Ne dicsérjük agyon a Gyurcsány nevű politikai szélhámost, ha kérhetem!

Rövid leszek: jó lenne, ha végre abbahagynánk a nemzeti oldalon az őszödi böszme rendkívüli képességeinek nyakló nélküli dicsérgetését.

Állandóan, vagyis inkább túl sokszor hangzik el, hogy „el kell ismerni”, hogy Gyurcsány micsoda kiváló szervező, milyen ügyes stratéga, micsoda remek irányító, hálózatépítő, milyen ravasz, milyen megfontolt, hogy hosszú távon építkezik, egészen biztosan ő fogja vezetni a baloldalt a további évszázadokban is stb., stb., stb.

Ne vicceljünk ezzel!

Először is: Gyurcsány legfontosabb jellemzője, hogy egy piszkos politikai szélhámos, aki 2004 és 2009 között tönkretette az országot. Mind politikailag, mind gazdaságilag, mind – s számomra ez talán a legfontosabb – erkölcsileg. Ez az ember óriási károkat okozott a magyar demokráciának, és még mindig óriási károkat okoz a magyar demokráciának, mert a sors valami furcsa szeszélye folytán még mindig itt van, itt ágál közöttünk.

A Momentum abban éli ki magát a nemsokára összeülő új parlamentben, mint annak idején, tevékenysége kezdetén, 2017-ben: a rombolásban.

Ha tehát Gyurcsányról akarunk bármit mondani, akkor azzal kezdjük, ami a lényege: az ország legkártékonyabb politikusáról van szó, aki mellesleg folyamatosan tönkreteszi a balliberális oldalt.

Ez utóbbi persze nem fáj nekünk, de az már igen, hogy ebben az országban képtelen létrejönni a baloldalon egy tisztességes, nemzeti, konstruktív ellenzék. És ez nagy baj a magyar demokráciára nézve!

És talán ideje lenne elszámoltatni…

Tehát: Gyurcsánynak nem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy okos, ügyes, jó szervező, kiváló vezető, karizmatikus főnök, hanem az, hogy egy kártékony szélhámos, egy Cipolla, aki nagyon sokat árt a magyar politikai életben. A szélhámosok, gátlástalan politikai kalandorok természetesen lehetnek tehetségesek, de ez a tehetség a pokolba vezet – ha ezt nem hangsúlyozzuk ki eléggé és újra és újra, akkor félrevezetjük a magyar közvéleményt, és főleg félrevezetjük a fiatalokat. Ami pedig nagyon veszélyes játék.

Nekünk nem kell Churchillt követni, aki azt mondta a második világháború alatt a Hitler elleni szövetségesek keresésekor, ha kell, az ördögről is hajlandó lesz néhány jó szót szólni (Sztálinra gondolt ekkor).

Szerény megítélésem szerint nekünk már nincs szükségünk arra, hogy Gyurcsányról szóljunk néhány jó szót, annak érdekében, hogy maradjon továbbra is a baloldal vezére.

Azt gondolom, már lehetünk olyan nagyvonalúak, hogy kimondjuk Gyurcsányról azt, amit gondolunk.

Azért, mert szeretnénk megtisztítani a magyar közéletet az ilyen végtelenül kártékony alakoktól.

Ez szép, erkölcsös, tiszta szándék. Nem?

Higgyük el nyugodtan: már egy gyurcsánytalanított baloldal sem jelent veszélyt ránk nézve.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/04/ne-dicserjuk-agyon-a-gyurcsany-nevu-politikai-szelhamost-ha-kerhetem

El a kezekkel a magyarországi választásoktól!

Ebből tényleg elég volt!

Az EBESZ (Európai és Biztonsági Együttműködés Szervezete) választási megfigyelő küldöttsége hatalmas létszámmal ismét idejött Magyarországra, s újra, még a négy évvel korábbinál is elfogultabb, az ellenzék szája íze szerint való időközi jelentést tett le az asztalra.

Az EBESZ mint nemzetközi szervezet immáron nem vehető komolyan. Egyszerűen kinevethetnénk őket, ha nem lenne nagy a tét, s ha ezt a szervezetet a helyén kezelné a nemzetközi közvélemény, s annak tekintené, ami valójában: a balliberális fősodor globális politikai eszközének.

De nincs így: a nemzetközi liberális szervezetek az EBESZ-re, mint valamiféle megfellebbezhetetlen orákulumra tekintenek, s az általuk adott elfogult, hamis értékelést a  magyar választási rendszerről politikai fegyverként használják fel az Orbán-kormánnyal szemben.

