Ellenzéki mutánsok

Ellenzéki mutánsok

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók

2021. MÁJUS 5. SZERDA. 4:26

A Békemenet említése láthatóan zavart okozott a hazai, Soros-léptékű ellenzék körében. Azonnal mozgósították fizetett médiumaikat, és megközelítőleg 50 facebookos egyletüket. Kíváncsiak lettek a tervezett esemény részleteire, elsősorban időpontjára, majd írásaikkal nevetségessé akarták tenni polgárságunk jelentős részének közösségét, a nemzeti együvé tartozás emblematikus megnyilvánulását. Úgy tűnik, hogy a békés lakosság utcai megjelenésétől félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Miért is? Mert sok ellenzéki pártnak ég a háza, és csak elhanyagolható nagyságrendjük miatt nem látszik a füstje.

A mára meghatározatlan eszmeiségű Gy. F. vezetésű, ki tudja, kiket képviselő ellenzéki zűrzavar azonban folyamatosan elítélő álhíreket, hazugságokat közvetítő központtá vált. Szaporodnak, mint a covidvírus mutánsai, de van ellenszer.

A magyar társadalom már kitalálta a hatásos „vakcinát”. A készítmény egyedi és biztonságos. A józan emberek magukénak tekintik és önként fogadják. Vezérlő elvünk Kölcsey Ferenc megfogalmazásában rendelkezésünkre áll, a döntések pillanatában elő is vesszük: „A haza minden előtt!” A haza pedig jóhiszemű polgárságunk szívében ott lakozik és jól értelmezhető.

Az a szülőföld, ahol őseink éltek, temetkeztek, ahol most nagyszüleinknek és szüleinknek köszönhetjük mai létünket, amely Isten akaratából fogant. A haza biztosítja családjaink életterét. Nem épülhet másra, mint honfitársaink közötti szeretetre. Egymás közt azonban a szeretetet ki kell érdemelni, és ha kölcsönös, örökké tart.

Sajnos életünkben van olyan terület, ahol a szeretet nem játszik, és ez a politika világa. Itt még a kölcsönös tiszteletről is elfeledkeznek egyesek. Általánosítanunk azonban nem szabad.

Ha eljutunk napjaink pártpolitikai csatározásaihoz, a válaszadáshoz érdemes nagy költőnk szavaihoz visszatérni. Rögtön adódik az elemzés lehetősége, a jó és a rossz szétválasztásának etalonja. Segítségül hívhatjuk történelmünk tapasztalatait és a közelmúlt tényeit, a Magyarország megsemmisítésére irányuló trianoni békeszerződéstől indulva napjainkig.

Faggassuk meg a különböző ránk erőltetett izmusok eredőit. Levonhatjuk a megcáfolhatatlan igazságot, hogy felkarolóik a politikai irányzatok. A rossz bőrbe bújtak előtérbe helyezik az uralkodni vágyást és a birodalomteremtést. Ez a törekvés leigázás, a népek kifosztására irányul, és az emberek szabadságát tiporja porba. Visszaigazolja mindezt a bolsevizmus, nácizmus, fasizmus és kommunizmus, amelyekhez mindenkor az erőfölénybe került nézetek mindig párthoz kötődtek, és világháborúkba, polgári ütközetekbe kényszerítették az emberiség ártatlan többségét. A birodalmároknak a kapcsolódó gyarmatosítások jó üzletnek bizonyultak.

Ha előbbi eszmefuttatás után nagyító alá helyezzük a mai Európa és benne a magyarok életterét, felfedezhetjük, hogy a rossz választásának lehetősége még mindig, akárcsak a koronavírus, velünk van. Ahogy Gy. F. kilökte magából: „nem kicsit, nagyon”. Csakhogy a böszme szocliberalizmus álnok eszmeisége az emberek hosszú távú félrevezetésére felvértezett ideológia. Üzleti szellemű izmus, amely célja érdekében szabadság és a haza helyett szabadosságot kínál, átverve mindazokat, akik ezen izmus előéletével nincsenek tisztában.

A birodalomra összeesküvők csíkos ruhába öltöztetnék a polgárokat. Ehhez szükségesek az áldemokratikussá váló európai uniós intézményrendszerek, ahol másodrendűvé válik a fegyveres elnyomás, de tetten érhető a világ bekebelezésének hazug, álnok és, mondjuk ki, gonosz építményrendszere. A ma még viszonylag szuverén országok a globális politika ketrecrendszerébe történő kényszerítése a cél. Igénybe veszik a multinacionális cégek csapatait, fontos lenne számukra a pénzügyek egy kézben összefogása, azaz uralni a világbankrendszert.

