Amilyen az adjonisten…

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200729-amilyen-az-adjonisten

A hazájukat eláruló firkászok egymásnak estek, mert egyikük sem kíván ropogós kenyerére kevesebb vajat. Az Index tulajdonosi köre válaszút elé került.

Az Index hírportál kapcsán a baloldali pártok közös tüntetésen szerették volna világgá kürtölni, hogy demokráciánkat ismét fenyegetik. Indokuk szerint legitim kormányunk galád módon kívánja eltüntetni – egyébként virágzó – sajtóbirodalmuk főszereplőjét.

A közölt álhíreikkel szemben céljuk az igazság elhallgatása. A hazudozás betegségéről nehéz leszokni, különösen akkor, ha azt jól megfizetik. A valóság az, hogy az anyagilag jól megfizetett, ideológiailag elkötelezett újságírók paradicsomában felbukkant a kommunizmusban időnként visszatérő jelenség, a belső tisztogatás véressé váló szükségessége. Ilyen időkben nehéz szembenézni a valósággal. A fake newst ontó firkászok írásait egyre kevesebben nyilvánítják független véleménynek, így az olvasótábor csökkenése a megszokott bevételek elmaradásával jár.

A baj azonban csőstül jön, mert a laptulajdonosok nem a demokráciát kezdik félteni, hanem befektetéseiket. Az üzleti életben ez megszokott, egészséges reakció. Ugyanakkor a hazájukat eláruló firkászok egymásnak estek, mert egyikük sem kíván ropogós kenyerére kevesebb vajat. Az Index tulajdonosi köre válaszút elé került. Alkalmazott újságírói oly messzire dobták a tomahawkot, hogy ezzel már híveik sorát is ritkították.

A józan polgárok felismerik a megkerülhetetlent, saját sorsuk fontosságát, amelynek alapköve az ország jóléte és biztonsága. Az Orbán-kormány megbuktatására egyre kevesebb embert lehet mozgósítani, sőt sokak szerint nagy szükség van az ellenzék mihamarabbi cseréjére. A miniszterelnök népszerűsége töretlen – sőt, csúcsokat döntöget. Magyarország kormánya felvértezve parlamentjének határozatával és a nemzeti konzultációkkal a brüsszeli ring igazi zöld sarkában, a piros sarokból induló kettős mérce mélyütéseit eredményesen állja. Az ellenfél bánatára növekvő szimpatizánstábora erejével már képes visszaütni. Jól kivitelezett jobb horognak számított, amikor valósággá vált, hogy a gazdasági feltételeket nem lehet pártpolitikai érdekek mentén előírni.

Homályos jogállamisági és ideológiai könyöklés helyett, minden tagállamra egyformán, írásban, de jure módon kell rendezni az ide vonatkozó szabályokat. Az egységes Európai Parlament nem a különböző pártokat képviselők ketrecharcosainak színtere. Igazi szerepe messze áll attól, hogy ki kit győz le.

Az európai zsidó–keresztény civilizáció megőrzése a tagországok összesített gazdasági erején múlik. Ezért az EP-ből mielőbb kiűzendők a föderációs eszmék, mert ezek a világkormányzás ugródeszkájának tekintendők. Az egyenrangú nemzetek Európája az unió szövetségi rendszerét fölé emeli a spekulánsok gyarmatosító elképzelésein. A történelemben a birodalmak bukása legyen jó lecke és visszatartó erő.

Szellemi honvédőink vezetésével ismerjük fel, hogy csodálatos kontinensünk társadalmi, gazdasági összetartozása nem függhet ideológiai erőviszonyoktól. A pártcsatározásokat a jogállamiság közösen elfogadott szabályai szerint az EU tagországainak polgárai helyben, az országgyűlési választásokon kezeljék. Mindenkori sorskérdéseiket és érdekeiket helyezzék előtérbe, a világban gyorsan egymást követő történésekből okulva. A szuverén nemzetek és családjaink érdeke megelőzi a pártideológiai elkötelezettséget, ami igazán fontos, az a békesség, a jólét és a fenntartható fejlődés.

Visszatérve az Index tulajdonosainak eszmélésére, igazolva láthatjuk, hogy az olvasókat a valódi gazdasági tények sokkal jobban érdeklik, mint a pártpolitikai cselszövések. Közelítsünk az igazsághoz, és kerüljük el a fake news stílust. A tőke szabad áramlása és a szólásszabadság egyaránt a demokrácia vívmánya. A lapjukat nyereségcentrikusan működtetni akaró befektetők szabadon érvényesíthetik közlési akaratukat. Az olvasók reakciója előbb vagy utóbb igazolja, vagy cáfolja elképzeléseiket. Az ellenzék hazugságlapjai külföldi támogatással is ingoványos terepen járnak. A kormány mellett állást foglaló lapok előnye csak addig tart, míg a polgárok többsége az igazságot olvashatja. Jelen időkben az utóbbiak stadionkörrel vezetnek, annak ellenére, hogy a vereségük közeledtét látó brüsszeli bürokraták szocliberális hadserege most már az európai költségvetésből is támogatni kívánja a lakáj-NGO-kat. A hazai ellenzék újonnan kreált anyagi támogatást élvezhet. A külföldi beavatkozás ellensúlya csak úgy valósítható meg, hogyha a nemzeti érdekeket képviselő itthoni civil szervezetek költségvetési támogatása növekszik. Váljanak egyenjogúvá a Magyarországon működő olyan egyesületek és alapítványok, amelyek a többség véleményét közvetítik és jogait védik.

