Az amerikai modell bukása? – Most múlik pontosan

A Nyugat megfizet azért, mert nem akart tanulni a kommunizmus tapasztalatából

Schmidt Mária

Hogyan is képzelhette a Nyugat és velük mi is, hogy a bipoláris világ egyik felének kimúlása csak a mi világunkat tünteti el, az övéket pedig változatlanul hagyja? Miért hitték, hittük, hogy csak és kizárólag nekünk kell változtatnunk és változnunk? És hogy ez a kényszer rájuk nem vonatkozik? Mi, vesztesek elvégeztük a házi feladatunkat, és kettős tapasztalattal a tarsolyunkban nézünk szembe az új század kihívásaival. Igaz, hogy a veszteseknek mindig könnyebb dolguk van, mert elbuktak, és ez egyértelműen tudatja velük, hogy mást és másképp kell csinálniuk.

A győztesek azonban azt hihetik, hogy ők mindent jól csináltak, ezért is lettek győztesek, nincsenek tehát változtatáskényszerben. Ez azonban csak káprázat! Mégis önhitté és felfuvalkodottá tette a Nyugatot. Elzárkózott a mi tapasztalataink megismerésétől, és most tehetetlenül vergődik marxista szélsőbalos elitje szorításában. A XX. század végének nemzeti megújulását, ami nekünk erőforrás és kovász, megmondóik, politikusaik nemcsak elutasították, de meg is bélyegeztek minket miatta. Helyette azonban semmit nem tudtak adni, és a szemünk láttára foszlik szét mindenük, amijük még maradt, ami közösséggé kovácsolhatná őket. Egyre kisebb darabokra hullanak, és már csak az egymás elleni fenekedésükben érhető tetten, hogy valaha összetartoztak.

Faji és szexuális kisebbségeik törnek egyeduralomra és kényszerítik a többséget meghátrálásra, sőt meghunyászkodásra. Mindent, ami közös gyökérzet, büszkeségpont, egyesítő kulturális érték volt, elutasítanak és lejáratnak. Emellett egyre erőteljesebb bolsevik egyenjogúsító retorikával lépnek fel. A Nyugat és benne az Egyesült Államok a szemünk előtt varázstalanodik el, veszíti el maradék tekintélyét. Ellenálló képességét kikezdte, sőt lenullázta az a megmondóelitje, amelyik elvette, kigúnyolta és nevetség tárgyává tette a hivatásába vetett hitét.

Amerika nem a bátrak és a szabadok földje többé. Ott is, ahogy a többi nyugati országban is, egyre kisebb területre zsugorodik a szólás- és véleményszabadság. Gyűlöletbeszéd-törvényekkel, Facebook- és Twitter-cenzúrával korlátozzák a politikailag korrekttől eltérő véleményeket, kiközösítés, állásvesztés jár minden rossz szóért, mozdulatért. Visszamenőlegesen is. Nincs kegyelem. Meghurcolnak mindenkit, aki eltér ennek a balliberális megmondóelitnek az egyre agresszívebb kisebbségeket kiszolgáló, egyre rigorózusabb kánonjától.

Hú, de félnek az illiberalizmustól

  1. július 7-én több mint 150 nyugati értelmiségi intézett nyílt levelet saját magához, társaikhoz, egykori és jelenlegi munkatársaikhoz Levél az igazságról és a nyílt vitáról címmel. Az aláírók a miheztartás végett már az első bekezdésben elhatárolódnak Trump elnöktől és az illiberalizmustól. Olyan büszke lettem! „Az illiberalizmus erői egyre erősödnek a világban, és hatalmas támogatóra találtak Donald Trumpban, aki a demokrácia igazi veszélyeztetője.” Így.

Vannak még a szélsőjobboldali erők is, akikkel szemben folyamatosan harcolni kell, és aztán a szólásszabadságot veszélyeztető erők, amelyek cenzúráznak, türelmetlenek, kirekesztenek, erkölcsi felsőbbrendűséget és tévedhetetlenséget tulajdonítanak maguknak, és ennek birtokában ellehetetlenítenek másokat. Intézményi vezetők pánikreakcióként büntetnek, tanárokat tiltanak el, egzisztenciális félelmet keltenek az írástudókban.

