Miért volt fontos Szijjártó Péter jelenléte Davosban?

Sokakat talán meglepett még a nemzeti-konzervatív oldalon is, hogy Szijjártó Péter jelen volt és részt is vett egy panelbeszélgetésen a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) éves összejövetelén. Holott jól tette, hogy odament, beszélt és tárgyalt.

Nem kétséges persze, hogy a „davosi elit” elképzelései a szép új világról – melyről jómagam is többször írtam és beszéltem már – lényegében véve egy elviselhetetlen jövőt vázolnak fel az emberiség számára. Ezeket foglalta össze először maga Klaus Schwab a 2020 júniusában megjelent The Covid 19: The Great Reset című könyvében, de az azóta eltelt időszakban követői, hívei, elittársai – köztük Yuval Noah Harari izraeli történész – több részletben bontották ki a nagy újrakezdéssel kapcsolatos elképzeléseiket, s ma már pontosan tudhatjuk, hogy ha ezek megvalósulnának, az nem lenne nagyon más, mint egy „fasiszta kommunizmus”, amelyben az egyén, az ember minden szabadságától megfosztott lényként élné tovább az egyébként élhetetlen életét.

Vagyis, a WEF körül tömörülő pénzügy világelit, valamint politikusok, médiaszemélyiségek, közéleti guruk, gigacégek vezetői (angolosan: CEO-i) társasága valóban nem tűnik éppenséggel a legvonzóbb közegnek.

És az is biztos, hogy a davosi elit által megfogalmazott – voltaképpen disztópikus, de számukra gyönyörűséges – elképzelések a jövőről, a „negyedik ipari forradalomról”, a nemzetek felszámolásáról, a tulajdon nélküli boldog emberekről, a családok felbomlasztásáról, a totális kozmopolita világtársadalomról, a transzhumanista, félig ember, félig robotszerű lények létrejöttéről nem éppen az Orbán-kormány elképzeléseit tükrözik vissza – hogy egészen finoman fogalmazzak.

Egyszóval tényleg felmerülhet a kérdés sokakban: mit keresett Szijjártó Péter Davosban, ahol a magyar kormány céljaival homlokegyenest ellentétes elképzelések, sőt időnként borzalmas víziók bontogatják a szárnyukat?

A válasz azonban egyértelmű: helyes volt, hogy Szijjártó Péter elfogadta a meghívást és egy rövid időt eltöltött ebben a közegben.

Miért mondom ezt?

Ennek két fő oka van.

Az egyik, talán a fontosabb, hogy a WEF brutális hatalomra tett szert a világ sorsa alakulásának befolyásolásában. Ne feledjük, a WEF-hez 1600 gigavállalat kapcsolódik, 364 kormány, 246 civil szervezet és a sajtó, média 234 vezető szereplője.

És azt se feledjük, hogy a mostani találkozón is mintegy kétezren vettek részt, egytől egyig országos, de világszinten is befolyásos személyiségek, legalább ötven állam- és kormányfő, mintegy 110 milliárdos a legnagyobbak közül, és persze olyan személyek, mint többek között Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök, Larry Fink (Blackrock), Jack Ma (Kína, Alibaba) és még folytathatnám napestig.

Nos, ahol a világ sorsával kapcsolatban döntenek, ott jelen kell lenni. Jelen kell lenni akkor is, ha nem értünk egyet szinte semmivel, amit Klaus Schwab csapata képvisel. Jelen kell lenni, és meg kell próbálni befolyásolni a döntéseket, a nemzeti érdekeket kell képviselni.

Nyilvánvaló, hogy ez egy Bill Gatestől Jens Stoltenbergig és tovább terjedő mezőnyben szinte lehetetlen vállalkozás.

De ennek ellenére ott kell lenni, mert meg kell mutatni, fel kell mutatni azt az alternatív gondolkodásmódot, világlátást és értékrendet, amit Magyarország képvisel a fősodratú, hatalmas erővel és forrásokkal rendelkező davosi elittel szemben.

