Hűség és kofaszellem

A hazához hűnek lenni a legtermészetesebb dolog. Ezért fájdalmas dolog, ha polgártársaink e téren romboló tetteit kell számba venni. Felfogni is nehéz, hogy vannak köztünk, akik nemzetcsaládunk ezüstjét pártcélok, vagy egyéni boldogulásuk érdekében kiárusítják. Az olcsón eltékozolt vagyonra mindig akad vevő. A politikával kofáskodók nyílt piacot kaptak, melynek helye az Európai Parlament. A feketén szállított, hamis „árucikkek” itt kelendőek. E különös piac ellenőrzésére nincs lehetőség, mert akik ezt megtehetnék, kizártak a képviselők visszahívását illetően. A feketézők hátat fordítottak hazájuknak és a nekik bizalmat adó választópolgároknak. Pártjuk utasításai szerint, zavaros ideológiai nézeteik mellett besoroltak a meghasonlott parlementi frakciókba, és ott feloldódtak. A magyarországi ellenzéki pártok a hatalom visszaszerzéséért mindenre kaphatók. Képviselőik mandátumukat, a színpad háta mögött, akár ügynöki státuszra is cserélik. Magyarország és a magyarság érdekeit sutba vágva saját pecsenyéjüket sütögetik. Tudják, hogy itthon már nincs becsületük, így csak zöldmázas ultraliberális frakciótársaikkal és külföldi segítséggel térhetnek vissza a több mint 12 éve eltékozolt hatalomba.

Európa lakói ébredeznek és ez komoly akadály. Már górcső alatt tartják a szélsőséges birodalmi elképzeléseket. Az Unióban választók megkérdezését csak 2024-ig lehet halogatni. Tudják ezt a nemzetek elárulói, akik a fal mellett surrannak.

Úgy tűnik, a portéka kelendő. Az USA, kiszorulva a Közel-Keletről felismerte, hogy Kína és India nem megvehető. Afrika pedig szétszórt, követhetetlen magaviseletű, így Európát szemelte ki. Hatalmi pozícióinak stabilitását elősegítheti az önmaga jelentőségét fel nem ismerő Európa. A csatlóssá tétel a minimális cél. Erre mutat az orosz-ukrán háborúban látható szándék. A közel-keleti és afrikai illegális migránshullám, a covid-járvány és az orosz-ukrán háború hatására Európa vezetőinek figyelme megosztottá vált. Az Unió bürokratái a számukra kedvező megoldások könnyebbik felét választják, remélve elfuserált döntéseik jutalmazását, szolgálva az USA gazdasági érdekeit. Innen kezdve az újkori gyarmatosításról beszélhetünk, kialakítható az amerikai típusú föderális állam, ahol a vezető pozíciókat megkaphatják a szuverén nemzetek szétzúzását segítő kollaborálók.

2024-ben az EU-s választások kapcsán kontinensünk polgárainak jövőjéről is döntünk. Az ügy fontosságát jelzi, hogy a „felkészülési meccsek” már zajlanak. A balti országok NATO-ba terelése, a balkáni országok uniós csatlakozásának halogatása, valamint az orosz medve barlangjának szoros bekerítése előjáték.

Európa gyámság alá helyezése optimális atlanti szövetségi rendszerben elfogadhatatlan. A két világháború nagyhatalmak által kötött békeszerződései leckét szolgáltatnak.

Gyámság helyett maradjon a jól bevált Atlanti Szövetség.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke

 

Semmit rólunk, nélkülünk!

A magyar lakosság komolyan gondolja ezt az igényt. Legutoljára az országgyűlési választásokon világosan üzente, hogy csak velünk. Hiba lenne azt feltételezni, hogy a többség véleményformálása pusztán pártszimpátiából ered. Állítom, hogy ez is szerepet játszik, mikor a szavazatokról döntünk, de a fő szempont az életminőség érzetéből fakad. Ha ez így van, akkor a kormányzati munka minőségének megítélése játssza a döntő szerepet. Ez így helyes!

