Modellértékű volt a kampány

A legfőbb veszély az a XXI. században, hogy a demokráciát mint politikai rendszert felülírja egy újfajta, globális rendszer, amelyet nem a politika hoz létre, hanem a globális piac irányítói, egy pénzügyi és gazdasági „elitokrácia”. A modern társadalmakat legátfogóbban és hálózatosan szervező három meghatározó szféra – a piac, az állam és a társadalom – vonatkozásában a piac tesz szert globális hatalomra; a multinacionális gigacégek és a globális pénzügyi körök együttesen olyan érdekszférát hoznak, hoztak létre, amelyik helyzeténél fogva a nemzeti keretek között működő (nemzet)államok és társadalmak fölé emelkedik.

E globális elitokrácia meggyőződése, hogy a világ gazdasági, pénzügyi, társadalmi és politikai válságai nem kezelhetők máshogyan, mint régi és új, már működő és a jövőben működésbe lépő globális intézmények segítségével, s ezért ebben a folyamatban olyan új működésmódot alakítanak ki, amely alárendeli a demokráciát a globális szempontoknak.

Nem akarják formálisan megszüntetni a demokráciát, hanem olyan politikai eljárásmóddá kívánják azt változtatni, amely felett immáron nem a társadalom, hanem sokkal inkább a globális elit akarata érvényesül. A „felülírás” ebben az esetben tehát azt jelenti, hogy a demokratikus színpadi kellékek megmaradnak ugyan a politikai és a közéletben, de azokat most már nem az állampolgárok választják ki és rendezik be, hanem a globális körök.

Utóbbiak nem azt mondják, és – éppen a demokrácia normatív ereje miatt – nem is merik mondani, hogy a demokrá­ciát sutba kell dobni, hanem az a meggyőződésük, hogy a konfliktusok kompetens kezelését már nem a nemzeti demokráciák tudják megvalósítani, hanem a globális intézmények, főként a globális piaci intézmények. Úgy vélik, a nemzetállami kereteket mintegy meghaladta az idő, ezért kell azokat felülírni.

Ebből fakadóan létrejön a globálissá vált piac és a nemzetállam, illetve a globalizmus és a demokrácia közötti konfliktus. Ezért nem véletlen az, hogy a globális piaci szereplők erősen támadják a nemzetállami kereteket, s azok elavultságáról beszélnek, mert jól tudják, hogy a nemzetállamok felbomlasztása egyet jelentene a nemzeti keretek között működő – tehát véleményük szerint már nem kel­lően hatékony – demokráciák alárendelésével is.

De mit lehet tenni a globalizmus erői ellen, mi védheti meg a demokráciát a globális elit akaratával szemben? Csakis az, ha a nemzetállami demokráciák stabilak, erős, legitim kormányzatokkal rendelkeznek, amelyek elkötelezettek a nemzeti szuverenitás és a demokrácia értékei mellett.

S itt érkezünk el a demokrácia belső, ha tetszik, nemzetállamokon belüli problémáihoz. Ezek közül is az egyik legfontosabb a cikluslogika, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a kormányra kerülő politikusok képtelenek hosszú távon gondolkodni, tervezni és cselekedni.

Márpedig a nemzetállamokat képviselő politikusok csak akkor lehetnek hatékonyak és ütőképesek globális szinten is, ha a demokrácia valóban távlatosan gondolkodó államférfiakat állít egy ország élére, nem pedig megélhetési politikusokat, akik a cikluslogika alapján csak választástól választásig tudnak tervezni, vagyis a saját hatalmuk megtartása és a túlélés vezeti őket. Utóbbi esetben ugyanis pontosan az történik, aminek nem szabadna megtörténnie: hogy a nemzeti politikusok a multinacionális pénz- és piaci tőke kiszolgálóivá és bábjaivá, velejükig korrupttá válnak.

Teszik ezt azért, mert az aligha vitatható, hogy a globális tőke valóban olyan szinten van jelen az országok jelentős részében, hogy már nem a befolyásuk a kérdés, hanem az, hogy melyik kormány és melyik nemzeti politikusgárda az, amelyik képes az állami szuverenitás megóvására.

Aki csak cikluslogikában, vagyis túlélésben és hatalomátmentésben képes gondolkodni, annak számára a globális elit akaratának való alárendelődés egyfajta megoldás, hiszen a globális elit hálás a szervilis kormányoknak és megsegíti azokat, sokféle módon és formában.

Nyilvánvaló például, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök, majd később – nem véletlenül – az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker gyakorlatilag e globális tőke alkalmazottjává vált; a Sziriza eleinte harcos, a független görög útnak elkötelezett vezetője, Alexisz Ciprasz egy idő után beadta derekát az uniós elitnek és a nemzetközi bankoknak.

További példák: a narancsos forradalom (helyesen: a globalista, sorosista hálózat puccsa) után hatalomra került ukrán politikai elit egésze a globális erők kiszolgáltatottja a mai napig, élén Petro Porosenkóval; Dacian Ciolos, aki 2015 és 2017 között egy úgynevezett technokrata kormányt vezetett Romániában, szintén a globális elit lekötelezettje. És akkor még nem beszéltünk Ioannis Papalekas és Mario Monti urakról, akik a Goldman Sachs gigapénzintézet alkalmazottaiból váltak delegált miniszterelnökökké Görögországban és Olaszországban 2011-ben, s áldásos tevékenységük során végig a valóságos kinevezőik, nem pedig a nemzetük és a választópolgárok érdekeit képviselték.

De említhetjük Zoran Zaev macedón miniszterelnököt is, aki készséges kiszolgálója a liberális nemzetközi szervezetek óhajainak. A sor még hosszasan folytatható a volt portugál miniszterelnök, ma ENSZ-főtitkár António Guterrestől egészen Justin Trudeau kanadai miniszterelnökig.

A szuverén politikacsinálás alapvető feltétele tehát, ha egy adott ország politikai elitje túllép a cikluslogikán, és hosszú távra képes tervezni, vagyis nem adja el magát a globális politikai-gazdasági köröknek, nem rendeli alá az akaratát a külső, nemzetközi elvárásoknak. Ez persze nem könnyű kérdés, mert az államférfiúi erények manapság éppen a globális elit iszonyú erős befolyásának következtében egyre ritkábbak.

S éppen ezért kell nagy hangsúllyal kiemelnünk azt a tényt, hogy az Orbán-kormány sem 2014-ben, sem 2018-ban nem csinált úgynevezett választási költségvetést, nem tett a kampányban sem eltúlzott, megvalósíthatatlan ígéreteket. Erről érthetetlen módon kevesebb szó esett a közvéleményben, holott ez egészen új jelenség az eddigi választási éveket és választási kampányokat figyelembe véve.

Az Orbán-kormány tehát nem rövid távú haszonszerzésben, mindenáron való hatalommegőrzésben gondolkodott, hanem hosszú távú célokat tűzött ki maga elé, már 2010-től kezdve. Nem abból indult ki, mint a balliberális kormányok – különös tekintettel Gyurcsány Ferencre –, hogy beígérnek zsákszámra béremelést, adócsökkentést, nyugdíjemelést stb., az ebből adódóan óhatatlanul kialakuló költségvetési deficitet pedig majd külföldi, IMF-es, világbankos hitelekkel fedezik, és ezzel egyben feladják az ország szuverenitását, kiszolgáltatva azt a globális elit akaratának. S mindezt azért, hogy bármi áron, labanc módjára is, de hatalmon maradjanak.

Ezzel szemben példaértékű az Orbán-kormány önuralma, visszafogottsága és mértéktartása a kampány időszakában. Semmilyen 13. havi nyugdíj, semmilyen irreális béremelés, semmilyen túlzott mértékű adócsökkentés, ingyensör. Sőt, ami még különlegesebb: igazából a választási győzelem óta hangzanak el olyan jóléti, családokat támogató elképzelések és konkrét javaslatok, amelyekről a kampányban alig vagy egyáltalán nem esett szó.

Egyszóval jó lenne észrevennünk végre: az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP tulajdonképpen modellértékű választási kampányt és választási politikát folytatott. Olyat, amelyik lehetővé teszi, hogy egy kormány hosszú távon tervezzen, megőrizze az ország gazdasági és pénzügyi szuverenitását, elkerülje a globális szervezeteknek való kiszolgáltatottságot. S ami különösen fontos: a kormány nem nézi hülyének, ellenkezőleg, partnernek tekinti a választópolgárokat úgy, ahogy egy nemzeti demokráciában szokás.

Nem akarja becsapni és átverni őket (miként egy Gy. F. monogramú ember tette), nem akar hitegetni, fölösleges illúziókat kelteni, helyette reális és megvalósítható célokat tűz ki és fogalmaz meg. Nem hangoskodik és nem ordibál, hanem teszi a dolgát, időnként már-már szinte túlzottan szerényen. Éppen ezért is kell kiemelni ennek a politikának a modellértékét – amire még nem vagy alig volt példa az elmúlt harminc évben.

Már megint egy dolog, amiből példát vehetnek rólunk más európai országok.

Szerző: Fricz Tamás

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/modellerteku-volt-a-kampany-3094183/

 

A Stop, Soros! nemzeti érdek

Miközben ömlik a milliárdos pénze magyar szervezeteihez, a cél igazából a kormánybuktatás.

Csak szólok: új kötelező olvasmányokat kellene kijelölni az összes szavazásra jogosult magyar és uniós állampolgár számára. Igen, a globalista gondolkodóknak is, sőt! Andreas von Rétyi, Udo Ulfkotte, Stefan Schubert, F. William Engdahl műveire gondolok. De érdemes Neil Clark angol és Friederike Beck német újságírók cikkeit is olvasni, ha egyáltalán elérhetők még az interneten.

Természetesen tudom, a globalizmus követői őket nemes egyszerűséggel őrültnek, gyengeelméjűnek, összeesküvés-elméletek megrögzött képviselőinek tartják. Én meg nem. Szerintem ezek a szerzők az igazságot állítják, és inkább hiszek nekik, mint Kálmán Olgának vagy a sok, a Soros-tervet vagy a sorosi világromboló tevékenységet tagadó liberális lihegőnek.

Hadd idézzek – helyszűke okán – csupán néhány sort Andreas von Rétyi George Soros című könyvéből. Rétyi szerint „Soros hosszú éveken át nagy lendülettel dolgozott a civil szervezeteivel együtt azon, hogy a »szabad világ« határait saját értelmezésük szerint kitágítsák anélkül, hogy ezt bárki észrevenné a világon.” Clark szerint „Soros rájött, hogy dollármilliókkal felfegyverkezve, egy sereg civil szervezeten keresztül tökéletesen kivitelezhető azoknak a külföldi kormányoknak a megbuktatása, akik ártanak az üzletnek”.

Beck, aki a Soros-hálózatok kutatója volt, munkáiban felhívta a figyelmet egy, a spekuláns weboldalán található 2015. évi cikkre, amelyben „Soros szinte parancsoló hangnemben utasította az Euró­pai Uniót, hogy a jövőben miként építse fel a menedékjogot biztosító rendszert”.

Ha valaki ráklikkel a www.georgesoros.com/2016/04/09/europe-a-better-plan-for-refugees/ linkre, maga is olvashat hasonlót, 2016-ból, ahol Soros közreadja az ő „hozzájárulását” a migránskérdés megoldásához, amelynek alapvető lényege az EU iszonyatos eladósítása. Az EU pedig egyértelműen abba az irányba halad.

Ezek után kifejezetten érdekelt, hogy Magyarországon miből működnek azok a civil szervezetek, amelyek – a támogatások okán – vita nélkül köthetők Soros és alapítványai finanszírozásához. Merthogy a támogatásoknak céljuk van, az nem lehet kétséges. Persze nem a tiszta jótékonykodásra gondolok, inkább a civil szervezeteken keresztül kifejtendő közvetett, a politikai belügyekbe történő beavatkozásra.

Kezembe akadt a Magyar Idők egyik, 2016. november 18-i cikke, amely a Soros alapította Nyílt Társadalom Alapítványok (NYTA) által 2015-ben támogatott magyar szervezetek listájával s a nekik nyújtott támogatások összegével foglalkozott. Szép olvasmány. Úgy gondoltam, talán érdemes megkeresni a következő évek támogatottjainak listáját, hátha akad valami figyelemre méltó. Akadt. A 2016. évi támogatottak listája. (2017-es adatok már nem találhatók.)

2015-ben összesen hatvanöten élvezték a spekuláns „jótékonyságát” több mint négymillió dollár, azaz egymilliárd forint feletti értékben. 2016-ban csökkent valamennyit a támogatásra szánt keretösszeg és a támogatottak száma is. Az NYTA kiadványa szerint, ha jól számoltam, 49 szervezet kapott támogatást mintegy 3,6 millió dollárnak megfelelő összegben.

Nem rossz arány az átlag 19 millió forintos támogatás. Főként abban a relációban, hogy a magyar állam nagyjából évi nyolcmilliárd körüli összeget tud biztosítani 62 ezer civil szervezetnek. De nem is ez az érdekes. Sokkal inkább a támogatottak körének bizonyos változása. A civil szervezetek finanszírozását meghatározott tevékenységi körökhöz kapcsolják, és van olyan szervezet, amely több céllal is kap pántlikázott támogatást.

Mindkét évben létezik a „Korai gyermekkor és oktatás”, az „Egyenlőség és antidiszkri­mináció”, az „Egészségügyi jogok”, az „Emberi jogi mozgalmak és intézmények”, a „Demokratikus gyakorlat”, valamint az „Információs és digitális jogok” kategória. 2016-ban pedig megjelent az „Igazságügyi reform és jogállamiság” címke is. Hirtelen nem is tudom, mi volt előbb: a Soros-féle új támogatási cél meghatározása vagy Magyarország (és Lengyelország) uniós piszkálása a jogállamiság és az igazságügyi reform kérdéskörével kapcsolatban.

Mindenesetre valamilyen rejtélyes okból nem tudom szétválasztani a két jelenséget. Ez az új pántlika egyébként egyedül a Közép-európai Egyetemnek hozott bevételt 2016-ban, pontosan 80 ezer dollárt. Mintegy 21 millió forintot egy októberi, négynapos, nyilván témába vágó kurzusra, több mint ötmillió forint naponta. Úgy gondolom, ­ennyiért már lehet korpás az ember feje.

De haladjunk sorban, és engedtessék meg nekem, hogy a 2016-os 49 támogatott szervezet közül kiemeljek néhány újonnan listára került csemegét. A „Korai gyermekkor és oktatás” kategóriában 15 ezer dollár támogatással szerepel a Labrisz Leszbikus Egyesület.

A támogató NYTA szerint az összeg az egyesület vidéki tájékoztatási tevékenységét segíti. Úgy tűnik, a magyar vidéki nevelés és hitbéli meggyőződés még ellenáll a másságnak, és vallja az alaptörvény eszmei­ségét: a család egy férfi és egy nő kapcsolata. No meg azt, hogy nem árt a demográfiai helyzetet magyar gyermekek születésével és nem migránsokkal megoldani. Így hát nem tudok másra gondolni, mint hogy Sorosék szerint fontos a vidéki korai gyermekkorban lévők sürgős tájékoztatása elavult szexuális nézeteikről, hogy még időben felfogják a helyes irányt.

Természetesen 2016-ra megjelent a migránstámogatás is. Az „Egyenlőség és antidiszkrimináció” sor alatt már megtalálható a Migráns Segítség Magyarország Egyesület, és a „Demokratikus gyakorlat” kategóriá­ban a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület.

Az előző 80 003 dollárt, az utóbbi 68 739 dollárt kapott. A nyolcvanezres összeg célja, hogy segítse az egyesületet a migránsokat támogató szolgáltatások hosszú távú tervének kialakításában és megvalósításában. Ismétlem, hosszú távú tervről van szó. Arról, ami az ellenzék szerint nincs. Egyébként kerestem olyan célzott támogatást, amely a bevándorlók tízezrei által a magyar gazdáknak vagy önkormányzatoknak okozott károk megtérítése címszót viseli, de nem találtam.

Találtam viszont két új, igazán diszkrét bájú támogatást az „Egészségügyi jogok” kategóriában. Két szervezet összesen 232 ezer dollárt kapott a Soros-féle szervezettől. 2015-ben ebben a kategóriában egy hospice-alapítvány is részesült támogatásban, de 2016-ban ez a szervezet már nem szerepel a kedvezményezettek között. Változott a kép. A két új támogatott civil tömörülés közül az egyik a Szexmunkások Emberi Jogaiért Alapítvány, a másik a Transvanilla Transznemű Egyesület. A támogató szervezet a következőt vallja: ők Magyarországon olyan szervezetekkel dolgoznak együtt, amelyek az egészségügyi és jogi területet egységben kezelve gondoskodnak a súlyos betegségben szenvedőkről. Nem tudok nem gondolni arra a jótékony célra, hogy a súlyos betegségben szenvedőknek extra gondoskodás járjon a Szexmunkások Emberi Jogaiért Alapítványtól. Természetesen csakis egységben kezelve az egészségügyi és jogi területet.

A hiba persze minden bizonnyal bennem van, de valahogy nem értem a konkrét feladatokat. Mint ahogy nem értem azt sem, hogy a „Demokratikus gyakorlat” címszó alá hogy került be támogatottként a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete, valamint a Háttér Társaság. Bár azért van némi magyarázatom. A támogató szerint a demokrácia csak akkor lehet sikeres, ha abban biztosított a közvetlen állampolgári részvétel. Így nyilván olyan szervezeteket támogatnak, amelyek ezt az elvárást valóban biztosítják.

Így már érthető a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének finanszírozása, főként a megfogalmazott támogatási célt figyelembe véve: azért kapják a pénzt, hogy az egyesület hiteles és szakmailag elismert lehessen! Kizárólag a személyes demokráciagyakorlás jegyé­ben. Lássuk be, ez valóban fontos cél. Megér húszezer dollárt! A Háttér Társaság meg azért kapott 15 796 dollárt, mert az LMBT-közösség (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok közössége) tagjai köré­ben végzi a munkáját.

És milyen eredeti: a kategóriában kapott hajszál híján négyszázezer dollárt a Civil Kollégium Alapítvány is, amelynek célja a progresszív állampolgári aktivitás biztosítása. Ez az a szervezet, amely az aktivitás biztosításának keretén belül polgári engedetlenséget tanított Kunbábonyban, már tavaly nyáron.

Azután jön a dollárcunami, mert az Emberi Jogi Mozgalmak és Intézmények körében két illusztris szervezet található: a Magyar Helsinki Bizottság 610 ezer dollár és a TASZ összesen 475 ezer dollár támogatással hasít. Csupán emlékeztetőül: Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke az a hölgy, aki szerint a bevándorlás nem káros jelenség, s aki szerint: „Már látja az unió, hogy az eddigi kötelezettségszegési eljárások, más lépések nem voltak elegendők ahhoz, hogy a jogállamiság minimális uniós szintjéhez visszavezessék Magyarországot.” A TASZ egyik vezetője pedig elmondta: „Az látszik, hogy azok az ügyek, amelyeket a TASZ képvisel, valamiért veszélyesek a kormányzat szempontjából.” Meg a nemzet szempontjából.

Nekem mindenesetre – a legnagyobb tisztelet mellett a meglévő kivételnek, ha létezik ilyen – van javaslatom a Soros-féle támogatási címkék módosítására: agymosás, de­viancia, anarchia, hamis emberi jogok, a sorosi egyensúlytalanság fenntartása és fokozása, a nemzetállamok lerombolása, kormánybuktatás. Ezek a valódi motivációk.

Volt már a XX. században két olyan korszak, amikor egy őrült eszmerendszer megszállottjai az iskolákban és a médiaterroron keresztül fertőzték a világot. Mindkettőnek népirtás lett a vége. Vajon hova vezetnek a „szép új világ”, a nyitott társadalom dollármilliókkal kitömött, felsorolt szervezetei?

A párhuzamos társadalmak, a terrorfenyegetettség, a migránserőszak már napi valóság. Ezért nagyon várom azt a napot, amikor a Nyílt Társadalom Alapítványok magyarországi kirendeltsége s talán más Soroshoz köthető szervezet is elköltözik hazánkból, amikor feláll az új kormány, amelyben a humánügyek egy igazi hívő, keresztény ember irányítása alá kerülnek, s amikor az új Ország­gyűlés elfogadja a Stop, Soros! törvényt. Mert a háborút csak bátor és sikeres csaták sorozatával lehet megnyerni.

Bencze Izabella írása

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/a-stop-soros-nemzeti-erdek-3074218/

 

 

Időutazás Brüsszelben

„Ezúttal olyan hallgatósághoz kellett szólnom, amelyben a rokonszenvező elemnek legkisebb töredéke sem volt felfedezhető, amely a szó technikai értelmében vett ellenségekből, nagyrészt ellenséges érzelmű egyénekből állott, talán hogy még egy kis adag közönyösség vegyült a barátságosnak éppen nem mondható érzelmekbe.” Ez a visszaemlékezés nem Szijjártó Péter magyar külügyminisztertől származik az április 26-i LIBE bizottság ülésére gondolva, hanem gróf Apponyi Alberttől, az 1920. január 16-i, hazánkat széttépő legfelsőbb tanácsi meghallgatásra utalva.

98 év alatt a helyzet nem sokat változott. Most nem a győztes antant legfelsőbb tanácsa, hanem az Európai Unió egyik bizottsága viselkedett több mint ellenségesen Magyarországgal, a magyar külügyminiszterrel szemben. 2010 óta megszokhattuk már, hogy nem vagyunk az unió kedvence. Azt is láthatjuk, hogy az irántunk érzett ellenszenv kezd csúcsra járatódni most, hogy a jobboldal harmadszor is kétharmaddal kapott bizalmat a választóktól. A fő gondot és a fokozódó Orbán-fóbiát nyilvánvalóan a Soros-tervvel szembeni ellenállás generálja. De ezt már tudjuk.

Idézzünk fel néhány feledhetetlen pillanatot a mostani LIBE-ülésről! A kijelentések magukért beszélnek. A levezető elnök a tolmács szó szerinti fordítása szerint az ülés legelején azt tudta mondani, hogy „Egy óránk van erre az egészre”. Ez az „egész” nem más, mint egy ország elleni uniós atombomba bevetésének eldöntése az unió egyik bizottságában.

Tria­nonban is csupán percek jutottak a magyar küldöttségnek, és ugyanúgy, mint a LIBE-ülésen, gyakorlatilag senkit nem érdekelt a magyar vélemény. Úgy látszik, Magyarország kiiktatásának terve az uniós szavazási rendszeréből az egyetlen lehetséges megoldás, amellyel végrehajthatóvá válik az őrült Soros-terv, a migráció intézményes és jogilag megtámogatott folytatására. Úgy tűnik, egyre nagyobb porszem vagyunk a gépezetben. A bizottsági ülésen nem csupán kilógott a lóláb, hanem az egész ló vágtázott.

Judith Sargentini asszony, a vádaskodó, hazugságokon alapuló dokumentum szerzője „visszacsúszó demokráciáról, visszacsúszó jogállamiságról” beszélt. Tegyünk csak egy kis időutazást! Lassan nyolc éve piszkálnak minket az EU-ban. Előtte nyolc évig Medgyessynek, Gyurcsánynak és Bajnainak hívták a miniszterelnököt. Ennek fényében a minket támadó uniós képviselők szerint akkor demokrácia volt. Akkor volt jogállam.

Hát igen. Őszödi beszéd volt. Szemkilövetés volt. Békés tüntetők brutális megverése volt. A rendőrök drónok lettek. Új vagyontörvény volt, amely üzleti, azaz eladható vagyonná tette a maradék nemzeti vagyont. A minket most elítélő képviselők országai egyes tagjainak szép jövedelmet biztosított ez a megoldás. Sukoró meg moszkvai képviselet-eladási ügy volt. Az államcsőd határán táncolt az ország. A parlament épületét körülzárva tartotta a hatalom. Virágzott a korrupció, amit még a volt miniszterelnök is megjegyzett.

Egy ma is elérhető portál adatai szerint 2006. december 8. és 2009. április 14. között több mint száz kormány- és diktatúraellenes tüntetés volt országszerte, köztük a 2009. virágvasárnapi 250 ezer fős tüntetés, amit agyonhallgatott a sajtó. Főként a közmédia. Nos, Sargentini asszony szerint ez volt az igazi demokrácia, ez volt a valódi jogállamiság.

Vajon ennyire ostoba, ennyire gonosz vagy ennyire félrevezették? Tartok tőle, hogy az utóbbi feltevés az igaz, és azok vezették félre, akiknek a 2010 előtti magyar anarchia és állami brutalitás volt a megfelelő életelem a felszínen való maradáshoz. Persze madarat tolláról, vezetőt tanácsadóiról. Mindenesetre félelmetesnek tűnik, hogy Sargentini asszony egyben a nemzetközi tisztességes tárgyalások patronálója.

Jó lenne tudni, hogy milyen tisztességet és milyen tárgyalási metodikát támogat, mert amit a LIBE-ülésen láttunk tőle, az maga a megtestesült koncepciós eljárás. Hogy felismerjük-e? Hogyne! Nekünk, magyaroknak bőven élnek emlékeinkben a koncepciós eljárások. XX. századi történelmünket rendre meghatározták a koncepciós perek. Igen, igaza van a külügyminiszter úrnak: az ítélet már régen készen van. Mint Trianonban, mint Tóth Ilona vagy Nagy Imre ügyében. A tanú című film óta minden egyértelmű. Tán meg kellene néznie a LIBE bizottság tagjainak, hogy legalább vigyenek egy kis humort a hazug vádjaikba!

A fő vádat egyértelműen megfogalmazta az úgynevezett elsőként megszólaló helyettes jelentéstevő: a legnagyobb gond Magyarországgal az, hogy nem biztosítja a migráció során az emberi jogokat. Bár ez az állítás sem igaz, de a többi vád is mind szemenszedett félremagyarázás, ostoba, kínkeservesen kreált hazugság. A kettes számú helyettes jelentéstevő szerint a kisebbségi csoportok védelmét mindenhol biztosítani kell. Egyetértünk. De akkor, tisztelt képviselő, mi a helyzet az őshonos kisebbségek védelmével Romániában, Ukrajnában, Spanyolországban?

Gondolom, ez a kérdés teljesen lényegtelen az érintett LIBE-tagoknak. Most kizárólag az a fontos, hogy egyre nagyobbat és nagyobbat lehessen rúgni a magyar kormányba. Ha már a választásokat belülről nem sikerült megfúrni. No meg védendően Sorost. Mert Soros az „áldozati bárány”. Ez is elhangzott a bizottsági ülésen, és ennek kapcsán még odáig is eljutott a magas szintű, elfogulatlan, értelmiségi megbeszélés hazánkról, hogy az osztrák bizottsági tag legfontosabb mondanivalója a körülmetélés köré épült fel. És rögtön hozzákapcsolta az antiszemitizmus vádját.

Ennél lejjebb már nem süllyedhetett volna a LIBE. És persze teszik mindezt az európai, így a magyar polgárok által is erősen finanszírozva. Hát íme, ilyen a XXI. század elejének politikai, szakmai tisztasága, demokráciája, jogállamisága a jelenlegi Európai Unióban. Tegyünk érte a jövő évi uniós választásokon, hogy ne így legyen! 98 éve sem bennünk volt a hiba. Most sem.

Dr. Bencze Izabella

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/idoutazas-brusszelben-3044347/

 

 

Jönnek a másfajta eszközök

A globalista erők nyilvánvalóan csalódtak a magyarországi ellenzékben, miután az képtelennek bizonyult rá, hogy megállítsa az Orbán-kormányt. Úgyhogy most jönnek a másfajta eszközök, a külföldről irányított csoportok, a mozgalmi elemek, a tüntetések. Új személyeket keresnek, akiket először a mozgalomban próbálnak ki, hogy aztán ezekből az emberekből új pártvezéreket próbáljanak kinevelni – nyilatkozta a Demokratának Fricz Tamás.

A politológus címlapinterjúnkban azt mondta: a magyar ellenzék nem találja az ellenszerét annak, hogy a Fidesz 2002-től a társadalom széles rétegei felé épített szövetséget.

Hozzánk menekültek

A migrációs válság kezdete óta folyamatosan nő azoknak a nyugat-európaiaknak a száma, akik végső elkeseredésükben elhagyják szülőföldjüket, és a biztonságos jövő reményében Magyarországra költöznek. Beszélgettünk néhányukkal, hogy megtudjuk döntésük pontos okát, illetve azt, hogyan érzik magukat új otthonukban, mit gondolnak hazánkról, Orbán Viktor miniszterelnökről, a kormánypolitikáról, a Fidesz–KDNP győzelméről és az unió ellenünk irányuló támadásairól.

Húsz év után robbant a bomba

Múlt héten gyanúsítottként hallgatták ki Fenyő János 1998-as megölésével kapcsolatban Gyárfás Tamást. A történet most még meglehetősen zavaros: egyelőre csak egy hangfelvételről hallani bizonyítékként, amit viszont tavaly ősszel maga Gyárfás Tamás juttatott el a hatóságoknak. Bűnpártolás bűntette miatt gyanúsítottként hallgattak ki egy volt főügyészt is, és a sajtóban felbukkant Tasnádi Péter…

Otthon az otthontalanságban

Ukrajna két lehetőséget hagyott nekünk, kárpátaljai magyaroknak: vagy teljesen elukránosodunk, vagy elmenekülünk – véli Lőrincz P. Gabriella költő, író. A kortárs kárpátaljai irodalom vezéregyéniségével új válogatáskötete mellett a soha el nem fogyó reményről és a bátor fiatalokról is beszélgettünk.

Forrás: http://www.demokrata.hu/hir/belfold/jonnek-masfajta-eszkozok

 

Az ellenzéknek semmi sem lesz drága

Tudjuk, a hübrisz nagyon régi, ókori görög fogalom. Magyarul önteltséget, gőgöt jelent. A keresztény Biblia szerint maga a megtestesült bűn, amelyben az ember elfeledkezik Isten elsőbbségéről és önmagát helyezi Isten helyébe. Önmagát helyezi a legfőbb helyre, mert mindenhatónak hiszi magát.

A mitológia szerint, ha valakinek a hübrisz határozta meg a magatartását, az olyan bűn volt, amelyet Nemeszisz, a megtorlás istennője a legjobban büntetett. Úgy tűnik tehát, mindegy, hogy mit vizsgálunk: a görög mitológia és a keresztény Biblia egyformán ítél. Az az emberi gyarlóság, amely gőgbe, teljes elbizakodottságba torkollik, erkölcsileg mindenhol, minden korban és mindenképpen elítélendő.

A bölcs magyar közmondás szerint a fák nem nőnek az égig. Ezt arra mondjuk, hogy a sikereknek is megvannak a természetes korlátai, határai. És azt is tudjuk, hogy a fellengzős, maguktól elszállt emberekre, nemzetekre előbb-utóbb bukás vár.

Talán soha nem volt aktuálisabb a hübrisz kérdésének felvetése, mint napjaikban. A választási kampányban az ellenzék oldaláról csupán önteltséget, elbizakodottságot, gőgöt, gyűlöletet tapasztaltunk. Fellengzős kijelentések, fenyegetések, felszólítások, hazugságok, vádaskodások repkedtek abban a sajtóban, ami szerintük állítólag nincs, de ha van is, nem szabad. Pár százalékot elérő pártocskák állítottak miniszterelnök-jelölteket, árnyékkormányt.

Egyikük végtelen elbizakodottságában a magyar népet, nemzetet egy személyben megtestesítő köztársasági elnököt is megfenyegette, utasította, kizárólag a „demokrácia” jegyé­ben. Aránytévesztések, hazugságok, rágalmak az önpusztítás jegyében is, amit nem az egészséges önbizalom, hanem az elszállt gőg határozott meg.

A hübriszt követő nemezis, azaz bosszú azonban most is bekövetkezett. Kötelezően. Nem a győztes pártkoalíció, hanem a sors büntette a gőgöt. Mert a sors bizonytalansága előbb-utóbb, de büntet. Az ellenzék nagy része eltűnt. Ez a sors vár a kormánybuktatást célzó tüntetések szervezőire is, akik önteltségükben, külső anyagi és erkölcsi támogatásuk biztos tudatában hisztérikusan szembemennek több millió nemzettársuk akaratával, mert képtelenek a demokrácia alapelveit felfogni és tudomásul venni.

És persze a nemezis vár előbb-utóbb Soros Györgyre és szervezeteire is, mert nem lehet büntetlenül átvenni Isten szerepét. Nem lehet büntetlenül törvényt szabni a törvényhez való alkalmazkodás helyett, tartja a Biblia. És főként nem lehet a káosz törvényét büntetés nélkül megszabni, erővel fenntartani, a természetes emberi és társadalmi reakciók helyett a reflexivitás erőszakos és minden logikát felborító törvényét kitalálni és a világra erőltetni.

Ismerjük a hübrisz legismertebb bibliai példáját, amikor a sátán lelkében megjelent a gőg, a büszkeség és a meggyőződés, hogy ő több Istennél. A bibliai példa Soros és társai személyében sokunk számára élővé vált. De végtelen gőgjük miatt nemezis vár előbb-utóbb mindazokra, akik az unióban és a világon mindenütt hazugságokra, álságos jogokra, árulásokra alapozva helyezik magukat a tévedhetetlenek Olimposzára.

Az élő példa Martin Schulz. A névsor pedig jövőre teljessé válik majd, az uniós választások után. De erre a sorsra jutnak mindazok, akik nemzettár­sainkként hazájukat elárulva, alaptalan vádaskodásokra alapozva gőggel és elbizakodottsággal osztják az észt, a demokráciát, no és a büntetési javaslatokat saját országuknak. Annak az országnak, amely megint azt mondta: elég volt!

De vigyázzunk mindnyájan a gőgre! Nem véletlenül mondta Orbán Viktor győzelmi köszöntőjében, hogy „Győztünk, de most kell szerénynek lenni, mert most van mire.” Nagyon mély értelme van ezeknek a szavaknak. Mert a sors bizonytalansága és a hübriszért járó bosszúja nem csupán ellenzéki oldalon működik.

Vegyük komolyan a magyar nemzettel igazán szimpatizáló, de minket, történelmünket külső, objektív szemmel megítélő történész, Bryan ­Cartledge szavait, amelyeket történelmünk XVI. századi elemzése során fogalmazott meg a Trianon egy angol szemével című művében. „Magyarország gyakran tragikus történelme során, nem utoljára, a hübriszt követte a nemezis, az elbizakodottságot a végzet.” Ezúttal ne essünk a gőg bűnébe. Sem mi, választók, sem a kormányzó erők, sem egyenként a parlamentbe juttatott képviselőink. Ha volt eddig hiba, ki kell küszöbölni. Ha volt olyan politikus, aki már korábban a gőg bűnébe esett, meg kell tőle válni. A tét óriási.

A tét nem csupán nemzetünk, értékeink és kereszténységünk megmaradása, hanem Európa jövője is. Ebben az Istentől ránk ruházott harcban most nem az egyéni boldogulás a fontos. Az ellenerők a választás gigantikus győzelme után még szorosabbra zárnak, és semmi nem lesz nekik drága.

Világviszonylatban is mindent el fognak követni, hogy végtelen gőgjükben egy utolsó csapást mérjenek erre az országra és természetesen a harcunkat megtestesítő régi-új kormányfőre. Mikroszkóppal keresik a legkisebb hibát, a legkisebb gőgöt, a legkisebb visszaélésgyanút, és kegyetlenül lecsapnak majd minden hibára. Hiába fürdenek ők a hazugságok és az aljasság tengerében.

Most még úgy tűnik, többen vannak és nagyobb az erejük, mint a mienk. Lehet, hogy több a pénzük, nagyobb a hangjuk, de nagyobb az őket behálózó hazugság és az őket elöntő gőg is. Ezért ha mi erkölcsileg tiszták, szerények, de elszántak maradunk, elvetjük az önteltség legkisebb kísértését is, az ellenerőknek nem lesz esélyük.

A szerző jogász

 

 

 

Anyukátok nem mondta?

Drága Édesanyám már csak az égből figyel, de onnan nagyon. Érzem a bánatát, ha valamit nem úgy teszek, ahogy tanította, és érzem, ha elégedett a tetteimmel. Hála és köszönet, mert a legtöbbet tette, amit egy anya tehet. Emberré nevelt. Olyanná, mint általában az ember. Gyarlóvá, sérülékennyé, de megtanította, hogy a lelkiismeret és a hit mindig tisztességgel segít majd eligazodni és dönteni az élet göröngyös útvesztőiben. Tanított, példát mutatott. És mondta, csak mondta. Figyelmeztetett: szeresd a felebarátaidat. Mondta, hogy nem szabad a másét elvenni, nem szabad árulkodni. Nem szabad másokat megalázni, a becsületüket megsérteni. Nem szabad másokat gyűlölni, és elítélni ok nélkül. Nem kell nagyravágyónak lenni, és az alázat a legszebb erény. Nem szabad senkit félrevezetni. Szeretni kell azokat, akik elesettek, sérültek, mások, mint mi. Mondta, hogy szeretni kell a hazánkat. De azt is mondta, hogy tanulni kell. Mindent, ami csak megtanulható. És dolgozni kell, keményen, és felelősségteljesen. Azt is mondta, hogy szeretni kell Istent, mert ő adta az életet. És szeretni kell a szüleinket, apát, anyát, testvéreinket. És tisztelni kell az idős embereket, mert nélkülük nem élhetnénk úgy, ahogy élünk. Sok mindent mondott még. Mondta, hogy megvalósíthatjuk önmagunkat, de csak úgy, hogy másnak ne okozzunk kárt. És hogy az emberi szabadságnak van korlátja. Ott a korlát, ahol más szabadságát már zavarjuk. De például azt is megtanította, hogy klasszikus zenei hangversenyen nem szabad a tételek között tapsolni. Nem azért, mert nem illik, hanem mert orvul tönkre tesszük az alkotók teljesítményét, és saját élményünket. Kíváncsi vagyok, hogy mások anyukája is mondott ilyeneket a gyerekének? Mondott-  e olyant más anyukája, hogy nem szabad hazudni sem reggel, sem éjjel, sem nappal? Mondta-e, hogy a nemzet nem játékszer? Olyant mondott-e, hogy nem szabad saját nemzettársainkat megtagadni, a szemüket kilőni, ok nélkül összeveretni, majd kitüntetni a pribékeket. Meg hogy nem szabad vezetőnek lennie annak, aki képtelen rá, és kártékony a nemzetére. Meg hogy az alkohol ártalmas.  No meg a kábítószer is az. Például mondta-e más anyukája, hogy nem sípolunk a nemzeti ünnepünkön, mert megzavarjuk a valóban ünneplő tömeget. És mondta-e, hogy nem szabad nőkkel, főként a gyermekeink anyjával dulakodni? Meg csúnyán, trágárul beszélni. Még négyszemközt sem! És mondta-e más anyukája, hogy az egyenes gerinc milyen fontos tényező? Mondta-e, ha országot akarunk vezetni, ki kell tartani a meghirdetett elveink mellett? Elmesélte -e más anyukája, hogy mit jelent a hitelesség, és miért fontos? Mondta-e, hogy nem szabad az idős emberek húzós kiskocsiján gúnyolódni, és elítélni másokat olyanért, amit mi magunk is megteszünk?  És mondta -e más anyukája, hogy aki színésznő akart lenni, de politikus lett, a pódiumon ne színészkedjen? Mert az például nem hiteles. Mondta -e más anyukája, hogy nem döntjük be holmi feltűnőségből többmillió ember vágyát 266 ezer aláírással? Olyan milliók vágyát, akik már idősek ahhoz, hogy legyen esélyük hazánkban hallgatni nemzeti himnuszunkat sportolóink világsikere okán. Eddig ugyanis nem tehették, mert azzal voltak elfoglalva, hogy olyan jövőt építsenek, ahol a fiatalok szabadon felforgathatják a világot.  Börtön, körömletépés, csengőfrász, kitelepítés, malenkij robot nélkül. Mondta-e mások anyukája, hogy nem így kell köszönetet mondani? Mondta- e azt is más anyukája, hogy nem szabad rongálni sem festékkel, sem máshogy közös vagyonunkat? Mondta-e más anyukája, hogy beszéd helyett ne kotkodácsoljunk, mert a beszéd az szent. Csak az embernek adatott meg ez a kincs. Apropó, ha már a beszédnél tartunk, és így a szövegértésnél, mondja-e más anyukája, hogy tanulni kell? Nem tüntetni, hőbörögni, betanított szöveget mantrázni. Mert a diák feladata a tanulás. Honnan tudná egy tizenéves diák, hogy mit kell megtanulnia az életben? Nem tudhatja, hiszen még fenekén a tojáshéj. Majd ha mindent megtanult, megértett, akkor választhat, hogy mit felejt el. Nekem legalábbis ezt mondta az anyukám. És mondta -e más anyukája, hogy nem szabad árulkodni? Ha bajunk van a családdal, a közösséggel vagy a hazánkkal, akkor beszéljük meg egymással, mielőtt feljelentést teszünk? Főként az Uniónál. Elmesélte-e más anyukája, hogy mi az a hazaárulás? Meg hogy miért nem szabad csupán politikai indokokból más karrierjét, életét tönkre tenni? Mondta-e más anyukája, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér? De ne légy irigy sem, mert az a hét főbűn egyike? Na és hogy főbűn még a kevélység, a kapzsiság, a bujaság, és a harag is. És hogy a bűn azt jelenti, hogy el kell kerülnünk. Mondta e mások anyukája is, hogy ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, tiszteld apádat és anyádat? Hogy mások becsületében ne tégy kárt, és mások tulajdonát ne kívánd? Ja, hogy a tízparancsolat is ilyeneket mond? Nem lehet, hogy Istennek, és azoknak az anyukáknak van igazuk, akik ezt mondják? Biztos, hogy a helyes út a korlátlan, másokat megalázó, bántó, zavaró, álságos szabadság? Biztos, hogy a bűnözőnek vagy a betolakodónak több joga van, mint a bűntelennek, és az őshonosnak? Biztos, hogy a helyes út az istentagadás, és a hitnélküliség? Biztos, hogy a követendő út a fél- vagy teljes tudatlanság? Biztos, hogy a nyílt társadalom a jó cél, ahol nincs múlt, nincs gyökér, nincs kapaszkodó, nincs család, csupán gender van? Biztos, hogy egy célt akarunk: a másik ember eltiprását a saját érvényesülésünk érdekében? És biztos, hogy egy láthatatlan, ellenőrizhetetlen, leválthatatlan hatalomnak akarjuk alárendelni magunkat, gyermekeinket, unokáinkat? Biztos, hogy az a helyes út, ha szó szerint kitérünk a hitünkből? Ha eltöröljük emberi mivoltunkat, megtagadjuk génjeinket, hazánkat? Biztos, hogy az a jó út, ha liberalizáljuk a drogfogyasztást, hadd hülyüljön tovább az emberi nem? Biztos, hogy az a jó út, ha újból segélyeket adunk a munka jól megérdemelt jutalma helyett? Az a jó, ha a hatalom érdekében a csillagokat is letagadjuk az égről? Ha bemocskolunk másokat, és felháborodunk, ha a sértett erkölcsi, vagy jogi elégtételt ígér? Biztos, hogy az a jó út, ha kidobjuk a szemétbe őseink hitét, és felvesszük egy más kultúra saria-jegyeit? Biztos, hogy azt akarjuk, hogy a totális és kötelező genderizmus miatt nekünk ne, csak a muszlimoknak szülessen gyerekük? S ha mégis lenne néhány utódunk, biztos, hogy rettegésben akarunk majd élni, hogy ki, és mikor erőszakolja, öli meg őket? Biztos, hogy szeretnénk úgy élni, hogy bármikor felrobbanthatnak, leszúrhatnak, elgázolhatnak olyanok, akiket befogadunk magunk közé? Biztos, hogy fel akarjuk forgatni és tönkre akarjuk tenni az általunk ismert világot? Azt a világot, amit Isten tökéletesre teremtett? Biztos, hogy ki akarjuk irtani azt az embert, akit Isten az ismert világok legtökéletesebb élőlényeként alkotott meg? Sajnos, sokan vagytok, akik ezt akarjátok. Sokan vagytok, akik hatalomvágyból, tudatlanságból beletapsoltok a tételek közé. Sokan vagytok, akik a már mérhető alkotást, nemzetépítést ki akarjátok irtani. Biztos, hogy mindent le kell rombolni csak azért, mert nem ti hoztátok létre?  Hogy vannak hibák? Talán nem is kevés.  De hogy van értelme a mára elért magyar életnek, és lehetne békében, tisztességben, egymást elfogadva, hazánkat szeretve, gyökereinket ápolva és tisztelve is élni, az biztos. Hogy nem kellene a nehezen, közösen elért eredményeket hazugságokkal, irigységgel, tapasztalatlansággal féktelen hatalomvágytól hajtva lerombolni, hanem közös erővel, a hibák kijavításával tovább kellene építkeznünk, az is járható út. Hogy nem kell mindenáron képviselőnek vagy miniszterelnöknek lenni, még nem hallottátok? Hogy jó átlagos emberként is tükörbe nézni, hogy így is kerek lehet a világ, így is lehet a jövőért tenni, és semmikor sem jó saját magunkat szembe köpni, ezt nektek anyukátok soha nem mondta?

Dr. Bencze Izabella