Kettős fronthatás

„Nem tabu többé az EU megreformálása”, mondta Emmanuel Macron, Franciaország magát centristának mondó, a globalista nemzetközi elit favoritjaként befutó elnöke Angela Merkel német kancellárral közös sajtótájékoztatóján. Macron választási győzelmét az alternatív média keserűen fogadta. „Franciaország vesztett”, mondja egy forrás, míg egy másik a világbékére nézve súlyos veszélynek látja megválasztását, egy harmadik szerint Franciaország nem elnököt, hanem bankárt választott. Volt cikk, ami álcázott színes forradalomnak minősítette Macron győzelmét. Ebben a megvilágításban Macron szavai korántsem megnyugtatóak. Mégis, érdemes ebből a megnyilvánulásából mint jelenségből kiindulnunk a nagyvilág mai eseményeinek megértéséhez, ugyanis, mint egy neves montreáli történész professzor alternatív médiában megjelent írásában mondja: „Franciaország mindig is különösen érzékeny volt az Amerikai hegemóniára”. Olyannyira, hogy maga az „egypólusú világrend” megnevezés is Franciaországban keletkezett.

Az EU reformja jól hangzik az unióban élők számára. Akárcsak Donald Trump amerikai elnök erős mondásai az amerikaiaknak. „Tényleg azt hiszik, hogy a mi országunk ártatlan?” Ez volt Trump elnök talán legerőteljesebb kiszólása, amely egy, az oroszokat kritizáló interjú keretében hangzott el. A példa azért kirívó, mert a már történelmi múlttal bíró amerikai erkölcsi felsőbbrendűséget mint nemzetközi beavatkozási jogalapot kérdőjelezi meg. Mint láthattuk Trump elnök választási ígéreteihez képest megtett fordulatát, írja egy alternatív elemzés, ez és a hasonló kiszólások nem a politikai irány új alapját jelentik, hanem a közhangulat csillapítását szolgálják, hogy a lakossági támogatás híján is folytatható legyen a status quo-t őrző eddigi politika.

Pozíciójának őrzéséért igen aktívan lép fel az Egyesült Államok, szövetségeseivel karöltve. Az „álhírek napján”, ahogy egy alternatív elemző oldal fogalmazott, a fősodratú média azt tette közzé, hogy Szíriában a kormány tömeges kivégzéseket hajt végre, és a nyomok eltüntetése végett elégeti egy erre épített krematóriumban a holttesteket, így az amerikai katonai beavatkozás emberiességi okokból elodázhatatlan. Az ezt alátámasztani hivatott képeknek nincs információtartalmuk, bizonyító erejük pedig végképp nincs, mondja számos szakértő az alternatív média felületein.

Hasonlóan vélekednek a napokban történt kíbertámadással kapcsolatban, amelyért – szintén az „álhírek napján” – Észak-Koreát igyekeznek felelőssé tenni, illetve azokat a számítógép használókat, akik nem telepítették a Microsoft legújabb rendszerét. A kíberfegyvert az amerikai NSA-től lopták el hekkerek. A Microsoft elnöke szerint a kíberfegyvert hagyni ellopni olyan, mintha az USA hagyná, hogy Tomahawk rakétáit lopja el valaki. Van alternatív szerző, aki szerint egyrészt az NSA volt a felelőtlen, hogy nem védte jobban alkotását, másrészt felveti, hogy ugyan mi végre készített ilyen fegyvert az amerikai nemzetbiztonsági hatóság. Oroszország és Kína ellen tervezte-e esetleg bevetni, például nukleáris elhárítási rendszereik megbénítására, hogy sikeresen lehessen nukleáris megelőző csapást mérni rájuk?

A harmadik álhír ugyanezen a napon az volt, hogy Trump elnök Lavrov orosz külügyminiszterrel tartott tárgyalása során államtitkokat árult el az orosz félnek. A teremben jelenlévő amerikai McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó is határozottan cáfolta a Washington Post anonim forrásokra hivatkozó állítását, mire élcelődött is az alternatív média, hogy megvan, McMaster személyében, a legújabb orosz ügynök, készülhetünk az ellene irányuló kampányra.

Mint ahogy az oroszellenes cikkáradat nem enyhül a fősodratú sajtóban, az alternatív média is kitüntetetten foglalkozik a témával. Több cikk szerint az oroszellenesség hátterében az áll, hogy Oroszország nem engedett szabad kezet az USÁ-nak a szíriai konfliktusban. Először 2013-ban diplomáciai beavatkozásával elérte, hogy a szír kormány beszolgáltassa a vegyi fegyver készletét, elejét véve az amerikai katonai beavatkozásnak. Másodszor 2015 őszén a szír kormány felkérésére beszállt a konfliktusba, megelőzve az amerikai légtérellenőrzés bevezetését. De valójában már 2007-ben célkeresztbe került Putyin elnök müncheni biztonsági konferencián tett kijelentése miatt. Itt beszédében azt mondta: vége az egypólusú világrendnek.

Az oroszellenes kampány egyik központi eleme a fősodratú narratívájában az, hogy Oroszország meghekkelte az amerikai választásokat a demokratapárti anyagok ellopásával és nyilvánosságra hozatalával. Ma jelent meg több írás is az alternatív médiában, ami a nyilvánosságot adó Wikileaks vezetőjének, Julian Assange-nak a folyamatos állítását támasztja alá, miszerint nem külső féltől, hanem demokrata párti belső kiszivárogtatótól kapták a közzé tett, botrányos anyagokat. Ugyanis a demokrata választási stábban számítógép szakértőként dolgozó, meggyilkolt 27 éves Seth Rich bizonyíthatóan kapcsolatba lépett a Wikileaksszel. Ezt a család által felkért magánnyomozó – korábban gyilkossági nyomozóként dolgozó rendőr – állítja. Ennek kiegészítéséül felemlegeti az alternatív média, hogy az ügyben hivatalosan eljáró rendőr a gyilkosság után öt héttel váratlanul nyugdíjazását kérte, illetve, hogy egy nyilvánosságra került levelében Hillary Clinton azt írta John Podesta kampányfőnöknek: a kiszivárogtatót példásan meg kell büntetni. De ha már Trump elnök esetleges orosz kapcsolatairól beszélünk, az alternatív média is felkapta azt a holland dokumentum filmet, amely szerint Trump elnök orosz alvilági pénzek és összeköttetések segítségével stabilizálta bő másfél évtizede megrendült anyagi helyzetét.

