Nekik befellegzett

A népfelség piedesztálra emelésének meghatározott alkalma, amikor a választópolgárok a demokrácia és a jogállamiság értelmében sorsukról dönthetnek.

2024. június 9-én határozhatunk rövid és középtávon Európáról és magyar önkormányzatiság sorsáról. Ezen a napon, nevezett intézményekben, a hatalmat gyakorlók megméretnek és kicserélődhetnek.

Az Európai Unió ténykedését civil szemmel nézve jó ideje már csak szörnyülködhetünk. Az uniós elit háborúba hajszolja fiainkat – kerül, amibe kerül. Illegális bevándorlókkal próbálja pótolni az abortuszpárti emberveszteségeket, a gazdasági életből hiányzó munkaerőt. Hagyták, hogy politikai kalandorok saját zsebre játszó megélhetési vezetőkké avanzsáljanak, és a korrupciónak alávetettek lebontsák a demokráciát, koptassák a nemzetek jogait.

Az elmúlt öt évben a tagországok polgárait semmibe vevő, imperialista típusú elnyomást bontakoztattak ki. Ennek az uniós rendszernek fő mondanivalója, hogy aki ellenáll, annak nincs kegyelem. Így aztán érezhetjük bőrünkön, de lelkünkben is, hogy sajátunknak hitt szövetségünk ellenünk a lassú, de biztos kivéreztetést alkalmazza. Emellett még célja társadalmi rendünk fellazítása.

A nyomást gyakorló USA demokratái félpénzen, jó üzletet kötve, megvették az Unió vezető elitjét. A nemzetellenes parlamenti pártos többséget jólétben tartva, igényeiknek megfelelően kormányozzák. A jövőbeli birodalmi régiók vezetését ígérve elvárják utasításaik teljesítését.

Érdemes hazánk táján is szétnézni. Előttünk állnak a magyarországi önkormányzati választások.  Még csak górcső alá sem kell helyeznünk Fővárosi Önkormányzatunkat ahhoz, hogy lássuk, hogy a nemzet kiárusítására szakosodott. Újból tapasztalhatjuk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-féle hatalmi módszerek miként vezetnek ismételt csődhöz. Módszeresen talpnyalóik kifizetőhelyévé alakították át a Városházát. Lenullázták a kasszát, új hiteleket akasztottak az adófizetők nyakába. Igaz a mondás: „kutyából nem lesz szalonna”.

A Városháza eladás kísérlete az A-Híd Zrt-vel összefonódó korrupció, a tönkretett budapesti közlekedés, a mindenütt tapasztalható szenny, piszok és szemét tevékenységük szomorú eredménye.

Brüsszelben sincs ez másképp, Gyurcsányné, a momentumos Cseh Katalin és a főpolgármester megbízottja, Jávor Benedek éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a hazánknak járó pénzek ne jussanak el a magyar emberekhez. Ezzel csonkítják az államkasszát, például késleltették a pedagógusok béremelését. Tévednek, már régen nincsenek árnyékban, mindenki látja, hogy a választópolgárok pénzén süttetik a hasukat.

Mondjuk azt, hogy befellegzett! Minek? Az elmúlt öt éves Uniót és fővárosunkat uraló érának. Varjúkból nem lesznek fecskék. Hazánk választópolgárai, egyben vállalt szellemi honvédői rövidesen üzenhetnek a „jómadaraknak”. Hess! Szabaduljunk meg mindazoktól, akik piszkolják nemzetünket, hazánkat és fővárosunkat.

Csizmadia László

Nekik befellegzett — Civilek Infó

Párizs megér egy misét

A politikusok közül nem mindenki rátermett tehetség. Sokan megélhetőségüket fénykoruk elvesztése után nem tudják biztosítani. Ha kikerülnek a média érdeklődési köréből, hiányérzetük támad, életükből kiesik a feléjük irányuló érdeklődés. A legfájóbb azonban, ha a jól fizető állások sem pótolhatók.

