Lakiteleken a Hungarikum Ligetben áll a Bibliaház. Itt születik meg a kézzel írott Biblia a benne résztvevő közösség révén. Belépsz és írhatsz egy következő mondatot a Bibliából. A Ház ünnepélyes megnyitásakor a reám eső mondat ez volt: „Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől”. Most karácsonykor ezt olvasván eszembe ugrott egy párhuzam. Egy párhuzam: a teremtés és a születés összecsengéséről. Mindkét esetben a létrehozás, a megvalósulás az ünnep lényege. A ma divatos digitális nyelven ezt úgy is mondhatjuk, hogy a 0-ról az 1-re lépés. S a világ végtelennek tűnő sokfélesége ebből az 1-ből bomlik ki.
Ám ezt nem könnyű felismerni. Sokszínű környezetben természetesnek tűnt az istenfogalom sokfélesége, sokszorozása; a minket körülvevő csodák istenekként való megszemélyesítése.
A történelem azt tanítja, hogy volt egyszer egy emberközösség, amely megtapasztalta és elfogadta az egységet a sokféleség mögött. A rejtőzködő igazság maja-fátylai mögött felismerte az egységes teremtő erőt. Ettől azután választott népnek tekinthette magát, szemben mindenki mással. A kiválasztottság tudata nehéz teher. Az emberközösségtől fegyelmet és alázatot követel, s ez sokszor lázadásra késztet embereket a csapaton belül is (l. Mózes küzdelmeit saját közösségén belül). És szembeállítja az Igazság bajnokait a környező népekkel, majd a világerőkkel is. Az eszme erejét mutatja, hogy előbb a hellénisztikus világot, majd az óriási Földközi Birodalom szívét is meghódította. De csak akkor, mikor Jézus tanítása révén az istenfiúság kiáradhatott az egész emberi nemre. Erejét mutatja, hogy Mózes öt könyvét görögösen már Pentateuchosz-nak kezdték nevezni, s hogy végül a zsidókat széttaposó Roma, éppen Róma állt át, lett a keresztény vallás központja. Ekkor már a tanítás terjesztése az ellenséges világ és nagyhatalom nyelvén: görögül és latinul folyt. A durva „Vae victis” (Jaj a legyőzöttnek!) így váltott át „Gloria victis”-re (Dicsőség a legyőzöttnek!)
A keresztény gondolkodásban fogalmazódott meg az anyagi-testi vereségen túllépő erkölcsi győzelem fogalma. Mi tette lehetővé ezt a fordulatot?
Annak felismerése, hogy mindenki kitett a sikertelenségnek, veszteségnek, vereségnek; még akkor is, ha most az élet napfényes oldalát élvezi. Ezért kell a szerencsétlenebb felebarátainkon segítenünk. Ám a felismerésnél lényegesebb a krisztusi tanítás szíve: a szeretet. A szeretet ereje fogja össze, teszi élhetővé, s meghitté világunkat.
A legtöbb ember, emberi közösség életében bekövetkezik olyan pillanat, amikor úgy érzi: minden összeomlott. Hogy nincs tovább. A valóságban azonban mindig van tovább. Az egyedi példák helyett inkább a közösségieket említem: 1241, 1526, 1949, 1920, 1956.
- A tatárjárás után feljegyezték, hogy Magyarország 200 évnyi fennállás után megszűnt.
- A mohácsi vereség és országunk kibelezése -megfejelve a kettős királyválasztással – elsöpörte középkori nagyságunkat és tartósan hadszíntérré változtatta a Kárpát-medencét.
- Világos és Arad 13 ismert vértanújának végzete és a többiek üldöztetése a függetlenség reményétől fosztott meg minket.
- -Trianon nemzetgyilkossági kísérlete szétszaggatta népünket.
- Ötvenhat novembere pedig szétszórt a világba és elvette reményét is egy magyar országnak.
És mindig volt újrakezdés, mindig lett feltámadás! És lesz is, míg a kötőanyag megvan bennünk és közöttünk.
A természeti népeknél ismert a felnőtté avatás ünnepe. Ekkor az ifjak nehéz próbákat állnak ki és bizonyítják, megérettek az önálló életre. Népmeséinkben úgy jelenik ez meg, hogy a legkisebb fiú megfelel emberségből: van szíve és van esze, s végül legyőzi a sárkányt. A lelkünkben pedig ez kell megtörténjék a bérmálkozáskor és konfirmációkor – sőt eredetileg ezt a jelentést hordozza az érettségi is: önismeret és világismeret elsajátítása érett fejjel és szívvel. Kilépve az anyai ház védelméből az ifjú ember át kell essék az első megrázó csalódás(ok)on. Régen a természetes közösség felkészített erre, most nagyobb a veszély. Az embert próbáló helyzetekre születhet felkészületlenségből fakadó válasz: önfeladás, pánik, önbódításba menekvés, sőt akár gyilkos ámokfutás is…
De a méltó válasz a győzelem önmagunkon is. De nem csonkulva, hanem kiteljesedve, s felebaráti szeretetben.
Így válik mélyen igazzá, hogy Christus vincit – Krisztus győzedelmes !
2023.december 25.
Kelemen András