Az NGO-kat segítő anyagi támogatást a magyar kormány nyíltan ellensúlyozza, mert ezt kívánja a választók kétharmados többsége. Régi magyar mondás: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

A liberalizmus és a fasizmus érdekházassága

A rossz vezető hazudik és hamisít, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban az általa tönkretett ország költségvetéséről

 

Korunk egyik legnagyobb gonoszsága, hogy az ördög bőrébe bújt politikusok megpróbálják megakadályozni szabad létezésünket, és azt is, hogy sorskérdéseinket tisztán lássuk. A keresztény hit mégis segít, Isten útmutatásai alapján megtalálhatjuk azokat a vezetőket, akik bölcsességük folytán átlátnak a szitán. Ha könyörtelen világunkban ezt felismerjük, megbirkózhatunk a ránk szakadó borzalmakkal, súlyos nehézségekkel.

Az úgynevezett jó és gondoskodó emberek a világtörténelem tanú­sága szerint felszabadították népei­ket a hatalmasok elnyomása alól. Igen, vannak jó és rossz emberek. A civilek feladata, hogy ezt idejekorán felismerjék. El kell döntenünk, hogy a rosszakat kizárjuk az életünkből, és ördögi manipulációikat elutasítjuk.

A koronavírus-járvány sokunk szemét felnyitotta. Láthatóvá tette az emberek bizalmát élvező veze­tők és a hatalmaskodó, vezetni akaró emberek közötti különbséget. A jó vezető atyai módon gondosko­dik népéről, a rossz a zavarosban halászik, és a helyzet kihasználásával önző módon hatalomra tör. Nem riad vissza ocsmány módszerektől, a tízparancsolatot megszegve hazudik, hamisít, csal, áruba bocsátja az anyaföldet és saját népét.

Hazudik és hamisít, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban az általa tönkretett ország költségvetéséről. Mások, mint például George Soros, kisemberek összekuporgatott pénzét csalják ki bennfentes információk révén, miközben a szerencsétleneket nyomorba és kilátástalanságba taszítják. A pénzmágusok Európára zúdítják a Közel-Keletről és Afrikából a már kizsákmányolt népeket. Fondorlatos módon Európa őslakosságának föderációt hírdet­nek, ennek megtestesült eredményét láthatjuk napjainkban az Egyesült Államokban.

Visszatérve hazánkra, Gyurcsány Ferencné, született Dobrev Klára is kiérdemelte a rossz ember minősí­tést, hiszen a hozzá csatlakozott uniós képviselőtársaival együtt kiárusítható portékának tekinti hazánkat. A gondoskodó politikai vezetők azonban nem feledik a keresztény tanítást. Hűségesek a hazájukhoz, amit nyíltan vállalnak, a családra a társadalom egységeként, a gazdaság fenntarthatóságá­nak biztosítékaként tekintenek. Tudják, hogy a nemzet sorsa az anyákon nyugszik, és léte függ a születendő gyermekek számától, akik majd nyugalomban élhetnek szüleik földjén. A nagycsaládok léte az emberi civilizáció alfája és ómegája. Ugyanakkor a nemzeti identitás, a társadalmi összefogás, a gazdasági stabilitás nem képzelhető el és nem valósulhat meg a gondoskodó állam nélkül.

Nyugat-Európa országainak vezetői másképp gondolkodnak. Az elszegényedett volt gyarmati országok lakóit szállítják kontinensünkre. Ennek oka, hogy az ottani lehetőségek, az ásványkincskészletek kimerültek, és az odatelepített cégek hozama számukra már nem elégséges. Így aztán ott maradt a fölösleges munkaerő, amely olcsó és kizsákmányolható. Az illegálisan érkező munkások seregeit azonban erős vallási fanatizmus jellemzi. Az iszlám tanításával felvértezve nem dolgozni, hanem hódítani jönnek. Fokozatosan elszívják az életteret Európa őslakosságától. A klasszikus nemzetek felhígulnak, a megosztottság ellentéteket szül. A finánctőkések láthatatlan ereje, az oszd meg és uralkodj elv gyorsan hozzásegíthetné az ultraliberalizmus híveit a központosított európai birodalom kialakításához. Cselszövésük bizonyítható. Segí­tőik igyekeznek biztosítani az egzisztenciájukat életük végéig, ami a jól jövedelmező árulásból fakad.

Szándékaikhoz elégséges elemezni a gazdaságilag adósságcsapdában vergődő nyugat-európai országok ötletét, amely 750 mil­liárd eurós hitel felvételét irányozta elő. Az eladósodás ráerőszakolása a volt szocialista, a Szovjetunió által gyarmatosított országokra pénzügyi rabszolgaságot jelent. Nem nehéz kitalálni, hogy a Soros-féle pénzügyi körök újabb és újabb hitelötleteikkel megpróbálják a még szuverénnek tekinthető államokat igába fogni.