Azt sem vitatom, hogy a demokrácia egyik lényeges eleme a létező pártpluralizmus. Azonban egyes pártok ideológiai szerepvállalása elsősorban a megkülönböztetést szolgálja, miközben mezük alatt a hatalom megszerzésében érdekeltek. Az országlás birtoklása után dől el, hogy mire képesek, szakmai felkészültségük, erkölcsi értékeik megfelelnek-e ígéreteik realizálására, a bizalmat adó többség igényeinek kiszolgálására.

Ez a többség naponta észleli a jó vagy rossz kormányzás tevőleges cselekvéseit. Nemcsak azt mondja, hogy nélkülünk semmit, de azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy csak velünk, a polgárok többségével lehet és kell döntéseket hozni, mert így várható el a végrehajtás össztársadalmi érdekű megvalósítása.

A polgárok éleslátása sorskérdéseik alakításához nélkülözhetetlen. Bölcsen jár el az a kormány, amely regnálása alatt folyamatosan kikéri az emberek véleményét és ahhoz igazodik. Itt keresendő a hosszú távú hatalombirtoklás és egyes pártok vezetőszerepének titka: hűség a bizalmat szavazó polgári többséghez.

A folyton változó világgazdaság történései azonnali reakciókat követelnek. Ilyenkor a jó kormányzás, küldetéséből fakadóan, követi választói érdekeit. Ha rosszul tenné dolgát, előtérbe helyezné hatalmi helyzetének megtartását. Úgy járna el, mint a hataloméhesek, tenné ezt mindenáron. Ők felélik az éléskamra készleteit, elképzelt szebb jövőjük érdekében idegenek előtt kinyitják az ajtót, lakomára invitálva őket.

A CÖF-CÖKA szellemi honvédői európai és magyar vonatkozásban is szembesülnek ezzel az átkos jelenséggel. Újkori gyarmatosítók és szolgálatukba szegődő hazaárulók munkálkodnak az európai civilizáció megsemmisítéséért.  Igaz, most az agressziót Oroszország kezdte, a helyzet kiprovokálásáért azonban az USA és az EU vezetése is jócskán hozzájárult. Elmulasztottuk a prevenciós lépéseket, elhanyagoltuk a béke megőrzését. Trianon figyelmeztet: a nemzetiségek eltüntetésére törekvők, akik közül sokan a két világháború nyerteseihez tartoztak, megéheztek és álmaik birodalmának rabjaivá váltak.

Európa teli éléskamra, és a két nép egymást pusztító háborújának eredménye az USA gazdasági érdekű globalizációjának kialakítása. Ennek legolcsóbb megvalósítása a proxy háború. A NATO vezetése kiváló szakemberekből áll, ugyanakkor az EU kótyagos megélhetési, kontraszelektált politikusai rozsdásodó garnitúrának számítanak. Mi mással magyarázható, hogy sakktáblát nyújtottunk a háborúhoz, és értelmetlen szankciókkal egyre gyengébbé tesszük Uniónk gazdaságát. Közel az idő, amikor nemzeti vállalataink csődjei terülj-terülj asztalkát nyújtanak a multik privatizációs szándékainak.

Állj és ne tovább! Kétségeink sem lehetnek afelől, hogy egy kelet-nyugati összecsapás Európa területén államaink lakosságát végzetesen érintené. Magyarországot tekintve nem feledjük, hogy a magyar őslakosságú Kárpátalja az odainduló ukrán családok menedékhelye, kormányunk bölcs döntésének eredményeként a háborúzó felek tűzmentes övezete.