Az egyszerűség kedvéért szemléltethetjük úgy is a rendszert, mint a Magyarországon, az ötvenes évek végén megszervezett téeszesítést, ahol a hatalmi eszközök garantálták a végrehajtást.

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók. A magyarországi hataloméhség ellenzéki mutánsai az egypártrendszer már ismert politikájának hívői. Nap mint nap jelzik, hogy maffiába tömörülve a kormány buktatására esküdtek fel, azonossá válva az európai egyesült államok szolgálatával. A haza elárulását megélhetési forrásnak tekintve honfitársainknak az újkori rabszolgaságot készítik elő.

Vajon honnan ismerhetjük fel a haza érdekeit szolgálókat? A válasz egyszerű, de ez a minősítés csak tényeken alapulhat. Vegyük górcső alá a 11 éve regnáló kormány munkáját. Előzetesen fogadjuk el Gyurcsány Ferencnek a szocliberális kormányzás fejének önvallomását, miszerint 10–12 éves uralkodásuk csak arra volt elég, hogy elk*ják.

Ennél hitelesebb kiindulópontra nincs szükség. Magyarországot eljuttatták a gazdasági csőd szélére. Politikájuk egyetlen eredménye, hogy merték az országot kicsivé és jelentéktelenné tenni. A következmény, hogy a nemzetközi közvélemény országunkra ráruházta, hogy erőtlen, meghunyászkodó magyarok lakják. A kormány és a kétharmados támogató közösség 2010-ben nemzeti összefogással úgy döntött, hogy visszaszerezzük becsületünket, harcba szállunk hazánkért.

A bizalmat kapott és megválasztott kormánnyal hozzákezdtünk az újjáépítéshez. Jelen írásban nem lehetséges felsorolni az ország kormányának és a vele együtt dolgozó emberek csodálatos eredményeit. Nem túlzás azt mondani, hogy Magyarország minden lakosa hősnek tekinthető, és ha kellett, védekeztünk, ha a lehetőség eljött, építkeztünk. Legyünk büszkék mindarra, amelyhez alapot szolgál egyik szellemi honvédőnk összeállítása, hogy mi történt a nemzeti együttműködés keretében.

Erről a www.2022plusz.hu hírportálunkon és annak Facebook oldalán pontról pontra olvashatnak. Kiderül, hogy nem voltunk böszmék, sőt mi több, nem hazudtunk „reggel, éjjel meg este” a világnak és önmagunknak. Feladatunk kirajzolódott, a búzából az ocsút ki kell rostálni. Az ország sebeit meggyógyítókat, polgárságunkat meg kell becsülni, és 2022-ben a választások során a társadalom egészségére káros ellenzéki mutánsokat elküldve biztosítani kell, hogy helyüket tanult versenyszellemű ifjúság foglalhassa el.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210505-ellenzeki-mutansok

A hivatkozott felsorolás:
3x kétharmados ciklus sikerei
https://civilosszefogas.hu/3x-ketharmados-ciklus-sikerei/

 

Erkölcsi értelemben leírta magát, aki a halált politikai érdekek mentén mérlegeli

Erkölcsi értelemben leírta magát, aki a halált politikai érdekek mentén mérlegeli

Nem szívesen teszem, de mégis röviden szeretném kifejteni a véleményemet arról, hogy egy politikai elemző a Pesti TV egyik vitaműsorában a pandémia miatti tömeges haláleseteket és a hozzátartozók gyászát az ellenzék politikai érdekei szempontjából mérlegelte.

Az ominózus okfejtés így hangzott:

„Márpedig a gyászolók tömege, azon választópolgárok tömege, akik siratják a hozzátartozóikat, rokonaikat, ismerőseiket, idővel nőni fog. Számításom szerint szépen felmegy 100-150 ezerre, 200 ezerre. 200 ezer gyászolóval már egy párt adott helyzetét is el lehet dönteni. És az ellenzék adott része, beleértve a DK-t, miután nem szól közvetlenül a gyászolókhoz egyelőre, ezért nem tudja kellőképpen kihasználni a gyászból adódó fájdalmat.”

„Szépen felmegy” – mármint a gyászolók tömegnek a száma. „Szépen!” Kiváló jelző, csupa együttérzés árad belőle és empátia, gratulálok ehhez!

Akkor tehát a véleményem annyi, hogy egy olyan politika elemzőnek, aki egy súlyos világjárvány esetén, mely sajnos hazánkban is rengeteg áldozattal és szenvedéssel jár együtt, az jut az eszébe, hogy az ezzel járó gyászt és fájdalmat hogyan használhatná ki az ellenzék, erkölcsi értelemben kiírta magát a politikai elemzők táborából.