Az erkölcsi szabályok szerint aki rendel, az fizessen. Az unió minden tagállamára vonatkozó hitel felvétele esetén a tagállamok visszafizetési kötelezettsége csak a részükről felvett hitel arányában várható el. Ha a kötelezettség egyetemleges lesz, és a brüsszeli adminisztráció részéről zsarolással valósul meg, akkor elmondhatjuk, hogy az Unió­ban megjelent a liberálfasizmus gyakorlata.

A politikai zsarolással kikényszerített és az előirányzott pénzügyi szankciókkal fenyegetés az Európai Unió jogállamiságának halálát jelenti.

A polgári kezdeményezések hatékonyságának megteremtéséhez, sorskérdéseink eldöntéséhez szükségessé vált Európa civil lakosságának radikalizálódó fellépése. Ehhez elvezethet a magyar–lengyel kezdeményezéssel már működő Euró­pai Uniós Civil Együttműködési Tanács jogosultságainak szélesítése.

A jelen helyzetben megállapíthatjuk, hogy az uniós országok többségében nem történt meg a hitelfelvétel országgyűlési jóváhagyása, sőt az előzetes költségvetést befolyásoló hatásvizsgálat sem.

A magyarországi ellenzék nem beszélhet jogállamiságról és demokráciáról, amikor a népi konzultációt szabotálja és megpróbálja elcsalni. Ha az uniós hitelfelvételre vonatkozó kétharmados ország­gyűlési felhatalmazás a Gyurcsány-bagázsnak nem tetszik, felidézzük vezérük mondatait: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

A VILÁG TÖRTÉNELMÉRŐL ALKOTOTT ISMERETEINKET ALAPJAIBAN AKARJÁK MEGVÁLTOZTATNI

Mi történik az Egyesült Államokban? Miért akarják az amerikai történelemhez szervesen hozzátartozó szobrokat ledönteni a tüntetők, hogyan juthatnak el odáig, hogy immáron George Washington és Abraham Lincoln szobrai is célkeresztbe kerültek? Nem beszélve arról, hogy Európában is megjelentek a tüntetők, s például Londonban már Winston Churchill is elfogadhatatlan történelmi személyiség lett számukra? Mi van e jelenség mögött?

A jelenlegi válságállapotnak különböző szintjei vannak, a felszíntől a mélyig.

Az első szint maga a kiváltó eseményre adott reakció: George Floyd fekete férfival szemben a rendőrök az összes körülményt figyelembe véve brutálisan jártak el, aminek következtében a férfi meghalt. Nyilvánvaló volt a képekből, hogy a fekete férfi nyakát leszorító rendőrrel, s az ehhez asszisztáló társaival szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, és ki kell zárni őket a rendőrség kötelékéből. A jogszerű folyamat megindult, és az is érthetőnek tekinthető, hogy az érintett etnikum tagjai az utcán tiltakoztak az indokolatlanul erőszakos rendőri eljárás miatt, már csak azért is, mert ehhez hasonló események korábban is előfordultak feketékkel szemben.

Eddig még mindez indokoltnak is tartható – azonban itt nem állt meg a történet. S ez már a következő szint, amikor belépnek a képbe a háttérszervezők, a háttérhálózatok. Akik már nem egy elítélendő cselekménnyel kapcsolatban várnak arányos és indokolt jogi-büntetőjogi következményeket, hanem lehetőséget látnak arra, hogy az esemény kapcsán ideológiai és világátalakító céljaiknak megfelelően gyakoroljanak nyomást az államokra, a társadalmakra, az állampolgárokra – s nem utolsó sorban a rendőrségre.

Ma már jól tudjuk, hogy a Black Lives Matter nevű szerveződés, illetve az Antifa nevű szélsőbaloldali mozgalom és más, hozzájuk kapcsolódó csoportok vették át az Egyesült Államokban és főleg Nyugat-Európában – Közép- és Kelet-Európában elszórtabban – jelentkező erőszakos demonstrációk irányítását. Az Antifa mozgalmat kezdetek óta jellemzi a „nacionalizmus” elleni fellépés, ami valójában nem jelent mást, mint hogy a nemzetek, a nemzetállamok létét kérdőjelezik meg, s ha valaki meglepődne, hogy a rendőrség felszámolását is követelik, akkor ne tegye, ugyanis az Antifa már régóta az állami erőszakmonopólium ellen lép fel, s célja leginkább egy sajátos anarchista társadalmi állapot létrehozása. Az Antifa fellép a kapitalizmus és a rasszizmus ellen is, s szerintük hármas elnyomás érvényesül: szexuális, etnikai és osztályalapú.

