Látogatás Atyhán

Hogy milyen érzés, amikor a magyarok összefognak? Nagyszerű. S hogy milyen eredménye lehet? Példamutató. Főként, ha jó célért, érdek nélkül, önzetlenül történik. Mint történt a tavaly szeptemberben leégett székelyföldi katolikus atyhai templom újjáépítése érdekében.

Akik adakoztak, akik támogatták az újjáépítést, tudják, miről beszélek. Anyaországbéli magyarok, szervezetek, a magyar kormány, önkormányzatok, romániai szervezetek, magánszemélyek, önkormányzatok, és a román kormány, de tengerentúli, clevelandi magyarok is adakoztak, segítettek. Nemrég – közvetett módon – kanadai magyarok kerestek meg, hogy milyen lehetőség van még a támogatásra. Sárbogárdi mesterek készítettek körmeneti keresztet, és húsvéti gyertyatartókat. Magyar vállalkozó szállította ki azokat Atyhára, pedig ez, a Sóvidék legmagasabb pontján fekvő település igencsak pár száz km-re fekszik Sárbogárdtól. És mégis megtette. Még a nevét sem tartotta fontosnak megemlíteni. Jómagam családi ereklyét, egy 142 éves, Károli Gáspár fordította Bibliát vittem ajándékba az egyházközség számára. Kétkezi munkavégzések felajánlása is számos esetben történt, még vajdasági magyarok részéről is, bár a szigorú romániai elszámolási szabályok miatt ezt a lehetőséget nem vehetik igénybe a templomépítés során.

A szeretet, a hit, a jóindulat csodákra képes. Az összefogás eredményeként fél év alatt közel 140 millió Ft gyűlt össze. Hogy a végösszeg hiteles, arra Atyha plébánosa, Adorján Imre atya a garancia.

Június 9-én találkoztam vele személyesen, Atyhán. Nem volt könnyű eljutni hozzájuk. 8-a volt az eredeti látogatás időpontja, de igencsak keményen esett az eső. Így bizony az 5 km-es bekötő út Korondról egy egyszerű személyautó számára járhatatlanná vált. Másnap Imre atya jött értünk terepjáróval. Tán 14 éves a szolgálati autó, de működik, remek „természetes” légkondival, amely mellett az atya még arra is vigyáz, hogy ne érje huzat a bent ülőket. De az a szeretet, hit, elkötelezettség, és erő, amely a nyugdíjas atyából árad, akár gyalogtúrára is képes ösztönözni az Atyhára tartókat. Csodálatos ember. A Jóisten tudja csak, miért őt küldte szolgálatba oda a tűzvész előtt egy hónappal.

A templom épül. A korondi Árcsó kft dolgozói csendben, szorgalmasan végzik az egyáltalán nem könnyű munkát. A templomrom teljesen felállványozva, a koromnak már nincs nyoma a falakon. A borzalom már csak az emlékekben él, és az elszenesedett missziós kereszten, a megolvadt harangon, és a Feltámadt Krisztus szobron látható. De a szétolvadt harangon olvasható maradt védőszentjük neve, Mária Magdolná-ból: Magdolna.

A megújulás jelei nem csupán az állványozáson látszanak: a paplak egyik szobájában már gyűlnek az adományok: papi öltözetek, Krisztus szobrok. Adományok mindenhonnan. De az első, ami a szobába lépve fogadja a látogatót: egy magyar zászló. Mondom: az atya csodálatos ember, aki igen nagy szeretettel és köszönettel említi a román kormány anyagi támogatását is. Ugyanilyen nagyszerű emberek azok, akikkel sikerült találkoznom. Győrfi Hajnal óvónő, és férje, a falugazda. Ők Atyhán nőttek fel, s még gyalog jártak iskolába Korondra. Napi 10 kilométert tettek meg gyerekként, télen-nyáron. De ott maradtak. És ma mindent megtesznek, hogy a tragikus lakosság-csökkenést megakadályozzák. Most már alig kétszáz magyar él a településen, 19 gyermekkel. Az alsósokat helyben tanítják egy tündéri faház-iskolában, a felsősöket már iskolabusz viszi Korondra. Hogy azon a bekötő úton hogy oldják meg a közlekedést esőben és télen: rejtély. De megújul az út is, s talán ez év októberére már jól közlekedhetővé válik.

A község egyébként –statisztikai adatokat is figyelembe véve – Románia talán legszegényebb települése. De hogy a legszebb fekvésű, az bizonyos. Igaz, hogy a jobbára lepusztult házak többségében nincs fürdőszoba sem, de hogy a Sóvidék panorámája innen a legjobban belátható, nem kétséges. Kultúra? Nem sok. A Duna televízió az egyetlen, amely támogatást nyújt lélekben, hírekben, kultúrában. S mint megtudtam, az atyhaiak mind azt nézik. A településről kimozdulni nincs lehetőségük az ott élőknek: állattartásból élnek jobbára, és hát az állatokat nem lehet magukra hagyni. Bizony, mi itthon az anyaországban, főként a városokban fel sem tudjuk fogni, hogyan élnek Atyhán magyar testvéreink.

De lassan már szivárognak onnan is a hírek. Simó Márton székely költő, újságíró, az Élő Székelyföld Munkacsoport vezetője, aki Atyhán járt iskolába, honlapot indított nemrégiben, www.atyha.ro elérhetőségen. Érdemes nézegetni, olvasni. Nem csupán a templom újjáépítéséről értesülhetünk, hanem például az atyhaiak csíksomlyói, nem éppen felemelően kezdődő, ez évi zarándoklatáról is, amely egy szállítási vállalkozó nemtörődömsége miatt következett be.

Még az ág is húzza az atyhai magyart? Lehet. De pontosan ezért kötelességünk nekünk, itthon, jó szándékú keresztényeknek, hogy ne veszítsük őket szem elől. A templom leégésének másnapján az atya elcsukló hangon azt mondta, hogy a legnagyobb baj, hogy magukra vannak hagyva. A gyűjtéssel bebizonyítottuk, hogy nincsenek egyedül. De ez még kevés.

Kérem, keressék fel a www.atyha.hu honlapot. Kiderül belőle, hogy valamikor, talán a nyolcvanas évek végén turista-látványosság volt Atyha, vendégfogadási, elszállásolási lehetőséggel. Korábban pedig virágzó volt gazdasági élete. De történt valami, és mindez megszűnt. Az okát még nem látom tisztán. Mindenesetre tény, hogy a település a kihalás útjára lépett. 1950-ben 1565-en, 1960-ban 1229-en, 1980-ban 417-en, 2014 –ben kevesebben, mint kétszázan lakták a községet. Szomorú számsor.

