aug 4, 2022 | Blog, Fricz Tamás
Az emberi fajták (rasszok) kultúrát hordoznak, a kultúrák emberi fajtákhoz kötődnek
Orbán Viktor világossá tette Bécsben, az osztrák kancellárral tartott sajtótájékoztatóján, hogy amikor azt mondta, mi nem akarunk kevert fajú nép lenni, akkor a kulturális különbségekre gondolt. Hozzátette, ez nem faji, hanem kulturális kérdés.
Orbánnak teljesen igaza van, de érdemes még valamit ehhez hozzátenni.
Illetve két dolgot.Először is: még egyszer szögezzük le, hogy csak az nem értette meg Orbán Viktor Tusványoson elhangzott mondatait, aki tudatosan nem akarta érteni, mert Orbán politikai ellenfél, pontosabban ellenség a számára, és úgy érezte, végre fogást talált rajta, amivel megrengetheti a politikai tekintélyét.Ez azért egyértelmű, mert a faj, fajta kifejezéseket – mint tudományos bevett és elfogadott kategóriákat – hivatalos, liberálisok és a nemzetközi közvélemény által elfogadott dokumentumok is használják. Mint egy héttel korábbi blogomban már utaltam rá, a faj kifejezést használja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, az Európia Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye is, és még lehetne folytatni a sort. Bayer Zsolt háromrészes sorozatában számos, a világ- és a hazai irodalomból ismert szerzőtől idézett sorokat, melyekben természetes módon szerepel a faj, fajta fogalma.
Orbán Viktor védelmében az ostoba rasszista vád kapcsán
A magyar miniszterelnök beszéde nem volt rasszista beszéd. Ők vagy tévednek, vagy tudatosan gerjesztenek Orbán ellen indulatokat.
Itt most tekintsünk el attól, hogy ha nagyon szőrszálhasogatni támadna kedvünk, akkor azt mondhatnánk, hogy az unió Alapjogi Chartájától kezdve Orbán Viktorig mindenki pontatlanul használja a fogalmat, hiszen valójában nem fajról, hanem fajtákról, nagyrasszokról és rasszokról beszélhetünk, amikor megkülönböztetünk népeket, embercsoportokat.
Erre azt lehet mondani: a hazai, sőt a nemzetközi köznyelvben is vannak fogalmak, amelyek bár pontatlanok, elterjedtségük miatt végül is befogadta ezeket a közvélemény és nem érti félre. Ilyenre lehet egy példa a sok közül a tömegtájékoztatási eszközökre a „médiák” kifejezés, ami helytelen, hiszen itt a médium az egyes szám és a média a többes szám, mégis sokan beszélnek „médiákról”, helytelenül, de mindenki tudja, mire gondolnak és senki nem akarja őket megalázni és meggyalázni emiatt – teljesen érthetően, mert a dolognak nincs olyan nagy jelentősége.Na persze az Orbán-gyűlölő világhálózat rögtön azzal jön elő, hogy az említett hivatalos dokumentumokban éppen a fajok közötti megkülönböztetés, diszkrimináció megszüntetéséről van szó, míg Orbán közvetve különbséget tesz jó és rossz fajok között, s ezzel a nácik útjára lép.És ez az, ami baromság.
Ugyanis a magyar miniszterelnök nem azt mondja, hogy azért nem akarjuk a fajok keveredését, mert mi magasabb rendű faj vagyunk, mint mondjuk a muszlim vallású arabok, hanem azt, hogy azért nem akarjuk a fajok keveredését, mert akkor az egyik faj, mely egyben egy kultúrát, vallást is hordoz, alárendelődhet, kiszolgáltatottá válhat a másik fajnak, elveszítheti kultúráját, szokását, erkölcseit, mindennapi létmódját, nemzettudatát.
Vagyis éppen Orbán az, aki el akarja kerülni, hogy a fajok között egyenlőtlenségek támadjanak, mert a történelem arra tanít, hogy ha a fajok keveredtek, akkor abból az esetek döntő többségében nem egy csodálatos új minőség keletkezett, hanem az, hogy az egyik faj átvette a másik faj felett az uralmat, s alárendeltté tette, alávetette és „fajilag” – egyben kulturálisan – diszkriminálta.
Hogyan lehet tehát ezt a faji küzdelmet, az egyik faj másik faj általi leigázását – ha tetszik diszkriminációját – megállítani?Nos pont úgy, amit Orbán mond: a fajok, fajták, kultúrák területi elkülönülésével. Ami nem azt jelenti, hogy egyes emberek ne integrálódhatnának egy másik kultúrába, egy másik rasszba, de teljes, tömeges keveredés mindig háborúhoz és öldökléshez vezetett a történelemben!Faji diszkriminációt indirekt módon az készít elő, aki összekeveri a fajokat. Ezt akarta Richard Coudenhove-Kalergi úr is, a Páneurópa mozgalom megindítója száz éve.
Ha az Európai Parlament és a Biden-féle USA a barátunk, akkor minek ide még ellenség?
Reménykedünk, hogy néhány hét vagy hónap, és jönni fog a támogatás, ami jár nekünk, de valahogy eddig mégsem járt.
És ne legyünk álszemérmesek sem: Samuel Huntington A civilizációk összecsapása című 1996-os, nagy hatású művében azt is világossá tette, hogy számszerűleg a muszlim vallású – és kultúrájú – népek háborúztak a legtöbbet szomszédaikkal, céljuk azok leigázása volt – méghozzá vallási alapvetéseikből kiindulva (ugye, szépen fogalmaztam?).
Európába elsősorban és döntően muszlim migránsok érkeznek tömegesen. Céljuk nem feltétlenül a békés „keveredés” az európaiakkal – ha nem tévedek nagyot.
Na és akkor most mi a jó? Összevissza hazudozni a békés keveredésről és ezzel Európát halálra ítélni, vagy megpróbálni területi elhatárolás alapján megvédeni Európát, s nyugton hagyni egymást a „leben und leben lassen” elve alapján?
Ez a kérdés, válasszatok, nyugat-európai öngyilkosok. Ha a halált választjátok, támadjátok csak – barom módjára – még vehemensebben Orbán Viktort és Magyarországot.
Mi meg, mint mindig, majd védekezünk. Kinek van még emberi arca, segít nekünk.
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/08/meg-egyszer-tusvanyosrol-az-emberi-fajtak-rasszok-kulturat-hordoznak-a-kulturak-emberi-fajtakhoz-kotodnek
jún 2, 2022 | Blog, Fricz Tamás
Horn Gábor, a Gyurcsány-kormány volt államtitkára, valahai SZDSZ-es politikus egyszerűen fel van háborodva amiatt, mert az osztrákok és más szomszédos országokból érkezők nem részesülhetnek a hazai benzinárstop előnyeiből. Vagyis, nagyon nem ért egyet azzal, hogy a magyar autósok érdekeit képviseli a magyar állam, és nem a külföldiekét.
Ezt a nemzetgazdasági, a magyar polgárok érdekeit semmibe vevő szabad demokrata, balliberális, kozmopolita gondolkodást jól ismerjük már az elmúlt évtizedekből, a SZDSZ-es miniszterekkel feldúsított Horn-, majd Gyurcsány-kormányok (mert utóbbiból kettő is volt) gyakorlatából.
Meg is szenvedtük rendesen, kezdve a Bokros-csomagtól a Magyar Bálint-féle PPP-konstrukciókon át egészen a Horváth Ágnes liberális egészségügyi miniszter elszólásáig, mely szerint az egészségügyben is minden a profitról szól (mi, szerencsétlenek meg azt hittük addig, hogy a betegek meggyógyításáról).
Ismerjük tehát a ballibek gondolkodásmódját, ami egy cseppet sem változott, s aminek filozófiai lényegét ismét megfogalmazta Horn Gábor: ő piaci fundamentalistának tartja magát, ennélfogva bárminemű ársapka-intézkedést és állami beavatkozást elfogadhatatlannak tart, hiszen azok ellentmondanak az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának.
Ugyanígy gondolkodik egyébként a Demokratikus Koalíció, többek között Dávid Ferenc képviselő, aki – akárcsak Horn – elutasítja a kormány gyakorlatát, de természetesen hasonlóképpen vélekednek a momentumos és más liberális politikusok is.
Horn Gábor azt mondja tehát, hogy a piacnál nincs jobb dolog a világon. Az állam pedig ne avatkozzon bele a gazdaságba, mert csak összezavarja a gazdasági folyamatokat, igazságtalan és károkat okoz.
Hiszen a piac igazságot tesz a gazdasági szereplők között, a tehetségeseket jutalmazza, a tehetségteleneket bünteti, a kereslet-kínálat elve alapján egyensúlyok jönnek létre, minden a valódi értéke szerint cserél gazdát, és ez végső soron a jólétet növeli.