Másfelől nyilvánvaló, hogy ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy külügyminiszterünk olyan háttértárgyalásokat folytasson, amelyek által bizonyos előnyöket lehet kiharcolni hazánk számára – ha mást nem, akkor kivételes bánásmódot. Mint ahogyan az uniós szankciók alól is ki tudtuk-tudjuk húzni magunkat, lásd legutóbb az olajembargóval kapcsolatos magyar külön utat, a megszerzett kedvezményeket.

Vagyis fontos, hogy mindenki lássa a nemzet-konzervatív oldalon: abszolút nem megjelenni, bojkottálni ezeket a fórumokat lehetséges megoldás, de nem biztos, hogy a legcélravezetőbb. Célravezetőbb az, hogy nem vágjuk el a szálakat a globális elittől, tárgyalunk, de nem alkuszunk meg, hanem próbálunk Dávidként szembemenni a Góliáttal – tárgyalások, egyeztetések, esetleg kölcsönös, de még vállalható engedmények útján.

Persze, mindennek van határa, számunkra nyilvánvalóan léteznek vörös vonalak, amelyekben nem engedünk – nem engedhetünk, mert akkor önmagunkat adnánk fel.

Mert tudjuk Adytól: Petőfi nem alkuszik!

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/02/miert-volt-fontos-szijjarto-peter-jelenlete-davosban

 

Orbán olyan, mint Djokovics? Igen!

Talán emlékeznek rá az olvasóim, hogy jómagam írtam már Novak Djokovicsról, a kiváló szerb teniszezőről, és nagymértékben kritizáltam azt a jelenséget, hogy ha a nyugati világ bármelyik tornáján lépett fel, a közönség döntő része szinte „csípőből” ellene szurkolt, különösen Párizsban és Londonban, de akár ázsiai nagyvárosokban is.

Megírtam azt is, hogy ennek az oka nem lehet más, mint az a mély, zsigeri ellenszenv a Kelet- és Közép-Európából vagy a Balkánról jött sportolókkal szemben, ami a nyugati világot jellemzi. Djokovics tényleg szinte már esedezte a közönség szimpátiáját, szeretetét, de ez semmit sem számított. Itt hős csak Federer vagy Nadal lehet, esetleg a szegény elnyomott Williams testvérek, vagy bárki, aki nyugati, csak nem egy nyomorult, szegényházi balkáni fiatalember. (Annak idején Szeles Mónika is panaszkodott erre a jelenségre.)

Ezek után ért váratlanul egy román újságíró, méghozzá Adrian Onciu publicisztikája az Opozitian.net nevű román portálon.

A következőket írta A davosi globalistáknak az igazság csak hallucináció lehet című cikkében: „Orbán Viktor maradt Európa utolsó mohikánja, az egyetlen politikus, aki képes nyíltan hangot adni véleményének, nem fél a globalista baloldalt csodáló csőcselék meglincselésétől.”

S itt jön a meglepő mondat:

ha úgy tetszik, ő Novak Djokovics megtestesítője a politikában. Több olyan vezető nélkül, mint Orbán, a konzervatív Európának kevés esélye marad.

Nos, ez bátor hasonlat!

De Onciu nem bontja ki igazán, hogy mire gondol akkor, amikor Orbán Viktort Djokovicshoz hasonlítja.

Megteszem helyette, ugyanis úgy vélem, értem őt, és egyet is értek vele.

