jan 25, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán
Hazánk nemzeti érdekeivel megy szembe az a gyakorlat, hogy külföldről beavatkozhatnak a magyar választási kampányokba oly módon, hogy egyes, az itthoni kampányban részt vevő szereplőket, jelölteket, pártokat külföldi – a konkrét ügyben Amerikából jövő – támogatásból finanszírozhatnak. Ez a magyar jogkövető választópolgárok átverése, megtévesztése, hiszen ők nemzeti, szuverén, integritással rendelkező, világosan a magyar érdekeket képviselő erőkre szeretnék leadni a szavazatukat, vagyis olyan pártokra, képviselőjelöltekre, amelyek/akik később is függetlenek tudnak maradni, és mindig az országuk és nemzetük érdekét szolgálják a hivatali munka során.
Maga Márki-Zay Péter, a baloldal korábbi kormányfőjelöltje ismerte el, hogy az országgyűlési választások előtt külföldi támogatásokhoz jutottak az amerikai Action for Democracy (AfD) nevű fedőszervezet közvetítésével, és most is támogatnak ilyen módon egy helyhatósági választási kampányt Jászberényben.
Korábban, a tavaszi országgyűlési választási kampányban, és még azt követően is a Korányi Dávid (Karácsony Gergely főpolgármester korábbi tanácsadója) által vezetett, az Egyesült Államokban létrehozott Action for Democracy nevű szervezeten keresztül érkezett jelentős pénz a baloldalhoz. Az AfD több mint hárommilliárd forintnyi támogatást biztosított egy szervezeti-vállalati hálózaton keresztül a magyar baloldalnak. Mivel a politikai pártoknak nyújtott külföldi támogatás mind Magyarországon, mind az Európai Unió tagállamainak többségében tiltott, és a pártok költségvetését törvényileg ellenőrzik, a külföldi támogatás másfajta csatornáinak használatával próbálkoztak, ami összetettebbé teszi az ügyet nemzetbiztonsági szempontból. Az elvárt szigor az ügyben külföldön is természetes: például egy nemzetközi kutatás alapján a vizsgált 180 ország hetven százalékában volt tiltás a külföldről politikai pártok részére juttatandó támogatások tekintetében. Európában még magasabb az arány: a 44 ország 77 százaléka, azaz 34 állam tiltja jogszabályok útján az ilyen támogatásokat.
A modern demokráciák zászlóshajójának tekintett Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi törvénykönyv (United State Code) a Szavazás és választások fejezet alatt szabályozza kérdést. A törvény egyértelműen kimondja, hogy mind a politikai pártok, mind a közhatalmi tisztségért ringbe szálló jelöltek vonatkozásában tilos külföldi hozzájárulás nyújtása és elfogadása.
A jogszabály akként rendelkezik, hogy támogatás nem érkezhet jogszerűen külföldi személytől, ha az összefüggésben van a szövetségi választásokkal, függetlenül attól, hogy az direkt, indirekt, pénzügyi vagy egyéb értéket képviselő hozzájárulás vagy annak pusztán az ígérete.
Franciaországban is hasonló a helyzet, ott a választási törvény (code électoral) a problémáról úgy rendelkezik, hogy általánosságban tiltja a külföldi jogi személyektől politikai pártnak vagy jelöltnek juttatott pénzügyi vagy egyéb hozzájárulást. A francia megoldás annyiban megengedőbb, hogy olyan külföldi természetes személyek, akik Franciaországban élnek és bejegyzett lakcímmel rendelkeznek, nyújthatnak pénzügyi hozzájárulást politikai kampányhoz vagy politikai pártnak.
A szomszédunkban található, sokak által a Nyugat kapujaként számon tartott Ausztriában ugyancsak létezik szabályozás a külföldi pártfinanszírozásra vonatkozóan. Az osztrák párttörvény (Parteiengesetz) kimondja, hogy külföldi természetes, illetve jogi személyek részéről politikai pártnak, jelöltnek juttatott támogatás, anyagi hozzájárulás mértéke nem haladhatja meg a 2500 eurót, továbbá névtelen támogatóktól alkalmanként maximum ezer euró értékben fogadható el támogatás. Igaz, ilyen konkrét tiltás Ausztriában nincsen érvényben, de gyakorlatilag azzal egyenértékű hatás kiváltására alkalmas szabályozás igen.
