A vérvörös köztársaság

Durva jelenet, amikor az akasztásra váró ember alól kirúgják a lábtámaszt. Történelmi filmek visszatérően élnek e drámai pillanatok felidézésével

Így aztán minden újszülött előbb vagy utóbb megismerkedhet a kivégzés ezen módszerével. Hasonló érzelmeket kiváltó jelenet a sortűz, a golyó általi halál pillanatainak bemutatása.

Európa és hazánk fiataljai azt hihetik, hogy abban a korban, ahol most élnek, soha nem jöhet vissza az akasztás és a sortüzek világa. Az elnyomó államok a fentiekhez hasonló intézkedéseikkel sokszor éltek. A régmúlt történelmi események tankönyvi írásokká alakultak, sőt a közelmúlt drámai vonatkozásai sem váltják ki az esetlegesen bekövetkezendő tettekre a felkészülést és az ellenállást.

Az 1956-os ifjúságunk által vezetett szabadságharc vérbe fojtása, a kivégzések Kádár-korszaki bűnei még mindig testközeliek, hiszen elszenvedői nagyszüleink és szüleink voltak.

A kommunista rezsim halált osztó ítélkezése elől közel kétszázezer fiatal hagyta el az országot. A szovjet megszállás hátterével a kommunistáknak behódolt gyarmattartók szolgaivá tették országunk polgárait. Előlünk a vasfüggöny elzárta a világra látást.

A hazát elárulók jól éltek 1990-ig, és valóban, a kilencvenkilenc százalékos többségnek a rabiga jutott. Az ellenkezőjéből való következtetés napjainkban az igazság. Ma a nemzetközi statisztikai kimutatások Magyarországról pozitív eredményeket közölnek, a mélyszegénység 2010 óta rohamosan csökkent, és nyolc százalékon áll. Az adat szerint a főpolgármester kampányhúzása, miszerint Magyarországon kilencvenkilenc százalék a kizsákmányolt egy százalék által, aljas rágalom!

Az egypárti uralkodáshoz szokott MSZMP funkcionáriusait és leszármazottjait a szovjet birodalom emelte helytartóvá. Nemzetünk tagjai számára megszűnt a szólás- és véleménynyilvánítás lehetősége, az akkori polgári többség rettegése indokolt volt.

A rendszerváltozás lehetősége 1990-ben látszólag az ölünkbe hullott. A kereszténység gyakorlásának lehetőségét visszanyerő magyarok a megbocsátást fontosabbnak tartották, mint az elszámoltatást törvényes keretek között. Mostanra kiderült, hogy ez hiba volt, mert a kormányzásba visszatérhetett a posztkommunista hatalom a régi pártállami vezetők és gyermekeik útján. Az MSZMP vagyonát öröklő MSZP és a hozzá csatlakozó SZDSZ együtt valósította meg a posztkommunizmust.

A nemzet kincstárának saját zsebre kifosztása, a rablóprivatizáció, az ország elszegényítése a Gyurcsány-korszak alatt megismétlődött. A kontraszelektált miniszterelnök őszödi beszédében beismerte hazugságait, ez nem őszinteséget és önkritikát jelentett. Egész egyszerűen saját érdekében mondataival arcul csapta a választópolgárokat. Az országgyűlési választások után ismét nyeregben érezte magát. Megkapta a segítséget külföldi pártbarátaitól, és hatalmának megőrzését az Európa Bank és az IMF hiteleivel biztosította. Az Európai Parlament szocliberális szárnya bűnpártolásra adta fejét, amikor az ország meghamisított pénzügyi mérlegét szankciók nélkül elfogadta.

Új erőre kapott a bolsevik módszereket követő posztkommunista diktatúra. A Fidesz–KDNP nagygyűléséről békésen távozók 2006. október 23-án szembekerültek az állami terrorral. Gy. F. azt gondolta, eljött a végleges leszámolás ideje, hatalmának véglegesítése. Lovas attak, szemkilövés, vipera náspángolás, az elfogottak kínzása mellett rendőrállami módszerekkel a félelemkeltés minden eszközét felhasználta.

Több mint kétszázezres demonstráció követelte 2009 virágvasárnapján, hogy a bizalmával visszaélő eltávolítása érdekében döntsön a nép. Az akkori igaz ellenzék sorozatos tüntetéseken követelte a bűnben fogantak hatalomból történő távozását. Az eredmény nem maradt el, a mai fiatalok szülei, nagyszülei tették a dolgukat, és az országgyűlési választásokon kétharmados többséggel leváltották a szocliberális álarc mögé bújó hazudozókat. Távozásukért polgáraink nagy árat fizettek, hiszen ránk maradt a gazdasági csőd feldolgozása. A kormányzás és a népakarat ezután még kétszer egymásra talált. A 2022-es választások előtt szinte mindenki előtt magától értetődőek az elért eredmények, amelyek polgáraink erőfeszítéseit visszaigazolják.