Először is: Djokovics is, Orbán is „Keletről” jön, viszont vannak annyira „pofátlanok” mind a ketten, hogy nem fogadják el a jól ismert szereposztást, mely szerint a nagy nyugati országoknak meghatározó a szavuk, a keleti gyüttmenteknek viszont kuss a nevük. Mindketten teljesen természetesnek tekintik azt, hogy semmivel sem rosszabbak, fejletlenebbek annál, mint a nyugati vetélytársaik. És ennek tudatában és ennek magabiztosságával lépnek fel a nemzetközi porondon, s Orbán a tárgyalóasztaloknál, Djokovics pedig a teniszpályán, sok ezer néző előtt bizonyítja be azt, hogy nemcsak arról van szó, hogy legalább annyira jók ők, mint nyugati ellenfeleik, hanem sok tekintetben tehetségesebbek és invenciózusabbak náluk, s inkább tőlük kell tanulni, s nem a szervezők, a média, a nyilvánosság és a közvélemény által agyondédelgetett, agyonimádott nyugati „sztároktól”.

Vagyis, természetesnek tekintik az egyenrangúságot, a demokratikus hozzáállást, senkinél nem tartják magukat alábbvalónak, de senkivel szemben nem várnak el kiváltságokat, s nem mutatnak sem fölényt, sem arroganciát.

Másfelől, kiváló diplomaták mind a ketten. Djokovics több nyelven beszél, a megnyert versenyei után éretten és végtelenül figyelmesen beszél az adott helyről, ahol megnyerte a versenyt, a közönségről, a körülményekről, figyelmes a szervezőkkel és a versenyt kiszolgáló személyzettel szemben, vagyis mindenkinek megadja a kellő figyelmet és kiváló átlátó- és tájékozódási képességgel rendelkezik. Nos, ugyanez mondható el Orbán Viktorról is, ezt talán nem is kell részleteznem a diplomáciai képességeit, az unióban, a nemzetközi szervezetekben való fellépéseinek hatásosságát, rendszerező és világos okfejtéseit akár egy beszédben, akár egy tárgyaláson, akár egy sajtótájékoztatón.

S végül, de nagyon nem utolsósorban: Djokovics képes volt ellenállni a kötelező vakcinázásnak, abbeli meggyőződése szerint járt el, hogy az mRNS-vakcinákkal kapcsolatban erős kételyek merülhetnek fel, hiszen nem esett át a vakcinákra vonatkozó fázisok mindegyikén, hatásmechanizmusa tehát valójában nem egyértelmű. Az ausztrál hatóságok kitiltották az országból ott és akkor. S láss csodát: ez évben részt vehet az ausztrál nyílt teniszbajnokságon – oltás nélkül. Igaz, közben a Pfizer egyik igazgatója is kijelentette már az Európai Parlamentben, hogy tényleg nem óvnak meg a vakcinák a megfertőződéstől és annak továbbadásától sem…

És ez a bátorság igaz Orbán Viktor esetében is. Nem engedett a kötelező vakcinázás követelményének – de sajnos ezt a küzdelmet még folytatni kell. Úgy, ahogyan a készpénz megszüntetésének, egy ostoba, öngyilkos szankciós politikának, az LMBTQ-ideológiának és a klímaidiotizmusnak is ellent kell állni.

Hiába gondolják ezt másképp a davosi elit tagjai Klaus Schwabbal és Bill Gatesszel az élen, éppen most is Davosban…

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/01/orban-olyan-mint-djokovics-igen

 

Vezető hatalomgyakorlók, ha találkoznak

Macron elnök és Alexander Soros „elnök” beszélgetése Párizsban

Egy kép van előttem. Ezen Macron és Alexander Soros beszélgetnek az Elysée Palotában.

Történt, hogy a napokban Párizsban immáron negyedik alkalommal tartották meg a Békefórumot, amire szokás szerint a francia elnök neves és fontos személyeket hívott meg, hogy erősítsék a békefolyamatot a világban.

Hogy el tudjuk helyezni, mi a célja igazán ennek a fórumnak, érdemes a honlapjukat idézni: „Évente megrendezett fórumunk egyben platform a többszereplős kezdeményezések elindítására is, azaz olyan új normatív vagy szervezeti eszközökre, amelyek közvetlen hatással vannak a globális kormányzásra. Tágabb értelemben ez a globális kormányzási megoldásokkal kapcsolatos párbeszéd és együttműködés tere. Ez egyben a hálózatépítés, a kétoldalú találkozók és a közvetítés tere is.”