Az Antifa és a Black Lives Matter tehát már önmagában messze túllépnek a George Floyddal történtekkel kapcsolatos reakciókon, s antirasszista, antikapitalista, nemzetellenes stb. céljaikat próbálják belevinni a tüntetések sorozatába. Ám a Black Lives Matter és az Antifa mögött is állnak erők, amelyek még tágabb és átfogóbb célokat akarnak elérni, s felhasználják ehhez a két mozgalmat. Ma már köztudott, hogy a Soros-hálózat évek óta pénzeli a Black Lives Mattert, s ez önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy amit a mozgalom tesz, az a legkevésbé független attól, amelyet Soros György és az őt előretoló globális elit tagjai lehetőségként megláttak a haláleset kapcsán kialakult elégedetlenségi és gyűlölethullámban.

George Floyd szerencsétlen halálát megpróbálja a globális hálózat kihasználni arra, hogy megtámadja a Donald Trump elnöksége alatt működő rendőrséget, ezen keresztül a „nacionalista”, „rasszista” és erőszakos államot, amelyet Trump irányít. Vagyis, a választások előtt fél évvel ez a legjobb alkalom arra, hogy helyreálljon a világ rendje, Trumpot lejárassák az egyre átfogóbbá váló tüntetésekkel, amelyek mögé a hálózatos logika szerint felzárkózik a média a CNN-től a Washington Postig és tovább, felzárkóznak az ügyeletes megmondóemberek, színészek, zenészek, Hollywood, egyetemi tanárok, művészek, mindenki, akinek befolyása és lehetősége van a közhangulat alakítására.

És ezen a ponton utalnék Borvendég Zsuzsanna cikkének címére, amely a Magyar Nemzet június 29-i számában jelent meg: A hálózatkutatás megkerülhetetlen. A globális hálózatok kutatása pedig különösen az! A cél tehát világos, Trumpot el kell söpörni az útból, jöjjön a legkevésbé sem karizmatikus, de a céloknak megfelelő Joe Biden, akivel az Egyesült Államokat vissza lehet vezetni a „nacionalizmusból” – tehát a nemzeti érdekekre, a középosztály felemelésére irányuló, s a világot csendőrként immáron irányítani nem akaró politikából – a globalista, világuralmi Egyesült Államokhoz.

De – s ez egy újabb, talán a legmélyebb szint – a globális liberális elit elérkezettnek látja az időt arra is, hogy a világ eddigi történelméről alkotott ismereteink alapjaiban megváltozzanak. Ennek a lényege pedig nem is olyan bonyolult: minden, mögöttünk feltorlódott történelmi kort az elnyomás, a hierarchia, az emberek közötti alá- és fölérendeltség, az egyenlőtlenség jellemezte, többek között osztályelnyomás, nemzeti és vallási elnyomás, etnikai elnyomás, s ehhez még társul a szexuális kisebbségekkel szembeni elnyomás is. Márpedig ez a több évezredes korszak alapjaiban és teljes egészében, szőröstül-bőröstül elvetendő, mert a globalista, liberális és baloldali gondolkodás és világlátás szerint csak és kizárólag az emberek közötti egyenlőség, a hierarchiák, társadalmi különbségek nélküli társadalom lehet igazságos, békés és humánus.

Mit sem számítanak az adott korok kihívásai, korszelleme, elvárt és bevált normái, erkölcse, hagyományai, évszázados és működő intézményei. Mit számít az a globalista liberálisoknak, hogy George Washington volt a függetlenné váló Amerikai Egyesült Államok első elnöke, aki az amerikai demokrácia egyik megalapítója, ha kiderül róla, hogy rabszolgákat tartott. Mit sem számít az, hogy Abraham Lincoln az akkori kongresszusi képviselőkkel kínkeserves küzdelmet folytatott azért, hogy végül megszavazzák a rabszolgaság eltörlését, s ezzel éppen a feketék számára kellene, hogy történelmi hősük legyen, ha az őt ábrázoló szobor mégsem megfelelő, mert a szobra előtt egy fekete rabszolga térdel. És mit számít az, hogy Churchill Hitler és a nácizmus legyőzésében oroszlánrészt vállalt és ezzel örökre beírta a nevét a történelembe?

Tehát, a végcél – hasonlóan a kommunistákéhoz – a múlt teljes eltörlése, zárójelbe tétele, s egy új korszak megnyitása, az „igazi” történelem megkezdése, amely az egyenlőségre épül. Washingtonnak, Lincolnnak, Churchillnek, Kolumbusznak Trumppal együtt el kell tűnnie, mai követőikkel együtt.

Ez tényleg vízválasztó törésvonal és vízválasztó korszak, ezért a nemzeti alapú konzervativizmus most már nem elégedhet meg a reagáló kritikával: meg kell védenie azt a történelmet, ami által önkorlátozó és önmérséklő, közösségi normák szerint élő, közösségekhez kötődő szabad emberré váltunk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

 

Kolumbusztól Trumpig: Törlés most

 

 

 

 

 

Guterres ENSZ-főtitkár

Guterres ENSZ-főtitkár már nem titkolja: világállamra van szükség. Csak az a kérdés: kinek?

António Guterres, az ENSZ főtitkára a nemzetközi szervezet alapokmányának 75. évfordulója kapcsán tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a válság utáni új világrend felépítése során, a nemzetközi szerződésekre épülve, világállamot kellene létrehozni.

