márc 18, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Mi, magyarok a rendszerváltást nagy lehetőségként és örömmel éltük meg, emlékszem jól az 1988. március 15-i spontán tüntetésre Budapesten, amin magam is ott voltam a barátaimmal, éreztük a levegőben a változás szelét. Úgy véltük, kinyílt a világ előttünk, és végre szabadon, függetlenül, szuverén országként, pontosabban nemzetként élhetjük az életünket.
A magyar rendszerváltás szerintem második legnagyobb pillanata – Orbán Viktor 1989. június 16-án, a Hősök terén elhangzott beszéde után – 1991. június 19-e volt, amikor az utolsó szovjet katona, Silov altábornagy is elhagyta hazánkat.
Ez volt a nagy történelmi pillanat, amire vágytunk évtizedek óta.
Valójában ez volt az igaz felszabadulásunk napja minden elnyomó nagyhatalom alól.
A davosi elit befolyása ma már az egyes államok és az unió döntéseire is meghatározó.
Jómagam a korábbi években éppen ezért javasoltam nem egyszer és nem kétszer, hogy június 19-e megérdemelné, hogy nemzeti ünnep, méghozzá munkaszüneti nappal egybekötött nemzeti ünnep legyen, s ne pusztán nemzeti emléknap, amelyből van bőven.
A javaslatomból nem lett semmi, holott szerintem a magyar nemzet számára a legnagyobb érték és legnagyobb kincs immáron több mint ezer éve a nemzeti szabadság, ez éltette a Rákóczi-forradalmat, ez lelkesítette Petőfit és Kossuthot, és ezért vívtak heroikus küzdelmet a pesti srácok 1956-ban. Mi ott és akkor sem csak egy másik rendszerért harcoltunk, hanem a függetlenségünkért. A forradalmi többség 1956-ban azt mondta: legyenek szabad választások, legyen demokrácia, s a nép döntse el azt, hogy merre induljunk tovább.
De lépjünk túl ezen, ugyanis nem ez a mondandóm lényege, hanem az, hogy mi is történt az 1989–1991-es rendszerváltás után Magyarországon.
A következő: minden csodálatos politikai átalakulás – többpártrendszer, jogállam, demokrácia, emberi és állampolgári jogok – ellenére tény, hogy gazdasági értelemben kellemetlen élmények érték a magyar embereket.
Másfél millióan vesztették el az állásukat, és sajnos a spontánnak gúnyolt privatizáció olyan jól sikerült, hogy stratégiai ágazatok kerültek külföldi, multinacionális cégek kezébe, a nemzeti vagyon elherdálására került sor. Ez történt a banki szférában is, Surányi György és társai tudnának erről sokat mesélni, de Boros Imre közgazdász, volt miniszter ezt nálam jobban és értőbben megírta többször is.
Ebből következett a pesti szlengben egy mondás, ami azután nagyon széles körökben elfogadott tétellé vált: Magyarországról kimentek a tankok, de bejöttek helyette a bankok.
Az unió a háború kapcsán – is – csődöt mondott…
Mi nem akarunk háborút, a béke és a tárgyalások hívei vagyunk, gyakorlatilag egyedül. Ezért éktelen bosszút forralnak ellenünk mind az unióban, mind a NATO-ban.
Nos, ezek után tegyük fel a kérdést: mi történt Ukrajnával?
Nagyjából ugyanez, csak történt még egy fordulat azóta.
Ukrajnára az 1991-es, Szovjetuniótól való függetlenedése után azonnal lecsapott a „Nyugat”, megjelentek az országban a külföldi cégek, közöttük természetesen a bankok is, Soros például az első pillanattól kezdve számos gazdasági ágazatban megjelent, s a folyamat egészén a jelenlegi amerikai demokrata elnök, Hunter Biden fiának csodálatos ukrajnai karrierjéig tartott, lásd a Burisma nevű céget.
De nemcsak ők, hanem számos nyugati cég azonnal felfogta, hogy Ukrajna hihetetlenül fontos ország, méghozzá legalább három vonatkozásban: kiváló mezőgazdasági területei vannak, gazdag az energiaforrásokban, egyébként pedig velejéig korrupt, ahol könnyű megvenni kilóra a politikai és a gazdasági vezetést. Az USA pedig ilyen lehetőségeket nem szokott kihagyni.
