Gyurcsányék már a spájzban vannak

Vége a találgatásoknak. Amit tapasztalunk, miden kétséget eloszlat: a múlt betört a jelenbe. Igaz, okozott egy kis időeltolódást, hisz Karácsonyéknál már november elején karácsony van

Úgy tűnik, a főpolgármesternek megszabják, kinek kell ajándékot adnia. Talán mert saját családjának kell tekintenünk azt a környezetet is, ahonnan kinőtt.

A Miniszterelnöki Hivatal politikai tanácsadójaként funkcionált ugyanis 2002 és 2008 között, ott, ahová elég hamar bepuccsolta magát miniszterelnökként a szemkilövető. Így az egykori politikai tanácsadóra is igaz a mondás: kutyából nem lesz szalonna. Csak úgy kapkodjuk a fejünket a régi, rossz emlékű nevek hallatán, de valamiért mégsem lepődünk meg Szent István szobrának megtagadásán, a rapid béremeléseken, az igazgatósági és felügyelőbizottsági helyek kvótás elosztásán.

Nem újdonság a nemzeti oldal cégvezetőinek menesztése, a Liget-projekt megfúrása, az atlétikai stadion és ezzel összefüggésben az atlétikai világbajnokság esetleges bebuktatása a kapcsolódó, az egész országot negatívan érintő gazdasági és morális következményekkel együtt. Ez utóbbihoz példát viszont nem a múlt, hanem a jelen Y és Z generációjának kozmopolita tagjai adnak a NOlimpia nevű ámokfutásukkal.

Fekete-Győr és társai kétszázhatvanegyezer megvezetett budapesti lakos szavazatával több millió ember vágyát tették semmivé. Olyanokét, akik életkoruk miatt már soha nem örülhetnek saját hazájukban magyar olimpiai sportsikereknek. Így kell köszönetet mondani annak a nemzedéknek, amely hosszú évtizedek alatt kiböjtölte és kiharcolta, hogy a Z generációnak mára fogalma se lehessen arról, milyen is a valódi diktatúra.

Az a diktatúra, amelyet a Fekete-Győrék által semmibe vett generáció a rendszerváltozás után újra megtapasztalt 2006 környékén. Vajon miért nem csodálkozunk azon sem, hogy a NOlimpia után az üzleti, pénzügyi világ sikerembereit, köztük Soros Györgyöt is előszeretettel favorizáló amerikai Forbes magazin a közéleti kategóriában a legtehetségesebb harminc év alatti európai fiatal harmincfős listájába válogatta be Fekete-Győrt. Azt a „tehetséget”, aki mostanság a romániai elnökválasztáson egy korrupcióval gyanúsított román jelöltet támogat a magyar jelölttel szemben, vagy éppen egy meglehetősen zaklatott múltú parlamenti képviselővel járattatja le a horvát parlamentben a magyar kormányfőt.
Így válik láthatóvá, hogy a Z generáció Fekete-Győr-féle részének globalista céljai miképpen simulnak össze a régi kommunista–liberális hatalom képviselőinek eszméivel. Összenő, ami összetartozik. Hogy lesz-e köztük harc a hatalomért,
az a jövő disszonáns zenéje. De a hatalomba fővárosi szinten most visszatérő személyek, no és a gyakran bérmálkozó fővezér fővárosi közgyűlés alakuló ülésén biztosított VIP-helye egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Gyurcsányék már
a spájzban vannak.

A lekváros üvegek mellett felfeszítették a mézes bödön tetejét is, és úgy tűnik, eközben régi elvtársaik új, ifjú barátaikkal együtt egyesült erővel árulják az unió vagy egyik keleti szomszédunk piacán azt, ami nekik nem fontos. A hazát. Az ifjaknál ez új jelenség, míg a régieknél teljesen hiteles. Sajnos az ember gyorsan felejt. Mivel azonban
a régi elvtársak újból akcióba léptek, itt az ideje, hogy tényszerűen emlékezzünk néhány esetre abból az időből, amikor a magyar globalista erők már nem is titkolt vezetője, a bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc áldásos tevékenysége alatt kínlódtunk.

Az államadósság 2008-ban a 2002-es szintről, ami a GDP 55 százalékának felelt meg, 2008-ra 19 000 milliárd forintra nőtt, ami már a GDP 85 százalékának felelt meg. Erre az államadósságra jött rá az elhíresült hitelcsomag: az IMF-től 12,5, az uniótól 6,5 és a Világbanktól pedig egymilliárd eurós hitel.

Ezért a hitelcsomagért kemény feltételeket kellett vállalni: gazdasági szuverenitásunk feladását. Draskovics Tibor – akkori igazságügyi miniszterként – elzálogosította az összes nemzeti vagyont. A nehezét persze a 2010-ben megválasztott polgári kormány nyakába zúdította Gyurcsány, de a hitelcsomag törlesztését az Orbán-kormány 2016. április 6-án már be is fejezte.

A következő hír is 2008-as: „A moszkvai képviselet eladását a legmagasabb szintről irányíthatták” – mondta Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium egykori meggyanúsított államtitkára. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő zavaros módon értékesítette a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet több milliárd forintot érő ingatlanját.

A vevő előbb fizetett, a vételár is előbb érkezett meg, mint ahogy kiírták a képviselet eladását. A magyar államot több milliárd forint kár érhette.

