Arculcsapás tesztüzemben

Arculcsapás tesztüzemben

Az Európai Unió illetékesei nem boldogan, de elismerik a magyar gazdaság kiemelkedő eredményeit. A pandémia leküzdésében élenjáróan teljesített országunk

Pénzügyi stabilitásunk nem megkérdőjelezhető. Nemzetünk bővülő aranyfedezete biztonságot ígér. A piacot figyelő sasszemű befektetők kedvelt területévé lettünk. Mindennapi életünket nyugalomban élhetjük, hála a határvédelmi intézkedéseknek és polgáraink józan ítélőképességének. Aki akarja, megtalálja helyét a foglalkoztatottak között.

Növekszik az átlagbér és mellette a családok támogatása. Most éppen a minimálbéren van a sor. A nyugdíjasokra kiemelt figyelmet fordít a kormány, nem ígérget, hanem teljesít. Az egészségügyi beruházások látható módon prioritást élveznek. Az orvosok megbecsülése nagy ugrással elindult. Az oktatásban dolgozók ütemes béremelése is biztató. Ha összefogással hatékonyan dolgozunk, sorra kerülnek a 25 év alattiak az SZJA mentességgel, és a rendvédelmi dolgozók.

Épül, szépül hazánk a külföldiek csodálatára. Mindez úgy jöhetett létre, hogy a közjót építő kormányunk és lakosságunk egyre jobban egymásra talál. Az információk cseréje kölcsönössé vált.

A kitermelt gazdasági javakból sütött „torta” egyre nagyobb és a minősége sem bírálható. Ha az olvasó úgy érzi, beálltam a sikerpropaganda terjesztői közé, üzenem, hogy a tények nem kerülhetők meg. Néha érdemes megállni, körbenézni, a létrejött eredményeinket meglátni és magunk előtt is elismerni.

Egészségesen gondolkodó polgár mindig többet akar országos, családi és egyéni szinten is. Látnunk kell azonban azt is, hogy a torta nagysága megköti a szétosztás lehetőségeit. Az ország költségvetésének vannak határai, mint ahogy a családokban, így ezen a szinten sem könnyű megtalálni az optimális szintet. E nehéz feladat kritika nélkül nem teljesíthető. Mindig lesznek kevésbé elégedettek. Ismerjük azt a mondást, hogy a „szomszéd füve mindig zöldebb”.

Amikor gazdasági eredményeinket számbavesszük, elengedhetetlen a visszapillantó tükör használata. Objektíven elemeznünk kell, honnan jöttünk, meddig jutottunk és hová mehetünk. Olyan emberek szavára hallgassunk, akik feledtetni kívánják országrontó tetteiket, csúfondárosan orra estek a közerkölcs küszöbén, vagy hiszünk magunkban, látjuk az összefogás erejét, az eredményes jövőt, ami szűkítheti a még jogosan elégedetlenkedők körét.

A gyurcsányi hazugságoknak dőlünk be, és a belé kapaszkodó szerviliseknek hiszünk, vagy újból bizalmat szavazunk sikereink társának, a regnáló kormánynak. Ismerjük a régi római mondást: „Kenyeret és cirkuszt a népnek!” A magyarok többségének azonban elege van a politikai cirkuszokból és alkalmas arra, hogy egyre nagyobb és ízletesebb kenyeret süssön. A manézst elhagyni képtelen főbohócnak ajánljuk, hogy használja ki szép tágas helyét, a zsidóktól rekvirált szemlőhegyi villát, családjának relikviái között nyugodjon le, gondolkodjon el haszontalanságairól.

A nemzet oligarchájává lett figu­ra ezzel szemben visszaél az emberek türelmével és az igazságszolgáltatás időnkénti lassulásával. A hazugságok mestere újból hazánkat kígyózza körül. A DK-n kívüli ellenzéki pártok kontraszelektált vezetőit maga alá seperve csalja kelepcébe követőiket. Régi bolsevik hagyományok szerint, oldalán kialakította az egypártrendszert.

Nekik és az EU szocliberálisainak, karöltve Soros György NGO-ival mindent megérne nemzeti és konzervatív kormányunk megbuktatása. Az ő tanácsukra rövidesen böszmék osztozkodnak előválasztásuk remélt helyein, előre megállapodva a 106 képviselőjelöltben. Ezután jöhetnek a szavazók, akiknek nincs választása, mert mögöttük már kialakították a sorrendet. Miniszterelnök-jelöltjeik egy kis cég elvezetésére is alkalmatlanok, legfeljebb portaszolgálatosok lehetnének.

A lóversenyből hozott példa szerint nyeretlen kétéveseknek tekintik a szélsőbal-jobb, a zöldek, sőt a klasszikus liberalizmus eddigi követőit, ezért rövidesen megélhetik a bumeráng effektust. Tény, hogy a Fidesz–KDNP kispadjára sem ülhetnének.

Összegezve, aki elmegy az előválasztásokra, az megvezetett polgár, és hazánk jövőjét akaratlanul is veszélyezteti.

Gyurcsányék brüsszeli piacon kínálják fel hazánkat az újkori birodalmároknak, előttük kinyitnák Magyarország kapuit, politikai és gazdasági sáskajárást okoznának. Egyszer ezt már 2002–2010 között megtapasztalhattuk. A Lenin-fiúk csontig rágták a magyar emberek életlehetőségeit, és lélekpusztítás után csődtömeget hagytak maguk után.

Ez 2022-ben nem ismétlődhet meg. Az új birodalomra vadászók és a hozzájuk csatlakozó hazájukat elárulók nem kerülhetik meg a népfelség elvét. Lengyelország és Magyarország kormányainak gyakorlata egyre népszerűbb az Unió népei előtt. Kézzelfoghatóvá vált emberi sorskérdések vonatkozásában a népszavazás és a népi konzultáció meghirdetése.

A magyar gyermekvédelmi törvény kapcsán Brüsszel sem gondolhatja komolyan, hogy korlátozza a szülők jogait, megfosztva őket családjukban a szabad cselekvésektől és a szólás- és véleményszabadság demokrati­kus jogaitól. A szülők adóforintjaikból fenntartott óvodákban iskolákban helyes, hogy tiltott az LMBTQ aktivistáinak betörése. A gyermekek ártatlan tudatát nincs joguk befolyásolni.

Ez a törvény nem tiltja a genderszemléletre oktatást, ez azonban szabad szülői akarat szerint valósítható meg. Akár brüsszeli pályázatok kiírásával, iskoláktól, óvodáktól elválasztott helyen üzletszerűen lehessen megvalósítani. Az LMBTQ áruját vigye ki a piacra, és ha van rá érdeklődés, éljenek vele. Ez esetben így szabaddá és biztosítottá válik szolgáltatásuk és árujuk megjelentetése. Ideológiájuknak a szabadpiac biztosít helyet. A szülők, családok, óvodák és iskolák szentélyébe az LMBTQ szabadcsapatai nem törhetnek be, mert úgy járnánk, mint amikor az elefánt jut be a porcelánboltba.

