A kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon

A magyar családok elsődleges érdeke a keresztény–nemzeti–konzervatív szociális szempontú ideológia megőrzése

Akik éltek a kommunizmus idején, tudják, hogy ennek az eszmeiségnek hordozói ma is fellelhetők társadalmunkban, állami szervezeteinkben, hevesen „szorgoskodnak”. Szívós fajták, mutációkat képesek létrehozni, mint például az ultraliberalizmus köntösében megjelenőket vagy például a Soros vezényelte nyílt társadalomban jövőjüket látókat. Álmuk az egypártra épülő politikai globalizmus.

Megtanultuk, hogy az 1989 óta elhatározott rendszerváltoztatást karikacsapásként nem lehet befejezni, a folyamatosság kötelező érvényű. A társadalmi élet mindig új tényezőket hoz felszínre, ezekre a jogállamiság keretei között válaszokat kell adni.

Elfogadott Alaptörvényünk a demokrácia talaján követendő irányt szabott, hogy miként haladjunk a rendszerváltozáshoz vezető úton. Láthatjuk, hogy a kommunizmus gyökereiből előbújó vadhajtások a 2022-es országgyűlési választás előtt legitim Alaptörvényünk eltörlését elsődleges célpontnak tekintették. A megválasztott országgyűlési képviselők pártokhoz kapcsolódó arányokban küldetésként a törvények alkotói, amelyek felett az alkotmánybíróság őrködik. Az ellenzéki pártok hatalomra kiéhezett hordává alakulva, külföldi anyagi és médiasegítséggel már ötvenszázalékos többséggel is eltörölték volna a történelmi alkotmányunkra támaszkodó Alaptörvényünket.

A Soros György által szervezett brüsszeli bürokraták és a magyarországi álcivilek közösségei, az NGO-k munkaprogramjukká tették a szabad választások befolyásolását. Az Orbán-kormányt céltáblának állították. A jó kormányzás követőit és megalapozóját, a magyar emberek többségét azonban nem tudták palira venni. Az EBESZ felügyelete alatt saját csapdájukba estek.

Döntött a nép, most már egy huzamban negyedszer és alkotmányozó többséggel. Az ellenzék húsz év alatt, 2002–2022 között, mint a kígyó, ismét a farkába harapott. Eljutottak Gyurcsánytól Gyurcsányig. Az eredmény: vezérükkel együtt buktak. Három a magyar igazság, egy a ráadás, innen nincs visszaút. A politikai globalizmus imádata, a pártpluralizmus gyakorlatának elárulása kinyitotta a választók szemét, tiszta vizet öntött a pohárba. A sok „kis-Gyurcsány” napjainkban egymás szemét vájja ki. Elfelejtették, hogy mire kaptak bizalmat, felhatalmazást a választóktól. Az ellenzéki pártvezetők kakasviadala zajlik, néha tyúkanyók is kotkodálnak.

A magyar emberek többsége és megválasztott kormányunk egyre egységesebb. Közös erővel verjük vissza a kívülről érkező támadásokat, amelyek épp olyan veszélyesek, mint a Júdás-pénzekért hajlongó ellenzéki senkiháziak cselekedetei.

A NER magasabb fokozatba kapcsolt. Régi-új kormányunk szerint rend a lelke mindennek. Rend, rendszer, rendszeresség. Fegyelmezett, felelős munkavégzés fent és lent. Ily módon megvédhetjük a családtámogatásokat, a rezsicsökkentést, a fiatalokat és a nyugdíjasokat kiemelten megbecsülhetjük. Kimaradhatunk a háborúból, nem leszünk játékszerei a nagyhatalmaknak, hirdethetjük, hogy Európa válassza önmagát.

A szubszidiaritás minden szinten az érdekvédelem demokratikus eszköze. A legkisebb társadalmi és gazdasági közösség, a család szervesen kapcsolódik a körülvevő munkaadói, intézményi és vállalati rendszerekhez. A családokra közvetlenül hat a munkaadókkal szerződött viszonyuk. Érdekeik megvédésére ma már alkalmatlanok a Kádár-rendszerben kialakult, majd megcsontosodott szakszervezetek. Vezetőik többsége megélhetési káder, legtöbbször saját egzisztenciájának őrzője. Elherdálták a SZOT egykori vagyonát, hatalmi érdekeik szerint osztották fel, céljuk az volt, hogy ne jöhessen létre a pártpolitikai mezőtől és posztkommunista erőktől független, autonóm szakszervezeti mozgalom. Ma is erősen kötődnek a már baloldalinak nem nevezhető, MSZMP-ből kialakult utódpártokhoz, az MSZP-hez és a DK-hoz.

A magyar családok elsődleges érdeke a keresztény–nemzeti–konzervatív szociális szempontú ideológia megőrzése. Intézményi és vállalati érdekvédelmüket a 2012-es évi I. törvény XXI. fejezete, amely a szakszervezeti jogokról szól, érdekképviseleti jogot, véleményezési jogot, a munkahelyre való belépési jogát stb. szabályozza, ma már köszönőviszonyban sincs a munkahelyi problémák kezelésével. Új törvényalkotás kapcsán fokozni kell a munkavállalók érdekvédelmét. Biztosítani kell a családbarát munkahelyek kialakítását és kötelező feladatát. A szubszidiaritás elve alapján az érdekvédelmet a munkahelyi közösségekre kell bízni.