De nem kellene, hogy így legyen. Úgy tűnik, az erő, a hit, a bizakodás kezdett kifogyni az atyhaiakból. És akkor jött még a templom tragédiája is. Az egyetlen közösségi tér megsemmisült. A ravatalozóban tartott misék szinte szimbolikus jelentőségűek. Számos ház eladó, a vevők között több a román, mint a magyar nemzetiségű.

Megújulás? Magyarnak, kereszténynek maradás? A templom újjáépítése reményt ad minderre. Imre atya erejével, hitével az első lépéseket most teszi a község ezen az úton.

A korondi polgármester, Katona Mihály is elkötelezett Atyha feltámasztásában. Ötletek vannak. De szükség van anyaországbeli támogatásra is. A templom újjáépítése ez év május 4-én kezdődött, és vélhetően október közepéig tartanak az ez évi munkák. Szerződés szerint eddig kell befejezni a külső munkálatokat. Egyébként is addigra már beköszönt az a rossz idő, amely ellehetetleníti a falon kívüli építkezést. A templom újranyitása, felszentelése talán jövő év tavaszára várható. Addig- remélhetőleg- a bekötő út is megújul, és sokan, nagyon sokan tehetjük tiszteletünket a magyar összefogás kis katedrálisánál, az atyhai templomnál.

Aztán legyen a templom- Csíksomlyó mellett – a világ támogató, összetartozó magyarságának új, állandó találkozóhelye. Ezzel a települést, és az ott élő közel kétszáz magyar lelket is megóvhatnánk, megújíthatnánk.

Kizárólag rajtunk múlik.

Van Székelyföldön egy magyar lakta település, amely segítségért kiált. Úgy hívják: Atyha. Akinek bármilyen ötlete, javaslata van, kérem, keressen minket.

dr Bencze Izabella

CÖF alapító, a CÖF nevében történő gyűjtés és a Vigadó-beli Jótékonysági Gála ötletgazdája és szervezője

[email protected]

Közpénzcsárdás

A civil szervezetek átláthatóságát célzó törvény elfogadása előtt az ellenzéki pártok karöltve a külföldi pénzekből fizetett NGO-kal összpontosított támadást intéztek a CÖKA ellen. Ennek oka az volt, hogy szervezetünk, szemben velük, szuverenitását megőrizve nem kért és nem fogadott el külföldről érkező támogatást. Működésünket magyarországi partnereink, adományozóink biztosítják.

A magyar emberek tudják, hogy ingyen kenyér nincs, akik az NGO-k vezetőit külföldről busásan megfizetik, elvárják politikai érdekeik és ambícióik érvényesítését. Íly módon a Rockefellereket, Soros-féle szervezeteket, a Norvég Civil Alapot szolgálók elkötelezetté váltak a neoliberalizmus ideológiáját követő, nyílt társadalom eszmeiségét és a globalizmus mindenhatóságát hirdető pénzhatalmasok céljai mellett.

Az egy központú világuralom teremtésben érdekelt szolgák a modernkori gyarmatosítás eszközrendszeréhez tartoznak. Az emberi jogok védelmezőinek nevezik magukat, miközben irányítóik kényére-kedvére manipulálják a szegény sorsú néptömegeket. Kontraszelektált, megélhetési ügyvédek váltak zsoldosokká az embercsempészek üzlettársaivá.

Az európai zsidó-keresztény civilizáció védelmezői, az őslakos népek, a XXI. század elején felismerték a rájuk leselkedő veszélyt. Felfedezték, hogy a demokráciának csak egyik meghatározó eleme a több párt rendszer. Láthatóvá vált számukra, hogy a pluralitás elvén működő civil szervezetek minőségi és mennyiségi vonatkozásban is visszatükrözik a polgárság, azaz a nép akaratát. Ez pedig nem más, mint egy-egy nemzet tiszteletet követelő állásfoglalása saját jövőjére vonatkozólag.

A polgárok sokaságának bizalmát bíró valódi civil szervezetek, a nemzeti érdekek mellett elkötelezve, tüskék az olyan ellenzéki pártok szemében, melyeknek elsődleges célja a hatalom mindenáron történő visszaszerzése.

A célponttá tett CÖF-CÖKA, amely mozgalom és alapítvány egyszerre, több esetben demonstrálta, hogy ha kell, a civil társadalmat többségi erővel tudja képviselni. Az együttműködő több ezer szellemi honvédő, a közjót követő nemzeti sorskérdések mellett kiálló civil szervezetek, ugyanakkor nemcsak társadalmat érintő politikai kérdésekre válaszolnak, hanem nap mint nap közhasznú munkájukat adják a polgári lét biztonságos fenntartásához.

A CÖF-CÖKA 2010-ben és 2014-ben is átadta a kormánynak azt a „Társadalmi szerződést”, amit országjárása során a polgárok véleménye alapján elkészített (lásd honlapunkon). A kormány igyekszik magáévá tenni a javaslatokat, és a világpolitika, valamint a napról napra változó gazdasági helyzet lehetőségei szerint teljesülnek a szerződésben foglaltak. A regnáló kormányzat az eldöntendő nemzeti sorskérdéseket népszavazással és népi konzultációkkal próbálja megerősíteni. Sokszor észleltük, hogy a Jobbik, jelen esetben nyolc éves fáziskéséssel átveszi a CÖF kezdeményezéseit. A társadalmi szerződés ötletük mutatja, hogy nincs új a nap alatt.

Az ellenzéki pártok mesterséges úton civil szervezeteket hoznak létre, majd azokat a külföldről érkező pénznyelő NGO-kal együtt kormánydöntésre tanítják. A megalakított, civilnek álcázott szervezetek kérész életűek. Ennek oka, hogy a bolsevik, kommunista, náci eszmeiség csak rövid ideig tűri maga mellett az önálló civil közösségeket. Bizonyosságot szolgáltat, hogy ezek az álcivil mozgalmak sorra átalakulnak és szatellitként keringenek létrehozóik körül (PM, Együtt, Momentum, stb.).