Ez a véleménye Jezry Kwasniewskinek, az Ordo Iuris lengyel konzervatív jogi kutatóközpont (melynek partnere az Alapjogokért Központ) társalapítójának és igazgatótanácsi elnökének is, aki a Szövetség a Közjóért szervezet misszióvezetőjeként tizennyolc munkatársával együtt megfigyeli a magyarországi választásokat.

De nem pusztán ezt teszik: egyben értékelik az EBESZ itteni küldöttségének tevékenységét is, és határozott véleményük van róla. Kwasniewski a lapunknak adott interjújában egyértelműen fogalmaz: az EBESZ időközi jelentése gyakorlatilag átveszi az ellenzék rendkívül kritikus, megalapozatlan és elfogult álláspontját arról, hogy itt Magyarországon nincsenek meg a feltételei a tiszta és szabad választásoknak. Megállapítja: „Az egész inkább emlékeztet elfogult újságírásra, mint egy tényekre alapozott semleges értékelésre.”

A magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal illették a magyar választási rendszert.

Ennél is tovább megy a Századvég Alapítvány elemzése az EBESZ jelentéséről; ők már úgy fogalmaznak, hogy a szervezet a magyarországi baloldal érvkészletére támaszkodva, megalapozatlan vádakkal bírálják a magyar választási folyamatot, s ez végső soron nem a tárgyilagos megfigyelést szolgálja, hanem az nem más, mint a demokratikus választásokba történő beavatkozás.

És ez már nem akármilyen vád – de teljességgel megalapozott és indokolt.

Jól tudjuk: eleve baloldali és liberális európai parlamenti képviselők és a Soros-hálózathoz köthető NGO-k kezdeményezték, hogy az EBESZ hatalmas, kétszáz fős megfigyelő csapatot küldjön Magyarországra, amire Európában még sohasem volt példa, mintha országunk egy afrikai diktatúra lenne, Idi Amin vagy Mugabe véreskezű diktátorok birodalma. Vérlázító!

És a végeredmény ennek alapján nem is lehetett, nem is lehet kétséges, már csak azért sem, mert – miként a Századvég taglalja – a küldöttség például 13 politikussal találkozott, amelyből csak három tagja a kormánypártoknak, tíz közéleti szereplőt pedig kizárólag az ellenzék holdudvarából választott ki. Nem beszélve arról, hogy a kilenc civil szervezetből, amelyekkel találkoztak, hét totálisan kormányellenes álláspontot és a nyílt társadalom eszméjét képviseli évek óta, már csak azért is, mert a Soros-féle alapítványok támogatják e szervezeteket.

Van még kérdés, Ildikó?

Szerintem nincs, viszont következtetés annál inkább.

Az mégpedig, hogy a 21. század húszas éveire megértük, a nagy tekintélyű, a nemzetközi jogot állítólag hitelesen képviselő szervezetek sem mások immáron, mint a fősodratú globalista-liberális körök hatalmi intézményei, a politikai háború eszközei és fegyverei. Ugyanúgy, ahogyan sajnos – és erről máshol már írtam – a valaha nagy tekintélyű, mára azonban lezüllött nemzetközi sajtótermékek és médiumok.

És ez brutális fordulat a világtörténelemben, mert elvesznek a tekintélyek, elveszik a bizalom az intézményekben, amelyek valaha korlátozták, megfékezték az indulatokat és a gyűlöletet.

Ma már szítják ezeket az indulatokat.

De jelenleg nincs mit tenni: eljött az ideje, hogy az EBESZ-re megfigyelőket kell küldeni – méghozzá minél többet –, megakadályozandó, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba. Eljutottunk odáig, hogy a megfigyelőket is meg kell figyelni!

Nem szabad megengednünk, hogy piszkos nemzetközi akarat, a globalista nagyfiúk bele tudjanak szólni a magyar választásokba!

Nem kell még egyszer üzenni a nemzeti tábornak: mindnyájunknak el kell menni április 3-án!

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/03/el-a-kezekkel-a-magyarorszagi-valasztasoktol

 

Ne feledjük: a fővárosi korrupciós rendszer az országos kampány témája is!

Úgy veszem észre, hogy a közvélemény a kampány villámlásai és mennydörgései közepette már nem eléggé figyel a fővárosban az ingatlanpanamák körül kialakult botrányra, holott észre kell vennünk: ez feketén-fehéren mutatja, milyen volt és milyen lenne egy balliberális kormányzás!