Úgy tűnik, Emmanuel Macron kénytelen számot vetni jövőjéről. Civil szemüvegen nézve azt láthatjuk, hogy a francia társadalom körében népszerűsége süllyed, nagy elődje pl. Charles de Gaulle vagy Francois Mitterrand képességeitől messze elmarad.

Közeledik mandátuma lejártának ideje. A sárgamellényesek és a falugazdák problémáinak megoldásában sem tudott brillírozni. Pártjának támogatása alig mérhető. A franciák erősen gondolkodnak azon, hogy jobbat érdemelnének.

Macron elnök önrevízióját félretéve napóleoni útra tévedt. Nem elhanyagolható különbség, hogy nem rendelkezik ötszázezres hadsereggel, hadvezéri szerepét Németország és Olaszország sem fogadja el.

Akkor „quo vadis”, Elnök Úr?

Európa népeinek esze ágában sincs a folytonosháborúzásra, nem is beszélve egy esetleges világháborúról. Húszezer francia életét a halál torkába küldeni felelőtlenség. Talán nem késő, ha szebb utat javaslunk Emmanuel Macronnak. Mi magyarok, az I. és II. világháború vesztesei, a tanulságokat levonva talán megtehetjük. Hiszünk abban, hogy békepártiságunk mellé állni követendő út.

Az uniós bürokrácia elkerüli, hogy polgárságának véleményét közvetlen kikérje. A kutatások azt jelzik, hogy többségünk elveti a háborút. Úgy gondoljuk, hogy a népfelség elvét követni bölcsességre utalna.

Az ukrán-orosz háború tűzszünetért kiállt. A béke kulcsa az USA és Oroszország kezében van. Az Európai Uniónak mindehhez megfelelő körülményeket kell biztosítania.

Európai békemenetre lenne szükség, ahol a békepárti nemzetek vezetőinek az elsősorban lenne a helye. Magyarország polgárainak a szervezésben már van gyakorlata. Szívesen írnánk alá a meghívóleveleket.

Az Unió háborúpárti bürokratáinak 2024. június 9-ig még van ideje, hogy a jó és a rossz közül válasszanak. Lehet, hogy ez csak álom, de nem megvalósíthatatlan. Adott a lehetőség, hogy a békéért fogjanak össze és véget vessenek a hasztalan öldöklésnek. Az európai uniós képviselői választások napja így ünneppé válhatna.

A békét kiharcoló nemzetek vezetőinek megnyugtató szavait hallgathatnánk Budapesten, a Parlament előtt. Négyszázmilliónál is több európai polgár álma valósulhatna meg. Követeik a történelmi békemeneten az Unió 27 tagországából érkezhetnének, lennénk vagy egymillióan, mi Európát őrzők és védők. Európa józanságra tért vezetőiknek a jól megérdemelt babérkoszorút nyújtanánk át.

A Párizsnak szóló mise Európa nagyvárosaiban szóljon erről.

 

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke

Választás csőre töltve

Túlzásnak nem mondható, hogy Európa és talán Földünk teljes lakossága sorsdöntő választások előtt áll. 2024-ben hatvan országban lesznek választások.

Az embereknek fel kell ismerniük, hogy jövőjük tettrekészséget kíván. Sokan lemondóan legyintenek, úgy gondolják, hogy kis pontok ahhoz, hogy a világesemények sodrását akaratuk és szívük szerint helyes irányba térítsék. Sok kis pont azonban iránymutató vonallá állhat össze.

Példaként nézzük az Európában és USÁ-ban rövidesen következő választásokat. Tegyük fel a kérdést, hogy ezek meghatározóak-e közös jövőnk szempontjából? Igen, azok. Olyan történelmi jelentőségű időszakot élünk, amikor sok évtizedre dönthetünk a mai felnőtt generáció és az utánunk jövők életkörülményeiről.