Ausztriához hasonlóan Németország explicit módon nem tiltja meg a politikai pártoknak, jelölteknek való külföldi támogatás elfogadását, azonban jelentősen korlátozza annak kereteit.
A német párttörvény úgy rendelkezik, hogy meghatározott kategóriák és esetkörök kivételével politikai pártok elfogadhatnak támogatást. A támogatók köréből kizártak például a politikai alapítványos, parlamenti csoportok, közhasznú vállalatok vagy ezer eurót meghaladó támogatást nyújtó külföldi személyek.
A fentieken kívül találunk példát a külföldi pártfinanszírozás törvényi korlátozására Olaszországban vagy éppen Ausztráliában is.
A fenti rövid kitekintés tükrében kijelenthető, hogy a magyar szabályok, amelyek egyértelműen megtiltják a politikai pártok és jelöltek külföldről történő bárminemű támogatását, tisztán illeszkednek a fejlett világ joggyakorlatához, tekintet nélkül arra, hogy a precedens jogra építő angolszász vagy a kodifikációs irányvonalat képviselő kontinentális jogrendszereket vesszük figyelembe. Az Egyesült Államokban a szövetségi választási kampányok kapcsán nagy szerepet játszik az úgynevezett soft money (tulajdonképpen: közvetett támogatás). Ezt a fogalmat eredetileg a szövetségi választási törvény által elrendelt tilalmak keretein kívül gyűjtött és elköltött pénzek leírására használják: olyan támogatásokat takar, amelyeket általában a tagállami szinten működő politikai pártok kapnak. Nem közvetlen kampányfinanszírozásra szolgál, hanem a pártok szükségleteihez használják fel, hogy közvetve markáns hatást gyakoroljanak vele a választási kampányra. A soft money tehát felhasználható befolyásolásra, így valamely politikai párt, mozgalom, eszme előnyeinek a reklámozására is, de nem az egyes pártjelöltek javára szóló közvetlen propagandára.
Legitim nemzeti érdeket szolgál, hogy a jövőben semmilyen magyarországi politikai kampányt ne befolyásolhassanak külföldről jelentős anyagi eszközök, támogatások juttatása révén. Az ugyanis a magyar választópolgárok akaratával és céljaival megy szembe, így veszélyeztetheti Magyarország függetlenségét és nemzeti szuverenitását.
A szerző alkotmányjogász
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/01/idegen-erdekek-szolgalata-nem-megengedett-jogallamokban
jan 25, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Talán emlékeznek rá az olvasóim, hogy jómagam írtam már Novak Djokovicsról, a kiváló szerb teniszezőről, és nagymértékben kritizáltam azt a jelenséget, hogy ha a nyugati világ bármelyik tornáján lépett fel, a közönség döntő része szinte „csípőből” ellene szurkolt, különösen Párizsban és Londonban, de akár ázsiai nagyvárosokban is.
Megírtam azt is, hogy ennek az oka nem lehet más, mint az a mély, zsigeri ellenszenv a Kelet- és Közép-Európából vagy a Balkánról jött sportolókkal szemben, ami a nyugati világot jellemzi. Djokovics tényleg szinte már esedezte a közönség szimpátiáját, szeretetét, de ez semmit sem számított. Itt hős csak Federer vagy Nadal lehet, esetleg a szegény elnyomott Williams testvérek, vagy bárki, aki nyugati, csak nem egy nyomorult, szegényházi balkáni fiatalember. (Annak idején Szeles Mónika is panaszkodott erre a jelenségre.)
Ezek után ért váratlanul egy román újságíró, méghozzá Adrian Onciu publicisztikája az Opozitian.net nevű román portálon.
A következőket írta A davosi globalistáknak az igazság csak hallucináció lehet című cikkében: „Orbán Viktor maradt Európa utolsó mohikánja, az egyetlen politikus, aki képes nyíltan hangot adni véleményének, nem fél a globalista baloldalt csodáló csőcselék meglincselésétől.”
S itt jön a meglepő mondat:
ha úgy tetszik, ő Novak Djokovics megtestesítője a politikában. Több olyan vezető nélkül, mint Orbán, a konzervatív Európának kevés esélye marad.
Nos, ez bátor hasonlat!
De Onciu nem bontja ki igazán, hogy mire gondol akkor, amikor Orbán Viktort Djokovicshoz hasonlítja.
Megteszem helyette, ugyanis úgy vélem, értem őt, és egyet is értek vele.