A CÖKA 2009-es alapítása óta 2016 végén először kapott állami cégtől, civil missziójához támogatást. Az ellenzék pártjai és képviselői az MVM adományát közpénznek minősítették és ezért hadjáratba kezdtek a szerintük elfogadhatatlan jelenség ellen. A közpénz jogi fogalmának pontosítását bízzuk a szakértőkre, annál is inkább, mert esetünkben nem ez a lényegi kérdés. Ugyanis az MVM és a CÖKA szerződése megfelel a törvényi előírásoknak. A támogatással szintén a jogszabályok betartásával kell elszámolni. Az együttműködők célja pedig átlátható és közös érdekű. A vállalat nem csak nyereségre orientált érdekek mentén kívánja fogyasztói szimpátiáját elnyerni. Kötelességének érzi a társadalom iránti felelősségét is megjelentetni. Költségeiből finanszírozza a közhasznú önkéntes munkával kiegészített, közjót szolgáló civil alapítvány munkáját. Szervezetünk pedig civil missziójának szélesedő kínálatát így tudja országos szinten propagálni, és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásait ajánlani.

Az ellenzéki képviselők hazug állításait cáfolva kijelentjük, hogy az MVM támogatásából egy fillért sem költöttünk plakátolásra.

A közpénzt féltők viszont évről évre a költségvetésből, pontosabban az adófizetők pénzéből élő, az ország érdekeiért jóformán semmit sem tevő pártok és parlamenti képviselők. Juttatásaik, havi bérezésük, ellátmányuk vitathatatlanul közpénz! Sokan közülük állami pénzen kiárusítják hazájukat az uniós pártpolitika piacán. A nemzeti lét eltörlésének élharcosai. Országhatár-nyitással, őseink által ránk hagyott, amúgy is megcsonkított hazánkat kiszolgáltatnák a gazdasági bevándorlóknak és a köztük megbújó terroristáknak. Szervezetünk és ellenfeleik között a közpénz felhasználás gyakorlata, majd megítéltetése, eredményét tekintve messzebb van, mint Makó Jeruzsálemtől.

A választópolgárok figyelmét nem kerüli el a Jobbik plakátinváziója. A jelenség újszerű, de valószínűleg a hatóságok részéről nem méltányolható. A párt sarki plakátokért eladta identitását, erősen megtépázott létszámú követőit ismét kizárta a döntési lehetőségből. Felvetődik a közpénzekkel és az adóelkerülésekkel kapcsolatos szabálytalanságok sokasága mellett a spekuláns üzleti módszerekkel kísért tiltott pártfinanszírozás lehetősége.

Érdeklődéssel figyeljük a közpénzből kapott székházukat maguk alól eladó, hitelcsapdában vergődő MSZP kiútkeresését. Valószínűsítjük, hogy Gy. F. ez évi 1,2 milliárdos, múltbeli rablóprivatizációkhoz köthető osztaléka létrehozza a választások előtti elvtársi kézfogást.

Az SZDSZ politikai és gazdasági csődje is a közpénzek jelentős megcsapolását jelentette. A kielégítetlen tartozások mellett ugrott székházuk is. Így aztán fontossá vált az LMP előretolása, vezetőinek tandembiciklire ültetése zöldre festett pártmezben. Ilyen trükkökkel csak a politikai színvakokat lehet átrázni.

A párttá soha nem alakuló CÖF-CÖKA őrzi civilségét, identitását. Hisszük, hogy a pártok életképességének előfeltétele a valódi civilek támogatása!

Csizmadia László

 

Elvitték a sukorói balhét

Isten és a magyar igazságszolgáltatás malmai néha lassan őrölnek. De őrölnek, és ez megnyugtató. Tudom, egyesek harsány véleménye szerint a Sukoró-ügyben a múlt héten jogerősen elítélt két valamikori MNV Zrt.-vezető ártatlan, és az ügyészek, valamint a bírák a bűnösök. Hogy mi is történt valójában, és kik voltak a résztvevői az elhíresült ügynek, az lényegében megtalálható a 2009 tavaszán, a Magyar Hírlapban közreadott emlékeztető jegyzőkönyvben, amely a Nándorfehérvári teremben készült egy tervezett turisztikai, kaszinóval is megspékelt gigaberuházásról, még 2008 májusában.

Az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég. Ahhoz, hogy ennek a szólásnak az igazsága mérlegelhető legyen Sukoró-ügyben is, csak vissza kell nyúlni ehhez a jegyzőkönyvhöz. Ez az emlékeztető ugyanis véleményem szerint egyértelműen megmutatja, hol is kellene keresni az igazi bűnösöket.

Az akkori kormányszóvivő azt állította, hogy „a sukorói beruházást azért indította útjára a kormány, mert a 200 milliárd forintos projekt 2300 munkahelyet teremt a Közép-Dunántúlon, és jelentős külföldi tőkét vonz az országba”. A dokumentumok azonban mást mutattak: „Az eredeti tervek szerint a projekt helyszíne Albertirsa lett volna, azonban a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény szerint egy tervezési statisztikai régióban” egyszerre csak egy személy működtethetett koncessziós jogon játékkaszinót. Ez pedig korábban Pest megyében már elkelt. Ezt nem tudhatták az izraeli befektetők, s mivel így a projekt legfontosabb része, a kaszinó, Pest megyében működésképtelenné vált, a fontos emberekkel tisztázni kellett a problémát. Végül Fejér megyében, a Velencei-tó környékén, Sukorón találtak egy megfelelő ingatlanegyüttest.

A megbeszélés résztvevőinek – Gyurcsánynak, Bajnainak, Veresnek, Tátrainak – mindegy volt, hogy melyik régióban lesz kaszinóváros, csak legyen. Így vállalták, hogy Sukoró régiójára írják ki a koncessziós pályázatot a kaszinóra mint a gigaberuházás részére. Az emlékeztető jegyzőkönyv pedig rögzítette, hogy „a működéshez szükséges minisztériumi engedély rendben lesz”. Tudni kell, hogy az egész folyamatban egyedül a szerencsejáték koncessziós kiírásához kellett minisztériumi engedély, aminek megadását tehát látatlanban, előre garantálták a befektetők részére.

Úgy gondolták, az állampolgárnak Budai Bernadett majd „eladja” a Közép-Dunántúl tudatos támogatását. Meg is kísérelte. A turisztikai nagyberuházást akkor vissza nem térítendő támogatással is lehetett ösztönözni. Egyedi kormánydöntés kellett hozzá, a Gazdasági Minisztérium háttérintézményeként működő Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Zrt.-n, az ITDH-n keresztül. A támogatásnak jogszabályban meghatározott rendje volt. A befektetőnek írásban kellett bejelentenie a támogatási igényét, majd a gazdasági miniszter – a megfelelő feltételek fennállása esetén – a kormány részére javaslatot tehetett beruházási támogatás nyújtására.

A rend azonban ezúttal is felborult. A GK 2008. december 16-i ülése felhatalmazást adott az ITDH vezérigazgatójának, hogy a tárgyalások során legfeljebb folyó áron 2635 millió forint készpénztámogatást ajánljon a beruházónak. A gazdasági kabinet egy szűkített létszámú „kis kormánynak” minősült, amelynek vezetője a pénzügyminiszter volt. Azért jött létre, hogy a kormány részére a gazdaságot érintő koncepcionális kérdéseket véleményezze, illetőleg a gazdaságpolitikai döntéseket előkészítse. Feladatmeghatározásában azonban nem volt joga konkrét támogatási összeg meghatározására, hiszen nem „ő” volt a kormány. Hacsak úgy nem, hogy utasítást kapott a miniszterelnöktől.

Csakhogy a miniszterelnök és a kormány nem azonos! Azt is jó tudni, hogy ez a típusú támogatás csak akkor volt adható nagyberuházásra, ha az írásban ismertetett projekt kiemelt jelentőségű volt. A minősítés megadása a kormány dolga volt. Hát gyorsan meg is tette. Mégpedig előre! Jogszabályt hozott rá a Gyurcsány- kormány az utolsó ülésén. És micsoda megérzések! A jogszabály címe: a „King’s City nevű komplex turisztikai projekt Sukoró község külterületen megvalósuló nagyberuházással összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról.”

Még sehol nem volt a koncessziós eredményhirdetés, sehol a támogatási kérelem, sehol kész, hivatalosan benyújtott projektterv, még csak egy Nándorfehérvári termi összekacsintáson és egy vélhetően bűncselekménnyel megvalósuló, az ügyészség által akkor már vizsgált földcseremutyin voltunk túl. Ennek ellenére már 2009 áprilisában biztossá vált, hogy lesz turisztikai nagyberuházás, hogy az Sukorón lesz, és King’s Citynek hívják majd. És az is biztos volt, hogy lesz vissza nem térítendő támogatás. Persze a koncesszió nyertesének is a beruházók érdekköréből illik kikerülnie. Hiszen jogszabály már volt rá. Egyébként a kormányrendeletből úgy tűnt elsőre, hogy a kormány 2009 tavaszán magától találta ki a hangzatos King’s City magyar nevet. De mi tudjuk – mert a dokumentumok bizonyítják –, hogy már 2008 elején vagy talán még korábban, 2007-ben a King’s City Mangement Kft. izraeli befektetői keresték meg a volt és a leendő miniszterelnököt javaslatukkal.

Persze a projekthez hozzátartozott a kaszinó is, de kaszinó meg nem lehetett koncessziós jog nélkül. Így a dokumentumokban szerepelt még egy kitétel: „A támogatási szerződés megkötésére mindaddig nem kerül sor, amíg a befektetők nem rendelkeznek a koncessziós joggal.” Ez első látásra majdnem megnyugtató volt. Azonban ha a sorok mögé nézünk, láthatjuk, hogy a Nándorfehérvári teremben 2008 májusában Gyurcsány, Bajnai, Veres képviseletében Markó Andrea, az akkori titokminiszter, Ficsor Ádám és Tátrai, az MNV Zt. vezérigazgatója „egyöntetűen támogatták a projektet”.

Nemcsak kilógott, hanem ki is esett a lóláb. Nem lehetett kétséges, hogy a koncessziós pályázatot kinek kellene megnyernie. A jegyzőkönyv szerint: „Bajnai miniszter úr közvetlenül referál miniszterelnök úrnak.” Vagyis Bajnainak a miniszterelnöki szék átvételéig – főnöki utasítás alapján – tisztában kellett lennie minden, a projekttel kapcsolatos kérdéssel és történéssel.

De van még más érdekesség is. Akkoriban az állami tulajdonban álló ingatlanokat érintő tulajdonváltozást tartalmazó döntés joga 250 millió forint felett az MNV Zrt. erre felhatalmazott tanácsát illette meg, nem pedig az államigazgatás felső vezetőit. A nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv alapján ugyanakkor egyértelműen úgy tűnik, hogy a később érvénytelenné nyilvánított ingatlancseréről szóló döntést a Gyurcsány–Bajnai–Markó hármas hozta meg. A koncessziós pályázat kiírásának garantálása pedig a versenysemlegesség durva megsértésének tűnik, még akkor is, ha a kormányszóvivő szerint ők nem ígérték meg a koncesszió megnyerését. De akkor hogy van az, hogy egy nappal a koncessziós pályázat első kiírása előtt jött létre – minden bizonnyal egyszerűsített cégeljárásban, egy óra alatt történő bejegyzéssel – egy KC Bidding Kft., ami a King’s City-s ajánlat rövidítésének tűnt?

A cég cégnyilvántartásba történő bejegyzése és a tender kiírásának a napja azonos volt. S bár Veres technikai jellegű jogi problémára hivatkozva visszavonta a sukorói Las Vegas kaszinójának üzemeltetésére szóló kiírást, másfél hónap múlva ismét megjelenik a felhívás. Talán nem véletlen, hogy az egyetlen pályázó a KC Bidding volt. Csak a teljesen ostoba nem látja az összejátszást. S az is tény, hogy a versenysemlegesség megsértése már nem csupán szabálytalanság, hanem súrolhat bűncselekményi tényállást is.

Az elmúlt nyolc év alatt a sukorói ingatlan-csereszerződés jogerősen is érvénytelen lett, az MNV Zrt. két vezetőjét jogerősen is elítélték hűtlen kezelés kísérletéért. Az ügyletet kitalálók, az azt minden téren menedzselő és jogszabálysértések sokaságát elkövető magas beosztású támogatók – a két elítélt volt MNV Zrt.-vezetővel szemben – nem utasításra cselekedtek. Ismeretlen okoktól vezé-relve mégis érintetlenek maradtak. Most pedig börtönnel fenyegetik a büntetőperben eljáró ügyészeket és bírákat.

Úgy vélem, a jegyzőkönyv tartalma alapján minden józan eszű magyar állampolgár képes annak eldöntésére, hogy ebben az ügyben ki az ártatlan és ki a bűnös. Akár eljárás alá vonták az illetőt, akár nem. A két elítélt vezető bűnös, mert mondhattak volna nemet az utasításra, hisz annak idején a saját szememmel látott belső feljegyzések fel is hívták a vezetők figyelmét az ügy sikamlós voltára. De nem ezt tették, így nem ártatlanok. Most pedig elvitték a balhét. Hogy miért, azt csak ők tudják. Az ügy igazi bűnösei pedig, nem is kevesen, szabadlábon vannak, és mélyen hallgatnak.

Magyar Idők:

Elvitték a sukorói balhét

Ismétlés a tudás anyja

A győzelemhez vivő úton sok államvezető magáévá tette a latin mondást. Vannak azonban olyan dolgok, cselekmények, amelyek ismétlésére nincs szükség, sőt, a társadalom résztvevői egyenesen elítélik az erre irányuló törekvéseket. Gondoljunk a világháborúkra, vagy éppen egyes diktátorok által okozott, a nemzet pusztulásához vezető uralkodásukra. Így aztán józan ésszel megmagyarázhatatlan lenne, ha az országunkat eláruló, a gazdaságot megbénító, a lakosságot csődhelyzetbe taszító, neoliberális eszmeiségű Gyurcsány-Bajnaiféle nemzetpusztító kormányzás megismétlődne.

Most ez a bukott politikai garnitúra halott poraiból kívánja feltámasztani, majd megismételni az általuk okozott politikai és gazdasági poklot, amely nem volt más, mint a rablóprivatizáció és a korrupció éjjel-nappali működtetésének gyalázatos eredménye. Ha a „dicső” múlt offshore lovagjai becsületesen vezették volna az országot, akkor a magyar GDP már kínai magasságokban járna. Ezért a minimum cinkostársnak nevezhető Botka László miniszterelnöknek jelölése a rémálom kategóriájához tartozik.

A civilek azonban nem felejtenek, pontosan tudják, hogy milyen erőfeszítésükbe, sokszor nélkülözésükbe került az ország gazdaságának konszolidálása, a költségvetés stabilitásának hosszú távra rendbetétele. Látjuk azonban, hogy a pártpolitikájukra és zsebükre alapozó haszonszerzés könnyűsúlyú zsokéi ismét belovagoltak a választások mezejére. Pártházaikat felélték, támogatóik nagy részét elveszítették, mivel másra nem futja, a haza becsületét árusítják akciós áron, a brüsszeli parlamenti csarnok piacán.

Az ellenkezőjéből fakadó következtetés szerint ez nem tudás, így nem lehet anyja az ismétlés. A nemzet politika mészárosai előbb-utóbb, anyátlan-apátlan árvákká válnak. Őket társadalmunk nagy többsége szánalmasnak tartja, beteges, hatalommániás viselkedésüket orvosi esetnek nyilvánítva bizton eltávolítja majd az ország házából. A népük érdekeit félrehajítók új helye valószínűleg a tényleges munkát elváró gazdaság területén található.

A civilek döntő többsége nem felejtheti Caesar mondását. Sőt, ildomos kiegészítenünk egy magyar közmondással is, azaz „Okos ember más kárán tanul”.  Hosszú távon, ezt teszi az Orbán-kormány is.

A szocliberális eszmeiség klasszikusai forognak sírjukban. A szabadság fogalmát elferdítő, a szolidaritás lényegét átíró, a népfelség elvét szemétre vető neoliberalizmus a pénzhatalmasok karmaiban a manipulatív, nyitott társadalom eszméjévé vált. Kanadában, Macedóniában, az USÁ-ban, sőt Franciaországban is az úgynevezett NGO-k pénzzel kitömött politikai aktorokká váltak, kiképezve a külső és belső ellenzéki hatalom átvétel előkészítésére. Kíváncsian várhatjuk, hogy a nyugati civilizáció értékeire ismét ráébredő Merkel kancellár asszony hogyan vívja meg csatáját a Martin Schulz-ot támogató, mammon-meghajtású Soros-féle zsoldos seregekkel.

Mi magyarok a hibáit felismerő kancellár asszonynak a keresztényi tanítás szerint meg tudunk bocsájtani, de a kvótaharcos, gazdasági migránsok pártján álló volt EP elnöknek már egy „kanosszajárás” sem adhat felmentést Európa és Közel-Kelet kereszténységének jelenét és jövőjét pusztító terrorhadjárat előidézéséért.

Söpörjünk saját házunk táján. Vegyük számba az álcivil szervezeteket, rámutatva, hogy vagy a pártosodás ugródeszkájaként előzetesen bitorolják a civil jelzőt, vagy az NGO megnevezés mögé bújva a legitim kormányok megdöntésére szövetkező erőkké válnak. Felismerésükhöz segít, hogy a Soros szabóság bundájában, jól fizetett eltartottként grasszálnak társadalmunk életében. Ténylegesen megszabott feladatukat leplezve elterelési műveletként sikongatnak az új civil törvény miatt.

Mi a baj a készülő új civil törvénnyel?

A becsületesen önkéntes munkát végző közösségek szerint az égvilágon semmi. Polgárainknak helyes meglátása, hogy a külföldi pénzügyi támogatások transzparensek legyenek. Világos, hogy az idegenektől és Magyarországról származó adományok nemzet és államellenes cselekvésekre nem használhatók.

Továbbá nevetséges lenne, ha az egyéni és közösségi szabadságjogokra oly „érzékeny” LMP javaslatára a civil szólásszabadság, éppen az országgyűlési választások előtt, megszorításra kerülne. A magyar polgárok politikai pártokra szavaznak, azokról alkotott véleményüket semmilyen módon nem lehet korlátozni. A támogatóiktól és adományozóiktól kapott pénzekkel természetesen a jogszabályok szerint kell elszámolniuk.

Nem tudjuk értelmezni azt a helyzetet sem, amikor a médiában a Majtényi László által vezetett szervezet nyíltan a kormány megdöntésére hívja fel a civil szervezeteket és velük fenyegetőzik. A helyzet pikantériája, hogy teszi ezt akkor, amikor a gazdaság szárnyal és a kormány elsődleges feladata országunk védelme a terrorizmus megakadályozása. Ez a szervezet, fedőszervezetekhez hasonlóan, 2017-ben névváltoztatást eszközölve, leplezni kívánja eddigi tevékenységének visszakeresését.

A jelenlegi baloldali ellenzék 2002. és 2010. közötti regnálása alatt tudatosította bennünk, hogy ismét nem lehetünk a bankok és a neoliberalizmus rabszolgái. Ennek az időszaknak emlékei megmutatják az akkori kormányzás valóságát. Ismételgessük magunkban, hogy két országgyűlési választás alkalmával is sikeresen átvertek bennünket. Tudjuk tévedni emberi dolog, de tévedésben maradni ostobaság.