A magyar jogállamiságot és demokráciát lehetséges tesztelgetni, de csak a közösség jogainak következetes alkalmazásával és értelmezésével. Tekintve, hogy a kiírásra kerülő magyar népszavazás a demokrácia alapelemét a jogállamiság elvei szerint követi, a brüsszeli bürokratáknak is tudomásul kell venni, hogy mindig a népé az utolsó szó.

Az unió parlamentje önállóan nem alkothat saját kezdeményezéssel jogszabályokat. Nem írhatja felül az intézményrendszer eredeti hierarchiáját, az Európa Tanács és az Európai Bizottság felettességét. Ha ezt teszi, rajtunk a sor, európai polgárokon, hogy meddig engedjük.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210728-arculcsapas-tesztuzemben

A kisebbségek jogai, avagy kettős mérce az Európai Unióban

INKÁBB A NYUGATI BALOLDALNAK KELLENE PÉLDÁT VENNIE RÓLUNK, MÉG MIELŐTT TÚL KÉSŐ LESZ

„Valami bűzlik Dániában” – mondja Shakes­peare Hamlet című drámájában az egyik szereplő, utalva arra, miszerint hiába sejtik sokan az igazságot, ha azt ugyanakkor bizonyítani nem tudják, nem sokat tudnak tenni érte. Nos, sokan vagyunk így az immár évek óta záporozó uniós kritikák jelentős részével – sejtjük, hogy a konkrét támadások mögött valami egészen más szándék húzódik meg, ráadásul általában bizonyíté­kaink is vannak, de legalábbis érdemben tudjuk cáfolni a hamis vádakat.

A nyugati balliberális médiumokat olvasva és hallva nap mint nap találkozhatunk olyan kijelentésekkel, hogy Magyarországon reneszánszát éli az antiszemitizmus, a magyar kormány pedig homofób és cigányellenes. Ahhoz, hogy ezen állításokat megcáfoljuk, elég elolvasni a magyar kormánypártok országgyűlési képviselői által is teljes egyhangúsággal megszavazott Magyarország alaptörvényét (továbbiakban: alaptv.). Már a Nemzeti hitvallás is deklarálja, hogy mi, a magyar nemzet tagjai becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Az alaptv. VII. cikk biztosítja a vallá­sszabadságot és a szabad vallásgyakorlást.

Ez már önmagában kizárja az antiszemitizmust, hiszen utóbbi megvalósulásának immanens kritériu­ma, hogy a zsidó vallásúakat a hitbéli meggyőződésük miatt érje diszkrimináció, testi vagy lelki bántalom, illetve hogy korlátozzák őket vallásuk szabad gyakorlásában. Ha ez sem lenne elég, a XV. cikk garantálja, hogy alapvető jogainak gyakorlása során senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés (többek között) a színe, neme, vallása, valamint bármilyen más véleménye vagy egyéb helyzete miatt. Ez a rendelkezés fogalmilag teszi lehetetlenné az antiszemitizmus, a cigányellenesség és a homofóbia rendszerszintű, „államilag elismert” jelenlétét.

A magyarországi kisebbségek helyzete

Nézzünk cáfolatot a nyugati mainstream állításaira a gyakorlatból is! A kormány és az Országos Roma Önkormányzat között 2011-ben született keretmegállapodás célja a romák foglalkoztatásának a bővítése és az életkörülményeik javítását célzó programok megvalósítása. Ennek eredményeként született meg a Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia (2011–2020), mellyel küzdenek az elszegényedés ellen, miközben figyelemmel kísérik, ha kell, speciális, antidiszkriminációs programokkal is a romák helyzetének az alakulását. Egy cigányellenes kormány korántsem szánná el magát ilyen lépések megtételére. Orbán Viktor 2018 januárjában egyértelműsítette: a magyar kormány erőforrást lát a roma közösségben. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hallgatói és alumnitalálkozóján, a Magyar Tudományos Akadémián a miniszterelnök a következőt mondta: „Nézőpontunk szerint a romák nem segélyen, tehát más adófizetők pénzén tengődő, magatehetetlen kisebbség […], hanem olyan magyar állampolgárokról beszélünk, akiknek élhető jövőt, lehetőséget tudunk adni itt, a szülőföldjükön.” Hozzátette: „igenis van remény, csak dolgozni kell érte”.

Ami a zsidóságot, illetve a liberálisok antiszemita vádjait illeti, Orbán Viktor rendszerint a zsidó–keresztény kultúra fontosságáról beszél, ami már önmagában remekül példázza a balos hamis vádak jog- és valóságalapját. A Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja szerint Izrael után Magyarországon él a legtöbb zsidó leszármazott – ha tényleg olyan nagy zsidóellenesség uralkodna hazánkban, ez valószínűleg nem így lenne. 2020 novemberében Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija a Magyarország Barátai Alapítvány által szervezett nemzetközi konferencián a következőt mondta: „Magyarország valószínűleg a zsidók számára legbiztonságosabb hely jelenleg Európában.” Megjegyezte: „Ami az antiszemita tendenciákat illeti, Magyarország nemzetközi összehasonlításban mindenképpen biztonságosnak számít.” 2019-ben 35 alkalommal történtek antiszemita incidensek Magyarországon, ami lényegesen kevesebb, mint a nyugati országok hasonló adatai.

Az aktuálisan legdivatosabb balliberális vád a magyar kormánnyal szemben, hogy homofób, mivel – egy friss törvénymódosítás értelmében – nem engedjük, hogy a 18 éven aluliakra ráerőltessék az LMBTQ-propagandát. A jogszabályt egyébként a kormánypártokon kívül a pár éve már jobboldali elhajlással nem vádolható és a nevével ellentétben általában balra húzó Jobbik is megszavazta. Hazánkban a melegek jogai nem szenvednek csorbát, ezt bizonyítja az Alaptv. és számos más jogforrás mellett a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának a megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény is, amely a legmagasabb szintű jogszabályként biztosítja az egynemű pároknak a regisztrált élettársi kapcsolatot mint az együttélés egy speciális, nyilvántartott formáját.

A védett csoportok helyzete Nyugaton

Vajon mennyire érvényesülnek az említett védett kisebbségek jogai a nyugati, hazánkat rendszeresen támadó országokban? Hogyan tudják a kritikát kiválóan megfogalmazó országok vezetői megvédeni a saját állampolgáraikat a migránsok zsigeri „toleranciájától”?