Először is: Djokovics is, Orbán is „Keletről” jön, viszont vannak annyira „pofátlanok” mind a ketten, hogy nem fogadják el a jól ismert szereposztást, mely szerint a nagy nyugati országoknak meghatározó a szavuk, a keleti gyüttmenteknek viszont kuss a nevük. Mindketten teljesen természetesnek tekintik azt, hogy semmivel sem rosszabbak, fejletlenebbek annál, mint a nyugati vetélytársaik. És ennek tudatában és ennek magabiztosságával lépnek fel a nemzetközi porondon, s Orbán a tárgyalóasztaloknál, Djokovics pedig a teniszpályán, sok ezer néző előtt bizonyítja be azt, hogy nemcsak arról van szó, hogy legalább annyira jók ők, mint nyugati ellenfeleik, hanem sok tekintetben tehetségesebbek és invenciózusabbak náluk, s inkább tőlük kell tanulni, s nem a szervezők, a média, a nyilvánosság és a közvélemény által agyondédelgetett, agyonimádott nyugati „sztároktól”.
Vagyis, természetesnek tekintik az egyenrangúságot, a demokratikus hozzáállást, senkinél nem tartják magukat alábbvalónak, de senkivel szemben nem várnak el kiváltságokat, s nem mutatnak sem fölényt, sem arroganciát.
Másfelől, kiváló diplomaták mind a ketten. Djokovics több nyelven beszél, a megnyert versenyei után éretten és végtelenül figyelmesen beszél az adott helyről, ahol megnyerte a versenyt, a közönségről, a körülményekről, figyelmes a szervezőkkel és a versenyt kiszolgáló személyzettel szemben, vagyis mindenkinek megadja a kellő figyelmet és kiváló átlátó- és tájékozódási képességgel rendelkezik. Nos, ugyanez mondható el Orbán Viktorról is, ezt talán nem is kell részleteznem a diplomáciai képességeit, az unióban, a nemzetközi szervezetekben való fellépéseinek hatásosságát, rendszerező és világos okfejtéseit akár egy beszédben, akár egy tárgyaláson, akár egy sajtótájékoztatón.
S végül, de nagyon nem utolsósorban: Djokovics képes volt ellenállni a kötelező vakcinázásnak, abbeli meggyőződése szerint járt el, hogy az mRNS-vakcinákkal kapcsolatban erős kételyek merülhetnek fel, hiszen nem esett át a vakcinákra vonatkozó fázisok mindegyikén, hatásmechanizmusa tehát valójában nem egyértelmű. Az ausztrál hatóságok kitiltották az országból ott és akkor. S láss csodát: ez évben részt vehet az ausztrál nyílt teniszbajnokságon – oltás nélkül. Igaz, közben a Pfizer egyik igazgatója is kijelentette már az Európai Parlamentben, hogy tényleg nem óvnak meg a vakcinák a megfertőződéstől és annak továbbadásától sem…
És ez a bátorság igaz Orbán Viktor esetében is. Nem engedett a kötelező vakcinázás követelményének – de sajnos ezt a küzdelmet még folytatni kell. Úgy, ahogyan a készpénz megszüntetésének, egy ostoba, öngyilkos szankciós politikának, az LMBTQ-ideológiának és a klímaidiotizmusnak is ellent kell állni.
Hiába gondolják ezt másképp a davosi elit tagjai Klaus Schwabbal és Bill Gatesszel az élen, éppen most is Davosban…
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/01/orban-olyan-mint-djokovics-igen
jan 25, 2023 | Blog, Dr. Csizmadia László
Mióta Dávid Ferenc a hivatalosan nem létező árnyékkormány neki ajándékba adott árnyékszékét elfoglalta, komolyan veszi színpadi szerepét. A DK-s Cárevics inspirálja az életében hosszan kalitkában tartott VOSZ főtitkárt, aki szerepében, csak azt csacsoghatta el, amit elnöke Demján Sándor engedélyezett. A helyzet nem változott, a kalitka maradt, viszont a mostani főnök és felesége imádja a papagáj típusú beosztottakat. Demján Sándor pontosan tudta, hogy mire képes Dávid és az őt megillető bürokrata szerepében tartotta. Mostanában mindennap kiderül, hogy Dávid mindenhez ért, nem kicsit, nagyon. Magas lóról kritizálja a kormányt, a nemzethez hű honfitársait, még akkor is, ha azok szakmájukat kiváló szinten képviselik.