A politikai szemfényvesztés nagymestere ismét egybegyűjtötte a sötétben bujkáló, hataloméhes, identitásukkal sem tisztában lévő, hazaárulástól sem visszariadókat. Az ország szent házában fenyegetik a nemzetért szívüket, lelküket kitevő magyarokat. Visszaállítanák a szovjet típusú alkotmányt, a nemzeti vagyont építő és teremtő vállalkozókat földönfutással fenyegetik és riogatják.

A 2022-es tavaszt őszirózsás forradalommá akarják változtatni. Fegyverzetük az ultraliberális és Soros György által pénzelt nyugati médiák, amelyekhez csatlakoznak a globalizmus mértéktelen hívei és az európai egyesült államokról álmodozók.

Itthon az előválasztások humbugjával megteremtik a Gyurcsány vezette egypártrendszert az ellenzéki oldalon. Ezzel megtapossák a demokrácia alaptételét, a pártpluralizmust. Ellopják választóik identitását, a zsidó–keresztény civilizáció megdöntésére támogatják az illegális bevándorlók kvóta szerinti betelepítését. Teljesíthetetlen ígéretekkel az őszödi Gy. F.-beszéd fortélyos furfangját követve megpróbálják múltjukat kitörölni az emberek emlékezetéből.

A CÖF–CÖKA felhívja minden szülő és nagyszülő figyelmét, hogy ismét ne hagyjuk fiataljainkat ugyanabba a folyóba lépni, amelyek nyilvánvalóan a náci, bolsevik–kommunista, álliberális forrásokból erednek.

Sok fiatal vált áldozattá 1956-ban és 2006 őszén is. Vegyük elő a dokumentumokat, hiteles áldozatok pedig mondják el keserű megaláztatásukat. Történelmi hűséggel mutassuk be, hogy a Gy. F. vezette terrorállam miként használta a vasfüggönyt idéző, fizikai és szellemi szabadságunknak gátat állító fém torlaszkorlátokat. Győzzük meg fiataljainkat, hogy most vérontás nélkül válhatnak saját jövőjük hőseivé. Küldjék a kommunista dinasztiák leszármazóit gyóntatószék elé. A választópolgárokká lett ifjúságunk kinőtte az ellenzéki meséket.

A CÖF–CÖKA szellemi honvédőinek javasolni fogja egy igazságtételi, civilekből álló bizottság létrehozását, amely az igazság és erkölcs alaptételeire támaszkodva bemutatja a szocliberális kormányzás rendszerváltozás óta végzett országrontó tevékenységét.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210528-a-vervoros-koztarsasag

 

Ellenzéki mutánsok

Ellenzéki mutánsok

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók

2021. MÁJUS 5. SZERDA. 4:26

A Békemenet említése láthatóan zavart okozott a hazai, Soros-léptékű ellenzék körében. Azonnal mozgósították fizetett médiumaikat, és megközelítőleg 50 facebookos egyletüket. Kíváncsiak lettek a tervezett esemény részleteire, elsősorban időpontjára, majd írásaikkal nevetségessé akarták tenni polgárságunk jelentős részének közösségét, a nemzeti együvé tartozás emblematikus megnyilvánulását. Úgy tűnik, hogy a békés lakosság utcai megjelenésétől félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Miért is? Mert sok ellenzéki pártnak ég a háza, és csak elhanyagolható nagyságrendjük miatt nem látszik a füstje.

A mára meghatározatlan eszmeiségű Gy. F. vezetésű, ki tudja, kiket képviselő ellenzéki zűrzavar azonban folyamatosan elítélő álhíreket, hazugságokat közvetítő központtá vált. Szaporodnak, mint a covidvírus mutánsai, de van ellenszer.

A magyar társadalom már kitalálta a hatásos „vakcinát”. A készítmény egyedi és biztonságos. A józan emberek magukénak tekintik és önként fogadják. Vezérlő elvünk Kölcsey Ferenc megfogalmazásában rendelkezésünkre áll, a döntések pillanatában elő is vesszük: „A haza minden előtt!” A haza pedig jóhiszemű polgárságunk szívében ott lakozik és jól értelmezhető.