Ilyen viharos fejlemények mellett elkel a lakossági feszültség levezetését szolgáló államfői kiszólás. Ez önmagában azonban nem ad elég biztos cselekvési szabadságot. A fősodratú sajtó kevéssé szellőztette, az alternatív média azonban határozott riadót fúj már több éve amiatt, hogy szerintük az USÁ-ban a mindennemű rendfenntartó erőket a hazai lakosság elleni bevetésre készítik fel, mind fegyverzetében, mind kiképzésében. Noha az amerikai hadseregre vonatkozó törvény, a „Posse Comitatus” szerint a hadsereg belföldön nem vethető be, rendelkezésre állnak kiskapuk amelyekkel – az amerikaiak számára szent – alkotmányba foglalt passzus felfüggeszthető, megkerülhető. Vigyázó szemünket Macron Párizsára és Merkel Németországára vetve drukkoljunk, hogy ezúttal az alternatív média egyik híradása bizonyul álhírnek. E szerint ugyanis ezt az amerikai mintát másolja Németország, hogy az esetleges lakossági lázadások ellen hathatósan tudjon fellépni.

A status quo védelmében nagy erők mozognak a világ porondján, a nemzetközi és hazai lakossági közvéleményt bármi áron igyekeznek ennek támogatására megnyerni. Hogy ez az internet korában sikerülhet-e az bizonytalan, és a világrend változóban van. Az nyilvánvaló: ez nem kezdő politikusoknak való pálya, és nekünk, egyszerű állampolgároknak is minden klasszikus műveltségünkre, történelmi ismeretünkre szükségünk lesz ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk.

 

Közpénzen kitartottak

Az egyik politikai ambíciókat dédelgető oligarcha által felvásárolt és választási propagandára összpontosító tévé csatorna bemutatta, vagy inkább lejáratta a miniszterelnöki posztra áhítozó Vona Gábort, Botka Lászlót és Karácsony Gergelyt.

A jelöltek szavaiból kiderült, hogy a Jobbik és az MSZP aspiránsai csak percekig dolgoztak a gazdasági életben. Vállalati tapasztalatokat nem szereztek. Más irányú végzettségük elméleti hozamát is félredobták, helyette politikai pályára léptek.

Törekvésüket nem igazolhatja a regnáló miniszterelnökkel történő összehasonlítás, hiszen 1989-90-es években gyors rendszerváltásra volt szükség, ahol a párt- és államapparátust újonnan kellett kialakítani. Az akkori egyetemistákat a történelem szólította politikai cselekvésre. Az említett média átlátszó módon próbálta felemelni a jelölteket, a rendszerbuktatók és a szovjet csapatok kiküldőihez.

A gyakorlati vállalati élethez nem értő emberek saját házuk táján tettek önvallomást járatlanságukról. Jelenlegi politikai státuszukban nem lett volna megterhelő, ha tudatlanságukat szorgos tanulással bepótolták volna. Szórakoztató, hogy a mai napig nem tudják megkülönböztetni a vállalati költségeket a nyereségtől, és az annak adójából keletkező közpénztől. Így aztán fel sem tudják fogni, hogy az MVM CÖF-CÖKÁ-nak adott támogatása nem a civil szervezet javára történt. Az átutalt összeget a vállalkozási szerződések analógiája szerint közhasznú, a közjóra irányuló munkavégzéssel, önkéntes munkával kiegészítve, konkrét eredmények létrehozására kötelező fordítani. A magukat tényleges munkától notóriusan távol tartó miniszterelnök jelöltek, ideértve a privatizációs banki pénzen vett vőlegényt, GYF-et is, alkalmatlanok az ország vezetésére, a gazdaság átlátására, ők önös érdekeik mentén a szónoklás és az emberek félrevezetésének mesterei.

Az ellenzéki pártok és az őket irányító médiumok felfedték valódi arcukat a civilekkel kapcsolatos egyoldalú érdekeik vonatkozásában. Bizonyították, hogy a gazdasági érdekek és az ehhez kapcsolódó társadalmi felelősségvállalás elválaszthatatlan fontosságát, ha kell, képesek tudatosan eltorzítani. Egy vállalat, legyen az államé, vegyes érdekeltségű, vagy tisztán magáncég, elképzeléseit hatékonyan úgy tudja érvényesíteni, ha nyereségérdekeltsége mellett megnyeri fogyasztói/vásárlói szimpátiáját, amit azzal is aláhúz, hogy jelzi, a polgárok életviszonyait nemcsak gazdasági, hanem a mindennapok jobbá tételével is segíti. Költségeibe építi a szolidaritást támogató elemeket, jótékonyságot gyakorol, az általa fontosnak tartott célok megvalósításához hozzájárul.

A modern társadalmak pontosan regisztrálják és statisztikailag is kimutatják, hogy a vállalatok által civil szervezeteknek nyújtott támogatások az önkéntes munka hozzáadásával minimum megduplázódnak. Amikor az MVM alaptevékenysége mellett gondol a civilizáció színvonalának emelésére, támogatja az oktatást, a nevelést, általában a kultúrát, vagy éppen a polgári közösségek létrehozását, aktív működtetését, esetünkben pedig a gyermekétkeztetés minőségével kapcsolatos törekvéseket, pozitív kisugárzással magára irányítja az emberek figyelmét.  Növelni tudja várható bevételeit és a képződő nyereségen keresztül nagyobb mértékű adót tud a költségvetésbe juttatni.

Minden vállalat számára követendő lenne és reméljük lesz is, a közjóért munkálkodó civil szervezetek támogatása. Tisztességes út ez azzal szemben, amikor vállalati vezetők kreatív könyveléssel eltagadják képződő nyereségük egy részét, így csökkentve adózási kötelezettségeiket.

A Magyarországon működő multinacionális cégek hirdetések ezreivel, magas költségek árán növelik bevételeiket. A különbség az MVM és köztük, hogy kisebb mértékben vállalnak szolidaritást a magyarországi emberek sorsáért, persze tisztelet a kivételeknek. A döntő elem mégis az, hogy ők nyereségüket kiviszik az országból, míg az MVM magyar vállalatként beruházásokra költi, példának okáért, hozzájárul a rezsicsökkentés megőrzéséhez (lásd Paks).