Döntéseink előtt egyénileg is értékelnünk kell a minket körülvevő társadalom, gazdaság és politika tényezőit. Polgáraink, az ész érvek és érzelmek közöspontját megtalálva, optimális követhető akaratát juttassuk érvényre.

Olyan vezetőket válasszunk, akik bizalmunkat nem herdálják el, azzal nem élnek vissza és érdekeinket hatékonyan képviselik.

Jelenleg az USÁ-ban és Európában egyre jobban teret nyernek a hamis demokrácia, áljogállamiság erőinek világot rontó cselekedetei. A választókat igyekeznek pártpolitikai zűrös eszmeiségek kínálatával félrevezetni.

A világháborúval rémisztgetés korát éljük. A háborúpárti vezetőket életünk irányításából ki kell zárni. Új vezetőkre van szükségünk, akiknek fontos saját nemzetük, és Földünk békéje is.

Tehát háborút vagy békét? Józan ésszel erre a kérdésre a válasz békét mindenáron!

Az amerikai demokraták pénzéhsége, hódító, gyarmatosító törekvései egy szűk világelit akaratát testesítik meg. Cseppet sem zavarja ezt a díszes kapzsi társaságot, hogy hátba támadják saját népüket is. A világ jövőjét sorsát jelentheti a volt amerikai elnök, Donald Trump és Joe Biden párharcának végső kimenetele. Ez elkerülhetetlenül hatással lesz Európa szuverenitására.

Érvényre kell juttatni, hogy fontos számunkra a NATO védelmi szerepének megtartása, a nyugati világ közösségének megőrzése. Európa nemzeteinek emellett defenzív módon önálló erőt kell felmutatnia. Országaink haderejének erősítése ezt a célt szolgálja.

A volt amerikai elnök és Magyarország miniszterelnökének találkozója megmutatta, hogy az USÁ-nak és hazánknak hasonló szólamú hangzással kell dolgoznia egy olyan közös hangszeren, amit úgy hívnak, hogy béke. Az egyoldalú érdekek félretevésével, win-win alapon megtalálhatók a konszenzusok.

Házunk táján, Európában, a brüsszeli bürokraták utolsó erőfeszítéseit láthatjuk, hogy fenntarthassák hatalmukat, melyet az általuk elképzelt föderális birodalom testesít meg. Ez már saját erejükből nem megy, ezért bevonták az USA áldemokratáit, álmaik megvalósítása érdekében Európába vezényelték az illegális gazdasági migránsok zsoldos hadseregét.

Mit tehetünk? Mozgósítsuk szellemi honvédőinket! Merítsünk Antall József szavaiból jelen feladatinkra: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”. Néhai miniszterelnökünknek édes-keserv politikai körülmények között fogant intelmét fordítsuk a mai idők értelmes tetteire.

USA és Európa szellemi honvédőinek forradalma jelenthet megoldást. A béke pártján állók nem akarhatják saját talpuk alatt felégetni a földet. Van másik út is. Első lépésként garantáljuk Európa nyugalmát, békéjét alkotó nyolcvan éves csendjét az orosz-ukrán háború lezárásával.

Szellemi honvédőink vigyázó szemüket a történelemben nem először Párizsra vessék. Mondjuk ki, hogy egy új Napóleonra nincs szükségünk. A francia elnöknek a világ jóvoltából csodálatos lehetősége van a 2024-ben megrendezésre kerülő olimpiát figyelembe véve. Az olimpia mindig is a békéért kiált és azt demonstrálja.  El kell hessegetni azt a hasonlóságot, hogy 1936-ban éppen a nácik szerveztek egy háború előtti olimpiát. A franciáknak nem katonákat kell küldenie Ukrajnába, hanem magasra kell emelniük a béke fáklyáját és meggyújtani az olimpia lángját Párizsban.