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de egyet el kellene fogadni: a politikatudomány művelőinek, illetve a politikai elemzőknek, kommentátoroknak is be kell tartani alapvető emberi, erkölcsi normákat. A politikai elemző nem egy szenvtelen elemző „gépezet”, aki csak annyit lát a világból, hogy az egyik pártnak vagy a másik pártnak – az ő esetében a baloldalnak – éppen mi hozza a politikai hasznot. Az elemzés emberi tevékenység, az elemző nem egy hűvös, hideg-rideg komputer, aki csak kiszámolja, hogy mi hozhat mondjuk a DK-nak hasznot, és mi nem.

Persze voltak és vannak a magyar elemzői körben olyan személyiségek, aki az itt meg nem nevezett úr módszerét követték-követik. Nincs tehát egyedül, de ez nem mentség erre az etikátlan magatartásra. És különösen nem elfogadható a későbbi magyarázkodása, amelyben az amerikai kampányra és Joe Bidenre hivatkozik, arra, hogy a demokrata elnökjelölt bírálta Trumpot a pandémia állítólagos félrekezelése miatt, és ő is a gyászolók felé fordult, tehát itt „bevett” módszerről van szó.

Egyfelől ami rossz és elfogadhatatlan, azt is át kell venni Amerikából?! Nem annak kell örülni, hogy Magyarországon még nem tartunk ott, ahol Biden?!

Másfelől – és ez a lényeg –, Biden politikus, az elemző pedig elemző. A politikustól is elfogadhatatlan a tömeges halállal és a gyásszal való „játszadozás”, de az elemzőnek ez megengedhetetlen. Az elemző nemcsak leírja szenvtelenül és érzelmek nélkül, hogy mi lenne jó a baloldalnak, hanem az elemző normákat, értékeket is felmutat, amelyekkel a politikai életet is formálja. Az alapértékek pedig, amit egy elemzőnek be kell tartania, az emberi jogok, közöttük az emberi életek védelme, a szabadság, a demokrácia, a tisztességes politikai verseny, tisztességes politikai kultúra melletti kiállás. Ha lenne a politikai elemzőknek etikai kódexe – mint ahogyan az orvosoknak, jogászoknak stb. van –, akkor ebben a fenti értékeknek a védelme kellene, hogy álljon az első helyen. Vagyis: ha az elemző olyan jelenségekkel találkozik, amelyek emberi jog-, szabadság- és demokráciaellenesek, akkor meg kell mutatnia, hogy ezek az emberi közösségek alapértékeivel szembemennek, és ezeket a jelenségeket el kell ítélnie – még akkor is, ha ez a DK, a Momentum vagy bármelyik ellenzéki párt érdekeit „sértheti”.

Sztálin sorra kivégeztette a politikai ellenfeleit, s ha jobban belegondolunk, ez volt a politikai érdeke. Akkor tehát jó úton járt? S ha ezt jól elemezzük, akkor szenvtelen elemzőként esetleg azt tanácsolhatnánk neki – ha épp a húszas-harmincas években élnénk –, hogy végezze ki a keresztény papságot is (nagyrészt megtette), s akkor már egészen „szépen” felmenne azon halottak száma, akiknek a kipusztítása a nagy vezér érdekeit szolgálja?

Menjek tovább? Hitlernek esetleg azt tanácsolhatnánk a harmincas években, hogy a magyar megszállás után ne csak a zsidókat deportálja és ölje meg, hanem a magyar politikai vezérkart is, amelyikben nem lehet megbízni? Szolgálná ez Hitler érdekeit? Hogyne! Hiszen „szépen felmenne” a meggyilkolt ellenségeinek a száma!

De hát hazánkban mégsem lehet akármit tanácsolni, védekezik az elemző, hiszen Magyarországon a halál, a gyász tabu. Milyen kár, ugye?

Próbálnék már legyinteni erre az egész sz…rra, de azután mégis folytatja a védekezést az elemző, és azt mondja, hogy ő csak azt gondolta át, hogy a politikai szereplők előtt milyen kihasználatlan kommunikációs lehetőségek vannak még…

Na, ezért a mondatért tényleg kár volt. Akinek a tömeges halálozás és a gyászolók tömege „kihasználatlan kommunikációs lehetőség”, az menthetetlen. Az nem is érti szerintem, hogy miről van itt szó, miben áll az elemző felelőssége.

