szept 23, 2023 | Blog, Fricz Tamás
A WHO alapvető céljairól egy korábbi cikkemben már írtam, mégpedig július 26-án, meglehetősen harcias címmel: „A WHO lesz a Világkormány első változata? Ha igen, azonnal ki kell lépnünk belőle!”. Állításomat fenntartom, sőt azért írok újra a témáról, mert a helyzet veszélyesebb lett.
Először is egy mondat erejéig a lényegről:
a WHO, s annak kommunista, terrorista múltú vezetője, Tedros Abraham Gebrejesus a jövő évi májusi közgyűlésen el akarja érni – s persze a mögötte álló Nagyfiúk -, hogy minden, a járványokkal, pandémiával kapcsolatos kérdésben a WHO rendelkezzen, a nemzetállamoktól pedig egyszerűen elveszik az önálló cselekvés lehetőségét.
Magyarul, a nemzetállamok elveszítik e téren a szuverenitásukat (s ez meggyőződésem egy folyamat kezdete lenne). A zárójeles megjegyzésemet egyébként szerintem nagyon sokan pontosan tudják és ismerik, csak nem beszélnek róla…
Azonban láthatóan bizonyos akadályokba ütköznek, a dolog nem működik úgy, mint mikor a kés átmegy a vajon.
Na természetesen nem az Európai Unió részéről jön az ellenállás, mert Brüsszel, mint egy alázatos pulikutya, hatalmas bólogatásokkal és nyelvcsapásokkal felel a WHO és a Gebrejesus névnek cseppet sem megfelelő elnök elképzeléseire.
Tehát Ursula von der Leyen-től természetesen semmilyen ellenállásra nem számíthatunk. Hogy egyes tagországok mit tesznek, az még nem világos számomra.
Viszont a déli és latin-amerikai országok közül sokan ellenállnak ennek a diktatórikus-totalitárius törekvésnek, mely a világ átrendeződésének első nagy kísérlete lenne. Afrika ébredezik, ők még emlékeznek Bill Gates hírhedt afrikai oltási kísérleteire, amely rengeteg szenvedést okozott főleg a terhes vagy gyermeket akaró nőknek. Afrika, mint manapság látjuk, már nem hisz a Gebrejesus-i könnyeknek…
És azért természetesen van ellenállás a WHO-világkormányzás ellen Európában, a nyugati világban is, nem államok, hanem civilek, jogászok részéről. Korábbi cikkemben már beszámoltam róla, hogy tíz döntően uniós ország jogászaiból álló csoport lépett fel a WO törekvéseivel szemben, de legalább olyan fontos megemlíteni például a CitizenGo nevű nemzetközi konzervatív, szuverenista civil szervezetet is, mely több tízezer tagot számlál, többek között számos magyart is; ez a szervezet is dicséretes aktivitással lép fel – a saját lehetőségein belül – a WHO ördögi terve ellen.
De mindezt felismerte a WHO és a mögötte álló globális elit is, s azonnal léptek: a mostani 78. ENSZ Közgyűlés keretei közé beemelték a saját témájukat, melyet éppen ezen a napon, szeptember 20-án rendeznek meg, céljuk, hogy a WHO teljhatalmával kapcsolatos ellenállást megtörjék mind a 194 tagország kormányaiban.
Fontos nap tehát e a mai: a küzdelem láthatóan folytatódik.
Mit tehetünk mi, a Föld állampolgárai, hogy megakadályozzuk a világhatalmi urak kélyes vágyainak érvényre jutását, totális hatalmuk megteremtését, az egészségünkkel való játékuk szűnni nem akaró folytatását, sőt fokozását (lásd a legújabb „vírust”, az Erist)?
Minden ez elleni petíciót aláírhatunk, tiltakozhatunk, tüntethetünk is, s ezt meg is kell tennünk nekünk, szuverenistáknak.
De, akik igazából ellenállhatnak a globális Nagyfiúk törekvéseinek, azok igazából a nemzetállamok, akiket a polgárok széles tömegei támogatnak e törekvésükben.
Ezt várjuk el tőlük az ENSZ-ben.