Az a szülőföld, ahol őseink éltek, temetkeztek, ahol most nagyszüleinknek és szüleinknek köszönhetjük mai létünket, amely Isten akaratából fogant. A haza biztosítja családjaink életterét. Nem épülhet másra, mint honfitársaink közötti szeretetre. Egymás közt azonban a szeretetet ki kell érdemelni, és ha kölcsönös, örökké tart.

Sajnos életünkben van olyan terület, ahol a szeretet nem játszik, és ez a politika világa. Itt még a kölcsönös tiszteletről is elfeledkeznek egyesek. Általánosítanunk azonban nem szabad.

Ha eljutunk napjaink pártpolitikai csatározásaihoz, a válaszadáshoz érdemes nagy költőnk szavaihoz visszatérni. Rögtön adódik az elemzés lehetősége, a jó és a rossz szétválasztásának etalonja. Segítségül hívhatjuk történelmünk tapasztalatait és a közelmúlt tényeit, a Magyarország megsemmisítésére irányuló trianoni békeszerződéstől indulva napjainkig.

Faggassuk meg a különböző ránk erőltetett izmusok eredőit. Levonhatjuk a megcáfolhatatlan igazságot, hogy felkarolóik a politikai irányzatok. A rossz bőrbe bújtak előtérbe helyezik az uralkodni vágyást és a birodalomteremtést. Ez a törekvés leigázás, a népek kifosztására irányul, és az emberek szabadságát tiporja porba. Visszaigazolja mindezt a bolsevizmus, nácizmus, fasizmus és kommunizmus, amelyekhez mindenkor az erőfölénybe került nézetek mindig párthoz kötődtek, és világháborúkba, polgári ütközetekbe kényszerítették az emberiség ártatlan többségét. A birodalmároknak a kapcsolódó gyarmatosítások jó üzletnek bizonyultak.

Ha előbbi eszmefuttatás után nagyító alá helyezzük a mai Európa és benne a magyarok életterét, felfedezhetjük, hogy a rossz választásának lehetősége még mindig, akárcsak a koronavírus, velünk van. Ahogy Gy. F. kilökte magából: „nem kicsit, nagyon”. Csakhogy a böszme szocliberalizmus álnok eszmeisége az emberek hosszú távú félrevezetésére felvértezett ideológia. Üzleti szellemű izmus, amely célja érdekében szabadság és a haza helyett szabadosságot kínál, átverve mindazokat, akik ezen izmus előéletével nincsenek tisztában.

A birodalomra összeesküvők csíkos ruhába öltöztetnék a polgárokat. Ehhez szükségesek az áldemokratikussá váló európai uniós intézményrendszerek, ahol másodrendűvé válik a fegyveres elnyomás, de tetten érhető a világ bekebelezésének hazug, álnok és, mondjuk ki, gonosz építményrendszere. A ma még viszonylag szuverén országok a globális politika ketrecrendszerébe történő kényszerítése a cél. Igénybe veszik a multinacionális cégek csapatait, fontos lenne számukra a pénzügyek egy kézben összefogása, azaz uralni a világbankrendszert.

Az egyszerűség kedvéért szemléltethetjük úgy is a rendszert, mint a Magyarországon, az ötvenes évek végén megszervezett téeszesítést, ahol a hatalmi eszközök garantálták a végrehajtást.

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók. A magyarországi hataloméhség ellenzéki mutánsai az egypártrendszer már ismert politikájának hívői. Nap mint nap jelzik, hogy maffiába tömörülve a kormány buktatására esküdtek fel, azonossá válva az európai egyesült államok szolgálatával. A haza elárulását megélhetési forrásnak tekintve honfitársainknak az újkori rabszolgaságot készítik elő.

Vajon honnan ismerhetjük fel a haza érdekeit szolgálókat? A válasz egyszerű, de ez a minősítés csak tényeken alapulhat. Vegyük górcső alá a 11 éve regnáló kormány munkáját. Előzetesen fogadjuk el Gyurcsány Ferencnek a szocliberális kormányzás fejének önvallomását, miszerint 10–12 éves uralkodásuk csak arra volt elég, hogy elk*ják.

Ennél hitelesebb kiindulópontra nincs szükség. Magyarországot eljuttatták a gazdasági csőd szélére. Politikájuk egyetlen eredménye, hogy merték az országot kicsivé és jelentéktelenné tenni. A következmény, hogy a nemzetközi közvélemény országunkra ráruházta, hogy erőtlen, meghunyászkodó magyarok lakják. A kormány és a kétharmados támogató közösség 2010-ben nemzeti összefogással úgy döntött, hogy visszaszerezzük becsületünket, harcba szállunk hazánkért.