Kezdjük a zsidók helyzetével! A kiújult zsidó–palesztin konfliktus következtében Nyugaton a bevándorlók kimutatták a foguk fehérét, és ahelyett, hogy a palesztin lakosok jólétének ügyét tűzték volna a zászlóikra, inkább a zsidók gyűlöletét propagálták. Németországban a „békés, háború elől menekülő”, áldozatként beállított agresszív migránsok több városban is izraeli lobogókat gyújtottak fel zsinagógák előtt, illetve olyan is előfordult, hogy kővel dobálták meg a zsidók imaházait, jelentős anyagi kárt okozva.

A baloldali politikusok és a médiájuk (bár az ő viszonyukban a tulajdoni viszonyok, hogy mégis ki kié, megkérdőjelezhetők) kezdetben azzal próbálták mentegetni a vandálokat, hogy azok csak szimpátiatüntetést szerveztek a palesztin nép mellett, a „Halál Tel-Avivra!” és „Halál a zsidókra!” rigmusok azonban hamar megdöntötték ezt az egyébként sem túl erős érvet. Londoni felvonulásokon hangszórókból biztatták a lakosságot a békepárti bevándorlók, a szeretet földi nagykövetei, hogy erőszakolják meg a zsidók lányait és asszonyait – indokolást nem csatoltak az utasításhoz, bár vélhetően annyi lenne, hogy „mert”, „csak” vagy „Allah miatt”. De ez persze a brit főváros muszlim polgármesterét egyáltalán nem zavarta. Ausztriában számos antiszemita transzparenssel lehetett találkozni (és nem csak Braunau am Inn környékén), az egyiken ez volt olvasható: „A nácik továbbra is köztünk járnak, csak most cionistáknak hívják magukat.” Egyes „új holland” állampolgárok szerint „a zsidók olyanok, mint a rák, Heil Hitler!”.

Az antiszemita érzelmeket a Nyugatra érkezőkből nem a tavaszi fegyveres összeütközések váltották ki. A Community Security Trust (CST), a brit zsidóság biztonságát segítő monitoringszervezet elmondása szerint 1984-es alapítása óta nem volt ennyi bejelentett atrocitás: 2018-ban 1652 alkalommal jelentettek antiszemitizmusról. Ez 16 százalékkal több a korábbi évhez képest, amikor 1420 esetről szereztek tudomást. ­2016-ban 1375 gyűlölködésről volt ismeretük, így a mostani adat három éve romló tendenciát mutat, évről évre sikerül Angliában „rekordot dönteni” antiszemitizmusban. Az elemzők szerint logikai kapcsolat áll fenn a tragikus adatok és a Brit Munkáspárt elmúlt években tanúsított, erősen vitatott Izrael-ellenes magatartása között. A CST kutatásai százötven esetet hoztak összefüggésbe a baloldali párttal.

Nemcsak a briteknél évek óta tartó és egyre erősödő probléma az antiszemitizmus, hanem Nyugat-Európa más országaiban is. Az EU egyik legjelentősebb konzervatív hetilapja, a Les Valeurs Actuelles hosszas összeállításban foglalkozik a radikális iszlám és a baloldal összefonódásával, valamint a zsidóellenesség erősödésével Franciaországban. Az elmúlt években menekülnek a zsidók Párizs elővárosaiból, hiszen mindennapossá váltak a sérelmükre a bevándorló-hátterű muszlimok által elkövetett támadások. 2003 és 2018 között 16 francia zsidót öltek meg muszlimok, bizonyítottan antiszemita indítékkal. Franciaországban a gyűlölet-bűncselekményeken túl lényegében minden más jogellenes cselekmény száma is növekszik a migrációs hátterűek egyre szignifikánsabb jelenlétével. A La Figaro szerint szinte minden téren rosszabb volt a helyzet 2019-ben 2018-hoz képest, és évtizedes rekordok dőltek meg. A testi sértések száma 8, a szexuális erőszakoké 12, az emberöléseké 8,5, a lopásoké 3, a csalásoké 11 százalékkal növekedett.

Homofóbia – vádak és a valóság

Ahogy a világon kisebb-nagyobb mértékben mindenhol, úgy nálunk is felüti a fejét a homofóbia. Leginkább muszlim körökben. 2015-ben a Magyar Iszlám Közösség alelnöke mondta azt, hogy a homoszexuálisok Allah legmocskosabb teremtményei. Képzeljük csak el, milyen lehet azokban az országokban az LMBTQ-közösség tagjának lenni, ahol több millió hasonlóan gondolkodó radikális iszlamista él! A COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1295 homofób incidens történt Hollandiában. Ez a szám 2015-ben érte el a csúcsot, amikor 1574 ilyen ügyet tártak fel. Az Amszterdami Egyetem felmérése szerint a hollandiai homofób támadások kétharmadát bevándorlók követték el. Persze ezeken nem kell meglepődni, hiszen a hollandiai muszlim általános iskolák nyíltan homofób irodalmat terjesztenek a diákjaik között, melyben az áll, hogy Allah elpusztítja a melegeket. Érdekes, ezzel jóval kevesebbet foglalkoztak az uniós politikusok, mint azzal, hogy Magyarország megadja a lehetőséget a kiskorúaknak a normális felcseperedéshez.

Hollandia a melegek elleni erőszakos bűncselekmények és gyűlölet-bűncselekmények magas számával nem emelkedik ki bevándorláspárti társai közül: egy afrikai menekült meleg férfit egy írországi menekülttáborban terrorizáltak, Svédországban pedig szír migránsok verték meg brutálisan meleg sorstársukat 2017-ben – ezek csak ritkán nyilvánosságra kerülő esetek, a látencia hatalmas. Ami a melegek jogait illeti, további szembetűnő különbség, hogy nálunk háborítatlanul vonulhatnak, míg ezt Nyugaton kis eséllyel tehetik meg. A két évvel ezelőtti párizsi Pride alkalmával arab tüntetők vertek meg egy felvonuló nőt, az esetről videó is készült, ami a Twitterre ugyan kikerült, de a balliberális sajtó vajmi kevés cikket szentelt az esetnek.

A nyugati balliberális politikusok a jól bevált módszer szerint a lehető legsúlyosabb vádakat sütik rá a közép- és kelet-európai politikusokra, ha azok nem hajlandók beállni a nyugati fősodorba. Egy erős, szuverén ország és annak vezetője azonban mindig a józan ész és a racionalitás mentén, valamint az állampolgárai érdekében jár el. A magyar kormánynak pedig minden magyar állampolgár fontos, bőrszínre, vallásra és szexuá­lis beállítottságra tekintet nélkül. Orbán Viktor a migrációval kapcsolatban 2016-ban elmondta: „Nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra.” E tekintetben, kivételesen, inkább a nyugati baloldalnak kellene példát vennie rólunk, még mielőtt túl késő lesz.