Vajon kik csinálják ezt? Miért nem adnak az aláírók eligazítást arról, hogy ezek kik? Kik csinálják ezt? A jeles neoliberális és balos aláírók felszólamlásából ez az el nem hanyagolható körülmény valahogy nem derül ki. A Black Lives Matter szervezetre még csak nem is utalnak, ahogy az Antifákra sem.

Úgy látszik, arra már nem futotta a bátorságukból, vagyis civil kurázsijukból, hogy néven nevezzék azokat, akik térdre kényszerítik rendőreiket, behódolásra értelmiségi elitjüket, vagyis őket magukat. Akik megtámadták történelmük és kultúrájuk összes emblematikus alakját. Pedig évezredes tapasztalat mondatja velem, hogy tele gatyával harcba indulni nem sok sikerrel kecsegtet. Ha még néven sem merik nevezni azt, aki ellen harcolni akarnak, akkor a küzdelemben biztosan alulmaradnak.

Nem lesz elég helyettük Orbán (!) és Trump vudubábuját szurkálni, mert látatlanban megmondom, hogy nem találnak senkit sem a BLM, sem az Antifa aktivistái között, sem a köztereiket eluraló dühösek között, aki tudná, hogy mi az az illiberalizmus, de ha tudná is, törődne vele. Az aláírók között van néhány számunkra is ismert név is. Anne Applebaum, Margaret Atwood, Noam Chomsky, Francis Fukuyama, Michael Ignatieff, Garri Kaszparov, Kati Marton, J. K. Rowling, Fareed Zakaria.

Rowling, a Harry Potter-könyvek, -filmek világhírű írónője azzal húzta ki a gyufát és fordította maga ellen könyveinek szerkesztőit és kiadóját, filmjei­nek színészeit és a többi haladót, hogy azt állította: a nők menstruálnak. Hál’ istennek nálunk ehhez magyarázatot kell fűzni. A nyugati haladók szerint ugyanis egy ilyen kijelentés transzellenes, megbélyegzi azokat a nem nőket, akik szintén szeretnének menstruálni vagy valami ilyesmi. Pontosan én sem értem. Bár a Brian életében van utalás a nejlonszatyorra, amit akkor igen szórakoztatónak találtam, és nem vettem komolyan. Pedig prófécia volt.

Álljon itt egy másik példa is. 2017 novemberében Budapesten beszélgettem Anne Applebaummal, aki arról oktatott ki, hogy tévedek, amikor az amerikai egyetemeken uralkodó cenzúrázókat, a trigger warningot és a safe space-eket leszólom, mert ezeknek semmilyen jelentőségük nincs. Ezt csak egy marginális kisebbség csinálja, amit én eltúlzok. Jelentem, nem túloztam el.

Csak rendelkeztem, rendelkezünk azokkal a tapasztalatokkal, amelyeknek a birtokában be tudtuk azonosítani, hogy milyen irányba mennek Nyugaton, főleg az Egyesült Államokban a dolgok. Ők azonban akkor még tagadásban és visszatámadásban voltak. Mindenekelőtt azért, mert még mindig nem képesek arról a kulturális imperializmusról lejönni, amivel térségünket és benne minket kezelnek. A más „fajúakat” már nem merik kioktatni, lekezelni, már csak mi maradtunk meg nekik, fejletteknek, civilizációs célpontként, mert mi fehérek vagyunk, tehát újabban alsóbbrendűek, ezért rizikó nélkül oktatgathatnak minket. Van is miről, hiszen az előbb ismertem be, hogy még a „gender”, illetve „transzkérdés” lényegét sem tudtam felfejteni. Hetven éven keresztül abban éltünk, hogy a „fajok” kifejezés értelmetlen, hogy az emberi nem egy faj, tehát legfeljebb fajták vannak. Most hirtelen mégis kiderült, hogy nemhogy vannak fajok és van faji kérdés, hanem ez ural és ír felül mindent.