Íme hát, itt van előttünk a szép, új világ koncepciója a világkormányzással, a nemzetállamok meggyengítésével – immáron köntörfalazás nélkül.

S íme hát, előttünk a 21. század legnagyobb kihívása, amivel fel kell vennünk a harcot nekünk, magyaroknak – másokkal szövetségben.

Egyébként egy percig se higgyék, hogy ez a gondolat most bukkant fel először; erről szó sincs, több évtizedes, talán több évszázados koncepcióról van szó, amelynek legnagyobb szorgalmazója nem más, mint a globális pénzügyi elit, köztük természetesen Soros György. Ráadásul Guterres nem mondja ki, de sok jel mutat arra, hogy a globális elit éppen az ENSZ-ben látja a leendő világállam megvalósítóját.

Ennek alátámasztására idézném Jan Tinbergen Nobel-díjas közgazdászt, aki így írt 1993. december 24-én a De Telegraaf című holland újságban: „Nem vagyok próféta, de úgy tekintek az ENSZ-re, mint az új világkormányra. Eddig nem mutatott fel erőt, a jövőben azonban ez meg fog változni.”

Mit tudhatott már akkor a Nobel-díjas közgazdász?

António Guterres, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát vezette 2005 és 2015 között, elkötelezett híve a globalizmusnak és a Soros György által zászlóra tűzött nyílt társadalomnak. Guterres oroszlánrészt vállalt az úgynevezett migrációs kompakt kidolgozásában és elfogadásában, amely lényegében azt mondja ki, hogy a migráció emberi jog, s az államhatárok nem lehetnek akadályai a bevándorlásnak – vagyis a nemzetállamok lebontása mint cél húzódik meg az ENSZ által elfogadott migrációs szerződés mögött. Ebben a folyamatban már úgy jelent meg az ENSZ, mint olyan nemzetek feletti szervezet, amelyik meghatározza azokat a kívánatos normákat és értékeket az összes nemzet számára a migráció kapcsán, amelyeket követni kell. Az ENSZ itt tehát már mint globális normaadó (vagy inkább agymosó) szervezet jelent meg, amelyik arra „érzékenyíti” a nemzeteket, hogy fogadják el a migrációt egy rendkívül pozitív és támogatandó folyamatnak, amelynek nem lehet az útjába állni.

Az ENSZ-szel kapcsolatos célokat jól mutatja, hogy a globális elit, ezen belül egészen konkrétan Soros György hálózatának emberei már megjelentek a szupranacionális testület vezetői között. Erre az egyik példa: 2018. augusztus 10-én Michelle Bachelet chilei szocialista politikus „lett” az ENSZ új emberi jogi főbiztosa, aki 2009-ben, mint Chile köztársasági elnöke, a legmagasabb állami kitüntetést adta Soros Györgynek mint a demokrácia és a haladó eszmék bajnokának (reméljük, nem lesz örökös bajnok Sorosból…). Egyébként elődje, Zeid Rael al-Huszein sem volt éppen Soros ellensége, viszont annál inkább Magyarország ostorozója…

De ennél még fontosabb, hogy amikor az ENSZ 2018 februárjában nyilvánosságra hozta a migrációs kompakt tervezetét, akkor António Guterres nevében a kanadai származású Louis Arbour asszony – mint az ENSZ „különleges képviselője” – készített el egy véleményező dokumentumot a tervezetről. Az anyag címe már önmagában beszédes: „Tegyük a migrációt mindenkinek hasznossá!”

A különleges képviselő valóban rendkívül „különleges” volt, hiszen egészen véletlenül szoros szálak fűzik Soros Györgyhöz: ő korábban a Soros által pénzelt, brüsszeli székhelyű Nemzetközi Kríziscsoport vezérigazgatója volt, s tevékenységéért 2010-ben a Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom díját vehette át – személyesen Soros Györgytől. Soros tehát szoros pórázon tartja a hölgyet – s mint a migrációért felelős különleges megbízott, Sorosért és a globális elitért meg is tesz mindent. Módja is volt rá, hiszen egészen sajátos módon az ENSZ migrációs paktumja a tagállamok közötti megbeszélések után még visszakerült a Nemzetközi Migrációs Konferencia főtitkárához, aki még „javíthatott” a tervezeten a marrákesi, illetve a december 19-i közgyűlési elfogadás előtt. A főtitkár neve egész véletlenül: Louis Arbour…

Ám vannak még nemzetek, amelyek felismerték a veszélyt, hiszen a migrációs kompaktról szóló 2018. decemberi szavazáson a 152 igen és 12 tartózkodás mellett öt ellenszavazat is volt, méghozzá az USA, Izrael, Magyarország, Lengyelország, Csehország részéről.

Akkor is a helyünkön volt az eszünk és a szívünk.

Összegezve: Guterres csak azt mondta ki az ENSZ Alapokmánya 75. évfordulóján, amit a mögötte álló globális (pénzügyi) elit már régóta akar, s aminek érdekében az ENSZ vezető testületeiben már régóta ott ülnek a hálózat emberei, s készítik elő a terepet a „nagy áttörésre”, a világállam létrehozására.

De tudjuk, a balliberálisok számára ezek a tények pusztán csak mesék…

Igen ám, de mit is mondott Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című klasszikus filmjében az órásmester? Aki önmagát is becsapja, ott már nagyon nagy baj van. Ezt teszi a balliberális tábor.

De ez nem a mi dolgunk: foglalkozzunk a tényekkel, mert a világállam létrehozására irányuló globális szándék emberpróbáló kihívás a 21. században.

Guterres ENSZ-főtitkár már nem titkolja: világállamra van szükség. Csak az a kérdés: kinek?

Karácsony kontra békemenet

Virágvasárnap, 2009. április 5. A tavaszi napsütésben emberek tízezrei igyekeztek a Hősök terére. Végül mintegy kétszázötvenezren lettünk

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200713-karacsony-kontra-bekemenet

S ez akkor is igaz, ha a balliberális kormánymédia még egy vágóképet sem mutatott a tüntetésről. Mert tüntetés volt az a javából a most ismét hatalomba igyekvő Gyurcsány és akkori csatlósai ellen. Egy tönkretett ország romjain álltunk, amely Európa és a világ szégyenpadján ült, és lélegeztetőkészülék tartotta életben. A gyűlölt miniszterelnök helyzete nem csupán itthon volt tarthatatlan, de már az Európai Unió korifeusai sem nézték jó szemmel hazugságait és trükkjeit. Aztán jött a böszme huszárvágása, és egy szerintem alkotmányellenes megoldással a klónját, Bajnait ültette a miniszterelnöki székbe.

Sötét, kilátástalan korszak volt, amely ellen a józan ész civil erő formájában mozdult meg. Ott, akkor jött létre a Civil Összefogás Fórum, hogy egy olyan politikai erőt támogasson, amely azonosul a nemzet többségének követeléseivel.

A kétharmados fölényre 2010 tavaszáig kellett várnunk. A baloldal pedig oda került, ahova milliók szánták őket. A süllyesztőbe. Persze nem adták könnyen magukat, és ha határon belül nem sikerült, hát megpróbálták határon kívülről támadni az új kormányt az EU szélsőliberális, eszközeikben sem válogatós, jórészt olyan elvtársaik segítségével, akik hazájukban már megbuktak.

A CÖF először 2012. január 21-én mutatta meg az erejét. Közel félmillióan vonultunk utcára, hogy megüzenjük az uniónak és a hazaárulást akkor tanuló szoclib magyar képviselőknek, hogy eddig, és ne tovább. Amikor pedig ismét fenyegetve éreztük a többségi akaratot, a keresztény-konzervatív értékeinket, megismételtük a békemenetet. A mai napig összesen hétszer, utoljára 2018. március 15-én. Természetesen az ellenzék cél- és gúnytáblájává váltunk, s vagyunk a mai napig is. De kit érdekel?

Az viszont már érdekesebb, hogy Karácsony Gergely 2009-ben, a CÖF megalakulásának idején már elmenekült a Gyurcsány-féle Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságáról, ahol politikai tanácsadóként dolgozott 2002 és 2008 között. Így az ország gyurcsányi tönkretételében komoly szerepe lehetett. De úgy gondolta, inkább nem bukik a miniszterelnökkel együtt, és egy másik politikai formációt keresett.

A számítása bejött. Előbb az LMP, majd 2013-tól a Párbeszéd nevű, ma már mikroméretekben is mérhetetlen új párt tagja lett, aztán Zugló polgármestere, és 2018-ban – MSZP-támogatással – még a miniszterelnöki jelölésig is eljutott. Majd jött 2019, és a „mindegy milyen, csak döntsük meg Orbánt” ellenzéki koalíció jelölésére Budapest főpolgármesterének választották háromszázhatvanezer körüli szavazattal, amelybe a városi legenda szerint (és a legendák valóságalapját ne vonjuk kétségbe) sok-sok liberális, a fővárosban élő külföldi is besegített.

Nos, az ilyen életpályára szokás mondani, hogy „ügyes”, de az életpálya hordozójára nem szokás azt mondani, hogy jellemes. Ez meg persze nyilván őt nem érdekli.

Karácsony esetében a verkli forog tovább ugyanolyan stílusban és sebességgel, ahogy mindig is forgott akár a Miniszterelnöki Hivatalban, akár Zuglóban. Fogható, értékelhető eredmények sehol nem voltak, mint ahogy a fővárosban sincsenek. Az elmúlt kilenc hónap tettei a támogató siserehad kifizetésében, a Pesti úti idősotthon járványközponttá válásában, pár kilométer sárga csíkkal a budapesti forgalom tönkretételében, a Lánchíd körüli tehetetlenségben, a Pesti alsó rakpartot érintő rongálásban, a kormányra történő sárdobálásban, kötetnyi főpolgármesteri Facebook-nyavalygásban, no és a Liget-projekt megfúrásában foglalhatók össze. Hiába, kutyából nem lesz szalonna.

És itt ér össze a CÖF, a békemenet és Karácsony világa.