A pusztán pártpolitikai célokat kergetők maguk előtt tolják röntgenképüket. Ebből kiderül a polgárokat kijózanító diagnózis, hogy megélhetési, kontraszelektált politikusokat láthatunk. Ezen emberek közül sokan hálát adhatnának a „sorsnak” szabadlábon folytatható életükért.

Mielőtt elragadna a 2002-2010 közötti, ma korrupcióról zengő, de abban az időben szorgalmasan gazdagodók szabad rablású szerzésével szemben érzett hangulat, inkább a nehezen értő médiumok által feltett, szerintük megmagyarázhatatlan kérdésekre adnék választ.

Mit jelent a civilitika, a népfelség elvére támaszkodó, megalapozandó, kisegítő tudományág?

Európa polgárai felismerték, hogy a képviseleti demokrácia eredményes fenntartásához szükség van a választópolgárok hatékony és folyamatos, konstruktív és ellenőrző közreműködésére. Azaz az emberi sorsok közvetlen ismeretére, a társadalom tagjainak cselekvőképes, sokszor azonnali reagálására. A civilek feladatai nem érhetnek véget azzal, hogy napi munkájukat elvégzik a foglalkoztatóik elégedettségét abszolválva. Ennél többet kell tennünk, hogy biztonságosan élhető jelenünk és jövőnk legyen. Szükséges a megválasztott kormányzáshoz társítani mindazt a plusz munkát, amit bérrel nem lehet és nem is kell megfizetni.

Milyen feladatokról beszélünk:
– Mindenekelőtt az európai zsidó-kereszténycivilizáció tovább építéséről
– Európa őslakosságának megőrzése, népesedésének felgyorsításáról.
– A tízparancsolatra épülő erkölcsi alapelvek követéséről.
– Az önkorlátozott nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett az EU nemzeteinek erős szövetségi rendszerének karbantartásáról.
– Biztonságos katonai védelmi rendszer kialakításáról.
– A béke megőrzése, ennek érdekében a világban élő nehéz sorsú emberek felé a szolidaritás gyakorlásáról.
– Az EU intézményrendszerének egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele, a polgári kezdeményezések teljes körű figyelembe vételéről.
– Az országok különböző érdekeinek egyeztetéséről, egyenlő mércék mellett, szabadság az államoknak, ezzel szabadság az állampolgároknak.

Ismerjük az EU sok tekintetben bürokratikus rendszerét. Olyan konstruktív polgári közösségre van szüksége az Uniónak, amely meghatározó erővel közvetítheti az aktuális emberi sorskérdéseket. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy magyar-lengyel kezdeményezésre megszervezzük a Szellemi Honvédők uniós szintű mozgalmát. Európa polgárai egyéni szabadságjogukat csak olyan közösségben tudják megélni, ahol szavukra figyelnek.

A civilitika, figyelve a polgárok konstruktív véleményét, érzékeny a politikára, a társadalmi életben zajló gyakorlatot elemzi, majd irányt mutat a megoldásokhoz, amelyhez háttérként a demokrácia lényegét, a népfelség elvét állítja.

Az ATV azt is kérdezi, mit jelent a komplettált ételek fogalma?

A szövegkörnyezet élcelődő szándékát nem boncolgatom, de a megvilágosodást szakmai igénnyel segítem. Előre bocsájtom, hogy nehezményezzük, hogy az MVM által támogatott civil missziónknak ez a része méltatlanul elsikkadt az ellenzéki média berkeiben. Szakmai hátterünket aláhúzhatja, hogy jómagam 13 éven át vállaltam irányító szerepet Budapesten, 200.000 gyerek napi háromszori étkezéssel történő ellátására. A szakmában elismert mesterszakács édesapámmal együtt olyan receptúra és technológiai könyvet készítettünk, amely évtizedekig szolgálta és talán ma is szolgálja a gyermek étkeztetőket.

Komplettáltnak nevezhető az az ételféleség, amely az élettanilag szükséges, táplálkozásbiológiailag előírt fehérje-szénhidrát-zsír összetevőkön kívül kiegészül vitaminokkal és az ásványi anyagokkal. Így például, ha egy hagyományos fasírtba zöldségfélék is bekerülnek, elérhetjük a komplettált étel meghatározásának fogalmát. Természetesen, amikor az ország önkormányzatainak felajánljuk receptúra gyűjteményünket, az tartalmazza a rántás nélküli főzelékek, levesek számtalan variációját. Száznál is több ételféleségről beszélünk, például a tejes ételek gyümölcsös változatairól, a rostos zöldség és gyümölcslevek újszerű felhasználásáról, a komplettált tésztaféleségekről.

Szakmai hátterünkkel és munkánkkal eredményessé kívánjuk tenni a gyermekélelmezést folytató vidéki önkormányzati konyhák pályázatait, amelyek a technológiai és technikai fejlesztésekre kiírt, uniós és kormányzati támogatásokra irányulnak.

Hasznos meglátásnak gondoljuk az önkormányzati konyhák második műszakjának bevezetését, amely a gyorsfagyasztásos technológia alkalmazása mellett lehetővé teszi új munkahelyek helybeni létrehozását, a konyhák környezetében termelő családi és kisvállalkozások termékeinek frissen történő felhasználását rövidített értékesítési lánc keretében.

Amennyiben ismeretterjesztésünkre felfigyelnek az országban lévő önkormányzati konyhák, mint ezt Nógrád megyében megtették, az előbb említett előnyök mellett lehetőség nyílik közmunkások átképzésére, a kismamák és életerős nyugdíjasok bevonására a munka világába.

A Tisztelt Olvasó, ha törekvéseinken elgondolkodik, talán világossá válik, hogy mi a különbség a közjó céljait követő, társadalmat építő civilek és a hataloméhes politikusok érdekei között. Ha szolgai módon utánozni szeretnénk plakátjaikat, azt írhatnánk: „MI dolgozunk, ŐK hazudnak”. Megjegyezzük, hogy a CÖF ismeretterjesztő plakátjait támadó ellenzéki pártok vezetői, jogerős ítélet formájában, minden perben vesztesnek bizonyultak.