A megmondóelit félni kezdett

A 150-ek levele azt bizonyítja, hogy a ballib értelmiségiek egy része megijedt. Fél, sőt retteg! Az agresszív, gyújtogató csőcselék tobzódása két tűz közé szorította őket. Félnek, hogy kánonállító és ellenőrző jogosultságuk kicsúszik a kezükből. Sokáig abban bíztak, hogy ők majd jól megússzák! Hiszen mindig is csodálták a terroristákat, az erőszaktevőket! Izgalmi állapotba jöttek a Baader–Meinhof-csoport vagy a Vörös Brigádok gyilkosai­tól! Che Guevara, Trockij, Mao még mindig ikonoknak számítanak a köreikben. Mert a vér, a mások halála és szenvedése még mindig reménnyel tölti el őket! Azzal a reménnyel, hogy eljön végre a forradalom, amiről mindig is álmodoztak, amire mindig is életük nagy kalandjaként gondoltak, de ami érdeklődés hiányában nem tört ki sem 1968-ban, sem 1989-ben.

Illetve 1989 győztes antikommunista forradalmai ugyan kitörtek, de azok nem az ő forradalmaik voltak. Sőt! Azok a mieink voltak. És pont az olyanokat győztük le bennük, mint amilyenek ők! Nem maradt a számukra más, mint a hit abban, hogy majd most, 2020-ban átélhetik végre, részük lehet végre abban az Igazi Forradalomban, amire egész életükben vártak! Ez lesz az a végső harc, ami most már tényleg megvalósítja azt a tökéletes társadalmat, amit eddig valahogy soha nem sikerült. De ezúttal sikerülni fog!

A liberalizmus nálunk igen hamar, már a kétezres évek elejére szitokszóvá vált, mert egyet jelentett az elitnek azzal a részével, amelyik sportot csinált az önlenézésből és a Nyugat kritikátlan majmolásából. Egyet jelentett a rendszerváltoztatás elárulásával, a kommunistákkal való összebútorozással, a fennhéjázó teljesítményképtelenséggel, az ország kiárusításával, a megszorító intézkedésekkel, a kulturális és tudományos diskurzus kisajátításával. Viselhetetlenekké váltak.

A nómenklatúra folytonosságát képviselő posztkommunisták legalább önazonosak voltak. Azok voltak, amik. De a liberálisok azt a látszatot akarták kelteni, hogy ők a nyugatos felhatalmazottak, akiknek az a hivatásuk, hogy a fényre vezessenek bennünket. De mostanra, mint a villám felizzásának pillanatában, pontosan látjuk a tájat, a terepet! Ebben az éles fényben a nyugati liberalizmus XXI. századi arcának minden vonása kirajzolódik. Ez a mai liberalizmus már nem az a liberalizmus, ami egykor volt. Amivé lett, nem vonzó, sőt taszító. Nem szabadságpárti, hanem szabadságellenes. Nem toleráns, hanem kizárólagosságot követelő. Ennek a liberalizmusnak a vonzereje, ahogy a kommunizmusé is, megszűnt, nem maradt belőle más, mint egy kiüresedett dogmahalmaz.

Kultúrharc kell

Ezért, kedves barátaim, kultúrharcot kell folytatnunk! Mert a ma haladói el akarják venni tőlünk mindazt, ami a miénk, amire büszkék vagyunk, ami azzá tett minket, amik vagyunk. Mi nem adjuk a hőseinket, nem adjuk gondolkodóinkat, tudósainkat, íróinkat! Sőt a magunkénak tekintjük a Nyugat egykori nagyjait is. Mert a múlt minden sikeréért, dicsőségéért, hibájáért, kudarcáért megküzdöttünk, megdolgoztunk. Mi mindenből tanultunk, mindentől gazdagodtunk. És ez a sok kincs mind a miénk. Hogyha az ő kezeikből kifolyik, ha ők egyenként eldobálják, tengerbe hajigálják őket, mi lehajolunk értük, sőt kihalásszuk őket. Becsben tartjuk és megőrizzük mindegyiket. Végvárai leszünk az európai kultúrának!