Itthon Gyurcsányék úgy viselkednek, mint a vörös iszap. Előidézik a katasztrófát, majd megnehezítik a kormány munkáját, amely mindannyiunk érdekében a gazdaság eredményeinek fenntartására törekszik. Reggel, éjjel meg este az Európai Parlamentben és bizottságában eláni erővel törekszenek a magyar embereknek járó pénzek visszatartatására. Úgy tűnik, kevésnek bizonyultak az Amerikából érkező dollármilliárdok. Folyamatos tevékenységüket, amely a haza előre kiárusítását jelentette, most a kommunista uszítás megörökölt és megtanult módszereinek alkalmazásával folytatják. A magatehetetlen ellenzéki pártocskák begubóznak a DK-ba.

Már látható, hogy eljön az az idő, amikor az újjáalakuló Európai Unió rájön arra, hogy romlott, lejárt szavatosságú konzerveket nem érdemes a spájzban tartani, mert csak helyet foglalnak és senkinek sem kellenek.

A nemzetek Európa Uniója nem lehet fejnehéz. Attól lesz erős, hogy népeinek véleményét meghallgatja, és törekszik a belső és külső békesség kovászaként működni.

Csizmadia László

Kilenc és fél éves szemmel 1956

1956. október 23-án testvérem 13 óra tájban kézenfogott, hogy menjünk tüntetni, hiszen a rádió bejelentette, hogy a belügyminiszter végül is nem tiltja be az egyetemisták meghirdetett megmozdulását. Édesanyám lelkünkre kötötte, hogy estére legyünk otthon. Ilyen előzmény után szemem elé tárulhatott a közelgő forradalom izzó levegőjétől áthatott lelkes tömeg.

A vasfüggöny mögé zárt Magyarország rohamléptekben órákon belül vált Közép-Európa szabadságharcos népének színhelyévé. Akkor 20 éves bátyámmal a tömeghez, a Károly körút-Rákóczi út sarkán csatlakoztunk. Személyesen láttam, amikor egy fiatal nő a nemzeti lobogóból kihasította a címert, amely addig bitorolta a Kossuth-címer helyét. Állomásaink: Margit híd, Bem szobor – itt buzdító „Talpra magyar” Sinkovics Imrétől, este 7 óra körül értünk a Parlament elé. Sötétedett, úgy tűnt, hogy a hatalmas tömeg elhatározásra jutott. Kiáltozás: Tildyt, Kéthlyt, Nagy Imrét a kormányba! A helyettük megjelenő Gerő Ernőt kifütyülték. Dübörgött a tér.

Testvérem eszébe jutott anyám intő szava, indulás haza. A Vas utca – Stáhly utcai sarki házba, lakásunkhoz érkeztünk. Otthon szüleimnek meséltük izgalmas kalandjainkat. Lakásunk ablakai a Vas utcára nyíltak a 2. emeleten. Rövidesen megtelt az utca, jöttek a fiatalok, cél a rádióban elmondani követeléseiket. A tömeg a Kőfaragó utca sarkán megtorpant az ávósok géppisztolyai előtt. Utolsó csepp volt ez a pohárba, Árpád bátyám leszaladt és csatlakozott. Kilenc óra tájban lövés dördült. Hangok az utcáról: „Piszkosok lőnek! Dobjuk ki az utcai lámpákat!” Ekkor szüleim beparancsoltak az ablakból. Elkezdődött a rádió ostroma, a Bródy Sándor utca csatatérré változott. A rádió elfoglalása után a helyzet eszkalálódott, a honvédek csatlakoztak, segítségükkel a városból kiűzettek a szovjetek és az ellenálló kommunista bérencek.

Irány az óvóhely, a pince, alvás sebtében összerakott farakáson, rettegés a lövöldözések hangjától. Hittük, hogy győztünk. Azonban pár nap múlva támadtak a gyarmatosítók. Folyt a vér a pesti és budai utcákon. Ifjaink százai áldozták életüket a szabadságért.