Az ellenzéki pártok és a nyakukba ültetett szuperegoisták által fizetett médiumok egyértelműen a nemzetépítés ellenségei, egyetlen céljuk, hogy a pénz erejével elfoglalhassák országunk hatalmi pozícióit.  Követőik a szervilis pártvezérek, akik Péter fillérekért a haza elárulására is képesek, érzik, hogy a 2018-as választás valóban végső harcuk lesz, ami után látni fogják, hogy rájuk csukódik a pártpolitikai hulladékgyűjtő fedele.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

 

Nyílt levél Frans Timmermansnak

 Alelnök úr!

Szeretném a gondolataimat négyszemközt megosztani önnel, de erre nyilván semmilyen esélyem sincs. Nincs esélyem rá, hogy Soros György módjára befolyásoljam az ön véleményét, mert Soros és köztem nagy a különbség. Magam ugyanis nem vagyok milliárdos, így nincs hatalmam. Ráadásul nem vagyok amerikai, sem pénzügyi szakember, sem spekuláns. Csupán egy európai, tisztességes, értelmiségi állampolgár vagyok, és többek között az én bőrömre megy az önök Sorossal folytatott játszmája. De ez a tény valószínűleg nem érdekli önt, önöket.

Így hát nyílt levélben üzenem önnek: kérjen nyilvánosan bocsánatot annak az országnak a polgáraitól, amelynek miniszterelnökét ok nélkül megvádolta antiszemita hang használatával!
Ön nyilvánosan megsértette a hazámat!

Nem kívánom felsorolni azokat a lépéseket, amelyeket a megvádolt miniszterelnök vezetésével működő kormány és a parlamentünk tett az antiszemitizmus ellen. Tartok tőle ugyanis, hogy ezek a tények ugyanúgy nem zavarnák, mint ahogy Magyarország miniszterelnökének legutóbbi deresre vonási kísérlete alkalmával sem zavarták önt azok a tények, amelyek szándékos vagy tudatlanságból eredő félremagyarázásával ön hazánkat lejárató beszédet tartott az unió parlamentjében.

Alelnök úr! Ön iskolázott ember. Szíveskedjék nyilvánosságra hozni, hogy az „amerikai pénzügyi spekuláns” jelzős szerkezetből melyik az a szó, amelyikből ön és a lakájmédiájuk jeles képviselője antiszemita hangot vél felfedezni? „Amerikai” legjobb tudomásom szerint az az ember, aki az USA-ban él, és/vagy amerikai állampolgársággal rendelkezik. „Pénzügyi” ismeretekkel általában a banki és befektetői szféra zsonglőrjei büszkélkednek. A „spekuláns” pedig a Tudományos és köznyelvi szavak magyar értelmező szótára szerint nem más, mint a „nehéz gazdasági helyzetet, áruhiányt, mások megszorultságát kihasználó, nyerészkedő üzér, árdrágító”.

Uram, hol véli ebben a három szóból álló összetételben felfedezni az antiszemitizmus leghalványabb jelét? Ha mégis képes rá, az antiszemitizmus bizony önnél érhető tetten.
Igaza van, „rettenetes, hogy ez a jelenség (ti.: antiszemitizmus) még mindig létezik Európában”. Hozzáteszem, még rettenetesebb, hogy az unió vezetői körében létezik a jelenség. Hiszen önnek, önöknek az agyában váltott át egy teljesen más értelmezési dimenzióban létező kifejezés antiszemita jellegűvé. Számomra, számunkra tehát az ön értelmezése tűnik antiszemitának. És ez a rettenetes.

Arról nem is beszélve, hogy ön azt állítja, azért nem reagált a vitában azonnal a miniszterelnökünk kijelentésére, mert ha hagyta volna magát provokálni, az elvitte volna a témáról a fókuszt. Ezt akkor és ott nem akarta. Nem érzi ennek az állításnak a nevetséges voltát? Ugyan milyen témáról vitte volna el a fókuszt, ha ön intelligens ember és tisztségviselő módjára lehetőséget adott volna miniszterelnökünknek, hogy válaszoljon az ön valóságtól elrugaszkodott vádjára? Magyarország meggyalázása volt a vitában a téma. Láttuk, hallottuk. Attól tartott, hogy ezt a folyamatot akasztotta volna meg? Bravó! Ön igazán figyelmes uniós tisztségviselő.

De nem inkább arról van szó, hogy a vita utáni napon Sorossal történt találkozón vetette fel egy éles elme, hogy mivel nincs valós tényeken alapuló észérv, amellyel folytatni lehetne a minősíthetetlen gyalázkodást hazánk ellen, ezért elő kellene venni a mindig beváló antiszemita-kártyát? Mindegy, hogy nincs alapja, de jól hangzik.

Egyébként is elkeseredésre ad okot, amit a vitában láttam. Sok liberális képviselő hozzáállása közös európai érdekeink­hez egyenesen elképesztő. Kikre bíztuk mi Európa sorsát? Amerikai pénzügyi spekuláns által befolyásolt, elvakult vagy éppen megvásárolt funkcionáriusok sokaságára? Ráadásul ezért a gyalázkodásért még fizetünk is önöknek. Mi, európai állampolgárok, akiket önök lenéznek, sértegetnek, utasítgatnak, gyaláznak. Hát ezért szólítom fel arra, hogy legalább kérjen bocsánatot tőlünk, akiket mélyen megsértett önelégült, ostoba vagy érdekek mentén megfogalmazott kijelentésével.

Dr. Bencze Izabella

Magyar Idők
http://magyaridok.hu/velemeny/nyilt-level-frans-timmermansnak-1666384/

 

 

Felségjel nélküli berepülő

A polgárok felháborodásuk mellett jelzik, hogy a Soros Györgynek muzsikáló ellenzéki sajtó zagyvaságaira nem érdemes figyelni, hazugságaikat olvasni idő és pénzkidobás. A tények, dátumok, számok elcserélgetése előírt feladatként köszönnek vissza, bizonyossá válnak a hazaárulás napi teendői, úgy tűnik, hogy a bértollnokok megélhetésüket másként nem tudják biztosítani. A klasszikus liberalizmust álruhába öltöztető neoliberalizmus közvetítői csapdába estek, vergődve keresik a menekvést. Ez már késő, mert a világválság szélére sodorták az emberiséget, levetett cuccukra legfeljebb a Vaterán találhatnak vevőt. Hiánypótlásként az amerikai tőzsdecápa „határok nélküli nyílt társadalmát” kínálják, szabadságot könnyedén behelyettesítve a szabadosság romboló eszmeiségével. Eljutottunk a “sorosizmusig”, melynek kitalálója ötletét, eszmei terrorként kívánja ránk sózni.

A görög demokrácia sajátos fabrikált értelmezését látjuk, amikor a demokrácia klasszikus fogalmát és gyakorlatát a feje tetejére állítják. Hozzáfogtak a „sorosizmus” exportjához. Jelszavuk: eszi, nem eszi, nem kap mást. Az eszme jellegzetességei igazolják a valódi célt, a világ feletti uralom megszerzését. Történelmi hasonlatként felhozhatnánk a Hitler által dédelgetett nácizmust, avagy a bolsevikok szándékát, Lenin és Sztálin istápolása mellett.

Nézzük a „sorosizmus” jellemzőit:

  • A globális pénzhatalmat kiszolgáló kormányzás, melynek szívességi ellentételezése a regnáló hatalom életben tartása vagy fordítottjaként az ellenzék pénzhatalmi eszközökkel történő kormányra juttatása.
  • A pénzhatalom folyamatos erősödéséhez a baráti kormányzás cserébe használható bennfentes információkat nyújt, előre megsúgja a tőzsdéket befolyásoló cselekvéseit.
  • A külföldi pénzeken működő civilnek álcázott szervezetek a modernkori gyarmatosítás eszközrendszeréhez tartoznak. Segítségükkel a kiszemelt országokban kialakíthatók a párhuzamos társadalmak, elvehető az őslakosság biztonságérzete.
  • A helyi civilizáció szétzúzása, az újkori népvándorlással és vallási háborúk szításával történik.
  • Tüntetések, terrortámadások, a lakosság megfélemlítése, elvezet a No-Go zónák kialakításához.
  • Lényeges elem a lefizetett médiák rémhírterjesztő működtetése, az eszmét szolgáló népfelség elvét eláruló kiváltságosok jóllakatása.
  • Ezután megjelenik „Soros nagybácsi”, amely a mögötte álló politikai, gazdasági és esetenként katonai túlerővel, olyan rendet teremtett, amely neki és a vele szimbiózisban élő hatalomnak világuralmi pozíciót ad.

Donald Trump választási győzelme legalább időlegesen visszaszorította a tőzsdecápa amerikai nyerészkedését, így aztán fontossá vált számára Afrika, Közel-Kelet és Európa piaca. A hazardőr nem szeret kicsibe játszani, úgy gondolkodik, ha már lúd legyen kövér és az Európai Unió föderális átrendezésére spekulál. Egyre több európai nemzet vezetője felismeri a Brüsszelben asztalra tett cinkelt kártyákat. Elsősorban a V4-ek ellenállása fokozódik. Soros látogatása brüsszeli barátjánál, Junkernél szinte természetszerű, hiszen a hamiskártyások megértik egymást. A mesterségesen kreált CEU ügy porhintés a politikai, gazdasági sakktáblákon sötéttel játszók háttér egyezkedéséhez. Az olasz külügyminiszter, a macedón elnök és még sokan mások kiképző táborként tekintenek a Soros által agyonpénzelt NGO-kra. Mások felforgató tevékenységüket a Nyugat-Európában elszaporodó radikális imámok vezette mecsetek működéséhez hasonlítják.

Elgondolkodtató az Európai Parlamentben egyharmados arányban kimutatott képviselői szimpátia Soros mellett. Lehetséges, hogy az általa esetleg dotált politikusok az évek során hű szolgákká váltak. Ne feledjük, hogy a Brüsszelben élő képviselők egy részének számíthat a zsebükbe juttatott többletjövedelem, megelőzheti hazájuk képviseletét, sőt még az is előfordulhat, hogy pártjuk megkövetelt ideológiájától is jó pénzért elfordulnak.

A lengyel Gazeta Polska klubok és a CÖF-CÖKA kezdeményezésére megkezdett civil misszió aljas és mocskos támadások kereszttűzébe került. A társadalmi felelősségüket komolyan vevő magyar cégeket, a közjót szolgáló civil szervezeteknek nyújtott adományaikat és a támogatást küldő magánszemélyeket is támadják. Az ellenzéki erő célja, masszává gyúrni a civil társadalom szereplőit, elhitetni, hogy csak az a civil szervezet, amely éjt nappallá téve támadja a kormányt. Az utcákon fizetett tüntetéseket látunk, amelyek mögött kétes figurák állnak, arra várva, hogy mikor lehet egy államellenes puccsot kirobbantani. A félrevezetett, békés fiatalak tüntetésről történő távozása után láthatjuk, hogy a búzában megtermett az ocsú is. A magyar rendfenntartók, a rendőrség türelmes hozzáállását illik megköszönnünk. Németországi és francia példák mutatják, hogy hasonló megmozdulásokon az ottani rendőrség fellépése nem nélkülözi a brutalitást. A jogállamiság eszközei azonban biztosíthatnák Magyarországon a műemlékek falát festékkel dobálók és a munkába igyekvő emberek mozgását megakadályozó néhány száz fiatalember szigorúbb felelősségre vonását.

A politika lényege az érvek és ellenérvek ütköztetése, az érvek súlya alatt létrejövő megegyezés. A CÖF-CÖKA célja sem más, mint a polgári kezdeményezések széles tárházával, konstruktívan segíteni az EU reformját és ezzel párhuzamosan a várt intézkedések hatékonyságát. Magyar – lengyel kezdeményezésként előkészítjük azt a szimpóziumot, amely a 27 tagország szellemi honvédőink részvételével, ősszel Európai Uniós szinten megalapozza a civilitika tudományágát, amely a népfelség elvét szolgálja. Ezt követően 2018 tavaszán reményeink szerint megalakul az EUCET (az Európai Unió Civil Együttműködési Tanács). Ez a közösség alkalmas lesz arra, hogy tekintélyénél fogva egyengesse a választópolgárok közvetlen véleményének útját az Európai Parlament döntéshozatalához.

A CÖF-CÖKA nem ragad le a politikai és gazdasági jelenségekkel kapcsolatos állásfoglalásoknál. A civil térfélen maradva politikai párt létrehozását céljainkkal ellentétesnek találjuk. Valljuk, hogy van élet a politikán kívül is. Támogatóink segítségével kistermelői közösségeket szervezünk – ilyen Nógrád megyében már 16 működik – a korszerű és egészséges táplálkozás előtérbe helyező receptúra és technológiai leírásokat biztosítunk a falusi önkormányzati kezelésben lévő gyermekélelmezést nyújtó konyháknak. Az új táplálkozás-élettanilag komplettált ételféleségek elkészítését mesterszakácsunk helyben betanítja.