A szoclibeknek mindig kell egy jelszót helyettesítő kapaszkodó, mert az eredeti vezérlőelv, „a világ proletárjai egyesüljetek”, ma már nem hangzik túl jól. De hogy a világ proletárjai mégis egyesüljenek, hogy a nemzetállamok megszűnjenek, és a vágyott világkormány létrejöhessen, hol a migránssimogatást, hol a LMBTQ szivárványszíneit, most éppen a „fekete életek számítanak” szlogent használják biztonságos nyeregként. De ami mindig bejön, az a környezetvédelem.

Mivel a fák, virágok, madarak, vizek mindenkinek kedvesek, hát ez az ülőfelület a legkényelmesebb. Karácsony is a könnyebbik utat választotta kisszámú ligetvédőivel együtt, s mivel a valódi cél az Orbán-kormány megdöntése, hát megpróbálják megfúrni azt, ami a kormánynak és több millió választójának kedves. Európa legnagyobb kulturális beruházását, a Liget-projektet.

Kitalálták a módit is. Önkormányzati rendeletet módosítanak, de emiatt kénytelenek voltak úgynevezett partnerségi egyeztetést lefolytatni.

A Liget-projekt bedöntésének formális indoka az, hogy nem kell több épület, még akkor sem, ha az újak lebontott épületek helyére kerülnének.

Mindent uraljon a zöldfelület, mert a mocsok kormánypártiak kulturális épületeikkel csak rombolnak.

A partnerségi egyeztetés eredményét közzé kell tenni a főváros honlapján. Ezt ugyan megtették, de ember legyen a talpán, aki megtalálja a jól elbújtatott dokumentumokat.

Mindenesetre beszédes az egyik CÖF kérdésre adott válaszuk: „Jelen egyeztetés keretében 1943 beérkezett vélemény közül több mint 1900 tiltakozott a VÉSZ módosítása ellen.” Pontosítok, az én számításom szerint az apróbetűs 220 oldalon 1932 tiltakozás olvasható, vagyis az eredmény 1932:11. A kisszámú támogatói kör – a már ismert érveikkel – nyilván a ligetvédők közé tartozik, köztük például olyan fennkölt szakmai indoklással, „hogy az összes lámpát dugja fel magának a Városliget Zrt.” És ne feledjük, hatvanezren pedig aláírásukkal álltak ki a projekt mellett. Ezeket az adatokat vajon miért nem kürtöli világgá a liberális lakájmédia?

Mivel a CÖF a partnerségi egyeztetésben való részvételre szóló felhívásában virtuális békemenetet hirdetett az eredeti Liget-projekt mellett, a fenti adat alapján egyértelmű, hogy az agyongúnyolt civil megmozdulás most is sikeresnek bizonyult. Az már más kérdés, Karácsony ért-e belőle? De úgy tűnik, nem.

A CÖF-javaslatok mellett ez a vélemény szerepel: „Elfogadásra nem javasolt. Tudomásul véve a tiltakozást, a Fővárosi Közgyűlés határozatainak megvalósítása mellett kitartunk. A kérdések, megállapítások nem a VÉSZ jelenleg folyamatban lévő módosításának tartalmára vonatkoznak.”

Dehogynem!

Nagy lehet a szakmai hiátus a főváros Városépítési Főosztályán. A CÖF ugyanis egyrészt a VÉSZ módosításának – a főváros által nem cáfolt – alkotmányellenességét firtatta, másrészt az összes tiltakozás lényege, hogy ne módosítsák a VÉSZ-t. Ennél konkrétabb összefüggést keresve sem lehetne találni a tiltakozások és a folyamatban lévő módosítás tartalma között. A tiltakozások elutasításának másik indoka pedig az, hogy a javaslatok ellentétesek a közgyűlés azon döntésével, amely szerint ne legyenek új épületek. Számukra tehát csak az a vélemény fogadható el, amely egyetért a projekt leállításával.

Hogy nem szakad le az ég! Ezek az indokok a liberális demokrácia ékkövei!

Június 22-én meg is született a Párbeszédes Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes aláírásával a javaslat. A francba a sok akadékoskodó állampolgárral, a kutyát sem érdekli, amit mondanak. Karácsony pedig megint kibújik majd a felelősség alól: a végső döntést a vélemények elfogadásáról vagy elutasításáról a Városfejlesztési és Közlekedési Bizottságnak kell meghoznia Pikó András alelnökségével, egyszerű szótöbbséggel.

Borítékolhatjuk, nem lesz eredeti Liget-projekt. Mi, több tízezren pedig jobb, ha felfogjuk, hogy a szoclibek számára a keresztény, heteroszexuális képződmények semmit sem számítanak.

Hol van a tisztesség, a szakmaiság, a köz valódi képviselete? Hol van a fővárosi demokrácia?

Karácsony, van még lejjebb?

Talán nem kellene megvárnia a liberális városvezetésnek egy valódi békemenetet.

Mi szóltunk!

(A szerző jogász)

 

 

 

 

Hadházy és társai nem a demokráciában, hanem a káoszban hisznek

Hadházy és társai nem a demokráciában, hanem a káoszban hisznek

Hadházy Ákos, Szél Bernadett és a Momentum mozgalom arra buzdítják az embereket, hogy a nemzeti konzultáció kapcsán kiküldött kérdőíveket kitöltetlenül adják át nekik különböző gyűjtőpontokon, ezzel mintegy deklarálva, hogy a kormány által elindított kezdeményezésnek semmi értelme nincs, az nem szól másról, mint a kormány önfényezéséről és önigazolásáról.

Szeretnék feltenni egy egyszerű kérdést Hadházyéknak: szerintük melyik demokratikusabb állapot, ha az emberek kizárólag négyévente mondhatják el, pontosabban jelezhetik a véleményüket az egyes pártokra és jelöltekre leadott szavazataikkal, vagy az, ha a négyéves ciklus alatt is kifejthetik álláspontjukat több fontos, az ország és az emberek sorsát meghatározó kérdésben?

Józanul gondolkodó, másfelől demokratikusan gondolkodó ember erre a kérdésre csak egyféle választ adhat, azt, hogy az emberek folyamatos megkérdezése jóval demokratikusabb eljárásmód a kizárólagosan négyévenkénti megnyilvánulásnál. Már csak azért is, mert a nemzeti konzultáció kicsit hasonlít a népszavazásokhoz, a közvetlen demokrácia kiemelkedő intézményéhez (mely leginkább Svájcban honos), igaz, előbbinek nincsen közvetlen jogi következménye, a demokrácia normái szerint azonban erkölcsi következménye annál inkább van a kezdeményezőre, a kormányra nézve.

Ezt persze már nem értheti Hadházy: ha egy kormány ilyen formában, levél útján megkérdezi az állampolgárokat, azaz kvázi népszavazást bonyolít le, akkor annak a végeredménye demokráciában még akkor is iránymutató kell legyen számára, ha a többség a kormánnyal ellentétes álláspontra helyezkedik. Ha ugyanis nem tenné ezt a kormány, akkor bizony Hadházy és Szél életében először joggal támadhatná meg a kormányt, antidemokratizmussal, a nép véleményének semmibe vételével vádolva őket.

Még azt sem veszik észre ezek a tehetségtelen emberek, hogy a kormány a konzultációval kötött helyzetbe hozza magát, hiszen nem teheti meg, hogy a válaszokat negligálja, ha azok nem tetszenének neki.

De Hadházyék valóban csak a romboláshoz és az értékek, intézmények szétveréséhez értenek, igaz, ahhoz nagyon. Ha Hadházyék egy kicsit is demokratikusan gondolkodnának, s nem csak a káosz szításával és a hatalom megszerzésével foglalkoznának a nap huszonnégy órájában, akkor a kérdőíveket nem összegyűjteni akarnák, hanem megválaszolni a tizenhárom kérdést a saját véleményük alapján.

De ahhoz valóban hinniük kellene abban, hogy az ő, kormánnyal ellentétes álláspontjuk valóban többségi álláspont Magyarországon. Nyilvánvalóan tudják, hogy ez nem így van, tudják, hogy az emberek döntő többsége egyetért a kormány tevékenységével és céljaival a koronavírus-járvány kezelésében, a gazdasági válság elleni lépésekben, a munkahelyek védelmében, s egyetértenek a Magyarország számára káros tevékenységet folytató Soros György céljait megakadályozó lépések megtételében is.

Hadházyék éppen azért választják a konzultáció bojkottját és az anarchista megoldást, mert pontosan tudják, hogy nem képesek a kérdőívek visszaküldésével, tehát demokratikus módon, nemes versenyben a kormányzati álláspontot támogató többséget kisebbségbe szorítani. Ezért aztán marad a szokványos lázadás és lázítás, az emberek totális hülyítése, provokáció és látványpolitizálás.

Emlékeztetnék ennek kapcsán az 1989. november 26-i, úgynevezett négyigenes – s egyben első – népszavazásra, amelyet az SZDSZ és még három párt kezdeményezett, s amelynek tétje az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve – a parlament által – választunk köztársasági elnököt. Az MDF akkor óriási dilemmában volt, hogy részt vegyen-e a népszavazáson vagy bojkottálja azt. Végül a bojkott mellett döntöttek, s mivel a végeredmény végtelenül szoros volt – az igenek száma 0,14 százalékkal volt több, mint a nemeké, tehát 6101 vokson múlott a döntés –, egyértelművé vált, hogy ha az MDF mozgósítja szavazóit, lehet, hogy még ma is közvetlenül választunk köztársasági elnököt.

Nem lehetne egyszer, véletlenül elfogadni a kormány demokratikus eljárását, s részt venni abban? Nem az lenne az igazi „bosszú” számukra, ha a balliberális pártok a kérdőívek kitöltésére buzdítanák az embereket, s a híveik ellenvéleménye többségbe kerülne?

Úgy látom, ebben ők hisznek a legkevésbé. Ezért marad nekik újra és újra a lázítás, az anarchia, a káosz- és zűrzavarteremtés, a zavarosban halászás. 1906-ban Leninék, vagyis a bolsevikok bojkottálták a dumát. 2020-ban pedig Hadházyék bojkottálják a közvetlen demokráciát.

Igazi kommunista tempó.

Fricz Tamás