Horn Gábor piaci fundamentalizmusával csak az a baj, hogy már azok sem hisznek benne, akik még mindig hirdetik.
Horn Gábor rögtön ezután a brüsszeli bürokratákat kezdte védeni.
Ugyanis ma már a piac százszorosan megmutatta, hogy az nem egy „láthatatlan kéz” (Adam Smith), ami mint egy független mechanizmus mindent megold, hanem a piac emberekből áll, akik egyre nagyobb és nagyobb profitra próbálnak szert tenni, gátlástalanul és szemérmetlenül.
Talán érdemes megnézni a világ jövedelmének megoszlását, mely már jó ideje azt mutatja, hogy egyre szűkebb körök, az egy százalék egy százalékának kezében összpontosul a világ vagyonának döntő része. Ez a folyamat minden adat szerint évről évre erősödik, a vagyoni egyenlőtlenség brutális méreteket ölt a glóbuszon.
Már régen rájött mindenki arra, hogy a neoliberálisok által fennen hirdetett lecsorgási (trickle down) elmélet, mely szerint jó az, ha kiválasztódik egy dúsgazdag réteg, mert majd ők az extraprofitjukat újra befektetik, beruháznak, munkahelyeket teremtenek és így az alul lévő is jól járnak („lecsorog” hozzájuk a pénz) – egyszerűen nem igaz. A tények azt mutatják, hogy az extraprofit nem csorog le sehová, hanem pénzügyi spekulációk révén tovább növekszik ugyanazoknak a zsebében.
Vagy hivatkozzak a baloldaliaknak oly kedves Karl Marxra, aki már a XIX. században megírta, hogy a tőke természeténél fogva – piaci hatások alapján! – centralizálódik és koncentrálódik, hiszen a nagyhal megeszi a kis halat, illetve globalizálódik, s legyűri a nemzetgazdasági érdekeket?
Már régóta lehet tudni: a piac – főleg a globálissá vált piac – meghatározó szereplői a piac jó hatásainak megszüntetésére törekednek. Vagyis, a globális piaci elit akarja leginkább megszüntetni a piacot.
Nos, ezért kell az állam, a nemzetállam, amelyik a piacellenes gazdasági elitet ellensúlyozni képes, például az energia, olaj és gáz világpiacán, ahol keselyűk és héják határozzák meg és manipulálják az árakat – leginkább az egekbe srófolva a háború kellős közepén. Az állam képes egyedül megvédeni egy ország állampolgárait az elszegényedéstől.
De hát ez túl „gyakorlatias” gondolkodás egy piaci fundamentalistának. Éljen az elv! Éljen az elmélet! Éljen a megbonthatatlan eszme!
A „férgese” pedig – a lakosság – pusztuljon, hiszen az eszme érvényesülésének útjában van.
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/06/horn-gabor-szerint-a-piac-az-isten
márc 31, 2022 | Blog, Fricz Tamás
Ebből tényleg elég volt!
Az EBESZ (Európai és Biztonsági Együttműködés Szervezete) választási megfigyelő küldöttsége hatalmas létszámmal ismét idejött Magyarországra, s újra, még a négy évvel korábbinál is elfogultabb, az ellenzék szája íze szerint való időközi jelentést tett le az asztalra.
Az EBESZ mint nemzetközi szervezet immáron nem vehető komolyan. Egyszerűen kinevethetnénk őket, ha nem lenne nagy a tét, s ha ezt a szervezetet a helyén kezelné a nemzetközi közvélemény, s annak tekintené, ami valójában: a balliberális fősodor globális politikai eszközének.
De nincs így: a nemzetközi liberális szervezetek az EBESZ-re, mint valamiféle megfellebbezhetetlen orákulumra tekintenek, s az általuk adott elfogult, hamis értékelést a magyar választási rendszerről politikai fegyverként használják fel az Orbán-kormánnyal szemben.
Ez a véleménye Jezry Kwasniewskinek, az Ordo Iuris lengyel konzervatív jogi kutatóközpont (melynek partnere az Alapjogokért Központ) társalapítójának és igazgatótanácsi elnökének is, aki a Szövetség a Közjóért szervezet misszióvezetőjeként tizennyolc munkatársával együtt megfigyeli a magyarországi választásokat.
De nem pusztán ezt teszik: egyben értékelik az EBESZ itteni küldöttségének tevékenységét is, és határozott véleményük van róla. Kwasniewski a lapunknak adott interjújában egyértelműen fogalmaz: az EBESZ időközi jelentése gyakorlatilag átveszi az ellenzék rendkívül kritikus, megalapozatlan és elfogult álláspontját arról, hogy itt Magyarországon nincsenek meg a feltételei a tiszta és szabad választásoknak. Megállapítja: „Az egész inkább emlékeztet elfogult újságírásra, mint egy tényekre alapozott semleges értékelésre.”
A magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal illették a magyar választási rendszert.
Ennél is tovább megy a Századvég Alapítvány elemzése az EBESZ jelentéséről; ők már úgy fogalmaznak, hogy a szervezet a magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal bírálják a magyar választási folyamatot, s ez végső soron nem a tárgyilagos megfigyelést szolgálja, hanem az nem más, mint a demokratikus választásokba történő beavatkozás.
És ez már nem akármilyen vád – de teljességgel megalapozott és indokolt.
Jól tudjuk: eleve baloldali és liberális európai parlamenti képviselők és a Soros-hálózathoz köthető NGO-k kezdeményezték, hogy az EBESZ hatalmas, kétszáz fős megfigyelő csapatot küldjön Magyarországra, amire Európában még sohasem volt példa, mintha országunk egy afrikai diktatúra lenne, Idi Amin vagy Mugabe véreskezű diktátorok birodalma. Vérlázító!
És a végeredmény ennek alapján nem is lehetett, nem is lehet kétséges, már csak azért sem, mert – miként a Századvég taglalja – a küldöttség például 13 politikussal találkozott, amelyből csak három tagja a kormánypártoknak, tíz közéleti szereplőt pedig kizárólag az ellenzék holdudvarából választott ki. Nem beszélve arról, hogy a kilenc civil szervezetből, amelyekkel találkoztak, hét totálisan kormányellenes álláspontot és a nyílt társadalom eszméjét képviseli évek óta, már csak azért is, mert a Soros-féle alapítványok támogatják e szervezeteket.
Van még kérdés, Ildikó?
Szerintem nincs, viszont következtetés annál inkább.
Az mégpedig, hogy a 21. század húszas éveire megértük, a nagy tekintélyű, a nemzetközi jogot állítólag hitelesen képviselő szervezetek sem mások immáron, mint a fősodratú globalista-liberális körök hatalmi intézményei, a politikai háború eszközei és fegyverei. Ugyanúgy, ahogyan sajnos – és erről máshol már írtam – a valaha nagy tekintélyű, mára azonban lezüllött nemzetközi sajtótermékek és médiumok.
És ez brutális fordulat a világtörténelemben, mert elvesznek a tekintélyek, elveszik a bizalom az intézményekben, amelyek valaha korlátozták, megfékezték az indulatokat és a gyűlöletet.
Ma már szítják ezeket az indulatokat.
De jelenleg nincs mit tenni: eljött az ideje, hogy az EBESZ-re megfigyelőket kell küldeni – méghozzá minél többet –, megakadályozandó, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba. Eljutottunk odáig, hogy a megfigyelőket is meg kell figyelni!
Nem szabad megengednünk, hogy piszkos nemzetközi akarat, a globalista nagyfiúk bele tudjanak szólni a magyar választásokba!
Nem kell még egyszer üzenni a nemzeti tábornak: mindnyájunknak el kell menni április 3-án!
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/03/el-a-kezekkel-a-magyarorszagi-valasztasoktol
febr 19, 2022 | Blog, Fricz Tamás
Úgy veszem észre, hogy a közvélemény a kampány villámlásai és mennydörgései közepette már nem eléggé figyel a fővárosban az ingatlanpanamák körül kialakult botrányra, holott észre kell vennünk: ez feketén-fehéren mutatja, milyen volt és milyen lenne egy balliberális kormányzás!
Igaz, a vizsgálóbizottság befejezte a munkáját, a baloldali többség miatt természetesen eredménytelenül, de ez nem jelenti azt, hogy „a vizsgálat lezárult, felejtse el”, ami Karácsony Gergely, de még inkább az őt is bábuként mozgató Bajnai–Gyurcsány-tengely embereinek irányítása alatt zajlik a fővárosban.
Annál is inkább, hiszen megalapozott gyanú alapján most zajlanak a rendőrségi vizsgálatok és kihallgatások, s ami ezekből eddig kiderült, az éppenséggel egyértelműen alátámasztja azt, hogy a fővárosi vezetés, illetve a hat baloldali párt szervezett korrupciós mechanizmust működtethet az ingatlanok eladása kapcsán. Már nem egy érintett tanú mondta el azt, hogy a főváros „jutalékos” rendszerben kínálja fel a főváros birtokában lévő ingatlanokat – tehát nem a magántulajdonukat, hanem önkormányzati tulajdont –, ami jelentheti a közvagyon elherdálását, közpénzek magánkézbe, pártok kasszáiba kerülhetését.
Országos választási kampány van, nem önkormányzati, ám ilyenkor minden téma országossá válik, így az is, amit az országosan ellenzékben lévő balliberális pártok művelnek az ország legnagyobb és legfontosabb önkormányzatában, a fővárosában. Az ugyanis, ami Budapesten zajlik, modellértékű annak megítélésében, hogy mit várhatnak és mire számíthatnak a választók akkor, ha a baloldalt juttatnák kormányrúdhoz a parlamenti választásokon.
Azt is látnunk kell, hogy a fővárosi korrupciós rendszerben nem holmi „feltörekvő”, pénzéhes újdondászok akarhatják a zsebüket minél jobban és minél gyorsabban, lehetőleg öt év alatt megtömni – s utánuk jöhet a vízözön! –, hanem professzionális, nem kispályás politikusok szervezhetik és intézhetik a pénzek lenyúlását.
Itt kell utalni arra, hogy a főváros vezetésében Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc emberei, kormányaik volt tagjai vannak jelen és játszanak meghatározó szerepet. Bajnaihoz köthető nevek: Walter Katalin, Mártha Imre, Tordai Csaba, Számadó Tamás, Szentirmai Judit, Kiss Ambrus, Belyó Pál, Perjés Gábor. Külön kiemelném még Korányi Dávidot is, aki a Bajnai-kormány államtitkára volt, de talán még érdekesebb, hogy a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council of Foreign Relations, ECFR) nevű, a Soros György által 2007-ben alapított, szuperföderalista szervezetben együtt képviselik „hazánk érdekeit” Bajnaival. Ha jobban belegondolunk – és Gyurcsány pozíciót szerzett embereit is ide számítjuk, Draskovics Tibortól Gál J. Zoltánon át egészen Havas Szófiáig és tovább –, akkor azt láthatjuk, hogy a főváros háza táján egy leendő balliberális kormányzat személyi bázisát, vezető káderállományát gyűjtik egybe, ha tetszik, egyfajta árnyékkormányt.
Vagyis, a fővárosban az előző ballib kormányok emberei aktivizálódtak, és persze nem tettek mást és másképp, mint 2010 előtt, amikor is a Tax Justice Network nevű svájci agytröszt felmérései szerint hazánkból illegálisan mintegy 242 milliárd dollár hagyta el az országot és került offshore cégekbe és még ki tudja hová, brutális károkat okozva ezzel a magyar embereknek.
Persze, mindig az itt és a most a fontos, különösen egy választási kampány időszakában, de a fenti tények itt és most fontosak! A fővárosi események – és ezért kell ezeket újra és újra hangoztatni! – feketén-fehéren mutatják, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormány emberei semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, most éppen a fővárost teszik tönkre, és ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy nemsokára újra ugyanezt tehessék az országgal is.
Nos, ezért nem szabad vigyázó szemeink figyelmét elvonni a fővárosban történtek felől. Sőt! Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a fővárosi vezetés, Karácsonnyal az élen, minden szempontból méltatlanná vált a főváros vezetésére. Hiszen ahogyan Szent Ágoston mondta a kormányokra – de ez érvényes a helyi vezetésekre is –: a kormányok erkölcs nélkül semmi mások, mint közönséges rablóbandák.
Akarjuk-e, hogy a főváros mintájára közönséges rablóbandák irányítsák az országot?
És még valami, ceterum censeo: bár a parlamenti választás és a népszavazás ügyei elsődlegesek, ettől függetlenül követelni kell – már csak a saját erkölcsi mércénk szerint is, a demokratikus normák iránti elkötelezettségünk jegyében – Karácsony és a fővárosi baloldali többség lemondását, s új választások kiírását a fővárosban!
https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/02/ne-feledjuk-a-fovarosi-korrupcios-rendszer-az-orszagos-kampany-temaja-is
