CÖF

Csizmadia László lett a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) tanácsának elnöke – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkársága hétfőn.

A közlemény szerint a Nemzeti Civil Alapprogram tanácsa javaslatára Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, aki a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért is felelős kormánytag, Csizmadia Lászlót kérte fel az NCA tanácsa elnökének. Az új elnök megbízólevelét a tanács november 10-i ülése után vette át, miután kinevezésével egyetértett az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága is november 8-i ülésén.
Csizmadia László a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója és szóvivője.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A házigazdák egyikeként köszöntöm konferenciánkat és meghívott vendégeinket.

A Civil Összefogás Fórum és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége több mint egy évvel ezelőtt elhatározta, hogy megalakítja a Társadalmi Kerekasztalt, amelynek fő célját a civil szervezetek, alapítványok, valamint a nemzetért és a közjóért tenni akaró állampolgárok együttműködésének szervezésében jelölte meg. Mára mintegy 1.200 szervezet és számtalan állampolgár, lokálpatrióta csatlakozott a civil összefogáshoz.. Elmondhatjuk, hogy a CÖF és a KÉSZ képes volt mozgósítani az embereket a nemzet és a közjó ügyei mellett. Közös, kitartó munkánk első eredménye az volt, hogy nagy számban sikerült összehoznunk a valódi rendszerváltoztatást követelő embereket és szervezeteket. Ma már tudjuk, hogy a választópolgárok több, mint kétharmadát képviseltük.

A Civil Összefogás Fórum és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által alapított Társadalmi Kerekasztal szeretettel meghívja Ön

„A Társadalmi Szerződés Útján” című
II. ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁRA

A politikatudományban azt a ritka helyzetet, amikor kedvező légkör alakul ki a civil érdekérvényesítés számára – azaz a kormány kész együttműködni az emberekkel –, „policy window”-nak nevezik.

Láss csodát: ma Magyarországon a policy window „éppen open”!

Komolyra fordítva a szót, elindultunk a régen várt úton, ahol nem a kormánynak van népe, hanem a népnek kormánya. Az utat benőtte a több évtizedes gaz, és kátyúval is tele van. Sok-sok év és munka kell hozzá, hogy sima sztrádává szélesítsük. A kormány láthatóan abból a nyilvánvaló tényből indul ki, hogy holmi ideológiákra és „izmusokra” hivatkozással hosszú távon már nem lehet bizalmat szerezni. A bizalom záloga jóval kézenfekvőbb – és nehezebb. Nem más, mint a jó kormányzás.

Tíz nappal az október 4-i kolontári és devecseri iszapkatasztrófa után továbbra is nagy erővel folynak azok a gépi és kézi erővel végzett munkálatok, melyek az utak-járdák után a lakóházak kertjeit próbálják megszabadítani a gyilkos vörös iszaptól. Mind több területet borítnak be az iszapot megkötő fehér gipsszel, s a munkagépek, a védőruhába öltözött tűzoltók, katasztrófavédelmiek és a nagyszámban segítő önkéntesek látványa is tovább erősíti a reményt. Komor feladat azonban az elhunytak temetése. Mint egy háború után. Temetjük nap-nap után az áldozatokat. Hogy az oktalan és hirtelen jött haláluk után végre békében pihenjenek. De tényleg békében hagyjuk őket, emléküket?

A CÖF és a KÉSZ szervezésében mindannyian részesei voltunk a Társadalmi és a Szakmai Kerekasztalok létrehozásának. A valódi rendszerváltást a 2/3-os többségű nemzeti centrum létrejöttét összefogásunk példa értékűen segítette.
 
Közös művünk, a Társadalmi Szerződés című könyv tézisei és a benne foglalt 12 pont szinte kivétel nélkül kormányprogrammá vált. Ma már sokan forgatják az egyetemeken, az államigazgatásban dolgozók körében írásainkat, sőt az Országos Széchenyi Könyvtár is bekérte megőrzésre.
Élővé tettük a hatalom és a civilek párbeszédét. Látható jeleit látjuk annak, hogy nem pártosodó közösségünk megkerülhetetlen a nemzeti ügyek és a közjó érdekében folyó munkában.

„Elutazott tőlünk családunk egyik tagja,
Akit oly hőn szerettünk,
Egy Valóság nevű nagybátyánk.
Sajnos már nincsen velünk,
Levelet ír csak nekünk.”
(Cseh Tamás-Bereményi Géza: Valóság nevű nagybátyánk)

Cseh Tamás és Bereményi Géza a fenti dalt valamikor a Kádár-korszak közepén, 1980 táján írták. Mondandójuk lényege az volt, hogy a kommunizmus és a szocializmus évtizedei utópiák, ábrándozások, élethazugságok tengerében teltek el.

Az európai politikai szóhasználatban megjelent, és egyre nagyobb figyelmet követel magának az uniós polgár fogalma.

A Lisszaboni Szerződés kimondta: növelni szándékozik az Európai Unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását. Ennek elősegítésére az egyik mód az Európai Unió belső működésének átláthatóbbá tétele a tagországok állampolgárai számára, úgy, hogy ha szándékukban áll, abban részt vehessenek.