Igaz, a vizsgálóbizottság befejezte a munkáját, a baloldali többség miatt természetesen eredménytelenül, de ez nem jelenti azt, hogy „a vizsgálat lezárult, felejtse el”, ami Karácsony Gergely, de még inkább az őt is bábuként mozgató Bajnai–Gyurcsány-tengely embereinek irányítása alatt zajlik a fővárosban.

Annál is inkább, hiszen megalapozott gyanú alapján most zajlanak a rendőrségi vizsgálatok és kihallgatások, s ami ezekből eddig kiderült, az éppenséggel egyértelműen alátámasztja azt, hogy a fővárosi vezetés, illetve a hat baloldali párt szervezett korrupciós mechanizmust működtethet az ingatlanok eladása kapcsán. Már nem egy érintett tanú mondta el azt, hogy a főváros „jutalékos” rendszerben kínálja fel a főváros birtokában lévő ingatlanokat – tehát nem a magántulajdonukat, hanem önkormányzati tulajdont –, ami jelentheti a közvagyon elherdálását, közpénzek magánkézbe, pártok kasszáiba kerülhetését.

Országos választási kampány van, nem önkormányzati, ám ilyenkor minden téma országossá válik, így az is, amit az országosan ellenzékben lévő balliberális pártok művelnek az ország legnagyobb és legfontosabb önkormányzatában, a fővárosában. Az ugyanis, ami Budapesten zajlik, modellértékű annak megítélésében, hogy mit várhatnak és mire számíthatnak a választók akkor, ha a baloldalt juttatnák kormányrúdhoz a parlamenti választásokon.

Azt is látnunk kell, hogy a fővárosi korrupciós rendszerben nem holmi „feltörekvő”, pénzéhes újdondászok akarhatják a zsebüket minél jobban és minél gyorsabban, lehetőleg öt év alatt megtömni – s utánuk jöhet a vízözön! –, hanem professzionális, nem kispályás politikusok szervezhetik és intézhetik a pénzek lenyúlását.

Itt kell utalni arra, hogy a főváros vezetésében Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc emberei, kormányaik volt tagjai vannak jelen és játszanak meghatározó szerepet. Bajnaihoz köthető nevek: Walter Katalin, Mártha Imre, Tordai Csaba, Számadó Tamás, Szentirmai Judit, Kiss Ambrus, Belyó Pál, Perjés Gábor. Külön kiemelném még Korányi Dávidot is, aki a Bajnai-kormány államtitkára volt, de talán még érdekesebb, hogy a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council of Foreign Relations, ECFR) nevű, a Soros György által 2007-ben alapított, szuperföderalista szervezetben együtt képviselik „hazánk érdekeit” Bajnaival. Ha jobban belegondolunk – és Gyurcsány pozíciót szerzett embereit is ide számítjuk, Draskovics Tibortól Gál J. Zoltánon át egészen Havas Szófiáig és tovább –, akkor azt láthatjuk, hogy a főváros háza táján egy leendő balliberális kormányzat személyi bázisát, vezető káderállományát gyűjtik egybe, ha tetszik, egyfajta árnyékkormányt.

Vagyis, a fővárosban az előző ballib kormányok emberei aktivizálódtak, és persze nem tettek mást és másképp, mint 2010 előtt, amikor is a Tax Justice Network nevű svájci agytröszt felmérései szerint hazánkból illegálisan mintegy 242 milliárd dollár hagyta el az országot és került offshore cégekbe és még ki tudja hová, brutális károkat okozva ezzel a magyar embereknek.

Persze, mindig az itt és a most a fontos, különösen egy választási kampány időszakában, de a fenti tények itt és most fontosak! A fővárosi események – és ezért kell ezeket újra és újra hangoztatni! – feketén-fehéren mutatják, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormány emberei semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, most éppen a fővárost teszik tönkre, és ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy nemsokára újra ugyanezt tehessék az országgal is.

Nos, ezért nem szabad vigyázó szemeink figyelmét elvonni a fővárosban történtek felől. Sőt! Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a fővárosi vezetés, Karácsonnyal az élen, minden szempontból méltatlanná vált a főváros vezetésére. Hiszen ahogyan Szent Ágoston mondta a kormányokra – de ez érvényes a helyi vezetésekre is –: a kormányok erkölcs nélkül semmi mások, mint közönséges rablóbandák.