Egyébként van egy politikus manapság (persze több is), aki számára valóban minden a kommunikáció, és semmi a morál. Kitalálták: ő Gyurcsány Ferenc személyesen! Kövesse, aki nem szégyelli!

Dixi, et salvavi animam meam.

Erkölcsi értelemben leírta magát, aki a halált politikai érdekek mentén mérlegeli

 

 

 

Gyászzászlót az EU épületére

A klasszikus ellenzéki politika magyarországi mutánsainak életellenessége, a hagyományos zsidó-keresztény kultúra elleni támadásai, tisztességellenes megnyilvánulásaik provokatívak és a józan polgárok szellemi honvédelemmel párosult ellenállását váltják ki.

Áldatlan háborút indítottak a keleti vakcinák beszerzése és beadása ellen, ezzel szemben a CÖF–CÖKA azt mondja, legyen áldott minden egyes vakcina és a védőoltások megteremtőinek élete. Köszönjük az oroszoknak és a kínaiaknak, hogy jóvoltukból hazánk Európában, sőt a világban is az elsők között áll a beoltottság terén.

Brüsszelben felülkerekedett a multinacionális gyógyszergyárak által megfizetett liberális pártérdekű lobbizó maffia. Európa házában a politikai haszonszerzés mellett dominálnak a vakcinákon megszerezhető profitérdekek.

A kettős mérce nemcsak a demokrácia és a jogállamiság fogalmának megítélése, hanem a vakcinák engedélyeztetése terén is teret nyert. Magyarul ezt úgy szoktuk mondani, hogy megvalósult az árukapcsolás. Az egyoldalúan felfogott hatalmi globalizmus rányomta bélyegét a politikára, az egészségügyre és a kereskedelemre is.

Hazánk polgárai mellett egyre többen ismerik fel a szellemi honvédelem szükségességét. Lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, olaszok és az európai országok többségének kereszténydemokratái a Brüsszel által áhított birodalmi rendszer helyett a nemzetek polgárainak szövetsége mellett tesznek tanúbizonyságot. Egyre többen tekintik politikai banditizmusnak az évezredes zsidó-keresztény erkölcs és kultúra hagyományainak támadását. Megengedhetetlen az illegális bevándorlók nyakló nélküli fogadásával liberális pártszimpátiát szervezni, az őslakosság kontójára Euró­pában az újkori rabszolgatartást bevezetni.

Az európai uniós civil együttműködés ereje látványosan növekszik. Ezt mutatja a kereszténydemokráciában gondolkodó munkásság, amely felismerte nemzete érdekeit.

A Magyar Munkástanácsok Országos Szövetsége kezdetektől partnerünk, és most örömmel jelenthetjük be, hogy az olasz UGL – Általános Munkás Unió – szakszervezet kétmilliós tagsággal is partnere lett a CÖF–CÖKA és a Gazeta Polska klubjai által alapított Európai uniós Civil Együttműködési Tanácskozásnak. Közös álláspontunk, hogy nem sztrájkokra van szükség, hanem egy hajóban kell, hogy evezzenek a munkaadók és munkavállalók, közös érdekeik egyeztetése mellett. Sajnos Euró­pa határain megjelentek azok az illegális bevándorlók, akiket importcikként kezelhet egy birodalmi rendszer, a sztrájkok letörése érdekében.

Oltakozzunk és szerveződjünk majd ugyanúgy, mint tíz évvel ezelőtt, maszk nélkül, Békemenetben haladva demonstráljunk céljaink mellett, hiszen a szabadság valódi fogalma nem helyettesíthető a szabadossággal! Közeledik annak az ideje, amikor az egyre súlyosbodó provokációk miatt soha nem látott méretekben, békét sugallva, meghívva az operatív törzset és a pandémia legyőzé­sében részt vevő összes honfitársunkat, hősies munkájukat személyesen is elismerve, közösen haladhatunk a Békemeneten.

Felvértezve a Teremtő akaratával, kerüljük el a kísértést, és szabaduljunk meg a gonosztól!

Végezetül: az Országgyűlés által kihirdetett járványügyi veszélyhelyzet ideje alatt a védekezés eredményességét rémhírterjesztéssel akadályozó vagy azt meghiúsító baloldali politikusok kapcsán nyomatékosan felhívjuk a jogalkalmazó szerveket, hogy a törvény leghatározottabb szigorával sújtsanak le azokra, akik politikai haszonszerzésből kockáztatják a magyar emberek egészségét és életét.