Egyszóval, Ukrajnába is jöttek a bankok.
De mi van most?
Veszélybe került az a hatalmas biznisz, amit a Nyugat, vagyis az Egyesült Államok demokratái, a multicégek, a dollármilliárdosok és nagyon nem utolsósorban a globális pénzügyi elit, Davos vagy a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum megcsinált Ukrajnában.
Ugyanis Oroszország háborút indított a saját politikai, geopolitikai és gazdasági érdekeinek védelmében.
Mi tehát a falánk Nyugat válasza erre?
A bankok után ismét megjelentek a tankok Ukrajnában.
Nem mi küldjük ezeket, hanem a Nyugat, mert őrült, és nem számol a következményekkel.
Mi, magyarok pedig szeretnénk, ha sem a bankok, sem a tankok nem jönnének be hozzánk többet.
De sajnos az őrület az első világháború előtti hangulatra emlékeztet.
És ez nagyon nem jó hír.
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/03/igy-jart-ukrajna-eloszor-a-bankok-s-most-meg-a-tankok
febr 27, 2023 | Blog, Fricz Tamás
A politológus úgy gondolja, maradni kell az Európai Unióban, de annak működését gyökeresen meg kell változtatni.
Másfél évvel korábban arról írtam, hogy a huxiton lehet gondolkodni, ma azt gondolom, minden erővel benn kell maradni az Európai Unióban, mert a tagság pozíciót, fontosságot, nemzetközi tekintélyt ad, hiszen egy szövetség részei vagyunk – mondta Fricz Tamás a Hit Rádióban. A politológus azonban kijelentette, másik fogalmat is megalkotott, az pedig az EUXIT. Ez azt jelenti, hogy ne mi távozzunk, hanem EU-nak kellene radikális reformon átesnie, a szervezetnek kellene kilépnie ebből a „borzalomból” – fogalmazott. Ennek eredményeként pedig egy új alapszerződéssel radikálisan meg lehetne változtatni a működést olyan formában, hogy az az erős nemzetállamokra épüljön.
Az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója az orosz–ukrán háborúról azt mondta, egy évvel ezelőtt nem zárta ki, hogy kitör a konfliktus – mert voltak arra utaló jelek, hogy valami készül –, de inkább azt gondolta, nem fog bekövetkezni. S úgy vélte, ez fél proxy háború, mert Oroszország direkt résztvevője, a másik oldalon viszont Ukrajna harcol ténylegesen, de a dolgok mélyén amerikai–orosz háború zajlik. Azt korábban lehetett látni, hogy az Egyesült Államok korábban fokozatosan katonai pozíciókat foglal el, ami a NATO terjeszkedését jelentette – mondta Fricz Tamás.
2008 táján az is megfogalmazódott, hogy Ukrajna is tagja legyen a katonai szövetségnek, holott Vlagyimir Putyin már 2001-ben felhívta a nyugati államok figyelmét, hogy egy ilyen lépés fenyegetést jelentene Oroszország számára. 2022-ben pedig már egyértelművé vált, hogy Ukrajnát fel akarják venni a NATO-ba. Sőt, az ebben az évben megtartott müncheni biztonsági konferencián
Volodimir Zelenszkij bejelentette, szeretne atomfegyvereket kapni. Ezek a tényezők veszélyessé tették a helyzetet.
A politológus szerint a nyugati hatalmak provokálták Oroszországot, ennek azonban nem kellett volna Putyinnak felülnie. Oroszország a háborúval azt kockáztatta, hogy szétrombolja az EU-val és az egész nyugati világgal a korábban viszonylag jól működő – elsősorban gazdasági – kapcsolatát, másfelől őket teszik mindenért felelőssé. S tény, hogy az oroszok az agresszorok, ők támadtak meg egy szuverén országot. Ám rosszul mérték fel a helyzetet, azt hitték, egy gyors háborúban megszerzik a Donbaszt. De a dolgok nem feketék és fehérek, a nem nyugati világban nem ilyen negatív Oroszország megítélése, sőt egyes ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok több szempontból mellé álltak – állítja Fricz.