A Fórumra meghívást kapott köztársasági elnökünk, Novák Katalin is, s egy panelbeszélgetésben is részt vett. Számos vita és tárgyalás zajlott a két nap során, fontos emberek részvételével.

Az esemény díszvendége ezúttal nem más volt, mint Kamala Harris amerikai alelnök, s mellette számos államfő kapott meghívást.

Az esemény zárásaként Emmanuel Macron díszvacsorán fogadást adott a párizsi Elysée Palotában meghívott legfelsőbb vezetőknek. Ezen is részt vett Novák Katalin, fotó is készült, amelyen Macronnal és feleségével látható együtt.

Eddig rendben is vagyunk, nagy megtiszteltetés volt a meghívás a franciául is kitűnően beszélő elnökasszonyunk és országunk számára.

Ám láttam még egy képet a fogadásról, amelynek már nem tudtam felhőtlenül örülni…

Ezen a képen  Alexander Soros, Gyuri bácsi szépreményű fia beszélget egy rövidital társaságában, komolyan és elmélyülten Emmanuel Macronnal. Alexander Soros, amerikai mellett egyben magyar állampolgár – nemzetünk büszkesége – közösségi oldalán tudatta mindezt többmilliós követő táborával. Azt írta, „jó újra látni elnök urat egy újabb sikeres párizsi békefórumon.”

Hát igen, a régi jó kapcsolatok… Azokat ápolni kell. És – mint látjuk – Macron ápolja is.

Még szép, hogy ezt teszi, hiszen a Párizsi Békefórum egyik legfontosabb célja a globális kormányzás megteremtése, s ezen keresztül a világ nagy problémáinak és kihívásainak kezelése. Mintha csak a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum testvér-intézménye volna, ahol viszont maga Gyuri bácsi szokott megjelenni és beszédet mondani – miként legutóbb is tette, ahol Kissingerrel szemben az Oroszország elleni háború folytatását, Oroszország legyőzésének fontosságát hangoztatta.

A Békefórumra viszont a fiát küldte el, nem véletlenül: előbb vagy utóbb át kell vennie az ő szerepét, hiszen azért szállnak, repülnek az évek. Macron pedig – ahogyan az annak a rendje – államfőkhöz méltó módon fogadta és hívta meg a díszvacsorára Alexandert. Hiszen ezen a találkozón azokat illett meghívnia, akik valódi befolyást gyakorolnak országok és összességében a világ sorsának alakulására… Vagyis: Alexander Sorosnak ott volt a helye, Marcon „realista” volt és „őszinte”.

Eszembe jutott egy régi Cseh Tamás dal: „Egy képre gondolok, tudod… hol végre zöldágra jutok…”

Én is egy képre gondolok – de zöldágra nem jutok…

Csak nézem, nézem ezt a képet a két hatalomgyakorlóról, és arra gondolok: most még többet tudok a világról…

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/11/vezeto-hatalomgyakorlok-ha-talalkoznak-macron-elnok-es-alexander-soros-elnok-talalkozoja-parizsba

 

Mit képzel az Egyesült Államok nagykövete, David Pressman? Ebből elég volt!

David Pressman, az USA újonnan kinevezett nagykövete, akinek már a személye is provokációnak tekinthető Joe Biden részéről, burkoltan megfenyegette Magyarországot, mert hazánk – Törökország mellett – még nem ratifikálta Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. Azt mondta, reméli, ez ügyben nem lesz szükség nyomásgyakorlásra.

Ha ilyen barátunk van, akkor már nincs is szükség ellenségre – mondhatnánk némi malíciával. De hát úgy van az, hogy egy Nagy Testvérből meglehetősen nehézkesen lesz igaz jó barát.