Nagyon biztos vagyok benne, hogy nem kell azt mondanom: egy emberként sorakoztam fel a saját gondolataim mögé.
Forrás: Magyar Nemzet
Fricz Tamás: Állítsuk meg a WHO-t!
szept 2, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Ott kezdem, hogy a berlini Charité Intézet kimutatta, hogy Németországban a súlyos vakcinaszövődmények száma negyvenszer magasabb, mint gondolták volna. Mintegy félmillió embert érinthet ez német földön. Mindezt Harald Matthes, a vizsgálatot folytató csoport vezetője nyilatkozta nemrég.
És ez súlyos adat. És nem csak Németország érintett ebben, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Nagy-Britanniából és még számos országból érkeznek adatok a vakcinakárosultakról, számuk nem csekély.
A tények azt mutatják, hogy amióta a vakcinák tömegesen beadásra kerültek, döbbenetes mértékben megnövekedett az érthetetlen halálesetek száma a világon, s ami a legdurvább, hogy az oltottak körében növekedett meg jelentősen a súlyos szövődmények és halálok száma, s nem pedig az oltatlanokéban.
Még egyszer mondom: aki nem csak hivatalos, „első” nyilvánosságot olvas a médiumokban, az tudja, hogy itt tényekről és még egyszer tényekről, méghozzá kegyetlenül szomorú tényekről van szó.
Ezt nem lehet, és nem szabad elhallgatni. S mindez döntően az mRNS-vakcinákra, a Pfizer és a Moderna által gyártottakra igaz elsősorban.
A német intézet vizsgálata szerint a leggyakoribb mellékhatások: szívizomgyulladás, szívinfarktus, az immunrendszer túlreakciója, neurológiai zavarok, az idegrendszer károsodása, stroke, vérrögképződés.
A németeknél összesen 179 millió oltóanyag került beadásra. Matthes professzor szerint speciális szakambulanciák kellenek a vakcinakárosultak kezelésére! Megfontolandó gondolat.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki mRNS-t kapott, az most már készüljön a legrosszabbra. De tény, hogy nyilvánvaló, hogy ez nem német történet.
Csak mellesleg jegyzem meg – erről lehet, hogy sokan nem tudnak –, hogy éppen a Charité Intézetben dolgozott Cristian Drosten, aki a Kary Mullis által feltalált PCR-tesztet a Covid tesztelésére „továbbfejlesztette”, viszont tudnunk kell, hogy Mullis még az életében hangsúlyozta, hogy a PCR Covid-diagnózisra valójában alkalmatlan, nem erre való igazán. Mullis, miután erről beszélt, 2019-ben meghalt… Ez azért egyébként – magunk közt szólva – némileg érdekes.
Közben érdekes hír az is, hogy a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőtábla június 13-án, elutasítva a román kormány fellebbezését, véglegesen illegálisnak nyilvánította a Coviddal kapcsolatos megszorításokat, a polgárokra és a cégekre kivetett restrikciókat. (Ügyiratszám: 3751/2021 és 8178/2023.)
A következőkben egy rendkívül érdekes interjú szövegét idézném rövidítve, ami nagyon idetartozik és nagyon tanulságos. Néhány hete Karl Lauterbach, a német szövetségi egészségügyi miniszter rövid interjút adott a kialakult helyzetről a ZDF-nek.
Lauterbach meglepően őszinte volt, sőt politikusokhoz „méltatlanul” önkritikus.
A vakcinakárosultakkal kapcsolatban kijelentette, hogy „Felkavaróak ezek a sorsok… nagyon sajnálom ezeket az embereket. (Ez is valami… – F. T.) Ezek igen súlyos károsodások, amelyekből számos maradandó lesz (!). Amit mi, mint állam teszünk, hogy a betegpénztárak átveszik a kezelési költségeket… A kezeléshez szükséges gyógyszerek még nincsenek meg, azokat lázasan kutatják.”
A riporter ekkor felpanaszolta, hogy az érintettektől pont az ellenkezőjét hallják, egy év harc, elutasítás, Canossa-járás, a végén egy csekély összeg megítélése.
Lauterbach nagy megértést tanúsítva azt mondta, hogy valóban, az oltáskárosodást elismerő folyamatokat fel kell gyorsítani!
A riporter ezek után számonkérte a következőket a miniszteren: „Lauterbach úr, miért mondta korábban többször is, hogy az oltás mellékhatásmentes lesz?” (Vagyis, miért hazudott az emberek szemébe, ezzel kilőve annak lehetőségét, hogy ők döntsenek a veszélyek mérlegeléséről? – F. T.)
Lauterbach zavarodott válasza:
Nos, ez egy alkalommal túlzóan, egy rosszul sikerült tweetben történt. De alapvetően nem ez volt az álláspontom… (!)
A riporter tovább erőltette, indokoltan: „miniszter úr, végig azt a benyomást keltette, hogy mellékhatások szóba sem jöhetnek!”
Lauterbach erre nem tudott érdemben válaszolni, csak annyit tett hozzá: „az oltásokat világszerte alkalmazták…” (Hát igen, de miért is? – F. T.)
A riporter ezek után azt vetette fel, hogy most indulnak az első perek világszerte a Pfizer–BioNTech és a többi gyártó ellen. Mi lesz ezeknek a kimenetele?
Lauterbach válasza: „Miniszterként óvatos kell, hogy legyek. Ami helyénvaló (?), hogy az EU-s szerződések keretein belül ezek a cégek a legmesszebbmenőkig fel lettek mentve a felelősségvállalás alól. És ezért a felelősség a német államnál van.” (Ez mitől is „helyénvaló”? – F.T.)
A riporter riposztozott: „tehát ezekben a bírósági eljárásokban a cégek hátra tudnak dőlni. Jó érzés van önben?”
Lauterbach válasza: „Nem én készítettem a szerződéseket (ebben igaza van, talán Ursula von der Leyen, egy minden gyanú felett álló személy erről többet tudni mesélni – F.T.) „Azt gondolom, hogy az akkoriban kialakult helyzet a felelős azért, hogy az oltóanyagokat mihamarabb használni akarták (függetlenül attól, hogy valójában nem lehetett tudni, mennyit használnak és mennyit ártanak. Brávó! – F.T.)
Végül felvetette a riporter, hogy vajon nem kellene-e a cégeknek ebben a helyzetben szolidaritási alapon is, emberiességi alapon is önkéntesen alapítványokba fektetni pénzeket, ezzel segítve az általuk gyártott vakcinák károsultjai számára?
Lauterbach válasza:
de igen! Ez elvárható lenne tőlük, hiszen – ahogyan fogalmazott – elképesztő nyereségekhez jutottak. Ezért ez nem pusztán szép gesztus lenne, hanem igenis elvárható tőlük!
Még annyit: Magyarországon az OK (oltáskárosultak szervezete) levélben fordult a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz, hogy foglalkozzanak velük. Biztató levelet kaptak.
Összegzem a mondanivalómat: elég volt a téma körüli hallgatásból! A világ jelentős része már foglalkozik a vakcinakárosultakkal.
Ez az egyetlen emberséges és tisztességes magatartás, ha már az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni. Sajnos.
Sokat tanultunk megint. És még mennyit fogunk, Istenem!
Forrás: Magyar Nemzet
júl 28, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Ha igen, azonnal ki kell lépnünk belőle!
A Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, egy etióp marxista-kommunista által vezetett WHO – az ENSZ egészségügyi szervezete – arra készül, hogy a jövő évi közgyűlésükön egy olyan megállapodást fogadtassanak el a 194 tagállammal – tehát az egész világgal –, amely átfogó és teljes uralmat ad a WHO-nak a járvány- és pandémiaügyekben a nemzetállamok felett.
Erről korábban már több alkalommal írtam, de nem lehet eleget beszélni és írni erről, mert úgy látom, egy kicsit háttérbe szorulnak az ezzel kapcsolatos hírek a hivatalos médiában – sajnos hazánkban is.
Mint ahogyan nem sokat hallottunk arról sem – sajnos –, hogy hazánkban nemrég lezajlott egy WHO-s konferencia, amelyen részt vettek a magyar egészségügy vezetői is. Sőt el is fogadtak ezen az összejövetelen egy Budapesti Nyilatkozatot is.
Na de sebaj, térjünk a lényegre.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) keretein belül már javában készül két megállapodás, méghozzá a Pandémiás Szerződés és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosítása. Ezeket a módosításokat terjesztenék a 2024-es közgyűlés elé, amelyik terveik szerint ezekre rábólintana.
Az apró kis probléma csak az, hogy ezek a „módosítások” gyakorlatilag alapjaiban megváltoztatnánk az életünket – nemcsak a mienkét, hanem az egész világét. Méghozzá eléggé vészjósló irányban, hogy finoman fogalmazzak.
Amit ugyanis erről tudni lehet, az az, hogy a világjárványról szóló szerződés és az IHR módosításai alapján az Egészségügyi Világszervezet, a WHO gyakorlatilag egy egészségügyi világkormánnyá válna mint nemzetek feletti és globális szuperszervezet. A tervezetek alapján a WHO a következő feladatokat látná el:
A világjárványok korai felismerése és megelőzése – amihez létrehoznak egy globális korai előrejelző és megfigyelő rendszert.
A WHO a továbbiakban nem lenne más, mint a globális egészségügyi kérdéseket koordináló hatóság, amely hatékonyan megfosztaná a nemzeti és helyi egészségügyi hatóságokat az önálló döntések lehetőségétől, és így alapvetően ellentmondana a nemzeti szuverenitás és önállóság elvének.
További cél: a nemzetközi együttműködés erősítése olyan területeken, mint a megfigyelés, a riasztások és a reagálás, ami egyenértékű lenne az állampolgárok globális megfigyelőrendszerének államok általi létrehozásával, amelyet a WHO kényszerít ki, valamint a „félretájékoztatás” elleni küzdelem világszerte, ami lényegében egyenértékű lenne a cenzúra bevezetésével.
Még szerencse és jó hír – amiről szintén nem tudunk semmit –, hogy Kölnben június végén egy tíz ország jogászaiból összeálló társaság gyűlést tartott, és a leghatározottabban kiállt a fenti WHO-módosítások bevezetése ellen.
Az Anwalte für Aufklärung nevű szervezet elveti mind a Pandémiás Szerződést, mind az IHR-t, mint olyan célokat, amelyek szembemennek a jogállamisággal, az emberi szabadságjogokkal, a szubszidiaritás elvével és a nemzetállamok szuverenitásával.
A részt vevő tíz ország: Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Hollandia, Izrael és Németország.
Egyértelműen fogalmaznak: nemet mondanak a totalitarizmusra és nemet mondanak a világkormányzásra, pontosabban annak első, lopakodó lépésére.
Én is egyértelműen akarok fogalmazni: igazuk van, volt és lesz.
Ha a WHO a nyugállományba vonult terroristával az élen valóban ilyen célokat akar 2024-ig megvalósítani, nem lehet más lehetőségünk, mint hogy kilépünk a WHO-ból, amelyet egyébként a Big Pharma, magáncégek és Bill Gates finanszíroz elsősorban.
Fontos nekünk a szuverenitásunk? Igen!
És bizony nem csak a WHO-val szemben…
Forrás: Magyar Nemzet
Fricz Tamás: A WHO lesz a világkormány első változata? Ha igen, azonnal ki kell lépnünk belőle!
jún 1, 2023 | Blog, Fricz Tamás
A tények kopogósak és magukért – illetve az unió elfogadhatatlan állapotáról – beszélnek – olvasható Fricz Tamás írása a Magyar Nemzet hasábjain.
Az Európai Bizottság néhány hónapja feljelentett bennünket az Európai Unió Bíróságán, mégpedig a 2022 májusában elfogadott gyermekvédelmi törvényünk miatt. E törvény célja valóban „borzalmas” az unió számára: el akarjuk érni, hogy a gyermekeinket megvédjük a szexuális másság óvodai, iskolai propagandájától, illetve el akarjuk érni, hogy a gyermekeink nevelése kizárólag a szülők joga legyen, nem pedig genderpropagandát népszerűsítő LMBTQ-aktivistáké.
A feljelentéshez az írás időpontjáig tizenöt (!) uniós tagállam csatlakozott a bizottság oldalán, s természetesen – ugyan ki gondolta volna? – a liberális fősodor uralma alatt álló Európai Parlament is beszállt a perbe ellenünk.
Itt tartunk most.
Sokáig tagadni próbálta Brüsszel, de ma már több ottani vezető politikus, EP-képviselő szájából elhangzott, hogy valójában éppen a gyermekvédelmi törvény az, amiért nem juthatunk hozzá a helyreállítási alapból nekünk jogosan járó pénzekhez.
Vagyis Brüsszel egy döbbenetes dolgot tett: egy eleve tagállami jogkörbe tartozó jogszabályunk kérdésébe beleszólt, szembemenve ezzel a lisszaboni szerződéssel, vagyis alapjogszabályokat sértett.
De ezt még tetézte azzal, hogy be is perelt bennünket ebben a témakörben, ami ezek után égbekiáltó nonszensz. Nem beszélve arról, hogy mindezt összeköti a nekünk járó pénzek visszatartásával, ami abszolút pofátlan és aljas eljárás velünk szemben.
(A legújabb, Európai Parlament velünk szembeni támadásaival ehelyütt nem is kívánok foglalkozni.)
Persze, a bizottság magyarázkodik, és az unión belüli kereskedelmi jogokkal igyekszik magyarázni a pereskedését és a pénz visszatartását, hiszen arra hivatkozik, hogy a genderpropaganda is kereskedelmi termék, s az unióban a kereskedelem, a szolgáltatások szabadsága alapjognak minősül.
Helyben vagyunk.
Amit ugyanis Brüsszel állít, az színtiszta és szemenszedett csúsztatás.
Miért?
Azért, mert az alapvető jogok között, ha ütik egymást, rangsorolni kell. Alapvető joggá vált a maastrichti szerződés nyomán a négy gazdasági szabadság – a munkaerő, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása a tagállamok között –, ám ettől még az alapvető emberi és állampolgári jogok nem veszítettek az érvényükből. Vagy talán az unió elitje szerint igen?
Mi a fontosabb: egy gyermek alapvető emberi joga biológiailag adott természetes emberi nemének kifejlődésében és joga a szüleik általi gondoskodásra, vagy egy teljesen álságosan „kereskedelmi” célúnak hazudott, a gyermekek természetes nemi fejlődését eltorzítani akaró propagandatevékenység meghatározott, genderideológiát gyártó NGO-k, drag queenek, transzvesztiták által?
A válasz nem lehet kérdéses.
Az első alapjog, valódi emberi jog, a második egy származtatott, az unió által a témára erőszakolt „jog”, amire 1992 előtt még csak nem is hivatkozhatott volna a brüsszeli elit.
Torzítsuk el mi is egy kicsit a kérdést!
Mi lenne akkor, ha a pedofílokat képviselő társaságok is kereskedelmi jogokra hivatkozva adnának ki kiadványokat arról, hogy a pedofília nem súlyos bűncselekmény, hanem – az újbeszél szerint – „gyermekszeretet”? Mi lenne, ha sorban adnák ki a könyveket erről, majd később az óvodákban és iskolákban is terjeszteni akarnák ezt? Akkor a bizottság a kereskedelmi jogokra hivatkozva megtiltaná bármelyik tagállamnak, hogy a pedofília ellen törvényt alkossanak, vagy ha van, azt visszavonassák a bíróság által?
De menjünk tovább!
Nemrég Spanyolországban felvetődött egy új „állatjóléti törvény” elfogadásának lehetősége, amely kimondaná, hogy az állatokkal való közösülés nem minősül bűncselekménynek, következmények nélkül lehet megtenni. A WEF, vagyis a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum – kedvenc globalista szervezetem… – is felzárkózott mind ehhez, és azt javasolja, hogy a többi országban is terjeszteni kell az állatokkal való közösülés újraértelmezését. Németországi LMBTQ-mozgalmárok már felvetették, hogy a zoofília elfogadása okán a Z betű is kerüljön a iménti mozaikszóba, amelyben ott van az igény, hogy az állatokkal való együttélés is legyen elfogadott, hiszen a szeretet „határtalan.”
Ezek után teszem fel a kérdést:
ha a zoofílisták terjeszteni akarják majd az állatokkal való együttélés, kvázi „házasság” lehetőségét – hiszen, mint tudjuk, „a család az család” –, méghozzá kiadványokban, óvodákban és iskolákban, akkor a nagytekintélyű bizottság majd pereket indít a zoofílok kereskedelmi jogainak védelmében?
Na, ennyit az őrületről.
Most pedig arról néhány mondatot, hogy mit tehetünk mi ebben a helyzetben, amibe belekényszerített bennünket Brüsszel.
Kiinduló tételem a következő: egészen egyértelműen megjósolható, és szinte biztosan arra számíthatunk, hogy az Európai Bíróság ítéletében elmarasztalja majd hazánkat a gyermekvédelmi törvény miatt, és arról határoz, hogy a törvényt törölnünk kell. Ezt szinte borítékolhatjuk. Természetesen fellebbezhetünk, húzhatjuk az időt, de a végeredmény ugyanaz lesz.
A kérdés ezek után adott: mit fogunk akkor tenni? Egyszóval: mit tehetünk? Szerény véleményem szerint három út áll akkor előttünk.
Első: elfogadjuk az ítéletet, és töröljük a magyar jogrendből a gyermekvédelmi törvényt.
Ezt nem javasolnám, két okból. Egyrészt azért, mert maga a bizottság és a bíróság járt, jár el jogtalanul, lábbal taposva az lissszaboni szerződést és az alapjogi chartát. Tehát ők a törvénytelenek, és törvénytelen eljárásokat nem szabad betartani, azokkal szembe kell szállni.
Másrészt, nemzeti identitásunk és nemzeti karakterünk alapja egyik nagyon fontos alapja a gyermekvédelmi törvényünk. Egyben szuverenitásunk szimbóluma is – persze, többek között, a migrációval szembeni ellenállásunk, a béke iránti elkötelezettségünk és a birodalmi, szuperföderalista elképzelésekkel szembeni fellépésünk mellett.
Ha a gyermekvédelmi törvényt feladnánk, önmagunkat, családpolitikánk alapjait adnánk fel, s mindazt, amit eddig felépítettünk.
Más országoknak is, akik bennünk látják a reményt, rendkívül rossz üzeneteket küldenénk. Onnan kezdve nem maradna szinte senki az unióban, aki a brüsszeli jogi diktatúrának ellen tudna vagy merne állni.
Második: látszólag elfogadnánk a bíróság döntését, mert szükségünk van az unió pénzére, de igyekeznénk valahogy kijátszani a döntést „okosban”, némi átalakítással, de valahogy ügyeskedve benne hagyva a gyermekvédelmi törvény lényegét. Úgy, hogy egy kicsit átvernénk a brüsszelieket – volt már erre példa. Egy kis fifika, egy kis ügyesség, egy kis magyaros ravaszság, és a kecske is jól jár és a káposzta is megmarad.
Erre azt mondom: nem tudom. Talán igen, talán nem. Nekem annyira azért nem tetszene ez a fű alatti megoldás, mert nem vállalnánk fel egy olyan konfliktust nyíltan, ami számunkra alapvetően fontos. Hogy is mondta Ady? Petőfi nem alkuszik. Ettől persze még lehet is, szükséges is sok esetben megalkudni, kompromisszumot kötni. Ez nem ördögtől való. De!
Alapvető, lényeges, identitásunk legfontosabb kérdéseiben én inkább Petőfi felé húzok.
De ez persze egy vélemény, és lehet, hogy nincs igazam.
Végül a harmadik: nem hajtjuk végre a bíróság jogerős ítéletét, tehát egész egyszerűen nem töröljük el a parlamenttel a gyermekvédelmi törvényt.
Én teljes szívvel ez utóbbit javaslom.
Ez precedens értékű lépés lenne egy tagállam részéről, de szerintem éppen ebben rejlik a nagyszerűsége és a nagyívűsége.
Ugyanis ezáltal jeleznénk a következőket. a) A bizottság és a bíróság valójában jogszerűtlenül beleszólt egy tagállam belügyeibe, és ez teljességgel elfogadhatatlan, ez az unió hagyományos értelemben vett végét jelenti. Ha ebben engednek a tagállamok, az unió valóban teljhatalmú, a jogállamiságon és demokrácián túllépő autokráciává válik, korlátok nélkül, s innentől kezdve azt csinál, amit nem szégyell. Ezt nem engedhetjük, mert mi még mindig az unió fennmaradását szeretnénk, de nem azon az áron, hogy kialakul egy valahai Moszkva vagy egy mostani Egyesült Államok az unióból.
b) Arra késztetjük ezzel a lépéssel a teljes Európai Uniót a tagállamokkal, a bizottsággal, parlamenttel együtt, hogy valóban vita induljon el arról, mi történik az unióban, hova jutott, s merre mehet tovább. Ez a vita ugyanis tavaly is elmaradt, amikor egyfajta szánalmas látszat-konferenciasorozat zajlott az unió lehetséges jövőjéről, minden érdemi következmény nélkül.
Egy ilyen lépés ugyanis mindenkit állásfoglalásra késztetne, s végre igazi érvek csaphatnának össze, igazi és valós újragondolása történhetne meg annak, mi legyen az unióval.
És ne féljünk! Lesznek, akik kiállnak mellettünk. Csak József Attilát idézem ide A bűn című verséből: „És észreveszek valakit, ki szemmel, melegen, jelez, csak ennyit: Vannak itt… s te nem vagy idegen…”
Európa földjén járunk, talpunk alatt Európa. Amerre lépünk, annak kulcsfontosságú jelentősége van.
Forrás: Magyar Nemzet
Szerző: Fricz Tamás
(Címkép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Fricz Tamás: Ha az uniós bíróság ellenünk dönt a gyermekvédelem ügyében, ellent kell álnunk
máj 12, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Törvény mondja ki, hogy közterület, valamint önkormányzati tulajdonban lévő közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.
Horn Gyula vitathatatlanul és egyértelműen részt vett egy önkényuralmi rendszer, mégpedig a kommunista diktatúra megalapozásában – hiszen segítette leverni a forradalmat mint pufajkás, így megalapozta a diktatúra második szakaszát, a Kádár-rendszert, illetve részt vett utóbbi fenntartásában –, tehát a nevét nem viselheti közterület.
MÁRPEDIG HA EGY ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLET ENNEK ELLENÉRE MÉGIS ÚGY DÖNT, HOGY HORN GYULÁRÓL SÉTÁNYT NEVEZ EL, AKKOR TÖRVÉNYT SÉRT.
Erre mutatott rá a Sára Botond főispán által vezetett Fővárosi Kormányhivatal, s felszólította a fővárosi önkormányzatot, de eredménytelenül. Többszöri sikertelen kísérlet után törvényességi felhívást intéztek a fővároshoz, hogy szüntessék meg a törvénytelen állapotot, és töröljék a Horn Gyula sétány nevét.
A Fővárosi Közgyűlés a legutóbbi ülésén viszont „lazán” úgy döntött, hogy nem tesz eleget a törvényességi felhívásnak, és nem változtatja meg a sétány nevét.
A további részletektől eltekintek – hiszen ezekről, köztük Felföldi Zoltánék ügyes akciójáról már korábban írtam lapunkban (Most akkor komolyan vesszük vagy viccelünk a rendszerváltással?, március 29.).
A jó hír az, hogy a Fővárosi Kormányhivatal nem hagyta annyiban, és bírósághoz fordul a főváros teljességgel jogellenes lépésével kapcsolatban.