A CÖF–CÖKA e körben támogatja a büntető törvénykönyv minél szélesebb körben történő alkalmazását, hiszen úgy tűnik, hogy a baloldal gátlás nélküli hazugságáradata, oltásellenessége jelenleg nem ismer határokat, és nem tart az esetleges konzekvenciáktól.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210423-gyaszzaszlot-az-eu-epuletere

 

 

Köszönet a Keletről érkező vakcinákért

Az igazságtól nem járhatok messze, amikor megállapítom, hogy járványügyi világháború folyik, amelynek előidézője a covidvírus és mutánsai

A kontinensek és országaik védekező pozícióban eddig nem tapasztalt helyzetbe kerültek. Lövegek és bombák helyett a láthatatlan vírus emberek millióit terítette le. Igaz, az ellenség, a pandémia, nem képvisel győzeleméhes birodalmat, politikai meggyőződést, csak válogatás nélkül pusztít, embertársain­kat küldi halálba. A következmények azonban itt nem állnak meg. A halálesetek mellett a nemzetgazdaságok rombolását is elvégzi, úgy másodlagosan. Mondhatjuk, most van elég bajunk, örülnénk, ha legalább más nem lenne.

De van!

A vírus mint ellenség nem válogat, a fellépés ellene világméretű összefogást igényelne, aminek egyik fő lehetősége a tudósaink által kifejlesztett vakcinák csatasorba állítása. A józan emberek ezt nem is vitatják. Az emberiség döntő többsége „behívó” nélkül is kész a döntő ütközetben személyesen is részt venni. Azt is láthatjuk, hogy a védekezés optimálisan kijelölt helye mindenkinek a saját országa, hiszen így élhetünk a hazai pálya előnyeivel.

A vírus ellenszereinek gyártása a világ más-más pontjain nem egyszerre realizálódik. A kérdés, kié a vár, és kié a lekvár? Miért is? Mert jönnek az érdekek, az objektív helyzetek kihasználása a különböző gazdasági és politikai előnyök megszerzéséért. Emberből vagyunk, nincs új a nap alatt.

Amikor megszülettünk, édesanyánk örült, hogy „lyuk van a fenekünkön”. Az emberiség többsége hasonló szellemben köszöntötte a vakcinák előállítását. Nem sok idő telt el, és az örömbe máris üröm vegyült. Az Európai Unió bürokratái átvállalták a 27 tagország vakcinabeszerzését, talán azért, mert a mennyiségi kritériumok előnyt jelenthettek, vagy mert a birodalom meg akarta mutatni, hogy készen áll profi módon a kereskedés szolgálatára. Befuccsoltak. Ezzel szemben a tanulság: „suszter maradjon a kaptafánál”, mert az egyes államok szakemberei (egészségügyisek, jogászok, külkereskedők) a felelősség terhének tudatában észszerű, szakszerű szerződéseket garantálhattak volna a gyártókkal.

Az EU-ban a hibás szerződéskötés felelőseit nem lesz könnyű megtalálni, a bürokrácia felcsapó hullámai eltorlaszolják majd az igazságszolgáltatás útját. Az okozott káoszban vígan úszkálnak a hibák haszonélvezői, a multinacionális cégek profitot hajhászó tulajdonosai és a hatalomra ittas politikusok.

A hiánycikkek forgalmazásánál a közreműködés az egyes vakcinák mellett lobbizóknak zsíros jutalmat hoz. A politikai haszonszerzők, a kormányaikra nyomást gyakorlók keselyűként csapnak le a nekik nem tetsző regnáló államhatalomra.

Az európai polgároknak azonban eszükbe jut, hogy itt nincs valami rendben. Kevés a vakcina, ráadásul későn érkezik. Az eredmény: ezrek megelőzhető halála, a kérdés: ki a felelős? A megfizetett balliberális médiumokból jön a magyarázó szöveg, amely elken és ráken. Kiszemelt tagországok vezetői válnak célponttá. A cél a hátrányból előnyt kovácsolni, hiszen két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt hátráltatni a keleti vakcinák elfogadását, érkeztetését, másrészt monopolhelyzetbe hozni a lobbizókat busásan megfizető nyugati gyártókat. Ily módon el lehet hitetni, hogy Európa is jól jár, mert a vakcinákon keletkezett haszon nem Keleten, hanem Nyugaton marad, igaz, a multicégeknél.

Azok, akik nem restek mások baját kihasználni, kerül, amibe kerül, eljöttnek látják az időt, amikor is az ultraliberális brüsszeli erőkkel, a nyugati médiával szövetkezve, egyesülve a Soros támogatta NGO-k­-kal, megbuktathatják a magyar kormányt. Azt a kormányt, amely az oltás beszerzésében és beadásában Európa élén jár. Azt, amely nem hagyta cserben az embereket, és betömte a brüsszeli hanyagság által létrehozott vakcina-bombatölcsért.