Az intézmények és cégek teljesítménye meghatározó módon függ a munkahelyi béke megőrzésétől és a gondoskodó állam szerepvállalásától. Az eredmény jól működő gazdaságban a társadalom minden tagjának gazdagodását jelentheti. Az állam észszerű beavatkozásával a tulajdonosi és a munkavállalói érdekek szinkronizálhatók. Az állami támogatással újonnan létesülő beruházások teremtsenek családbarát közösséget. A magyarországi adófizetők jóvoltából a világ egyik legvonzóbb beruházási területévé léptünk elő. Kormányunk döntése szerint sorra alakulnak állami támogatással létesülő kül- és belföldi vállalkozások, amelyek mindannyiunk javára a GDP növekedését jelentik.

A tulajdonosok és munkavállalók közös érdeke az olyan családbarát munkahelyek működtetése, amely az intézmény és vállalatok eredményességét optimalizálja. Ez nemcsak a béreket érinti, hanem a tulajdonosok és munkavállalók helyi érdekközösségének összehangolt együttműködését, amellyel fokozhatják a cél elérését, az eredményességet, és a dolgozók kapcsolódó hűségét. Meg kell szüntetni azt a tűrhetetlen állapotot, amely pártérdekű célok elérésére a munkavállalókat az utcára szólítja, és az ország gazdasági működésének bomlasztására az Országgyűlésben elfogadott éves költségvetéssel szemben nem megalapozott sztrájkköveteléseket helyez kilátásba. Uszításokkal szakszervezeti ágazati szintre emelik – sokszor hazug érvek és adatok alapján – a dolgozók elégedetlenségét.

A munkaadók és munkavállalók között újszerű érdekeket messzemenőkig figyelembe vevő munkavállalói érdekközösséget kell teremteni. Ennek alapja, hogy mindkét fél, a tulajdonos és a munkavállaló összehangolja érdekeit. Információáramlással, közös asztalnál a konfliktusok kialakítása előtt megtalálják a konszenzust. Az intézmény vagy cég jövője elsődleges szempont. A jövőt célzó befektetések a tulajdonosok anyagi hozzájárulásával biztosítják a munkavállalók és azok családjainak jobb körülményeit, például az oktatás, sport, egészségmegőrzés területén.

Ez a szociális szemlélet a gondoskodó állam és a tulajdonos elkötelezettségét fejezi ki a családok jövőjének jobbá tétele érdekében. A keresztény–nemzeti–konzervatív szemlélet megvédése és erősítése az Európai Unióban egyre jobban teret nyer. Így például Olaszországban az UGL vagy Spanyolországban a SOLIDARIDAD szakszervezet egyre népszerűbb, mert követi az eddig felvázolt érdekvédelmi szisztémát.

Írásom címe kifejezi mondanivalóm lényegét.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220602-a-kecske-is-jollakjon-es-a-kaposzta-is-megmaradjon

 

Ismét a népnek lesz kormánya

Mindig bátran és sokasággal álltunk és állunk ki a közös identitásunkat szem előtt tartó pártok és kormányzásuk mellett

A világ sok országában ez fordítva van. Az újonnan megalakuló magyar kormányra az elmúlt ciklusokhoz hasonlítva egyre nagyobb feladatok várnak. A választópolgárok kétharmados felhatalmazást adva jelezték, hogy továbbra sem babra megy a játék. Sőt. Nemzetünk jövője a tét.  Szerencsés dolog, hogy Európa jelenlegi zűrzavaros politikai, gazdasági helyzetében kipróbált vezetőnk van, aki mindeddig jól sáfárkodott népe bizalmával. Pillanatig sem feledte, hogy a népnek van kormánya és nem a kormánynak népe. Tizenhat év miniszterelnöki munkája során megismerte a magyar emberek lelkét, és átlátta a világra leselkedő, koránt sem a lakosság érdekeit követő pénzhatalmasok egoista törekvéseit is.

A NER hátrálást nem ismerő kialakítása és összetartó erejének növelése jelenti a magyar kovászt a „kenyérsütéshez”. Az EU népeinek kirekesztése sorskérdéseik véleményezéséből előbb vagy utóbb katasztrófához vezethet. Az Unió intézményrendszerében, ezen belül az Európai Parlamentben kialakult álságos pártdemokrácia, a megélhetési politikusok, akik egy USA-típusú föderációban látják biztos jövőjüket, a tévedés áldozatai, mert ez az út a zsidó–keresztény civilizáció halálához vezet. Az Európai Unió egyre inkább a nagyhatalmak szorításába kerül ahelyett, hogy önmagát válassza. Egy nagyhatalomnak kénytelen behódolni, ezzel a kiszolgáltatottságot vállalni.