Nem kétséges, hogy a jó és a rossz között választhatunk. Szellemi honvédelmünk erejét szabadítsuk ki a pénzhatalmasságok, bankok és a politikai terrorizmus palackjából. Tehetjük ezt a világnak békét adó szellemiségünk forradalmával.

Üzenjük meg, hogy a saját népüket elárulóknak nem lehet új hazája egy soha létre nem hozható európai föderatív birodalom.

Válasszuk meg új vezetőinket és adjuk útravalóul, hogy kérdezd népedet és csak ezután cselekedj!

Csizmadia László

 

Gerendaszeműek

Mások szemében meglátják a szálkát, de a sajátjukban a gerendát sem veszik észre. Ez nem véletlen, hanem tudatos cselekvés. Öngyógyításhoz lelki készség és hazaszerető szív kellene. Ez nem áll rendelkezésre, sőt viselkedésük igazolja, hogy emellett nagyothallók. Csukott szemmel és füldugóval, kijelölt kerékpársávon sem lehet közlekedni, mert az tekepályává válhat. Véletlennek így nem mondható, hogy ütköznek, botladoznak, miközben saját követőik bizalmát is vesztik.

Előzőek alapján hiszem, hogy könnyen ráismerhetünk a magyarországi ellenzéki pártok és a fővárosi Városházába küldött csődmesterek tanácsadó bagázsára.

Idegesen mondják, hogy múltbéli tetteiket ne ismételgessük, azóta változtak, szakmai tudásuk növekedett, levetkőzték hibáikat, mindazokat, amelyek a népharagot méltán kiváltják, kiváltották. Olyan mértékben, hogy vezérük azt kapta, amit érdemelt: az örök bukottá válás börtönét. Hiába puccsolta saját, őt magasba emelő pártját, megalakítva a DK-t, csak azt érte el, hogy politikai börtönrácsára nagyobb lakat került.

A magam részéről már-már szégyellem, hogy a DK-sok és a hozzájuk csatlakozó, őket szolgaian követő pártok régebbi és jelenlegi, politikát és erkölcsöt gyalázó bűneit soroljam.

Tény azonban, hogy több mint húsz éve mindent megúsztak. Pénzt, paripát, fegyvert kaptak és kapnak külföldi haszonszőrű barátaiktól. Elnyerték a dollárbaloldal címet, lovakkal törtek a békés emberekre, import gumilövedékekkel fenyítettek. Sőt! Az amerikai „demokraták” az EU parlamentjének korrupciója által is hírhedtté vált többségével, Sorosék ügynöki hálózatával legitim kormányunk megdöntésére szövetkeznek.

Álcivil szervezeteket alakítottak és a köldökzsinóron táplált NGO-kal egy irányba menetelnek.

Mondhatjuk, nincs új a Nap alatt. Azok a kommunista módszerek, melyek a társadalom tagjainak szembeállításával az összetartozás erejét bombázzák, régről ismertek.

A kárpátaljai magyarok és az ukrán emberek háborús feláldozása céljaikat szolgálja. Háborúpártiak. A nemzeteknek éltető erőt adó zsidó-keresztény kultúra lerombolásához kútmérgezéshez hasonlóan, ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat, a szülőket megfosztanák gyermekeik közvetlen szeretetén alapuló nevelési szabadságuktól.

A valódi civilek tisztelik a választópolgárok akaratát, hűek eszmeiségükhöz. Akkor kell lépni, amikor a demokrácia és a jogállamiság tálcán kínálja, hogy élhessenek a népfelség kinyilvánításával. Ezt szolgálják a 2024. június 9-i önkormányzati és európai parlamenti képviselői választások.

Napjaink eseményei rámutattak, hogy őriznünk kell az egyéni és a közerkölcs elsődlegességét. Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit volt igazságügyi miniszter e tekintetben vitathatatlanul példakép. Hibájukat elismerve lemondtak. Nem apelláltak arra, hogy éveken át szívvel, lélekkel kiemelkedő munkabírással szolgálták hazánkat.

