Az ellenzék agóniája a felkészületlenségét igazolja. Ránk szabadítanák az illegális migrációt, szövetkeznek az embercsempészekkel, a Soros-féle NGO-kkal.
Tekintsük a demokrácia alapvető vívmányának az országgyűlési választások ellenőrzött eredményét. Olyan minősítési aktusról beszélünk, amikor az országok polgárai választási akaratukkal kifejezik pártszimpátiájukat. Az eredmények hűen tükrözik az emberek elosztott bizalmát, amit illik tudomásul venni. A vesztesek dolga elemezni a kialakult „ítéletet”, és felkészülni a következő megmérettetésre. A magyarországi ellenzéki pártok merőben más utakat választottak. Eszükben sincs saját házuk táját rendbe tenni, hanem egyfolytában az Orbán-kormány megbuktatását tekintik elsődleges céljuknak. Optimizmusuk enyhén szólva is túlzónak tűnik. Kijelenthetjük, hogy nem akarják tudomásul venni a realitást, a többség akaratát. Rossz nézni szánalmas vergődésüket, mintha hályog lenne a szemükön, miközben még füldugót is használnak.
Az európai parlamenti választások eredménye újabb keserű vizet öntött poharukba. Az önmaguk által felállított ideológiai labirintusból nem tudnak kitalálni. Választóikat cserbenhagyták, amit nem lehet pótolni más pártokkal történő összefogással. Ez az összefogás labilis és téves, hiszen a választók pártszimpátiáit nem követi. A több éve tartó kísérletezés állandóan kicsapja az ellenzéki biztosítékokat, és nagy fokú bizalomvesztéssel párosul.
Ezzel szemben a regnáló Fidesz–KDNP-s kormány a közjóval foglalkozik. Biztonságot és nap mint nap jobb életfeltételeket kínál. A társadalom számára világossá vált a jövőkép. A családok egyre bővülő támogatása, a gyermekvállalás fokozott ösztönzése és a nagyszülők tenni akarásának segítése is a közjó szolgálatában történik. A mindhárom generációra tervezett költségvetés valódi fordulat, amely a teljes foglalkoztatással tényleges munkajövedelmet produkál. Hol van a „kádári vívmány”, a kapun belüli munkanélküliség és a külföldi hitelekkel pótolt bérezési rendszer?
Az ellenzék agóniája, kétségbeesett próbálkozásai a felkészületlenségét igazolja, politikai kultúrájukról ne is essék szó. Ránk szabadítanák az illegális migrációt. Szövetkeznek a Soros-féle NGO-kkal és embercsempész bandákkal. Úgy akarnak újból hatalomra kerülni, hogy az újkori muszlim honfoglalók szavazataiért feladják gyermekeik és unokáik jövőjét. Egy akolba próbálják terelni a választókat, rájuk erőltetve politikájukat. Európában példátlan módon ellenzékből a magyar polgárok ellenségévé váltak. Külső segítséggel szeretnék visszahozni a múltat, a szovjet gyarmatosítás ötven évét.
Brüsszelben azonban kezdenek új szelek fújdogálni. A kontinensen erősödik a civil kurázsi. Az európai polgárok kohéziója egyre növekszik. A halott ideológiák élharcosaira ma már a szoborpark őrzését sem lehet rá bízni.
Néhány szocliberális és zöld mellényt viselő, magát magyarnak nevező EP-képviselő bosszúhadjáratot indított hazája ellen. Bekéredzkedtek a bevándorláspárti frakciókba, ahol érdekből látszólag helyeslik magatartásukat. Erkölcsileg azonban árvaszúnyognak tekintik őket. Az Európai Parlament még nagynak mondott, de szélsebesen gyengülő pártfrakciói valószínűleg észbe kaptak, és már tudják, hogy újra kell hangolni a zongorát. A múlt hamis szólamaira már nem jön be a közönség. Az európai emberek irtóznak a pártérdekű spekulánsoktól, akik felettük korlátlan hatalomra törekszenek. A civilek valós kérdésekre valós válaszokat várnak.
A politikailag megroppant két középhatalom, Franciaország és Németország álma a nagyhatalommá válás. Játszmájukat az európai polgárok döntő része elutasítja, nem kívánják nyakukba venni a föderációs rabigát.
Európa jövőjét csak és kizárólag a sikeres nemzetállamok erős kohéziója garantálhatja. Ennek alapja a népfelség tisztelete mellett az államok gazdaságának versenyképessége, amit az egységes külpolitika védőszárnyai alá kell venni. Az elmúlt századok gyarmatosítóinak adósságát most az ártatlan országok szenvedik el. Talán tanulság, hogy ne feszegessük, hanem zárjuk le végleg a gyarmatosítás minden formájának koporsófedelét. Ezen az úton haladva védjük meg Európa külső határait, állítsuk pellengérre az álszolidaritást. Keressük meg, hogy kik a felelősek a félrevezetett, ártatlan, tengerbe veszett emberek haláláért.
Az uniós országok harmonikus működését a jogszabályok közösen elfogadott értelmezésével szükséges elősegíteni. Így a kettős mérce kizárható.
Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke
Forrás:
Magyar Hírlap: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190724-labirintusban-tevelygok