Ezt már megtapasztalhattuk Mark André Goodfriend esetében is, aki 2013 és 2014 között volt ideiglenes ügyvivője az amerikai nagykövetségnek: a „Jóbarátra” – hiszen ezt jelenti a neve – nem igazán volt találó a nomen est omen (a név minősít) latin kifejezés. Inkább az ellenkezője.

Jól megrágtuk már, jól megtapasztaltuk már, hogy mi a valós helyzet: ha az Egyesült Államokban demokrata elnök van hatalmon, akkor, aki ide jön hozzánk, „természetesen” azonnal beleszól – vagy legalábbis bele próbál szólni – a belügyeinkbe és kritizálja a kormányzatot, ha az éppen nemzeti és konzervatív.

Nincs is ezen mit csodálkoznunk tehát, különösen azok után, hogy maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk – egyben igazi kurucos magyar ember – egy nyilatkozatában elmesélte, hogy olyan demokrata nagykövet is érkezett már Magyarországra, méghozzá a tízes években, aki nemes egyszerűséggel bement a magyar Külügyminisztériumba, s egy papírt adott át, amelyen az szerepelt, hogy a magyar kormánynak és a parlamentnek miben és hol kell megváltoztatnia az alaptörvényünk szövegét…

Kell még valamit mondani ehhez képest?

Igen, méghozzá azt, hogy nagyon biztató módon megmozdult a nemzeti oldal a pressmani fenyegetés hatására: voltak, akik nyílt levélben utasították vissza a „Nyomdász”, vagy más fordításban „Újságíró”, de leginkább Nyomásgyakorló Nagykövet Úr fenyegető szavait, volt, aki petíciót indított el a nagykövet megnyilvánulásával szemben, s születtek közéleti emberektől, elemzőktől olyan írások, amelyek mélyen elítélik a nagykövet elfogadhatatlan megnyilvánulását (csak hogy neveket is említsek: Felföldi Zoltán, Kiszely Zoltán, Sándor Kinga).

És ez így rendben is van.

Van az a régi mondás: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

David Pressman úr jobban teszi, ha gyorsan megtanulja azt, hogy ő ezúttal nem egy szolgalelkű, a nagyságtól megijedő vagy megijedni akaró országba tévedt. Lehet, hogy eddigi pályafutása alapján ehhez szokott hozzá, ezért rossz hírem van számára: ezúttal „országára” akadt.

Itt mi, magyarok, az összes ellenálló és forradalmi hagyományunkkal együtt, s időnként forró vérünkkel megtanítjuk majd neki, hogy milyen magatartást várunk el egy nagykövettől. Legyen az bár amerikai, orosz, kínai vagy Tabor-szigeteki. Mert mi komolyan gondoljuk a népek, országok közötti egyenjogúságot, más szóval élve a demokráciát.

Mi komolyan gondoljuk.

Mint ahogy az amerikaiak is komolyan gondolták akkor, amikor kivívták a függetlenségüket a rajtuk uralkodni akaró britekkel szemben.

De az már, úgy látszik, nagyon régen volt…

Viszont a magyar közvélemény figyelmébe ajánlom, hogy ez a 45 éves politikus komoly, tapasztalt, rafinált, ügyes diplomata. Igazi kihívás!

Kemény dió lesz megtörni, mert a mosolya mögött nagyon nagy elszántság van, ezt látni rajta. Az elszántság lényege: leverem Magyarország ellenállását, beállítom őket a sorba.

Hányszor kell még idéznem mostanában, már nem csak az uniós „barátaink” kapcsán annak a fegyencnek a megtalált naplóját, aki azt írta: csak a barátoktól ments meg Uram engem, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Nekünk, magyaroknak viszont fülünkbe csengenek Krisztus szavai és II. János Pál pápa szavai: Ne féljetek!…

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/10/mit-kepzel-az-egyesult-allamok-nagykovete-david-pressman-ebbol-eleg-volt

 

Gyurcsány most éppen árnyékkormánnyal szórakoztat bennünket – de már kicsit unalmas

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, amikor először hallott arról, hogy a Gyurcsány Ferenc nevű politikai szélhámos árnyékkormányt akar felállítani a felesége vezetésévél, azt hitte, ez valami rossz vicc.