Az EB azt képviseli, amit az amerikai demokraták és a globalisták mondanak neki
Mostanra a frontok megmerevedtek, a béke megteremtésének az esélye lecsökkent, mert a háborúnak öngerjesztő hatása van, egyik fél sem hagyhatja abba nagy veszteséggel. A háborúban közvetett módon szerepet játszó Biden-adminisztráció sem, hiszen jövőre elnökválasztás lesz de Putyin sem, Oroszországban ugyanis szintén az urnák elé járulnak majd a választópolgárok – állítja a politológus.
Fricz szerint szomorúan kell tudomásul venni a háború kitörése kapcsán, hogy Amerika milyen erőteljesen irányítja az Európai Unió vezetését. Kiderült, hogy nincs szuverenitása az uniónak, Brüsszel nem önálló politikát folytat. A tagállamok többségét is befolyásolja Washington – fogalmazott –, de vannak kivételek, így Magyarország is.
A brüsszeli elit tagjai ezer szállal elkezdtek kötődni a globális vagy más néven davosi pénzügyi elithez,
ennek a csoportnak Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke az elkötelezettje. Az EB azt képviseli, amit az amerikai demokraták és a globalisták mondanak neki, és abszolút háborúpárti.
A Világgazdasági Fórum is érdekelt a háború folytatásában és számukra fontos, hogy Ukrajna megnyerje a háborút, ugyanakkor az is, hogy Oroszország meggyengüljön, és beruházási tereppé váljon a számukra – jelentette ki Fricz Tamás.
https://mandiner.hu/cikk/20230225_fricz_tamas_a_globalis_elit_erdeke_a_haboru
Fricz Tamás: A globális elit a háborúban érdekelt
febr 6, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Sokakat talán meglepett még a nemzeti-konzervatív oldalon is, hogy Szijjártó Péter jelen volt és részt is vett egy panelbeszélgetésen a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) éves összejövetelén. Holott jól tette, hogy odament, beszélt és tárgyalt.
Nem kétséges persze, hogy a „davosi elit” elképzelései a szép új világról – melyről jómagam is többször írtam és beszéltem már – lényegében véve egy elviselhetetlen jövőt vázolnak fel az emberiség számára. Ezeket foglalta össze először maga Klaus Schwab a 2020 júniusában megjelent The Covid 19: The Great Reset című könyvében, de az azóta eltelt időszakban követői, hívei, elittársai – köztük Yuval Noah Harari izraeli történész – több részletben bontották ki a nagy újrakezdéssel kapcsolatos elképzeléseiket, s ma már pontosan tudhatjuk, hogy ha ezek megvalósulnának, az nem lenne nagyon más, mint egy „fasiszta kommunizmus”, amelyben az egyén, az ember minden szabadságától megfosztott lényként élné tovább az egyébként élhetetlen életét.
Vagyis, a WEF körül tömörülő pénzügy világelit, valamint politikusok, médiaszemélyiségek, közéleti guruk, gigacégek vezetői (angolosan: CEO-i) társasága valóban nem tűnik éppenséggel a legvonzóbb közegnek.
És az is biztos, hogy a davosi elit által megfogalmazott – voltaképpen disztópikus, de számukra gyönyörűséges – elképzelések a jövőről, a „negyedik ipari forradalomról”, a nemzetek felszámolásáról, a tulajdon nélküli boldog emberekről, a családok felbomlasztásáról, a totális kozmopolita világtársadalomról, a transzhumanista, félig ember, félig robotszerű lények létrejöttéről nem éppen az Orbán-kormány elképzeléseit tükrözik vissza – hogy egészen finoman fogalmazzak.
Egyszóval tényleg felmerülhet a kérdés sokakban: mit keresett Szijjártó Péter Davosban, ahol a magyar kormány céljaival homlokegyenest ellentétes elképzelések, sőt időnként borzalmas víziók bontogatják a szárnyukat?
A válasz azonban egyértelmű: helyes volt, hogy Szijjártó Péter elfogadta a meghívást és egy rövid időt eltöltött ebben a közegben.