2017-es tusványosi beszédében Orbán Viktor Európa és benne térségünk helyzetét elemezve emlékeztetett arra, hogy míg a rendszerváltoztatás után készek voltunk arra, hogy teljes hasonulással igazodjunk a Nyugathoz, addig mára a saját utunkat akarjuk járni. Ezért tartotta Trump megválasztásánál és a brexitnél is fontosabbnak a V4-ek megerősödését. A tényt, hogy térségünk a világpolitika térképére is felkerült, Orbán szerint mindennél jobban bizonyította, hogy míg a frissen megválasztott Obama elnök az első jelentős beszédét Kairóban mondta el, addig Trump Varsót választotta. Itt mondta azokat az elhíresült mondatait: „A Nyugatért folyó harcunk nem a harcmezőn kezdődik, hanem az elménkben, az akaratunkkal és a lelkünkkel. Szabadságunk, civilizációnk és fennmaradásunk a történelem és az emlékezet kötelékein múlik.”

Orbán Viktor – 2017-ről beszélek – kitért a ma már teljes vértezetében előttünk álló kultúrharcra is, és hangsúlyozta, hogy kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül. Egy nép etnikai összetételének a megváltoztatása együtt jár kulturális identitásának a megváltoztatásával. Nyugat-Európa nagyvárosaiban naponta szembesülünk az etnikai változások kulturális hatásaival. Orbán már akkor, 2017-ben egyértelművé tette, hogy „27 évvel ezelőtt itt Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk. Most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője.” És ez múltunk megőrzésére kötelez bennünket.

Ne akarja tehát a Nyugat átnyomni hozzánk megosztó, megfosztó ötleteit. Hagyjanak minket békében, hogy mi is békében hagyjuk őket! Nekünk nincs szükségünk genderelméletre, transzozásra! A mi nyelvünk több mint ezer éve gendersemleges! Nem vesszük át tőlük a faji szemléletet, mert ahhoz nekünk semmi közünk. Amerika és Nyugat-Európa dolgozza fel a saját múltját, ha tudja, ahogy tudja, de ne akarja ránk oktrojálni a saját problémahalmazát, mert pont semmi közünk hozzá. A mi múltunkkal majd mi foglalkozunk, a magunk módján! Arrogáns felsőbbrendűségüknek nem maradt semmi alapja. Nem akarunk olyanok lenni, mint ők, sőt mindent megteszünk az ellenkezője érdekében!

Saját utunkat járjuk

Látjuk az új Amerikát, ahol Salem szelleme virulensebb, mint valaha. A rabszolgatartó, gyarmatosító múlt bosszúért lihegő megalázottjait, akik a fehérekben nem testvéreiket, hanem ellenséget és bűnöst látnak. Ezek a BLM-aktivisták már nem Martin Luther King feketéi. Nem a meritokráciával, vagyis a teljesítményükkel akarják eltüntetni a bőrszínek közötti különbséget. Az ő hőseik a Fekete Párducok, Malcolm X és a kommunista Angela Davis. Sőt. Ők a fehérek helyébe akarnak lépni, szerepcserét akarnak: azt, hogy a fehérek úgy szolgálják őket, ahogy egykor ők kényszerültek szolgálni. Újra itt van tehát a XX. század ősbűne: a kollektív megbélyegzés, amiből, ne legyenek kétségeink, igen hamar kollektív üldözés lesz.

Úgy tűnik, a Nyugat most fizet azért, mert nem akart tanulni a kommunizmus tapasztalatából. Ha ismétlésre buknak, mi nem tartunk velük! Térségünk a másolás korszakát lezárta. A saját utunkat akarjuk megtalálni, és azon akarunk járni.

