Olvasói levelek

Idén június 4-én 100 éve lesz, hogy a trianoni békediktátumot Magyarország kényszerből aláírta. Az időpontja: délután 4 óra 30 perc. Mivel a koronavírus járvány meghiúsítja a személyes összejöveteleket, úgy gondoltuk, ennek ellenére méltó módon kell megemlékeznünk, mivel ez a nap egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is.

A Lovas István Társaság Elnöksége és sok száz támogatója nevében írok Önnek. Valamennyien szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket azért a munkáért, melyet Ön naponta végez, s hosszú ideje fáradhatatlanul bizonyítja, hogy jóindulattal, kedvességgel, türelemmel és szigorúan a tényekhez ragaszkodva kell és lehet szólni az emberekhez.

Ezúton kívánok Önnek jó egészséget és kitartást a nehéz körülmények között végzett, cseppet sem könnyű munkájához!

Vajon  mivel magyarázható  ez a tömeges hisztéria , ez a mindenkit  átfogó  félelem

Ebben a keserves helyzetben amibe kerültünk nagyon jól esett és megörvendeztette szívemet az Ön szeretetteljes felhívása, hogy hallgassuk meg időseink történeteit.

Elkeseredve olvasom a mocskolódásokat , a rosszindulatú acsarkodókat és azon gondolkodom, mi kéne még, hogy ezek a fekete lelkűek leszálljanak mindenható polcaikról, hogy habzó szájú, gyilkos indulatok és támadások helyett tartsanak önvizsgálatot, értékeljék, milyen ember az, aki a bajban is csak ilyen sátáni megnyilvánulásokra képes?!

”Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”

Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást.

Mi Erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!

Tisztelt Szervezet! Szeretem és tisztelem a HAZÁMAT! Mélységesen felháborított, ahogyan  a minap az a szolidaritást oly nagy hangon kiáltozó unió ...