Édesapám, aki szakács volt, a forradalmárok kérésére fehér zászló „védelme alatt” osont át főzni a sebesülteknek a Balassa János Kórházba. Bátyám is vele tartott. Sok napon át nem találkozhattunk. Jött november 4, a leszámolás ideje. Lassan elcsendesedett a város, néhány háztetőről lövések hangja hallatszott. Szüleimmel kimerészkedtem. A Rákóczi úton, romos ház oldalán lógó zongorát láttam. Kétségbeesett, döbbent emberek arcára emlékszem. Keserves érzelmek ezután. Disszidáló bátyámtól kellett könnyes szemmel búcsúznom, édesanyám zokogása közepette.

És azután… Háromnegyed évig levelek a Bécs melletti lágerből, majd megkönnyebbült üzenet: irány Új-Zéland. Aztán itthon. Csengőfrász, ponyvás teherautók éjszakai akciói, megtorlás. Néhány éve testvérem temetése idegen földbe.

1989-ben megtörtént a csoda, Orbán Viktor irányt mutatott a ruszkiknak. Gyászolunk és nem felejtünk. Többek között azt sem, hogy a nyugat mindkét szemét behunyva elmulasztotta a segítségnyújtást.

Csizmadia László

 

A két jó barát, együtt harcol, s issza borát

Szokták mondani, hogy az idő sok mindent megold. A megoldások eredője az a történés, amely megjelenése után átgondolt, sőt kiérlelt válaszokat vár.

A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok, a két nép testvéri barátsága nehéz helyzetekben is példát mutatott. Egymás kezének elengedése mindkét országban mindig is az ellenzék pártpolitikusainak óhaja volt, a jobboldali nemzeti és keresztényideológiát képviselő kormányok megdöntésére irányult.

A lengyel és magyar nép évszázados barátságáról, fenntartásáról kizárólag csak állampolgáraik dönthetnek. Előre vételezhető, hogy ez a döntés pozitív.

Olyan háborús konfliktus, mint az orosz-ukrán összecsapás országaink érdeke és a térképen történő elhelyezkedése kapcsán néhány kérdésben más reakciókat válthat ki. Az orosz agresszió alaphelyzet, nincs vita. Vitán felül állt, hogy a háborúból menekülők ellátása és befogadása szolidáris kötelezettségünk. A magyar és lengyel emberek példamutatóan álltak és állnak ki az Ukrajnából érkezők mellett.

Tény azonban az is, hogy a Kárpátalján élő őshonos testvéreink békéjének megőrzésére a háborúból kimaradás mellett kellett döntenünk. Ezt kormányunk azzal a döntéssel tette nyilvánvalóvá, hogy az ukránok oldalán kiállt, viszont nem szállítunk fegyvereket igazságos harcukhoz. Kárpátalján most a háború elől menekülő ukránok is békés megállóhelyre lelhetnek.

Segélycsomagjaink a szolidaritás jegyében, minden ukrán állampolgárnak megkülönböztetés nélkül folyamatosan szállításra kerülnek.

Magyarország energiafüggősége az orosz gáztól és olajtól, az Unió tagországait figyelembe véve, kiemelkedő. Földrajzi helyzetünknél fogva rövid időn belül máshonnan beszerezni, mint az oroszoktól, nem lehetséges. Amennyiben ezek a szállítások a hosszútávú szerződések ellenére leállnának, gazdaságunk azonnal szó szerint a padlóra kerülne, kárt okozva a Magyarországon működő külföldi kézben lévő vállalatoknak. Így többek között német, amerikai beruházások működése is megszakadna.

Politikai alapon megközelítve a háborús helyzetből adódó gazdasági problémákat, a magyar kormány mindvégig jelezte, hogy az energiaszankciókkal csínján kell bánni. A tények makacsok, Nyugat-Európa számos országának népei ma már rettegnek a tél beköszöntésétől. Az állampolgárok egyre nagyobb tömege az energiát érintő szankciókat vitatja, sőt, a tiltakozó utcai megmozdulások száma is növekszik. Nem túlzás azt mondani, hogy Európa népeinek többsége követeli a fegyverszünetet, és a béke megteremtése mellett áll.

Az USA geopolitikai törekvése erődemonstrációt eredményezett. Az igazi küzdelem a két nagyhatalom között zajlik. Eközben ezért Ukrajna drágán fizet, sajnálatos módon lakosainak ezreivel. Láthatjuk, hogy az oroszok keményfejűek. Szankciókra szankciókkal válaszolnak. Európa lakossága szenved, miközben világosan látja, hogy ezt a háborút egyik fél sem nyerheti meg. Jelenleg Ukrajna sakktábla, vajmi kevés köze van ahhoz, hogy létrejöjjön területén a béke.

Lengyel barátaink az igaztalanul megtámadottaknak fegyvert is szállítanak. Ők is bőrükön érezték, a náci Németország és bolsevik Szovjetunió támadásait. Valószínűleg úgy vélik, hogy erős amerikai segítséggel véglegesen megoldhatják hazájuk függetlenségét. Ezen óhajuk azonban a NATO segítségével is biztosított. A NATO nagyon helyesen tagjainak védelmét biztosítja, nem támadó jellegű intézmény. Kettősséget jelent, hogy a NATO-ban is részt vállaló USA viszont egyre nagyobb mennyiségű és hatékonyságú fegyverrel lehetséges támadáshoz segíti Ukrajnát, amelynek vezetője, sajtónyilatkozatokat figyelve, ha tehetné, Moszkváig sem állna meg.

A folyamatos, Európai országok által is nyújtott fegyveres segítség, kijelenthetjük, hogy nem visz a béke irányába. A NATO szövetségeseknek elrettentő erőt kell felmutatni, Európa védelmét hosszú távon garantálni. A katonai szövetség, ha teszi a dolgát, tagországai védelmét biztosítja.

Feltehető kérdés, hogy amikor az oroszok a Krím-félszigetet elfoglalták, miért nem folytatódott az ukrán-orosz konfliktus? Az akkori béketárgyalások ellenőrzése, majd az aláírt szerződésekben foglaltak megvédése felveti a felelősség kérdését.

Mindkét háborúzó fél és a mellettük kiállók elmulasztották egy háborús nyílt seb gyógyítását. Az egyik fő ok Ukrajna nemzetiségi politikájában kereshető. Az Európai Uniónak kötelessége lett volna erre a problémára nagyobb figyelmet szentelni.

Túlzásnak nem tekinthető, amikor megállapítjuk, hogy Európa békéje másodrangúvá vált az Unió tagországainak egymással történő ideológiai és politikai viaskodása mellett. Így aztán eljutottunk odáig, hogy az európai kontinens szuverenitása is veszélybe került. Látható, hogy az Európai Unió hatékonyságának növelésére szükség van. Az intézményrendszer átalakítása nem várhat sokáig, a 2024-es választások alkalmával arra alkalmas, a tagországok népeinek érdekeit képviselő vezetést kell biztosítani. Mindazok, akik globális hatalomra törnek, elutasítandók. Amerika, Európa és Ázsia összefogásával erőket kell mozgósítani az afrikai kontinens felzárkóztatásáért. Előnyös gazdasági megoldások kerüljenek reflektorfénybe, amelyek a résztvevők mindegyikének hasznosak.

Mától kezdve koncentráljunk mindarra, ami összeköt: az emberek jobb életére, biztonságára, családjaink jövőjére. Nemcsak reméljük, hanem tudjuk, hogy Lengyelország miniszterelnöke hasonlóan gondolkodik, tiszta lélekkel és későbbiekben is töretlen akarattal szólította együttműködésre újból a magyarokat.

A magyar és lengyel nép barátsága azon az útvonalon halad, amit civiljeink együtt köveztek ki, azaz „Semmit rólunk nélkülünk” – így mindazt, ami Földünk javát szolgálja, velünk!

Csizmadia László

A halhatatlanság nem jó üzlet

A birodalmak kialakítására specializálódott mániások, ideológiájukat sajátos módon kifejlesztők módszerei többé-kevésbé azonosak. Elsődleges céljuk az eszközök tudatos megválasztásával a hatalom megszerzése. A XX. és XXI. század történései igazolják, hogy az újkori birodalmak alapvetése sem más, mint a totalitárius diktatúra kialakításával a nemzetek megszüntetése. Végső cél a világ feletti globális, ideológiai, politikai és gazdasági uralom kiépítése. Pénzsatuba fogott, megvett pártokat felkínáló áldemokratikus melegágy, ahol „kinemesíthető” a globalizmus.

A látható és láthatatlan háttérben megbújó pénzhatalmasságok és szervezeteik behálózzák és fogságba ejtik a végső céljukat nem sejtő áldozataikat. Jelen korunk nemzetvadászai az Afrikában és Közel-Keleten szerzett gyakorlati eredményeiket felhasználva Európát hajtanák igába. A volt gyarmatokon szegénységbe sodort, sok esetben éhező emberekből szervezik megszálló csapataikkal az illegális migrációt. Szabadságot, jólétet kínálnak az európai emberek kontójára. Ezt a módszert lehet szemléltetni úgy, hogy ha egy pohár vízbe cseppenként adagoljuk a tintát, az egyszer csak áttetszőből kékké válik. Soros György, mint éllovas, a világ pénzügyi elitje által kigondolt ideológiát a mammon gyeplőjén tartott politikusokkal és NGO-kkal valósítja meg.

Sikeres tehát a náci-bolsevik-izmusok mutációja, amely, ha nem ébred a világ polgársága, akkor vesztébe fut.

A szélsőbal és jobb összefonódása (lásd a magyarországi helyzetet) lépcsőfok céljaik eléréséhez. Az ideológiai terror mellett most már fegyverek is dörögnek. Ehhez párosítják a korántsem spontán előidézett egészségügyi és gazdasági válságokat. A klasszikus nyugati civilizáció ellenálló képessége megrendült. A kereszténység felszámolása elindult, a gendermozgalmak és az erőszakos iszlám hit Európára szabadítása már csak hab a tortán. Az újkori népvándorlás szervezettsége szembeötlően nem a természeti jelenségek kísérője, hanem jól átgondolt politikai és gazdasági célok által irányított akció.

Az európai nemzetek nagyhatalmi játékszernek minősülnek, kiszemelt vezetőik szolgalelkűsége népeiket rabságba kényszerítik. Zsidó-keresztény európai civilizációnk, magas fokú kultúránk végveszélybe került. Európa gazdasága összeomlóban van, az orosz-ukrán háború nem helyi elszigetelt konfliktus, hanem erőpróba az USA és Oroszország, valamint a hozzá egyre jobban felsorakozó Kína között. A főpróbának vagyunk tanúi és szenvedői. Új fegyverek tesztelése, harci drónok mellett kiberháború folyik. Ugyanakkor az elavult fegyverkészletekkel történő kereskedés, üzérkedés sok százezer ember életébe került és kerül. Európa civil polgárságának járomba fogása megfélemlítéssel zajlik.

Itt az ideje, hogy Európa civil polgárai egységesen követeljék az azonnali béketárgyalásokat, ezzel egyidőben a tűzszünetet. Az Unió 27 tagországának vezetése rendezzen egyidőben népszavazást arról, hogy polgáraik részt kívánnak-e venni az orosz-ukrán háború folytatásában.

A nyugat és kelet összecsapása helyett a gazdasági együttműködés legyen a folytatás. Az I. és II.  világháború sebeit Európa népei ma is hordozzák. A szükséghelyzetet ránk hozó, egyelőre fegyveres szempontból elszigetelt háborús helyzet szélesítését provokálni az emberiség elleni súlyos bűn.

Söpörjünk a saját házunk táján is. Látható, hogy a magyarországi ellenzék saját maga által felkent vezére fenyegető üzeneteket küld. Készülődnek! Válaszunk: na végre! Nyitjuk a kapukat, ha nem tetszik, el lehet menni – ahogy Gy.F. annak idején nekünk ajánlotta. Az igazi magyarok azonban csak akkor mennek, ha elüldözik őket. Az 56-os forradalmárok valódi menekültté váltak. A szovjetek és a csatlós magyar árulók vezette kádári megtorlás elől kényszerültek hazájuk elhagyására.

Gyurcsány Ferenc országrontó tetteinek önmagát dédelgető tanúja. A volt bukott miniszterelnök szeretne áldozattá válni remélve, hogy akkor majd hősnek tekintik. Dobálhatja a kesztyűt, azonban már nem párbajképes. Ugyanakkor a vele összeboltozó jelentéktelen kis ellenzéki pártok vezetői sem jobbak a Deákné vásznánál. Gyurcsány Ferenc nem megy, nem csomagol. Mint a nemzet sírásója, éjjel-nappal dolgozik. Addig nem lankad, amíg egy új politikai bázison létre nem jön egy identitásában elkötelezett, nemzetét tisztelő ellenzék, amely végleg karanténba zárja.

Gyurcsány Ferenc, mint hiteles politikus halott, de gaztettei halhatatlanok.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

A halhatatlanság nem jó üzlet

 

El a kezekkel hídjainktól!

Az orosz-ukrán háború megmutatja, hogy a hidak stratégiai jelentőségűek. Csatározások folynak elfoglalásukért vagy lerombolásuk a cél. Az utánpótlás vonalak biztosítása mindkét fél számára fontos. Elgondolkoztató, ha a hazai hadsereg saját hídjait támadja. Ugyanis ezeket majd újjá kell építeni, mégpedig lakosságuk adóforintjaiból. A háborús taktika káros hozadékainak mérséklése megfontolt, hosszútávú gazdasági elemzéseket is igényel.

Ukrajna újjáépítése előreláthatóan csak sokmilliárdos devizahitelből történhet. Erre fenik fogukat a bankok, a kiemelkedő nyereség hozamra spekulálva. A mielőbbi béke jelentősen csökkenthetné az ukrán nép eladósodását, amely a lakosság nagy többségének hosszútávú szegénységet jelent. Tényként megállapítható, hogy a háború költségei ukránok tízezreinek feje fölül viszi el házaikat. A kiváló minőségű földeken gazdálkodók, rosszul fizetett munkavállalókként maradhatnak. A vak is látja, hogy a modernkori gyarmatosítás minden eszköze a mai Ukrajnában mozgósított és fellelhető.

A folyókon átívelő hidak szerepe békeidőkben is kulcsfontosságú. Egyes pártok politikai kezdeményezése, koncentrálva hidakra, a kormányzat megdöntésére irányul. Emellett semmibe veszi a népfelség akaratát jelző választók többségét.

A polgári engedetlenség törvényes határait feszegetők, nem akadályozhatják a munkába siető emberek szabad mozgását. Mérhető károkat okoznak az állampolgároknak és hazánk gazdaságának.

A bolsevik kommunista rendszerek a társadalom fellazítását mindig módszeresen készítették elő. A Dunán átívelő hidak budaiak és pestiek közös alkotásai, a napi életet szolgálják és nem válhatnak pártok politikai céljának eszközévé.

El a kezekkel hídjainktól!

A békés emberek szabad mozgását, egyedi érdekeikért tüntető csoportocskák nem akadályozhatják. A közművek megtámadását szigorúbb törvényekkel szükséges védeni. Tudomásul kell venni, hogy a tüntetések szervezése költségekkel jár. A rendőrségnél bejelentve az előírásokat maradéktalanul be kell tartani. Ilyen például, ha a villamos sínekre vezénylik az embereket, akkor a felsővezetékeket ki kell kapcsoltatni. Mentők és orvosok jelenlétét hivatalosan meg kell szervezni. Elengedhetetlen a tüntetéseket szervezők névszerinti felelősségvállalása és a helyfoglalással járó költségek felvállaltatása.

 

Csizmadia László a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke