Egy emberi elme összeomlása

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is

Kőszeg Ferenc blogot írt Reichstagtűz Budapesten címmel. Ebből talán a cikk elolvasása nélkül is lehet mondanivalója lényegére következtetni: a Reichstagot nem a nácik gyújtották fel, de jól jött nekik, és segítségével Hitler abszolút teljhatalmat szerezhetett. A koronavírust nem Orbán Viktor tenyésztette ki, de jól jött neki, és ezen keresztül abszolút teljhatalmat szerezhet. Ergo, Hitler egyenlő Orbánnal. Persze göröngyösebb az út, amin Kőszeg eljut idáig. Azért kellett hozzá egy „futóbolond” Kásler, egy „kormánykezes” Müller Cecília országos tiszti főorvos, egy Kovács Zoltán államtitkár elleni meglehetősen nagy ellenszenv, a miniszterelnök „kajánnak” minősítése, a katonaságtól való rettegés, és csak ezután válhatott a kormányfő Hitlerré.

No meg kellett hozzá egy kis tudatlanság is, amikor a jelen veszélyhelyzetet szükséghelyzetnek minősíti, pedig olyan nincs is a magyar Alaptörvényben. De kicsire nem adunk, a hitelesség és a tudás soha nem volt erőssége a baloldalnak. Meg fűszerként kellett még egy kis belerúgás a határvédelembe. „Pedig ha a menedékkérők számíthattak volna rá, hogy a magyar hatóságok a magyar törvényeknek megfelelően tisztességes eljárásban bírálják el a kérelmüket, egyáltalán nem lett volna szükség hőkamerákra, hiszen a menekülők maguk keresték volna a határőröket”, hisz „a beutazni szándékozók 99 százaléka legálisan érkezik” a magyar határra, írja Kőszeg.

Hogy ennek mi köze az igazsághoz, és Orbán felvázolt diktatúrájához, nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy végül is melyik történelmi figurába bújt Orbán. Mert a blog címéből, meg a cikk végéből egyértelmű, hogy Hitler a nyerő, no de van ám itt más is. „Orbán Viktor abban is hasonlít a Napkirályhoz, hogy szeret katonai eréllyel fellépni a helytelen természeti jelenségek ellen, legyen az hófúvás vagy árvíz.” Nem folytatom. Olyan mértékű Kőszeg Orbán-gyűlölete, no és szellemi katyvasza, hogy az már orvosért kiált.

De ki is Kőszeg Ferenc? Szerkesztő, tanár, politikus, 1939-ben született. „A Kádár-korszak idején a demokratikus ellenzékhez tartozott, részt vett a szamizdatok terjeszté­sében. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója volt 1988-ban, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. A rendszerváltást követően a Magyar Helsinki Bizottság megalapítója és első elnöke” – írja róla a Wikipédia.

És máris álljunk meg a szakasz végénél. A Magyar Helsinki Bizottság eszmeisége sütne át Kőszeg szavain? Akkor nincs min csodálkoznunk. A bizottság honlapja felhívó, kedvcsináló mondatai a következők: „Civil jogvédő szervezet, amely az emberi méltóságot védelmezi a jog és nyilvánosság eszközeivel. Segítséget nyújtunk menekülőknek, fogvatartottaknak és hatósági erőszak áldozatainak.” Igen, migráns- és börtönbiznisz. Számomra ezekről híresült el ez a társaság. A globalizmus szélsőliberális eszméinek hirdetői, a kreált emberi jogok védelmezői. Az illegális migránsok jogainak védelme az ország állampolgárai alkotmányos jogainak védelmével szemben, és az elítélt bűnözök napfényhez való jogának védelme a bűnözők áldozatai jogának védelmével szemben.

Akárhogy próbálom elkerülni a nevet, nem tehetem meg, hogy ne írjam le: Soros György. Nem arra akarok kitérni, hogy a bizottságot Soros tartja el, de kénytelen vagyok, mert így nyilván ő a megrendelő, az eszme főmágusa, akinek igényeit nem végrehajtani egyenlő az odaszegődöttek lehetőségeinek megszűnésével. És minél ádázabb a küzdelmük, és normális emberi aggyal minél felfoghatatlanabbak a céljaik, annál nagyobb a liberális karrier és az anyagi jólét biztosítása. Csupán a sorosi reflexivitás elméletét kell elsajátítani.

Többször hivatkoztam már rá, de nem lehet eleget ismételni egy Soros-interjú néhány mondatát: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve” (2003, Fortune Magazin). Ez az elmélet egyenes utat képez a természetes egyensúlyi állapotok erőszakos felforgatásáig pénzügyi, társadalmi, politikai téren egyaránt. Mivel a sorosisták két funkcióban hisznek: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában, így számomra egyértelmű, hogy az ő életükben a manipulációé a főszerep.

Soros azt is vallja, hogy a hamis feltevésre alapozott ideoló­giák alapjaiban megváltoztathatják, megváltoztatják a valóságot. És ez az a mondat, amely egyenesen visszavezet Kőszeg Ferenc mondanivalójához, pontosabban az igazán zavarosan megfogalmazott mondanivaló lényegéhez. A hamis feltevésre alapozott ideológiákkal való manipuláláshoz. Kőszeg és a többi szoclib politikus, valamint követőik – jobb híján és minden alap nélkül – felállítottak egy hamis feltevést. Nevezetesen, hogy az az Orbán, akinek a vezetésével a Fidesz–KDNP-szövetség már tizedik éve kétharmaddal irányítja az országot, teljhatalomra tör, méghozzá választás nélkül. A feltevés politikai abszurditásának elemzésére semmi kedvem, mert az abszurditások elemzése eltévelyedett teóriákat hozhat csak létre. Az viszont tisztán látható, hogy a liberális ellenzéknek nincs más eszköze arra, hogy megpróbálja eltántorítani Orbán szavazóit a negyedik ciklusbéli támogatástól, csak az, ha hamis feltevéseket és azokon alapulva szörnyideológiákat gyárt, amivel, mint a gyerekeket a mumussal, manipulálják és ijesztgetik a politikából kevésbé felkészült szavazókat.

Hátha bejön. Hisz alapelvük a nemtelen hazugságokkal való befolyásolás. Hátha végre legalább hárommillió ember megijed attól az általuk felvázolt rémképtől, hogy a koronavírusos világtragédia idején, majd azt követően Orbán katonai erővel körbebástyázott teljhatalommal kíván Napkirályként vagy Hitlerként uralkodni egy gazdaságilag bedőlt, életképtelenné váló, halálos betegek tömkelegéből álló, maszkos, lélegeztetőgépre kapcsolt ország felett. Ráadásul korlátlan ideig.

Úgy gondolom, ez a gondolatsor csupán beteg agyak szüleménye lehet, amit megtetéz a katonáktól való rettegésük. A katonák mostani jelenléte és közbeavatkozása számomra a rendet, a fegyelmet jelenti, amely ilyen koronavírus-zavaros időben a megmaradást garantálhatja. Ha a liberalizmus pusztító eszméje nem vette volna el a fél világtól a rend és a fegyelem tiszteletét, ha nem szabadította volna ránk az anarchiához vezető, korlátlan szabadság vágyát, ha a teremtett világ emberének természetes jogait védte volna a szürreális emberi jogok helyett, most talán katonaság nélkül is felfogná mindenki, hogy a világ és az emberi élet megmentése nem holmi ostoba liberális ellenállás, hanem a rend, a fegyelem, a másik iránti alázat, a feltétlen bizalom, a szeretet és egy tábornoki képességekkel bíró vezető kérdése.

A liberalizmus károkozása egyre inkább kézzelfogható. Nem csupán a világban, de a jobb sorsra érdemes emberi elmékben is. Olyanokéban is, mint Kőszeg Ferenc, aki már olyannyira megfertőződött a liberálvírus által, hogy talán még hisz is az abnormális világképében. Sajnos ez a harc, amit ők folytatnak a világ megszerzéséért, komolyan vetekszik a koronavírus kártékonyságával és mérhetetlen alattomosságával. Ez lehet az a szükséghelyzet, amire Kőszeg freudi módon, de hibásan utal: a törvényes rend megdöntésére irányuló eszmei cselekedet, amelyet egymást túlszárnyalva igyekeznek megvalósítani. Ennek magyarországi legyőzéséhez is bizony Orbán Viktor és csapata kell.

(A szerző jogász)

 

 

 

 

 

Egyenes gerinc kell itthon és az unióban

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200327-egyenes-gerinc-kell-itthon-es-az-unioban

A Gyurcsány-kormányzás ideje alatt új liberálfasiszta módszerekkel ismerkedhettünk meg

Ennek kapcsán kerülhettek az akkori kormányba, közelébe, az MSZP-hez, az SZDSZ-hez dörzsölődő pénzbeszedők és oligarchák, így aztán „tejelés” arányában emelkedhettek a ranglétrán. Kormányzásuk a szakértelem hiányát tükrözte. Alkalmatlanságukról tanúskodik az Állami Számvevőszék 2006-tól 2009-ig terjedő, évenként kiadott hivatalos beszámoló jelentése. A tények beszédesek, a maffia pártszövetség és pártfogóik zsebe megtelt, országunk kincstára kiürült. Loptak, csaltak, hazudtak, visszaéltek a választók bizalmával. A következmények? Elmaradtak!

A lemondásra kényszerülő oligarcha miniszterelnök az általa kinevezett Bajnai Gordonnal kisepertette az ország padlását, majd azt IMF-hitelekkel kitapétáztatta.

A slusszpoén ezután következett. A bukott miniszterelnök és pártelnök elsők között hagyta el a süllyedő MSZP hajóját, sorsára hagyta SZDSZ-es szövetségeseit, akik később pártjuk csődjét nem akarták, nem tudták elkerülni. A baloldal drámáját az a plusz felvonás tette végzetessé, amelynek szerzője nem más, mint Gy. F. volt. A főszereplő végleg eltörölni vélte a múltat, amikor megalakította a DK-t. Ez ugyan számára előnyös, de kevés volt, hiszen kellett még az elgondolásaihoz a rabszolgahad. Szerencséjére ez mára összejött, a szétszóródott baloldal és a jobbikos árulók megmaradt nyája csatlakozott. Az Internacionálé kottáját követve „minden” szeretnének lenni, de a becsapott támogatók nagy többsége már átlát a szitán. Amit a koronavírussal kapcsolatos veszélyhelyzet meghosszabbításának elutasítása kapcsán műveltek, az hazánk polgáraival szemben pusztító erejű lehet. Az emberek nem fognak felejteni, legalábbis a gaztetteket soha. Borítékolhatjuk, emlékezve a bohócos plakátokra, 2022-ben a választók semmivé nyilvánítják a DK-s össze­fogás-bohózat összes részvevőit, ide értve a Gy. F. előtt térdepelőket. A Parlament ablaka mögött táncot lejtő pozőr nem viheti ismét táncba a magyarokat.

Az Országgyűlés nem cirkusz. Ott a népakarat szerinti demokráciának van helye. Az ellenzék hatalomvágya azonban tekintet nélkül az egészségügyi vészhelyzetre, ismét felülírta a pártok józan összefogásának szükségességét. A magyar polgárok többségének bizalma az Orbán-kormány intézkedéseit erősíti. Ezzel szemben kibújt a szög a zsákból, Soros György és szervezetei kottáiból énekelt az ellenzék zsoldos kórusa. Ezt teszik az Európai Unióban is.

Az unió vezetése elüldözte Nagy-Britanniát közösségünkből. A liberálfasizmus elvét magáévá tevő LIBE bizottság úgy gondolja, hogy most a lengyeleken és a magyarokon van a sor. Áruló ellenzéki képviselők, momentumosok, DK-sok, MSZP-sek föderalista szemléletükkel, szolgalélekkel rabszolgaként állnak a politikai globalizmushoz. Ők nem mást kérnek cserébe, mint hatalmat Magyarországon.

Az európai emberek azonban büszkék nemzetük történelmére, őseik közösségüket egyedivé tévő munkájára. Most, amikor folyamatos támadás éri kontinensünk határait, küzdelmünket nem adjuk fel, mert Európa ki másé lehetne, mint nemzeteinké.

Az unió teljes intézményrendszere a csőd határán mozog, amit véglegessé tehet közös határaink védelmének elmulasztása. Nem maradhat el az illegális bevándorlást segítők felelősségének azonnali megállapítása. Nem lehet 450 millió európai polgár feje tetején táncolni a pártpolitikai haszonszerzés céljából. Most, amikor háborúban állunk a koronavírussal, csendesedjünk le, a kormányok kérdezzék meg Európa népeit arról, hogy mi a véleményük az illegális bevándorlásról. Ehhez persze bátorság szükséges. Helyezzük mindenek elé a közjót szolgáló cselekedeteket, mindannyian imádkozzunk Isten segítségéért, hogy megtiporva, de törve nem, utódainknak egy erkölcsileg megújuló Európát adhassunk át. Győzzük le összefogással a koronavírust, majd kezdjük meg azonnal az Európai Unió tatarozását. Bizonyítsuk létjogosultságát.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Hátrább az agarakkal!

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt

A kormányfő a minap azt kérte az ellenzéktől, hogy fogadja el a veszélyhelyzet fenntartásáról szóló törvény azonnali tárgyalását jóváhagyó, az Országgyűlés normál ügyrendjétől eltérő eljárást azért, hogy a már meghozott, a veszélyhelyzet kezelésére vonatkozó kormányrendeletek folyamatosan hatályban maradhassanak.

Bonyolult jogi eljárásrend áll a kérés mögött, fárasztó lenne a joggal nem foglalkozó közönség számára a háttér részletezése. De a lényeget mindenkinek meg kell értenie.

A lényeg pedig a következő szóban rejlik: katasztrófahelyzet. Ugye tudjuk, mit jelent a görög eredetű szó? Megsemmisülést, csapást, az emberi élet pusztulását. Nos, pillanatnyilag ilyen helyzetben vagyunk, és döbbenetes, hogy a baloldali ellenzék Orbán-fóbiájától hajtva nem hajlandó normális emberként kezelni a helyzetet. Pedig az életünkről van szó. Ezt Alaptörvényünk szelíden veszélyhelyzetnek hívja, amely úgynevezett különleges jogrend alkalmazását igényli. Amikor az élet normálisan zajlik, az általános jogszabályok keretei között működik az állam.

De nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy belássuk, amikor nem mindennapi körülmények között zajlik az élet, valami másra van szükség, hogy az ország irányítható legyen. Ezeket a helyzeteket az Alaptörvény határozza meg. Az országgyűlés idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén rendkívüli állapotot, a törvényes rend megdöntésére irányuló fegyveres cselekmények esetén szükségállapotot, külső fegyveres támadás veszélye esetén megelőző védelmi helyzetet, terrortámadás esetén a kormány kezdeményezésére terrorveszélyhelyzetet hirdet. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás esetén azonban a kormány kapott jogosítványt a veszélyhelyzet kihirdetésére. Ezekben az esetekben beszélünk különleges jogrendről, amely alatt érthetően azonnali és különleges intézkedéseket kell elrendelni, amely eljárásokat a honvédelemről, a veszélyhelyzetben pedig a katasztrófavédelemről szóló törvény szabályai garantálják.

Különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása néhány kivétellel felfüggeszthető vagy korlátozható, de az Alaptörvényt alkalmazni kell, és az Alkotmánybíróság működése sem korlátozható. A különleges jogrendet az annak bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn. Nos, jelen esetben a kormány a koronavírus pusztítására tekintettel veszélyhelyzetet hirdetett, amelyet határzárral, otthoni tanulással, hatósági karanténok elrendelésével próbált első lépésben azonnal orvosolni. Ezek a rendeletek azonban az Alaptörvény szerint csupán tizenöt napig lehetnek hatályban az országgyűlés felhatalmazása nélkül, ezért életmentő szükséglet lett volna, hogy a parlament a tizenöt nap lejárta előtt „megerősítse” a rendeleteket. Ehhez azonban az ellenzék együttműködése kellett volna, amelyet nem kapott meg a kormány.

Biztos vagyok abban, hogy kormányfőnk és kormányunk rendkívüli erőfeszítések árán megoldja a jogi helyzetet, és kizárólag a tízmillió magyar érdekét és életét veszi figyelembe azért, hogy egy napra se nyíljanak meg újból a határok, hogy ne jöhessenek repülőjáratok Ferihegyre, hogy ne nyíljanak meg ismét a felsőoktatási intézmények, ahol a fiatalok agyonfertőzhetik egymást. Persze ettől a megoldástól az ellenzék nagyon szomorú, és elkeseredetten nyilatkozták, hogy „a Fidesz hataloméhségét ismerve, sajnos biztosak lehetünk abban, hogy a jövő héten a kétharmad birtokában minden korlátozás nélkül meg fogják szavazni”. Nagyon reméljük, hogy így lesz, mert ha nem, az ellenzék elképesztő felelőtlensége miatt sokan kerülhetnénk életveszélybe.

Az ellenzék riasztó viselkedése azonban felvet néhány kérdést. Hogy volt mersze pont Gyurcsánynak a parlamentben a demokráciá­ról papolni, és felszólítani a hetek óta éjjel-nappal pihenés nélkül szervező, gondolkodó kormányfőt arra, hogy dolgozzon? És honnan volt bátorsága 52 ellenzéki képviselőnek, hogy tízmillió magyar életével szórakozzon? Honnan volt képe a V21 (volt miniszterek és államtitkárok csoportja) tagjainak, hogy azt feltételezzék, hogy Orbán Viktor korlátozni kívánja a szólás- és sajtószabadságot csak azért, mert a mocskos rémhírterjesztést kemény büntetéssel sújtaná a parlament? Csak nem retteg az ellenzék és sajtója, no meg civil irányítóik attól, hogy megnyilvánulásaik nagy része ilyennek fog minősülni?