A falusi közkonyhák második műszakjának bevezetését szorgalmazzuk, ahol a közmunkások átképzése mellett nyugdíjasok, csökkentett munkaidőben kismamák lesznek foglalkoztathatók. Az itt gyorsfagyasztási eljárással készített ételek, nemcsak a közétkeztetésben, hanem a kiskereskedelemben is értékesíthetővé válnak.

Partnereink érdekeit szem előtt tartva hirdetésekkel kérjük Magyarország adófizetőit, hogy a közjót szolgáló civil egyesületeknek adományozzák jövedelemadójuk 1%-át. Fentiekből világossá válik a CÖF-CÖKA többirányú közhasznú tevékenysége. Mindezt felismerte 23 ezer civil egyesület, alapítvány, amely szolgáltató honlapunkra regisztrált, annak érdekében, hogy közös cselekvéssel egymásra találhassunk (www.civilek.hu). Továbbá nem kérkedünk a közel 18 ezer főt számláló szellemi honvédő csapatunkkal, de büszkék vagyunk a határon innen és túl hozzánk kapcsolódó ezernél jóval több közösségi partnerünkre is.

A külföldi pénzekből busásan eltartott NGO-k száma kb. 60 szervezetet foglal magába. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, amely alatt csendesen rejtőzik a Magyarországon bejegyzett OSI a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány. Fő tevékenységüknek a jogvédelmet tekintik, ennek ellenére nem érik el a közhasznúsági fokozatot, így lehetővé válik számukra, hogy éves szöveges beszámolójukat ne kelljen bírósági letétbe helyezni. Ők maguk jelzik, hogy közhasznú tevékenységből nincs bevételük. Minden másfajta bevételüket „egyéb” jelzővel illetik. Nincsenek önkéntes segítőik, főtámogatójuk a külföldön regisztrált Soros-féle beláthatatlan intézményrendszer. Anyagi támogatásban nem szűkölködnek. 2014-ben 15,5 milliárd, míg 2015-ben 22,4 milliárd forintból végrehajtották a rájuk szabott feladatokat. Vezetőjük 57,3 millió forint éves juttatás mellett bizonyosan megfeledkezik a menekültek támogatásáról. A fő kérdés, hogy az OSI jóvoltából kik és mennyiért dolgoznak. Az anyagi juttatás szempontjából érdekeltek-e a HVG, a 444, az Átlátszó, a 24.hu, alternatív médiák vagy éppen az ellenzéki pártok alapítványai által dotált baráti közösségek. Elő hát a farbával!

Szemezgessünk az OSI PC nyelven megfogalmazott céljaiból:

  • Gazdasági átalakítási programok, privatizáció támogatása
  • A nyílt társadalom kialakítását célzó társadalmi átalakulások támogatása
  • Az országokban zajló átalakulásokat elősegítő különböző alapítványi és intézményi programok dokumentációjának gyűjtése, feldolgozása, adatbázisok kialakítása

A lényeg a legitimen működő társadalmi rendszerek ”átalakítása”, megdöntése Soros György receptje szerint. Némi gondolkodás után eljuthatunk a hatalomszerzésre irányuló küldetés leleplezéséhez.

Főszerepre vállalkozott és színpadra lépett egy másik oligarcha is. Ma már tudhatjuk, hogy a bal- és jobboldal egymásra találása valójában két oligarcha cselszövése. A sokakat megdöbbentő Jobbikos pálfordulás lényegi alapjait a pénzes zsákok között lehet keresni. Ha tévednénk, szeretnénk látni az autentikus cáfolatot. Több mint egy hete várjuk a Magyar Nemzet főszerkesztőjétől nyílt levélben kért válaszát kérdéseinkre.  Kiemelten kíváncsiak vagyunk arra, hogy a Jobbik melyik banktól kapott folyószámlahitelt és a hitel mögé ki nyújtotta az ilyenkor kötelező fedezetet.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

Péterfalvi Attila tévedése

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, korábbi adatvédelmi biztos a készülő civiltörvény kapcsán közleményében közölte, hogy az átláthatóság érdekében valóban jegyezni kell a külföldi támogatású civil szervezeteket, de ő ezt az előírást kiterjesztené azokra a belföldi civilekre is, akik a kormányzattól, pártoktól, illetve gazdálkodó szervezetektől kapnak támogatásokat. Péterfalvi indoklásképpen a következőket állítja: a civiltörvény hatálya alá tartozó külföldi érdekcsoportok valóban befolyásolhatják Magyarország politikai és társadalmi életét, ami szerinte nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ám hozzáteszi, hogy a hazai támogatású civil szervezetek is alkalmasak lobbitevékenység, politikai vagy kormányzati propaganda közvetítésére, ezért esetükben is elvárható a teljes transzparencia.

Ez a javaslat megalapozatlan és elfogadhatatlan, mert félreérti a törvénymódosítás szándékát.

Kérdés: miért? Először is, Péterfalvi és a hozzá kapcsolódók figyelmen kívül hagyják, hogy a Fidesz–KDNP által kezdeményezett törvénymódosítás egy konkrét politikai-társadalmi problémára reagál. Ez nem más, mint hogy bizonyos, külföldről, főként Soros György által finanszírozott, magukat civilnek mondó szervezetek különféle eszközökkel megpróbálnak fellépni a törvényesen, legitim módon megválasztott kormány politikájával szemben. Márpedig egyértelmű: egy ország, egy nemzet szuverenitásának alapfeltétele, hogy belső hatalmi viszonyait, közéletét a szavazati joggal rendelkező állampolgárok alakítsák egyénileg, civil szervezeteken, pártokon stb. keresztül, s nem pedig külföldi pénzeken eltartott, fizetett szervezetek zsoldosai.