A szerző Széchenyi-díjas történész,
a XXI. Század Intézet főigazgatója

A szöveg a XXI. Század Intézet Mozgásban – Kultúrharc a XXI. században című konferencián elhangzott beszéd szerkesztett változata

E. Q.

Újjáépítés-alap-közös-hitellel

Az újjáépítés-alap-közös-hitellel kapcsolatban értetlenségemnek adok hangot. Illetve értem én, hogy miért ilyen kölcsön konstrukcióval kínálják meg a tagállamokat. Ha bárki nem egyezik bele („küllők közé botot” dug), akkor arra majd rá lehet húzni megint a szolidaritás hiányát. Ezzel egymás ellen lehet fordítani egymástól eltérő állapotú gazdaságokat. Ez a helyzet, hasonló amikor egy  társasházi közösség adott számú tagja egymástól függetlenül nem kap kölcsönt, hanem csak együtt az egész közösség, közös jótállással. A kölcsön miért nem a létező EU-s központi bankból vehető fel, mindenkinek a saját igénye és felelőssége szerint? Így minden ország arra és akkora -eleinte maximalizált- összeget vehetne fel, a közös alapból amennyire „szüksége” van. Az „egyéni” felelősség így csak az felvevőre hárulna. Így a pénz elosztásán sem kellene „vitatkozni”. Másrészt a banki kölcsönök felvételénél sem vizsgálják a hitelfelvevő politikai viszonyait és családi „magatartását”.

A vissza nem fizetendő juttatást pedig az eddigi szempontok szerint –illetve a befizetések arányában- lehetne szétosztani…

Ezt a kézenfekvő javaslatot még egyik politikai diskurzusban sem hallottam… Az értéktelen 7-es cikkely megszüntetése nem lenne pariban egy hatalmas új  pénz adóssággal!  Mellesleg ezt is lehet követelni, mivel alaptalan vádakra épül.

T. L.

MIGRÁNSOK TÉRKÉPEZIK FEL BUDAPESTET

A nyugat-európai és az amerikai események tükrében úgy vélem meg kell osztanom ezt a fotósorozatot. Miközben az emberek gyanútlanul szórakoznak, vagy elfáradva, esetleg munkát keresve életük bajaival vannak elfoglalva, addig migránsok térképezik fel Budapest belvárosát ki tudja milyen célból, illetve sejtjük milyen célból… Már a karantén időszak két hónapja alatt megfigyeltem, hogy migránsok szisztematikusan fotózzák, térképezik fel Budapestet és vélhetően az egész országot. Minden alkalommal templom környékén láttam ezen migráns “fotósokat”. A Járvány időszak alatt a Sziklatemplom közelében a Gellért-hegyen láttam őket. A mai eset igen furcsa volt, a Mikszáth Kálmán téren a Krúdy Gyula utca felől jövet közlekedési tábláktól kezdve mindent aprólékosan felvett, pillanatra félig felém tartotta telefonja képernyőjét, így láttam, hogy videózik, miközben arabul beszélt valakivel, még engem is levideózott kereszttel a nyakamban, mivel szembe jöttem vele. Innen nem messze van a Jézus Szíve Jezsuita Templom. Kérek Mindenkit küldje el minél több embernek, legyünk figyelemmel környezetünkre és itt most nem szlogenként mondom: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA! Különösen legyünk éberek és óvatosak Templomaink környékén, Templomainkban! Figyeljük kik jönnek be a Templomba és próbáljuk kiszűrni a gyanús alakokat! Mindenképpen nem csak Facebook-on, hanem egyéb alternatív módon is építsük ki kapcsolatunkat egymás között, ugyanis a karantén időszak ilyen szempontból veszélyes lehet. Kérek mindenkit küldjük el, minél több helyre, ha valakinek van ismerőse, aki a Rendőrségen, vagy a Honvédségnél dolgozik, hívja fel erre a jelenségre a figyelmét!

J. R.

Olvasói vélemény

TISZTELT CÖF-CÖKA!

NAGYON KÖSZÖNÖM AZ ÉRTESÍTÉST ERRŐL AZ ÓRIÁSI FONTOSSÁGÚ  ÖSSZEFOGÁST BEMUTATÓ ESEMÉNYRŐL, ORSZÁGAINK ÉS EURÓPA MINDEN SZEMPONTBÓL BIZTONSÁGOS JÖVŐJE ÉRDEKÉBEN!!! EGYETÉRTEK AZ ELHANGZOTTAKKAL!!! A BIZTONSÁGOS, JÖVŐ CSAK ÚGY LEHET, HA TESZÜNK ÉRTE!!! TUDOM EZ EGY ÁLTALÁNOS SZÓLAMNAK HANGZIK, DE JOBBAN NEM TUDOM KIFEJEZNI A BIZALMAMAT ÉS EGYETÉRTÉSEMET AZ ELHANGZOTTAKKAL!!! MINDEN ELISMERÉSEM AZOKNAK AKIK EZT LÉTRE TUDTÁK HOZNI ILYEN MAGAS SZINTEN!!! MIND A VENDÉGEK, MIND A MEGVALÓSÍTÁS SZEMPONTJÁBÓL!!!!!!!!!! SZENZÁCIÓS!!! A TÚLNYOMÓ EURÓPAI BALOLDAL MELLETT LÉTREJÖN A JOBBOLDAL, ÖSSZEFOG, ERŐSÖDIK ÉS EZZEL SZERINTEM A BIZTONSÁGOS JÖVŐ FELÉ HALADUNK VAGY TALÁN MAJD EGÉSZ EURÓPA IS EBBEN AZ IRÁNYBAN FOG TOVÁBB HALADNI…!!!! BÍZOM BENNE, HOGY EBBŐL A JELENLEGI CSŐD FELÉ ROHANÓ HELYZETBŐL VAN KIÚT ÉS BIZTONSÁGOS JÖVŐ A MI ÉS A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓK SZÁMÁRA!!! A VÍRUS KIVÁLTOTTA CSŐD HELYZETNEK AZ OKAI TALÁN EGYSZER FELDERÍTÉSRE KERÜLNEK ÉS TALÁN LESZ KEMÉNY FELELŐSSÉGRE VONÁS ÉS NYILVÁNOSSÁGRA HOZÁS IS! SZÁMOMRA FELEMELŐ ÉS MEGNYUGTATÓ ÉRZÉS VOLT, HOGY VANNAK OLYAN TISZTELETREMÉLTÓ MINISZTERELNÖKÖK ÉS A FIATAL FRANCIA FILOZÓFUS AKIK NAGY TÁVOLSÁGOKRA ELŐRETEKINTVE KÉPESEK GONDOLKODNI ÉS ÖSSZEFOGNI A BIZTONSÁGOS ÉLETÉRT!!!

NAGYON KÖSZÖNÖM MÉG EGYSZER EZT A LEHETŐSÉGET!! HA LEGKÖZELEBB IS LESZ, KÉREM ÉRTESÍTSENEK!! ÉN SOK ISMERŐSÖMNEK ELKÜLDTEM AZ E-MAILT, BIZONYÁRA ŐK IS NÉZTÉK VAGY MEGNÉZIK KÉSŐBB A NETEN ÉS BIZONYÁRA ŐK IS TOVÁBBÍTOTTÁK AZ INFORMÁCIÓT!!

TISZTELETTEL ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNVA ÖNÖKNEK:

M.É.

Meghívó webkonferenciára

Időpont: 2020. július 8. 10 óra

A Polgári Magyarországért Alapítvány európai vitát kezdeményezett a jövőről. Megtiszteltetés, hogy három kiváló államférfi és egy bátor francia politikus-filozófus elfogadta a meghívásunkat az első webkonferenciánkra, hogy megosszák velünk véleményüket ezekben a létfontosságú kérdésekben.

https://civilosszefogas.hu/meghivo-webkonferenciara/

_________________________________________________________________

Tisztelt Levélíró!

