arról, hogy itt Magyarországon nincsenek meg a feltételei a tiszta és szabad választásoknak. Megállapítja: „Az egész inkább emlékeztet elfogult újságírásra, mint egy tényekre alapozott semleges értékelésre.”

A magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal illették a magyar választási rendszert.

Ennél is tovább megy a Századvég Alapítvány elemzése az EBESZ jelentéséről; ők már úgy fogalmaznak, hogy a szervezet a magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal bírálják a magyar választási folyamatot, s ez végső soron nem a tárgyilagos megfigyelést szolgálja, hanem az nem más, mint a demokratikus választásokba történő beavatkozás.

És ez már nem akármilyen vád – de teljességgel megalapozott és indokolt.

Jól tudjuk: eleve baloldali és liberális európai parlamenti képviselők és a Soros-hálózathoz köthető NGO-k kezdeményezték, hogy az EBESZ hatalmas, kétszáz fős megfigyelő csapatot küldjön Magyarországra, amire Európában még sohasem volt példa, mintha országunk egy afrikai diktatúra lenne, Idi Amin vagy Mugabe véreskezű diktátorok birodalma. Vérlázító!

És a végeredmény ennek alapján nem is lehetett, nem is lehet kétséges, már csak azért sem, mert – miként a Századvég taglalja – a küldöttség például 13 politikussal találkozott, amelyből csak három tagja a kormánypártoknak, tíz közéleti szereplőt pedig kizárólag az ellenzék holdudvarából választott ki. Nem beszélve arról, hogy a kilenc civil szervezetből, amelyekkel találkoztak, hét totálisan kormányellenes álláspontot és a nyílt társadalom eszméjét képviseli évek óta, már csak azért is, mert a Soros-féle alapítványok támogatják e szervezeteket.

Van még kérdés, Ildikó?

Szerintem nincs, viszont következtetés annál inkább.

Az mégpedig, hogy a 21. század húszas éveire megértük, a nagy tekintélyű, a nemzetközi jogot állítólag hitelesen képviselő szervezetek sem mások immáron, mint a fősodratú globalista-liberális körök hatalmi intézményei, a politikai háború eszközei és fegyverei. Ugyanúgy, ahogyan sajnos – és erről máshol már írtam – a valaha nagy tekintélyű, mára azonban lezüllött nemzetközi sajtótermékek és médiumok.

És ez brutális fordulat a világtörténelemben, mert elvesznek a tekintélyek, elveszik a bizalom az intézményekben, amelyek valaha korlátozták, megfékezték az indulatokat és a gyűlöletet.

Ma már szítják ezeket az indulatokat.

De jelenleg nincs mit tenni: eljött az ideje, hogy az EBESZ-re megfigyelőket kell küldeni – méghozzá minél többet –, megakadályozandó, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba. Eljutottunk odáig, hogy a megfigyelőket is meg kell figyelni!

Nem szabad megengednünk, hogy piszkos nemzetközi akarat, a globalista nagyfiúk bele tudjanak szólni a magyar választásokba!

Nem kell még egyszer üzenni a nemzeti tábornak: mindnyájunknak el kell menni április 3-án!

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/03/el-a-kezekkel-a-magyarorszagi-valasztasoktol