De mitől ilyen ellenséges a baloldal? Attól, hogy „nem bíznak az Orbán-kormányban”. Abban a kormányban, amely az ellenzék egy része által itt hagyott mocskot felszámolta, amely a világon páratlan családtámogatási programot vezetett be, amelyik öt éve védi hazánkat és Európát az illegális migrációtól. Nem bízik abban a kormányban, amelyik az elmúlt években mindenütt elismert gazdasági felemelkedést biztosított, amelyik felszámolta a munkanélküliséget, példaértékű gyorsasággal lépett a gyilkos kór elleni harc megszervezésében, s amelyik tizedik éve kétharmados többséggel irányítja az országot. Mert bár az ellenzék nem bízik a kormányban, az állampolgárok milliói igen.

Míg az ellenzék azt látta, „hogy az elmúlt hetekben a kormány alkalmatlannak bizonyult időben felismerni a veszélyt és kezelni azt”, mi, állampolgárok azt látjuk, hogy ennél a kormánynál alkalmasabb szervezet nem is állhatna ebben a borzalmas szituációban az állam élén. Gondoljanak bele, mi történne velünk, ha most Gyurcsány, Szél, Fekete-Győr, Szabó Tímea, Had­házy vagy bárki hozzájuk hasonló lenne a kormány feje? Még a gondolatától is borzadok.

A vétószavazás után egy nappal kiadott közös nyilatkozatuk pedig elhallgat egy tényt: a parlamenti vitában a szocialista frakció vezetője csupán egy gesztusért könyörgött a miniszterelnöknek. Egy gesztusért, amelyet híveik számára úgy tudtak volna továbbítani, hogy Orbán meghajolt a követelésük előtt. Hogy végre valami morzsa nekik is jusson. Azt a gesztust kérte, hogy a törvény tartalmazzon legalább egy kilencvennapos határidőt, ameddig a veszélyhelyzetről szóló törvény hatályban lehet. Mert ha nincs benne határidő, félnének Orbán „túlhatalmától”. Attól, hogy a rendeleti kormányzással, időbeli határ nélkül olyan korlátlan hatalmat kap a kormány, amellyel elérheti, hogy ne legyen parlamenti választás 2022-ben. Hogy az ég nem szakad le!

Miközben emberéletek sokasága a kérdés, az ellenzéket a két év múlva esedékes választás érdekli csupán. Nem írnék most arról, hogy ennek még az esélye sem valós, hiszen a törvény kizárólag a járvány megállítása érdekében ad felhatalmazást a kormányrendeletekkel való irányításra. Arról sem írnék, hogy nem korlátlan idejű a felhatalmazás, mert a törvényjavaslat szerint a parlament bármikor visszavonhatja azt. Arról sem írok, hogy az ország összes lakójának az az érdeke, hogy minden téren hatályban maradjanak az eddigi rendelkezések, mert az életünk és a jövőnk függ tőle. És az sem szorul magyarázatra, hogy a vírus még nem közölte, meddig marad. Arra is csak utalok, hogy mindenki magából indul ki, vagyis számomra az ellenzék most bizonyította, hogy ha hatalomra kerülne, azzal korlátlanul visszaélne.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt. Ennek ellenére mindnyájan rendületlen hittel és erővel védenek mindnyájunkat a lehetetlen elvárások lehetővé tétele árán is. Ezért az orvosok, egészségügyi, kereskedelmi, tömegközlekedési dolgozók mellett ideje köszönetet mondanunk Orbán Viktor miniszterelnöknek, kormányának, a jogalkotóknak, az operatív törzs minden tagjának, a rendőröknek, katonáknak, akikben – a csaholó és katasztrófa esetén is csupán a saját politikai érdeküket szem előtt tartó baloldali ellenzékiekkel szemben – több millióan hiszünk! Köszönjük az erőfeszítéseiket, imádkozunk, hogy kitartsanak!

Mindnyájunkért, beleértve az életellenes ellenzékünk áldemokráciára hivatkozó, Orbán Viktortól rettegő szónokait is, akik tán életükben összesen nem vállaltak annyi felelősséget, mint amit a kormányfő vállalt csupán az elmúlt hetekben. Úgyhogy nagy léptékben hátrább az agarakkal!

(A szerző jogász)

 

 

 

 

Ne kérdezzük, hol az Isten!

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200317-ne-kerdezzuk-hol-az-isten
Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk

Arról panaszkodik egy Norvégiában élő magyar, hogy a norvégok nem törődnek a koronavírus okozta karanténszabályokkal. Azt mondják, mivel az olaj miatt ők a világ urai, így mindent megtehetnek. Valószínűleg hasonlóan működött ez kezdetben Olaszországban vagy a franciáknál, Iránban, sőt talán nálunk is. Igaz, nem az olaj meg a gazdagság, hanem a tudatlanság, a butaság vagy éppen a liberális eszmék évtizedek óta tartó ideológiai fertőzése miatt.

A korlátok nélküli emberi szabadság hirdetése, a rend, a fegyelem teljes felszámolása, a másik tiszteletének kiirtása, a „mának élés” mantrázása, az önmegvalósítás abszurd formáinak támogatása, a hit teljes sutba dobása oda vezetett, hogy individuumokként a világ uraivá tettük magunkat. Így aztán kizárólag nekünk jár a bevásárlóközpont teljes liszt- és húskészletének háromnegyede, az összes vécépapír, száraztészta, fertőtlenítő. Minket nem köt a karantén kötelezettsége, mi hazudhatjuk, hogy nem jártunk fertőzött területen. Bármit megtehetünk, ami kényelmessé teszi az életünket addig is, míg mások el nem söprik ezt a koronavalamit. Hogy a másikkal mi lesz? Kit érdekel?

Igen, egyelőre világszerte millió ilyen esettel találkozhatunk. Nézem a televíziók felvételeit: szinte ölni képes a gyűlölet az arcokon, ha valaki az erőszakos árufelhalmozás közben két csomaggal több papír zsebkendőt vagy hárommal több konzervet vesz le a polcról. Kattintós csalók, maszkokkal visszaélők, álhíreket terjesztők, a legnagyobb bajban is gyűlöletet szító közszereplők, médiamunkások, arc nélkül minősítők és kommentelők, hatósági karantént megszegők, az ellátó egészségügyi személyzetet vegzálók: az emberiség alja.

Pedig a Teremtő nem így képzelte. Kezdetben a világ tökéletes és rendezett volt, mert Isten alkotta. Harmonikus, egymással összefüggő viszonyban hozta létre a lételemeket. Minden teljes összhangban működne, ha… Ha az ember nem űzetett volna ki a Paradicsomból. De kiűzetett, mert evett a tiltott gyümölcsből. Nem tartotta be az isteni rendelést, s tökéletességétől és tudásától megrészegülve elkezdte átvenni Isten szerepét. Beavatkozott a nagy alkotásba, mert úgy gondolta, többet tud, mint Isten. És minden elkezdett tönkremenni, mert az ember így működteti a világot. Mivel a homo sapiens csak hiszi isteni képességeit, hát, eluralják a bűnök. A gőg, a kapzsiság, a bujaság, az irigység, a mohóság, a harag és gyakran a lustaság. Ezek mentén aztán semmibe veszi a tízparancsolatot, bálványokat, celebeket imád, hedonista, erkölcstelen életet él, tiszteletlen, lop, csal, hazudik, embert öl. Megtagadja nemét, elpusztítja magzatát.

De valószínű, így volt ez már évezredekkel ezelőtt is. A hatalomvágy, a másik ember, a másik náció kihasználása, kizsákmányolása, kiirtása, gyarmattá tétele, megnyomorítása, a megcsalás, a hedonizmus az emberi lét kötelező elemévé vált. Hiába jött Jézus, hiába halt kereszthalált értünk, bűnösökért, hiába váltott meg minket már kétezer éve, hiába hirdette meg a krisztusi szeretet üzenetét, csak kevesen tanultunk belőle. Az isteni alkotáshoz képest elkorcsosultunk. Szentjeink élete persze csodálatra méltó, de ők kevesen vannak. Mi, bűnösök pedig több milliárdan. És a mi szánk íze szerint működik a világ. Ne kérdezzük hát, hol az Isten? Ő a helyén van. Mi nem vagyunk a helyünkön. Mi tervezünk háborúkat, kegyetlenkedéseket, hódításokat, gyarmatosításokat, népirtásokat. Emberkínzó és létgyalázó izmusokat hoztunk létre: kommunizmust, nácizmust, fasizmust, liberalizmust, globalizmust, genderizmust, és ezzel csak növeltük eredendő bűneink számát.

Százmilliókat irtottak ki háborúink, őrült, pajzsra emelt diktátoraink. Hagytuk, és nem tanultunk belőle. Fizikai és biológiai fegyvereket gyártunk, narkotikummal fertőzünk embermilliárdokat. Embertársainkkal és szerveikkel kereskedünk, csakhogy az alacsony rendű életfelfogásúak földi léte anyagiakban, hatalomban elképzelhetetlen magasságokba emelkedjen.

Drága Jézusom, hogy ronthattuk el ennyire? Hisz teremtő Atyád felruházott minket minden széppel és jóval, tudással, lélekben, testben egyaránt. Lelkünkben tán még pislákol a lelkiismeret, de a bűn már régen megterem bűntudat nélkül is. A földi hívságok erősebbek a lelki tisztaságánál. Hova tűnt a lelkünk? Az a kis denevér meg a tobzoska valószínű tudta, hogy itt az idő. Itt az idő figyelmeztetni az emberiséget, hogy így nem megy tovább.

Vagy megtanuljuk az önfegyelmet, a másik ember és a természet tiszteletét, a rendet, a fegyelmet, a feltétel nélküli bizalmat, az összefogást, vagy belepusztulunk. Most vagy együtt vagy sehogy. Ha legyőzzük a vírust – márpedig legyőzzük –, azt kizárólag a betartott rendnek, a fegyelemnek köszönhetjük majd. Lesz időnk ezen elgondolkodni, hiszen a teljes elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka következik, ha akarjuk, ha nem. Nemsokára még a harangok is elhallgatnak. Teljes lesz a csend. Vesztegzár alá kerültünk, saját emberi gyarlóságaink karanténjába. Nemzeti vesztegzárakba!

Adjunk hálát a Jóistennek, hogy van még nemzetünk, és nem egy arc nélküli, globális uniós kormánynak vagyunk most kiszolgáltatva! A koronavírus nagy pofont adott a globalizmusnak. Bár látszólag elszeparálta, mégis megerősítette a nemzeteket. Filozófiára is tanít ez a vírus. Szétszakítja a családokat, a gyerekekkel fertőzi meg a nagyszülőket, kijárási és érintkezési tilalmat kényszerít ki, eltilt a legbensőbb emberi érzések kifejezésétől, az öleléstől, miközben szoros együttműködésre, együttérzésre, érintés nélküli szeretetre kényszerít mindazokkal, akiktől elszakít. Megérinthetetlenné teszi a szeretetet.

Megfertőzzük egymást, és mégis kizárólag egymásra vagyunk utalva. De politizál is ez a vírus. Az időseket fenyegeti: a múltat végképp el akarja törölni. Ha lenne a vírusoknak izmusa, biztosan szoclibglobizmus lenne a neve. Elszigetel, felszámol, de közben jót is tesz. Addig őrjöng ugyanis, míg fel nem fogjuk, hogy nem megy úgy tovább, ahogy eddig csináltuk. Addig fenyeget, míg meg nem tanuljuk a normális, elemi társadalmi viselkedés rendjét és egymás tiszteletén és megbecsülésén kívül – micsoda szörnyűség – a köhögés, tüsszentés, kézmosás alapvető szabályait.

Míg fel nem fogjuk, hogy milyen zűrös, káoszos életet éltünk eddig, a vírus nem ereszt. Azt hiszem, a hívőknek könnyebb lesz a rend betartása, mert ők eleve így élik az életüket. Azok számára nem lesz olyan nehéz, akik nem hagyták el Istent. Akik a teljes szabadságot választották. A teljes szabadságot, mert nem váltak függővé a földi lét hívságos csábításaitól, a vagyontól, a buja élettől, a kábítószerektől, a szenvedélyektől, az önmegvalósítás torz ígéreteitől, a hatalom mámorától. Azoknak nem lesz olyan nehéz, akik mindennapjaikban is küzdenek a tisztességért, a megbecsülésért, az eredendő, valódi értékek megtartásáért, a lelki gazdagságért. Nekik a rend természetes, a karantén megtisztulási lehetőség.

De sajnálom a liberalizmus istentagadó világában hívőket, mert még most is megközelíthetetlen, megszólíthatatlan bálványnak képzelik magukat. Pedig fel kell adniuk a „mindent megtehetek” hamis világát, a rend tagadását, a káosz imádatát. Bizony, most nincs más lehetőségük: nekik is alá kell vetniük magukat a gyűlölt kormány döntéseinek, elrendelt szabályainak, a rendnek. Furcsa lesz nekik, de ezzel megmenekülhetnek. S hátha ráéreznek a rend finom ízére. Most nincs jobb- és baloldal, most csak ember van, sőt, hazánk határain belül most csak magyar ember van.

Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk, amely a lehetetlent is megkísérli lehetővé tenni! Fogadjuk el, hogy ebben a helyzetben a nemzet és lakásunk szegregációja az egyetlen megoldás a járvány leküzdésére. Mindemellett köszönjük meg egyre több hétköznapi hősünk, jóakaratú társunk emberségét, áldozatvállalását, és váljunk hozzájuk hasonlóvá. Próbáljuk meg, milyen isteni teremtménynek lenni! Talán még nem késő. És adjon reményt mindnyájunknak, hívőknek és ateistáknak, fiataloknak és időseknek a közelgő feltámadás. Ne féljünk Istentől!

(A szerző  jogász)

Lidércnyomás a jövőből

Lidércnyomás a jövőből

A GYALÁZATOS SZÍNVONALON POLITIZÁLÓ ELLENZÉK A JÁRVÁNY IDEJÉN SEM TAGADTA MEG ÖNMAGÁT

Nem tudom, létezhet-e annál aljasabb tett egy ország életében, mint amikor a mai kor embere által felfoghatatlan világjárvánnyal kell megküzdeni úgy, hogy közben egyes ellenzéki politikusok ocsmány módon támadják a kór terjedésének megfékezéséért mindent elkövető kormányt, így az erőn felül segítő szakembergárdát is. Az emberi minőségükben erőteljes kérdőjeleket hordozó közszereplők elképesztően alpári megnyilvánulásai mellett lassan már eltörpül a „patkányozás”, a „hitványozás”, a „képződményezés”, „kreténezés”, és Nagy Blanka ordenáré szavai koszorús lányegyleti finomsággá szelídülnek.

Nincs gyomrom ezeken az oldalakon idézni Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Vágó István, Homonnay Gergely, Donáth Anna és a többiek megjegyzéseit, mert a nyomdafesték nem tűri azokat. Díszelegjenek csupán e politikai celebek és kiszolgálóik saját portáljain. Odavalók. Jól jött nekik a koronavírus, mert egyéb mondanivaló híján le­g­­­­­­alább valami új dolog miatt lehet gyalázkodni. Nem értem, hogy ilyen töménységű gyűlölet, mint ami belőlük árad, hogy tud bárkibe is beleszorulni. Míg ezen elmélkedem, eszembe jut, hogy pár hete Gyurcsány feltett egy fontos kérdést „évértékelőjében”: „Nem kéne megmondani a választóknak, hogy együtt fogunk kormányozni?”

Tudjuk. Addig ugyanis nincs nyugalom a szemlőhegyi villában, amíg a böszmét ki nem kiáltják az ellenzék felkent vezérének, aki így nyilván az együtt kormányzás fő irányítója lesz. Bár mostanság néhány óvatos hang előtör ellenzéki szájakból a közösködéssel kapcsolatban, de nem olyan fából faragták az agyonbérmáltat, hogy ezt engedje.

És innentől csak egyetlen opció létezik: Magyarország 2022-es összellenzéki miniszterelnök-jelöltje csakis a nyugdíjasok halálával szórakozó Vágót védő Dobrev lehet. Hogy családban maradjon a tuti. Ennyire már az idióta is megismerte Gyurcsány praktikáit. Tán csak az egyesült baloldal nem? Vagy ha igen, akkor egy kérdés marad: kilóra veszi meg őket a böszme? Amikor a baloldal vezérének hallgatóságát nézem, az az érzésem, hogy az amerikai sci-fi filmek zombivalóságával találom magam szembe: a kritika nélküli rajongás, a nyitott szájjal való csodálás (Vágónak különösen jól megy) és a feltétel nélküli kútba ugrási készség olyan foka látszik egyes arcokon, amely egyébként értelmesnek mondott embernél csak tudatmódosítás hatására következhet be.

Ha józan emberi ésszel próbálom felfogni a jelenséget, egyszerűen nem értem. Ennyire nem számít, hogy mi történt ebben az országban Gyurcsány regnálása alatt? Ennyire nem zavarja őket, hogy csődbe vitt minket? Ennyire nem érdekes, hogy mértéktelenül eladósította hazánkat? Ennyire érdektelen, hogy a privatizációban kilopta a nemzet szemét? Ennyire nem fontos, hogy hazudott reggel, éjjel meg este? Ennyire lényegtelen, hogy emberek életét tette tönkre 2006 őszén? Bizony, az igazság ismerete híján el kell gondolkodnunk azon, hogy mi az az agymosó erő, ami Gyurcsányból árad. A pénz? A hatalom ígérete? A miniszterelnök ellen táplált vak gyűlölet? Esetleg a három együtt?

Normális ésszel nehezen felfogható az az attitűd, amely pillanatnyilag a legerősebb ellenzéki párt szerepkörébe juttatta őket, ahova nemrég két szocialista kerületvezető is átlépett azzal az indokkal, hogy polgármesteri programjuk végrehajtásához ettől a politikai közösségtől kaptak megfelelő garanciákat. A százforintos kérdés: mi az a garancia, amelynek ekkora a vonzereje? Ha ez a kór járványként terjed, elkövetkezhet egy lidércnyomásos jövő: Gyurcsány a Szemlőhegy utcai villa baljós homályából előlépve ünnepli Magyarország első női miniszterelnökét, Dobrev Klárát.

És máris beúsznak egy rémálmom képei. Mivel nem lesz kétharmados többségük, az alaptörvényhez és az őket irritáló sarkalatos, nemzeti érdekű törvényekhez nem férnek majd hozzá, pedig azok megsemmisítése tartótisztjük által megrendelt hivatali kötelességük lesz. Így, ha másként nem megy, az áhított Európai Egyesült Államok jegyében az egész országot szőröstül-bőröstül el kell adni, a globális világuralmi rendszer rabszolgájává kell tenni, hogy a nemzeti és keresztény értékeket képviselő jogi háttér „demokratikus úton” eltüntethető legyen. Az Európai Parlament balliberális LIBE-bizottsága persze kitörő örömmel fogadja majd a magyar jogállamiság újraéledését, az európai értékek helyreállítását, és azonnal megszüntetik a 7. cikkely szerinti eljárásokat.

Az IMF és a Világbank ismét kebelbarátunk lesz, és tömhetjük majd a zsebüket az újabb hitelek kamatai formájában. Miközben Mészáros Lőrinc és Tiborcz István vagyonát a nép nevében lefoglalják, valamint Orbán Viktor és az összes stadion padlását lesöprik, az ügyészség boldogan roppan majd össze a jobboldali politikusok és szimpatizánsaik ellen folytatandó büntető eljárások cunamijában.

Aztán persze ismét eljön a kommunizmus bűneinek relativizálása, mint ahogy a nagy duó elvtársai már meg is tették a Háttal Euró­pának című, függetlennek titulált Orbán-gyalázó tanulmányukban: „A Terror Háza Múzeum a nagy nyilvánosságnak szóló, színvonalas múzeumi eszközökkel egyenlőségjelet tesz a Magyarországon félmillió áldozatot követelő holokauszt és a kommunista titkosszolgálat kegyetlenkedései közé, sőt az utóbbit tartja jelentősebbnek.” Milyen felháborító! Végül is mi az a 800 ezer magyar, akiket hadifogságban, a málenkij robot és a gulág bolsevik holokausztjában pusztítottak el? Hisz többnyire keresztény képződmények voltak, és ismerjük Dobrev rettegését a keresztény, vallási fundamentalistáktól, mert belejajgatta azt az unió üres parlamenti termének falaiba.

Hiszen a hölgy olyan családból származik, amelyben a nagypapa, a nyolc osztályt végzett festősegédből lett országgyűlési képviselő lelkes kommunista volt, aki az 1956-os megtorlások idején a kemény büntetések pártján állt, és ellenezte, hogy bárki is kegyelmet kapjon. Aztán 1958-ban ajándékként beköltözhetett abba az államosított, egy zsidó családtól rekvirált Szemlőhegy úti villába, amely ma már valójában a Gyurcsány–Dobrev család fillérekért megszerzett tulajdona. Igaz, Dobrev szavakban elhatárolódott nagyapjától, de ki hisz egy Vágó aljasságát védő nőnek? Hisz a zabrált vagyont a mai napig keményen őrzi, és jól érzi magát benne Fletóval együtt. A kommunista múlt és liberális-globális jelen őrületeinek nemzetre kényszerítése mellett aztán jöhet a határok megnyitása a jogellenes migránsok előtt, amelyet előbb-utóbb a no-go zónák létrejötte követ majd.

Tanítani fogják a társadalmi nemek zagyvaságát, Nyirő József, Wass Albert és Tamási Áron újból indexre kerül, s a kislányoknak tilos lesz az óvodában babával játszani. Természetesen megszaporodnak majd a Pride-ok, amelyeken ajánlatos lesz részt venni, mint hajdan a május 1-jei felvonulásokon. Lesz újból államilag megbecsült munkásőrség, de nem lesz szavazati joga a határon túli magyaroknak. Lesz viszont számos eszement őrület, amely alkalmas a nemzeti identitás és a teremtett világ értékeinek felszámolására és a nyílt társadalom elidegenítő, hamis, egyéni szabadságjogokra épülő, anarchiába fulladó borzadályának megteremtésére.

Vagyis a Dobrev–Gyurcsány páros és elvtársaik biztos kézzel irányítják majd az országot abba az ideológiai apokalipszisbe, amely az emberi faj teljes kiszolgáltatottságához és előbb-utóbb részleges megsemmisüléséhez vezet. Hát ilyen szép új világ várható 2022 után, ha nem leszünk észnél, és nem vigyázunk teremtett világunkra és arra az ideológiára, amely az emberi lét és valódi értékek mellé teszi a voksát.

Gyurcsány is megmondta: iszonyatos időszak vár ránk. Tudjuk. Ha ők jönnek, valóban így lesz.

Rosszabb a koronavírusnál.

A szerző jogász

Mutálódó vírusok

Világunk kénytelen elviselni, hogy a legyőzöttnek hitt vírusok mutálódnak, és egyre veszélyesebb formákat öltve támadják az emberiséget

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200310-mutalodo-virusok

Az aktualitást most a koronavírus jelenti. Nincs ez másképpen a politikai izmusok világában sem. Fel kell készülnünk a világunkat többször pusztulás szélére sodró bolsevizmus, nácizmus, fasizmus, kommunizmus mutált változatainak érkezésére és egyre őrültebbé váló támadásaira.

A jelenség megértéséhez érdemes a szellemi honvédők nagyszámú egyező véleményére támaszkodni. Bár úgy tűnik, hogy a felsorolt izmusok által közvetített ideológiák hatása meggyengült, és immunrendszerünk már-már védelmet nyújt, mégsem érezhetjük magunkat biztonságban. A hatalomszerzés megszállottjai méregkeverő laboratóriumaikban előállították a liberalizmus mutánsát, a liberálfasizmus ideológiáját. A pénz, paripa, fegyver urai előre felkészített politikusi hátterükkel a már kevésbé hatékony izmusokból kivonták a még bennük létező méreganyagokat, összeállítva a liberálfasizmust. Ez a „gyógyszerként” kínált termék már kismértékben is tudatzavart okoz, drogszerű fogyasztása a közösségekben halálos csapást jelenthet.

A háttérben meghúzódó pénzmágnások, oligarchák pénze elégséges volt a média egy részének felbérlésére, segítségükkel „paripára” lehetett (fel)ültetni a migránsok elszegényedett hadseregét. És a fegyverek? Megérkezett Európába a terrorizmus, kialakultak a no-go zónák, láthatjuk a földfoglalást, azaz pontosabban a honfoglalást.

A kontinensre szabadított hadsereget útjukon a Soros-féle NGO-k kísérik, bezsebelve pénzeiket, majd a befogadással szemben álló országok kormányaira nem szégyellnek jogi nyomást gyakorolni. Az EU parlamentjében ülő ultraliberálisokkal támadják a szuverén országok jogállamiságát. Ezzel a kör bezárult.

Tegyük fel a kérdéseket, vajon hol rejtőznek és hallgatnak a migránsáradat szervezői? Kik a felelősek az átvert migránsok tengeri katasztrófáiért? Kik okozzák a görög–török konfliktust? Európa érdekében a NATO vezetése miért nem hat a szövetségben helyet foglaló Törökországra a többi NATO-tagország polgárainak védelme érdekében?

Ennyi talán elég ahhoz, hogy világosan lássuk, a nagyhatalmak, volt gyarmatosítók tesznek Európa polgárainak érdekeire. Sajnos igazzá válik, hogy „közös lónak túros a háta”. Kívánságunk szerint ne így legyen! Európa szellemi honvédői, regnáló kormányai polgárainak többsége sokat tehet szuverén nemzeteiért. A magyar kormány azon kevesek közé tartozik, amely polgárainak sorskérdéseiben vállalja és képviseli a rendszeresített népszavazás és a népi konzultációk eredményeit. Ezért kaphatta meg harmadszorra is a kétharmados bizalmat. A népfelség tisztelete egységbe kovácsolta a magyarokat, ennek eredménye a külpolitikai és a gazdasági siker.

Ugyanakkor látjuk, hogy az ellenzéki pártok vezetői az út szélén hagyták szavazóikat. Egyéni érdekeik felülírták választóik autentikus képviseletét, azaz politikai irányultságát. Sorra ülnek fel a DK-s gőzösre, amely a liberálfasizmus és az újkori gyarmatosítást jelentő föderális Európa sínpályáján száguld.

A Gyurcsány-klán köztársaságról papol, miközben sorra fojtja meg a demokrácia alapját képező különböző ideológiák képviseletére alakított ellenzéki pártokat. A szélsőbal és -jobb felszámolja a pluralitást. Kialakult egyező programjuk, az Orbán-kormány megdöntése.

A pénz- és hatalmi éhségben szenvedő népszerűségüket vesztett pártok vezetői egy vacsorameghívásért bódultan hallgatják azt az embert, aki csődbe vitte Magyarországot. Saját MSZP-s párttársai arcába csapta, hogy hazudott a nap minden szakában. Az általa vezetett kormány tagjai csak az offshore cégekre és a rablóprivatizációra koncentráltak, amely az államkincstár kifosztásához vezetett. Napokig sorolhatnánk az országrontás elemeit. „Mekk mester” alkalmatlan volt miniszterelnöknek. Ezt igazolta Medgyessy Péter megpuccsolása és a 2006-ban történt békés tüntetők közé lövetés. Közerkölcshöz történő viszonyulását is hazugsággal tetézte, amikor arról számolt be, hogy kéthetente bérmálkozik. Az általa elképzelt ellenzéki piramis csúcsára úgy lépked, hogy elárulta az MSZP-t, majd megalapította a DK-t. Az árulások sorát családi alapokra helyezve folytatja Brüsszelben. Munkássága most már nem az MSZP-ről szól, hanem a magyarságról. Többek között azon élemedett hölgyekről, urakról, akik a Kádár-rendszerben viszonylag jól éltek, és megrögzött ideológiai alapon reménykednek, hogy Gyurcsány megtér, és visszaadja a pénzt, amit nyolc év alatt elvett tőlük. A DK ígérvényei nem változnak, továbbra is az emberek félrevezetésére alapoznak. Politikai állásfoglalásaik Magyarország határainak megnyitását célozva, elősegítenék az emberek és köztük a nagyszülők lakásainak, hétvégi házainak elfoglalását a ránk törő, illegálisan érkező migránsoknak. Mint kormányzásuk alatt tették, ismét lakosságunk nyakába akasztanák a devizahiteleket, amit soha nem tudnánk visszafizetni. Lenne nyugdíjcsökkentés a nemzetközi helyzetre hivatkozva, indokként felhozva, hogy mindez a világgazdaság hanyatlása miatt következik be. Nem engedjük, hogy a felsorolt gaztettek a feledés homályába merüljenek.

A mantrázás mellett itt az ideje, hogy a nemzeti média irányt váltson. A CÖF–CÖKA-hoz érkező levelekben azt javasolják, ne vitázzunk olyanokkal, akiknek csak egy programpontjuk van, a hatalom visszaszerzése mindenáron. Ezekkel az ellenzéki vezetőkkel nem lehet közös társadalmat létrehozni. Éppen ezért a nemzeti érzelmű médiának, hírportáloknak, Facebook-csoportoknak a velük történő foglalkozás helyett nap mint nap a józan magyar többség által létrehozott eredményeket kell közvetíteni. A napi műsorszerkesztés és írásos kommunikáció a társadalom tagjai által megfogalmazott kérdésekre korrekt megközelítéssel, tényekkel válaszoljon.

Szólítsuk meg az ingadozókat és a fiatalokat, saját érdekeik mentén adjunk szereplésükhöz nyilvánosságot. Szorítsuk korlátok közé az ellenzéki hazudozók médiaszereplését. Ne alacsonyodjunk le odáig, hogy néhány tévéadásban kocsmai vitákba bonyolódjunk. A pártpolitikai vitáknak a parlamentben van a helye. A közerkölcs szabályainak betartása ott is kötelező.

A szabad véleménynyilvánítás nem jelentheti a hazugságok özönének meghallgatását. Drága mulatság az országépítésre felhasználható időnk pocsékolása, ha ellenzéki megmondóemberek saját térfelünkről butíthatnak.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)