Dr. Csizmadia László

Az ellenzék agóniája a felkészületlenségét igazolja. Ránk szabadítanák az illegális migrációt, szövetkeznek az embercsempészekkel, a Soros-féle NGO-kkal.

Az európai parlamenti választás a szó szoros értelmében lezajlott. Ezután az érintett országok polgárainak jó lenne, ha a képviselők ambíciói helyes irányba fordulnának.

Az ország fővárosa polgárainak büszkesége. A magyarok sem éreznek másképpen.

Az ellenzéki pártok csőd felé menetelését nem bagatelizálhatjuk el. Működésük hasonlít a gazdaságban veszteséget termelő, így felszámolásra kerülő cégek haláltusájához.

Európában a pártpolitizálás sajnálatos módon a társadalmi és gazdasági érdekek fölé kerekedett.

Tanuljunk a 2002 és 2010 közötti, az ország lerongyolódását előidéző kormányzásból. Aki most a bevándorlás mellett kampányoló és a múlt gazdasági fájdalmait okozó pártokra szavaz, nem érti, hogy kutyából soha nem lesz szalonna.

Tegyünk különbséget a sorsukért aggódó aktív magyar polgárok és azok között, akik csak passzívan szemlélik környezetüket. Az aktívak hittel vallják magyarságukat és bátran cselekszenek a közjóért.

Meglepő, hogy az ellenzéki politikusoknak nem számottevő mértékben, de a fiatalok között is maradt némi ázsiója.

A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt! (Márai Sándor)

Európa kormányzójának képzeli magát az a Jean-Claude Juncker, aki Luxemburgban a kreatív könyvelés és az adóelkerülés állami szintű nagymestere volt. Szívbéli barátjával, Soros Györggyel nemcsak az uniós pénzügyek uraivá váltak, hanem kontinensünk társadalmi rendjének szisztematikus feldúlói is.