Még mindig 2008: május 26-án a Parlament Nándorfehérvár termében a King’s City ingatlanfejlesztését tárgyalta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Ronald S. Lauder, Itzhak Fisher, Joav Blum, Bárd Károly ügyvéd, Bajnai Gordon miniszter, Markó Andrea, a PM akkori államtitkára, Tátrai Miklós, a Nemzeti Vagyonkezelő vezetője és más balliberális potentátok. A megbeszélésről készült összefoglaló szerint „Gyurcsány Ferenc és a további résztvevők egyöntetűen támogatják a projektet, s támogatásukról biztosították a jelenlévőket”. Így kezdődött a sukorói botrány, amit jól ismerünk. De Gyurcsány ezt is megúszta. „Ma reggel Tátrai Miklós börtönbe vonul. Helyettem” – nyilatkozta 2017 augusztusában.

Gyurcsány már korábban is nagy ajándékozó volt, elsősorban saját magának. A kormányüdülőből kihasított őszödi ingatlant – az akkoriban államtitkárként szolgáló egykori KISZ-es pajtás, Szilvásy György aktív közreműködésével – 1994-ben vette lízingbe az államtól, majd azt egy állami vállalat visszabérelte tőle. A jól bevált technológia szerint véletlenül éppen annyiért, amennyi az éves bérleti díj volt. A futamidő végén aztán Gyurcsány cége maradványértéken megvásárolta a villát.

William Easterly neves amerikai közgazdász egy ország miniszterelnökének a saját országa GDP-re gyakorolt hatását vizsgálva kimutatást készített az adott országra nézve legkártékonyabb, azaz legrosszabb vezetőkről. Gyurcsány bekerült az „előkelő társaságba”, ahova tartozott a hírhedt diktátor, az ugandai Idi Amin vagy a vörös khmer kambodzsai kommunista Pol Pot is.

A listán 17. a kongói Mobutu, őt követi tizennyolcadikként Gyurcsány Ferenc.

E lista szerint tehát a mai ellenzék ajándékosztója a világ 18. legkártékonyabb vezetője.

De emlékezzünk arra is, honnan is nőtt ki Gyurcsány. Az egykori MSZMP vagyonelszámoltatása kapcsán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a következőket állapította meg: 1988. december 31-én 2641 ingatlana volt az MSZMP-nek, 1990. augusztus 31-re az ingatlanok száma 365-re csökkent. Ennek az elsődleges indoka az volt, hogy nem rendelkeztek 1985 előtti időszakra vonatkozó adatokkal, mert azok például megsemmisültek…

A képzőművészeti alkotásokkal sem tudtak elszámolni. Az adatok szerint 1988. december 31-én 39 926 000 forintnyi érték volt a szervezetnél, 1988. december 31. és 1990. augusztus 31. között a növekedés értéke ebben a vagyoncsoportban 2 372 000 forint volt, míg a csökkenés 38 561 000 forintnyi…

Ugyanilyen jellegű volt a közlekedési eszközök (főként személygépkocsik) állományának változása is az adott időszakban. Az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete 2004-ben készült összefoglaló tanulmányában a következő olvasható: „Az adatok szerint 12 285 milliárd forint nagyságú induló vagyonnal szemben 6918,4 milliárd forint nagyságú az a bevétel és vagyontömeg, aminek a sorsát – privatizálták, felszámolták – nyomon lehet követni. A vagyon eltűnésének egy részét (10–14 százalék) bizonyos okokkal lehet magyarázni. Ezt is figyelembe véve az induló vagyon csaknem egyharmada (2003-as jelenértéken számolva 4000 milliárd forint) viszont minden jel szerint »eltűnt«.” Elemzők szerint magánvagyonná vált.
Ezek a tények.

Úgy gondolom hát, ideje a spájz ajtaját ácskapcsokkal beszögezni, mert az az ember, akinek saját bevallása szerint az, hogy magyar, nem jelent semmit, újra bedugta a lábát az ajtónyílásba, és mögötte ezrek tolják az ajtót, hogy „felszabadítsák” hazánkat. Mint anno a sztálini hadsereg.

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191112-gyurcsanyek-mar-a-spajzban-vannak

 

 

Egypártrendszer a baloldalon

A demokrácia egyik alapkövetelménye a pluralitás, a többpártrendszer. A polgárok a pártok által képviselt eszmék szerint választhatják a nekik tetszőt.

Magyarországon e követelmény sokáig nem teljesült. A bolsevizmust, majd a kommunizmust is az egypártrendszer jellemezte, amely nem adta meg a polgárok szabad választási lehetőségét.

A második világháború után a Szovjetunióból hazatérő moszkoviták gyors ütemben ellehetetlenítették az újjáéledő többszínű pártpaletta működését. Eszközrendszerül felhasználták a polgárok megfélemlítését, a besúgó rendszert és az ÁVH-sok rettegett terrorját.

Az 1956-os szabadságharc és forradalom leverése után is csak ráncfelvarrást végeztek, megtartva az egypártrendszert, hozzácsatolva az úgynevezett hazafias népfrontot. A hatalmi elnyomásnak ez a szervezet kiszolgálója volt, az országgyűlési választásokon a totalitárius rendszer nem véletlenül 96-98 százalékos eredménnyel biztosíthatta a kommunista diktatúrát.

Miért idéztem fel a múltat?

Mert a jelenben, a csupán nevében szelídült DK és MSZP, a hozzá tartozó ultraliberálisok, vezetőikkel egyetemben, semmiben sem különböznek az egypártrendszert megvalósító elvtársaktól, bort isznak és vizet prédikálnak. A fake news eszközeivel a Fidesz–KDNP szövetséget a kisebbségbe szorult pártok elnyomásával vádolják. Eközben úton-útfélen hazudják a magyarországi demokrácia és a jogállamiság hiányát. Ha a 2019. október 13-i önkormányzati választásokat górcső alá vesszük, szemünk elé tűnik, hogy a posztkommunisták és az ultraliberálisok visszatértek elődjeik módszereihez. A pártok összefogásáról beszélnek, magukévá teszik az egy vezér elméletet (Gyurcsány Ferenc). Az „ellenzéki pártok” félredobták szuverenitásukat, identitásukat, megcsalva választóikat, lényegében vállalták az egypártrendszer fogságát.

A következmény máris látható, nem szabad akaratból történő összefogás valósult meg, a hatalmon akarnak osztozkodni. A maguk körül kialakított szürkületben nem látják, hogy a régi-új kommunista vezér Gyurcsány Ferenc szisztematikus építkezését, hogy a Rákosi–Kádár módszertan zsigerileg beépült a DK-s vezér céljaiba. Elemezve a helyzetet kijelenthetjük, hogy az ellenzéki oldalon kialakult az egypártrendszeri struktúra. A Gyurcsány–Dobrev duó a regnáló miniszterelnökkel szembeni gyűlöletét igyekszik átplántálni a tisztes magyar polgárokba.

Elég volt!

Magyarország polgársága a kilenc éve regnáló kormánnyal egyet akarva, ismét felkerült Európa térképére. Ez a megállapítás igaz politikai és gazdasági értelemben is. Van szabad sajtó, szólásszabadság és demokratikus választás. Ezzel szemben nincs lovasroham, gumilövedék és kordonhalmaz. A kincstár gyarapszik, a szegénység csökken, családjaink gyarapodnak. A lakosság bizalmat szavazott a kormányzásnak, amit az is jól mutat, hogy megtakarított pénzét államkötvényekbe és ingatlanokba fekteti.

A Gyurcsány–Demszky-féle állam- és önkormányzati igazgatás réme ismét felsejlik. A posztkommunista és ultraliberális hatalomra éhezők néhány nagyvárosunkban és sajnos Budapesten is részleges, reméljük gyorsan múló sikereket értek el. Kirajzottak, és máris osztogatják maguk között a státuszokat, két kézzel nyúlnak a hátrahagyott, megtakarított önkormányzati pénzkészletek után. Gondos gazdálkodás helyett máris hitelek felvételén törik a fejüket. Beteges víziójuk, hogy az általuk bitorolt önkormányzatok egyenesen az Európai Unióból kaphatnak támogatást. Ha így történne, az Magyarország szuverenitásának megszüntetését jelentené, az unió által. A kétharmados többséggel rendelkező kormány nem engedheti, hogy Magyarország adófizető polgárainak járó európai uniós támogatásokat, a polgárok többségének akarata ellenében, politikai célokra osztogassa az Euró­pai Unió.

Ideje tanulni a múltból, az országrontók és hazaárulók cselekedetei most már nem maradhatnak következmények nélkül. A kétharmados parlament, a törvények szigorításával akadályozza meg a kommunizmus eszmei örököseinek régről már jól ismert korrupciós cselekedeteit! Ne engedjük, hogy az esetleg külföldről érkező júdáspénzekkel Magyarországot ismét gyarmati sorba juttathassák. Csírájában kell elfojtani az egypártrendszerre törekvő Gyurcsány–Dobrev–Karácsony-trió álmait. Ne legyenek kétségeink, a kétharmados többséget élvező kormányra az elkövetkező két évben preventív feladatok várnak. Példaként kiemelve a középiskolákban és egyetemeken a fiatalok szembesítését a 2010 előtti politikai és gazdasági tényekkel.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191107-egypartrendszer-a-baloldalon

 

Névjegykártya

Szent István forog a sírjában, hogy ilyen Hadházy-félék ennek a háznak a padsoraiban helyet kaptak.

A Wikipedia meghatározását alapul véve: „A névjegykártya személyes vagy üzleti kapcsolati információs kártyácska, mely a készítő adatait/elérhetőségeit tartalmazza. Lényeges arculati elem, amely hatékonyabbá és kényelmesebbé teszi a személy bemutatkozását is.” Nem tudom, ki hogy van vele, magam mindig igazi kártyácskát használtam. De van, aki azt szereti, hogy az egész világ egyszerre olvashassa, csodálhassa valódi arculatát, ezért nagyobb méretű kártyát használ. De még soha nem láttam akkorát, amekkorát a napokban a Parlamentben mutatott fel Hadházy doktor. Ma már ország-világ tudja, ki is ő, hisz bemutatkozott, ahogy illik. Feltartotta a névjegykártyáját. Decemberben még azt hittük, hogy csak egy elfuserált korlát­zsonglőr, de ő ezt tisztázni akarta. Nem, ő nem az, ő egy nagy… Az már más kérdés, hogy ilyen névjegykártyát használó, ilyen arculatú, ilyen gondolkodású embertársunk hogy kerül az ország egyik legszentebb házába, ahol olyan történelmi nagyságok dolgoztak, szólaltak fel, vezették az országot, mint gróf Tisza István és gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Klebelsberg Kuno miniszter, Illyés Gyula író, Gyarmati Dezső olimpiai bajnok, és még sorolhatnánk azokat a példaértékű embereket, akiket most ez a nem tudom kicsoda megalázott. S mindezt a Szent Koronától alig pár méterre. Szent István forog a sírjában, hogy ilyen Hadházy-félék ennek a háznak a padsoraiban helyet kaptak.

Nem, nem azzal van a baj, hogy Hadházy formálisan harcol a korrupció ellen. Jól teszi. A baj azzal a stílustalansággal, ordenárésággal van, amit megenged magának. Még akkor is, ha állatorvos, és így akár napi kapcsolatban lehet a névjegyeként választott állati testrésszel. Semmit nem gyűlölök jobban, mint amikor valaki más idejét lopja, vagy ha másokat undorkeltő jelenségek elviselésére kényszerít. Ez a kis Hadházy-liezon az általa vágyott állattestrészért kiáltó tábla felmutatásával legalább olyan undorító volt számomra, persze Hadházyval együtt, mint a szeméremsértés, ami mellesleg bűncselekmény. A többi felmutatott táblája pedig súrolta a közösség elleni uszítás határát, de a miniszterelnök rágalmazását minden bizonnyal elkövette. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbiak is a Btk. tényállásai között találhatók.

S nem kétséges, hogy a mi közpénzünkön trágárkodik, cirkuszol, balhézik. Tisztelettel kérem a házelnök urat, hogy a lehető legszigorúbb büntetést szabja ki erre az emberre, aki legalább oly mértékben vált méltatlanná közéleti funkciójára, mint annak idején Janiczak Dávid ózdi volt és új polgármester az elhíresült nőgyalázásával, s ha lehet, még lejjebb ásta magát a posványba, mint annak idején Nagy Blanka, a mosdatlan szájú diáklány.

Milyen érdekes, ők mindnyájan valamiért az ellenzék köreibe tartoznak. Véletlen jelenség vagy meghatározó ellenzéki stílusdirektíva? Kedves ellenzékiek, lehet választani: a minapi eset az összetapadt ellenzék valódi arculatát mutatta, vagy csupán Hadházy nagyméretű névjegykártyája volt? Nekem mindegy. Egyik gusztustalanabb, mint a másik. És én szégyellem magam, hogy oly korban élünk, amikor ilyen mentalitású képviselők egyáltalán átléphetik a Parlament küszöbét. Egyébként meg kikérem magamnak, sőt megtiltom, hogy engem képviseljen!

Szerző: Bencze Izabella jogász

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191024-nevjegykartya

 

Bukott politikusok kísértetjárása

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből.

Az új főpolgármester nyilatkozatai bizonyítottá tették, hogy ő nem más, mint egy, a 2010-ben megbukott szocliberális rendszer sakktáblájára helyezett, lóvá tett figura. Eddigi politikai lóugrásai az ostorral és néha cukorral betanított, engedelmes cirkuszi lovak fellépéseit tükrözik, amelyek az őt rakosgató Gyurcsány és szekundánsa, Demszky akaratát tükrözik. Jó példa erre, hogy Karácsony az országot és Budapestet eladósító bábjátékosok szószólójaként máris Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak ígér díszpolgári címet. A kérdés az, miként lehet egy kalap alá venni Tarlós Istvánt Demszkyvel? A válasz egyértelmű: sehogy, ezért az új főpolgármester kijelentése tudatlanságból vagy szemtelenségből fakad. Rosszabb eset, ha az erkölcs szabá­lyait sem ismeri. Próbálkozása a bukott, elkergetett főpolgármester érdemtelenségének eltakarására szolgál. Tarlós István teljesítménye messze felülmúlja Demszkyét.

A korrupció és a rombolás összehasonlítása a jó gazdálkodással, a látványos építkezéssel sunyi, alattomos politikai érdekeket szolgáló színjáték. Ismét beindult a böszmeség és a hazudozás. A 2002 és 2010 közötti korszakról a most még félrevezetett fiatalok nem tudják, hogy a két fő országrontó milyen kárt okozott hazánknak. Hiányos ismereteik vannak az 1956-os fiatalok hős szabadságharcáról, erről azonban nem ők tehetnek, mert tanáraik sokasága más eszmeiséget vall, és politikai érdekeik szerint tanítják a történteket.

Eljött az ideje, hogy az egyetemistáknak szabadon választható szemesztereket biztosítsanak. Témaként az 1956-os forradalom és szabadságharcot, az 1989–90-es rendszerváltozást és előzményeit, valamint a Gyurcsány–Bajnai-korszak tragikus következményeit ajánlhatnánk. A szemeszterek vezetői a nemzeti érzelmű és a keresztény szabadságot követő tudós történész honfitársaink közül kerülhetnének ki. Időszerű, hogy a valódi demokrácia a felsőoktatásban ellenőrzötten is megvalósuljon. A kormány és az egyetemek megállapodása e téren nem halasztható. Minden egyetemi és főiskolai hallgatónak saját választása szerint joga van több forrásból tájékozódni.

Például érdekelni fogja őket, hogy 1956 után milyen politikai közeg megtorló intézkedései űztek el csaknem kétszázezer fiatalt hazánkból.

Ma már mindenki úgy érzi, hogy a Kárpát-medencei magyarok fővárosa, Budapest kísértetek irányítása alá került. Hagytuk, hogy az országgyűlési választásokon kifejezett többségi népakaratot Budapesten és néhány megyei jogú városban a már kiebrudalt őskövületek ismét tapadós kezükbe vegyék. E jelenség oka, hogy az ideológiailag kiürült látványpártok hamis eszméit a hatalomvágy fölülírta. Az egyszerű számtanon alapuló látszatösszefogással sikerült több szavazót megvezetniük. Így előállt az a helyzet, hogy a szabados demokrácia állami intézmé­nyeink falai között kritika és ellenpólusok nélkül garázdálkodhat. A tanulságok levonása szükségszerű.

Budapest mindenkié, harsogta az ellenzék. Íme egy téma, amiben egyetértünk. Éppen ezért szükséges jogilag is megteremteni az ország összes megyei önkormányzatának képviseletét a főváros irányításában. A megyékben élők szavazatainak pártpreferen­ciák szerinti aránya nem hagyható figyelmen kívül, amikor egy ország a főpolgármester és a budapesti közgyűlés alakulásáról dönt. A fentiekkel kapcsolatos törvényi intézkedések megerősíthetik, hogy Budapest valóban minden magyar állampolgáré legyen.

A magyar emberek még mindig kétharmados többsége hathatós intézkedéseket vár. A keresztény szabadság eszmeiségét, kezdve a tízparancsolattal, a polgárok által elfogadott normatívákkal kell megtöltenünk. A velünk tartók véleményét tettek által tegyük eredményessé. Így megakadályozhatjuk a visszatért kísértetek dorbézolását az ideiglenesen megszerzett önkormányzatokban. Az ellenzék által irányított önkormányzatok szerződéseit górcső alá kell venni. Preventív módon meg kell akadályozni korrupciós kísérleteiket. Alkalmazott módszereik eladósodáshoz vezetnek, és védhetetlenül megint odáig juthatunk, hogy az állami kompenzáció elkerülhetetlenné válik. Intő jelnél is több, hogy Demszky Gábor arra biztatja a szocliberális vezetésű önkormányzatokat, hogy vegyenek fel hiteleket az IMF-től és az Európai Központi Banktól, amelyek visszafizetése azonban a tisztességesen dolgozó magyar emberek zsebét fogja terhelni.

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből. A volt főpolgármester a kormány tanácsadójaként szakmai rutinjával, egy hozzáértő csapat segítségével optimálisan megítélheti az ellenzéki önkormányzatok korrupcióra irányuló tevékenységét.

Érdemes azonban az elvesztett városok, kerületek polgármestereinek hibáit is elemezni. Öt év vagy egyeseknél még több idő állt rendelkezésre, hogy a hozzájuk tartozó területen megszerezzék a meghatározó többség bizalmát, támogatását. Ha valahol ez nem sikerült, az nem a választók hibája. Mindezt tetézte, hogy Győr polgármestere súlyosan vétett az erkölcs és közerkölcs szabályai ellen. A jelenség hatása elérte a fővárost is, a békát pedig az eddig kiválóan teljesítő Tarlós Istvánnak kellett lenyelnie.

A CÖF–CÖKA-ról az ellenzék terjeszti, hogy kormányközeli szervezet. Polgáraink előtt világos, hogy kilenc és fél éves működése során a kormány bizonyított. A jó kormányzás támogatása részünkről a többségi népakarat megtestesítése. Azonban azt is valljuk, hogy akik felelős pozíciókban rontják a kormányzat megítélését, azok alkalmatlanságát tevékenységük átvizsgálása bizonyíthatja.

A nemzeti többség nem vesztett, csak néhány párharcban alulmaradt. Az állam irányításához rendelkezésre áll a kormányoldal jóvoltából a fiatal és megfelelően képzett utánpótlás. Ne várjunk, cselekedjünk, csak az elvégzett kemény munka hozhatja a további eredményeket.

A CÖF–CÖKA növelni fogja klubjainak számát, a Civil Akadémiák színvonalát és szellemi honvédői táborát. Az ellenzék által vezetett kerületekben is megteremtjük azt a polgári közösséget, amely ismeretterjesztés útján szembeszáll a demagóg szabados demokráciával.

Stabil, vidéki, városi és határon túli polgári közösségeinkkel éberen figyeljük és megakadályozzuk az újra életre kelt ellenzéki kártevők időszakos rajzását. Bebizonyítjuk, hogy a ránk szabadult kísértetjárás csak hamvába holt kísérlet.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191024-bukott-politikusok-kisertetjarasa

A korszellem befolyása Budapestre

A politikai tematikában a migrációs válság mellett szerepelhetne a klímastratégia is.

A politikai életben mindig a politikai klíma, a politikai hangulat, a Zeitgeist (korszellem) a meghatározó, s az látszik, mintha a fővárosban (s egyes városokban) egyfajta hangulatváltás következett volna be: ugyanis akárhogy csűrjük-csavarjuk, az önkormányzati választás adatai ezt mutatják. Ami ezeken a helyeken döntött, az a kormánnyal szembeni ellenszenv és gyűlölet felerősödése, aminek Tarlós István is áldozatául esett.

Hiszen nyilván­való, hogy ha egy kicsit is a szakmai és politikai teljesítmény, a kézzelfogható eredmények számítottak volna, akkor Tarlós István elsöprő többséggel nyerte volna meg a választásokat. Egyetlen épkézláb érv sem szólt Karácsony Gergely mellett – inkább minden érv ellene szólt –, mint ahogyan például Zuglóban Horváth Csaba, Kispesten Gajda Péter, a VII. kerületben Niedermüller Péter vagy Újpesten Déri Tibor momentumos jelölt mellett sem – és még sorolhatnánk.

Ezekben a kerületekben és más helyeken, ha egy szivárványszínű macskát indítottak volna, az is megnyeri a választásokat. A politikai hangulat döntött: mindenáron revansot akartak venni Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP hosszú évek óta tartó sikersorozatán.

Már csak azért is így van ez, mert az utóbbi hetekben nyilvánosságra került botrányos felvételek sem rontottak semmit az érintett ellenzéki jelöltek esélyein, sőt. Döbbenetes, de igaznak látszik, hogy amíg Gyurcsány Ferenc számára az őszödi beszéde miniszterelnöki karrierjének, ha lassan is bekövetkező, de a végét jelentette, addig „Karigeri” – ahogyan a balliberális oldalon becézik – őszödi beszéde után még növekedett is a népszerűsége.

A botrányos felvételek nem okoztak gondot sem Wittinghoff Tamásnak Budaörsön, sem Gajda Péternek Kispesten. Ez feketén-fehéren mutatja, hogy a balliberális fővárosi bázis egyetlen célja a nemzeti oldal megbüntetése volt.

De mi a mélyebb oka Budapest helyenkénti vörössé válásának? Nem más, mint az, hogy a fővárosnak – mint egyfajta különálló szigetnek –, illetve az itt élők az országoshoz képest nagyobb arányának a vidéktől és a kormánytól gyökeresen eltérő értékrendje, életvitele, világlátása és beszédstílusa van.

Ez egy globalista, kozmopolita értékrend, amely a balliberális pártokban és politikusokban találja meg a politikai otthonát, s távoli tőle az a stílus és életfelfogás, amit akár Orbán Viktor és a kormány, akár Tarlós István képvisel.

Nekik Karácsony Gergely testesíti meg azt a liberális alkatot, amit el tudnak fogadni a romkocsmák fiataljai, a fővárosi multicégeknél dolgozó középosztály és a külterületek idős posztkommunista szavazói is, mert ha egy politikus családról, nemzetről, kereszténységről és rendről beszél, akkor azzal nem tudnak mit kezdeni, de ha az ő Karigerijük zöld Budapestről, európai Budapestről és XXI. századi Budapestről szónokol, akkor máris azt érzik, ez az ő emberük.

S ebből a szempontból nekik mindegy, hogy Tarlós István hány és hány útfelújításról, beruházásról, faültetésről beszél, mert ez nem számít nekik, talán épp azért, mert Tarlós mondja, és nem Karácsony. Tarlóstól még a jobb, szebb és fejlődő Budapest sem kell nekik – itt tartunk, sajnos, az ország világlátásbeli, életvitelbeli, értékrendi stb. megosztottságában. Vagyis ott, ahol a part szakad.

Budapest erősen kozmopolita, balliberális jellege azonban nem egyedi, hanem világjelenség, hasonló figyelhető meg a világ nagyvárosaiban, metropoliszaiban, így Párizsban, Berlinben, Londonban, Prágában, Isztambulban és természetesen New Yorkban is.

A nagyvárosok lakosságának többsége szekuralizált, individualista, kozmopolita, ahol a hagyományos családmodell kiveszőben van, s ezek lakosságának többsége balliberális, globalista pártokra és politikusokra szavaz. Úgy tűnik, ez a trend Budapesten is, ezért lehet, hogy onnan kell szemlélni a dolgokat, hogy az a meglepő és nagyszerű politikai teljesítmény, ha Budapestet és kerületeinek egy részét éppen nem balliberális polgármesterek vezetik.

Ez persze nem örvendetes dolog, sőt, de ettől még lehet, hogy tény. Ezentúl az a meglátásom, hogy a fővárosban vélhetően a korábbiaknál nagyobb számban mentek el szavazni a huszon- és harmincévesek, az Y generáció tagjai, főleg a Momentum részleges, európai parlamenti választásokon elért sikereinek köszönhetően.

További fontos tanulság, hogy az ellenzéki pártoknál 2014 óta most először működött az összefogás a fővárosban és néhány nagyvárosban, és bár jól tudjuk, hogy a pártjaik között ádáz hatalmi harc zajlik a pozíciókért és az elosztható pénzért (lásd Zuglót, Kispestet stb.), s ennek következtében a következő hónapokban ellentétek, szakadások várhatók soraikban – többek között éppen a fővárosban is –, mégis, én azt gondolom, hogy nem indulhatunk ki fenntartás nélkül ebből az auto­matizmusból, ami a szakadásukhoz vezet majd. Több okból sem.

Egyfelől azért, mert ha az ellenzéki pártok mögött álló szavazói bázisokat összeadjuk, akkor matematikai szempontból valóban megközelíthetik a kormányoldal szavazói bázisát. Persze jól tudjuk, hogy korántsem működik ilyen egyszerűen a matematika, ugyanakkor Gyurcsány Ferenc már egy jó ideje beszél egy úgynevezett Demokrata Párt létrehozásának szükségességéről, amelyben az összes ellenzéki párt egyesülne vagy legalábbis tartós politikai szövetségre lépne egymással. Ennek megvalósulási esélye csekély, de nem árt szem előtt tartani.

Másfelől, bár valóban vannak érték- és programbeli ellentétek az ellenzéki pártok között – hogy csak a Jobbik és a DK közötti vitákra utaljak –, ám van egy kiemelke­dően fontos összetartó erő közöttük, ami sok mindent felülírhat, ez pedig az Orbán-kormány ádáz gyűlölete és a hatalom (s mögötte a pénz) megszerzésének olthatatlan vágya.

Ez bizony minden ideológiai vitát háttérbe szoríthat közöttük. Nem beszélve arról, hogy a politika bonyolult mechanizmusok és mozgatórugók eredője: a politikusok nem paneleket és automatizmusokat hajtanak végre, képesek átgondolni dolgokat és korrigálni, ha érdekük úgy diktálja. Egy példa: Olaszországban az Öt Csillag Mozgalom és a baloldal kormánykoalíciója kapcsán sokan emlegetik, hogy ez a gyökeresen eltérő értékrendjeik miatt nem tarthat sokáig, felbomlanak és jöhet újra Matteo Salvini, én meg legnagyobb sajnálatomra azt mondom: a politika ennél bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb.

Harmadrészt, mindig a legrosszabb forgatókönyvből kell kiindulni, s nem pedig a legkényelmesebből. Utóbbi hibába már többször beleestünk, ne tegyük újra.
Vagyis, újra át kell gondolni a politikai tematikát, s a migrációs válság mellett erősen foglalkozni kell a klímaválsággal, mert bár a témakör tele van hisztériával és hazugsággal, az biztos, hogy a következő évtizedek elkerülhetetlen problémája lesz az egész világon, főleg a fiataloknak.

Erre a kihívásra, s tágabban a globalizáció dilemmáira átfogó, XXI. századi, nemzeti és keresztény választ kell adnunk. Emellett a következő két és fél évben a nemzeti és keresztény értékrend és életforma korszerű nyelvét és formavilágát kell megtalálni a kultúrában és az életmódban, valamint a politikai térben is. És végül az sem mellékes, hogy ha az értékrendünknek ellentmondó jelenségeket tapasztalunk a saját táboron belül, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy legyenek következmények.

Szögezzük le: továbbra is biztos politikai lábakon áll a nemzeti tábor, de jó lenne, ha ez újra a fővárosra is érvényes lenne.

Szerző: Fricz Tamás politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Forrás: https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-korszellem-befolyasa-budapestre-7399940/

Magyarellenes propagandák

Feltételezhető, nem a győri polgármester videója a horvát politika centrális kérdése, és feltételezhetően csak attól lett fontos, hogy a momentumos fiúk kérésére azzá tették.

Edvard Benes külügyminiszter 1920. február 26-án a csehszlovák parlamentben elmondta azt a hazugságot, amit már évek óta terjesztett az egész világon:

„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

Robert William Seton-Watson, a magyarok iránt mélységes ellenszenvet tápláló skót, de erőszakosságával egyáltalán nem skótul bánó fiatalember egy bukaresti interjúban 1915-ben így nyilatkozott: „Ami számunkra a porosz militarizmus, az maguknak (románoknak) a magyar hegemónia: ezek az európai fejlődés legfőbb akadályai… önöknek a szerbekkel együtt véget kell vetniük a magyar faj brutális és mesterséges uralmának szomszédjai felett”. Majd 1916-ban megalapította a The New Europa című újságot, amelynek állandó tartalma kizárólag arra irányult, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia helyébe független nemzetek lépjenek.

Watson az NGO-k magányos előfutára volt, igencsak nagy befolyással a döntéshozó politikusokra. A hazugságok, az alaptalan vádaskodások, a magyarellenes propagandák túluralma régen is, most is komoly károkat okoz hazánknak. Elég, ha csak az unió kettős mércéjére, Tavaresre, Sargentinire, Junckerre, Timmermansra, vagy Trócsányi, mint uniós biztos elutasítására gondolunk. S történik mindez annak ellenére, hogy nemzetmentő politikánk még soha nem volt annyira erős, mint Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt.

Mégis azt látjuk, tapasztaljuk, hogy az ellenzék ördögi rombolása és aljassága mellett többfrontos, határon túlról származó támadásnak van konzervatív, keresztény kormányunk és ezzel együtt hazánk is kitéve, Niedermüller, Fekete-Győr és társaik benesi, watsoni mesterkedése által. Jó bizonyíték erre az a videofelvétel, amelyen Niedermüller Péter és a momentumos Berg Dániel kérkedik a VII. kerületben élő külföldi állampolgárokkal való konzultációval, amelynek az a hallható, látható eredménye, hogy a külföldiek, bár évek óta jól érzik itt magukat, az Orbán kormányt mégis ugyanazon szavakkal ostorozzák, mint teszik azt az EU magyargyűlölő külhoni, és hazai képviselői is, ideértve Gyurcsányné Dobrev Klárát, Cseh Katalint, Ujhelyi Istvánt vagy Donáth Annát.

És a nemzetellenes propagandának nincs vége. Itt a legújabb bicskanyitogató aljasság. Egy, a momentumos Fekete-Győrrel minden bizonnyal jó kapcsolatban álló horvát képviselő, bizonyos Bojan Glavasevic az unióban létező politikai korrupció visszaszorításának szükségességéről beszélt a horvát parlamentben. Ez még rendben is lenne, de az elrettentő példát mi más szolgálhatná, mint a Borkai-ügy, amelyben a korrupciós elem az, hogy a fideszes, és a magyar kormány által védett politikus uniós pénzből fizette a jachtot és a prostik szolgáltatásait. Vajon honnan vette a horvát fiatalember ezt az ocsmány hazugságot?

Ugyan melyik bíróság állapította meg jogerősen, hogy az időközben a Fideszből kilépett Borkai uniós pénzből bérelt jachtot? Nem kellene esetleg megvárni egy jogerős ítéletet az állításról, mielőtt tényszerű közléssel egy másik ország parlamentjében telehazudják a világot? Vagy Fekete-Győr maga a két lábon járó hitelesség? Hol szerezte a jogi diplomáját?

Azt is mondta Glavasevic, hogy Orbánék mindenkit megpróbáltak elhallgattatni, aki a Borkai-ügyről beszélt. Így a kiváló momentumos fiatalokat is. Honnan vette ezt a blődséget a horvát parlamenter? Csak nem Fekete-Győr hazudta ezt is? Feltételezem, nem a győri polgár­mester videója a horvát politika centrális kérdése, és feltételezhetően csak attól lett fontos, hogy a momentumos fiúk kérésére azzá tették.

Az is elhangzott, hogy Orbán (mert azért ő a főszereplő a parlamenti beszédben) nem barátja a horvát népnek. Orbán valóban nem a horvát nép barátja? Nyolc évvel ezelőtt a magyar EU-elnökség három legfontosabb prioritásának egyike pont a horvát csatlakozás ügye volt akkor, amikor Viviane Redingnek, az Európai Bizottság alelnökének még az volt a véleménye, hogy Horvátországnak nagyon határozott lépéseket kell tennie a korrupció elleni harcban. Arról pedig nem mi tehetünk, hogy Horvátország végleg elbukta a Mol–INA korrupciós vádját a svájci szövetségi bíróság elutasító határozatával.

Mi folyik itt? Szabad, büntetlen, aljas eszközökkel, Soros-direktívák alapján manipulált rágalmazás? Hogy kerül a horvát parlamentbe Borkai? És még a világ melyik parlamentjében lesz téma olyan összefüggésekben, amelybe nem illik bele? Mert hazugságpartnert bármelyik országban lehet találni, csak a hasonszőrűek között kell keresni.

Egyébként azt a tényt, hogy Fekete-Győr instruálta Glavasevicet, maga Fekete-Győr valószínűsíti a Facebookján közzétett videóval, amelyet az Index promotált úgy, hogy „Glavaseviccsel Fekete-Győr András, a Momentum elnöke vette fel a kapcsolatot, és kérte, hogy lépjen fel Orbán Viktor és társai horvátországi bűnelkövetéseivel szemben”. Ha ez így van, Fekete-Győr egyszerűen rágalmazott, horvát barátjával együtt. Mint annak idején Benes vagy Watson. A rágalmazás pedig nálunk, és Horvátországban is bűncselekmény.

Mindenesetre erről a horvát fiatalemberről és politikai tevékenységéről meglehetősen érdekes híreket lehet olvasni a horvát weblapokon. Úgy tűnik, sok mindenre képes. Az egyik legmegdöbbentőbb az a beszámoló, amely egy horvát lap, a Hrvatski Tjednik (Horvát Hét) 2016. február 14-i számában jelent meg, és amely szerint egy zárt körben felvett felvételen Bojan „szadista” nevetésben tört ki, amikor horvát hazafiak haláláról, tömegsírjaikról és temetésükről volt szó. Olyan tömegsírokról, amilyenbe a képviselő híres, Vukovár védelme közben a szerbek által meggyilkolt háborús hős édesapját, Sinisa Glavasevicet is eltemették.

John Lukacs történész szerint a trianoni katasztrófa egyik döntő oka a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége volt. Legyünk sokkal jobban résen! A nemzetmentő politikánk működik, amíg Orbán Viktor a miniszterelnök. A magyarellenes propagandák ellen azonban tennünk kell nekünk, civileknek is. Figyeljünk, ne hagyjunk semmit szó nélkül. Ha kell, tegyünk feljelentést, tájékoztassuk egymást, ha újabb hazugságokat észlelünk, tegyük szóvá minden rendelkezésünkre álló fórumon. Nem könnyű a feladat, de nem engedhetjük, hogy ferdítésekkel, hazugságokkal folyamatosan mocskolják a magyar kormányt.

Ne legyen kétségünk, a cél nem más, mint a nemzetért kiálló és az azt védő kormányfő eltávolítása. De nem csupán a kívülről pénzelt globalisták tevékenységét kell folyamatosan figyelnünk és szóvá tennünk, hanem úgy kell élnünk és viselkednünk, hogy ne adjunk mákszemnyi okot sem arra, hogy belénk köthessenek, hogy kihasználhassák gyengeségeinket. Még akkor is legyen alapelvünk a moralitás, ha ellenfeleinknek nincs is szüksége tényekre a hazugsághoz, mert majd gyártanak. Mint annak idején Benes, Watson, vagy mostanság az ifjú, néha idősebb titánok. Mármint titánok a rombolásban, hazugságban, mocskolódásban, a gátlástalanságban. Határon belül és határon kívül. Sokan vannak, egyre többen.

De mi, a nemzetben és a kereszténységben, a klasszikus családban és az Isten teremtette két nemben hívők nem bukhatunk el. Nincs rá jogunk. Úgyhogy ne felejtsük, innen szép nyerni!.

Szerző: Bencze Izabella jogász

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191020-magyarellenes-propagandak