Köszönjük levelét és dicsérő szavait!
Mi magunk is azon dolgozunk, hogy biztonságos, emberséges, tervezhető életet élhessen minden nemzet, minden tisztességes polgára! Amennyiben szeretné  figyelemmel kíséri ezeket a folyamatokat, ajánljuk a CÖF-CÖKA világhálón elérhető felületeinek tartalmait.
www.civilosszefogas.hu
https://www.facebook.com/civilosszefogas/
Itt azokat az alkalmakat, az ezekre vonatkozó felhívásokat, meghívókat is megtalálja, amelyek az adott témakörben segítik a tájékozódást, így az érvrendszerünk erősödését is !
Köszönjük, ha ezekre felhívja ismerősei figyelmét is!

Üdvözlettel
CÖF-CÖKA vezetősége

 

 

 

 

 

 

 

Bogár László: A nép uralma

Amikor a szemünk láttára hullik szét a nyugatias demokrácia, egyre sürgetőbb lenne elgondolkodnunk, hogy vajon mi jöhet az összeomlás után

A demokrácia azt jelenti, hogy a nép uralma. Az Egyesült Államok eddig is tökéletes népuralom volt, nyilván ezért is oktatott ki mindenkit fölényesen és fenyegetőn, akit szigorú ítélete nem talált elég demokratikusnak. Úgy látszik azonban, hogy egy ilyen tökéletes demokráciát is lehet még tovább tökéletesíteni, aminek szép és nyilván követendő példáját láthattuk számos amerikai városban, ahol intenzíven uralkodni kezdett a nép, de sehol nem volt olyan felemelő, tökéletesen demokratikus ez az uralom, mint Seattle belvárosában.

Néhány hete, hogy pár ezer fős kíséretével megjelent itt egy Solomon Samuel Simone nevű húszéves, fekete bőrű „előadóművész”, aki kijelentette, hogy ez a terület többé már nem az Egyesült Államok része, hanem előbb CHAZ, Capitol Hill Autonomous Zone (Capitol Hill Autonóm Övezet), majd később CHOP, Capitol Hill Organized Protest (Capitol Hill Szervezett Tiltakozás) lett.

A környéken áthaladó fehéreknek tíz dollárt kellett fizetniük, ha arra lévén dolguk, belépni kívántak e népi köztársaság területére, s aki esetleg ezt megtagadta, azt agyba-főbe verték, majd kirabolták a nép nevében. A demokrata városvezetés kitörő örömmel fogadta a „győztes forradalmat”, és utasította a rendőrséget, hogy tartsa tiszteletben a CHOP integritását, mi több, a polgármester asszony felháborodott nyilatkozatban ítélte el Trump elnököt, amiért az nemtetszését fejezte ki a fejleményekkel kapcsolatban.

A mentálisan még viszonylag ép, és nyilván emiatt időközben menesztett rendőrfőnök asszony viszont korrekt módon arról számolt be a sajtónak, hogy három hét alatt megtízszereződött a bűnesetek száma, tombol az erőszak. Amikor azonban a heveny lövöldözések nyomán már tarthatatlanná vált a helyzet, a zónát végre diszkréten felszámolták.

Történt mindez a tökéletesen demokratikus Amerikai Egyesült Államok egyik leggazdagabb, legelegánsabb, a különböző felmérések szerint legjobb életminőséget nyújtó, valóban gyönyörű fekvésű nagyvárosában, Seattle-ben. Mindennek nyomán most nem is az Amerikában egyre inkább elmélyülő polgárháború szempontjából kellene rátekintenünk minderre, hanem inkább elméleti szemszögből megvizsgálnunk, hogy mi is az a demokrácia. Uralkodhat-e a nép, s ha igen, miért nem? Ha történetiségében vizsgáljuk a kérdést, nem árt előre bocsátani, hogy Platón és Arisztotelész a demokráciát degeneratív berendezkedésként értelmezte, mert úgy vélte, hogy a nép minden ilyen esetben pusztán hivatkozási alap, és a népre hivatkozás primitív díszletei mögött rejtett, ám annál kegyetlenebb és pusztítóbb diktatúra húzódik meg.