Szolgai alkat, számára a Gyurcsány házaspár egyelőre nyitva tartja a kalitka ajtaját, szabadon handabandázhatja nem apró ostobaságait, tény azonban, hogy erre csak a megvásárolt Soros-féle médiumok a vevők. A magyarság szemében köztiszteletben álló gazdasági guru Demján Sándor halála után a VOSZ közössége minősítette őt és kiebrudalta. Polihisztor Dávidunk belekötött Fricz Tamás politológus EU-val kapcsolatos Mandinernek adott nyilatkozatába. Módszere a tipikus ellenzéki szövegértelmezés, de ezt már megszoktuk. Slusszpoénja „mi maradunk” íme a királyi többes, arról szólva, hogy a politológus felvetette az unióból való kilépés lehetőségét.
Megnyugtatásul jelezzük, hogy jelen helyzetben úgy ítéljük, hogy ők mennek és mi maradunk. Van feladatunk, mert tudjuk, hogy Európa népei egyre jobban megelégelik az uniós bürokrácia elhamarkodott és pártérdekű lépéseit. Az unió reformokra szorul, ezt kívánja a tagállamok polgárainak többsége.
A hatalomért, hazát kiárusítókra, második hazánkat Európát is figyelembevéve nincs szükség, Cárevicset idézve: „akinek nem tetszik, el lehet menni” – szerintünk most azonnal, – mert jobb, mint elvezetve.
Fricz Tamás igaz hazafiként, szakmája kiváló ismerőjeként elemezte országunk helyzetét az uniós „baráti tűz” közepette. A brexit példája meggondolásra készteti a szuverén államok mindegyikét. Egyre inkább igaz akkor, amikor egyes szuverén államok polgárait ostobának nézik. A népfelség elve azonban legyőzheti a globalista politika machinátorait.
A CÖF-CÖKA szerint nem elfogadható az USA típusú föderáció, hiszen ez már ott is túlhaladott és nem nyerő. A jövő szuverén nemzetek szubszidiaritása mellett biztosított szövetség, ez a forma a mai demokrácia felfogások között is a legértékesebbnek tekinthető.
Dávid Ferenc szolgai élethez szokott, ez számunkra nem zavaró tényező. Fricz Tamásnak viszont nincs szüksége cipőtisztítódoboz hordozókra.
Megállapításom, hogy a fentiekben értékelt Dávid láhatóan nem azonos azzal, aki képes volt Góliátot legyőzni.
Csizmadia László
jan 2, 2023 | Blog, Dr. Csizmadia László
A világ politikai és gazdasági helyzete folyamatosan változik. A jelenség követése nem egyszerű. Az Európai Unió intézményrendszere e tekintetben a rábízott feladatokat képtelen megoldani. Az intézményben feladatot kapott kontraszelektált politikusok szemén a hályog vastagodik. Bumeráng típusú döntéseket hoznak. Ezzel szemben érdeklődést mutatnak a fizetett lobbitevékenység irányába, amely egyesekre rásüti a korrupció gyanúját. Európa civiljeinek fájó, hogy a rossz döntések sorozatát az európai polgárok adóiból teszik.
Európa gazdaságai szenvednek, a magas infláció és az energiaválság mindenkinek, de leginkább a szegénységben élőknek éles fájdalmakat okoz. Közben úgy tűnik, hogy az Európai Parlament, átlépve a ráruházott jogokat, hatalomszerzési manővereket indít és mára már feje tetejére állította az Unió alapszerződésében elfogadott intézményi hierarchiát.
Elfogadhatatlan, hogy a szövetségben lévő államok választói legitimitással felruházott vezetőinek döntési akaratát, kompetenciáját megfizetett lobbizó képviselők, a népfelség elvét megkerülve, elárulják. Az Európai Parlamentben gyülevész módon összetartó ideológiai érdekeltségek többségi erejükkel szembe mennek a szuverén kormányokkal, hazájuk érdekeit félredobva tömik tele zsebeiket. Az sem ritka, lásd a Lengyelországot és Magyarországot érő támadásokat, hogy szankciós fenyegetőzéssel a regnáló kormányok megbuktatására szövetkeznek.
Az európai polgárság lehetősége, hogy a 2024-es uniós választásokon leváltsák a magatehetetlenné vált bürokraták széteső rendszerét. Az ET-nek a választások előtt szakértő munkacsoport létrehozásával, majd az EB bevonásával ki kell alakítania a képviselőválasztás új jogrendjét. Ennek lényege olyan felhatalmazás, amely az államok parlamentjeinek többségi akarata alapján végzi el a képviselőküldést.
Az új szabályozás lehetővé tenné, hogy megszűnjön az EU parlamentben a pártpolitika érdekű ideológiai csatározás. A pártok szabadon választhatósága és az így kialakuló erőviszonyok minden államban biztosítják, hogy a választások során a tagállamok polgárainak akarata szerint alakuljanak az erőviszonyok.
Alapkérdésnek tekinthető, hogy már most, tehát a választásokat megelőzően kidolgozásra kerüljenek a tagállamokra vonatkozó egységes és mindenkinek kötelező jogállamisági kritériumok. Ezt a szabályozást az Európai Tanács utasítására az Európai Bizottság jogi szakértőinek kell elvégezni úgy, hogy indokolt esetben az államok jogtörténeti hagyományai, esetlegesen nem sértve a többiek érdekeit, kivételt képezhessenek.
Az Európai Unió történelmi múltját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy munkájával akkor szolgálja a népfelség elvét és választói akaratát, ha a gazdaság primátusát elfogadva a politikai megnyilvánulásait elsősorban a külügy és a honvédelem szempontjaira összpontosítja. Alapvető nézőpontnak kell tekinteni, hogy az európai zsidó-keresztény civilizáció nyomán kialakult társadalom fejlettsége, figyelemmel a nemzetek szuverenitására, demokratikusabb és fejlettebb formája az államirányításnak, mint az USA típusú föderációs gyakorlat. Európai ilyen értelemben példa értékű. Nem szorul demokrácia exportra, kontinensünk nem válhat sem keletről, sem nyugatról érkező ideológiai vagy gazdasági gyarmatosítás áldozatává.
Európa összetartásának erősítése feltételezi, hogy az Unión kívüli országokat mielőbb közösségébe hívja. Ezzel új erőket szabadíthat fel. A belső határok megszűnése közös feladatot ad Európa határainak megvédésére, őrzésére. Az illegális gazdasági bevándorlás megszüntetése csak úgy valósulhat meg, ha az Unió a Közel-Kelet és Afrika rászoruló országainak segítő programját is előkészíti. Európa munkaerőhiányát, az ellenőrizetlen bevándorlást professzionális megszüntető intézkedésekkel alakíthatjuk ki. Az Európa számára szükséges munkaerőképzést a bevándorlást előtt a multinacionális cégek helyben biztosítsák, majd határozott időre szóló munkaszerződésekkel segítsék elő a munkaerőhiány pótlását.
A szövetséges szuverén államok civil társadalma nem tűrheti hazája belügyeibe és Európa jövőjébe történő, más kontinensekről irányuló beavatkozásokat. Európa önrendelkezési joga nem eladó. A Júdás-pénzeket mohón csipegető EP képviselők kiebrudalása időszerűvé vált. Közös Európánk hagyományait romboló idegen eszmék elutasítása az első lépés.
A 2024-es európai uniós választások előtt Európa választópolgárainak pontosan kidolgozott, a következő választásokig meghatározott stratégiát kell felmutatni. Polgáraink döntései csak így lehetnek megalapozottak, majd számukra követhetővé válik az Unió gazdasági és politikai taktikája.
Európa polgársága szabadságához ragaszkodik és nem kívánja felcserélni a mézesmadzagos szabadossággal még akkor sem, ha a világ egy százalékát képviselő pénzügyi hatalmasságok megpróbálják ráerőszakolni. A közerkölcs és jogszabályozás szinkronizálása elkerülhetetlen.
Európa, geográfiai helyzetéből kiindulva, ipari és mezőgazdasági fejlettségével, logisztikai képességével nagyhatalmi tényező. Merjünk nagyok lenni, amit csak úgy tehetünk, ha szilárdan a 450 millió európai polgár érdekeit képviselve saját erőnk tudatában bátran állítjuk, hogy „Semmit rólunk, nélkülünk!”
Csizmadia László
dec 19, 2022 | Blog, Kelemen András
Lapozgatom a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány csodaszép albumát. Németh Miklós Attila szerkesztette, s az idei Szellemi Honvédő-díjosztás felemelő ünnepsége után vehettük kézbe. Már a címe is világos és beszédes: „Összefogtunk”. Olyan ez a könyv, mint egy kaleidoszkóp: az egyes kiemelkedő szereplők szemén és szívén át láthatunk rá a magyarországi civil ébredés élményére. A magyar polgárok a 2006-ban megtapasztalt semmibevételük, a valóban felelős kormányzás igényét gátlástalan erőszakkal elnyomó balliberális hatalom minden törekvése ellenére búvópatakként folytatták a tiltakozást és ennek a küzdelemnek látványos kibomlása volt 2009. április 5-e, Virágvasárnap. Akkor a Makovecz Imre irányította maroknyi csapat hívására és szervező munkájával valóban nagygyűlés volt a Hősök terén. A hívószóra, hogy „Döntsön a nép!” közel negyedmillió ember sereglett össze. Az emberáradat nem csupán a Hősök terét töltötte ki, de túlcsordult a bevezető utakra is – ameddig a szem ellátott.
Amikor felálltam az emelvényre, szédítő látvány fogadott. A végtelenbe vesző óriási tömeg már órák óta reménnyel telten állt; az emberek fej-fej mellett türelmesen vártak a kezdésre, majd hallgatták a szónokokat. Az elsőnek szóló Makovecz Imre itt mondta ki, hogy a hazugságpolitikából elég volt. Kimondta ismételten és a téren állók szájából egy emberként visszhangzott mindannyiszor: elég volt! Megszületett maga a civil összefogás milliók vágyából, s a több mint száz kisebb öntevékeny polgári csoportosulásból. Ezt az alakuló akaratot öntötte formába és szervezte irányítólag Csizmadia László a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezeti felépítésével. Az eredmény köztudott. A gyönyörű könyvet fellapozó bekapcsolódhat a Békemenetekbe, amelyek mindig képesek megindulni, amikor országunkat veszély fenyegeti.
Mi tagadás, a kötet felkavarta bennem is a kezdet élményeit. „Virágvasárnapunk” vulkáni erővel mutatta meg, hogy letiport országunkban mekkora volt az igény egy hangsúlyozottan civil szerveződésű, a közös gondokat megbeszélő és a cselekvést összehangoló fórumra. Mindnyájan, minden lélegzetvételünkkel átéltük, hogy az erkölcs és jog viszonya húsbavágó kérdéssé vált Magyarországon.
Makovecz Imre célja a teljes nemzeti oldal szövetségbe szólítása volt, a már meglévő, együtt-gondolkozásra képes szervezetek együttműködésével. Így is történt. Alapítványok, egyesületek, egyletek, szövetségek, klubok, vallásos és szekularizált civil szervezetek hozták létre azzal a céllal, hogy segítsék a magyar civil társadalom erősödését, érdekeinek képviseletét, értékeinek kifejeződését. Alapító levelének a „Civilek a Demokráciáért Kiáltvány” tekinthető, amelyet a hatalmas tömeg közfelkiáltással fogadott el. Azután indult a sziszifuszi szervezőmunka: formába önteni társadalmi és gazdasági konzultációs feladatainkat, részt venni az Alaptörvény megalkotásában és elvégezni az egyeztetéseket, hogy ténylegesen kifejezhessük, majd kormányra emeljük a közakaratot. 2011-ben pedig a határainkon túli nemzetrészekben működő magyar egyesületek bevonásával a cselekvő együttműködésbe megszületett a Civil Együttműködési Tanácskozás (rövidített nevén: CET). Amikor pedig a nemrég elhunyt Bencze Izabellával elkezdtük fonni a nemzetközi hálót, levelekkel felkeresve lehető testvérszervezeteket és azok ernyőszervezeteit, akkor szemünk előtt az lebegett, hogy Magyarországon seregszemlét tarthassunk „Civil értékrend az Európai Unióban” témamegjelöléssel. Sok szervezettel történt kapcsolatfelvétel mellett felhívtuk a figyelmét a polgári részvételt világszinten szervező CIVICUS-nak, a nevében az európai civil aktivitást szolgáló ECAS-nak, a kisebbségi és regionális nyelvű napilapok európai egyesületének, a MIDAS-nak, hogy megfelelő visszhangot kapjon nemzetközi konferenciánk. 2013-ban pedig Etikai Konferenciánk kapcsán sorra vettük az érintett országokat Angliától Szlovéniáig, megszólítva azokat a személyeket, akik révén közvetlen kapcsolat teremthető a hasonló helyi szervezetekkel. Törekvésünk végül szárba szökkent: előbb lengyel testvéreink, utóbb más nyugateurópai szak- és egyéb szervezetek bekapcsolódásának folyamatosságával.
Megjelentünk a népi diplomácia eddig alig hajózott felségvizein is. 2012-ben – természetesen megfelelő egyeztetés után – Csizmadia elnök úrral személyesen jelentkeztünk be az IMF (Nemzetközi Valutaalap) budapesti képviselőjének irodájában, hogy megkíséreljünk közvetíteni a kormány és az IMF között – s az utóbbinak itteni képviselője, Irina Ivascsenko „szinte az ablakon ugrott ki”, hogy elkerülje velünk való kényelmetlen találkozást. Okoztunk néhány kényelmetlen pillanatot Sir Nicolas Bratza-nak, az európai emberjogi bíróság elnökének is, amikor a „Fratanoló kontra Magyarország” ügy kapcsán rákérdeztünk, hogy miért tartja elfogadhatónak önkényuralmi jelkép (vörös csillag) provokatív mutogatását Magyarországon. És felejthetetlen élmény volt 2013-ban megjelennem a CET szóvivőjeként a Magyar Kultúra Napján a vajdasági Zentán; csakúgy mint Huth Gergellyel együtt beszélgetésbe vonni 2014-ben a gödöllőieket – sok hasonló fórum között. Végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb elismerésnek tekintem, hogy emlékirataim elkészült kötetét CÖF segített eljuttatni az érdeklődő olvasókhoz.
Ám ezek csupán az én különösen emlékezetes pillanataim a CÖF-fel kapcsolatban, de közel sem merítik ki a civil összefogás teljes tevékenységét. Egyszer át kellene tekinteni az egész látóhatárt.
2017-ben Csizmadia László elnök erre egy hosszabb nyilatkozatában így utalt:
„Reklámoztuk, reklámozzuk a közjóért tevékenykedő, körülbelül hatvanötezer civil szervezet támogatási lehetőségét, a polgárok jövedelemadójának egyszázalékos felajánlását serkentve. Segítséget nyújtunk a falusi kistermelői közösségek alapításához, ezzel párhuzamosan a családi és kisvállalkozások létrejöttéhez. Munkálkodunk a rövid élelmiszerláncok gyakorlati megvalósításán a helyben fogyasztás érdekében. Kiemelten kezeljük a gyermekek korszerű táplálkozásának feladatrendszerét, táplálkozásbiológiailag komplettált ételek technológiai és receptúraleírásait adjuk közre, gasztronómiai bemutatókkal járjuk az országot. A közkonyhák számára kiírt pályázatokhoz önkéntes munkával szakmai segítséget nyújtunk. Az önkormányzati konyhák második műszakjának bevezetéséhez, gyorsfagyasztott egészséges élelmiszerek előállításához piaci lehetőséget teremtünk a magyar üzletláncok készséges közreműködését biztosító stratégiai szerződésekkel. Az önkormányzati konyhák második műszakos, gyorsfagyasztott élelmiszer termelésével nemcsak bevételekhez juttatjuk az intézményeket, hanem helyben új munkahelyeket is teremtünk.” És: „A szellemi honvédőktől kapott megbízásunk szerint lengyel és civil közösségekkel szervezzük az európai uniós szellemi honvédelmi mozgalmat. A nemzetben gondolkodó polgárok számára a civilitikát megalapozó szimpóziumot tartunk, remélve, hogy 2018-ban megalapíthatjuk az Európai Uniós Civil Együttműködési Tanácsot.” Továbbá: „…havonta működtetjük civil akadémiánkat, segítjük CÖF-klubjaink működését, partner civiljeink hangját felerősítve üzeneteket juttatunk el az uniós intézményrendszerhez, nem feledkezünk el karitatív feladatainkról, adományokat gyűjtünk jótékonysági cselekedeteinkhez, kiemelten kezeljük a bölcsődék, óvodák és iskolák támogatását.”
Ám ezzel sem mertük ki a CÖF tevékenységének tengerét. Hadd említsem meg ismeretterjesztő előadásainkat, könyvkiadásunkat, honlapunkat, nyílt leveleinket, tájékoztató anyagainkat, jogvédelmi tevékenységünket, pályázati tájékoztatásunkat, jótékonysági akcióinkat. Szakmai tevékenységünkből beleláttam a közjogi kabinet, a mezőgazdasági bizottság munkájába is.
Valamint elég néhány, a CÖF-CÖKA működéséhez és szervezetéhez kapcsolódó kulcsszó és -fogalom is ahhoz, hogy lássuk: egyszer szükség lesz a minél teljesebb áttekintésre. Mert az ilyen fogalmak, mint Civil Etikai Kódex, vagy a Civil Akadémia, a CÖF-klubok – s maga a csúcs, a Békemenet fogalma és megvalósítása a magyar civil szerveződés teljesítménye.
Mindeközben kibomlott a civilitika, a civil tevékenység rendszerezett ismeretanyaga. Erről így nyilatkozik Csizmadia László:
„Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudományuk, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szükségük van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika.”
Így válik teljessé a körkép. A „szellemi honvédelem” tudatosodása és elismerése révén megjelent a közéletben a többségi civil társadalom közvetlen képviselete. Ez öltött ünnepi ruhát az Összefogtunk-albumban.
Kelemen András
dec 7, 2022 | Blog, Dr. Csizmadia László
A gazdasági bűnözők felső kategóriáját maffiózóknak nevezik. Módszereikkel behálózzák a világot. Mindenáron területi helyfoglalással biztosítják életterüket. A pénz és a hatalom megrögzött követői, a korrupció bajnokai. Jó esetben legfőbb ellenségük a gondoskodó állam, amelynek kötelessége polgárainak védelme.
A 21. század elején, új jelenség kibontakozásának vagyunk tanúi. Sok esetben házasságra lép a politika és a maffia. Feladatának tekinti a polgárt védő állami berendezkedés lazítását, esetleges felszámolását. Az Isten, haza, család törvényszerűséget tagadják, igyekeznek megvalósítani a maffiakormányzást, előkészítik a világkormányzás jövőjét.
Szuperideológiát fogadtatnának el, ahol Isten helyébe lép a pénzbirodalmat kézben tartó, szűk létszámú maffia.
Érezhető nyomulásuk fő állomása Európa. A kontinens elfoglalása egy világháború sikerével ér fel, különösen, mert ehhez a nemzeteket nem kell megnyerni. Szükség van azonban potom pénzért nemzetárulókra. Előhúzzák régi-új ideológiájukat, miszerint a népnek kell egy kis kenyérke meg a napi politikai cirkuszok. Szabadság helyett a szabadosságot kínálnak.
Európában láthatjuk, hogy folyamatossá vált a szabadság szeletelése, melynek következménye, hogy a világhatalmi vágy erősödik. Pislogó, vigyázó szemünk láttára a zöld- és posztliberális EU parlamenti képviselők egyengetik a pénzhatalmasok útját, szívesen teszik, mert nyitva a Júdás-pénzek bugyra.
A brüsszeli adminisztrációt az uniós polgárok adójából lehet fenntartani. Mostanra úgy tűnik, hogy ez drága mulatság, ami Európa polgárságának szegényedéséhez vezet. Életterünk elszívását nem nézhetjük tétlenül. A kitervelésben és a végrehajtásban résztvevők büntetést érdemelnek. Ez akkor következhet be, ha a választópolgárok 2024-ben végrehajtják az unió reformját, szavazataikkal értelmes, szakember gárdát küldenek önmaguk vezetésére. Nincs szükségünk arra, hogy a világ polgárai egy kézben tartott hatalom alatt egyesüljenek. A posztkommunista és álliberális pártok ezt az elvet vissza akarják hozni. Közép-Kelet Európa polgársága a szovjet elnyomás alatt majd fél évszázadig élők tapasztalták a Kolhoz-rendszert, amelynek lényege egy akolba terelni bennünket. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.
Európa ereje a szuverén nemzetek polgársága. Fejlettebb társadalmi szerkezet, mint az USA föderációs rendszere. Ezt tisztelni lehet, de utánozni hiba. Jól megvagyunk a zsidó-keresztény civilizáció Európában őshonos eredményeivel. Talán mi is ajánlhatnánk a rövid történelmi múlttal rendelkező USA-nak a nemzetek föderációja helyett államaik szuverenitásának kiterjesztését. Ezzel egyidőben a pénzhatalmasok megszelídítését, a népfelség elismerését és a szabad nemzetek egyre szorosabb, kölcsönös erőkre támaszkodó szövetségét.
Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
