Nemzetgyalázás

„Az alábbi jelentést független magyar értelmiségiek állították össze, hogy tájékoztassák a hazai és a nemzetközi közvéleményt, valamint az európai intézményeket arról, milyen súlyos károkat okozott Magyarországon a 2010 óta regnáló Orbán‐rendszer az oktatás, a tudomány, a kultúra és a média területén. A jelentés megírását az indokolta, hogy az egymást követő Orbán‐kormányok nemcsak a jogállamiság és a politikai, szociális jogok tekintetében, hanem az itt tárgyalt kulturális területeken is szisztematikusan szembe mennek az Európai Unió alapelveivel, értékeivel és normáival, azokat tudatosan megszegik.” Így kezdődik szoclib barátaink által egy ismét kitenyésztett 82 oldalas gyöngyszem, amely a Háttal Európának a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítése Magyarországon 2010–2019 címmel mostanában juthatott el az európai intézményekbe, felvázolva azt az iszonyatot, amelyet Orbán Viktor zúdított hazánkra. A Tavares, és a Sargentini jelentésekhez adott magyar segítséghez képest annyi a különbség, hogy most megismerhető a teljes tanulmány, és a szerzők neve. A „független magyar értelmiségiek” névsora a következő: Bajomi Iván, Bozóki András, Csáki Judit, Enyedi Zsolt, Fábián István, Gábor György, Gács Anna, Galicza Péter, Gyáni Gábor, Haris Andrea, Heller Mária, Jászay Tamás, Kenesei István, Klaniczay Gábor, Krusovszky Dénes, Kubínyi Kata, Kulcsár Valéria, Lővei Pál, Máté András, Mélyi József, Nagy Gergely, Pásztor Erzsébet, Polyák Gábor, Radó Péter, Rényi Ágnes, Rényi András, Sirató Ildikó, Tőkei Éva, Váradi András, Vásárhelyi Mária. Az az iromány, amelynek már első mondata első fordulata ordenáré hazugságot tartalmaz, azonnal szemétbe való. A szerzők ideológiai hovatartozása ugyanis megkérdőjelezhetetlen. Eddigi ismert tevékenységükből süt a jobboldali, nemzeti, keresztény eszmékkel való szembenállás. Hogy csak néhány nevet emeljek ki: Bozóki András a Gyurcsány kormány kulturális minisztere, a CEU oktatója. Csáki Judit újságíró, akinek a fia mellesleg a Momentum külkapcsolati koordinátora. Enyedi Zsolt a CEU professzora, és rektorhelyettese, Polyák Gábor pedig a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője, amelynek fő támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány. Vásárhelyi Mária szociológus azokról a facebook bejegyzéseiről is ismert, amelyekkel Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának Budapestről való távozását siratta el. És így tovább. Ennyit az értelmiségi szerzők függetlenségéről. Persze, azzal nincs semmi gond, ha valaki másként gondolkodik, mint a keresztény, konzervatív oldal képviselői, csak gyomorforgató, ha függetlennek nevezve magukat objektív nézőpontot hazudva gyalázzák a kormányoldalt. Ráadásul ezzel a hazugsággal igyekeznek megtéveszteni európai intézményeket, egyben hülyének nézik a közvéleményt. Ha ezek után erkölcsi hazaárulónak tekinti őket a jobboldal, az a legkevesebb. Hogy az ideológiai vádaskodás leggyomorforgatóbb megállapításaival nem terhelem az olvasót, azt csupán a kollektív agyvérzés esélyének csökkentése érdekében teszem. Inkább idézek néhány olyan eszement csúsztatást és hazugságot, amely már a fantázia világába tartozik. Például: „Az ideológia aktuális finomhangolását szolgálják Orbán többórás péntek reggeli rádiós beszédei”. Hát mélységes sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszterelnök nem minden pénteken beszél a közmédia rádiójában, s azt is csupán fél nyolctól 8-ig, tehát fél órán keresztül teszi. Egyébként nem beszédet tart, hanem szerkesztői kérdésekre válaszol. Egy másik csúsztatás: „Egy elemző a 2015‐ös PISA‐adatok kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy „a magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos eszköztudása drámai, az EU‐tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, matematikai kompetenciáik pedig megrekedtek a 2012‐ben mért nagy teljesítményromlás szintjén.”  A PISA 2019-es felmérése szerint ugyanakkor „A magyar tanulók a 2015-ös eredményekhez képest jobban teljesítenek. A magyar diákok eredményei mindhárom mérési területen – a szövegértésben, matematikában, természettudományban – javultak. Magyarország eredménye megközelíti a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD átlagát.” A jelentés lezárásának napja 2019 október 31. Naná, hogy a depresszív adatokat tartalmazó 2015-ös eredményeket kell bemutatni, mert így bár nem naprakész a vélemény, de legalább igazán lehangoló. Egy harmadik hazugság a műemlékvédelemmel kapcsolatos. „Állami szinten – óriási propagandával megtámogatva – csak néhány egyedi projekt folyik, leginkább néhány régen elpusztult épület hamis nemzet tudatot építő, valódi műemléki munkának nem tekinthető, viszont nagyon drága és teljesen értelmetlen rekonstrukciója. Az intézményes állami műemlékvédelem megszűnt Magyarországon.” Idézet a Miniszterelnökség honlapjáról: „2016-ban kezdődött (a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram) a program, amelyben 15 régi vár és 19 kastély újult meg. 2020-tól a program fejlesztési keretében összesen 34 műemlék újul meg. Több mint 60 milliárd forintos európai uniós és hazai forrás áll rendelkezésre a fejlesztésekre. 2019-ben valamennyi helyszínen befejeződött a kutatási és a régészeti tevékenység, a kiviteli tervek és a komplex kiállítási forgatókönyvek is elkészültek. 9 épületnél a felújítás már 2020-ban befejeződik, 14 esetben pedig már megkezdődött a kivitelezés vagy a műemlék közvetlenül a kivitelezési munkálatok megkezdése előtt áll.” Hát így szűnt meg az intézményes állami műemlékvédelem. És ebben a szellemben a kultúra, a tudomány, az oktatás és a média minden területe és sok polgári gondolkodású vezető személy szerint is megkapja a magáét.  Ha sommásan szeretném a jelentés lényegét megfogalmazni, a független értelmiségeknek alapvetően három gondja van az Orbán kormánnyal. Az első a kormány nemzeti hitvallása, a második a kereszténység felvállalása, a harmadik a puszta létezése. És még egy, ami felháborító: a nemzeti összetartozás, amelyet „a kormányzati diskurzus faji, vérségi alapon határoz meg, és a magyar őstörténet és legendárium szimbólumaira épít”. Néhány további, könnyebben emészthető idézettől azért nincs szívem megfosztani az olvasót. „A rezsim a kereszténység fogalmát bunkósbotként forgatja a másként gondolkodókkal és a más vallásúakkal szemben. A kereszténység univerzális jellegét megtagadja, amikor azt nemzeti keretek közé próbálja beerőltetni. A rezsim a kereszténységet is „törzsi”, etnikai, „pogány” keretben értelmezi, a kereszténység nem önmagában érték, hanem instrumentális értelemben: mindaddig, amíg megvédi a „magyarokat” az „idegenektől”. „A nemzeti szimbólumokat kisajátítják, az európai zászlót szabotálják, a Parlament épületén a magyar zászló mellett csak a 2009‐ben bevezetett székely zászló lobog.” Azt persze már nem tették hozzá, hogy az Unióhoz történő csatlakozásunk évében, 2004-ben elfogadott törvény szerint az európai lobogót az Országgyűlés épületén nem kell kitűzni, s ez a rendelkezés összhangban van az uniós joggal. Ez azonban mindegy. Ezt a szabályt kevesen ismerik még az Unióban is, és a „szabotálás” szó elég jól szemlélteti a jogállamiság hiányát, nemde? „Eközben az ellenségnek tekintett ellenzék a nemzetből ki van szorítva, idegenként, idegen érdekek szolgálójaként van beállítva.” Ha az ellenzék egésze nem is idegen érdekek kiszolgálója, de hogy ennek az uszító, hazug jelentésnek a „független” alkotói azok, ahhoz számomra nem fér kétség. Akik leírják, hogy az Alaptörvény „preambuluma, a Nemzeti Hitvallás, a magyar történelem egy sajátosan eltorzított narratívája”, azok a történelemhamisítás húrjait pengetik. Emlékeztetnem kell magunkat arra, hogy az Országgyűlés 1921-ben elfogadott egy alkotmányos jelentőségű törvényt az állami és társadalmi rend fokozottabb védelméről, amely többek között így rendelkezett: „Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el, és öt évig terjedő fogházzal büntetendő.” Talán ma is lenne ilyenre igény.