Ha ennek fényében tekintünk rá az elmúlt két és fél ezer évre, igazolva látjuk e két szellemóriás ítéletét. A nép soha nem volt, ma sincs, és soha nem is lesz uralmon, egész egyszerűen azért, mert nem ez a dolga, az uralom ugyanis ősidőktől kezdve a szakrális hierarchia szellemi elitjének a feladata. Minden uralkodó, amikor kinyilvánította akaratát, úgy fogalmazott, hogy „mi, Isten kegyelméből ez és ez ura, így határoztunk”, vagyis a szakrális legitimitás az isteni rendre hivatkozott, és ezt váltotta fel a „népre” való hivatkozás ma is fennálló rendszere, egy elég hosszú történelmi korszak termékeként.

E drámai folyamat előbb Németalföldön, majd Angliában, végül a nagy francia forradalomnak nevezett brutális tömeggyilkosság-sorozatban teljesedett ki. Tragikomikus, hogy soha olyan kegyetlenül nem sérültek az ember elemi jogai, mint miután 1789 nyarán ünnepélyesen deklarálták az emberek egyetemes jogait, és a gyorsan „kiteljesedő demokrácia” éveken át az európai történelem legszörnyűbb terrorgépezetét indította be. A bolsevik terror valójában a jakobinus terror mintázatainak silány utánzata volt csupán, még ha mennyiségileg túl is tett elődein. És ugye el kellene hinnünk, hogy ebből hajtott ki a máig is folyamatosan tökéletesedő nyugatias demokrácia, amelynek világszerte való elterjesztésével (valójában némi pedagógiát is tartalmazó „exportjával”) eljön az örök béke és jólét korszaka, ahogy Francis Fukuyama jövendölte a Történelem vége című művében.

Most, amikor a szemünk láttára hullik szét a nyugatias demokráciának nevezett rejtett globális diktatúra, egyre sürgetőbb lenne elgondolkodnunk azon, hogy vajon mi jöhet az összeomlás után. Van-e, lehet-e olyan berendezkedés, ami átveszi a szerepét? Ha őszinte választ akarunk, akkor nincsenek túl jó híreink ezzel kapcsolatban, mert egyelőre még az az elbeszélési mód se nagyon van kialakulóban, amely alkalmas lehetne a helyzet elemi szintű tisztázására. Ehhez ugyanis arra volna szükség, hogy részletesen feltárjuk, miként roncsolta szét a tradicionális szakralitás létberendezkedését az a „láthatatlan” erő, amely ezt követően Isten helyére a soha nem definiált „népet” helyezte, ami egészen egyszerűen azért nem uralkodhat, mert ő a szellemi hierarchia legalsó szintje.

Ez a nagy történelmi „perverzió”, amelynek hívószavai a szabadság és egyenlőség voltak, éppen a lételméleti lényeget hamisítja meg brutálisan, csakhogy ennek átlátása és nyilvánosságra hozatala elég reménytelen vállalkozásnak látszik. Az elmúlt évszázad során ez a láthatatlan történelmi erő engedelmes munka- és fogyasztóerő állatok gigantikus csordáivá igyekezett tenni az emberiséget, így a szellemi lejtőn cinikus gátlástalansággal lefelé rugdalt emberiség egyre nehezebben lenne képes a helyzet megértésére is, nemhogy az átgondolt és összehangolt cselekvésre. Amit tehetünk, az egyelőre annyi, hogy megpróbáljuk minél pontosabban megérteni ennek a lejtőnek a lényegét, és ahol csak lehet, fékezni a pusztítást. Reménykedvén abban, hogy lesz még, lehet még egyáltalán visszafordulás.

(A szerző közgazdász)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200706-a-nep-uralma