A bizalmat kapott és megválasztott kormánnyal hozzákezdtünk az újjáépítéshez. Jelen írásban nem lehetséges felsorolni az ország kormányának és a vele együtt dolgozó emberek csodálatos eredményeit. Nem túlzás azt mondani, hogy Magyarország minden lakosa hősnek tekinthető, és ha kellett, védekeztünk, ha a lehetőség eljött, építkeztünk. Legyünk büszkék mindarra, amelyhez alapot szolgál egyik szellemi honvédőnk összeállítása, hogy mi történt a nemzeti együttműködés keretében.

Erről a www.2022plusz.hu hírportálunkon és annak Facebook oldalán pontról pontra olvashatnak. Kiderül, hogy nem voltunk böszmék, sőt mi több, nem hazudtunk „reggel, éjjel meg este” a világnak és önmagunknak. Feladatunk kirajzolódott, a búzából az ocsút ki kell rostálni. Az ország sebeit meggyógyítókat, polgárságunkat meg kell becsülni, és 2022-ben a választások során a társadalom egészségére káros ellenzéki mutánsokat elküldve biztosítani kell, hogy helyüket tanult versenyszellemű ifjúság foglalhassa el.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210505-ellenzeki-mutansok

A hivatkozott felsorolás:
3x kétharmados ciklus sikerei
https://civilosszefogas.hu/3x-ketharmados-ciklus-sikerei/

 

Gyászzászlót az EU épületére

A klasszikus ellenzéki politika magyarországi mutánsainak életellenessége, a hagyományos zsidó-keresztény kultúra elleni támadásai, tisztességellenes megnyilvánulásaik provokatívak és a józan polgárok szellemi honvédelemmel párosult ellenállását váltják ki.

Áldatlan háborút indítottak a keleti vakcinák beszerzése és beadása ellen, ezzel szemben a CÖF–CÖKA azt mondja, legyen áldott minden egyes vakcina és a védőoltások megteremtőinek élete. Köszönjük az oroszoknak és a kínaiaknak, hogy jóvoltukból hazánk Európában, sőt a világban is az elsők között áll a beoltottság terén.

Brüsszelben felülkerekedett a multinacionális gyógyszergyárak által megfizetett liberális pártérdekű lobbizó maffia. Európa házában a politikai haszonszerzés mellett dominálnak a vakcinákon megszerezhető profitérdekek.

A kettős mérce nemcsak a demokrácia és a jogállamiság fogalmának megítélése, hanem a vakcinák engedélyeztetése terén is teret nyert. Magyarul ezt úgy szoktuk mondani, hogy megvalósult az árukapcsolás. Az egyoldalúan felfogott hatalmi globalizmus rányomta bélyegét a politikára, az egészségügyre és a kereskedelemre is.

Hazánk polgárai mellett egyre többen ismerik fel a szellemi honvédelem szükségességét. Lengyelek, magyarok, csehek, szlovákok, olaszok és az európai országok többségének kereszténydemokratái a Brüsszel által áhított birodalmi rendszer helyett a nemzetek polgárainak szövetsége mellett tesznek tanúbizonyságot. Egyre többen tekintik politikai banditizmusnak az évezredes zsidó-keresztény erkölcs és kultúra hagyományainak támadását. Megengedhetetlen az illegális bevándorlók nyakló nélküli fogadásával liberális pártszimpátiát szervezni, az őslakosság kontójára Euró­pában az újkori rabszolgatartást bevezetni.

Az európai uniós civil együttműködés ereje látványosan növekszik. Ezt mutatja a kereszténydemokráciában gondolkodó munkásság, amely felismerte nemzete érdekeit.

A Magyar Munkástanácsok Országos Szövetsége kezdetektől partnerünk, és most örömmel jelenthetjük be, hogy az olasz UGL – Általános Munkás Unió – szakszervezet kétmilliós tagsággal is partnere lett a CÖF–CÖKA és a Gazeta Polska klubjai által alapított Európai uniós Civil Együttműködési Tanácskozásnak. Közös álláspontunk, hogy nem sztrájkokra van szükség, hanem egy hajóban kell, hogy evezzenek a munkaadók és munkavállalók, közös érdekeik egyeztetése mellett. Sajnos Euró­pa határain megjelentek azok az illegális bevándorlók, akiket importcikként kezelhet egy birodalmi rendszer, a sztrájkok letörése érdekében.

Oltakozzunk és szerveződjünk majd ugyanúgy, mint tíz évvel ezelőtt, maszk nélkül, Békemenetben haladva demonstráljunk céljaink mellett, hiszen a szabadság valódi fogalma nem helyettesíthető a szabadossággal! Közeledik annak az ideje, amikor az egyre súlyosbodó provokációk miatt soha nem látott méretekben, békét sugallva, meghívva az operatív törzset és a pandémia legyőzé­sében részt vevő összes honfitársunkat, hősies munkájukat személyesen is elismerve, közösen haladhatunk a Békemeneten.

Felvértezve a Teremtő akaratával, kerüljük el a kísértést, és szabaduljunk meg a gonosztól!

Végezetül: az Országgyűlés által kihirdetett járványügyi veszélyhelyzet ideje alatt a védekezés eredményességét rémhírterjesztéssel akadályozó vagy azt meghiúsító baloldali politikusok kapcsán nyomatékosan felhívjuk a jogalkalmazó szerveket, hogy a törvény leghatározottabb szigorával sújtsanak le azokra, akik politikai haszonszerzésből kockáztatják a magyar emberek egészségét és életét.

A CÖF–CÖKA e körben támogatja a büntető törvénykönyv minél szélesebb körben történő alkalmazását, hiszen úgy tűnik, hogy a baloldal gátlás nélküli hazugságáradata, oltásellenessége jelenleg nem ismer határokat, és nem tart az esetleges konzekvenciáktól.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210423-gyaszzaszlot-az-eu-epuletere

 

 

Köszönet a Keletről érkező vakcinákért

Az igazságtól nem járhatok messze, amikor megállapítom, hogy járványügyi világháború folyik, amelynek előidézője a covidvírus és mutánsai

A kontinensek és országaik védekező pozícióban eddig nem tapasztalt helyzetbe kerültek. Lövegek és bombák helyett a láthatatlan vírus emberek millióit terítette le. Igaz, az ellenség, a pandémia, nem képvisel győzeleméhes birodalmat, politikai meggyőződést, csak válogatás nélkül pusztít, embertársain­kat küldi halálba. A következmények azonban itt nem állnak meg. A halálesetek mellett a nemzetgazdaságok rombolását is elvégzi, úgy másodlagosan. Mondhatjuk, most van elég bajunk, örülnénk, ha legalább más nem lenne.

De van!

A vírus mint ellenség nem válogat, a fellépés ellene világméretű összefogást igényelne, aminek egyik fő lehetősége a tudósaink által kifejlesztett vakcinák csatasorba állítása. A józan emberek ezt nem is vitatják. Az emberiség döntő többsége „behívó” nélkül is kész a döntő ütközetben személyesen is részt venni. Azt is láthatjuk, hogy a védekezés optimálisan kijelölt helye mindenkinek a saját országa, hiszen így élhetünk a hazai pálya előnyeivel.

A vírus ellenszereinek gyártása a világ más-más pontjain nem egyszerre realizálódik. A kérdés, kié a vár, és kié a lekvár? Miért is? Mert jönnek az érdekek, az objektív helyzetek kihasználása a különböző gazdasági és politikai előnyök megszerzéséért. Emberből vagyunk, nincs új a nap alatt.

Amikor megszülettünk, édesanyánk örült, hogy „lyuk van a fenekünkön”. Az emberiség többsége hasonló szellemben köszöntötte a vakcinák előállítását. Nem sok idő telt el, és az örömbe máris üröm vegyült. Az Európai Unió bürokratái átvállalták a 27 tagország vakcinabeszerzését, talán azért, mert a mennyiségi kritériumok előnyt jelenthettek, vagy mert a birodalom meg akarta mutatni, hogy készen áll profi módon a kereskedés szolgálatára. Befuccsoltak. Ezzel szemben a tanulság: „suszter maradjon a kaptafánál”, mert az egyes államok szakemberei (egészségügyisek, jogászok, külkereskedők) a felelősség terhének tudatában észszerű, szakszerű szerződéseket garantálhattak volna a gyártókkal.

Az EU-ban a hibás szerződéskötés felelőseit nem lesz könnyű megtalálni, a bürokrácia felcsapó hullámai eltorlaszolják majd az igazságszolgáltatás útját. Az okozott káoszban vígan úszkálnak a hibák haszonélvezői, a multinacionális cégek profitot hajhászó tulajdonosai és a hatalomra ittas politikusok.

A hiánycikkek forgalmazásánál a közreműködés az egyes vakcinák mellett lobbizóknak zsíros jutalmat hoz. A politikai haszonszerzők, a kormányaikra nyomást gyakorlók keselyűként csapnak le a nekik nem tetsző regnáló államhatalomra.