A hazát kiárusító megélhetési politikusok, akik a többszörösen elbukott miniszerelnök felhívására sok kis gyurcsányok lettek, nem mondanak le, mit sem törődve azzal, hogy a választásokon sorozatos vereségeket szenvedtek, és a választópolgároknak követhető utat nem tudnak felvázolni.

Jöjjön tehát a civil kurázsi!

Az igazság és a jog egészséges harmonizálását követve lássuk a következményeket. Lehetőségünk adott. Azokat az embereket küldjük az Európai Unió intézményrendszerébe, akik képviselőinkként hűek hazájukhoz, és pártérdekeik felett nem teketóriáznak, ha a magyar embereknek járó pénzek kifizetése mellé kell állniuk. Ugyanakkor nem hagyják a magyarság legitim kormányának indokolatlan mocskolását. Kiállnak az EU szövetségének alaptézise mellett, amely a tagállamok egyenjogúságát előírja, és tiltja a kettősmérce alkalmazását.

Budapest nemzetünkhöz tartozó minden polgárunk fővárosa. Határon innen és túl élő magyarok múltbeli és jeleni tulajdona. Városházának pátházzá történő lealacsonyítása elővételezi, hogy szavazatainkkal az elmúlt öt év csődbajnokait arra a sorsra ítéljük, amit Gyurcsányék kaptak.

Szavazzunk a történések és tények figyelembevételével, lelkiismeretünk parancsára és végre söpörjünk jól házunk táján! Ha így teszünk, lesznek következmények és a közerkölcs tisztelete, követése mindannyiunk számára erőt ad.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke

Win-win a polgárok feje felett

Az orosz-ukrán háború kitörése csak látszólag volt vulkánszerűen váratlan. Az USA és az orosz érdekeltség évek óta feszültséget teremtett a térségben. Megengedhetőnek tartom azt a feltételezést, hogy a két atomhatalom előre számításba vette a térségi problémára felkészülést.

Az oroszok a Szovjetunió felbomlásának következményeként nehezen viselték, hogy Ukrajna orosz nyelvű kisebbségét megkülönböztetett atrocitások érik. Nyilvánvalóvá vált, hogy szomszédjuk egyre erősebben nyugati befolyás alá kerül. Ukrajna törekvése az EU tagság és a NATO felé számukra felvetette a biztonsági kockázatot.

Az USA, mint a NATO legerősebb katonai ereje afganisztáni kudarca után viszont időszerűnek látta, hogy ismét „rendteremtését” megjelenítse.  Az EU megvehető bürokratáinak, vezetőinek befolyásolásával elérkezettnek látta az időt hatalmának kiterjesztésére. A korrupció melegágyába fektetett uniós vezetőkkel és képviselőkkel elindította az USA típusú föderatív államrendszer politikai és gazdasági kiépítését. Az oroszok érdekeit is számításba véve az előzetesen irányított, feltüzelt Ukrajna mozgósításával meghívást adott az orosz agresszióra. Kialakult a „zavarosban legjobb halászni” helyzet, ahol Ukrajna csatatérré változtatása adta a bőséges lehetőségeket.

Ezzel mindkét atomhatalom a win-win pozíciójába került!

Ukrajna, mint szuverén állam, megszűnt. Áldozati bárány az erősek asztalán. Megtörtént, hogy az USA, a világ csendőrsége gyakorlatilag hatalma alá vonta Európát és Ukrajnát is.

Nemcsak látszólag, az oroszok is jól járnak. A 600 ezer négyzetkilométernyi Ukrajnából 150-200 ezer km2 visszakerülhet hozzájuk. Egy ilyen ténnyel ők is győztes háborút hirdethetnek.

Üzleti érdekként sikerült eladni a rozsdás fegyverkészleteket. Az USA ígéretes piacot szerzett Európa meggyengítésével. Szankciókkal erősödött a blokkosodás Európa kárára, ami viszont az amerikai nagyvállalatok és pénzügyi körük javát szolgálja.

A vak is látja, hogy ha az európai parlamenti választásokon nem történik jelentős változás, nemzeteink katonai és gazdasági fogságba esnek. A tét óriási. Európa megőrzi önállóságát, nyugati és keleti gazdasági, pénzügyi világ között betölti a híd szerepet, vagy nem lesz.

A NATO szövetség erejével defenzív módon védeni kell Európa határait, a zsidó-keresztény kultúrát. Európa egyensúlyozó szerepe a világ békesség fenntartása, amit csak önálló katonai és szellemi honvédelemmel biztosíthat.

Célunk legyen, hogy Európa polgárai felett, javainkat csapolva, többé ne lehessen win-win üzleteket kötni.   Így tehát szükség van az EU politikai és gazdasági reformjára, intézményrendszerének korszerűsítésére.

 

Csizmadia László

Gyurcsány, a lázálmodozó

A bukott hazudozó hazánk és a magyarok elleni megmozdulásai éber figyelmet érdemelnek. Ravasz, mint a mesebeli róka, szeretné kiénekelni a „sajtot” a választópolgárok szájából. A valóságos sajt mesébe illő, mert a szinte teljes foglalkoztatást produkáló Magyarország 2010-es évektől úgy gyarapodott, hogy tiszteletet ébresztett a világban nyíltságával, és gazdaságának nyitottságával. A magyar emberek megértették, hogy közös feladatunk hídépítés a nyugat és kelet között. Ezért el kell utasítani a blokkosodást és ily módon megszerezni a nyugalmat és békét, mely utódjaink részére a legnagyobb kincs.

Állítjuk, hogy Európa szerepe a világban hasonló hozzáállással valósítható meg.

Ezért „keljfelferenc” bohóckodása ma már csak a múlt okozta fájdalmakra emlékeztet. Az Apró-Gyurcsány klán ezt pontosan tudja. Ezért játssza a mesebeli róka szerepét, az Európai Unió baloldali bürokratáinak média és pénzügyi támogatásának segítségével. Ugyanakkor mindent megtett a magyaroknak törvényesen járó uniós pénzek visszatartása érdekében. „Énekével” és az ellenzékhez kapcsolódó uniós képviselőkkel befolyásolja az Unió illetékes tisztségviselőit, hogy a magyaroknak járó és a kormányhoz érkeztetett támogatásokat egyenesen az önkormányzatok kapják. Az ellenzéki önkormányzatok így szabadon válhatnának a párttársak kifizetőhelyévé.

Ma már tudjuk, hogy a Gyurcsány-féle kormány écái pontosan oda vezettek, ahol most a Karácsony Gergely vezette budapesti önkormányzat jutott. A csődhelyzethez. Gyurcsány álmából felriadva így kiabál: „ti is legyetek gyurcsányok!” Az ellenzék igyekszik is. Ennek eredménye, hogy immáron 14 éve, amikor a választáok következnek, a magyar embereknek nem tudnak alternatívát nyújtani. Hataloméhséggel bandáznak, fölöslegesen, ismerjük már kínálatukat „eszed, nem eszed, nem kapsz mást” – csak az adósságot. Ebből pedig elegünk van.

Sajnálatos, hogy a gyurcsányizmus ismétli önmagát, és 2023. év végére megjelentette a Fővárosi Önkormányzat csődhelyzetét. Erősen tartotta kezében tanácsadóival azt a Karácsony Gergelyt, aki a gazdasági analfabetizmusával és levegőért kapkodó minipártjával politikailag is betlizett.

A lázálomból nem kérünk! Üzenjük, hogy Budapest a nemzeté. A következő önkormányzati választáson Budapest lakóinak nagy többsége a sok kis Gyurcsány helyett a vidéki és a nemzet valódi magyarjait választja majd.

 

Csizmadia László