Gyurcsány most éppen árnyékkormánnyal szórakoztat bennünket – de már kicsit unalmas

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, amikor először hallott arról, hogy a Gyurcsány Ferenc nevű politikai szélhámos árnyékkormányt akar felállítani a felesége vezetésévél, azt hitte, ez valami rossz vicc.

És igen: ez nagyon rossz vicc.

De még annál is rosszabb: ez az ember szórakozik velünk. A szemünkbe nevet, és azt üzeni: Még ezt is megtehetem veletek. És azt üzeni még: végül is minden egyes sunyi, ótvaros dolgom után elmantrázzátok, hogy én egy elviselhetetlen fickó vagyok, utána viszont nem történik érdemben az égvilágon semmi.

Sőt valójában állandóan elmondjátok nap mint nap, hogy én vagyok az ellenzék igazi, valódi vezetője, ugyebár olyan vagyok, mint fénylő csillag a sötét baloldali éjszakában. És hát akkor mi bajotok azzal, hogy én állítok fel egy árnyékkormányt először Magyarországon? Hát ki lenne alkalmas erre? Netán Hadházy Ákos? Vagy Tordai Bence? Vagy Jakab Péter? Vagy kicsoda? Na ugye, erre csak én, Gyurcsány Ferenc vagyok és lehetek képes, akkor meg gyerünk, csávókáim, itt az árnyékkormány!

Nem folytatom, mert a saját fenti mondataimtól kiráz a hideg.

Pedig amit Gyurcsány csinál, az, ha komolyan vesszük, gyalázatos, elviselhetetlen, botrányos. Megalázza, bepiszkítja a magyar közéletet, a magyar demokráciát. De mivel valamilyen érthetetlen oknál fogva még mindig itt van köztünk a politikai életben, ő csak ezt tudja tenni. Hiszen nem adhat mást, mint ami a lényege.

Gondoljanak bele: a Demokratikus Koalíció a legfrissebb felmérések szerint hogyan is áll? Talán 35 százalékon? Vagy legalább 25 százalékon?

Miközben a Fidesz még mindig 47 százalékkal toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját!

Nem, nem: a DK hat százalékon áll, de a Momentum még ott van a nyomában.

Vagyis a DK kispárt és a Momentum is kispárt, a többi baloldali párt pedig törpepárt vagy lényegében már nem is létezik.

Ha pedig egy kispárt alakít árnyékkormányt, az, barátaim az Úrban, a közröhej tárgya.

Amit a DK most csinált, az tehát közröhej! És így is kellene kezelni.

Ez olyan, mintha Kovács Gergely, a Kutyapárt vezetője bejelentené, hogy négy év múlva a pártja kormányalakításra készül. Jót röhögnénk, nem?

Tisztázzuk: politikai és politológiai értelemben is árnyékkormányt az a párt alakíthat, amelyik valóságos és reális alternatívája a kormányzó pártnak. Ez általában kétpártrendszerű országokban létezik, a legfontosabb példa nem más, mint Nagy-Britannia, ahol még mindig a Konzervatív Párt és a Munkáspárt versengése határozza meg – bár most már a liberálisok is „bejelentkeztek” – a brit politikai váltógazdálkodást. A briteknél nagy hagyománya van az árnyékkormánynak, mert mindkét pártnak reális esélye van a választásokon arra, hogy hatalomra jusson. Ezért van értelme, hogy előre bemutassák, kikkel és mire készülnek, hogyan kormányoznának.

Magyarországon ezzel szemben egy domináns pártrendszer van, ahol immáron négy ciklus óta a Fidesz–KDNP fölényesen, kétharmaddal nyeri a választásokat.

Tehát és röviden: egy minimum 47 százalékon álló kormánykoalíció mögött a legerősebb baloldali ellenzéki pártnak, a DK-nak öt-hat százalékos támogatottsága van.

Tehát egyet kérek minden tisztességes és józan jobboldali embertől, sőt mástól is: nevessünk és kacagjunk, mert Gyurcsány tréfáin – ahogyan Kocsis Máté jól közelít ehhez – csak nevetni és kacagni szabad.

Ehhez még annyit teszek hozzá: én Gyurcsány-témában Cato vagyok, és csak azt mondom befejezésül, ceterum censeo: Gyurcsánynak távoznia kell a magyar közéletből. Itt és most!

Nincs már rá szükség ahhoz, hogy a baloldal ne tudjon nyerni választást Magyarországon.

Ennél sokkal jobban állunk.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/09/gyurcsany-most-eppen-arnyekkormannyal-szorakoztat-bennunket-de-mar-kicsit-unalmas

 

A külső ellenszél dacára is: egyre eredményesebb és hatékonyabb a korrupcióval szembeni küzdelem Magyarországon

A magyar kormány az 1425/2022. (IX. 5.) Korm. határozatban egy korrupcióellenes, független hatóság létrehozásáról döntött annak érdekében, hogy a feladat- és hatáskörrel rendelkező hatóságok megtegyék a szükséges lépéseket minden csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzésére, felderítésére és kijavítására, amely hátrányosan érintheti az EU-s költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét. Ennek kapcsán a határozat külön kiemeli a hazai közbeszerzési eljárások keretében végrehajtott európai uniós pénzügyi támogatások kérdését.

A kormány szeptember 30-áig tesz javaslatot az Országgyűlésnek a korrupcióellenes hatóság felállításáról szóló törvény megalkotására, aminek elfogadása után az új testület még 2022. november 21-e előtt létrejöhet. Emellett a kormány még júliusban vállalta, hogy a független, korrupcióellenes hatóságon túl egy korrupcióellenes munkacsoportot is létrehoz azért, hogy Magyarország végre hozzájuthasson a magyarokat megillető uniós forrásokhoz. Utóbbiban a kormányzati és nem kormányzati szereplők létszám és szavazati jog tekintetében paritásos alapon vesznek részt, és annak működéséhez a korrupcióellenes hatóság nyújt adminisztratív támogatást. A cél tehát a jogellenességek és szabálytalanságok megelőzése, felderítése és kijavítása lesz.

A korrupció elleni összehangolt, hatékony állami fellépés a 2010-es kormányváltás nyomán válhatott a legmagasabb közpolitikai szintek célkitűzésévé. Az erről szóló fontos nyilatkozatot 2011 novemberében írta alá a közigazgatási és igazságügyi miniszter, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész, erkölcsi kötelezettséget vállalva az általuk vezetett állami szervek korrupcióval szembeni ellenállóképességének erősítésére, és a szükséges hatékony eszköztár fejlesztésére. Az összefogáshoz a következő évben csatlakozott az Országos Bírósági Hivatal, majd 2014-ben a Belügyminisztérium, 2016-ban a Közbeszerzési Hatóság és a Magyar Nemzeti Bank, 2019-ben pedig a Gazdasági Versenyhivatal.

A kormány 2012 márciusában elfogadta közigazgatási korrupció-megelőzési programját, amely elsődlegesen a közigazgatási, és részben egyes közszolgálati korrupciós jelenségek visszaszorítását célozta meg, erős hangsúlyt helyezve a megelőzésre és az integritás rendszer erősítésére is.

Pozitív jelek és eredmények most is vannak. A Számvevőszék 2020-ban a korábbiakhozképest nagyobb hatást gyakorolt a magyar közszféra integritására, a korrupció megelőzését biztosító fejlesztésekre például az önkormányzatok korrupció elleni védettségének értékelésével, és a számvevőszéki javaslatok más szervezeteknél is jól segítik a korrupció megelőzését. Az ÁSZ felmérései alapján az utóbbi években tovább erősödött a közszféra védettsége, és a magyar gazdaság – az adócsalásra ösztönző motivációkat gyengítő adópolitika révén is – fenntartható módon kifehéredett az elmúlt évek során.

Az 1328/2020. (VI. 19.) Korm. határozatban elfogadták a 2020–2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiáról szóló dokumentumot, valamint az ahhoz kapcsolódó középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtásának intézkedési tervét.A negyedik Orbán-kormány egyúttal a stratégia célkitűzéseinek megvalósítását segítőintézkedéseket aszerint fogadta el 2020 nyarán, hogy a korrupcióellenes együttműködésről szóló közös nyilatkozatot aláíró szervek körének bővítése érdekében, csatlakozásra kérte fel a nyilatkozathoz addig még nem csatlakozott állami szerveket. Egyúttal felkérte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, az Állami Számvevőszéket, az Országos Bírósági Hivatalt, a Gazdasági Versenyhivatalt, a Közbeszerzési Hatóságot, a Legfőbb Ügyészséget, a Kúriát, a Magyar Nemzeti Bankot, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot, hogy szakpolitikai eszközeikkel támogassák a kormányhatározat céljainak megvalósítását, aktívan közreműködve a stratégiában és a kapcsolódó intézkedési tervben szereplő feladatok végrehajtásában.

Ugyanakkor a szuverenitásának maradéktalan érvényesüléséért küzdő Magyarország – azaz a magyar állam – nehézségekkel is szembesül, így a külső hatalmi erők, a nem épp transzparenshálózatban működő NGO-k befolyásával. A korrupcióellenes küzdelem hazai reformerei már nem egyszer tapasztalhatták, hogy az állami közpolitikát és Magyarországot kívülről próbálják gátolni az eredményességben. Ebben a bonyolult erőviszony-rendszerben – a korrupció állami kapuit bezárni igyekvő kormányzati vezetők és a korrupciós kérdést uniós, illetve nemzetközi szinten támadási felületként használni kívánó baloldali ellenfelek harcában– nyerhet igazán jelentőséget a hatékony korrupciókontrollt megerősíteni célzó új hatóság felállítása. Hazánk már hosszú évek óta sokat tesz egy olyan új állami-társadalmi modellmegteremtéséért, amely biztosítani képes a közjavak korrupciómentes elosztását, s amely hatékonyan üldözi és bünteti magát a korrupciót, mint a törvényi (és erkölcsi) normáktól eltérő cselekményt.

A külső politikai nyomásgyakorlás azonban még tart. Idén áprilisban, az országgyűlési választás után szinte azonnal az Európai Bizottság olyan, a jogállamisági eljárást megindító levelet (hivatalos jegyzéket) küldött a magyar kormány részére, amellyel érezhetően erősíteni kívánta a téma addigi balliberális narratíváját. A Bizottság a levelében „független” kutatóintézetként hivatkozik a Korrupciókutató Központ Budapest (Corruption Research Center Budapest, CRCB) nevű szervezetre, amely politikailag elfogultnak tekinthető, hiszen az intézet munkatársai és szerzői között például Ungár Klára korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselőt és Túry Mártont, az ellenzéki Momentum Mozgalom korábbi kabinetfőnökét is megtaláljuk. A CRBC nemzetközi kutatási programjait a többi között a Nyílt Társadalomért Alapítvány is támogatta. Az uniós eljárás tétje jelentős, hiszen, ha úgymond bebizonyosodik, hogy közvetlenül sérülnek az EU pénzügyi érdekei hazánkban, akkor az Európai Tanáccsal együtt az uniós támogatások egy részének felfüggesztésével vagy zárolásával is büntethetnek minket.

A magyar fél azonban mindezen körülmények ellenére az együttműködés szándékát mutatja folyamatosan a Bizottság irányába. Pár hónappal később, júliusban megszavazta a parlament az új vagyonnyilatkozattételi rendszert az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvényt módosító törvénycsomag egyik meghatározó részeként. A fő cél a parlamenti képviselők és a kormányzati tisztviselők pénzügyi információinak nyilvánosságra hozatala az intézményi elszámoltathatóság általános javításával oly módon, hogy a jövőben a magyar országgyűlési képviselőknek is az Európai Parlament szabályai szerint kell majd nyilatkozniuk a vagyoni helyzetükről. Az új szabályozás alapján be kell számolniuk a képviselői megbízatást megelőző három évben végzett tevékenységeikről, valamint minden olyan tevékenységről, amelyből adóköteles jövedelmük származik. A rendszer bevezetése az Orbán-kormány szándéka szerint a nemzetközi viták elkerülését is szolgálja, ami a mostani válságos időkben Európa és Magyarország számára egyaránt stratégiai érdek.

Az elmúlt hónapok korrupcióellenes, illetve pénzügyi átláthatóságot célzó intézkedései ennek a célnak a minél hatékonyabb elérését szolgálja. Magyarország például továbbra is hajlandó támogatni az észszerű közös kül- és biztonságpolitikai törekvéseket, mindeközben a pénzügyi szuverenitása megőrzésével – és tárgyalási pozíciója megerősítésével – veszi fel a küzdelmet a korrupcióval, és az ennek a küzdelemnek az uniós elismerését gátolni igyekvőkkel szemben.

https://alaptorvenyblog.hu/a_kulso_ellenszel_dacara_is_egyre_eredmenyesebb_es_hatekonyabb_a_korrupcioval_szembeni_kuzdelem_magyarorszagon.html

 

A két jó barát, együtt harcol, s issza borát

Szokták mondani, hogy az idő sok mindent megold. A megoldások eredője az a történés, amely megjelenése után átgondolt, sőt kiérlelt válaszokat vár.

A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok, a két nép testvéri barátsága nehéz helyzetekben is példát mutatott. Egymás kezének elengedése mindkét országban mindig is az ellenzék pártpolitikusainak óhaja volt, a jobboldali nemzeti és keresztényideológiát képviselő kormányok megdöntésére irányult.

A lengyel és magyar nép évszázados barátságáról, fenntartásáról kizárólag csak állampolgáraik dönthetnek. Előre vételezhető, hogy ez a döntés pozitív.

Olyan háborús konfliktus, mint az orosz-ukrán összecsapás országaink érdeke és a térképen történő elhelyezkedése kapcsán néhány kérdésben más reakciókat válthat ki. Az orosz agresszió alaphelyzet, nincs vita. Vitán felül állt, hogy a háborúból menekülők ellátása és befogadása szolidáris kötelezettségünk. A magyar és lengyel emberek példamutatóan álltak és állnak ki az Ukrajnából érkezők mellett.

Tény azonban az is, hogy a Kárpátalján élő őshonos testvéreink békéjének megőrzésére a háborúból kimaradás mellett kellett döntenünk. Ezt kormányunk azzal a döntéssel tette nyilvánvalóvá, hogy az ukránok oldalán kiállt, viszont nem szállítunk fegyvereket igazságos harcukhoz. Kárpátalján most a háború elől menekülő ukránok is békés megállóhelyre lelhetnek.

Segélycsomagjaink a szolidaritás jegyében, minden ukrán állampolgárnak megkülönböztetés nélkül folyamatosan szállításra kerülnek.

Magyarország energiafüggősége az orosz gáztól és olajtól, az Unió tagországait figyelembe véve, kiemelkedő. Földrajzi helyzetünknél fogva rövid időn belül máshonnan beszerezni, mint az oroszoktól, nem lehetséges. Amennyiben ezek a szállítások a hosszútávú szerződések ellenére leállnának, gazdaságunk azonnal szó szerint a padlóra kerülne, kárt okozva a Magyarországon működő külföldi kézben lévő vállalatoknak. Így többek között német, amerikai beruházások működése is megszakadna.

Politikai alapon megközelítve a háborús helyzetből adódó gazdasági problémákat, a magyar kormány mindvégig jelezte, hogy az energiaszankciókkal csínján kell bánni. A tények makacsok, Nyugat-Európa számos országának népei ma már rettegnek a tél beköszöntésétől. Az állampolgárok egyre nagyobb tömege az energiát érintő szankciókat vitatja, sőt, a tiltakozó utcai megmozdulások száma is növekszik. Nem túlzás azt mondani, hogy Európa népeinek többsége követeli a fegyverszünetet, és a béke megteremtése mellett áll.

Az USA geopolitikai törekvése erődemonstrációt eredményezett. Az igazi küzdelem a két nagyhatalom között zajlik. Eközben ezért Ukrajna drágán fizet, sajnálatos módon lakosainak ezreivel. Láthatjuk, hogy az oroszok keményfejűek. Szankciókra szankciókkal válaszolnak. Európa lakossága szenved, miközben világosan látja, hogy ezt a háborút egyik fél sem nyerheti meg. Jelenleg Ukrajna sakktábla, vajmi kevés köze van ahhoz, hogy létrejöjjön területén a béke.

Lengyel barátaink az igaztalanul megtámadottaknak fegyvert is szállítanak. Ők is bőrükön érezték, a náci Németország és bolsevik Szovjetunió támadásait. Valószínűleg úgy vélik, hogy erős amerikai segítséggel véglegesen megoldhatják hazájuk függetlenségét. Ezen óhajuk azonban a NATO segítségével is biztosított. A NATO nagyon helyesen tagjainak védelmét biztosítja, nem támadó jellegű intézmény. Kettősséget jelent, hogy a NATO-ban is részt vállaló USA viszont egyre nagyobb mennyiségű és hatékonyságú fegyverrel lehetséges támadáshoz segíti Ukrajnát, amelynek vezetője, sajtónyilatkozatokat figyelve, ha tehetné, Moszkváig sem állna meg.

A folyamatos, Európai országok által is nyújtott fegyveres segítség, kijelenthetjük, hogy nem visz a béke irányába. A NATO szövetségeseknek elrettentő erőt kell felmutatni, Európa védelmét hosszú távon garantálni. A katonai szövetség, ha teszi a dolgát, tagországai védelmét biztosítja.

Feltehető kérdés, hogy amikor az oroszok a Krím-félszigetet elfoglalták, miért nem folytatódott az ukrán-orosz konfliktus? Az akkori béketárgyalások ellenőrzése, majd az aláírt szerződésekben foglaltak megvédése felveti a felelősség kérdését.

Mindkét háborúzó fél és a mellettük kiállók elmulasztották egy háborús nyílt seb gyógyítását. Az egyik fő ok Ukrajna nemzetiségi politikájában kereshető. Az Európai Uniónak kötelessége lett volna erre a problémára nagyobb figyelmet szentelni.

Túlzásnak nem tekinthető, amikor megállapítjuk, hogy Európa békéje másodrangúvá vált az Unió tagországainak egymással történő ideológiai és politikai viaskodása mellett. Így aztán eljutottunk odáig, hogy az európai kontinens szuverenitása is veszélybe került. Látható, hogy az Európai Unió hatékonyságának növelésére szükség van. Az intézményrendszer átalakítása nem várhat sokáig, a 2024-es választások alkalmával arra alkalmas, a tagországok népeinek érdekeit képviselő vezetést kell biztosítani. Mindazok, akik globális hatalomra törnek, elutasítandók. Amerika, Európa és Ázsia összefogásával erőket kell mozgósítani az afrikai kontinens felzárkóztatásáért. Előnyös gazdasági megoldások kerüljenek reflektorfénybe, amelyek a résztvevők mindegyikének hasznosak.

Mától kezdve koncentráljunk mindarra, ami összeköt: az emberek jobb életére, biztonságára, családjaink jövőjére. Nemcsak reméljük, hanem tudjuk, hogy Lengyelország miniszterelnöke hasonlóan gondolkodik, tiszta lélekkel és későbbiekben is töretlen akarattal szólította együttműködésre újból a magyarokat.

A magyar és lengyel nép barátsága azon az útvonalon halad, amit civiljeink együtt köveztek ki, azaz „Semmit rólunk nélkülünk” – így mindazt, ami Földünk javát szolgálja, velünk!

Csizmadia László

Kiegyenesített gerinccel

Petőfi erre a következtetésre jut a Pató Pál-féle magatartás kapcsán

…Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
“Ej, ráérünk arra még!”

Az ember hajlamos felmenteni magát a felelőssége alól ezzel a kibúvóval: „Ezt örököltem, nem tehetek semmit ellene.” Ám ha a Pató Pál-i tunya nemtörődömség örökletes, akkor apái nékie miből tudtak rá mindent oly bőven hagyni? Ez olyan csapdája a gondolkodásnak, mint amikor az LMBTQ-vitézek örökletesen meghatározott nemi viselkedésről szavalnak. Csak arra nem gondolnak, hogyha a különnemű egyedek ilyen okból nem vonzódnak egymáshoz, akkor hogy adható át (a meg nem születő utódoknak) maga a viselkedésforma?!

Emberként mindig van választásunk. Csak egyszerűbb és kényelmesebb sodródni az árral, mintsem cselekedni; és akár ellenséges vagy értetlen közegben is vállalni sajátmagunkat. Különösen azzal a sokunkba ivódott gerincpuhító négy évtizeddel a hátunk mögött. Megmutatkozik ez kicsi és nagy dolgokban egyaránt. A politikában abban, hogy külső mintát követünk-e, avagy kiállunk magunkért? A tudományban pedig, hogy elfogadunk-e becsontosodott előítéleteket, reánkerőltetett hamis világlátást – avagy kiállunk felismeréseink, értékeink mellett? Ám a hétköznapi életben is: beleillünk a fősodorba, avagy közösségi hagyományainkat megfelelően értékelve nem hagyjuk magunkat, mint egy kesztyűt kifordítani.

Vegyük egy egészen hétköznapi területét az emberi érintkezésnek: nyelvhasználatunkat. Nem a szókincsünket gazdagító tájnyelvre gondolok, sem a folyton alakuló rétegnyelvekre. Ha hagyjuk, ezek működnek a közegnek megfelelő módon. Viszont vegyük tekintetbe, hogy a köznyelv – a hírközlési eszközök révén milyen folyamatosan sulykoló – s tulajdonképpen egységesítő – hatású. Ezért vállalom a szélsőségesség címkéjét, amikor kimondom: aki mikrofont kap a szája elé, vagy lencsevégre nyilatkozik, tudjon magyarul. Igaz, óriási a kihívás. Zuhanó gyorsulással élő világunkban szavak, szerkezetek, hangsúlyok dallamainak sokasága omlik ránk a nagyvilágból. Ennyinek nem is lehet ellenállni. De nem is ellenállni kell, hanem rostálni, alakítani, anyanyelvünkhöz édesíteni.

A legföbb dolog tehát, hogy lehetőleg minden közszereplő tanuljon meg érthetően beszélni. Hagyja meg a szókezdő hangsúlyt és ne vegye át idegen nyelvek dallamát. A hosszú magánhangzót többen szeretik hangsúlyozni, s ha ez divatossá válik, így lesz a hírolvasó száján a kormányból „kórmány”. Írott szöveg olvastakor a vessző előtt fel kell emelni a hangot, de nem eshet oda a hangsúly! Gyakori hiba a hadaró beszéd, a lepusztult szókincs. A raccsolás pedig ha nem beszédhiba, akkor modorosság.

Külön lehetne foglalkozni az elektronikus stílus térnyerésével; így alakul ki az a rossz szokás, hogy már gyermekeink is elhagyják az írásjeleket, mindent kis kezdőbetűvel írnak, feledik az ékezeteket.(Pedig legalább az értelemzavaró hiányokat érdemes volna elkerülni („fokabel-főkábel”). A zavart csak növeli a keltezési sorrendnek és a vezetéknév helyének megbomlása.

A magyar beszéd általában követi az írásképet, de nem mindig: lásd a hasonulás jelenségét. Legtöbbünknek ez magától értetődik. Kádár János idegenszerűségét csak fokozta, hogy a toldalékokat nem tudta döccenőmentessé tenni: út-ján (mondta, amit minden magyar így ejtene: úttyán). Ezzel szemben azt viszont hagyni kéne, hogy a magyar nyelv megdolgozza az idegen hangokat. Németes bakafántosságot érzek abban, ahogy ragaszkodunk a magyarban nem levő „ch” hanghoz pl. a „technika” szóban. A művelt ember ezt nálunk nem mondhatja „k”-val. Vonzó példa ebben az angolok eljárása, ők bizony k-val mondják; és általában gátlástalanul alakítják az átvett szavakat. Így a francia „imázs” szót nekik egyszerűbb „imidzs”-nek ejteni – s így is tesznek. Mi pedig nyelvtörő módon ragaszkodunk például az „influenza” szóhoz; ez az angoloknak is töri a nyelvét, így maradt belőle „flu”. Vagy ott van a „higiéné” szóbokra – hangalakja merénylet a magyar nyelvérzék ellen. A szolgai átvétel igyekezete elárulja azt a lelki torzulást, amely elfogadja, hogy Európa másodrendű népeihez tartozunk, s annál civilizáltabbaknak tűnünk magunk előtt, mennél jobban hasonulunk ahhoz a nyelvhasználathoz, amelyről úgy gondoljuk, hogy a „művelt világé”. Mennyivel választékosabb „problémáról” beszélni, mintsem „gubancról”; gratulálni, mint üdvözölni! És persze a fogalmi zavar is felbukkan az idegen szavak használatakor: a szolid-nak semmi köze a mögé értett szelidhez (hanem: szilárd), a virulens (nem viruló, hanem: mérgező, fertőző), az akut (nem: súlyos, hanem heveny, azonnali). Ha én is félreértem, akkor azt mondom: „Akútból vizet vettem.”

Megpróbáltam rendszerezni a szóhasználat zavarait:

teljesen fölösleges idegen szavak: delegáció, petíció,koordináció,szegregáció, tolerancia, pedagógus, eszkalálódás, proaktív – szinte naponta bővül ezek sora;

-nyelvtörők: elsősorban azok kerülendők, amelyek a magyar nyelv szabályait sértik, avagy a magyar fülnek riasztóak (mint a már említett higiéné, influenza, de akár a kleptokrácia, oligarchia). A nagy nyelvek ilyenkor egyszerűen saját hangrendjükhöz alakítják a szót. Azután vannak az

értelemzavaróak. Ezek a magyar nyelv logikáját sértik: pl. tisztogatás (kiirtás értelmében), likvidálás (megsemmisítés helyett), de megtesszük magyar szavakkal is, pl. meleg (már nem tudni, hogy mit jelent a „meleg szeretettel”). Vannak, amelyek ismételten átvételre kerültek, s ettől lettek kétértelműek : médium (a szellemekkel kapcsolatba lépő személy és hírátviteli eszköz), link (megbízhatatlan személy és kapcsolat). Nem foglalkozom itt a játékos nyelvrontással: király (melléknévként).

A már elterjedt fölösleges névelőhasználat: pl. „a Pisti” tulajdonképpen sértő is, mert a személyt tárggyá fokozza le.

Persze az idegen szavaknak lehet olyan szerepük, hogy egyértelműsítenek:  a lájkol azt jelenti, hogy kedvel. De a magyar szó ez esetben általánosabb értelmű, nemcsak a gépi visszajelzésre vonatkozik. Ám ilyenkor is a hangtanunk, szóképzésünk szabályai szerint kéne eljárnunk, pl. ez esetben: pl. „tetszikel”, vagy éppen „teccikel”(a nefelejcs mintájára).

A vissza-latinizáló finomkodás jelenik meg akkor, amikor az orvosi szaknyelvből átvett „fizikális vizsgálat” (közvetlen testi vizsgálat) kifejezés alapján mára a fizikális kiszorította minden területen a magyarosan továbbképzett „fizikai” szót.

A köznyelvtől való hivatali elidegenedés alkotja meg az olyan kifejezést, hogy „javult a lakosság egészségÜGYi  állapota” vagy a „menekültÜGYi kérelem”. Az „ügyi” itt gügye. (Itt és a továbbiakban a nagy tömegtájékoztatási eszközökön megjelent vagy elhangzott szövegrészeket hozom példának.) Virító darabja a hivatali nyelvtorzulásnak: „a területet belvízzel sújtott káresemény érte”. Sokszor a tükörfordítás vet bukfencet a magyar elmében, pl. amikor „összefüggés”-t mondunk kapcsolat helyett, vagy az outlooking-ból lett kinézet-tel jól kinézünk (honnan? hová?). A tükörfordítás ellentéte, amikor felejtjük az idegen szó eredeti értelmét: „likvidálták Oleg Anascsenkót”– vajon cseppfolyósították hogy likviddé, folyékonnyá vált?

A gondolkodásra még erősebben hat az eddigieknél a nyelvtan kerékbetörése. Ilyen a birtokos ragozás  elrontása: pl. „járják a maguk útjukat” (helyesen: útját), „a polgármestereknek erről beszélnie kell” (helyesen: beszélniük), „felelőssége van ezeknek az embereknek” (helyesen: felelősségük); s míg „a tisztviselők dolga” rendben van, az a mondatkezdés, hogy „A köztisztviselőknek az a dolga…” itt a „dolguk” alakot kívánná meg.

Mára már rögzült a bírni ige fölös, indogermán szellemű használata van neki értelemben (teljesen elterjedt a „tulajdonsággal bír” a „tulajdonságú”, „tulajdonsága van” helyett.

Ugyanígy a kell, hogy –szerkezet. Így pl. „El kell, hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok” – éneklik a rádióban, ahelyett, hogy: „el kell engedned”.

Az érdek szóból alakul az érdekel ige. Az eredeti használata: engem érdekel ez. Mára azonban legyűrte az angolszász (üzleties) használat: abban vagyunk érdekeltek (az „interested in” hatására). Ahogyan azt, hogy „messze nem az ő érdeke” inkább úgy fejezném ki, hogy „egyáltalán nem”.

A gondolkodás még súlyosabb zavarát jelzi azonban a „bükkfanyelv”. Mint pl. egy időjárás-jelentésben: „ciklonális hatások dominálnak”. Egy lakáshirdetésben láttam: „jóárasított társasházi” lakást kívánnak eladni. A Szulejmán tévéfilmben pedig azt mondják a szultánnak, hogy a hírnök „bebocsátásodat kéri”, ahelyett, hogy  a hírnök bebocsátását kéri (színed elé). Ebből a sorozatból terjedhetett el, hogy belépéskor a fogadó fél azt kiáltja „Lehet”, ahelyett, hogy „szabad” – s azóta minden szabad lehet-té kezd válni. A legpompásabb példány azonban a tévéből az a közlés, hogy a kórházban „a legtöbb sérültet ficamokkal látták el.”

A magyar nyelv egyik jellegzetessége a párok, többes jelenségek egységként kezelése: szemem, fülem, hajam. Angolul a nadrág vagy az olló többesszámban használatos; a magyarban a két nadrágszár külön-külön nem egység, csak része az egésznek; ugyanígy az olló vágóélei önmagunkban nem ollók (legfeljebb késnek használhatóak). Ezért zavar, ha a napilapomban ilyent olvasok: „Követendő példaként hivatkozik a magyar gyakorlatOKra a cigányság integrációjával foglalkozó Európa Tanács-határozat.”– magyar csuklógyakorlatok?… (egyes szám kell ide!)

Mindenképpen gondolkodási zavar jele az értelmetlen közlés, mely különösen tagadó tartalmaknál tenyészik. Pl.: „új illetékek szűnnek meg”. Még úgy sem jó, hogy „újabb”. Helyesen: „További illetékek szűnnek meg.” Vagy: „…egyre inkább nem tehetik ezt.”= vagyis: egyre kevésbé tehetik… A hibás szórend is ilyesmire utal: „A tegnapi ellenzéki pártok kezdeményezése…” (helyesen a sorrend így értelmes: 1,3,4,2,5).

Rohamosan terjed a mellékmondat kötőszavának rossz megválasztása „A vállalatok azok, AKIK meg tudják mondani” hogy milyen tudásra van szükségük. A „hajó, aki nem alkalmas” ,„cégek, akik idetartoznak”. Dehát ezek az alanyok nem személyek!

Szemléleti zavarra utal az időben, ha ilyent mondunk: „5 óra magasságában”. S térben, amikor az egyszerű kicsi és nagy helyett alacsony és magas bérről beszélünk. Van Kisbér helységnevünk, de Alacsonybér nincs.

Az meg a figyelmetlenségből adódó pongyolaság, ha ahelyett, hogy „nem akarlak feltartani” azt mondjuk: „nem akarlak fenntartani”. Az idejekorán pedig nem azt jelenti, hogy idejében, hanem: jóelőre.

A szellemi üresjáratra kiugró példa az egyik európai jelszó gépies fordítása: Több Európát!

Többet? Elég nekem egy is. Inkább: nagyobbat, jobbat, erősebbet. Esetleg: több európaiságot.

Hogy megmaradjon szellemében is épen a nyelvünk – Európában…

 

Kelemen András

A halhatatlanság nem jó üzlet

A birodalmak kialakítására specializálódott mániások, ideológiájukat sajátos módon kifejlesztők módszerei többé-kevésbé azonosak. Elsődleges céljuk az eszközök tudatos megválasztásával a hatalom megszerzése. A XX. és XXI. század történései igazolják, hogy az újkori birodalmak alapvetése sem más, mint a totalitárius diktatúra kialakításával a nemzetek megszüntetése. Végső cél a világ feletti globális, ideológiai, politikai és gazdasági uralom kiépítése. Pénzsatuba fogott, megvett pártokat felkínáló áldemokratikus melegágy, ahol „kinemesíthető” a globalizmus.

A látható és láthatatlan háttérben megbújó pénzhatalmasságok és szervezeteik behálózzák és fogságba ejtik a végső céljukat nem sejtő áldozataikat. Jelen korunk nemzetvadászai az Afrikában és Közel-Keleten szerzett gyakorlati eredményeiket felhasználva Európát hajtanák igába. A volt gyarmatokon szegénységbe sodort, sok esetben éhező emberekből szervezik megszálló csapataikkal az illegális migrációt. Szabadságot, jólétet kínálnak az európai emberek kontójára. Ezt a módszert lehet szemléltetni úgy, hogy ha egy pohár vízbe cseppenként adagoljuk a tintát, az egyszer csak áttetszőből kékké válik. Soros György, mint éllovas, a világ pénzügyi elitje által kigondolt ideológiát a mammon gyeplőjén tartott politikusokkal és NGO-kkal valósítja meg.

Sikeres tehát a náci-bolsevik-izmusok mutációja, amely, ha nem ébred a világ polgársága, akkor vesztébe fut.

A szélsőbal és jobb összefonódása (lásd a magyarországi helyzetet) lépcsőfok céljaik eléréséhez. Az ideológiai terror mellett most már fegyverek is dörögnek. Ehhez párosítják a korántsem spontán előidézett egészségügyi és gazdasági válságokat. A klasszikus nyugati civilizáció ellenálló képessége megrendült. A kereszténység felszámolása elindult, a gendermozgalmak és az erőszakos iszlám hit Európára szabadítása már csak hab a tortán. Az újkori népvándorlás szervezettsége szembeötlően nem a természeti jelenségek kísérője, hanem jól átgondolt politikai és gazdasági célok által irányított akció.

Az európai nemzetek nagyhatalmi játékszernek minősülnek, kiszemelt vezetőik szolgalelkűsége népeiket rabságba kényszerítik. Zsidó-keresztény európai civilizációnk, magas fokú kultúránk végveszélybe került. Európa gazdasága összeomlóban van, az orosz-ukrán háború nem helyi elszigetelt konfliktus, hanem erőpróba az USA és Oroszország, valamint a hozzá egyre jobban felsorakozó Kína között. A főpróbának vagyunk tanúi és szenvedői. Új fegyverek tesztelése, harci drónok mellett kiberháború folyik. Ugyanakkor az elavult fegyverkészletekkel történő kereskedés, üzérkedés sok százezer ember életébe került és kerül. Európa civil polgárságának járomba fogása megfélemlítéssel zajlik.

Itt az ideje, hogy Európa civil polgárai egységesen követeljék az azonnali béketárgyalásokat, ezzel egyidőben a tűzszünetet. Az Unió 27 tagországának vezetése rendezzen egyidőben népszavazást arról, hogy polgáraik részt kívánnak-e venni az orosz-ukrán háború folytatásában.

A nyugat és kelet összecsapása helyett a gazdasági együttműködés legyen a folytatás. Az I. és II.  világháború sebeit Európa népei ma is hordozzák. A szükséghelyzetet ránk hozó, egyelőre fegyveres szempontból elszigetelt háborús helyzet szélesítését provokálni az emberiség elleni súlyos bűn.

Söpörjünk a saját házunk táján is. Látható, hogy a magyarországi ellenzék saját maga által felkent vezére fenyegető üzeneteket küld. Készülődnek! Válaszunk: na végre! Nyitjuk a kapukat, ha nem tetszik, el lehet menni – ahogy Gy.F. annak idején nekünk ajánlotta. Az igazi magyarok azonban csak akkor mennek, ha elüldözik őket. Az 56-os forradalmárok valódi menekültté váltak. A szovjetek és a csatlós magyar árulók vezette kádári megtorlás elől kényszerültek hazájuk elhagyására.

Gyurcsány Ferenc országrontó tetteinek önmagát dédelgető tanúja. A volt bukott miniszterelnök szeretne áldozattá válni remélve, hogy akkor majd hősnek tekintik. Dobálhatja a kesztyűt, azonban már nem párbajképes. Ugyanakkor a vele összeboltozó jelentéktelen kis ellenzéki pártok vezetői sem jobbak a Deákné vásznánál. Gyurcsány Ferenc nem megy, nem csomagol. Mint a nemzet sírásója, éjjel-nappal dolgozik. Addig nem lankad, amíg egy új politikai bázison létre nem jön egy identitásában elkötelezett, nemzetét tisztelő ellenzék, amely végleg karanténba zárja.

Gyurcsány Ferenc, mint hiteles politikus halott, de gaztettei halhatatlanok.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

A halhatatlanság nem jó üzlet

 

Az államalapítás méltó megünneplése Alaptörvényből fakadó kötelességünk

Egy nemzetet alapjaiban határoznak meg a nemzeti ünnepei, hogy melyek azok az események a történelmében, amiknek olyan kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, hogy éves szinten grandiózus ünnepségek keretében emlékezik meg róla. A magyarság számára meghatározó tényező a magyarságtudat, melynek esszenciális eleme a történeti alkotmány és az ezeréves államiság. Az államalapítás összetartozást, a megmaradásunkat és a szuverenitásunkat szimbolizáló megünneplése a jelenkor kihívásai közepette megnövekedett jelentőséggel bír, egyúttal pedig Alaptörvényből fakadó kötelességünk.

Magyarország Alaptörvényének (továbbiakban: Alaptörvény) J) cikk (1) bekezdés b) pontja, illetve (2) bekezdése értelmében, augusztus 20. hazánk nemzeti-, és hivatalos állami ünnepe. Az Alaptörvény „kvázi preambulumának”, a Nemzeti Hitvallásnak már az elnevezése is rámutat az magyar államiság alappilléreire: nemzet és hit. Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette  tartja a Nemzeti Hitvallás –, ahogy az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre is. A XI. századi Európában a kereszténység által erősen meghatározott nyugati típusú államberendezkedés a megmaradás elengedhetetlen eleme volt, ahogy a modern világ szuverén nemzetállamokkal szemben támasztott kihívásaira is csak a keresztény, európai gyökereinkhez és hagyományainkhoz való ragaszkodás adhat megfelelő választ.Állami ünnepünkön tisztelettel adózunk az első Árpád-házi szentünk mellett a nándorfehérvári hősöknek (1456), Eger vára védőinek (1552), az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak, az aradi vértanúk emlékének, valamint az életüket a kommunista elnyomás elleni küzdelemért adó ’56-os pesti srácoknak. Augusztus 20-án, tehát, hazánk legrégebbi nemzeti ünnepén, az államalapítás, valamint az államalapító I. (Szent) István király ünnepén a szabadságunk és a szuverenitásunk fontosságát is hangsúlyozzuk, amik az elmúlt, válságok sújtott években még jobban felértékelődtek.

Február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, amely napról napra egyre súlyosabb emberáldozatokat követel, az Oroszországot sújtó, elhibázott brüsszeli szankciós politika és a háborús infláció pedig pénzügyi nehézségeket, valamint energiaválságot idéztek elő Európában. A fegyveres konfliktus során – a háború természetéből adódóan  az államiság maga is veszélyben van. Georg Jellinek az Általános államtan (Allgemeine Staatslehre, 1900) című művében az államiság meglétének három esszenciális elemét sorolta fel: terület, lakosság, államhatalom (hasonló elemekkel operálva határozza meg az állam fogalmát az 1933-as Montevideói egyezmény). Ezen elemek az offenzívát elszenvedő ország esetében mind sérülnek. A háborúval szintén relációban lévő energiaválság, valamint a globalizmus és Brüsszel egyre erősödő föderalista törekvései a szabadságot és a szuverenitást gyengítik. Az államalapításunkról történő méltó megemlékezés idén hatványozott jelentőséggel bír: augusztus 20-án éppen a támadás alatt álló, említett értékek fontosságára hívjuk fel a figyelmet, és ünnepeljük azt, hogy Magyarországon még annak teljes mivoltában jelen van azállamiság, illetve az egyéni és nemzeti szuverenitás. Ahhoz, hogy megőrizzük Magyarországot magyar országnak, a közelgő kihívásokat pedig jelentősebb nehézségek nélkül tudjuk átvészelni, ragaszkodnunk kell a magyarságunkhoz, a kereszténységen alapuló (hagyományos értelemben vett) európai értékekhez és kultúrához, valamint az államalapító uralkodónk által ránk hagyományozott tradíciókhoz.

Az államalapítás dátumát I. (Szent) László (1077-1095) tette erre a napra, mert 1083-ban ekkor avatták szentté I. István királyunkat. I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382)augusztus 20. egyházi ünnepként élt tovább. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után 1860-ig nem lehetett megtartani a nemzeti ünnepet. A II. Világháborút követően a kommunista rendszer próbálta meg eltörölni augusztus 20. nemzeti és vallási tartalmát, lecserélve azt „az új kenyér ünnepére”, majd az 1949. évi XX. törvényt (A Magyar Köztársaság Alkotmánya) azzal a szándékkal léptették augusztus 20-án hatályba, hogy így ezt a dátumot 1949-1989 között az alkotmány napjaként ünnepelhesse a nép. Jól látható, hogy 900 év alatt kizárólag külföldi erők, illetve külföldről ránk erőltetett kormányok törölték el, illetve próbálták megváltoztatni hivatalos állami ünnepünket és annak tartalmát. Ezt a destruktív „hagyományt” vinné tovább a magyarországi ellenzék, amikor augusztus 20-ra „kenyérünnepként” utalnak, illetve igyekeznek a tűzijátékot és az ünnepi programokat negatív vagy jelentéktelen színben feltüntetni. A baloldalhoz köthető Szabad a Hang weboldálonpetíciót indítottak a tűzijáték ellen. A háborús infláció miatt – vélhetően, hangulatkeltési célzattal – a magyar kormányt hibáztatják, miközben annak tagjai a fegyveres konfliktus kirobbanásától kezdődően a békekötést szorgalmazták, illetve Magyarország volt az első az Európai Unió (EU) tagországai közül, amelyik felszólalt az értelmetlen, valójában az EU-tagokat büntető szankciók ellen. A petícióban sérelmezik, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség nem kívánjanyilvánosságra hozni a teljes ünnepi programok költségét, holott az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) 27. § (5) bekezdése világosan fogalmaz, miszerint a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Karácsony Gergely főpolgármester 2022. július 21-én tett közzé egy bejegyzést a Facebook oldalán, melyben azt írta, hogy „Nehéz hónapok várnak ránk, az embereknek támogatás kell, nem tűzijáték az adóforintjaikból. Még van hátra egy hónap, nem késő lefújni az ünnepséget és végre az emberekkel foglalkozni.” Az emberek számos támogatást kapnak a kormánytól, a végrehajtó hatalom a nehéz gazdasági helyzet ellenére is fenntartja a családtámogatások rendszerét, rezsivédelmi alapot hozott létre, az pedig, hogy nem lenne késő „lefújni” a tűzijátékot, nem igaz, hiszen a lemondás költségei magasabbak lennének, mint a tűzijátékkal kapcsolatos jelenlegi kiadások, nem beszélve a tűzijáték szimbolikus jelentéséről, ami miatt azt évente milliók követik figyelemmel élőben és a televízióban. Komjáthi Imre, MSZP-s képviselőszerint „az egész ország boldogabb lehetne, ha a giga tűzijátékon megspórolt sokszázmillió forintot a válság kezelésére, a bajbajutott családok, emberek megsegítésére fordítanánk.” A családok jelentősen jobban élnek, mint a szocialista kormányok alatt, GDP-arányosan Magyarország fordítja a legtöbbet családtámogatásra (6,2%) az EU-ban, ami nominálisan mintegy 3.500 milliárd forintot jelent éves szinten. Jól tükrözi a tizenkét évvel ezelőtti és a jelenlegi viszonyok közti különbséget, hogy ma magasabb a minimálbér, mint az MSZP-kormányok idején az átlagbér. A baloldali politikus az egész ország nevében beszél, pedig a pártja támogatottsága a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 1 százalék körül mozog, ami kevesebb, mint százezer szavazót jelent, míg a tűzijátékra minden évben milliók kíváncsiak. A ellenzéknél ugyanaz a tendencia mutatkozikmeg, amit az oltások és a migráció terén már tapasztaltunk. A magyar emberek érdeke az volt (és máig az), hogy a keleti vakcinákkal is oltsanak, illetve, hogy az illegális bevándorlók ne jöhessenek be az országba, az baloldali politikusok mégis az ellenkezőjét propagálták. A lakosság zömét érdekli a tűzijáték és az augusztus 20-i programok, a jelenlegi nemzetközi helyzetben pedig kiemelten fontosak a nemzeti ünnepeink, amelyek a közös múltunkra emlékeztetnek és az összefogás jelentőségére hívják fel a figyelmet. A baloldal azonban – nem először – mind a haza érdekét, mind a többség akaratát figyelmen kívül hagyja, és az aktuális, vélt politikai előnyöket tartja csak szem előtt. Lévén, hogy Magyarországon többségi demokrácia van, ez politikailag – ahogy a választási eredmények is tükrözik – korántsem kifizetődő. A baloldal ezen törekvései – amellett, hogy morálisan megkérdőjelezendőek – szembe mennek a Nemzeti Hitvallás előírásaival, ezzel együtt pedig az Alaptörvénnyel is, ami kimondja: „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.”

Az államalapítás időpontjának, vagy az adott nemzet számára kulcsfontosságú történelmi eseménynek a nemzeti ünneppé nyilvánítás nem egyedülálló hagyomány, a nyugati társadalmak zömében találkozhatunk hasonlóval, egy adott ország függetlenségének, fennállása egy-egy kiemelkedő mérföldkövének grandiózus megünneplésével – végtére is ezek az események a nemzeti kultúra jelentős építőkövei. Németországban október 3-án, a Német Egység Napján, az ország 1990-es német újraegyesítését ünneplik. A német nép egységének emléket állító ünnep országszerte munkaszüneti nap, minden évben hivatalos ünnepségeket tartanak, amelyeket az a szövetségi állam bonyolít le. Olaszországban június 2-án ünneplik az olasz köztársaság napját, amely az olasz nép egyik kiemelkedő nemzeti szimbóluma. Rómában nagyszabású ünnepséggel, az ismeretlen katona szobrának megkoszorúzásával és katonai felvonulással emlékeznek meg az 1946-os általános választójog alapján tartott intézményi népszavazásról. Spanyolország október 12-én ünnepli Hispánia Napját, az országos munkaszüneti napon katonai felvonulással és a spanyol légierő akrobatikus bemutatójával tisztelegnek San Salvador felfedezése, vagyis a spanyol hódítások kezdete előtt. Franciaországban július 14-én, a Bastille napján, nagyszabású rendezvénysorozattal emlékeznek a francia forradalom ikonikus eseményére, a Bastille elfoglalására. Július 13-án este fáklyás menettel nyitják az ünneplést, amelyet másnap katonai felvonulás, sortűz, légiparádé, tűzijáték és koncertek sorozata követ. Horvátországban az Államiság napján, május 30-án ünneplik az első modern többpárti alkotmányt. A nemzeti ünnepen – amely egyben munkaszüneti nap is — kulturálisprogramsorozattal emlékeznek a horvátok. Az Amerikai Egyesült Államokban (USA) július 4. a nemzet örökségét képezi – országszerte szerveznek családi programokat, katonai bemutatókat, koncerteket és látványos tűzijáték show-kat. Az amerikai politikusok az összetartozást és egységet hangsúlyozó beszédeket tartanak, a művészek pedig az amerikai nemzeti érzés keretébe foglalják előadásaikat. Évtizedes hagyomány július 4-én a tűzijáték, melynek tematikáját az USA függetlenedése adja.

https://alaptorvenyblog.hu/az_allamalapitas_melto_megunneplese_alaptorvenybol_fakado_kotelessegunk.html