Miért mondom ezt?
Ennek két fő oka van.
Az egyik, talán a fontosabb, hogy a WEF brutális hatalomra tett szert a világ sorsa alakulásának befolyásolásában. Ne feledjük, a WEF-hez 1600 gigavállalat kapcsolódik, 364 kormány, 246 civil szervezet és a sajtó, média 234 vezető szereplője.
És azt se feledjük, hogy a mostani találkozón is mintegy kétezren vettek részt, egytől egyig országos, de világszinten is befolyásos személyiségek, legalább ötven állam- és kormányfő, mintegy 110 milliárdos a legnagyobbak közül, és persze olyan személyek, mint többek között Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök, Larry Fink (Blackrock), Jack Ma (Kína, Alibaba) és még folytathatnám napestig.
Nos, ahol a világ sorsával kapcsolatban döntenek, ott jelen kell lenni. Jelen kell lenni akkor is, ha nem értünk egyet szinte semmivel, amit Klaus Schwab csapata képvisel. Jelen kell lenni, és meg kell próbálni befolyásolni a döntéseket, a nemzeti érdekeket kell képviselni.
Nyilvánvaló, hogy ez egy Bill Gatestől Jens Stoltenbergig és tovább terjedő mezőnyben szinte lehetetlen vállalkozás.
De ennek ellenére ott kell lenni, mert meg kell mutatni, fel kell mutatni azt az alternatív gondolkodásmódot, világlátást és értékrendet, amit Magyarország képvisel a fősodratú, hatalmas erővel és forrásokkal rendelkező davosi elittel szemben.
Másfelől nyilvánvaló, hogy ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy külügyminiszterünk olyan háttértárgyalásokat folytasson, amelyek által bizonyos előnyöket lehet kiharcolni hazánk számára – ha mást nem, akkor kivételes bánásmódot. Mint ahogyan az uniós szankciók alól is ki tudtuk-tudjuk húzni magunkat, lásd legutóbb az olajembargóval kapcsolatos magyar külön utat, a megszerzett kedvezményeket.
Vagyis fontos, hogy mindenki lássa a nemzet-konzervatív oldalon: abszolút nem megjelenni, bojkottálni ezeket a fórumokat lehetséges megoldás, de nem biztos, hogy a legcélravezetőbb. Célravezetőbb az, hogy nem vágjuk el a szálakat a globális elittől, tárgyalunk, de nem alkuszunk meg, hanem próbálunk Dávidként szembemenni a Góliáttal – tárgyalások, egyeztetések, esetleg kölcsönös, de még vállalható engedmények útján.
Persze, mindennek van határa, számunkra nyilvánvalóan léteznek vörös vonalak, amelyekben nem engedünk – nem engedhetünk, mert akkor önmagunkat adnánk fel.
Mert tudjuk Adytól: Petőfi nem alkuszik!
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/02/miert-volt-fontos-szijjarto-peter-jelenlete-davosban
jan 25, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Talán emlékeznek rá az olvasóim, hogy jómagam írtam már Novak Djokovicsról, a kiváló szerb teniszezőről, és nagymértékben kritizáltam azt a jelenséget, hogy ha a nyugati világ bármelyik tornáján lépett fel, a közönség döntő része szinte „csípőből” ellene szurkolt, különösen Párizsban és Londonban, de akár ázsiai nagyvárosokban is.
Megírtam azt is, hogy ennek az oka nem lehet más, mint az a mély, zsigeri ellenszenv a Kelet- és Közép-Európából vagy a Balkánról jött sportolókkal szemben, ami a nyugati világot jellemzi. Djokovics tényleg szinte már esedezte a közönség szimpátiáját, szeretetét, de ez semmit sem számított. Itt hős csak Federer vagy Nadal lehet, esetleg a szegény elnyomott Williams testvérek, vagy bárki, aki nyugati, csak nem egy nyomorult, szegényházi balkáni fiatalember. (Annak idején Szeles Mónika is panaszkodott erre a jelenségre.)
Ezek után ért váratlanul egy román újságíró, méghozzá Adrian Onciu publicisztikája az Opozitian.net nevű román portálon.