Ez az egyetlen helyes eljárás. Nem szabad és nem lehet hagyni, hogy a Karácsony Gergely – és persze a háttérben Gyurcsány Ferenc – által vezetett főváros a jogszabályokat semmibe vegye.
EZT A KÉRDÉST KULCSKÉRDÉSNEK TEKINTEM, EBBEN A NEMZETI OLDALNAK OLYAN KŐKEMÉNYNEK KELL LENNIE, MINT A BETONNAK.
Itt ugyanis nagy az erkölcsi tét, egyszerre két kérdés forog kockán: megvédjük-e a rendszerváltás szellemiségét, másfelől pedig megvédjük-e a jogállamiságot Magyarországon?
Ugyanis van mit pótolnunk: Magyarországon a rendszerváltás úgy zajlott le – jó, ha ezt a fiatalok tudják –, hogy lényegében véve a diktatúrát irányító politikai elit egyetlen tagjának sem görbült egyetlen haja szála sem, de még erkölcsi elítélésben sem volt igazán részük. Úgy zajlott le 1989–1994 között a rendszerváltás Magyarországon – most kifejezetten személyi szempontból nézve –, mintha mi sem történt volna, pusztán a Németh-kormányt felváltotta az Antall-kormány, és punktum. A nagyérdemű közönség – jobb esetben az állampolgárok – pusztán azt érzékelhették, hogy a kormány összetétele megváltozott, de mindenki más az állampárti időszakból a helyén maradt, továbbá hatalmas gazdasági válság alakult ki az országban, másfél millió ember veszítette el a munkahelyét.
A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS ÚGY ZAJLOTT LE, HOGY AZ ÁVÓ RETTEGETT FŐNÖKE, AZ EMBEREK TÖMEGEIT AZ ANDRÁSSY ÚT 60.-BAN MEGKÍNZÓ, SOK ESETBEN HALÁLBA KÍNZÓ PÉTER GÁBOR MINDENFÉLE SZÁMONKÉRÉS NÉLKÜL, ÁGYBAN ÉS PÁRNÁK KÖZÖTT HALT MEG 1993-BAN.
A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a titkosszolgálatok átszervezését Antall József arra a Galambos Szilveszterre és társára bízta, aki a rettegett III/III-as, belső elhárítási osztály vezetője volt. (Galambos is ágyban és párnák között halt meg 2002-ben, miközben kényszerítés és zsarolás által beszervezett, soha senkiről nem jelentő, szerencsétlen sorsú ügynökök neveivel még ma is dobálóznak.)
A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy az 1956-os forradalmárok kivégzésében vezető szerepet játszó Biszku Bélát egy teljes véletlennek, illetve Skrabski Fruzsina trükkös interjújának köszönhetően lehetett valahogyan bíróság elé állítani, de már későn.
És a magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a nemzeti vagyon privatizációját az a Csepi Lajos vezette és irányította, aki a KISZ-ben töltött be vezető pozíciót.
ÉS A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS ÚGY ZAJLOTT LE, HOGY GYURCSÁNY ÚGY SZEREZHETTE MEG TRÜKKÖSEN ÉS LÉNYEGÉBEN INGYEN AZ ŐSZÖDI KORMÁNYÜDÜLŐT, HOGY ERRŐL SZILVÁSSY GYÖRGGYEL MINT AZ AKKORI BOROSS-KORMÁNY HELYETTES ÁLLAMTITKÁRÁVAL ÁLLAPODHATOTT MEG, AKIVEL EGYÜTT DOLGOZTAK VEZETŐKÉNT A KISZ-BEN.
Nem folytatom, mert minek.
Csak annyit mondok: van mit bepótolnunk.
A főváros ezer sebből vérzik, tehetségtelenek, korruptak és hazudnak, de még jogsértők is, hiszen egy kommunistáról akarnak törvénytelenül sétány elnevezni.
Ha most nem állunk a sarkunkra, akkor már soha.
Ha pedig a Fővárosi Közgyűlés továbbra is jogsértő módon cselekszik, akkor azt fel kell oszlatni.
Dixi!
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: MTI-Honéczy Barnabás