Az európai polgároknak azonban eszükbe jut, hogy itt nincs valami rendben. Kevés a vakcina, ráadásul későn érkezik. Az eredmény: ezrek megelőzhető halála, a kérdés: ki a felelős? A megfizetett balliberális médiumokból jön a magyarázó szöveg, amely elken és ráken. Kiszemelt tagországok vezetői válnak célponttá. A cél a hátrányból előnyt kovácsolni, hiszen két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt hátráltatni a keleti vakcinák elfogadását, érkeztetését, másrészt monopolhelyzetbe hozni a lobbizókat busásan megfizető nyugati gyártókat. Ily módon el lehet hitetni, hogy Európa is jól jár, mert a vakcinákon keletkezett haszon nem Keleten, hanem Nyugaton marad, igaz, a multicégeknél.

Azok, akik nem restek mások baját kihasználni, kerül, amibe kerül, eljöttnek látják az időt, amikor is az ultraliberális brüsszeli erőkkel, a nyugati médiával szövetkezve, egyesülve a Soros támogatta NGO-k­-kal, megbuktathatják a magyar kormányt. Azt a kormányt, amely az oltás beszerzésében és beadásában Európa élén jár. Azt, amely nem hagyta cserben az embereket, és betömte a brüsszeli hanyagság által létrehozott vakcina-bombatölcsért.

Az emberi életekkel üzletelők tévednek, ha abban reménykednek, hogy sötét politikai üzelmeikkel átverhetik a polgárok gondolkodó tömegét. A keleti vakcinák támadása máris visszaütött. A Janus-arcúak, akik Gy. F. képére formálódtak, másképpen a hazugság bajnokai, egyre mélyebb gödörbe kerülnek. A rémhírterjesztés a politikában sem kifizetődő. Akik most gátlástalanul félelmet keltenek embertársaikban, tetteiket 2022-ben drágán fogják megfizetni.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210417-koszonet-a-keletrol-erkezo-vakcinakert

 

 

A haláli jó tréfáknak nincs itt az idejük

A Coviddal fertőzöttek számának drámai növekedése a brit vírusnak köszönhető, pusztító ereje megmagyarázza az elhunytak számának növekedését

Józan ésszel és tudományos magyarázatokkal felfogható tényekkel állunk szemben.

Elfogadhatatlan, amikor az ellenzék politikai haszonszerzésre próbálja felhasználni a nemzet és az elhunytak hozzátartozóinak keserűségét, gyászát.

Az egészségügyben tevékenykedő hazánk lányai és fiai hősiesen harcolnak a brutális vírus megújuló támadásainak kivédéséért.

Éjt nappallá téve küzdenek a halált osztogató vírussal. Csodálat és köszönet érte.

Tudjuk, hogy voltak olyanok, akik a háború idején a lebombázott városok lakásait, üzleteit fosztogatták. A rablásból nyerészkedtek.

Hasonló most a helyzet, amikor politikai megmondóemberek látszólag embertársainkért aggódnak, de igazából a vakcinák ellen harcolnak, primitív, aljas módszerekkel hasonlóvá válnak a kannibálokhoz. Beteges ideológiák rabjaiként képesek voltak idegen hatalmakat szolgálni és saját honfitársaikat kiszolgáltatni, halálba küldeni. Ez a bolsevik-kommunista szemlélet eredményezte, hogy saját táborukból is feláldozták társaikat, önös érdekeik szerint. Jövőjüket úgy próbálják előkészíteni, hogy akadályozva az oltakozást, növekedjék a halálesetek száma.

Tévednek, mert úgy vélik, hogy álnok magatartásukkal kormányt buktathatnak, vagy 2022-ben a félrevezetettek segítségével országgyűlési választást nyerhetnek.

A valós helyzet azonban az, hogy nálunk gazdagabb országok eddig csodálatosnak kikiáltott egészségügyi rendszerei egymás után omlanak össze. Láthatjuk, nem elég a szupertechnika, a puccos kórházi épület, ha nincs mögötte a nemzeti érzelemből fakadó, szívből jövő szolidaritás embertársainkért.

A vírus képében támadót legyőzhetjük együttes összefogással, ha nem fogadjuk el a szabadosságot, de készek vagyunk áldozatokat hozni szabadságunkért.

A magyar emberek nagy többsége vészhelyzetben nem épít az utcákon barikádokat, nem csap össze a rendőrökkel, hanem fogát összeszorítva követi a kormányzat intézkedéseit. Tudjuk, hogy rend a lelke mindennek. Láthatjuk, hogy az operatív törzs minden áldott nap értünk dolgozik. A kormány felelős tagjai nem Brüsszelbe rohangálnak, hanem a világ azon pontjaira összpontosítanak, ahol vakcinát szerezhetnek.

Kérdezhetnénk: ha a többség a közjóért munkálkodó kormánnyal, akkor ki ellenünk?