A következőket írta A davosi globalistáknak az igazság csak hallucináció lehet című cikkében: „Orbán Viktor maradt Európa utolsó mohikánja, az egyetlen politikus, aki képes nyíltan hangot adni véleményének, nem fél a globalista baloldalt csodáló csőcselék meglincselésétől.”
S itt jön a meglepő mondat:
ha úgy tetszik, ő Novak Djokovics megtestesítője a politikában. Több olyan vezető nélkül, mint Orbán, a konzervatív Európának kevés esélye marad.
Nos, ez bátor hasonlat!
De Onciu nem bontja ki igazán, hogy mire gondol akkor, amikor Orbán Viktort Djokovicshoz hasonlítja.
Megteszem helyette, ugyanis úgy vélem, értem őt, és egyet is értek vele.
Először is: Djokovics is, Orbán is „Keletről” jön, viszont vannak annyira „pofátlanok” mind a ketten, hogy nem fogadják el a jól ismert szereposztást, mely szerint a nagy nyugati országoknak meghatározó a szavuk, a keleti gyüttmenteknek viszont kuss a nevük. Mindketten teljesen természetesnek tekintik azt, hogy semmivel sem rosszabbak, fejletlenebbek annál, mint a nyugati vetélytársaik. És ennek tudatában és ennek magabiztosságával lépnek fel a nemzetközi porondon, s Orbán a tárgyalóasztaloknál, Djokovics pedig a teniszpályán, sok ezer néző előtt bizonyítja be azt, hogy nemcsak arról van szó, hogy legalább annyira jók ők, mint nyugati ellenfeleik, hanem sok tekintetben tehetségesebbek és invenciózusabbak náluk, s inkább tőlük kell tanulni, s nem a szervezők, a média, a nyilvánosság és a közvélemény által agyondédelgetett, agyonimádott nyugati „sztároktól”.
Vagyis, természetesnek tekintik az egyenrangúságot, a demokratikus hozzáállást, senkinél nem tartják magukat alábbvalónak, de senkivel szemben nem várnak el kiváltságokat, s nem mutatnak sem fölényt, sem arroganciát.
Másfelől, kiváló diplomaták mind a ketten. Djokovics több nyelven beszél, a megnyert versenyei után éretten és végtelenül figyelmesen beszél az adott helyről, ahol megnyerte a versenyt, a közönségről, a körülményekről, figyelmes a szervezőkkel és a versenyt kiszolgáló személyzettel szemben, vagyis mindenkinek megadja a kellő figyelmet és kiváló átlátó- és tájékozódási képességgel rendelkezik. Nos, ugyanez mondható el Orbán Viktorról is, ezt talán nem is kell részleteznem a diplomáciai képességeit, az unióban, a nemzetközi szervezetekben való fellépéseinek hatásosságát, rendszerező és világos okfejtéseit akár egy beszédben, akár egy tárgyaláson, akár egy sajtótájékoztatón.
S végül, de nagyon nem utolsósorban: Djokovics képes volt ellenállni a kötelező vakcinázásnak, abbeli meggyőződése szerint járt el, hogy az mRNS-vakcinákkal kapcsolatban erős kételyek merülhetnek fel, hiszen nem esett át a vakcinákra vonatkozó fázisok mindegyikén, hatásmechanizmusa tehát valójában nem egyértelmű. Az ausztrál hatóságok kitiltották az országból ott és akkor. S láss csodát: ez évben részt vehet az ausztrál nyílt teniszbajnokságon – oltás nélkül. Igaz, közben a Pfizer egyik igazgatója is kijelentette már az Európai Parlamentben, hogy tényleg nem óvnak meg a vakcinák a megfertőződéstől és annak továbbadásától sem…
És ez a bátorság igaz Orbán Viktor esetében is. Nem engedett a kötelező vakcinázás követelményének – de sajnos ezt a küzdelmet még folytatni kell. Úgy, ahogyan a készpénz megszüntetésének, egy ostoba, öngyilkos szankciós politikának, az LMBTQ-ideológiának és a klímaidiotizmusnak is ellent kell állni.