És igen: ez nagyon rossz vicc.

De még annál is rosszabb: ez az ember szórakozik velünk. A szemünkbe nevet, és azt üzeni: Még ezt is megtehetem veletek. És azt üzeni még: végül is minden egyes sunyi, ótvaros dolgom után elmantrázzátok, hogy én egy elviselhetetlen fickó vagyok, utána viszont nem történik érdemben az égvilágon semmi.

Sőt valójában állandóan elmondjátok nap mint nap, hogy én vagyok az ellenzék igazi, valódi vezetője, ugyebár olyan vagyok, mint fénylő csillag a sötét baloldali éjszakában. És hát akkor mi bajotok azzal, hogy én állítok fel egy árnyékkormányt először Magyarországon? Hát ki lenne alkalmas erre? Netán Hadházy Ákos? Vagy Tordai Bence? Vagy Jakab Péter? Vagy kicsoda? Na ugye, erre csak én, Gyurcsány Ferenc vagyok és lehetek képes, akkor meg gyerünk, csávókáim, itt az árnyékkormány!

Nem folytatom, mert a saját fenti mondataimtól kiráz a hideg.

Pedig amit Gyurcsány csinál, az, ha komolyan vesszük, gyalázatos, elviselhetetlen, botrányos. Megalázza, bepiszkítja a magyar közéletet, a magyar demokráciát. De mivel valamilyen érthetetlen oknál fogva még mindig itt van köztünk a politikai életben, ő csak ezt tudja tenni. Hiszen nem adhat mást, mint ami a lényege.

Gondoljanak bele: a Demokratikus Koalíció a legfrissebb felmérések szerint hogyan is áll? Talán 35 százalékon? Vagy legalább 25 százalékon?

Miközben a Fidesz még mindig 47 százalékkal toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját!

Nem, nem: a DK hat százalékon áll, de a Momentum még ott van a nyomában.

Vagyis a DK kispárt és a Momentum is kispárt, a többi baloldali párt pedig törpepárt vagy lényegében már nem is létezik.

Ha pedig egy kispárt alakít árnyékkormányt, az, barátaim az Úrban, a közröhej tárgya.

Amit a DK most csinált, az tehát közröhej! És így is kellene kezelni.

Ez olyan, mintha Kovács Gergely, a Kutyapárt vezetője bejelentené, hogy négy év múlva a pártja kormányalakításra készül. Jót röhögnénk, nem?

Tisztázzuk: politikai és politológiai értelemben is árnyékkormányt az a párt alakíthat, amelyik valóságos és reális alternatívája a kormányzó pártnak. Ez általában kétpártrendszerű országokban létezik, a legfontosabb példa nem más, mint Nagy-Britannia, ahol még mindig a Konzervatív Párt és a Munkáspárt versengése határozza meg – bár most már a liberálisok is „bejelentkeztek” – a brit politikai váltógazdálkodást. A briteknél nagy hagyománya van az árnyékkormánynak, mert mindkét pártnak reális esélye van a választásokon arra, hogy hatalomra jusson. Ezért van értelme, hogy előre bemutassák, kikkel és mire készülnek, hogyan kormányoznának.

Magyarországon ezzel szemben egy domináns pártrendszer van, ahol immáron négy ciklus óta a Fidesz–KDNP fölényesen, kétharmaddal nyeri a választásokat.

Tehát és röviden: egy minimum 47 százalékon álló kormánykoalíció mögött a legerősebb baloldali ellenzéki pártnak, a DK-nak öt-hat százalékos támogatottsága van.

Tehát egyet kérek minden tisztességes és józan jobboldali embertől, sőt mástól is: nevessünk és kacagjunk, mert Gyurcsány tréfáin – ahogyan Kocsis Máté jól közelít ehhez – csak nevetni és kacagni szabad.