Az emberi életekkel üzletelők tévednek, ha abban reménykednek, hogy sötét politikai üzelmeikkel átverhetik a polgárok gondolkodó tömegét. A keleti vakcinák támadása máris visszaütött. A Janus-arcúak, akik Gy. F. képére formálódtak, másképpen a hazugság bajnokai, egyre mélyebb gödörbe kerülnek. A rémhírterjesztés a politikában sem kifizetődő. Akik most gátlástalanul félelmet keltenek embertársaikban, tetteiket 2022-ben drágán fogják megfizetni.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210417-koszonet-a-keletrol-erkezo-vakcinakert

 

 

Osztrák virágháború balliberális változatban – a fanyar humor esete a valósággal

https://www.origo.hu/itthon/20210415-osztrak-viraghaboru-balliberalis-valtozatban-a-fanyar-humor-esete-a-valosaggal.html

IFJ. LOMNICI ZOLTÁN
2021.04.15.

Hosszú ideje tanúja lehetünk annak, ahogyan a hazai balliberális sajtó védelmébe veszi az egykor az Országgyűlésben és azon kívül zsidózó Jobbik és a baloldal formálódó szövetségét a következő, 2022-es országgyűlési választásokra. Mindezt úgy, hogy saját pár évvel korábbi elveiket vágják sutba, hiszen azokat most felülírja az aktuális politikai érdek. Ugyanilyen elvtelenül veszik védelmükbe a Profil című osztrák hetilapot is – amelynek egyik újságírója provokatív támadást intézett a magyar kormány ellen –, valamint az ügy kapcsán Orbán Viktor miniszterelnököt (tréfásan?) leführerező osztrák újságírót is.

Persze vannak esetek, amikor nem célszerű a humor eszközéhez nyúlni, hiszen sokszor a tréfa szakít fel sebeket, hoz felszínre súlyos múltbeli sérelmeket. Még akkor is, ha egy-egy histográfiai esemény megtévesztően pozitív megjelöléssel vonult be a történelembe. Jól ismerhetjük az Anschluss, a birodalmi németek 1938-as ausztriai bevonulásának esetét is. Hitler Wehrmachtja március 12-én lépte át a határt, az Otto-hadműveletben pedig nem találták szembe magukat különösebb ellenállással, sőt az osztrák lakosság karlendítéssel és virágokkal várta a bevonuló német katonákat. Erről a jelenségről kaphatta az esemény a Blumenkrieg (virágháború) elnevezést is.

Maga Adolf Hitler, a náci Németország ausztriai születésű kancellárja szülőfaluja, Braunau am Inn közelében lépett be osztrák földre, és hazájában hatalmas ováció fogadta. Március 15-én Hitler a történelmi feljegyzések szerint mintegy 250 ezer ember ujjongása közepette mondhatta ki a „szülőföldem belépését a Német Birodalomba” fordulatot, a bécsi Heldenplatzon. Azon a napon a Führer gépkocsioszlopa a Hotel Imperial szálló elől indult el, és a Heldenplatz kapujától, osztrák és német tábornokokat vezetve, Hitler gyalog tette meg az utat a Burg kastélyig. Amikor pedig a Burg erkélyére lépett, a tömeg felszabadult éljenzésben tört ki

Ausztria és a Német Birodalom egyesülését 1938. április 10-én népszavazással szentesítették, ezen 99,73 százalék voksolt az Anschluss, azaz a nagynémet egyesülés mellett. Bár igaz, hogy a szavazójogtól megfosztották az osztrák lakosság mintegy tizedét, és a bevonult németek nyomás alá helyezték a közvéleményt, annak jelentős része enélkül is támogatta az Anschlusst, és magán a szavazólapon – az Igen karika mellett – ott szerepelt a Nem lehetősége is. Az osztrák támogatásban talán szerepet játszhatott a korábbi évek hullámzó belpolitikai bizonytalansága is – Dollfuß kancellár meggyilkolása és utódjának, Schuschniggnak a tehetetlen politikája, a nemzetiszocialisták korábbi integrálása az osztrák kabinetbe, a kiszámíthatatlanság folyamatos érzése, amely után még imponálhatott is a vaskezűen határozottnak, sikeresnek tűnő Hitler fellépése és politikája.

A történelmi tényeket így fontos a helyükre tenni. Die Bewältigung der Vergangenheit – vagyis meg kell birkózni a múlttal, ahogyan németül mondják. Ausztria a háború után évtizedekig az áldozat szerepében mutatta magát, majd végre 1994-ben Franz Vranitzky kancellár az izraeli parlament, a Knesszet előtt tartott beszédében bocsánatot kért a náci bűnökben részt vevő osztrákok szerepéért, és megbocsátást kért ezért a zsidóságtól. Emellett az amerikai kormány erős nyomására az osztrákok létrehoztak egy nemzeti alapot az egykori üldözöttek szimbolikus kártalanítására és a visszaszolgáltatások kérdéseinek rendezésére. Az osztrák oktatásban is elkezdett megjelenni a szembenézés, vagyis az, hogy az osztrákok milyen mértékben segítették vagy használták ki valójában az 1938-as Anschlusst, amelynek természetesen voltak nemzeti áldozatai is. Az osztrák sajtónak és közéletnek azonban mindmáig kényes, ha ezt valaki a szemükre merészeli vetni.

Az emlékezetpolitika alapvetően fontos egy társadalom, egy nemzet hosszú távú fennmaradása szempontjából: ezzel lehet elkerülni a nemzeti emlékezet összekuszálódását, és az egészséges nemzettudatból táplálkozó egyéni identitásképzés segítő elemeinek a széthullását. Aki nincs tisztában a múltjával és annak tanulságaival, az elveszítheti a jövőt; az osztrák barátainknál is bizonyos esetekben jól érzékelhető, hogy amiként nyolcvan évvel ezelőtt az egyik irányba, most egyértelműen a másik irányba lendül ki az inga. Ma a politikai korrektség talaján és a liberális felfogást a legszélsőségesebben értelmezve, szabadon támadhatnak minden olyan politikát a mainstream nyugati sajtó eszközei révén, amely bátran nemzeti alapokra helyezkedik – mert aki a nemzetre, a közösségekre mer értékalapon hivatkozni, az csakis náci lehet.

A Profil című liberális hetilap cikke azért is volt eleve ízléstelen, mert a lap újságírója, Franziska Tschinderle manipulatív tálalásban, kérdéseknek álcázott bírálatokkal kereste meg a néppárti frakcióból nemrég kilépett fideszes EP-delegációt. Egy ugyancsak osztrák kollégája, bizonyos Rainer Nikowitz pedig egy szakmailag gyenge, szatirikusnak szánt interjúban úgy kelt a Profil munkatársának védelmére, hogy Orbán Viktor kormányfőt a náci Führer reinkarnációjaként azonosította olvasói számára…

Az osztrák újságírók akcióiból végig sütött a tárgyilagosság – és a tisztesség! – hiánya, azaz a teljes szakmaiatlanság. Miközben az ő szemükben csak akkor lehet beszélni független és objektív, „oknyomozó” újságírásról, ha a többi közíró és tollforgató is hozzájuk hasonlóan beszél társadalmi és politikai kérdésekről. És akik hozzájuk hasonlóan leplezni próbálják a kényelmetlen köznapi valóságot, csak hogy egyes csoportokat, például a bevándorlókat meg ne sértsék. Ugyanakkor minden erkölcsi aggály nélkül képesek vérig sérteni egy másik állam nemzeti közösségét azáltal, hogy a náci kancellárhoz hasonlítják – még ha szatirikus módon is – az adott ország miniszterelnökét. Ez volna a valóban kritikusnak és tárgyilagosnak mondott sajtóattitűd, amely pusztán a dolgok és események mögötti igazságot keresi? Vagy pedig csak egy alpári hangvételű, politikai lejárató kampányról van szó, amelyet egy másik országgal szemben megengednek maguknak?

Az osztrák balliberális sajtó említett akciói nem menthetők, sőt egyenesen el kell ítélnünk ezeket, mert bár sokan hajlamosak Hitler és a nácik rémtetteinek relativizálására, bagatellizálására ez nem csupán bántóan ízléstelen, de számos EU-s tagállamban, így hazánkban is bizonyos formában bűncselekménynek minősül. Barátilag azt is mondhatnánk mindezeken túl az érintetteknek, hogy értjük mi a viccet, de ebben a formában nem szeretjük, sőt elítéljük. Amiként a hazai baloldali nyilvánosság kétszínű viselkedését is az ügyben, amely a nyugati sajtó látványos félrenézésével már régen, évekkel ezelőtt megágyazott az új elvbaráti Anschlussnak: a magyarországi szélsőjobb és a baloldali, anarchista pártok választás előtti politikai egyesülésének és szövetségének.

Szerző: Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég szakértője

 

 

A haláli jó tréfáknak nincs itt az idejük

A Coviddal fertőzöttek számának drámai növekedése a brit vírusnak köszönhető, pusztító ereje megmagyarázza az elhunytak számának növekedését

Józan ésszel és tudományos magyarázatokkal felfogható tényekkel állunk szemben.

Elfogadhatatlan, amikor az ellenzék politikai haszonszerzésre próbálja felhasználni a nemzet és az elhunytak hozzátartozóinak keserűségét, gyászát.

Az egészségügyben tevékenykedő hazánk lányai és fiai hősiesen harcolnak a brutális vírus megújuló támadásainak kivédéséért.

Éjt nappallá téve küzdenek a halált osztogató vírussal. Csodálat és köszönet érte.

Tudjuk, hogy voltak olyanok, akik a háború idején a lebombázott városok lakásait, üzleteit fosztogatták. A rablásból nyerészkedtek.

Hasonló most a helyzet, amikor politikai megmondóemberek látszólag embertársainkért aggódnak, de igazából a vakcinák ellen harcolnak, primitív, aljas módszerekkel hasonlóvá válnak a kannibálokhoz. Beteges ideológiák rabjaiként képesek voltak idegen hatalmakat szolgálni és saját honfitársaikat kiszolgáltatni, halálba küldeni. Ez a bolsevik-kommunista szemlélet eredményezte, hogy saját táborukból is feláldozták társaikat, önös érdekeik szerint. Jövőjüket úgy próbálják előkészíteni, hogy akadályozva az oltakozást, növekedjék a halálesetek száma.

Tévednek, mert úgy vélik, hogy álnok magatartásukkal kormányt buktathatnak, vagy 2022-ben a félrevezetettek segítségével országgyűlési választást nyerhetnek.

A valós helyzet azonban az, hogy nálunk gazdagabb országok eddig csodálatosnak kikiáltott egészségügyi rendszerei egymás után omlanak össze. Láthatjuk, nem elég a szupertechnika, a puccos kórházi épület, ha nincs mögötte a nemzeti érzelemből fakadó, szívből jövő szolidaritás embertársainkért.

A vírus képében támadót legyőzhetjük együttes összefogással, ha nem fogadjuk el a szabadosságot, de készek vagyunk áldozatokat hozni szabadságunkért.

A magyar emberek nagy többsége vészhelyzetben nem épít az utcákon barikádokat, nem csap össze a rendőrökkel, hanem fogát összeszorítva követi a kormányzat intézkedéseit. Tudjuk, hogy rend a lelke mindennek. Láthatjuk, hogy az operatív törzs minden áldott nap értünk dolgozik. A kormány felelős tagjai nem Brüsszelbe rohangálnak, hanem a világ azon pontjaira összpontosítanak, ahol vakcinát szerezhetnek.

Kérdezhetnénk: ha a többség a közjóért munkálkodó kormánnyal, akkor ki ellenünk?

A válasz: a politikai érdekből halállal cimboráló ellenzék. Ők azok, akik tudatlanságukból kifolyólag észre sem veszik, hogy bűnt követnek el saját társaikkal szemben. Fejtsük meg a képletet. A kormányt dicséri, hogy a vírus legyőzéséhez, ellentétben a nyugat-európai országokkal, kellő mennyiségű vakcina áll rendelkezésre. Jóval előrébb vagyunk a beoltottságban.

Ha azonban az oltási sebességünk az ellenzék aknamunkájaként lelassul, fehéren-feketén minden magyar polgár előtt világossá válik, hogy ez kiknek köszönhető.

Az oltás ellen hangolódott emberek azon veszik észre magukat, hogy már statisztikai alapon is kimutatható lesz köztük az elhalálozás nagyságrendi növekedése.

Ők nem fognak köszönetet mondani a felelőtlenségből magáért kitett ellenzéknek. Egyre több ember szeme fog kinyílni azok közül, akik eddig vakon hittek az ellenzéknek, álszakszervezeteknek és a brüsszeliták szirénhangjainak.
Lehull a lepel. Sorosék pénznyelői hiába dolgoznak a nyugati vakcinák kizárólagossága mellett, mert akik a keleti oltásokkal időt nyernek, életet is nyernek.

A vakcinák beszerzése, a lakosság életének mentése nem politikai kérdés, és nem kell a nyugati gyógyszergyártók profitéhségét kiszolgálni. Akik késleltetik az orosz és kínai vakcinák engedélyeztetését, bűnt követnek el, a népharag biztosítani fogja, hogy a számonkérést ne kerülhessék el.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210409-a-halali-jo-trefaknak-nincs-itt-az-idejuk