Hiába gondolják ezt másképp a davosi elit tagjai Klaus Schwabbal és Bill Gatesszel az élen, éppen most is Davosban…
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/01/orban-olyan-mint-djokovics-igen
nov 17, 2022 | Blog, Fricz Tamás
Macron elnök és Alexander Soros „elnök” beszélgetése Párizsban
Egy kép van előttem. Ezen Macron és Alexander Soros beszélgetnek az Elysée Palotában.
Történt, hogy a napokban Párizsban immáron negyedik alkalommal tartották meg a Békefórumot, amire szokás szerint a francia elnök neves és fontos személyeket hívott meg, hogy erősítsék a békefolyamatot a világban.
Hogy el tudjuk helyezni, mi a célja igazán ennek a fórumnak, érdemes a honlapjukat idézni: „Évente megrendezett fórumunk egyben platform a többszereplős kezdeményezések elindítására is, azaz olyan új normatív vagy szervezeti eszközökre, amelyek közvetlen hatással vannak a globális kormányzásra. Tágabb értelemben ez a globális kormányzási megoldásokkal kapcsolatos párbeszéd és együttműködés tere. Ez egyben a hálózatépítés, a kétoldalú találkozók és a közvetítés tere is.”
A Fórumra meghívást kapott köztársasági elnökünk, Novák Katalin is, s egy panelbeszélgetésben is részt vett. Számos vita és tárgyalás zajlott a két nap során, fontos emberek részvételével.
Az esemény díszvendége ezúttal nem más volt, mint Kamala Harris amerikai alelnök, s mellette számos államfő kapott meghívást.
Az esemény zárásaként Emmanuel Macron díszvacsorán fogadást adott a párizsi Elysée Palotában meghívott legfelsőbb vezetőknek. Ezen is részt vett Novák Katalin, fotó is készült, amelyen Macronnal és feleségével látható együtt.
Eddig rendben is vagyunk, nagy megtiszteltetés volt a meghívás a franciául is kitűnően beszélő elnökasszonyunk és országunk számára.
Ám láttam még egy képet a fogadásról, amelynek már nem tudtam felhőtlenül örülni…
Ezen a képen Alexander Soros, Gyuri bácsi szépreményű fia beszélget egy rövidital társaságában, komolyan és elmélyülten Emmanuel Macronnal. Alexander Soros, amerikai mellett egyben magyar állampolgár – nemzetünk büszkesége – közösségi oldalán tudatta mindezt többmilliós követő táborával. Azt írta, „jó újra látni elnök urat egy újabb sikeres párizsi békefórumon.”
Hát igen, a régi jó kapcsolatok… Azokat ápolni kell. És – mint látjuk – Macron ápolja is.
Még szép, hogy ezt teszi, hiszen a Párizsi Békefórum egyik legfontosabb célja a globális kormányzás megteremtése, s ezen keresztül a világ nagy problémáinak és kihívásainak kezelése. Mintha csak a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum testvér-intézménye volna, ahol viszont maga Gyuri bácsi szokott megjelenni és beszédet mondani – miként legutóbb is tette, ahol Kissingerrel szemben az Oroszország elleni háború folytatását, Oroszország legyőzésének fontosságát hangoztatta.
A Békefórumra viszont a fiát küldte el, nem véletlenül: előbb vagy utóbb át kell vennie az ő szerepét, hiszen azért szállnak, repülnek az évek. Macron pedig – ahogyan az annak a rendje – államfőkhöz méltó módon fogadta és hívta meg a díszvacsorára Alexandert. Hiszen ezen a találkozón azokat illett meghívnia, akik valódi befolyást gyakorolnak országok és összességében a világ sorsának alakulására… Vagyis: Alexander Sorosnak ott volt a helye, Marcon „realista” volt és „őszinte”.
Eszembe jutott egy régi Cseh Tamás dal: „Egy képre gondolok, tudod… hol végre zöldágra jutok…”
Én is egy képre gondolok – de zöldágra nem jutok…
Csak nézem, nézem ezt a képet a két hatalomgyakorlóról, és arra gondolok: most még többet tudok a világról…
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/11/vezeto-hatalomgyakorlok-ha-talalkoznak-macron-elnok-es-alexander-soros-elnok-talalkozoja-parizsba