Bencze Izabella

 

 

 

 

Mennyibe kerül Jakab Péter?

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200219-mennyibe-kerul-jakab-peter

A Jobbik elhalványult kötődése Simicska Lajoshoz, majd érdekből folytatva Soros Györgyhöz és végül célba érése a DK-hoz gondolkodásra késztető.

A feltett kérdést érdemes a politika látómezejének széléről megközelíteni. Ezen a mezőn elhelyezkedő, Európában egyre fokozódó pártpolitikai és ideológiai harc folyik a globalizmus és a szuverén nemzetállamok képviselői között. Mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi új, hiszen már az EU alapjait letevő atyák is komoly vitákat folytattak arról, hogy „merre Európa”.

A helyzet azonban eszkalálódott akkor, amikor az európai egyesült államok létrehozását erőszakosan akarók nyíltan a szupranacionális berendezkedést próbálták ráerőltetni a kontinens polgáraira. Új típusú háború kellős közepén találtuk magunkat.

Európában most nincs fegyverdörgés, azonban „hangtompítós fegyverek” vették át a szerepet. Már nem mutat kiutat a Malthus-elmélet, ami talán elégséges volt Afrikában vagy a Közel-Keleten. A kirabolt gyarmatok után a gazdag Európa országai új lehetőségeket kínálnak a világ fölé emelkedni vágyó, befolyásos pénzügyi óriásoknak. A klasszikus szárazföldi és légi támadások nem alkalmasak a szövetségesek regulázására. A baráti tűz alkalmat adhat a leleplezésre. A demokrácia, a jogállamiság álarca mögé bújtatták világhatalmi törekvéseiket, miközben a galád terveket áldemokraták és álcivilek közreműködésével realizálják.

Európa őslakóinak bekerítése kívülről és belülről egyszerre történik. A módszer racionálisnak és hatékonynak bizonyul. Az olcsó munkaerő ígéretével elindították a gazdasági migrációt és ezzel – az illegálisan érkezőket is álcázva – az új honfoglalást. Ezen zsoldoscsapatok finanszírozását az őslakosok adóforintjaiból valósítják meg. Az „oszd meg és uralkodj” elv alapján egyre több, egymással szemben álló, párhuzamos társadalom kialakítását forszírozzák. Az előidézett provokálás eredménye lehet a hódító iszlám vallás és a zsidó–keresztény civilizáció hívei között az egymásnak feszülés. Az Európában egyre szaporodó terrortámadások megteszik hatásukat. A keletkező fájó sebeket a ránk szálló „őrangyalok” egy kézben összpontosuló hatalommal, egyszerű módszerekkel kívánják rendezni. Azaz mindent, ami ellenáll, azonnal „amputálni” kell. A cél, minél előbb megvalósítani az újkori gyarmatosítást, ahol nem lesz különbség az illegális bevándorlók és az őslakosok között.

Akik most a nyílt társadalmat és a politikai globalizáció előnyeit cukorkaként kínálgatják, az új birodalmi elképzelések erői érdekében ármánykodnak. Ezek az imperialista szellemű irányítók a bal- és jobboldali szélsőséges haramiákból válogatva kialakítják helytartói csapatukat. Jól megfizetett, volt bolsevik, kommunista, náci, fasiszta figurák leszármazottai hajlandók Júdás-pénzért a birodalom akaratának végrehajtására szerződni.

Közelítsünk a még szuverén országokban kialakítandó ördögi módszerekhez, ahol megkezdődött a jövő helyi helytartóinak fészkelődése. Ne menjünk messzire, maradjunk házunk táján. Láthatjuk, hogy a politikailag globalizált európai föderációnak nincs szüksége ellenzékre. Ezért vissza kell térni a sokszor már jól bevált, szovjet diktatúra alatt működtetett egypártrendszer-szisztémához. Közben el kell hitetni, hogy így is működik a demokrácia.

Magyarországon kijelölték a végrehajtókat. Ők nem mások, mint a kommunisták reinkarnálódott, ultraliberálisok köldökzsinórjához kötött, jól megfizetett, hazánkat prédaként feltálalók. A DK és a Momentum áldemokratáiról és az álcivil NGO-król beszélünk. Ők egy húron pendülnek, feladatuk átverni népüket.

Az Európai Unió Soros Györggyel szövetkezett, föderációt előkészítő híveinek jól jönne, ha a zsidó–keresztény civilizációt és a nemzetállamok elsődlegességét erősítő magyar kormányt, helyi csatát provokálva, meg lehetne dönteni. Közelebb kerülhetnének az Európa végleges sorsát eldöntő, háborús győzelemhez.

Kanyarodjunk vissza a címben megfogalmazott kérdéshez. A szélsőjobboldalt sokáig megtestesítő Jobbik szétesése, szétverése a magyarországi egypártrendszer kialakításának fontos lépése. Ez a párt könnyű préda, mert az eredeti ideológiájához hű vezetőit a belső ellentétek távozásra kényszerítették. Maradtak a pusztán csak hatalomra és pénzre éhes, eszmeiség nélküli „jobbikosok”. Újdonsült pártelnökük nyíltan felvállalta Soros György pénzmágnás, de politikában is profi szereplő védelmét, egyben népszerűsítését. Jakab Péter a The Guardiannek adott nyilatkozata szerint Soros a pénzét Magyarországon arra költheti, amire akarja. Azaz az sem elítélendő, ha egyenesen barátai zsebébe csúsztatja. Senki sem vonja kétségbe, hogy a tőzsdemilliárdos bármikor jegyet vehet dunai sétahajóra, vacsorázhat a Greshamben, sőt, ha betartja a magyarországi előírásokat, NGO-kat is támogathat. Nemzetellenes cselekvéseket azonban ő sem folytathat.

A Jobbik elhalványult kötődése Simicska Lajoshoz, majd érdekből folytatva Soros Györgyhöz és végül célba érése a DK-hoz gondolkodásra késztető. Gyurcsány Ferenc rablóprivatizációban elfoglalt szerepe, az Altus Kft. nagylelkű uniós támogatása, az MSZP páncélszekrényének varázsszóra nyílása, pártelnökként milliárdjai, úgy tűnik, mágneses vonzóerőt jelentenek a Jobbik elnöke és szűk vezetőcsapata számára. Csak sejthetjük Jakab Péter és a Jobbik vételárát, de az biztos, hogy ebben az üzletben a Jobbik becsülete hívei előtt végleg elveszett.

Gyurcsány és a Fradi-pálya

Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200210-gyurcsany-es-a-fradi-palya

„Ez már nekem is sok.” Ez a mondat 2005 nyarán hangzott el az Igazságügyi Minisztérium egyik szobájában. Hogy így történt, arra magam vagyok a tanú, hiszen ketten voltunk a szobában. Én, aki hallgatta, és Sárközy Tamás, aki mondta

Február 5-én jelent meg a hír: 80 éves korában elhunyt Sárközy Tamás, a legendás jogászprofesszor. Közismerten liberális gondolkodó volt. A nem jogi végzettségűek is tudják, hogy rendkívüli nagy szerepet játszott az állami vagyon értékesítésére vonatkozó jogszabályok megalkotásában. Olyan jogász pedig nincs Magyarországon, aki – bárkiért is dobog a szíve –, ne ismerné el Sárközy Tamás rendkívüli szaktudását, előadásainak sodró lendületét, széles rálátását a gazdasági-, társasági-, vagy a polgári jogra.

Jogászként – személyesen – még az átkos időkből ismertem őt. A rendszerváltozás hajnalán egy jogászkongresszuson, egy éjszakai hajókázás alkalmával, míg a többiek békésen iszogattak a hajó kabinjában, Tamás, aki akkor éppen igaz­ságügyi miniszterhelyettes volt, a fedélzeten hosszan és rendkívüli humorral beszélt nekem arról, hogy az Axel Springer magyarországi megjelenése milyen fantasztikus anyagi és egyéb lehetőségeket nyújtott egyes köröknek. Az 1946 óta működő német cég fő profilja a nyomtatott sajtó, európai terjeszkedését a nyolcvanas évek végén kezdte meg. Akkor telepedett meg hazánkban is, amely folyamatról Sárközynek alapos tudása volt. Azt értettem, hogy nem szerette a miniszterhelyetteséget, de bevallom, az elmeséltek szakmai részét fel sem fogtam. Annak megértésével egy egyszerű, szocialista vállalati jogász akkor még nem tudott mit kezdeni.

A több nyelven beszélő professzornak azonban rendkívül nagy rálátása volt a nyugati országok gazdasági jogára is. Nem véletlenül lett a szocialista vállalatok privatizációra történő átalakításának, és az értékesítés jogi háttere megteremtésének az atyja. Azt, hogy mennyi tudatosság volt tervezetei megalkotásában annak, hogy könnyen lehetővé váljon a kommunisták irgalmatlan méretű közvagyonlenyúlása, nem tudom megítélni, de az tény, hogy a jogi kiskapuk egyre jobban nyíltak. Mire az ezredfordulóra – pár szakkönyv publikálása után – már magam is felkészültté váltam a közvagyonból, és egyértelműen láttam, hogy a privatizációs jogi háttér milyen rettenetes rombolást biztosított az erkölcstelen, joggal visszaélő és a kiskapukat kihasználó hiénák számára, Sárközy a balliberális kormányok magas szinten elismert kormányzati tanácsadójává vált.

A közigazgatásban dolgozók számára nem ajánlott politizálni. Így, bár soha nem beszéltünk erről, de egyre érzékletesebb volt az ideológiai különbség, amely kettőnk között feszült. Ennek ellenére szakmailag teljes elismerésben részesültem a professzor részéről. Ő 2004-2006 között a közigazgatás reformját előkészítő kormánybiztosként dolgozott az IM épületében, ahol én főosztályvezető-helyettesként próbáltam megbújni, pontosabban vegetálni 2004 őszétől 2006 október elsejéig, amikor is a ballibek indokolás nélkül kirúgtak. Nos, így történt, hogy egy épületben dolgoztam Tamással, aki 2005 nyarán egyszer csak beállított a szobámba, és a következőket mondta: „Fél óra múlva Gyurcsánynál kell lennem, és jogi tanácsot kellene adnom arról, hogy a Fradi-pályát és környékét hogy lehetne „megszerezni”. A kincstári vagyonhoz te értesz, adj tippet, hogy tudnám leállítani ezt a vagyonlenyúlást, mert ez már nekem is sok.” Volt tippem, és bár nem tudom, mi történt a megbeszélésen, de hál ’Istennek a Fradi-pálya – átépült formájában is – a mienk maradt.

Lehet, nem tűnik túl etikusnak az egyik érintett fél halála után egy ilyen történetet nyilvánosságra hozni, de az biztos, így már nem érheti a professzort emiatt az ügy miatt semmilyen atrocitás, és legalább a közvélemény hozzá tudja adni Gyurcsány piszkos vagyonlenyúlásaihoz ezt a sztorit is.

Remélem, a hitelességemet aláhúzza Sárközy 2006-ban megjelent Államszervezetünk potenciazavarai című könyve, amelyben az általa közzétett, immár az állami vagyon védelmét valóban garantáló törvénytervezete ismertetésénél lábjegyzetben hivatkozik rám, mint a javaslat egyik kidolgozójára. Hogy ezúttal valóban vagyonvédő volt a javaslat, annak fényes bizonyítéka, hogy Gyurcsánynak nem tetszett a tervezet, és 2007-ben egy olyan vagyontörvény lépett hatályba, ami a rablóprivatizáció újabb lavináját indította el.

Aztán, 2009-ben Sárközy professzor kiadott egy másik könyvet a privatizációról, s immár nem köztisztviselőként megtehettem, hogy nyílt levélben mondjam el véleményem az általa leírtakról. Legfőképpen az szúrt szemet, hogy a vagyonvesztés fő okaként a hozzá nem értést jelölte meg, illetve azt írta, hogy akik a privatizációt kárhoztatják, azt az s.i., azaz a sárga irigység faktor okán teszik. Csupán emlékeztetőül: 2003-ig 2004. éves jelenértéken számolva – a rendszerváltozáskor meglévő 12 ezer milliárd forintos vagyonból mintegy négyezermilliárdnyi került ingyen magánzsebekbe.

Bizony, ebbe a vagyonlenyúlásba mélyen beletartoztak Gyurcsány privatizációi is, pedig kormányfői szerepe akkor még el sem kezdődött. Mindenesetre arra a vagyontörvényre, amely 2007 után szabad utat adott az ismételt rablóprivatizációnak, a professzornak már nem volt ráhatása, még akkor sem, ha 2008-tól – megbízási díj nélkül – lett Gyurcsány személyes tanácsadója.

Mindazonáltal teljesen egyetértek a Pesti Srácokban 2018. május 24-én megjelent megállapítással: „Sárközy Tamás meglehetősen kilóg a balliberális ellenzék szellemi holdudvarából: úgy bírál, hogy közben méltányosságra, tényszerűségre törekszik, figyelembe veszi a bírált fél szempontjait, lehetséges motivációit is. Ez igazi kuriózum. Ha lehet ilyet kérni: több Sárközy Tamást az ellenzék hátországába!” Mindezt egy riportja nyomán állapította meg a Pesti Srácok, amelyben – többek között – a következőket nyilatkozta a professzor: „Ha egy küzdő típusú kormány, mint amilyen a magyar, ennyire erősen a nemzeti szuverenitás alapján áll, törvényszerű, hogy a nyílt társadalom elkötelezettjeivel vagy az amerikai szabadságeszménnyel konfliktusba keveredik. Ez bekövetkezett. (…) Az orbáni kormányzás kelet-euró­pai jellegű nemzeti kormányzás, a modern technika, a gazdaság, a fogyasztási struktúra viszont nemzetközi. Ez az ellentmondás ebben a pillanatban politikai konfliktust szül, ami a nemzetközi jellegű civil szervezeteknél csapódik le.”

Hogy miképpen kerül egy polgári, értelmiségi családból származó, valamikor hitoktatásban részesülő, gyerekként rendszeresen ministráló jogász a szoclib kormány fő tanácsadójának pozíciójába, ezt soha nem sikerült megtudnom. Ugyanakkor gyanítom, hogy rendkívüli tudása, szakmaisága, széles látóköre, a nyugati jog tökéletes ismerete juttatta el odáig, hogy már a rendszerváltozáskor is kihasználták szakismeretét azok, akiket csupán a hatalom, a vagyonlenyúlás, a köz sajáttá tétele motivált. Sárközynek ugyanis nem okoztak olyan alapismeretek gondot, minthogy hányszor lehet bérmálkozni, hol található Csepel, milyen szavakat kell „ly”-nal írni, vagy, hogy mi a híres erdélyi író, Nyirő keresztneve.

Csupán egy történetet akartam elmesélni, amely most, Gyurcsány újabb fura egymilliárdos pénzügyi manővereinek napvilágra kerülésekor különösen aktuális, de végül is egy fura nekrológ lett belőle. De így kellene lennie: jobboldali, konzervatív gondolkodású lapban egy liberális gondolkodóról, egy nagy tudású szakemberről is meg lehet emlékezni sértegetések, alázások, gyűlölködés és gúnyolódás nélkül. Ez a stílus ugyanis Gyurcsány, Korózs, Bangóné, Dobrev, Jávor, Niedermüller, Fegyőr és társaik jellemzője.

Kár, hogy Sárközy professzor ideo­lógiai közösséget vállalt velük. Ők azonban nem tanultak tőle semmit, csupán kihasználták tudását, mert nem adhattak mást, csak ami lényegük. Sajnálatos, hogy a balliberális világ elveszítette egyik legobjektívebb tanácsadóját. Nyugodjék békében!

A kor tükröződése

Szerző: Csizmadia László a CÖKA elnőke

Forrás:https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200205-a-kor-tukrozodese

A koronavírus rettegésben tartja a világot. Felbukkant egy halálos betegséget okozó képződmény, amivel az emberiség nem számolt

Az emberek egészséges reakciója azonnal működésbe lépett, a tervszerű védekezés elkezdődött. Egy csapásra felébredtünk, komoly nemzetközi méretű védekezés, együttműködés alakult ki. A világ polgárai féltik életüket, jövőjüket és úgy tűnik, ezért hajlandók az egymás elleni konfliktusaikat hátrább sorolni.

Sajnos az egyes emberek halálát okozó vírushoz hasonló politikai képződmények eszménnyé válása még pusztítóbb lehet, mint a nem lebecsülendő koronavírus. Különösen akkor, ha lopakodva, lépésről-lépésre terjed és a megtámadott közösségek akkor veszik észre, amikor már nem megfordítható. A megtámadott közösségben az egyes emberek éppen úgy érintettek, mint ahogy a koronavírus esetében történik. Olyan korban élünk, ahol a korszellem változtatására pénzzel, paripával, fegyverrel rendelkező egyesült erők világbirodalom létrehozására törekszenek. A bolsevizmus, nácizmus, kommunizmus, majd az imperializmus már szellemi előjátéka volt a szabadosságot hirdető nyílt társadalom pusztító korszellemének.

Elmondhatjuk, hogy ezek az izmusokból mutálódó „ideák”, ha kiszabadulnak a palackból, pártideológiává erősödnek. A klasszikus liberalizmus először szociálliberalizmussá vált, majd mostanra a liberálfasiszta ideológiában öltött testet.

A történelem ismétli önmagát. Ha ez az ideo­lógia is korszellemmé alakul, akkor onnan visszatérni, mint ahogy a huszadik századi világháborúk mutatták, csak drágán lehet.

A liberálfasizmus ellenségévé tette a fehér, keresztény, heteroszexuális embereket. A különböző vallású emberek egymásra uszítása kedvező terepet nyújt a világhódítóknak. Itt az ideje riadót fújni, különben megismerkedhetünk a modern rabszolgasorssal.

Pártapparátcsikok nap, mint nap nyíltan kirekesztik az emberek többségét, lassan ott tartunk, hogy „a farok csóválja a kutyát”. A nyílt társadalom hívei álságos hazugsá­gaikkal támadják a demokráciában született jogállamiság vívmányait. Polgárháborúkra uszítanak. A szolidaritás és a szociális segítségnyújtás jelszavával kéretlenül, iszlám hadsereget hívnak Európába. Ezt az őslakosok adóiból finanszírozzák. Talán még nem késő a zsidó–keresztény civilizáció megvédése. Európa gazdaságilag erős, és egyelőre nem tudta felőrölni a gonosz által működtetett szellemiség malma. A nyílt társadalomban hívő politikusok nem mások, mint akik megelégszenek egy új birodalom, átmeneti ideig tartó helytartói szerepkörével.

A haladó konzervativizmus és a zsidó-keresztény civilizáció az ökumenében élő emberek hitvallása. Fontos tehát, hogy ne tévedjünk. Ezért a CÖF–CÖKA írásban fordult a Szentatyához, Ferenc pápához. Kérjük, tegye világossá, hogy nem közömbös számára az, amit egy magyar kereskedelmi televízióban egy politikai párt szereplője mondott: a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak „rémisztő képződmények”. A kérdés az, hogy az idézet része-e a keresztények üldöztetésének, kirekesztésének vagy sem? Addig is mi úgy gondoljuk, az Isten képmására teremtett embereket nem lehet hasonló ideológiák alapján a társadalom perifériájára lökni.

Végső megoldás?

Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás:  https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200130-vegso-megoldas

Niedermüller elvtárs, azért még egy kérdést feltennék: most jön a „végső megoldás” a „rémisztő képződmény” felszámolására? Ne felejtsük el, Hitler is így kezdhette. És folytathatta, mert hagyták neki.

Szerintem Hitler is valahogy így kezdhette. Egy bizonyos embercsoport valamiért nem jött be neki. Mint ahogy Niedermüllernek sem. Hitlernek a zsidó származásúakkal volt baja, Niedermüllernek meg a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakkal és nőkkel. Idézzük fel Budapest VII. kerülete új polgármesterének az ATV-ben elhangzott, mára már elhíresült gondolatait: „Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen. Ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak, meg azért nők is vannak közöttük… Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

Ne ijedjen meg senki a magasröptű nyelvi fordulatoktól, nem a napilap színvonala csökkent a béka feneke alá, csak a liberális nagy gondolkodót idéztük szó szerint.

Nos, hős polgármesterünk agyában így áll össze a mai osztálytársadalom: nem magyarok, mások, migránsok, romák, nem tudja, mik és a maradék rémisztő képződmény, a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak és nők, akik természetesen fehér nacionalisták.

Lehet ezt a szennyes gondolatsort magyarázni és mentegetni jobbról balra, balról jobbra, nem kiszakítva az egész kinyilatkoztatott ocsmányságból, de mentség nincs rá. Soros embere most a tartótisztjeinél jóval tovább lőtt a célon. Soros „csak” tanítani akarja majd egyetemi világhálózatában a Niedermüllerbe már sikeresen beoltott gondolatokat, Alexander fia pedig „csupán” annyit üzent a „szegregációba csinált” romáknak (ők mondták így), hogy eljött az ő idejük. Igaz, ezt a bombasztikus lehetőséget egy évig tartó kemény munkával készítették elő az illetékes Soros-alapítvány tagjai. De olyan nyíltan, olyan gyűlölettel és undorral, mint amivel a polgármester illeti a „rémisztő képződményt”, még tán a milliárdos világrontók sem képesek megszólalni. Nos, Niedermüller vállalta. Mint az új, világuralomra törő, a nyílt társadalmat hirdető politikai hatalom eklatáns képviselője, kimondta őszintén, hogy ki a fő ellenségük. Igaz, némi értelmezési gondjaim azért vannak. Mert mi a helyzet az ellenségképben azokkal, akiknek a bőrszíne mondjuk fekete vagy sárga, de heteroszexuálisok, és keresztények? Van belőlük is pár száz millió a világon. Vagy hogy minősülnek azok a homoszexuálisok, akik mellesleg fehérek és keresztények? Ez a konstelláció sem kizárt. Együttes feltétel a három jellemző? Bangóné legalább egyértelműen patkányozott. Hajaj, csak nem bicsaklott meg a liberálisan toleráns globalista gondolkodó eszmefuttatása? Vagy esetleg fajgyűlölő gondolatai lennének Péterünknek, amelyben a fehér a gyűlölendő rassz? Persze az internacionalizmus jegyében mindent lehet. Hisz náluk vannak azok a milliárdok, amelyekkel a gerinctelen, hazátlan politikusokat és civileket már rég felvásárolták. Ha nem lennék jogász, és nem ismerném azt a jogi nyűglődést, amit a magyar jogalkotók és az Alkotmánybíróság folytatott éveken keresztül az úgynevezett gyűlöletbeszéd meghatározhatósága terén, miközben a gyűlöletkeltést a súlyok és ellensúlyok cipelésével a vélemény- és gondolatszabadság határmezsgyéjén lökdösték, boldogan elfogadnám a Wikipédia meghatározását: „a gyűlöletbeszéd olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése”. És példaként mellé tenném Niedermüller rasszista mondatait.

Fehér, keresztény, heteroszexuális nőként most már csak kérdéseim vannak a Niedermüllerhez hasonszőrűek vagy alaposan félrevezetettek által hatalomra juttatott néprajzkutatóhoz. Hol lesz a gettónk? Mi lesz a kötelezően viselendő jelünk? Ha lehetne, én ragaszkodnék a jól bevált kereszthez. Egyébként, mint tanult etnográfus, milyen tudományos kutatások alapján jutott el zseniális következtetéseihez? Nehéz volt meggyőzni a milliárdos „sugar daddyt” (így nevezi Sorost sok agymosott fiatal) goebbelsi magasságokba emelkedő tudományos megállapítása alaposságáról, vagy nem kellett magyarázkodnia, mert már az unióban is egy húron pendültek? De azért megkérdezném azt is, hogy nem szégyelli magát Niedermüller, de végtelenül, és nem akar eltakarodni a közéletből?

De minek kérdezzem? Tudom a választ. Nem. Persze, hogy nem, mint ahogy nem mond le a százmilliós botrányhős kispesti képviselő, Lackner Csaba sem. És persze hogy nem mond le Niedermüller sem, amikor végre kezd beérni a terv. Többfrontos a támadás. Soros 2019 telén írta a következő sorokat: „Forradalmi időkben élünk, amikor a lehetőségek tárháza nagyobb a szokásosnál, és a lehetséges kimenetelek is bizonytalanabbak, mint a normális időkben. Csak a meggyőződéseinkre hagyatkozhatunk.

Elkötelezett vagyok a nyílt társadalmak céljai iránt, akár győznek, akár elbuknak.” És nem hátborzongató, hogy pont most, a holokauszt-emléknap környékén történik az egészpályás letámadás, amikor semmi más nem lenne fontos, csak a megbékélés és a szeretetteljes egymásra figyelés, hogy soha többé ne lehessen listázás, fajgyűlölet, emberi mivoltunkból való tömeges kifordulás? Mégis – vagy talán ezért – Soros pont most hirdette meg a világot behálózó egyetemi rendszere kiépítését, Alexander Soros pont most üzent a gyöngyöspatai romáknak, hogy felhasználva politikai és polgári mozgásterüket most érhetik el, hogy harcoljanak jogaikért. És öt év után pont most próbálják meg a jogellenes bevándorlók csoportosan áttörni a magyar határt, és Niedermüller is pont most mondta el a végső igazságot a fehér keresztények rémisztő képződményéről, és Gyurcsányné is pont most szervezett – már megint – hazáját lejárató akciót az Európai Parlamentben.

Úgy tűnik, ezek az események szervesen összefüggenek, de számomra a polgármester nyilatkozata után ez már nem is fikció, hanem tény.

Hadd idézzek Soros György 2003-as, a Fortune magazinnak adott interjújából: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.”

Soros két funkcióban hisz: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában. Számomra egyértelmű, hogy az ő életében a manipuláció játssza a főszerepet. Ez azt jelenti, hogy a több ezer éves, Isten adta természeti törvényekkel szembe kell fordulni, manipulálni kell az embereket, a társadalmakat, ha kell, akkor az egész világot, a saját, jól felfogott érdekének megfelelően. Soros szerint egyébként nincs végső igazság, így azok az ideológiák, amelyek mégis erre az elvre hivatkoznak, mint a kommunizmus és a nácizmus, kizárólag erőszakkal valósíthatók meg. És úgy tűnik, a globalizmus, a nyitott társadalom is. Gyűlölettel, kirekesztéssel, megalázással, manipulálással és a fehér, keresztény, heteroszexuális, családbarát férfiak és nők mint rémisztő képződmények kiiktatásával. Főként ha ezek az emberek – Soros által is bevallottan – magyarok és lengyelek. Mert a keresztény rend ősellensége a nyitott társadalomnak. Azok a zárt társadalmak, amelyekben az egymásra utalt embereknek közös hitük, kultúrájuk, világnézetük, gyökerük van, vörös posztók Soros és ideológiai társai, így Niedermüller szemében. Mint ahogy azok voltak a kommunisták számára is.

Niedermüller elvtárs, azért még egy kérdést feltennék: most jön a „végső megoldás” a „rémisztő képződmény” teljes felszámolására? Csak csendben mondom önöknek, sokan vagyunk ám.

Ne felejtsük el, Hitler is így kezdhette. És folytathatta, mert hagyták neki.

 

Bajnai Gordonra teszem a tétjeimet

Forrás:  https://magyarnemzet.hu/velemeny/bajnai-gordonra-teszem-a-tetjeimet-7689398/

Szerző: Fricz Tamás politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Valószínűleg nem Dobrev Klára, hanem a Hajdú-Bét botrányhőse lesz a közös jelölt

Kialakult egy általános vélemény a nemzeti oldalon, mely szerint Gyurcsány Ferenc (alias Ferenc testvér, hogy ne szakadjunk el Fábry Sándor találó elnevezésétől) nem önmagát, hanem óriási trükköt alkalmazva kedves nejét, Dobrev Klárát indítja maga helyett az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként 2022-ben. Teszi ezt azért, mert ő is tudja, hogy a saját személye nemkívánatos az emberek többségének, viszont a felesége egy dinamikus, csinos fiatal nő, aki még a bizonytalan választók szimpátiáját is elnyeri.

Ez a tézis roppant tetszetős, logikusnak is tűnik, hiszen arról szól, hogy a nagy ravasz Gyurcsány látszólag háttérbe húzódik, előretolja a feleségét, s majd az ő hátán keresztül ismét felkapaszkodik a hatalomba. Mégis azt javaslom, ezt a forgatókönyvet inkább felejtsük el.

Ugyanis ez esetben azt feltételezzük a politikai ellenfélről, hogy viszonylag faék egyszerűséggel gondolkodik. Márpedig ez hiba lenne. Egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta nekem Széles Gábor nagyvállalkozó: mindig abból kell kiindulnunk, hogy a velünk szemben álló fél legalább olyan okos, mint mi, ha nem okosabb. A mondat második fele már nem nagyon tetszett, de az első felével maradéktalanul egyetértek: fel kell tételeznünk az ellenfelekről, hogy képesek nemcsak egy, hanem több sakklépésben is gondolkodni.

És ebben az esetben is erről lehet szó.

Gondoljunk bele: vajon Ferenc testvér nem képes odáig eljutni az összefüggések feltárásában, hogy ha önmaga helyett Dobrev Klára lesz Orbán Viktor kihívója, akkor még a legbambább és legbávatagabb magyar választópolgár is tudni fogja, mire megy ki a játék? Hogy Dobrev Klára hatalomra jutása egyenlő Gyurcsány Ferenc hatalomra jutásával? És ha mégis lennének ilyen végtelenül naiv szavazói csoportok, akkor a kormányoldal kellő súllyal és nyomatékkal fogja őket felvilágosítani a valós politikai összefüggésekről? Továbbmenve: vajon Gyurcsány még azt sem képes felfogni, hogy ez a rejtőzködés inkább a kárára válna, mint a hasznára, mert túlságosan is kilógna a lóláb, és az ilyen trükköket éppen Gyurcsánytól, a „száz meg ezer” trükkök őszödi nagymesterétől fogják a legkevésbé elfogadni az emberek?

De bizony képes ennek a felismerésére Ferenc testvér, sőt szerintem már régen fel is ismerte.

Igaz – s ez a másik összefüggés –, hogy a jelenlegi balliberális ellenzék mögött álló globalista-liberális hatalmi hálózat, melynek legfontosabb embere továbbra is Soros György, erőteljesen befolyásolja, sőt meghatározza azt, hogy ki legyen az ellenzék vezető figurája, egyben Orbán kihívója 2022-ben. S ha jobban odafigyelünk a folyamatokra, akkor azt láthatjuk, hogy a globális hálózat választottja valószínűleg nem más, mint Bajnai Gordon, Gyurcsány utódja a miniszterelnöki székben 2009–2010-ben.

Ez a döntés márpedig tökéletesen megfelelhet Gyurcsánynak is, hiszen ha valakivel szoros kapcsolatban áll – nemcsak politikai, hanem gazdasági és a globális kötődései­ken keresztül is –, az éppen Bajnai Gordon.

Érdemes ebből a szempontból a legfrissebb fejleményekre figyelni, arra, ami a fővárosban, az ellenzék új fellegvárában történik. Karácsony Gergely főpolgármester a fővárosi hivatalok, intézmények és vállalatok élén elképesztő mértékű és gyorsaságú személycseréket, gyakorlatilag tarvágást hajtott végre, s az eltávolított jobboldali vezetők helyett számos olyan személy jelent meg, akik vagy Gyurcsányhoz, vagy Bajnai Gordonhoz köthetők. Azt, hogy Karácsony Gyurcsány irányítása, de legalábbis erős befolyása alatt működik, eddig is tudtuk. De hogy Bajnai Gordon személyi hálózata is masszívan megjelent a városházán és környékén, arra eddig kevésbé figyeltünk fel, holott érdemes.

A Magyar Nemzet munkatársainak köszönhetően kiderült, a választások után pár nappal Karácsony egy étterem kerthelyiségében személyesen egyeztetett Bajnaival, és valószínűleg nem az időjárásról beszélgettek. Ez engem egy kicsit emlékeztetett Pedro Sánchez spanyol szocialista miniszterelnökre, aki korábbi megválasztása után pár nappal a legfontosabbnak azt tartotta, hogy négyszemközt találkozhasson Soros Györggyel. Bizonyára érdekelte, hogy szolgál a kedves egészsége.

Nem beszélve arról, hogy a Magyar Nemzet éppen a napokban tárta fel, Bajnai volt és mai munkatársai közül kik és milyen pozíciókat szereztek meg a főváros háza táján. Csak a neveket említve: Walter Katalin, Mártha Imre, Tordai Csaba, Számadó Tamás, Szentirmai Judit, Kiss Ambrus, Belyó Pál, Perjés Gábor. Ha jobban belegondolunk – és Gyurcsány pozíciót szerzett embereit is ideszámítjuk Draskovics Tibortól egészen Havas Szófiáig –, akkor azt láthatjuk, hogy a főváros háza táján egy leendő balliberális kormányzat személyi bázisát, vezető káderállományát gyűjtik egybe, ha tetszik, egyfajta árnyékkormányt.

És ehhez vegyük még hozzá szintén a Magyar Nemzet munkatársai által feltárt tényt, hogy Gyurcsány és Bajnai legközvetlenebb munkatársai, Ficsor Ádám és Szigetvári Viktor három, Észtországban bejegyzett céget is birtokolnak, amelyek választói adatbázisok gyűjtésével és kampánytechnikai megoldások felkínálásával foglalkoznak. Ezek közül a legérdekesebb talán a Datapraxis, amelyet Szigetvári alapított, s amelyben megjelenik a Soros-hálózat egyik kulcsembere, Paul Hilder is. Paul Hilder Soros egyik legmegbízhatóbb és kipróbált embere – s itt a kör bezárul. Így jutunk el Dobrev Klárától Gyurcsányon át Bajnai Gordonig, a Hajdú-Bétet és azzal együtt számtalan gazdálkodót tönkretevő, egyébként persze européer és nagyon progresszív globalistáig.

Bajnai bevezetése nem most kezdődött el, hanem már tavaly tavasszal. Ekkor jelent meg Frontsebészet – a köztársaság utolsó kormánya címmel könyv a dicsőséges egyéves kormányzásáról, ekkor adott interjút ennek kapcsán a 168 Órának, amelyben elmondta, hogy a jelenlegi választási rendszer kétpártrendszert feltételez, s szerinte egy olyan nagy néppártot, mint a Fidesz–KDNP, csak egy másik nagy néppárt győzhet le. Tehát: egységes ellenzéki fellépés, szivárványkoalíció kell, egy vezetővel (lásd Ferenc testvér év eleji kijelentését ugyanerről).

S hogy kicsoda valójában Bajnai Gordon? Minden másnál tömörebben megtudjuk egyetlen kijelentéséből, amelyet az említett interjúban adott: ő nagyon tiszteli Soros Györgyöt. Bajnai mindenekelőtt és legjellemzőbben globalista és a Soros-hálózat szerves, integráns tagja. Ne feledjük, hogy a 2012-ben alapított, Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványt az a Center for American Progress nevű, a Clinton családhoz húzó agytröszt támogatta, amelyet Soros György ötlete alapján hoztak létre, s amelyet Soros főszponzorként támogatott.

Emellett Bajnai Gordon tagja a Soros György által alapított, az Európai Uniót behálózó Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR), mely testület – vagy inkább agytröszt – az unió egyfajta deep state-jeként, azaz mélyállamaként működik. Olyan háttérerő, amely megszabja, de legalábbis erősen befolyásolja, hogy milyen döntések szülessenek az unióban. Bajnai e testületen belül is megmutatta már Soros György iránti feltétlen odaadását: 2018 tavaszán az ECFR ötven tagja, befolyásos európai személyiségek – köztük Bajnai Gordon – nyílt levelet tettek közzé a magyar felsőoktatási törvény ellen és a Soros-féle Közép-európai Egyetem védelmében. Ebben gyakorlatilag felszólították (!) az Európai Bizottságot és az unió tagállamait, hogy minden erejükkel lépjenek fel a törvény ellen.

Továbbá: tavalyelőtt ősszel Bajnai Gordon mutatta be azt a New Pact for Europe nevet viselő tervet, amelyet Soros Nyílt Társadalom Alapítványa, a Bertelsmann Alapítvány és még néhány más, nem kevésbé nemzetiszuverenitás-ellenes képződmény tákolt össze a brüsszeli politikai elit nagy örömére. Nem folytatom, Bajnai bekötöttsége a liberális, nyílt társadalmat építő globális hálózatba egyértelmű.

A hátszél tehát adott, az előkészületek zajlanak, készülhet a nagy meglepetés, amellyel talán 2021 elején rukkolnak majd elő. Ez a forgatókönyv a fentiek alapján a legkevésbé sem vethető el. Azt fogja jelenteni, hogy 2022-ben nem pusztán Bajnai és Orbán, hanem legalább annyira Soros és Orbán méri össze az erejét. S éppen ezért valóban óriási tétje lesz a 2022-es választásnak, sorsdöntő összecsapásra kerül sor. Pontosabban: Soros-döntő összecsapásra.