A válasz: a politikai érdekből halállal cimboráló ellenzék. Ők azok, akik tudatlanságukból kifolyólag észre sem veszik, hogy bűnt követnek el saját társaikkal szemben. Fejtsük meg a képletet. A kormányt dicséri, hogy a vírus legyőzéséhez, ellentétben a nyugat-európai országokkal, kellő mennyiségű vakcina áll rendelkezésre. Jóval előrébb vagyunk a beoltottságban.

Ha azonban az oltási sebességünk az ellenzék aknamunkájaként lelassul, fehéren-feketén minden magyar polgár előtt világossá válik, hogy ez kiknek köszönhető.

Az oltás ellen hangolódott emberek azon veszik észre magukat, hogy már statisztikai alapon is kimutatható lesz köztük az elhalálozás nagyságrendi növekedése.

Ők nem fognak köszönetet mondani a felelőtlenségből magáért kitett ellenzéknek. Egyre több ember szeme fog kinyílni azok közül, akik eddig vakon hittek az ellenzéknek, álszakszervezeteknek és a brüsszeliták szirénhangjainak.
Lehull a lepel. Sorosék pénznyelői hiába dolgoznak a nyugati vakcinák kizárólagossága mellett, mert akik a keleti oltásokkal időt nyernek, életet is nyernek.

A vakcinák beszerzése, a lakosság életének mentése nem politikai kérdés, és nem kell a nyugati gyógyszergyártók profitéhségét kiszolgálni. Akik késleltetik az orosz és kínai vakcinák engedélyeztetését, bűnt követnek el, a népharag biztosítani fogja, hogy a számonkérést ne kerülhessék el.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210409-a-halali-jo-trefaknak-nincs-itt-az-idejuk

 

 

Szülők dilemmái

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210327-szulok-dilemmai
Legyünk őszinték, minden szülő és nagyszülő érzi, hogy gyermekei és unokái nevelésében többet tehetett volna. Míg élünk, nem mondható ki, hogy késő a bánat!

Ugyanakkor érdemes felidézni, hogy melyek voltak hazánkban azok a társadalmi helyzetek, amelyek érezhetően befolyásolták nevelési szándékunkat, sokszor félelmet keltve családunk körében.

Kezdhetjük védekezésünket az elnyomó, Rákosi-féle ÁVH-s rendszer kísérteties időszakával, felróhatjuk Amerikának és Nyugat-Európának, hogy fiatalságunk 1956-os szabadságharcát elárulták, saját érdekeikért koncként vetettek bennünket a szovjet birodalom elé.

Jött a negyedszázadnál is tovább tartó Kádár-időszak, amikor is majdnem kétszázezer fiatal menekült külföldre az üldöztetés és bebörtönzés elől. A tömeges kivégzés megtette a hatását. Nem feledhetjük, a szovjet birodalmat szolgálóknak szükségük volt árulókra, akik az MSZMP-ben csoportosultak.

A magyarok, kiutat nem látva, belenyugodtak alávetett helyzetükbe. A vasfüggöny eltakarta az annyira óhajtott világlátást. Helyébe kaptunk gulyáskommunizmust. Ennek lényege az MSZMP-s pártnacsalnyikok uralkodása mellett a bolsevik eszmék tanítása volt. Többségük azt vallotta: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” Az ország eladósodásából a diktatúrát szolgáló bürokráciának adhatóvá váltak a hétvégi szíjtelkek faviskóval, pult alól a Szaratov hűtőszekrények, sőt, aki vállalta a nyilvános talpnyalást, gebines és lángossütő is lehetett.

Világos lehet előttünk a társadalom és ezen belül a szülök, nagyszülők nevelésszempontú megosztottsága. 1989-90-ig a bolsevikalapú kommunista szisztéma egyrészt tömte a szovjet bendőt, másrészt fityfirittyért simogathatta kiszolgálóit.

Az úgynevezett rendszerváltozáskor diadalittasan hittük, hogy a nép asztaláról etetett kártevők kiszorulnak a hatalomgyakorlásból, értékelik a többség gesztusát, az elmaradt számonkérést, és szemlesütve meghúzzák magukat. Nem ez történt.

Az első szabadon választott kormány csapdaként kialakított szisztéma szerint a kezdés pillanatától halálra volt ítélve. Fejest kellett ugraniuk a nagy összegű hitelek visszafizetésének következtében a gazdaság kiszivattyúzott száraz medencéjébe. Élet-halál harcukat a rablóprivatizációval foglalkozó és ebből gazdagodó MSZP-vé avanzsált párt és az oldalkocsijában utazó SZDSZ folytonos támadása mellett kellett fenntartani. A jogutódlással átalakított MSZP se szó, se beszéd, vitte az MSZMP vagyonát, ily módon az ország kincseszsákját is.