Ehhez még annyit teszek hozzá: én Gyurcsány-témában Cato vagyok, és csak azt mondom befejezésül, ceterum censeo: Gyurcsánynak távoznia kell a magyar közéletből. Itt és most!

Nincs már rá szükség ahhoz, hogy a baloldal ne tudjon nyerni választást Magyarországon.

Ennél sokkal jobban állunk.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/09/gyurcsany-most-eppen-arnyekkormannyal-szorakoztat-bennunket-de-mar-kicsit-unalmas

 

Klaus Schwab, a leninista

Ki is az a Klaus Schwab?

Bizonyára már sokan tudják: a világuralomra törő globális elit egyik meghatározó tagja. Az 1971-ben alakult Világgazdasági Fórum (WEF) alapítója, s azóta is az elnöke. 83 éves közgazdász, Henry Kissinger egykori tanítványa, aki mesterének és mentorának tartotta és tartja a még ma is aktív, 99 éves volt amerikai külügyminisztert.

A volt amerikai külügyminiszter szerint ez a világ szempontjából is aggasztó.

Természetesen nincs arról szó, hogy Klaus Schwab és szervezete a globális elit abszolút irányítója, hiszen nyilvánvaló, hogy több szervezet és több társaság bonyolult hálózatából áll össze a globális elit. Az azonban tény, hogy a Schwab – és persze Soros – mögött álló legfontosabb nagyfiúk láthatóan előretolták Schwabot, hogy a WEF-fel együtt egyfajta faltörő kosként indítsák el, és gyorsítsák fel a New World Order, tehát az új világrend felé irányuló folyamatokat a legkülönbözőbb területeken.

Éppen ezért tudnunk kell, hogy Klaus Schwab vajon milyen nézeteket vall istenigazából, kiből, miből merít, amikor a jövő szép új világát kívánja megtervezni.

Amelyről egyre többet beszél és nyilatkozik, valamint ír, melyek közül a legfontosabb a 2020 tavaszán megjelent könyve, a Covid 19: The Great Reset.

Ezekben összefoglalja, hogy egy negyedik ipari forradalom mentén a kapitalizmust újra kell tervezni, „technodemokrácia” kell. S ami a legfeltűnőbb, hogy az összes globalista szereplő, Bill Clintontól kezdve Tony Blairen át egészen Bill Gatesig és persze Joe Bidenig, állandóan egy azonos szófordulattal élnek: „Build back better!”, azaz építsd vissza jobban!

Ez valami olyasmit jelenthet a nagy újrakezdéssel együtt, hogy a kapitalizmus teljes megújítására van szükség. Rendben, de hogyan? Kiből merít Schwab? Ki a példaképe? Nos, a választ egy tévés interjújában láthatjuk. Ebben Schwab egy könyvespolc előtt beszél, a polc legszélén egy mellszobor látható. Ismert alak. A neve: Lenin. Most mondhatnám: van még kérdés? De hozzáteszem: Schwab és társainak nézetei a szép új világról valóban leninista, egyben marxista gondolatok. Hiszen mit is akarnak a Great Reset kapcsán?

„Nemzetközivé lett” világot: világkormányzást. Megszűnik a magántulajdon, a „tőke” uralma: „nem lesz tulajdonom, mégis boldog leszek.” Mindent megkapok, amire szükségem van. Marx mit írt?„Mindenki képességei szerint, mindenki szükséglete szerint.” Aha.

Hányszor kell még legyőznünk a kommunizmust, Istenem?

Egyébként pedig éppen Marx írta, hogy a világtörténelemben a dolgok kétszer jönnek elő: először mint tragédiák (megéltük), másodszor mint komédiák. Lehet, hogy mi, közép- és kelet-európaiak ezen a komédián rengeteget röhögünk. A baj az, hogy az „ártatlan” nyugatiak várják a tragédiát.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/08/klaus-schwab-a-leninista