Jelenleg a 24. órában vannak.

A szerző alkotmányjogász

A kisebbségek jogai, avagy kettős mérce az Európai Unióban

 

Békemenet újratöltve

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210709-bekemenet-ujratoltve

Néhányak csodálkozására a magyar társadalom sajátos megnyilvánulása újból és újból feléled

Ha valami spontán jellegű, érdemes kutatni, mi idézi elő visszatérését. Az ok és okozati összefüggés tételét ismerjük. Előzőleg keressük az okokat. A magyar történelem visszaigazolja, hogy jó helyen kutakodunk akkor, ha szabadságvágyunk környékén tapogatózunk.

Itt, Közép-Európában geopolitikai helyzetünknél fogva sokszor támadtak ránk hódító erők. Őseink, amikor a Kárpát-medencei letelepedést választották, ezer évre nem láthatták előre, de döntésükkel a mai állam működését is befolyásolták. Honfoglalásunk az örökkévalóság eszményét plántálta további generációink tulajdonérzetébe.

A magyarok hazaszeretetben gyökereznek, erről lemondani nem kívánnak. Többségünk hűséges fajta, megbízható szövetséges, még akkor is, ha a vesztesek oldalára szorul. Természetesen nem vagyunk egyformák. Azonban ha szabadságunk visszaszerzéséről vagy nehezen kivívott függetlenségünkről van szó, mindenkor harcra készen álltunk. Tagadnunk sem szabad, hogy vannak köztünk árulók is. Az is igaz, hogy keresztényi felfogásunk sokszor és hosszú ideig a felebaráti szeretetet túlzásba vitte.

A maihoz hasonló történelmi veszélyhelyzetben a késleltetett fellépés megbosszulja önmagát. Most, a 2022-es országgyűlési választások előtt sorsdöntő lesz, hogy miként reagálunk a hazai és külföldi politikai és társadalmi „klímahelyzetre”. Az ok és okozati összefüggéseket vizsgálva sokasodnak a figyelmeztető jelek, ezért éberségünket is fokoznunk kell.

A szorgalmas magyar emberek a gyurcsányi tönkretett országból sokak által irigyelt államot építettek fel kétkezi munkával és nem varázslattal. Ilyenkor azonban visszatérően feltámad az ingyenélők mohósága, ami hataloméhség formájában jelentkezik. Ismét van mit felzabálni, a feltöltött kincstár szinte kínálja magát. Ezért váltunk érdekessé a birodalmi elitek és az áruló és talpnyaló belső „ellenzék” számára.

Kulturált, felépített civilizá-ciónk fegyverekkel történő megdöntése a 21. század Európájában nem lenne tanácsos. Nyilván a nagyhatalmak között már-már létező egyensúly kirobbantott konfliktus esetén bumerángként visszaüthet. Nem véletlen, hogy más módszereket kerestek és keresnek. Tudatosult bennük, hogy a több száz évig fenntartott gyarmatosításból és kifosztásból ma már a régi formában nem lehet megélni. Tudják, hogyha a kifosztás új módszereit nem vezetik be, gazdagságuk hanyatlása bukásukat eredményezi.

Az európai birodalom kialakításának vágya új, merész tettekre sarkallja őket. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Az előkészületeik arra utalnak, hogy szemet vetettek Európára. Szép, húsos falatot képzelnek tányérjukba. A kontinensünkön kipróbált izmusok tanulságai szerint abban a hitben élnek, hogy a népeket félre lehet vezetni. Előhúzták az új mézesmadzagot. Megjelentetik az ultraliberalizmus és a nyílt társadalom eszmeiségét, mindehhez fűszerként társítva a szélsőjobboldali nézeteket.

A kommunisták tanítása szerint egypártstruktúrában gondolkodnak, lásd a magyarországi szélsőbal és –jobb összepréselését. Módszerükkel megszüntetik a pártpluralizmust, elveszik a választók jogát saját identitásuk megjelenítésére, azaz eszik, nem eszik, nem kaphatnak mást. Munkálkodásuk célja, hogy az amerikai demokraták pénzügyi elitje és az unió tagországainak megvásárolható képviselői minél előbb létrehozzák szatellitbirodalomként a Brüsszel által fogant európai egyesült államokat.

Terveik mellé állítják a hamis szolidaritást, és ránk szabadítják az illegálisan érkező bevándorlókat, azt hazudva, hogy a munkaerő hiányát és a népesség visszafordíthatatlan csökkenését kívánják megállítani. Porhintéssel vakságot okoznak, hiszen a szabadosság lehetőségeit kínálják cserébe elsősorban a fiataloknak mindaddig, amíg ők egyszer csak észrevehetik, hogy egy új birodalom béklyóba kötötte cselekvéseiket.

A lényegről terelik el a figyelmet, amikor fókuszpontba helyezik a gender- és a Black Lives Matters mozgalmakat. Mindezekkel előkészítik azt a pártpolitikai többséget, amelyet az újkori honfoglalók biztosítanak, ezzel is hatalmukat kívánják beásni. Eszerint, nem feledve az előzőekben leírt megállapításokat, szemünk elé tárul egy összeesküvés, amely ma már nem az elmélet, hanem a gyakorlati megvalósítás stádiumában van.

Az Európai Parlament összetétele változni fog, az országokban bekövetkező választások egyre jobban megkérdőjelezik az ultraliberális globalista többség időtállóságát. A tagországok parlamentjeinek összetétele nemcsak ciklusonként változik, hanem társadalmi események függvényei szerint is. Ezért is érthető, hogy az ultraliberális globalista tábornak sietős. Európa lakói ragaszkodnak civilizációjuk megtartásához és hagyományaikhoz. Erősödik a civil kurázsi, amely nem akarja elfogadni a totális világhatalomra törekvési tendenciákat.

A békemenet ismét kiáll függetlenségünk és a szabadság védelme mellett. A birodalmárok sokszor veszítettek már, de úgy tűnik, nem elégszer. Az ok és okozati összefüggéseket fókuszpontba helyezve polgári kezdeményezésként üzennünk kell a hazai ellenzéknek és a brüsszeli párt- és gazdasági globalizációt magukénak vallóknak, hogy Magyarország és Európa népeié az utolsó szó, miszerint a klasszikus demokrácia szabályait tiszteletben kell tartani, az unió tagországainak alkotmányban vagy egyéb módon rögzített függetlenségét, szubszidiaritását nem lehet elvenni. Erős Európa csak egyenrangú államok szövetségében fejlődhet, ahol az ott élő emberek sorskérdéseikről önmaguk dönthetnek.