Éppen ezért jogos elvárás az, hogy a közvélemény megismerhesse, melyek azok a civil szervezetek, amelyek külföldi pénzügyi támogatással a hátuk mögött politizálnak, s avatkoznak be a közéleti folyamatokba, például támadják a kormány migrációs politikáját, külföldi segítséggel pereket indítanak a kormány ellen, kormányellenes tüntetéseket szerveznek és így tovább. Erről és nem másról szól a kormánypártok törvényjavaslata; ebbe belekeverni a törvényesen, magyar pénzekből működő civil szervezeteket teljességgel indokolatlan. S hogy a külföldi támogatások nyilvánossá tétele mennyire természetes és nem ördögtől való elképzelés, azt nem más bizonyítja, hogy a világ számos országában fogadtak már el hasonló tartalmú törvényeket. Többek között a következő országok: Amerikai Egyesült Államok, Izrael, Oroszország, Ausztria, Egyiptom, Azerbajdzsán, Mexikó, Pakisztán, de emellett Lengyelország, Románia, Macedónia is hasonló lépéseket tervez.

Másodszor, Péterfalvi Attila bővítési javaslata politikai-társadalmi szempontból is tarthatatlan. Ugyanis elfelejti azt a nagyon evidens tényt, hogy a civil szervezetek lényegük szerint nonprofit, tehát nem gazdálkodó, nem profitszerzésre törekvő képződmények, így evidens módon támogatásra szorulnak. Működésük elemi alapfeltétele tehát, hogy állami támogatásokért pályáznak, illetve piaci szereplőktől és magánszemélyektől fogadnak el pénzeket. Ez jellemző a belföldön működő, belföldi pénzekből élő civil szervezetek szinte mindegyikére Magyarországon, de nem csak Magyarországon.

Egy, az európai országok civil szerveződéseivel foglalkozó szakanyagból kiderül, hogy az államtól való függés szempontjából három modell figyelhető meg: kiegyensúlyozott viszonyok vannak állam és a civil szféra között az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Írországban és Spanyolországban; Németországban és Svédországban az államtól való függetlenség a meghatározó, míg Ausztriában, Dániában, Finnországban és különösen Franciaországban az állammal való szoros kapcsolat és együttműködés a jellemző. Külön kiemeli a szerző, hogy Ausztriában a civil szervezetek kialakulásában (!) és működésében az egyházak és a pártok (!) befolyása figyelhető meg. (Geszti Judit: Civil társadalom, civil szervezetek és az Európai Unió. EU Working Papers, 3/2003)

Tehát mit is javasol az elnök úr ebben az esetben? Azt, hogy minden civil szervezet minden fórumon és minden megjelenésekor írja ki magára azt, ami szerte Európában is evidens és magától értetődő: az állami támogatást. Ez olyan, mint amikor egy SZTK-fogorvosi rendelőben a fogorvosnak ki kellene tűznie magára egy cetlit, hogy „én fogorvos vagyok, és az államtól kapom a fizetésem”, vagy a postásnak, hogy „én postás vagyok, és a postától kapom a fizetésem”. Ennek így semmi értelme és semmi kézzelfogható haszna nincsen. Az pedig, hogy a céges támogatásokat is fel kellene tüntetnie az összes civil szervezetnek, végképp nonszensz, hiszen a polgári szerződések titkossága már a polgári törvénykönyvben is alapkövetelmény.

S harmadszor, Péterfalvi azt írja, hogy „a hazai támogatású civil szervezetek is alkalmasak lobbitevékenység, politikai vagy kormányzati propaganda közvetítésére, ezért esetükben is elvárható a teljes transzparencia”.

Igen ám, csak egy baj van: minden magyar állampolgárnak, s így minden, magyar állampolgárok alkotta civil szervezetnek is joga a közéleti tevékenység. Ez nem gyanús tevékenység, amelyet transzparenssé kellene tenni. Minden civil szervezet politizálhat, ezt tette egykoron a Demokratikus Charta és évekkel később a Magyar Gárda, ezt teszi ma az Eötvös Csoport, s ezt teszi a Civil Összefogás Fórum is. Belpolitikai szereplők, akik saját értékeket közvetítenek és képviselnek (miként 2009-es megalakulása óta a CÖF), amit támogathat kormány vagy egy párt alapítványa, ha úgy érzi, hogy találkoznak és egy irányba mutatnak értékrendjeik. Ettől a civil még civil marad, ha következetesen ragaszkodik választott közéleti, politikai és erkölcsi értékeihez, s nem tör hatalomra. Megjegyzem: a német pártalapítványok is döntően a saját értékrendjükhöz közel álló személyeket és szervezeteket támogatnak nem is kicsi büdzséjükből Németországban és külföldön is. Vajon ki támadja őket vagy a támogatottakat ezért? Válaszolok: senki.

A magyar finanszírozású civil közéleti szervezetek tehát nem propagandát és lobbitevékenységet folytatnak, hanem állampolgárként, honpolgárként alakítják a közéletet.

Fricz Tamás

Magyar Idők
http://magyaridok.hu/velemeny/peterfalvi-attila-tevedese-1617187/

 

 

 

 

Éljünk az emlékezés jogával!

Az állami vagyonvesztések miatt senkit sem vontak felelősségre

Az emlékezés a szervezetnek az a képessége, amellyel eltárol, megőriz és előhív korábban szerzett információkat. De mint mindent, ezt a képességet is lehet fejleszteni vagy éppen gátolni. Ez utóbbit irányított felejtési hatásnak nevezik a hozzáértők.

Ennek lényege az, hogy figyelemeltereléssel, új információk folyamatos adagolásával felejtetni lehet a régi emlékeket. Ezért éljünk azzal a jogunkkal, amit úgy hívhatunk: az emlékezés joga, és ne hagyjuk, hogy egy liberális színezetű irányított felejtési hatás áldozatai legyünk. Sokak szívós munkásságának köszönhetően szinte az egész világot elárasztják a mostani hatalom korrupciós visszaéléseiről szóló híresztelések olyan erővel, amelyek bizony alkalmasak a felejtés intenzív kiváltására. Természetesen, aki visszaél hatalmával, annak bíróság előtt a helye, bármelyik oldalon dobog is a szíve. De azért mégis: éljünk csak az emlékezés jogával, és tegyünk egy kis időutazást.

2008, Magyar Nemzet: „A moszkvai képviselet eladását a legmagasabb szintről irányíthatták” – mondta Horváthné Fekszi Márta, a Külügyminisztérium meggyanúsított egykori államtitkára. Majd így folytatta: „A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő zavaros módon értékesítette a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet több milliárd forintot érő ingatlanját. A vevő előbb fizetett, mint hogy kiírták volna a képviselet eladását. A magyar államot több milliárd forint kár érhette […] az akkori moszkvai nagykövet, Székely Árpád úgy írta alá az adásvételi szerződést, hogy nem volt rá engedélye.”

2010, Magyar Hírlap: „2008. május 26-án a parlament Nándorfehérvár termében a King’s City ingatlanfejlesztését tárgyalta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, Ronald S. Lauder, Fred H. Langhammer, Itzhak Fisher, Joav Blum, Gal Gaye, Bárd Károly ügyvéd, Bajnai Gordon akkori miniszter, Markó Andrea, a PM akkori államtitkára, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja, Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, Daróczi Dávid akkori kormányszóvivő és Radnai György.” A megbeszélésről készült összefoglaló szerint „Gyurcsány Ferenc és a további résztvevők egyöntetűen támogatják a projektet, s támogatásukról biztosították a jelenlévőket”. Ez az ügy híresült el sukorói botrányként, amelyhez a kapcsolódó szerződést a bíróság jogerősen is semmisnek nyilvánította.

2012, Magyar Hírlap: „A kormányüdülőből kihasított őszödi ingatlant Gyurcsány Ferenc – az akkoriban államtitkárként szolgáló egykori KISZ-es pajtás, Szilvásy György aktív közreműködésével – 1994-ben vette lízingbe az államtól, majd azt egy állami vállalat visszabérelte tőle. A jól bevált technológia szerint véletlenül éppen annyiért, amennyi az éves bérleti díj volt. […] A futamidő végén aztán Gyurcsány cége maradványértéken megvásárolta a villát.

Ez ugyan 2003 végén történt, ám a valóságban a tulajdonszerzés csak 2004 decemberében következett be.” Akkoriban a hatályos jogszabályok szerint csak úgy lehetett állami tulajdonú ingatlan tulajdonjogát megszerezni, ha az engedélyt erre a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgatója megadta. Létezik olyan dokumentum, amely tartalmazza az értékesítési engedélyt, csakhogy azt nem Thuma József akkori KVI-vezérigazgató, hanem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Kiss Péter írta alá, akinek az aláírása ebben az ügyletben jogellenes volt.

2012, Hvg.hu: „A csillebérci úttörőtábor tulajdonjogáért 2000-ben indított per a magyar állam nevében eljáró Kincstári Vagyoni Igazgatóság, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium a Magyar Úttörők Szövetsége és társai ellen. A felperes annak megállapítását kérte, hogy érvénytelen az az ajándékozási szerződés, amellyel a Kommunista Ifjúsági Szövetség 1989-ben a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségre ruházta a csillebérci ingatlan tulajdonjogát, és indítványozta az eredeti állapot helyreállítását. […] A 2004-ben született jogerős közbenső ítélet szerint érvénytelenek a 46,5 hektáros tábor elajándékozásáról szóló szerződések.” A csillebérci úttörőtábor ingatlanának tulajdonjoga 15 évi pereskedés után végül jogerősen ismét a magyar államé lett, mert jogellenes volt az ajándékozási szerződés.

Emlékezzünk néhány rendszerváltozás körüli történetre.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egykori jelentése szerint a Gerbaud Ház értékesítése 1991 nyarán hemzsegett a szabálytalanságoktól és a magyar államra nézve kedvezőtlen vállalásoktól. Egyszerű állampolgári ismeretekkel szinte felfoghatatlan mindaz a szerződéses kikötés, amit a befektetők kikényszerítettek vagy elértek az értékesítést végző Állami Vagyonügynökségnél. Az ÁVÜ garanciát vállalt a külföldi szerződő féllel szemben adó-, illeték-, vám- és egyéb tehermentességért, még az alvállalkozók irányába is. Az ingatlant pedig ingyenes mellékszolgáltatásként adták tulajdonba, amire jogszabályi lehetőségük nem volt.

Az egykori MSZMP vagyonelszámoltatása kapcsán az ÁSZ több megállapítást is tett. Ilyeneket: 1988. december 31-én 2641 ingatlana volt az MSZMP-nek. 1990. augusztus 31-re az ingatlanok száma 365-re csökkent. Ennek az elsődleges indoka az volt, hogy nem rendelkeztek 1985 előtti időszakra vonatkozó adatokkal, mert azok például megsemmisültek. A szervezet bevételi forrásainak adatai számszakilag hibásak voltak.

A képzőművészeti alkotásokkal nem tudtak elszámolni, nem tudtak eredetet igazolni. A képzőművészeti alkotásokból az adatok szerint 1988. december 31-én 39 926 000 forintnyi érték volt a szervezetnél. 1988. december 31. és 1990. augusztus 31. között a növekedés értéke ebben a vagyoncsoportban 2 372 000 forint volt, míg a csökkenés 38 561 000 forintnyi… Ugyanilyen jellegű volt a közlekedési eszközök állományának változása is az adott időszakban.

Az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete 2004-ben készült összefoglaló tanulmányában a következő olvasható: „az adatok szerint 12 285 milliárd forint nagyságú induló vagyonnal szemben 6918,4 milliárd forint nagyságú az a bevétel és vagyontömeg, aminek a sorsát – privatizálták, felszámolták – nyomon lehet követni. A vagyon eltűnésének egy részét (10-14 százalék) bizonyos okokkal lehet magyarázni. Ezt is figyelembe véve az induló vagyon csaknem egyharmada (jelen értéken számolva 4000 milliárd forint) viszont minden jel szerint »eltűnt« az elmúlt 13 év alatt. Elemzők szerint ez – az eredeti tőkefelhalmozáshoz hasonló módon – magánvagyonná vált.

Meg kell jegyezni, hogy ez a kalkuláció nem tartalmazza a spontán privatizáció (1988–1990) időszaka alatt bekövetkezett állami vagyonvesztéseket”. Az 1990. évi adatokat 2003-as jelen értéken kell figyelembe venni.

Ezek a tények és adatok már mind ismerősek, elérhetők, valósak. Az is tény, hogy mindezekért büntetőjogi felelősségét senkinek nem állapították meg. Az irányított felejtési hatás pedig működik.

Ne hagyjuk! Éljünk az emlékezés jogával!

Dr. Bencze Izabella

Magyar Idők
http://magyaridok.hu/velemeny/eljunk-az-emlekezes-jogaval-1505317/