A hatalomba visszatérés minden feltételét a rendszerváltozás előtt és közben előkészítették. A lassan már történelmivé váló rendszerváltozás azonban napjainkig is csak hiányosan sikerült. Átalakult a társadalom, nyitottá és szabaddá vált, amit új alaptörvényünk garantál. A gazdaság patrióta szisztémája biztosítja a nyugati jóléthez történő felzárkózást, a társadalmi különbségek enyhítését, a szegénység fokozatos felszámolását. Ugyanakkor a ’90 előtti évek bűnös pártpolitikusainak szemléletét és hatását utódaikra ólomsúlyos hátizsákban cipeli az ország. Az ellenzékinek nevezett, „házaspártnak” gazsuláló, kontraszelektált elemek úgy szeretnék csillapítani hatalmi éhségüket, hogy külföldi segítséggel „proletárforradalmat” szítanának, és polgárháborúba kényszerítenék hazánk lakosságát.

Ássunk még mélyebbre, és kérdezzük meg magunktól, miként maradhatott fenn idáig a fasiszta módszereket is magába szippantó pártközösség. Valószínűleg 1990-ben örömünkben elmulasztottuk a politikai felelősségre vonást. A tény az, hogy napjainkat keseríti részvételük a Magyar Országgyűlésben, a pártpluralitást biztosító jogállamunk ezt lehetővé teszi.

Itt álljunk meg!

Mit tehetünk mi, józan civilek, hogy végre eltakarítsuk azon pártok romhalmazát, amelyek a polgárok megbékülését folyamatosan aláássák? Járjunk nyitott szemmel, érzékeny hallással, és mutassuk meg tettrekészségünket. Legyen az adjon isten olyan, mint a fogadj isten.

Fejtsük fel, minek köszönhető, hogy nincs konstruktív ellenzék hazánkban. Miért kell szembenézni a hamiskártyás politikusokkal, akik minden közjót előrevivő cselekedetre nemet mondanak, vagy eltűrni a hazardírozást, amikor tizenkilencre lapot húzva a biztosat adnák a semmiért?

Az ok-okozati összefüggést kereshetjük a szülői házakban folytatott nevelésben. Nem várhattuk a szovjet birodalom kiszolgálóitól,a Kádár-rezsimben lubickolóktól, hogy sarjaik gondolkodását rábízzák azok szabad döntésére. Így aztán kialakult egy idősödő ifjú réteg, amely a szülői habitus folytatására áll készen. A másik oldalon lévő többségi társadalom szülői társadalma nem hatalommániás. Bízik a demokratikusan megválasztott kormányban, és nem felejti, hogy a hatalom gyakorlása a néptől függ (legalábbis demokráciában és az alaptörvényben kimunkált jogállamiság mellett).

Ez a kétharmados többséget alkotó polgárság nem téveszti szem elől, hogy a fennmaradó kisebbség vagy passzív polgárság legalább olyan fontos számára, mint saját tábora. Ennek érdekében mindennapi munkájának gyümölcsét kínálja a nemzetnek, miközben hajlamos az országgyűlési választások fontosságáról elfeledkezni. Észre sem vesszük, hogy szavazóképes gyermekeink közös munkánk előnyeit élvezve, politikai állásfoglalás nélkül élnek jó sorsban, és kielégíthetik vágyaikat. Utódaink nem figyelnek arra, hogy miként kreálódtak a félrevezetésükre megbújó háttérrel irányított ifjú törtetők pártjai.

Azzal, hogy a baloldalon és a jobboldalon színt vallottak egymást taszító pólusú pártok, létrehozva tiszavirág életű együttműködésüket, olyan szövetkezés jött létre, amely teljes mértékben kisajátítja a józan gondolkodású fiatalok pártpolitikai érdeklődésének szabadon választható, sokszínű lehetőségét. A látszatházasságot kötő ellenség vörös, zöld vagy éppen barna színezetű-e – ki tudja? Egy biztos, hogy szolgálóivá váltak az őket pénzelő brüsszeli ultraliberális birodalmi elképzeléseket hordozóknak. Kilóra megvették őket.

Van tennivalónk. Elsősorban éberségre inteni gyermekeinket, unokáinkat, biztosítani, hogy a múltat végképp ne lehessen elfelejteni. Adjuk át élettapasztalatainkat, aláhúzva, hogy szabadságunkat csak a közjóért cselekvő állampolgárokra és köztük fiataljainkra bízhatjuk.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)