 

Kettős fronthatás

„Nem tabu többé az EU megreformálása”, mondta Emmanuel Macron, Franciaország magát centristának mondó, a globalista nemzetközi elit favoritjaként befutó elnöke Angela Merkel német kancellárral közös sajtótájékoztatóján. Macron választási győzelmét az alternatív média keserűen fogadta. „Franciaország vesztett”, mondja egy forrás, míg egy másik a világbékére nézve súlyos veszélynek látja megválasztását, egy harmadik szerint Franciaország nem elnököt, hanem bankárt választott. Volt cikk, ami álcázott színes forradalomnak minősítette Macron győzelmét. Ebben a megvilágításban Macron szavai korántsem megnyugtatóak. Mégis, érdemes ebből a megnyilvánulásából mint jelenségből kiindulnunk a nagyvilág mai eseményeinek megértéséhez, ugyanis, mint egy neves montreáli történész professzor alternatív médiában megjelent írásában mondja: „Franciaország mindig is különösen érzékeny volt az Amerikai hegemóniára”. Olyannyira, hogy maga az „egypólusú világrend” megnevezés is Franciaországban keletkezett.

Az EU reformja jól hangzik az unióban élők számára. Akárcsak Donald Trump amerikai elnök erős mondásai az amerikaiaknak. „Tényleg azt hiszik, hogy a mi országunk ártatlan?” Ez volt Trump elnök talán legerőteljesebb kiszólása, amely egy, az oroszokat kritizáló interjú keretében hangzott el. A példa azért kirívó, mert a már történelmi múlttal bíró amerikai erkölcsi felsőbbrendűséget mint nemzetközi beavatkozási jogalapot kérdőjelezi meg. Mint láthattuk Trump elnök választási ígéreteihez képest megtett fordulatát, írja egy alternatív elemzés, ez és a hasonló kiszólások nem a politikai irány új alapját jelentik, hanem a közhangulat csillapítását szolgálják, hogy a lakossági támogatás híján is folytatható legyen a status quo-t őrző eddigi politika.

Pozíciójának őrzéséért igen aktívan lép fel az Egyesült Államok, szövetségeseivel karöltve. Az „álhírek napján”, ahogy egy alternatív elemző oldal fogalmazott, a fősodratú média azt tette közzé, hogy Szíriában a kormány tömeges kivégzéseket hajt végre, és a nyomok eltüntetése végett elégeti egy erre épített krematóriumban a holttesteket, így az amerikai katonai beavatkozás emberiességi okokból elodázhatatlan. Az ezt alátámasztani hivatott képeknek nincs információtartalmuk, bizonyító erejük pedig végképp nincs, mondja számos szakértő az alternatív média felületein.

Hasonlóan vélekednek a napokban történt kíbertámadással kapcsolatban, amelyért – szintén az „álhírek napján” – Észak-Koreát igyekeznek felelőssé tenni, illetve azokat a számítógép használókat, akik nem telepítették a Microsoft legújabb rendszerét. A kíberfegyvert az amerikai NSA-től lopták el hekkerek. A Microsoft elnöke szerint a kíberfegyvert hagyni ellopni olyan, mintha az USA hagyná, hogy Tomahawk rakétáit lopja el valaki. Van alternatív szerző, aki szerint egyrészt az NSA volt a felelőtlen, hogy nem védte jobban alkotását, másrészt felveti, hogy ugyan mi végre készített ilyen fegyvert az amerikai nemzetbiztonsági hatóság. Oroszország és Kína ellen tervezte-e esetleg bevetni, például nukleáris elhárítási rendszereik megbénítására, hogy sikeresen lehessen nukleáris megelőző csapást mérni rájuk?

A harmadik álhír ugyanezen a napon az volt, hogy Trump elnök Lavrov orosz külügyminiszterrel tartott tárgyalása során államtitkokat árult el az orosz félnek. A teremben jelenlévő amerikai McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó is határozottan cáfolta a Washington Post anonim forrásokra hivatkozó állítását, mire élcelődött is az alternatív média, hogy megvan, McMaster személyében, a legújabb orosz ügynök, készülhetünk az ellene irányuló kampányra.

Mint ahogy az oroszellenes cikkáradat nem enyhül a fősodratú sajtóban, az alternatív média is kitüntetetten foglalkozik a témával. Több cikk szerint az oroszellenesség hátterében az áll, hogy Oroszország nem engedett szabad kezet az USÁ-nak a szíriai konfliktusban. Először 2013-ban diplomáciai beavatkozásával elérte, hogy a szír kormány beszolgáltassa a vegyi fegyver készletét, elejét véve az amerikai katonai beavatkozásnak. Másodszor 2015 őszén a szír kormány felkérésére beszállt a konfliktusba, megelőzve az amerikai légtérellenőrzés bevezetését. De valójában már 2007-ben célkeresztbe került Putyin elnök müncheni biztonsági konferencián tett kijelentése miatt. Itt beszédében azt mondta: vége az egypólusú világrendnek.

Az oroszellenes kampány egyik központi eleme a fősodratú narratívájában az, hogy Oroszország meghekkelte az amerikai választásokat a demokratapárti anyagok ellopásával és nyilvánosságra hozatalával. Ma jelent meg több írás is az alternatív médiában, ami a nyilvánosságot adó Wikileaks vezetőjének, Julian Assange-nak a folyamatos állítását támasztja alá, miszerint nem külső féltől, hanem demokrata párti belső kiszivárogtatótól kapták a közzé tett, botrányos anyagokat. Ugyanis a demokrata választási stábban számítógép szakértőként dolgozó, meggyilkolt 27 éves Seth Rich bizonyíthatóan kapcsolatba lépett a Wikileaksszel. Ezt a család által felkért magánnyomozó – korábban gyilkossági nyomozóként dolgozó rendőr – állítja. Ennek kiegészítéséül felemlegeti az alternatív média, hogy az ügyben hivatalosan eljáró rendőr a gyilkosság után öt héttel váratlanul nyugdíjazását kérte, illetve, hogy egy nyilvánosságra került levelében Hillary Clinton azt írta John Podesta kampányfőnöknek: a kiszivárogtatót példásan meg kell büntetni. De ha már Trump elnök esetleges orosz kapcsolatairól beszélünk, az alternatív média is felkapta azt a holland dokumentum filmet, amely szerint Trump elnök orosz alvilági pénzek és összeköttetések segítségével stabilizálta bő másfél évtizede megrendült anyagi helyzetét.