Akarjuk-e, hogy a főváros mintájára közönséges rablóbandák irányítsák az országot?

És még valami, ceterum censeo: bár a parlamenti választás és a népszavazás ügyei elsődlegesek, ettől függetlenül követelni kell – már csak a saját erkölcsi mércénk szerint is, a demokratikus normák iránti elkötelezettségünk jegyében – Karácsony és a fővárosi baloldali többség lemondását, s új választások kiírását a fővárosban!

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2022/02/ne-feledjuk-a-fovarosi-korrupcios-rendszer-az-orszagos-kampany-temaja-is

 

Bajnai Gordon már kavarja a paklit

A SZÁLAK ÖSSZEÉRNEK, SZÍNPADON A GLOBALISTA HÁLÓZAT MINDEN HÁJJAL MEGKENT KULCSEMBEREI

Jómagam az elmúlt években többször írtam és beszéltem a globális elit egyik fontos intézményéről, a Külkapcsolatok Európai Tanácsáról (European Council of Foreign Relations, ECFR), amelyet – nem fogják elhinni! – Soros György alapított 2007-ben. Nos, ennek a jelenleg 374 fős tanácsnak jeles tagja Bajnai Gordon.

A globális elit célja, hogy Magyarországon hatalomváltás legyen, az Orbán-kormány megbukjon, s jöjjön egy, számukra kedves kormány, amelyik mindenben végrehajtja az elképzelései­ket magyar földön. Ennek megszervezésében kiemelt szerepe van Bajnai Gordonnak, aki a globális hálózat egyik, ha nem a legfontosabb magyarországi összekötője, vagy ha a hálózatelmélet fogalmával élhetünk, „csomópontja”.

Ezt már eddig is sejthettük, tudhattuk, azonban az Anonymus-felvételeken Gansperger Gyula, Bajnai régi harcostársa egészen egyértelműen fogalmazott. Annyira egyértelműen, hogy már-már felsejlik az emberben: talán üzenni akart?

A következőket mondta, idézzük fel: „Magyarországon alapvetően az egész ellenzék mozgása mögött, ugye én azt gondolom, a külföldi erők és finanszírozók állnak. […] Ugye, egyik része a Soros-birodalom, fogalmazzunk így. A másik része, azok a nagytőkéscsoportok, Németország, Egyesült Államok főleg, akik itt szeretnék, hogyha befolyással rendelkeznének. Én azt gondolom, hogy ezeknek az embere a Gordon.”

Majd folytatta: „Most vannak ugye ezek a külföldön kiképzett figurák, mint a Szabó Tímea, Kabul rózsája, ő a CIA-nak dolgozott kint Kabulban. […] K…rva kemény a csaj, de ezért. […] Ő kint dolgozott New Yorkban is, meg Kabulban is. Pillanat, de ugye a Sorosnak ezek az emberei bizonyos dolgokat tudnak mozgatni. De a teteje a Gordon […] Ugye azok a pénzügyi körök, az EBRD, az összes ilyen nagy nyugati bank, akik az Orbán-rendszert szeretnék megbuktatni. Ugye Simor az EBRD-nek alelnöke volt, tudod. […] Az MNB-nek az elnöke. […] Puszihaverja a Gordonnak és ugye a főnöke volt a CIA-nál.”

Tehát a „teteje” a Gordon…

Rakjuk össze a szálakat: a globális elit fontos intézménye a Külkapcsolatok Európai Tanácsa, amelynek anyaintézménye nem más, mint a New York-i székhelyű Külkapcsolatok Tanácsa (Council of Foreign Relations, CFR), amely viszont 1921-ben alakult meg.

Ez a szervezet köztudomásúan a globális gazdasági világelit egyik meghatározó háttérintézménye, alapításában és működtetésében eleinte a Rothschild bankárdinasztia játszott vezető szerepet, később azonban a Rockefeller klán irányítása alá került.

Mellettük a világ legerősebb pénzügyi dinasztiái vesznek részt, mint a Morgan, Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff és a többiek. A CFR emlőin nevelkedett fel néhány amerikai elnök, odatartoznak a Wall Street-i szuperpénzügyi elit tagjai, a világ legnagyobb cégei és pénzintézetei, a Big Tech, tehát a nagy technológiai óriások, illetve a meghatározó sajtó- és médiabirodalmak is, de például George Clooney is.

És ennek az intézménynek (is) tagja természetesen Soros György, aki több éven keresztül igazgató is volt itt, s ő kezdeményezte 2007-ben a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását. A CFR nem is titkolt célja egyfajta világkormányzás létrehozása. Világos szavak, fordítsuk le magyarra: céljuk az unió szuperföderális birodalommá, Euró­pai Egyesült Államokká alakítása, amely a globális világkormányzás európai lerakataként funkcionálhatna.

Gyuri bácsi kitalálta ezt tisztességesen, ismerjük el.

És most kössünk össze két nevet vagy a hálózatelmélet nyelvén: két csúcsot, felfedezve közöttük az éleket (az összekötő szálakat). Kicsoda tehát az a személy, aki a globális elit legfontosabb magyar embere, akit egyfelől a globális tőke, másfelől maga Soros György – mint egyfajta hálózati központ – irányít?

Bajnai Gordon.

S kivel is találkozott Londonban nemrég Márki-Zay Péter, s beszélgetett három órán keresztül egy étteremben?

Bajnai Gordonnal.

S kivel találkozott még Márki-Zay Londonban? Timothy Garton Ash világhírű balliberális, globalista történésszel. És hol találkozott vele? A Chatham House-ban!

Találós kérdés: ezek az emberek, tehát Bajnai Gordon és Márki-Zay Péter vajon egy független és szuverén Magyarország felépítésén dolgoznak? B variáció: vagy nem? A megfejtéseket a szerkesztőségbe várom. Ezek után térjünk vissza még röviden a ECFR-re, mert megéri megnézni, kik is találhatók a tanács tagjai között.

„Jelentéktelen” figurák: állam- és kormányfők, miniszterek, uniós tisztségviselők, parlamenti képviselők, európai biztosok, nagykövetek stb. A 374 név alapján nem lehet más következtetésre jutni, mint arra, hogy az ECFR nem más, mint az unió deep state-je, azaz mélyállama. Igazából itt és nem a formális döntéshozó fórumokon dőlhetnek el a legfontosabb európai kérdések!

A tanács tagjai közül érdemes néhány nevet megemlíteni, mert tanulságos a lista.

Ausztriából többek között a listán szerepel Ulrike Lunacek és Hannes Swoboda volt EP-képviselők, mindketten Magyarország nagy ellenségei, de Sebastian Kurz volt kancellár (!) is tagja a tanácsnak. Itt található a Soros-hálózat fontos figurája, Gerald Knaus is, az Európai Stabilitási Kezdeményezés elnöke, aki már sokat ártott hazánknak. Dániából Margrethe Vestager liberális politikust érdemes említeni, aki jelenleg a bizottság ügyvezető alelnöke, a föderális unió és a globális célok elkötelezettje.

Észtországból a tanács tagja nem más, mint Kaja Kallas, Észtország jelenlegi miniszterelnöke (!), aki, bár papíron egy jobbközép párt vezetője, mégis a „jogállamiság” és a zöldideológia elkötelezett híve, természetesen globalista. Franciaországból tag Pascal Lamy, a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) korábbi főigazgatója, a Jacques Delors Intézet emeritus elnöke (Delors a bizottság egyik leginkább föderalista elkötelezettségű elnöke volt 1985 és 1995 között).

És hát jöjjön Németország: a tagok között találjuk Norbert Röttgent, aki pályázott a CDU elnöki pozíciójára a múlt év elején, echte Merkel-követő, jelenleg az ECFR egyik alelnöke (!), Joschka Fischer volt zöldkülügyér, valahai ’68-as diáklázadó nevén meg sem lepődünk, de itt szerepel Annalena Baerbock, a Zöldek frissen kinevezett külügyminisztere és Cem Özdemir, a Zöldek mezőgazdasági minisztere is!

Olaszországból érdemes megemlíteni Romano Prodit, az Európai Bizottság ugyancsak föderalista volt elnökét, Hollandiából az érdekesség kedvéért a magyar származású, kellően magyarellenes Piri Katit, volt EP-képviselőt, Norvégiából a Munkáspárti Jonas Gahr Store-t, aki – csekélység – 2021 óta az ország miniszterelnöke (!), Lengyelországból Radoslaw Sikorskit, a Tusk-féle Polgári Platform volt külügyminiszterét, illetve Rafal Trzaskowskit, Varsó kőliberális polgármesterét (aki még Karácsony Gergellyel is összefogott), Szlovákiából Ivan Korcokot, aki jelenleg külügyminiszter, és nemrég kijelentette, hogy zavarja Magyarország és Lengyelország unióval kapcsolatos szóhasználata (!), Spanyolországból – ugye nem lepődnek meg – Joaquín Almuniát, az Euró­pai Bizottság volt alelnökét, aki Gyurcsányéknak parírozott 2006-ben, Svédországból pedig Ann Linde külügyminisztert, aki számtalanszor támadta az Orbán-kormányt. És Nagy-Britanniából Timothy Garton Ash történészt, akivel Márki-Zay a Chatham House-ban találkozott – a történész úr is sok társaság tagja.

És tudják, kik képviselik Magyarországot e jeles testületben Bajnai Gordon mellett? Dobrev Klára és Dessewffy Tibor szociológus nevén aligha lepődnek meg. De itt van Korányi Dávid, aki a Bajnai-kormány államtitkára is volt, jelenleg a fővárosban Karácsony városdiplomáciai főtanácsadója.

A slusszpoén azonban nem más, mint két igazi hazafi neve a magyar listán: Soros György és Alexander Soros. Mint magyar tagok… Most már megnyugodtunk mind, igaz? Semmi mást nem mondhatok a végén: vigyázó szemünket április 3-ára vessük!

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

https://magyarnemzet.hu/velemeny/2022/02/bajnai-gordon-mar-kavarja-a-paklit

Kulturális és értékrendi vasfüggöny hullott le Európára

A fenti gondolat azóta van újra bennem (korábban is írtam már erről), amióta döbbenettel figyelem a pedofilellenes törvénycsomagunkra zúduló, hetek óta tartó támadásokat a nyugati fősodratú közvéleményben. Egyre inkább úgy látom, Nyugat-Európa és Közép-Európa útjai kulturális, értékrendi szempontból ismét különválnak – ám most végre mi vagyunk a jó oldalon. Sokáig vártunk erre a pillanatra.

Mit is tartalmaz ez a törvénycsomag? Egyfelől a korábbiaknál szigorúbban fellép a pedofília minden formája ellen; másfelől megakadályozza azt, hogy a gyermekek körében terjesszék a homoszexuális és LMBTQ-szemléletet, valamint a nemváltoztatásról szóló lehetőségeket. Ez a törvény – amit a Jobbik is megszavazott – kifejezetten a gyermekek védelmét szolgálja, megakadályozza, hogy kivegyék a szülők kezéből a gyermekeik irányítását és védelmét, ami azóta természetes joguk, amióta világ a világ.

Ez minden normálisan gondolkodó ember, a homo sapiens számára csak pozitív kicsengésű törekvés lehet.

Gondolnánk mi, naiv magyarok.

A Nyugat – ó, a Nyugat, szép Vadnyugat! (Bereményi) – azonban ezt nem így gondolja már régen. Számukra a magyar gyermekvédelmi törvény súlyos támadás a „közös értékekkel” szemben.

Közös értékek? Kinek a közös értékei?

Talán Guy Verhofstadt-é? Vagy Daniel Cohn-Bendit-é?

Vagy Frans Timmmermanns-é vagy Vera Jourova-é?

Esetleg Soros Györgyé és fiáé, Alexander Soros-é?

Vagy mégis kié?

Vagy mégis mi van itten, itt a nyugati színtéren, mi van Európában és az Egyesült Államokban?

A magyar törvényt minden szinten megtámadta szinte mindenki, aki a globalista és liberális fősodorhoz tartozik. Csak példálózva, tiltakozott a törvény ellen a holland és az amerikai nagykövetség, az amerikai külügyi szóvivő aggodalmát fejezte ki, az Európai Bizottság bejelentette, hogy vizsgálatot indít a törvénnyel kapcsolatban (ez lesz a háromezerötszázhetvenhatodik vizsgálatuk Magyarország kapcsán, ha jól számolom). A EP-ben a zöldpárti Terry Reintke, a magyar kormány régi jó gyűlölője, melegjogi élharcos szerint az EB-nek keményen szankcionálnia kellene Magyarországot, hiszen – szerinte – az EP-képviselők ezt várják el a testülettől (mindegyik?). Az EP Magyarország ügyében illetékes jelentéstevője, Delbois-Corfield arra szólította fel a tagállamokat, vonják kérdőre a magyar kormányt az EP-meghallgatás során. Továbbmenve, az Európai Bizottság egyenlőségügyi biztosa, Helena Dalli egyenesen szankciókat szorgalmaz Magyarországgal szemben, annak mintájára, ahogyan hat lengyel várost is pénzügyi megvonással sújtottak azért, mert azok LMBTQ-mentes városnak nyilvánították magukat (megjegyzem, a magyar gyermekvédelmi törvény összevetése a lengyel városok ügyével totális képtelenség).

Legújabban pedig már arról szólnak a támadások, hogy a magyar pedofília-ellenes törvény szembe megy az uniós alapértékekkel. Az unió 17 állam- és kormányfője nyilatkozatban határolódott el a törvénytől, s felszólították az Európai Bizottságot, hogy a legkeményebb szankciókkal büntesse meg Magyarországot. Korábban Michael Roth német szociáldemokrata államminiszter mondott hasonlókat, majd ennél is továbbment Mark Rutte holland miniszterelnök, aki Magyarország térdre kényszerítését követelte, és javasolta a magyar kormánynak, hogy önmaga kezdeményezze az unióból való kilépését, a huxitot.

És itt van Lopez Aquilar, a szélsőségesen liberális európai parlamenti, úgynevezett LIBE-Bizottság elnöke – az úrral még 2012 februárjában egy szokásos lejáratós meghallgatáson, mint CÖF-küldött magam is kénytelen voltam megismerkedni. Ő így fogalmazott: „Orbán Viktor szélhámos agressziója az LMBTQ emberek egyenlő méltósága ellen az EU értékeinek alapvető ellentéte.” És jött a konklúzió, a véres kard: „Egyre több uniós állampolgár gondolkozik azon (például ő – F.T.), mit is keres még Orbán Viktor Fidesz-pártja (sic) az Európai Unióban, mi köze a kormányának az EU-hoz és meddig hagyja még ezt az unió tovább?”

Én meg azt mondom erre: Roth, Rutte, Aguilar urak, önöknek viszont már semmi közük sincs az unió klasszikus, eredeti értékeihez, amikhez mi, magyarok ragaszkodunk, mert azok az értékek miatt csatlakoztunk az unióhoz.

Hát ezért jutott eszembe Churchill híres fultoni beszéde 1946-ból, amikor is így szólott hallgatóságához: „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa.”

Churchill szavain akkor nagyon meglepődtek, mert még nyitott volt a kérdés, merre tart a világháború után Európa, s Churchill kicsit korán sejtette meg, mi fog történni.

Lehet, hogy én is kicsit korán mondom, de mégis mondanom kell: az akkori politikai és katonai vasfüggöny után most kulturális – értékrendi és világlátásbeli – vasfüggöny hullott le Európa közepén, Varsótól Ljubjanáig, Prágától Szófiáig, Budapesttől Belgrádig.

Csakhogy most mi vagyunk a vasfüggöny jó oldalán. És ez nem kis különbség.

Ebből merítsük a hitet és az abból eredő erőt, amire nagy szükségünk lesz a következő hónapokban.

Kulturális és értékrendi vasfüggöny hullott le Európára

Ferenc pápa és a globális kormányzás

Ferenc pápa a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (Worldbank) vezetőihez április 7-én írt levelében egyértelműen kijelentette, hogy támogatja a globális kormányzás létrejöttét.

Ilyen nyilatkozatot tudomásom szerint ez idáig még egyetlen pápa sem tett, mert nem szerencsés az, ha a keresztény egyház a politikai hatalom kérdésében, illetve a nemzeti, geopolitikai és globális hatalmi szerkezetek egymáshoz való viszonyában határozottan állást foglal a globális világkormányzás mellett. Annál is inkább, mert a XXI. század egyik, ha nem a legfontosabb politikai törésvonala a globalizmus és a nemzeti szuverenitás között húzódik, ami mögött jól felfedezhető egy politikai ideológiai küzdelem is a mai szélsőséges liberalizmus és a nemzeti, keresztény konzervativizmus között. S ráadásul a nemzeti szuverenitás talaján álló politikai tábor az esetek döntő részében – nem kizárólagosan persze, de – a keresztény értékrend híve is, szemben az általában ateista, istentagadó liberális irányzatokkal, így még inkább meglepő a pápa levele.

Az igaz persze, hogy a keresztény egyház önmagában globális szervezet, melynek „hatalmi” központja a Vatikán, tehát akár a globális kormányzás egyfajta mintája is lehetne, annál is inkább, mert a Vatikánnak meghatározott jogosultságai vannak a nemzeti egyházak irányításában, elöljárók kinevezésében stb., ha tetszik tehát a Vatikán sajátos nemzetek feletti „kormány”. Ám ez a hit egyetemessége, a hívők közösségének az egyetemessége és „globalitása”, aminek semmi köze sincs a világi, politikai hatalmi központokhoz és szerkezetekhez. Jól tudjuk, mit mondott Jézus: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré.” Jézus ezzel különválasztotta a hit birodalmát a politika birodalmától, tehát abból, hogy a Vatikán a katolikusok nemzetközi központja, nem következik semmi a világpolitikai-világhatalmi berendezkedésre nézve.

Nem beszélve arról, hogy Jézus maga is a zsidókhoz jött tanítani, a zsidó népet akarta megszabadítani a bűneitől, s csak fokozatosan terjesztette ki hatókörét más népek, nemzetek fiaira és lányaira. Feltámadása után az apostolokat már arra szólította fel, hogy menjenek és vigyék el az igét minden nemzethez, de ez nem saját népének a háttérbe szorítását jelentette. A kereszténységet elsősorban Pál és az apostolok – mondjuk így – nemzetközi tevékenysége tette univerzálissá.

A probléma tehát az, hogy a hit szakrális univerzalizmusából nem következik semmilyen módon a politikai globalizmus, illetve a világkormányzás. A keresztény hit a világ összes teremtményét Isten képmásának és egyenlőnek tekinti, ennyiben globális, de nem szakítja el a hívő embert a nemzetétől vagy a népétől, mert a hit szakrális értelemben egyesíti az embereket, s nem politikai értelemben. Utóbbi – Jézus után – a „császárok” világa.

Tehát nem gondolom, hogy Ferenc pápa levelének sorai feltétlenül követendőek lennének. Így ír többek között: „Továbbra is sürgős szükség van egy olyan globális tervre, amely új intézményeket hozhat létre, vagy újjáépítheti a meglévő intézményeket, különösen a globális kormányzás intézményeit, és elősegítheti a nemzetközi kapcsolatok új hálózatának a kiépítését az integrált emberi fejlődés előmozdítása érdekében.” Valamint: „Remélem, hogy megbeszélései hozzá fognak járulni a »helyreállítás« modelljéhez, amely képes új, befogadóbb és fenntarthatóbb megoldások létrehozására a reálgazdaság támogatása érdekében, segítve az egyéneket és közösségeket legmélyebb törekvéseik és az egyetemes közjó megvalósításában.”

Utóbbi mondatban feltűnő, hogy a „helyreállítás” (recovery) közvetett utalásnak tűnik a Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke által kidolgozott The Great Reset (A nagy visszaállítás) címet viselő koncepciójára, mely koncepció lényegében véve egy új, komplex világkormányzást irányoz elő, amelyben kiemelkedő szerep juthat az államok mellett a transznacionális gigacégeknek, sőt utóbbiak ebben vezető szerephez is juthatnak. Itt tehát összeérnek a gondolatok a Világgazdasági Fórum terve és a Ferenc pápa levelében foglaltak között.

A pápa részéről nem tartom szerencsésnek ezt az elköteleződést egy egyértelműen globalista-liberális hatalmi koncepció mellett.

Már csak azért sem, mert itt nem egy magasztos, mindenek felett álló eszme melletti kiállásról van szó, hanem egy globalista, ultraliberális ideológiáról, amely keresztények millióinak az ellenérzését váltja ki, sőt kimondhatjuk, hogy elsősorban a keresztény és nemzeti beállítottságú emberek rosszallását és elutasítását váltja ki a Klaus Schwab-i, Frans Timmermanns-i, Manfred Weber-i, merkeli, Soros György-i stb. koncepció.

Vagyis ez a levél éppenhogy nem erősíti az egyébként is megtépázott és ezer sebből vérző katolikus egyházat és a hívő közösséget – melynek évről évre csökken a létszáma a nyugati világban –, hanem ellenkezőleg, a (politikai) megosztottságot növeli, ami most, a keresztényüldözések idején az egyház és a hívők számára nem más, mint még egy púp a hátra.

Miért van erre szükség?

Erre kellene választ adni.

A borítóképen Ferenc pápa általános heti audienciát tart a vatikáni Apostoli Palota könyvtárában 2021. április 28-án Forrás: MTI/EPA/Vatikáni Média

Ferenc pápa és a globális kormányzás