A pártpluralizmus lényege a klasszikus demokrácia felfogásának és gyakorlásának. Ha a szabad válaszhatóság biztosítva van, akkor az a népfelség megvalósulásának eleme. A demokratikus államok esetén, a választópolgárok ciklikus akaratának megfelelően, a kormányalakításra más és más párt érdemesülhet. Megvalósul a szubszidiaritás törvénye. A versengő pártok erőssége, hatalomra kerülése, kormányra kerülése helyben történhet meg.

Az EU parlamentjének összetétele fentiek alapján állandóságot legfeljebb egy választási cikluson belül ad. Az itt kialakuló többség matematikai tényező, amivel visszaélni demokráciadeficitet jelent.

A jövőt illetően tudomásul kell venni, hogy a szuverén népek szövetsége a demokrácia fejlettebb formája, mint az USA- vagy a Kína-féle hatalomgyakorlás. Európa ereje sokszínűségében rejlik, ahol a közös összetartó kapocs a kontinensektől megkülönböztető keresztény civilizáció és kultúra.

Visszatérve Magyarországra, bebizonyosodott, hogy szabad választásokon világos választ adtunk arra, hogy jövőnket kik képviseljék. A többség és a kormányzás közötti szimbiózis negyedszer győzedelmeskedett. Az eredmény a jó kormányzás visszaigazolása.

A Fidesz–KDNP-kormány az EU-n és a NATO-n belül teljesítette vállalt kötelezettségeit. Ugyanakkor megtartotta Alaptörvényben rögzített szuverenitásunkat, és ha kellett, hűségesen megvédte. A magyarság érdekeit tekintette elsődlegesnek.

Miközben délen védjük Európa határait az illegális migráció ellen, észak-keleten az emberi testvériség nevében egy emberként, szeretettel és szolidaritással fogadjuk be a háború elől menekülő ukrán polgárokat. Ez okos, sőt bölcs döntés, miközben kimaradunk a fegyveres háborúból. Idézzük fel hazánk történelmét: keresztülgázolt rajtunk a rabló mongol, százötven évig elviseltük a török rabigát, elszenvedtük a kizsákmányoló osztrák elnyomást, majd Trianon igazságtalanságát, hazánk területének kétharmad résznyi elcsatolását. A II. világháborúban megkaptuk a náci lerohanást, majd befejeztével majd ötven évig a szovjet diktatúrát. Igen, a háborúknak következményei vannak.

Bevalljuk, hogy rettegünk a háborús helyzetektől, múltunkból azonban erőt merítünk és a béke élharcosaivá kívánunk lenni. Az Európai Uniót és a NATO-t védelmi szövetségnek tartjuk, ezen szervezeteink nem lehetnek a támadó akaratok érvényesítésének eszközei.

A magyar szellemi honvédők, a CÖF–CÖKA támogatói a békemeneteken megmutatták, mit jelent az ész és a szív önkéntes összetartozása. Mindig bátran és sokasággal álltunk és állunk ki a közös identitásunkat szem előtt tartó pártok és kormányzásuk mellett, ha az ország érdeke, családjaink biztonsága ezt kívánja. Külső és belső támadások idején összezárunk.

Legyen Isten áldása az új kormányon, hazánkon és családjainkon, de ne feledjük: „Semmit rólunk nélkülünk!”

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)  

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220512-ismet-a-nepnek-lesz-kormanya

 

Teljes hátszéllel

A magyar választások eredménye valószínűleg több európai uniós országban is megkondítja a vészharangot. A választópolgárok felfigyelnek arra, hogy a népfelség elve megilleti őket

Szívtelennek tűnhetek, de egy pillanatra sem aggódom, hogy mi lesz a politikai liftaknába zuhant ellenzéki koalícióval. Amikor ők már totális győzelmet hirdettek, azt tanácsoltam a választópolgároknak, hogy kezünkben a lehetőséggel váltsuk le az ellenzéket. Nem tévedtem, itt volt az ideje.

A politikában az ellenzéki státusz legtöbbször pozitív és értékelhető megjelenési forma, persze csak akkor, ha választói akaratot képvisel, közvetlen felhatalmazás útján. Akkor van ez így, ha különálló pártok a jól megfogalmazott, hagyományosan rájuk jellemző identitásukat őrizve állnak a politikai porondra. Így aztán az országgyűlési választások során a voksoló állampolgárok arányos módon megjelentetik a népakaratot. A demokratikus választási rendszer lehetőséget ad a többségi igények realizálására esetlegesen úgy is, ha adott a kormányalakítás kompromisszumos megoldása, a koalíció.

Normális esetben az ellenzék soha nem válhat hazájának ellenségévé. Az olyan ellenzé­kiek, akik a hatalomért, úgy érezvén, hogy nekik semmi sem drága, képesek honfitársaik hátbatámadására, árulónak minősülnek.

A magyarországi ellenzék erre képes volt, mert vezetőik tehetségtelen flótásként egytől-egyig csődöt mondtak, nemcsak politikailag, hanem erkölcsileg is. Beteges elképzelések sokaságával úgy gondolták, hogy követőik, ha ők hatalomra jutnak, megbocsátják, hogy a rájuk bízott eszmeiséget sutba dobták. Kiderült azonban, hogy a magyarság elárulása, a haza érdekeinek semmibevevése nem jövedelmező politikai felfogás, de azt eredményezi, hogy az árulók elvesztik követőik bizalmát. Magatartásukat megtetézték azzal is, hogy a politikai és gazdasági globalizmus mellé álltak. A DK-s vezér szerint a jövő csak sok kis Gyurcsánnyal képzelhető el, szerintem csak nélküle.

A választások eredménye meggyőző volt. Kirajzolódott a politikai igazság, hogy az emberekért tenni kell, és mindig a nép dönt, ráadásul sosem véletlenül. A vesztes ellenzékről kiállított bizonyítvány szerint nemcsak, hogy megbuktak, de már nem is ismételhetnek. A választási adminisztráció jóvoltából, míg önmagukat fel nem koncolják, megadatik az a hosszú idő, hogy soha be nem gyógyuló sebeiket nyalogathassák. Soros György és az Európai Unió hasonszőrű bürokratái „jó szándékkal” és sok pénzzel kövezték ki a politika poklába vezető utat.

A magyar választások eredménye valószínűleg több európai uniós országban is megkondítja a vészharangot. A választópolgárok felfigyelnek arra, hogy a népfelség elve megilleti őket, és az országgyűlési választásokon akaratukat érvényesíthetik. Ez vonatkozik az Európai Parlament megújuló intézményrendszerére is, hiszen az embereknek elegük van abból, hogy „a nyúl viszi a puskát”. Az EP mindig változó politikai összetételével nem veheti át az irányító szerepet a nemzetek parlamentjeitől, és a választópolgárok által bizalmat kapott kormányfőktől. A valódi demokráciában kiváló érvényesítési eszköz a népszavazás, vagy éppen a népi konzultáció. Egy-egy nemzet sorskérdéséről csak hazája parlamentjében születhet döntés. A szuverén nemzetek alkotmánya minden föderatív elképzelés határa. A szuperállam-elképzelés, megtetézve a nyílt társadalom eltorzult, szocliberális eszmeiségével, ideológiai háborút jelent a nemzetállamok ellen.

2010 óta a magyarok nagy többsége nemcsak nemzetét építi, hanem annak védelmét is nyíltan felvállalja. Bizonyosság erre a két utolsó békemenet és a 4 700 000 munkavállaló. Nemzettársainkkal szervesen összetartozunk, napjaink bizonyítják képességünket a keresztényi szolidaritásra. Felelősséggel és szeretettel látjuk el az orosz–ukrán háború kirobbanása miatt menekülőket, legyenek azok ukránok vagy magyarok, teljesen mindegy. Az agresszort elítéljük, és a megoldást csak a béke megteremtésében látjuk.

Legnagyobb keresztény ünnepünk a politikáról Isten felé irányítja figyelmünket. Az ő segítségével tudjuk erős hitünkkel megvédeni szeretett hazánkat. Az ukrán menekülők sokasága Európának megvilágította a helyes cselekvés irányát. Különbséget kell tenni a menekülők és az illegálisan érkező gazdasági bevándorlók között. Amely ország népe találkozik a mindkét irányból érkezőkkel, világosan láthatja, hogy szükség van Európa déli határainak hosszú távú védelmére, miközben nem kis erőt kell fordítani az Európában bajba jutottak segítésére.

A CÖF-CÖKA szellemi honvédői megtanulták mindkét feladathoz szükséges hozzáállást. Európa és nemzetünk biztonsága minden előtt!

Nagyító alá kell helyeznünk a külföldről pénzelt NGO-kat, akik szolgai módon teljesítik megrendelőik kívánságait. Nemzetbiztonságunkat veszélyeztetheti, ha külföldi érdekektől vezérelt pénzt küldők politikai és gazdasági információs igényeiket civil szervezeteken keresztül megszerezhetik. Szükségessé válhat a civil szervezetek átvilágítása, külföldi kapcsolataik értékelése és az általuk külföldi partnereiknek nyújtott szolgálatatások elemzése.

Törvényi erővel kell fellépni a védett információk érdekében, amelyek egyben politikai és gazdasági szempontból is szuverén érdekeinket garantálják.

A négyévente ismétlődő választások között prioritást kap a jó kormányzás szükségessége, amelynek a forrása a kétharmados többség támogatása „reggel, éjjel meg este”.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)  

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220419-teljes-hatszellel

 

Agymosás helyett nagymosás

A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat

Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember szemét felnyithatja akkor, amikor a magyarországi országgyűlési választásokon jövőnk sorskérdéseiről felelősséggel kell döntenünk. Soha nem volt még ennyire fontos, hogy komolyan vegyük Petőfi Sándor szavait, amelyek Magyarország szabadságáért hívták csatába polgárainkat. Igen, most is „talpra magyar”. Április 3-án a voksok csatájába megyünk, a tét hazánk függetlensége és az anyaföldjükön élő magyar emberek szabadságának megvédése. Isten áldása, hogy mi még békés, demokratikus körülmények között, közvetlen gyakorolhatjuk a népfelség elvét, szabadon dönthetünk. A háború azonban határainknál leselkedik.

Nagyhatalmi erők, ukránok, oroszok és a magyar nemzetiség hátán, fegyverekkel osztják nézeteiket. Birodalmi nagyravágyás küldi előre a pénzmágnásokkal megerősített, megélhetési politikusokat. A háborús helyzet újszerű folyamatokat indított. Fontossá vált a nemzetek közösségi erejének szétverése, gyengítése.

A gonosz erők a nyílt társadalom ideológiájának követésére biztatnak a jobb élet reményét sugallva, cserébe azt kérik, hogy az emberek lépjenek ki vallási, társadalmi és gazdasági életformájukból, és ha ezt megteszik, élvezhetik egy újonnan létrejövő birodalom „gondoskodását”. Szemünk előtt zajlik a nyugati világ alkonya, amit nem más fog követni, mint a birodalmi rendszerek kora. Ez egyelőre még többszereplős hatalmaskodást jelent. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína külön-külön készül egymást kóstolgatva a világbirodalom egyetlen uralkodói szerepére.

A világtörténelem alapján úgy tűnik, hogy sosem lesz békesség. Sokan hisznek a békés emberek szövetségében, őróluk azt mondják, hogy túlzottan optimisták. A mesék világában élnek. Mi magyarok mindig optimisták voltunk, napjainkban is példát kívánunk szolgáltatni arra, hogy nem csak álom a világ békessége. Úgy gondoljuk, hogy szövetségeseinkkel együtt, a sok szenvedést megélt öreg Európának békét kell sugároznia a föld kontinensei felé. A nagyhatalmakat a népfelség elve alapján belülről kell a közjóra bírni, és az ideológiai háborúk helyett a világgazdaság optimális együttműködésére ösztönözni.

Ez az egyetlen út a népeket szolgáló megoldásra. Ha béke van, a Földön élő emberek jobblétére lehet koncentrálni. Első lépésként el kell fogadni, hogy minden ember tartósan maradjon a szülőföldjén. Szomszédjaival ápoljon jó kapcsolatokat. Az észszerűen alkalmazott külső szolidaritás segítheti a szegényebb országok felzárkóztatását. Az egymásra utaltság háborúk nélkül, a gazdasági érdekek mentén folyamatosan bővítheti a nemzetek szövetségét. Ez az elképzelés remélhetőleg nem a mesék és álmok világa, igaz, a jó emberek összefogására van szükség.

A földre visszahuppanva magyarságunk megőrzése és gyermekeink, unokáink jövője nagymértékben függ az április 3-i választások eredményétől. Népi bölcsességgel kell eljárnunk, nemzettudattal kiegészítve, hogy objektív módon tudjuk elemezni a választásokon induló pártok megbízhatóságát. Teljesítményeiket össze kell mérnünk, hogy megkülönböztethessük a valóságot a valótlan ígéretektől.

Én úgy gondolom, hogy hazám sorsa és életem alakulása elválaszthatatlan, mint a normalitásban érdekeltek sokaságáé. Több mint negyven évig a kommunista rendszer kenyerét ettem, elzárva az akkor még ígéretesnek mondott nyugati világtól. Előttünk volt az átjárhatatlan vasfüggöny, az úgynevezett népi demokráciában magyar testvéreimmel a szovjet totális diktatúra ketreceinek lakói voltunk. Az 1956-os szabadságharcunkat vérbe fojtotta a szovjet hadsereg és az agresszorokkal szövetkező, sorainkból kikerülő árulók.

Több mint kétszázezer fiatal menekült el a kádári megtorlás elől, köztük az akkor húszéves testvérem is, aki messze földön lelt örök nyugovóra. Az ÁVH-sok kínzásai mellett az úgynevezett népbíróságok ártatlan embereket küldtek halálba. A magyarok kénytelenek voltak sorsukba beletörődni. Az elnyomó rendszer vérszomja később csökkent, s ajándékként szolgáltatta a gulyásszocializmust. Választásunk nem volt, míg 1989–90 elhozta a Szovjetunió szétesése következtében a szabadságunkat. Fiataljaink sokat kockáztatva, Orbán Viktort példaképnek tekintve kimondták, hogy „ruszkik haza”.

A szabad Magyarország harminckét éves története, baloldali és jobboldali kormányainak tettei világosan megmutatják, hogy most, 2022-ben melyik irányt válasszuk.

Első szabad kormányunkat négy év után felváltotta a Kádár-rendszerben a szovjeturalmat kiszolgáló, kommunista utódok új erőre kapott, baloldalinak mondott csapata. Majd ezt követően a választók, látva, hogy a kommunista múlt visszaköszönt, lehetőséget adtak a Fidesz–KDNP kormányzására. A fiatalokból álló, nemzeti alapokon munkálkodó kormány azonban eredményei és sikerei ellenére nem tudta megakadályozni, hogy ismét visszatérjenek a kommunista múlt kiszolgálói és leszármazottjai.

Hamarosan rá kellett döbbenni, hogy 2002 és 2010 között az MSZP és az SZDSZ szövetsége ismét Oroszország keblére borult. A posztkommunista kormányzás a saját gazdagodása érdekében rablóprivatizációval, a nyugatiak nagy örömére, kiárusította a hazát, és kiürítette a nemzeti kincstárat. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok a legsötétebb bolsevik és kommunista gyakorlatot követve a korrupciós ügyletek százaival nyolc év alatt hazánkat a csőd szélére juttatták.

Választópolgáraink felébredtek, és 2010-ben olyan pártra szavaztak, amely a keresztény nemzeti konzervatív értékek megőrzője lett, és a nehéz, csődközeli éveket hozzáértő, hiteles szakértelemmel orvosolta. Aztán 2022-re kialakította a versenyképes gazdaságot, megteremtette a társadalom többségének jólétét, politikai tényezővé vált az Európai Unió rendszerében.

Most, 2022-ben az országgyűlési választásokon olyan kormányra kell szavaznunk, amely döntései előtt megkérdezte saját népét, és a nemzeti együttműködés rendszerével széles körben jobbá tette az emberek életét. Minden magyar embernek adva van a munkalehetőség, családjaink soha nem látott és hosszan fenntartható támogatással biztos jövőt teremthetnek az egyre több születendő magyar gyermek számára, nyugdíjasaink életük végéig érezhetik a kormány gondoskodását, gazdaságunk versenyképessége növekszik, eredményeink egyre több mintát szolgáltatnak Európának.

A hazáért érzett felelősségem tudatában, honfitársaim, kérlek benneteket, hogy a választásokon a népfelség erejével tisztítsuk meg az Országgyűlés szent házát a rossz szellemektől. A döntés a szavazólapokon történik, amelyek csak négyévenként vannak a kezünkben.

Most pótolhatjuk, amit elmulasztottunk, és ami harminckét éve gátolja a politikai megbékélést. Ez nem jelent mást, mint a külföldről is támogatott, a hazát kiárusító ellenzéki oldal eltávolítását. A gyökereit vesztett, hatalommániás, tehetségtelen, hazug társulat kirudalását. Ők azok, akik 2018 után, a rájuk szavazókat egójuk és egyéni érdekük alapján félrevezették és identitásukat a szemétre dobták. „Csodát alkottak”, egyedülálló módon tudják képviselni együtt a kommunizmust és a fasizmust.

Elég volt az agymosásból! Szavazzunk a nagymosásra!

Előre az újabb kétharmados győzelemért!

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke) 

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220325-agymosas-helyett-nagymosas

 

Söprés!

A polgárság tudatában általában ritkán, leginkább ösztönösen éled erővé a népfelség szerepe

Elsősorban forradalmak esetén tőr elő, mint vulkánból az izzó láva. Ilyenkor aztán a természet jelenségéhez hasonlóan szinte zabolátlan erejével képes rombolni és újat teremteni.

Az 1848-as és 1956-os forradalmi események fényes példája volt, hogy népünk nem bírta tovább fogságát, és megrázta rabláncait.

Most, amikor karnyújtásnyira van az 1848-as forradalomra emlékezés nemzeti ünnepe, tudjuk, hogy a szabadság és függetlenség jelenleg napjaink része. Ezt a csodálatos értéket 1989–90-ben véráldozat nélkül vívtuk ki. Történt ez először. Harminckét évvel ezelőtt is szükségünk volt a magyarok közösségben megmutatkozó erejére. Fiataljaink jelezték, hogy a vulkán ismét kitörésre készül. Nagy Imre és társainak újratemetésén Orbán Viktor beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogyha szükséges, a forradalom mindent megváltoztató tüzes ereje készen áll.

A Kádár-rezsim haszonélvezői felmérték a kritikus helyzetet, és a nyílt ellenállás helyett az alkalmazkodást választották. Ezzel a sunyi taktikával megőrizték társadalmi, politikai és gazdasági szerepüket, átmentették intézményi vagyonukat. Az évszázadok alatt, birodalmi elnyomáshoz szokott népünk keresztény alázatossággal hitt a kommunisták látszatmegtérésének, és bűnbánatot remélt.

Eredmény, hogy a bolsevik eszmeiséggel átitatott vérkommunisták megbuktatták az első szabad magyar kormányt. Máig cipeljük a ránk akasztott, ólommal teli hátizsákjukat, hiába volt az, hogy a nemzeti konzervatív erők később négy évre a választásokon átmenetileg visszaszerezték a hatalmat.

Az első szabadon választott kormány miniszterelnöke, Antall József látnoki módon jelezte: „tetszettek volna forradalmat csinálni”. A 2002 és 2010 közötti években, amikor az újból hatalomra került, múltját az emberek emlékezetéből kitörölni akaró, most már szocliberálisnak titulált politikai erők megmutathatták foguk fehérjét. A legaljasabb politikai és gazdasági eszközöket használó Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányzat eredeti kommunista szellemiségével csődbe vitte Magyarországot.

A mindenkor szorgos magyar emberek 2010-re rádöbbentek arra, hogy a kommunistáknak az sem drága, ha honfitársaikat kell elárulni és saját érdekeik kielégítésére a kincstárat kirabolni. A magyar társadalom állapota a kormányzat politikai erőre kapása, a gazdaság sikerei a 2022-es országgyűlési választások előtt már konkrétan számbavehetők.

Ezzel szemben a választásokra összeállt, finoman fogalmazva ellenzéki kormánykoalíció, kész lerombolni mindazt, amit a szülőföldjükön élő, nemzetben gondolkodó és működő, többségben lévő állampolgárok létrehoztak. Itt érdemes kiemelni a Trianon utáni alkalmazkodási készségünket, amelynek kézzelfogható eredménye a nemzeti összetartozás, a határon innen és túli magyarok egymás iránt megnyilvánuló és fokozódó szeretete.

Az ellenzék nyíltan hirdeti, hogy gyermekeinket az LBMTQ karjaiba lökve, szüleiktől elszakítva, a természet törvényeitől idegen módon oktatná, nevelné. Az illegális bevándorlók, honfoglaló szándékát törvényessé nyilvánítaná. Elősegítené a párhuzamos társadalmak kiépítését, miközben tálcán kínálja a zsidó–keresztény civilizáció üldöztetését az iszlám ideológia honfoglaló követőinek.

Szülőföldünkön élő, magyar honfitársaim, nem vakíthat el bennünket az összetákolt ellenzéki koalíció hamis ígérethalmaza és hazugságáradata. A Soros-szervezetek, NGO-k, szervilis, pórázon tartott MiniFerije kinyilvánította, hogy ők mindenkit képviselnek, a kommunistákat és a fasisztákat is. Magát egy szintre emelte a Teremtővel. Ugyanakkor azt látjuk, hogy naponta háromszor mosná meg Gyurcsány és Bajnai lábát, ha a segítségükkel a miniszterelnöki székbe kerülhetne. Az ellenzéki oldal összezavarodott, összekuszálódott. Önmaguk állítják egymásról, hogy kormányzásra képtelenek. A jövőről nincs épkézláb víziójuk. Az országrontásban részt vett figurák és a hozzájuk csatlakozó, súlytalan haszonlesők politikai tobzódásának véget kell vetni.

A négyévenkénti országgyűlési választás jó alkalom arra, hogy jogállamiságunk és a demokrácia nyilvánossága előtt – megerősítve az EBESZ jelenlétével – megmutathassuk elsöprő többségű akaratunkat, szavazatainkkal megvédhetjük szuverenitásunkat, és a klasszikus demokrácia vívmányát, a szubszidiaritást gyakorolhatjuk. Nem utolsósorban teret nyithatunk egy valódi nemzeti értékeket képviselő, egészséges szemléletű, saját népét szolgáló, konstruktív ellenzék kialakításához. Ne szavazzunk a megélhetési hazaárulókra!

Antall József őszinte szavait magunkévá téve, a népfelség tudatában, szavazatainkkal bizonyítsuk, hogy van lehetőség békés forradalmat végrehajtani, hazánk és magyarságunk árulóit a politikai életből végleg kisöpörni.

A normalitás a mi oldalunkon van, ne szégyelljük magabiztos fölényünket, amelyet a március 15-i Békemeneten ismét megmutathatunk. A hozzánk csatlakozó, külföldről érkező, nemzetben gondolkodó európai polgárok megerősítik és jelzik, hogy a nyílt társadalom hívei rossz úton járnak, vesztésre állnak. Sorra következnek Európa országaiban az országgyűlési választások, ahol a népfelség erejével, előre kijelölt időpontban, hitet lehet tenni a nemzetek szuverenitása mellett, a szabad véleménynyilvánítás demokratikus eszközével.

Az Európai Unió szükséges reformja a tagállamokban a nemzeteikhez hű szavazópolgárok kezében van!

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)  

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220224-sopres

Böszme és a csirkefarhát

A magyar emberek nagy többsége tudja, ha tisztességesen elvégzi munkáját, eleget tesz alapvető kötelezettségének. Eltartja családját, adózik, miközben lehetősége van egyéni törekvéseinek kielégítésére

A gazdaság rohamos fejlődése biztosítja, hogy aki dolgozni akar, megtalálja a helyét. Ennek szembetűnő bizonyítéka, hogy az elmúlt tizenkét év alatt az Eurostat kimutatásai szerint a magyarországi szegénység húsz százalékról nyolc százalékra csökkent. A gondoskodó kormányzás a középrétegek életszínvonalának emelkedése mellett eredményesen munkálkodik a szegénység leküzdéséért. A kormány filozófiája, a munkaalapú gazdaság primátusa bizonyíthatóan nyerő, mert nem a társadalom alsóbb rétegeinek helyzetét kívánja befagyasztani a szociális intézkedésekkel elillanó pénzeszközökkel.

A kormányzás politikai és gazdasági téren is hasonlít a művészethez, különböző minőségű eredményekhez vezethet. Jó példa erre a Gyurcsány Ferenc- és Bajnai Gordon-féle országvezetés, amely csődhelyzetbe juttatta a társadalmunkat, politikai és gazdasági vonatkozásban is. Ez finoman szólva sem volt művészi teljesítmény.

A regnáló kormány patrióta szemlélettel, szakemberek bevonásával minden magyar ember jobblétének előre vivő szerepét vállalta. A közösségi szemlélet diadalának tekinthető a gazdasági eredményeinkhez igazodó, senkit sem hagyunk az út szélén filozófia.

A patrióta szemlélet az élni és élni hagyni elméletet követi és közösségében megbecsüli – irigység vagy lekicsinyítés nélkül – a szellemi vagy fizikai munkával alkotott teljesítményeket, gazdagodást.

A gondoskodó állam kötelezettsége, hogy mélyreható megfigyelések alapján úgy garantálja a közösségi javak optimális elosztását, hogy az a nemzet elégedettségének kiváltója legyen. Az előrehaladás feltétele és szabálya, hogy lépésről lépésre, civilekkel együttműködve, türelemmel történjen.

Mindamellett a nemzet függetlensége megőrzendő. A hátunk mögött hagyott bolsevik, náci, szovjet birodalmakban mindig kulcsszerepet kaptak a hazájukat elárulók. Ideológiától átitatott pártemberek, Rákositól Apró Antalon keresztül Kádárig, kiszolgálva a szovjet birodalmat, megélhetési politikusként garantálták a magyar nép vasfüggöny mögött tartását. A rendszerváltás után, hazai és nemzetközi hálózatok segítségével közöttünk maradtak. Alapvető ideológiájukat a globalizáció sztaniolpapírjába csomagolták. A politikai és gazdasági globalizmus kiszolgálói megélhetési politikusok, helytartói szerepre áhítozva kiárusítanák nemzeti értékeinket.

Az elmúlt 12 évben a magyarok szinte a semmiből új világot teremtettek, nem akartunk kicsik maradni, nemzetünk karakterét megőriztük határon innen és túl. A magyarság az egységes Európa elkötelezettje, tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk nagyhatalmi tényező, de valljuk, hogy Európa polgárai és nemzetei egyenrangúak. Kelet-Közép-Európa népei még csak rövid ideig élvezhették kivívott szuverenitásukat. A történelem során többször vesztették el függetlenségüket. A cél az lehet, hogy értékeinket, mindenekelőtt a szabad levegőt és az európai zsidó-keresztény civilizációt megőrizzük.

Az országgyűlési választások előtt józan ésszel kell értékelnünk az elmúlt kormányzások teljesítményeit. A gazdasági eredmények tényeken alapulnak. A kommunista, majd szocliberális kormányok hozzá nem értésük folytán, a tőlük el nem választható korrupció és önimádó egójuk következtében a magyar választóknak kifosztott élés- és kincstárat hagytak. A családokra építő, patrióta szemléletű, keresztény, nemzeti, konzervatív kormányzás a mai napig bizonyította az őket támogató polgároknak, hogy a nemzet gazdagodásához a népfelség elvét tiszteletbe tartva lehet eljutni.

A közelgő országgyűlési választás meghatározza gyermekeink és unokáink jövőjét. Komolyan kell venni eddigi eredményeink megvédését és annak a lehetőségét, hogy jó úton haladunk. Ugyanakkor hihetünk-e a 2006-ban a népére lövető Gyurcsány Ferencnek? Hihetünk-e azoknak a pártvezetőknek, akik a hatalom megszerzése érdekében összebútoroztak az országrontóval? Hihetünk-e a hazudozóknak, a hazát kiárusító hitelteleneknek?

A válasz egyértelműen nem.

A bukott politikusok és a hozzájuk csatlakozó választóikat is cserbenhagyó pártvezetők megfigyelése pontos választ ad. Nézzük meg, hogy a miniszterelnök-jelöltjük országunkban bolyongása közben milyen fennkölt módon oktatja társadalmunkat. Lekicsinyli a vidéki embereket csakúgy, mint a csirkefarhátat. Állítsuk meg a szónok „mini Feri”-t.

Minden szakács és háziasszony tudja, hogy a jó leveshez csontos rész is kell. A szegénység nem a farhátfogyasztók népes seregéből vezethető le. Mert ha ez így lenne, a csirkefarmok bezárhatnák kapuikat, és mi lenne a klasszikus Újházi-tyúklevessel. Tény, hogy a magát liberális közgazdászok zsenijének tartónak is el kell fogadnia, hogy Magyarországon a szegénység nagy ütemben csökkent.

A baloldal miniszterelnök-jelöltje ragaszkodik böszmeségéhez. Az emberek nagy többségének véleménye szerint mindegy, hogy nagy böszme vagy kis böszme, egyre megy. A böszmeség a baloldalon öröklődő tulajdonság, így nem véletlen, hogy „mini Feri” dühös, indulatos, mindenkinek nekimenő, ostoba és pimasz.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)  

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220201-boszme-es-a-csirkefarhat