Ilyen viharos fejlemények mellett elkel a lakossági feszültség levezetését szolgáló államfői kiszólás. Ez önmagában azonban nem ad elég biztos cselekvési szabadságot. A fősodratú sajtó kevéssé szellőztette, az alternatív média azonban határozott riadót fúj már több éve amiatt, hogy szerintük az USÁ-ban a mindennemű rendfenntartó erőket a hazai lakosság elleni bevetésre készítik fel, mind fegyverzetében, mind kiképzésében. Noha az amerikai hadseregre vonatkozó törvény, a „Posse Comitatus” szerint a hadsereg belföldön nem vethető be, rendelkezésre állnak kiskapuk amelyekkel – az amerikaiak számára szent – alkotmányba foglalt passzus felfüggeszthető, megkerülhető. Vigyázó szemünket Macron Párizsára és Merkel Németországára vetve drukkoljunk, hogy ezúttal az alternatív média egyik híradása bizonyul álhírnek. E szerint ugyanis ezt az amerikai mintát másolja Németország, hogy az esetleges lakossági lázadások ellen hathatósan tudjon fellépni.

A status quo védelmében nagy erők mozognak a világ porondján, a nemzetközi és hazai lakossági közvéleményt bármi áron igyekeznek ennek támogatására megnyerni. Hogy ez az internet korában sikerülhet-e az bizonytalan, és a világrend változóban van. Az nyilvánvaló: ez nem kezdő politikusoknak való pálya, és nekünk, egyszerű állampolgároknak is minden klasszikus műveltségünkre, történelmi ismeretünkre szükségünk lesz ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk.

 

Közpénzen kitartottak

Az egyik politikai ambíciókat dédelgető oligarcha által felvásárolt és választási propagandára összpontosító tévé csatorna bemutatta, vagy inkább lejáratta a miniszterelnöki posztra áhítozó Vona Gábort, Botka Lászlót és Karácsony Gergelyt.

A jelöltek szavaiból kiderült, hogy a Jobbik és az MSZP aspiránsai csak percekig dolgoztak a gazdasági életben. Vállalati tapasztalatokat nem szereztek. Más irányú végzettségük elméleti hozamát is félredobták, helyette politikai pályára léptek.

Törekvésüket nem igazolhatja a regnáló miniszterelnökkel történő összehasonlítás, hiszen 1989-90-es években gyors rendszerváltásra volt szükség, ahol a párt- és államapparátust újonnan kellett kialakítani. Az akkori egyetemistákat a történelem szólította politikai cselekvésre. Az említett média átlátszó módon próbálta felemelni a jelölteket, a rendszerbuktatók és a szovjet csapatok kiküldőihez.

A gyakorlati vállalati élethez nem értő emberek saját házuk táján tettek önvallomást járatlanságukról. Jelenlegi politikai státuszukban nem lett volna megterhelő, ha tudatlanságukat szorgos tanulással bepótolták volna. Szórakoztató, hogy a mai napig nem tudják megkülönböztetni a vállalati költségeket a nyereségtől, és az annak adójából keletkező közpénztől. Így aztán fel sem tudják fogni, hogy az MVM CÖF-CÖKÁ-nak adott támogatása nem a civil szervezet javára történt. Az átutalt összeget a vállalkozási szerződések analógiája szerint közhasznú, a közjóra irányuló munkavégzéssel, önkéntes munkával kiegészítve, konkrét eredmények létrehozására kötelező fordítani. A magukat tényleges munkától notóriusan távol tartó miniszterelnök jelöltek, ideértve a privatizációs banki pénzen vett vőlegényt, GYF-et is, alkalmatlanok az ország vezetésére, a gazdaság átlátására, ők önös érdekeik mentén a szónoklás és az emberek félrevezetésének mesterei.

Az ellenzéki pártok és az őket irányító médiumok felfedték valódi arcukat a civilekkel kapcsolatos egyoldalú érdekeik vonatkozásában. Bizonyították, hogy a gazdasági érdekek és az ehhez kapcsolódó társadalmi felelősségvállalás elválaszthatatlan fontosságát, ha kell, képesek tudatosan eltorzítani. Egy vállalat, legyen az államé, vegyes érdekeltségű, vagy tisztán magáncég, elképzeléseit hatékonyan úgy tudja érvényesíteni, ha nyereségérdekeltsége mellett megnyeri fogyasztói/vásárlói szimpátiáját, amit azzal is aláhúz, hogy jelzi, a polgárok életviszonyait nemcsak gazdasági, hanem a mindennapok jobbá tételével is segíti. Költségeibe építi a szolidaritást támogató elemeket, jótékonyságot gyakorol, az általa fontosnak tartott célok megvalósításához hozzájárul.

A modern társadalmak pontosan regisztrálják és statisztikailag is kimutatják, hogy a vállalatok által civil szervezeteknek nyújtott támogatások az önkéntes munka hozzáadásával minimum megduplázódnak. Amikor az MVM alaptevékenysége mellett gondol a civilizáció színvonalának emelésére, támogatja az oktatást, a nevelést, általában a kultúrát, vagy éppen a polgári közösségek létrehozását, aktív működtetését, esetünkben pedig a gyermekétkeztetés minőségével kapcsolatos törekvéseket, pozitív kisugárzással magára irányítja az emberek figyelmét.  Növelni tudja várható bevételeit és a képződő nyereségen keresztül nagyobb mértékű adót tud a költségvetésbe juttatni.

Minden vállalat számára követendő lenne és reméljük lesz is, a közjóért munkálkodó civil szervezetek támogatása. Tisztességes út ez azzal szemben, amikor vállalati vezetők kreatív könyveléssel eltagadják képződő nyereségük egy részét, így csökkentve adózási kötelezettségeiket.

A Magyarországon működő multinacionális cégek hirdetések ezreivel, magas költségek árán növelik bevételeiket. A különbség az MVM és köztük, hogy kisebb mértékben vállalnak szolidaritást a magyarországi emberek sorsáért, persze tisztelet a kivételeknek. A döntő elem mégis az, hogy ők nyereségüket kiviszik az országból, míg az MVM magyar vállalatként beruházásokra költi, példának okáért, hozzájárul a rezsicsökkentés megőrzéséhez (lásd Paks).