Az okok napról napra sokasodnak, az ultraliberális brüsszeli adminisztráció legújabb támadása a magyar szülők és gyermekek biztonsága ellen, fűszerezve adófizetőink befizetésének elvonásával, politikai kampánnyá szennyesült.

A békemenet olyan okozat, ahol elegen leszünk és jelenlétünk sugallja Európa népeinek, hogy meg kell állítani az EP és az EB ország­gyűlési választásokban történő pártpolitikai beavatkozásait.

Szerző: Dr. Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210709-bekemenet-ujratoltve

Kulturális és értékrendi vasfüggöny hullott le Európára

A fenti gondolat azóta van újra bennem (korábban is írtam már erről), amióta döbbenettel figyelem a pedofilellenes törvénycsomagunkra zúduló, hetek óta tartó támadásokat a nyugati fősodratú közvéleményben. Egyre inkább úgy látom, Nyugat-Európa és Közép-Európa útjai kulturális, értékrendi szempontból ismét különválnak – ám most végre mi vagyunk a jó oldalon. Sokáig vártunk erre a pillanatra.

Mit is tartalmaz ez a törvénycsomag? Egyfelől a korábbiaknál szigorúbban fellép a pedofília minden formája ellen; másfelől megakadályozza azt, hogy a gyermekek körében terjesszék a homoszexuális és LMBTQ-szemléletet, valamint a nemváltoztatásról szóló lehetőségeket. Ez a törvény – amit a Jobbik is megszavazott – kifejezetten a gyermekek védelmét szolgálja, megakadályozza, hogy kivegyék a szülők kezéből a gyermekeik irányítását és védelmét, ami azóta természetes joguk, amióta világ a világ.

Ez minden normálisan gondolkodó ember, a homo sapiens számára csak pozitív kicsengésű törekvés lehet.

Gondolnánk mi, naiv magyarok.

A Nyugat – ó, a Nyugat, szép Vadnyugat! (Bereményi) – azonban ezt nem így gondolja már régen. Számukra a magyar gyermekvédelmi törvény súlyos támadás a „közös értékekkel” szemben.

Közös értékek? Kinek a közös értékei?

Talán Guy Verhofstadt-é? Vagy Daniel Cohn-Bendit-é?

Vagy Frans Timmmermanns-é vagy Vera Jourova-é?

Esetleg Soros Györgyé és fiáé, Alexander Soros-é?

Vagy mégis kié?

Vagy mégis mi van itten, itt a nyugati színtéren, mi van Európában és az Egyesült Államokban?

A magyar törvényt minden szinten megtámadta szinte mindenki, aki a globalista és liberális fősodorhoz tartozik. Csak példálózva, tiltakozott a törvény ellen a holland és az amerikai nagykövetség, az amerikai külügyi szóvivő aggodalmát fejezte ki, az Európai Bizottság bejelentette, hogy vizsgálatot indít a törvénnyel kapcsolatban (ez lesz a háromezerötszázhetvenhatodik vizsgálatuk Magyarország kapcsán, ha jól számolom). A EP-ben a zöldpárti Terry Reintke, a magyar kormány régi jó gyűlölője, melegjogi élharcos szerint az EB-nek keményen szankcionálnia kellene Magyarországot, hiszen – szerinte – az EP-képviselők ezt várják el a testülettől (mindegyik?). Az EP Magyarország ügyében illetékes jelentéstevője, Delbois-Corfield arra szólította fel a tagállamokat, vonják kérdőre a magyar kormányt az EP-meghallgatás során. Továbbmenve, az Európai Bizottság egyenlőségügyi biztosa, Helena Dalli egyenesen szankciókat szorgalmaz Magyarországgal szemben, annak mintájára, ahogyan hat lengyel várost is pénzügyi megvonással sújtottak azért, mert azok LMBTQ-mentes városnak nyilvánították magukat (megjegyzem, a magyar gyermekvédelmi törvény összevetése a lengyel városok ügyével totális képtelenség).

Legújabban pedig már arról szólnak a támadások, hogy a magyar pedofília-ellenes törvény szembe megy az uniós alapértékekkel. Az unió 17 állam- és kormányfője nyilatkozatban határolódott el a törvénytől, s felszólították az Európai Bizottságot, hogy a legkeményebb szankciókkal büntesse meg Magyarországot. Korábban Michael Roth német szociáldemokrata államminiszter mondott hasonlókat, majd ennél is továbbment Mark Rutte holland miniszterelnök, aki Magyarország térdre kényszerítését követelte, és javasolta a magyar kormánynak, hogy önmaga kezdeményezze az unióból való kilépését, a huxitot.

És itt van Lopez Aquilar, a szélsőségesen liberális európai parlamenti, úgynevezett LIBE-Bizottság elnöke – az úrral még 2012 februárjában egy szokásos lejáratós meghallgatáson, mint CÖF-küldött magam is kénytelen voltam megismerkedni. Ő így fogalmazott: „Orbán Viktor szélhámos agressziója az LMBTQ emberek egyenlő méltósága ellen az EU értékeinek alapvető ellentéte.” És jött a konklúzió, a véres kard: „Egyre több uniós állampolgár gondolkozik azon (például ő – F.T.), mit is keres még Orbán Viktor Fidesz-pártja (sic) az Európai Unióban, mi köze a kormányának az EU-hoz és meddig hagyja még ezt az unió tovább?”

Én meg azt mondom erre: Roth, Rutte, Aguilar urak, önöknek viszont már semmi közük sincs az unió klasszikus, eredeti értékeihez, amikhez mi, magyarok ragaszkodunk, mert azok az értékek miatt csatlakoztunk az unióhoz.

Hát ezért jutott eszembe Churchill híres fultoni beszéde 1946-ból, amikor is így szólott hallgatóságához: „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa.”

Churchill szavain akkor nagyon meglepődtek, mert még nyitott volt a kérdés, merre tart a világháború után Európa, s Churchill kicsit korán sejtette meg, mi fog történni.

Lehet, hogy én is kicsit korán mondom, de mégis mondanom kell: az akkori politikai és katonai vasfüggöny után most kulturális – értékrendi és világlátásbeli – vasfüggöny hullott le Európa közepén, Varsótól Ljubjanáig, Prágától Szófiáig, Budapesttől Belgrádig.

Csakhogy most mi vagyunk a vasfüggöny jó oldalán. És ez nem kis különbség.

Ebből merítsük a hitet és az abból eredő erőt, amire nagy szükségünk lesz a következő hónapokban.

Kulturális és értékrendi vasfüggöny hullott le Európára

Az Európai Unió tótágast áll

Úgy gondolja az ember, hogy saját honfitársainak magyarság tudatában megbízhat. Az utóbbi években ez a bizonyosság egyre jobban halványul. Egyesek számára divattá vált az úgynevezett európainak látszani, úgy, hogy az anyaföldbe gyökerezés és a magyar családhoz tartozás jó néhány honpolgárunk szempontjából ma már nem tényező. Európa szívében a magyar polgár nem is lehet más, mint európai, de azoknak, akik megtagadják a haza elsődlegességét, egyúttal elvetik nemzetünk évezredes létét, önállóságra törekvését és történelmi múltunk mindazon elemét, ami ezidáig létünket biztosította kontinensünkön, mást nem üzenhetünk Gyurcsány szavaival élve: „El lehet menni”.

Honvédő harcaink bizonyították, hogy a magyarok nagy többsége hitt a szülőföld megtartó erejében és mindig készen állt vérét hullajtani. Jöhetett tatár, török, osztrák, német vagy orosz, de végül győzedelmeskedtünk. Hódító ellenségeink akkoriban nyílt kártyákkal játszottak., Fegyvereik erejével kényszert alkalmaztak, így tudták időről időre megszállni hazánkat hosszú ideig, siralmat okozva. Tagadnunk nem kell, hogy az első, majd a második világháború idején „szövetségeseink” oldalán a vesztesek közé kerültünk. Szolgáljon mentségünkre, hogy ezekben az időkben nem a hódítás, hanem sokkal inkább javaink visszaszerzése vezérelt minket. Elmondhatjuk viszont, hogy a nyugati országok által megvalósított, több évszázados gyarmatosításában nem vettünk részt. A megszállás hasznait nem szedtük. Meggyőződésünk, hogy a jóvátétel erkölcsi kötelezettsége minket nem terhel, sőt, mint a birodalmak által megszállt országot, minket is megilletne az anyagi és erkölcsi jóvátétel.

Trianon után eltelt 100 év megtanított bennünket, hogy nem kergethetünk illúziókat. Világossá lett, hogy a politikai és fegyveres csatározások győztesei csakis a nagyhatalmak lehetnek. Azt is látjuk, hogy a birodalmárok érdekeinek kielégítésére habozás nélkül cselekednek. Bármikor és bárhol képesek két- vagy többoldalú szerződések felrúgására, hazugságokkal és az erősek jogán újabb és újabb előnyökre szert tenni. Napjainkban kirajzolódik a két világháború utáni viszonylagos béke megbontása. Európa került a levadászás célpontjába. Fő aktorai az USA demokratái és az Európát eladni akarók szocliberálisok gyülekezete. Egy oldalon állnak az új birodalomra ácsingózók, és mellettük a jó pénzért és szolgálati státuszokért népeiket elárulók. Majdnem mindegy, hogy a szú belülről rágja a fát, vagy kívülről hasogatják azt, egységessé vált az országrablók serege. Létrejött az ultra bal és jobb birodalmat alapító hadserege, lobogtatva a liberálfasizmus zászlaját.

A klasszikus demokráciát, a helyi jogállamiság tradícióit vulkáni erővel támadják a történelem szemetéből ismét kibújó, egójukkal nem bíró kontraszelektált politikusok. Kirajzanak és hálózatuk állomásainak kiépített bázisaiból támadnak. Az USA pénzmágnásai által hatalomra segített áldemokraták kezükben tartják kormányukat, kötélen rángatják elnöküket, kiszemelt új zsákmányuk Európa. Az Európai Unió intézményrendszerébe beszivárogtatott pártérdekű renegát bürokraták máris feje tetejére állították az évtizedekig logikusan működő intézményi hierarchiát. Hiába hoz határozatot az Európa Tanács, törvényelőkészítést javasolva az Európai Bizottságnak, már előkészítés közben az Európai Parlament megvett többségi erővel, kénye kedvére alakítja a törvényt. Az államfők és miniszterelnökök mellékszereplővé válnak, hiszen nem közvetíthetik választóik akaratát, mert az államok szuverenitását fölülírja az Európai Parlament, amely a népfelség elvét gyakorlatilag semmivé silányítja. Az EU színpadán a háromfelvonásos dráma nézői, a szuverén országok választópolgárai, az adójukból jól megfizetett jegyekkel nem beleszólást, hanem azt kapják, amit a birodalom létrehozásához szükséges. Ez pedig alternatíva nélküli menü.

Rabláncra fogásunk még megelőzhető, tényként kell kezelnünk, hogy az Európai Unió nem egy szuperállam, hanem szuverén államok szövetsége. Ezért aztán a jogállamiság alapjait az általános demokrácia felfogás alapján az egyenrangú országok választópolgárai hagyományaikat őrizve állapítják meg. Saját jogállamiságukat önakaratból magukra nézve kötelezőnek fogadják el. Alaptörvényeik, alkotmányaik őrzése alakítása csakis a szubszidiaritás szigorú betartása mellett képzelhető el. Azonban ez a klasszikus demokrácia nem tisztázott módon a brüsszeli áldemokraták részéről vitatott.

A kérdés: milyen alapon lehet beavatkozni egy önálló állam polgárainak a népfelség tiszteletben tartásával létrehozott jogállamiságába? A válasz egyértelmű: kívülről nem, és ha mégis, ez csak oly módon valósulhat meg, amely ütközik a demokráciafelfogással és birodalmi szempontok alapján az alávetettség megalapozására szolgál. Természetesen emellett létezhetnek a tagországok parlamentjeinek jóváhagyásával átadott jogalkotási felhatalmazások.

A lényeg az, hogy az Európai Unióban élő népek demokráciafelfogása a határaikon belüli szabadságra alapozott, a választójogra, és az abból is következtethető pártpluralitásra. A végeredmény az a parlamenti képviseleti demokrácia, amely tükrözi a helyi népakaratot a többségi döntések mentén és szolgáltatja a legmagasabb fokú demokráciát.

Az Európai Unió intézményrendszere átadott jogosultságok nélkül nem annulálhatja az egyes államok népeinek akaratából létrehozott országgyűlések döntéseit. Jó lenne tudomásul venni, hogy az európai emberek sorskérdéseit teljes konszenzussal lehet irányítani és meghatározni, nem pedig birodalmi erőszakkal. Vitathatatlan, hogy ha olyan döntések születnek, amelyek az Európai Parlament pártérdekeltségű megnyilvánulásait tükrözik, és merőben ellentétesek a szövetséges államok polgárainak helyi akaratával, téves utat jelentenek. Az államok önálló parlamentjeinek kontrollja nélkül csak olyan döntéseket lehet hozni, amelyek a helyi polgárok akaratát figyelmen kívül hagyják, sőt, felhatalmazásuk nélkül születnek. Helytelen gondolkodást és irányítást jelent egyes országok, elsősorban nagyhatalmak részéről, hogy kormányzásuk ideje alatt, népeiket érintő sorskérdésekről nem tartanak népszavazást és népi konzultációkat. Választóiktól elszakadva „felhőben” döntenek, kiszolgálva oligarcháik érdekeit. Az Európában megválasztott kormányfők és államfők személyes felelőssége soha nem takarható ki. Ők azok, akiknek a keze, cselekvése választóikhoz kötött. Ezzel sokszor szemben áll a parlamentben ülő ellenzéki pártok képviselőinek felelőtlensége, amely csak saját pártjuk kontrollja alá vetett, és az onnan jövő utasításokat követi.

A választóiktól elszakadt, az Európai Parlamentben a pártcsaládokhoz láncolt képviselők államok felettivé tehetik akarataikat, hiszen kontrolljuk kikerül saját választópolgáraik által többségi bizalmat kapott kormányfők és államfők kezéből. Politikai piacon lobbizhatnak, akár saját zsebre is. Ezek a megfizetett álképviselők cselekvéseikkel pártideológiák szolgálóivá válnak. Eredeti küldetésüket megtagadva egyénileg kereskednek hazájuk javaival, államaik demokráciáját figyelmen kívül hagyva, sutba dobva a szubszidiaritás alapelvét. Így közelítünk az Európai Egyesült Államok létrehozása felé, amely jottányit sem különbözik a történelemben megbukott római, bolsevik és náci birodalmak borzalmakkal teli működésétől. Sőt, a bolsevik és náci, marxi és hitleri szemlélet gyakorlatának egyesített megvalósítása tovább növelheti a szörnyűségeket.

A liberálfasizmus kiütéseinek jelei megjelentek Európa testén. Ilyenek, amikor az Európai Uniós parlament megfenyegeti és befolyásolja az Európai Bizottságot, vagy például, amikor a pénzeszsákokkal kitömött álcivil szervezetek NGO-k képében, Soros György vezényletével a nyílt társadalom szellemiségében megnyitják Európa kapuit az illegálisan betóduló iszlám honfoglalók előtt. Az illegális bevándorlás támogatásával törekszenek a párhuzamos társadalom szerkezet kialakítására. Az olcsó munkaerőt, amely őslakosságunk fiatalsága elől veszi el a megélhetést, ajnározzák, miközben álságos módon a dolgozó európai polgárok zsebéből, azok adóforintjaiból támogatják a honfoglalókkal együtt érkező népes családokat, akiknek megélhetését szociális segélyekből finanszírozzák.

Tévedés ne essék, mindezt nem a muszlimok találták ki, hanem a birodalmi álmokat szövők oligarcháinak szűk szövetsége. Ezek az áldemokraták, anyagi javaikkal sáfárkodók arra számítanak, hogy a klasszikus demokrácia követőit, az őslakosságot háttérbe szorítva, a bevándorlók szavazataival kényükre-kedvükre manipulálhatják a klasszikusnak demokrácia téziseit. Nem engedhetjük, hogy az őslakók erejéből felépített Európát, amely tulajdonunk és birtokunk is egyúttal, idegen hatalmi tényezők vegyék kezükbe.

Elkezdődött egy egész kontinens gyarmatosítása, amire eddig nem volt példa. Ez már olyan nagy falat, hogy reményeink szerint megakad a felfalók torkán.

Csizmadia László

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210624-az-europai-unio-totagast-all

 

Alaptalanok a jogi aggályok az EU digitális zöldigazolványát illetően – az Európai Bizottság cáfolja a magyar baloldalt

Az EP-ben 2021. június 9-én lezárult az uniós digitális Covid-igazolvánnyal kapcsolatos jogalkotói munka, amelynek eredményeképp könnyebb lesz az utazás az EU-n belül, és lendületet kap a gazdaság. A plenáris üléshéten a képviselők 546 szavazattal, 93 ellenében és 51 tartózkodás mellett elfogadták az új uniós digitális Covid-igazolványról szóló jogszabálycsomag uniós polgárokra vonatkozó rendeletét, 553 szavazattal, 91 ellenében és 46 tartózkodás mellett pedig a nem uniós polgárokra vonatkozó rendeletét. A LIBE Bizottság aznapi közleménye szerint az összes tagállam elismeri az új uniós igazolást. Az igazolvány megkönnyíti az utazást, és segít fokozatosan, összehangoltan feloldani a korlátozásokat. Július 1-jétől lesz érvényben 12 hónapig. A tesztelés sem állhat le: az EU 100 millió euróval járul hozzá ahhoz, hogy a tesztek megfizethető áron és minél szélesebb körben elérhetőek legyenek. Megjegyzendő, hogy az igazolványok mögötti rendszert a T-Systems és az SAP hozta létre, és az Európai Bizottság luxemburgi adatközpontjából üzemeltetik. Az ellenőrzéshez szükséges digitális aláírási kulcsokat azonban a tagállamok a saját szervereiken tárolják. A nemzeti ellenőrző alkalmazások vagy rendszerek EU-szerte hozzáférhetnek ezekhez a kulcsokhoz, de személyes adatokat a rendszer nem kezel.

Még a zöldpárti, holland Tineke Strik is az oltási igazolvány mellett állt ki. Elmondta: az igazolvány maximálisan tiszteletben tartja a diszkriminációmentességet és az adatvédelmi követelményeket. A tagállamoknak be kellene vezetni az új, harmonizált rendszert, és az EP-képviselők feladata figyelemmel kísérni, hogy ezen értékeket valóban tiszteletben tartják-e.

Ehhez képest Donáth Anna szerint az EU „vakcinaútlevéllel” kapcsolatos szabályozási javaslata hátrányosan megkülönböztetné azt a több mint egymillió magyart, akiket keleti vakcinákkal oltottak be. „Az ilyen korlátozások alóli mentesítéssel a momentumos képviselők is egyetértenek. Gondoljunk csak arra a több ezer honfitársunkra, akik naponta ingáznak Ausztriába, Szlovákiába vagy Erdélybe, azonban csak az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinával beoltottak számára törölnék el automatikusan uniós szinten az utazási korlátozásokat. A többi vakcina, így például a Szputnyik V és a Sinopharm tekintetében ennek eldöntését a tagállamokra bíznák, akik dönthetnek úgy, hogy eltörlik azokat, de dönthetnek úgy is, hogy fenntartják őket.” – nyilatkozta a Momentum EP-képviselője. Hozzátette: „Természetesen, az utóbbi eset sem jelentené azt, hogy a kínai vagy orosz vakcinával oltottak ne tudnának utazni Európán belül, csupán azt, hogy az adott tagállam szabályai szerint negatív tesztet kell felmutatniuk, vagy karanténba kell vonulniuk beutazás esetén, szemben a nyugati vakcinával oltottakkal, akik ez alól automatikusan mentesülnének.” Donáth Anna szerint a fenitek „elfogadhatatlanok, ezt nem nevezhetjük európai megoldásnak.”

Rónai Sándor, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője 2021. május 29-i sajtótájékoztatóján kijelentette, az Orbán-kormány a koronavírus kapcsán újra cserbenhagyta a magyarokat. Szerinte a magyar miniszterelnök titkolja, hogy az állampolgárok milyen vakcinát kaptak, ezáltal pedig a magyarok nem fognak tudni korlátozásoktól mentesen utazni az Európai Unió területén úgy, mint más uniós polgárok.

 EU-s jogalkotás a védettségi igazolványt illetően, valamint reakció az azt ért vádakra

Az Európa Tanács (amely egy, az Európai Unió intézményi keretein kívül elhelyezkedő regionális nemzetközi szervezet) 2361-es, oltással kapcsolatos határozata kimondja, hogy nem kaphatnak többletjogokat az oltási igazolvánnyal rendelkezők, és aki nem akarja beoltatni magát, azt nem érheti hátrányos megkülönböztetés.

Az Európai Adatvédelmi Testület (European Data Protection Board, EDPB) 2020. március 19-én elfogadott nyilatkozata a személyes adatok kezeléséről a COVID-19 járvány kitörésével összefüggésben: az adatvédelmi szabályok, így a GDPR, nem akadályozhatják a koronavírus elleni küzdelemben hozott intézkedéseket. A fertőző̋ betegségek elleni harc minden nemzet közös célja, ezért azt a lehető legjobb módon kell támogatni. A GDPR eltérést enged a személyes adatok egyes különleges kategóriáinak, pl. az egészségügyi adatok kezelésének tilalma alól, ha az a közegészségügy területén fennálló́ jelentős közérdek miatt szükséges (9. cikk (2) bekezdés i) pont), vagy az érintett alapvető érdekeinek védelme miatt (9. cikk (2) bekezdés c) pont), illetve a (46) preambulumbekezdés kifejezetten utal a járvány idején történő adatkezelésekre. Az EDPB nyilatkozatában kiemeli, hogy különleges feltételek megléte esetén a GDPR 23. cikke lehetővé teszi a nemzeti jogalkotók számára, hogy jogalkotási intézkedésekkel korlátozzák az adatkezelők és adatfeldolgozók kötelezettségeinek hatályát és az érintettek jogait, ha ezen korlátozás tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és szükséges, illetve arányos intézkedésnek minősül egy demokratikus társadalomban az Unió vagy a tagállam általános közérdekből fontos célkitűzéseinek, különösen a népegészségügyi intézkedések megvalósítása érdekében. A pandémia idején kihirdetett veszélyhelyzet olyan jogi feltétel, amely jogszerűvé teheti az érintettek jogainak korlátozását, feltéve, hogy ezek a korlátozások csak annyiban alkalmazandók, amennyiben szigorúan szükséges és arányos a népegészségügyi cél védelme érdekében – áll az EDPB nyilatkozatában.

 Az Európai Bizottság 2021. március 17-én mutatta be a digitális zöldigazolvánnyal kapcsolatos javaslatát, mely az alábbi címet viseli: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről. A javaslat 9. cikke rendelkezik A személyes adatok védelméről. Az igazolványokban szereplő személyes adatok kezelésének céljaként a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítését határozták meg. A személyes adatokat a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a nemzeti jogszabályok által a pandémia idején bizonyos népegészségügyi intézkedések végrehajtására kötelezett, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók használják fel a birtokos oltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági státuszának ellenőrzésére. E célból a személyes adatokat a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Nem őrizhetők meg azok a személyes adatok, amelyekhez e bekezdés alapján fértek hozzá. Az adatok megőrzési ideje semmi esetre sem haladhatja meg azt az időszakot, ameddig az igazolványok felhasználhatók a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához.

Monika Mosshammer, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és fogyasztópolitikai főigazgatóság Egyenlőség és uniós polgárság igazgatósága Uniós polgárság és a személyek szabad mozgása egységének egységvezető-helyettese reagált a digitális zöldigazolvánnyal kapcsolatos aggályokra a CÖF-CÖKA megkeresése alapján . Mosshammer utalt a Bizottság március 17-i javaslatára, amely szerint egy olyan „digitális zöldigazolványt” kellene létrehozni, amely a szabad mozgás megkönnyítése érdekében igazolja az oltás, a teszt vagy a gyógyultság tényét. Az egységvezető-helyettes elmondta, a Bizottság azon munkálkodik, hogy biztosítsa a tagállamok számára az EU legnagyobb részében jelenleg érvényben lévő korlátozások feloldásához szükséges eszközöket. A be nem oltott személyek diszkriminációjának megakadályozása végett a Bizottság nemcsak interoperábilis oltási igazolványt javasolt, hanem olyat is, amelyek igazolják az elvégzett koronavírustesztek eredményeit, valamint azt, hogy az igazolvány tulajdonosa felgyógyult a Covid19-megbetegedésből. Így minden uniós polgár élvezheti majd a digitális zöldigazolvány rendszerének előnyeit. Amennyiben a tagállamok eltekintenek az oltásra, tesztre vagy gyógyultságra vonatkozó igazolással rendelkező személyek szabad mozgására vonatkozó bizonyos korlátozásoktól, az e javaslat által létrehozott igazolványok lehetővé teszik a polgárok számára, hogy kihasználhassák e mentességek előnyeit. Mivel egyre több tudományos adat áll rendelkezésre, különösen a SARS-CoV-2 fertőzés elleni oltás vagy e betegségből való felépülés hatásairól, az egészségügyi igazolványok interoperábilis keretrendszerének lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy összehangolt módon feloldják a korlátozásokat. A javaslat egyértelműen kimondja, hogy az oltási igazolvány birtoklása nem előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának vagy a határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatások igénybevételének.

Az adatvédelmi követelmények és az adattakarékosság beépültek a javaslatba. Az igazolványok csak a polgárok szabad mozgáshoz való jogának megkönnyítéséhez szükséges információkat (pl. az igazolványok kiállításához és ellenőrzéséhez szükséges személyes adatokat) tartalmazhatják. A „digitális zöldigazolvány” keretrendszere nem írja elő uniós szintű adatbázis létrehozását és fenntartását, hanem lehetővé teszi a digitálisan aláírt interoperábilis igazolványok decentralizált ellenőrzését. A digitális zöldigazolványt a világjárvány végét követően nem fogják a továbbiakban alkalmazni, azonban a javaslat tartalmaz egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi az újbóli aktiválását, amennyiben arra a jövőben szükség lenne.

Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász,

szóvivő CÖF-CÖKA