A pusztán pártpolitikai célokat kergetők maguk előtt tolják röntgenképüket. Ebből kiderül a polgárokat kijózanító diagnózis, hogy megélhetési, kontraszelektált politikusokat láthatunk. Ezen emberek közül sokan hálát adhatnának a „sorsnak” szabadlábon folytatható életükért.

Mielőtt elragadna a 2002-2010 közötti, ma korrupcióról zengő, de abban az időben szorgalmasan gazdagodók szabad rablású szerzésével szemben érzett hangulat, inkább a nehezen értő médiumok által feltett, szerintük megmagyarázhatatlan kérdésekre adnék választ.

Mit jelent a civilitika, a népfelség elvére támaszkodó, megalapozandó, kisegítő tudományág?

Európa polgárai felismerték, hogy a képviseleti demokrácia eredményes fenntartásához szükség van a választópolgárok hatékony és folyamatos, konstruktív és ellenőrző közreműködésére. Azaz az emberi sorsok közvetlen ismeretére, a társadalom tagjainak cselekvőképes, sokszor azonnali reagálására. A civilek feladatai nem érhetnek véget azzal, hogy napi munkájukat elvégzik a foglalkoztatóik elégedettségét abszolválva. Ennél többet kell tennünk, hogy biztonságosan élhető jelenünk és jövőnk legyen. Szükséges a megválasztott kormányzáshoz társítani mindazt a plusz munkát, amit bérrel nem lehet és nem is kell megfizetni.

Milyen feladatokról beszélünk:
– Mindenekelőtt az európai zsidó-kereszténycivilizáció tovább építéséről
– Európa őslakosságának megőrzése, népesedésének felgyorsításáról.
– A tízparancsolatra épülő erkölcsi alapelvek követéséről.
– Az önkorlátozott nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett az EU nemzeteinek erős szövetségi rendszerének karbantartásáról.
– Biztonságos katonai védelmi rendszer kialakításáról.
– A béke megőrzése, ennek érdekében a világban élő nehéz sorsú emberek felé a szolidaritás gyakorlásáról.
– Az EU intézményrendszerének egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele, a polgári kezdeményezések teljes körű figyelembe vételéről.
– Az országok különböző érdekeinek egyeztetéséről, egyenlő mércék mellett, szabadság az államoknak, ezzel szabadság az állampolgároknak.

Ismerjük az EU sok tekintetben bürokratikus rendszerét. Olyan konstruktív polgári közösségre van szüksége az Uniónak, amely meghatározó erővel közvetítheti az aktuális emberi sorskérdéseket. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy magyar-lengyel kezdeményezésre megszervezzük a Szellemi Honvédők uniós szintű mozgalmát. Európa polgárai egyéni szabadságjogukat csak olyan közösségben tudják megélni, ahol szavukra figyelnek.

A civilitika, figyelve a polgárok konstruktív véleményét, érzékeny a politikára, a társadalmi életben zajló gyakorlatot elemzi, majd irányt mutat a megoldásokhoz, amelyhez háttérként a demokrácia lényegét, a népfelség elvét állítja.

Az ATV azt is kérdezi, mit jelent a komplettált ételek fogalma?

A szövegkörnyezet élcelődő szándékát nem boncolgatom, de a megvilágosodást szakmai igénnyel segítem. Előre bocsájtom, hogy nehezményezzük, hogy az MVM által támogatott civil missziónknak ez a része méltatlanul elsikkadt az ellenzéki média berkeiben. Szakmai hátterünket aláhúzhatja, hogy jómagam 13 éven át vállaltam irányító szerepet Budapesten, 200.000 gyerek napi háromszori étkezéssel történő ellátására. A szakmában elismert mesterszakács édesapámmal együtt olyan receptúra és technológiai könyvet készítettünk, amely évtizedekig szolgálta és talán ma is szolgálja a gyermek étkeztetőket.

Komplettáltnak nevezhető az az ételféleség, amely az élettanilag szükséges, táplálkozásbiológiailag előírt fehérje-szénhidrát-zsír összetevőkön kívül kiegészül vitaminokkal és az ásványi anyagokkal. Így például, ha egy hagyományos fasírtba zöldségfélék is bekerülnek, elérhetjük a komplettált étel meghatározásának fogalmát. Természetesen, amikor az ország önkormányzatainak felajánljuk receptúra gyűjteményünket, az tartalmazza a rántás nélküli főzelékek, levesek számtalan variációját. Száznál is több ételféleségről beszélünk, például a tejes ételek gyümölcsös változatairól, a rostos zöldség és gyümölcslevek újszerű felhasználásáról, a komplettált tésztaféleségekről.

Szakmai hátterünkkel és munkánkkal eredményessé kívánjuk tenni a gyermekélelmezést folytató vidéki önkormányzati konyhák pályázatait, amelyek a technológiai és technikai fejlesztésekre kiírt, uniós és kormányzati támogatásokra irányulnak.

Hasznos meglátásnak gondoljuk az önkormányzati konyhák második műszakjának bevezetését, amely a gyorsfagyasztásos technológia alkalmazása mellett lehetővé teszi új munkahelyek helybeni létrehozását, a konyhák környezetében termelő családi és kisvállalkozások termékeinek frissen történő felhasználását rövidített értékesítési lánc keretében.

Amennyiben ismeretterjesztésünkre felfigyelnek az országban lévő önkormányzati konyhák, mint ezt Nógrád megyében megtették, az előbb említett előnyök mellett lehetőség nyílik közmunkások átképzésére, a kismamák és életerős nyugdíjasok bevonására a munka világába.

A Tisztelt Olvasó, ha törekvéseinken elgondolkodik, talán világossá válik, hogy mi a különbség a közjó céljait követő, társadalmat építő civilek és a hataloméhes politikusok érdekei között. Ha szolgai módon utánozni szeretnénk plakátjaikat, azt írhatnánk: „MI dolgozunk, ŐK hazudnak”. Megjegyezzük, hogy a CÖF ismeretterjesztő plakátjait támadó ellenzéki pártok vezetői, jogerős ítélet formájában, minden perben vesztesnek bizonyultak.

Az ellenzéki pártok és a nyakukba ültetett szuperegoisták által fizetett médiumok egyértelműen a nemzetépítés ellenségei, egyetlen céljuk, hogy a pénz erejével elfoglalhassák országunk hatalmi pozícióit.  Követőik a szervilis pártvezérek, akik Péter fillérekért a haza elárulására is képesek, érzik, hogy a 2018-as választás valóban végső harcuk lesz, ami után látni fogják, hogy rájuk csukódik a pártpolitikai hulladékgyűjtő fedele.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke