Védőháló nélkül

A demokrácia egyik alapkövének tekinthetjük a pártpluralizmus meglétét a jogállamiság keretei között

A pártok versengése a választók kegyeiért egészséges folyamat, ha megkülönböztethetőségük, céljaik és követett ideológiájuk, elkötelezettségük világosan megismerhetőek. Az országgyűlési választások során láthatóvá tehetik munkásságuk eredményét, mert a választók tényleges helyzetüket a társadalmi megítélés eszközével objektíven visszaigazolják. A választások előtti közvélemény-kutatások legfeljebb útjelzőként jelennek meg.

A demokrácia lényege a többségi népakarat érvényesülésének biztosítása. Alapesetben a legtöbb választási voksot elérő párt alakíthat kormányt, ha a törvényben megállapított szavazati arányt elérte. Ha ez nem történik meg, mint legtöbb szavazatot kapott párt, keresheti koalíciós partnereit, szem előtt tartva választási ígéreteinek betarthatóságát. A tartós kormányzati pozíció akkor őrizhető meg, ha ez esetben minden pártalku a nyilvánosság előtt történik, és a pártok mögött álló szavazók támogatóan viszonyulnak ezekhez.

Mondhatnánk, hogy ez a demokrácia egyszeregye, hiszen a többség akarata érvényesül, a kompromisszumok kölcsönössége alapján, de a választópolgárok akarata szerint. A vázolt klasszikus országgyűlési választási forma egyben tükrözi a népfelség elvét is.

2022-ben a választási urnákhoz járuló magyar civil társadalom tagjainak érdeke, hogy objektíven mérlegeljenek. A különböző pártok szirénhangjai, ígéretei elszállhatnak, a számbavehető tények azonban helyes utat mutathatnak.

Írásomnak nem célja a gyurcsányizmus gazdasági gaztetteinek ismételgetése, a 2002-től 2010-ig regnáló kormányzatok bűnszövetségben elkövetett, nép- és országrabló tevékenységének elemzése. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy a már három cikluson keresztül kétharmados többséggel támogatott Fidesz–KDNP-kormány milyen kézzelfogható eredményeket ért el velünk, civilekkel együtt gondolkodva és cselekedve. Erre büszkék lehetünk, és ne hagyjuk a sajtot kiénekelni a szánkból. Itt is eltekintenék a szinte végtelen számú pozitív tény felsorolásától, és attól is, hogy a kijavítandó hibákat külön elemezzem.

Békemenetes, nyugodt, dolgos munkáskezekkel megáldott nemzet vagyunk. Hitünk töretlen, de emellett nap mint nap tesszük a dolgunkat. Hosszú a mögöttünk hagyott kitaposott ösvény, tele olyan tanulságokkal, amelyeket családjaink és gyermekeink tarisznyájába útravaló hamuba sült pogácsaként helyezhetünk. A közmondás szerint: „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Ez igaz, ha a 2010–2022-ig közötti időszakra tekintünk vissza. Bejártuk azonban az előtte lévő nyolc év szánalmas szocliberális kormányzás nemzet- és országromboló, enyveskezű vezetése melletti, csapdákkal tarkított utat is. Megtapasztaltuk, hogy az akkori országirányítás miként vezetett bennünket orrunknál fogva.

A kontraszelektált politikusfigurák választás előtti színjátékát azonban érdemes elemezni. A baloldali pártok és az újmarxistává vált Jobbik közös előválasztási cirkusza elfuserált „salto mortale”, ráadásul elfelejtették kifeszíteni az artisták alatt a védőhálót. A védőhálót az identitását megőrizni vágyó választópolgárok jelentik.

A baloldali pártok vezetői, megélhetési érdekeiket előtérben tartva, támogatóikat nem kérdezték arról, hogy egyetértenek-e a kolhozba vonulással, szívesen veszik-e, hogy a DK igájába fogták őket. Egyre többüknek vált világossá a baloldal kettős árulása, azaz a pártjaikra bízott identitásuk elárulása és a Gyurcsány Ferenc lábai elé borulás ténye. Észrevehetjük, hogy a kis pártok elvesztik önállóságukat a választások után – vagy szolgálják a porondmester elképzeléseit, vagy ahogy mondják, mennek a lecsóba.

A ellenzéki pártok vezetői semmibe vették választóik akaratát, előre „mutyikoalíciós” paktumot kötöttek, egy ellenőrizhetetlen, legitimitást nélkülöző előválasztási cirkusszal. Ez hasonlít az „Itt a piros, hol a piros?” játék átverősdijéhez.

A közvélemény-kutatások mutatják, hogy leáldozóban a baloldali összefogás, amelyre váltott miniszterelnök-jelöltjeik nem kicsit, nagyon rásegítettek. Nem vitatható, hogy a pártpluralitás megőrzendő. Normalitást követő ellenzéknek azonban nem mondhatók azok, akik konstruktivitás helyett arról álmodoznak, hogy alaptörvényünket önakaratukból, a jogállamiság elveit felrúgva saját képükre alakítanák.

Családjaink, gyermekeink, unokáink jövője többségi népakaratból vezetett országot, békét és nyugalmat kíván.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220107-vedohalo-nelkul

 

Válasszuk a békét és a nyugalmat

A béke szónak nyugtató hatása van az emberekre. Nem véletlen, mert mindannyian tudjuk, hogy a békétlenség rossz vért szül.

Amikor az ország, sőt a nemzet választásokra készül, sokak érdeke a társadalom megosztása, az ellentétek szítása. Üzenjük, lehet, hogy a zavarosban jó halászni, de idejében kereket kell oldani.

Az emberek nagyobb része tiszteli a nyugalmat, és ha abban van része, annak megőrzésére igényt tart. Ha összehasonlításképpen szétnézünk Európában, láthatjuk, hogy a békés nyugalom több ország népének nem adatik meg.

Hátborzongató jelenség a covidjárvány, amely kivétel nélkül sújtja a világot, így kontinensünket is. Aggódunk és védekezünk, kiszolgáltatva a kormányoknak, amelyek jól vagy rosszul mérik fel a helyzetet. Mi, magyarok ez idáig elégedettek lehetünk, hiszen a kormány gyors reagálása sok ezer ember életét mentette meg azonnali cselekvéssel. A gyorsaság sokba került, de jött a vakcina és a lélegeztetőgép is. Orvosaink és ápolóink pedig emberfeletti teljesítménnyel hűek maradtak esküjükhöz.

Az ellenzéki politikusok egy része másként reagált. Pártpolitikai előnyszerzésre próbálta használni a veszélyhelyzetet. Hazugságokkal, félrevezetéssel szították az emberek félelmét, sok esetben eredményesen. Ahogy mondták, a hatalomért képesek az ördöggel is cimborálni. Felrúgják a közerkölcs szabályait, fittyet hánynak a demokrácia és a jogállamiság klasszikus törvényszerűségeire.

A világjárvány tanulságokat szolgáltatott. Észlelhettük, hogy az EU többségi erejét birtokló politikusok – ahelyett, hogy felismerve a covidcsapást, mindent félretéve, éjjel-nappal fáradoztak volna a lakosság megvédéséért – politikai céljaikat helyezték előtérbe. Hibájukból késlekedtek a vakcinaszállítások. Sok nemzet kormánya bölcsebben állította fel a fontossági sorrendet, és az életmentést tartotta elsődlegesnek.

Elgondolkodtató, hogy az unió polgárainak adójából élők nem tanulnak sorozatos hibájukból. Ott tartanak, hogy önző módon hátat fordítanak azoknak, akiknek mandátumaikat köszönhetik. Egy cél lebeg előttük, az európai egyesült államok mielőbbi létrehozása. Tisztelet a kivételnek, többségük nem képvisel mást, csak a saját érdekeit. Ha feltesszük a kérdést, hogy hol van a jogállamiság és a demokrácia tisztelete, az autentikus válasz az lehet, hogy biztos nem Brüsszelben.

Az egypártrendszerű politikai globalizmusban érdekelt képviselők elmulasztják intézkedéseik előtt megkérdezni országuk polgárait, pedig ezt megtehetnék népi konzultációval vagy népszavazással is. Önhatalmaskodással döntenek a migráció és az LMBTQ kezelésének ügyében. Egyenruhát nem lehet Európa nemzeteire húzni. Polgáraink megszenvedték a birodalmi elnyomást balról is, jobbról is. Tudják, hogy ez a politika és a hozzákötött, kizárólagossággal rendelkező ideológia előbb-utóbb háborúkat és szenvedést hoz. Most még csak parázslik Európa válsága. Ennek eloltására a békés összetartozás és a szuverén nemzetek szövetségének kölcsönös tisztelete adhat reményt. Ezzel szemben a hegemón törekvések lángra lobbanthatják a parazsat.

A civil emberek józansága elég lehet ahhoz, hogy rendre intse a hatalommániás politikusokat. Az európai polgárok nem fogják elfogadni egy harmadik világháború esetleges bekövetkeztét. Meg kell oldani határaink védelmét, az európai emberek munkájából összerakott kontinensünk gazdagságát, és ezt nem engedhetjük át erőszakos politikai és pénzügyi csoportoknak.

A gazdasági globalizáció határait a piac szabályozza, míg a politikai globalizációt a népfelséget semmibe vevő, pénzügyi háttérrel rendelkező maffiahálózatok irányítják. Emlékeztetőül idézzük fel Petőfi Sándor szavait: „Habár fölül a gálya, / s alul a víznek árja, / azért a víz az úr!”

Térjünk át hazai vizekre. Mindig voltak hazánkat önös érdekből kiárusító emberek, most az ország­gyűlési választások előtt is élénk tevékenységbe kezdtek. A külföldi érdekek oldalvizén evezve, kihasználva az unióban a politikai fősodort, a kormány megdöntésére szövetkeznek. Fényes szelek helyett pénzes szelek dagasztják vitorlájukat. Nem kétséges, ha hatalomra kerülnének, polgáraink rövid időn belül a 2010-es állapotokat láthatnák. Az ellenzékieknek nevezett pártok tizenkét év alatt sem tudtak kinevelni elfogadható, miniszterelnöknek is alkalmas államférfit. A kormányoldalon Európa legtapasztaltabb miniszterelnöke mellett sorakoznak a tehetséges, munkájukkal bizonyított fiatal politikusok.

Gazdaságunk rendben, társadalmunk jövője szép reményekre jogosít. Meggyőződéssel mondhatjuk, járt utat járatlanért ne adjunk fel. Józan paraszti, városi, sőt fővárosi ésszel gondoljuk meg, kikre adjuk szavazatainkat. Közben ne feledjük, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette hataloméhes közösség felfalta több kisebb párt önálló politikai identitását. Baloldalon eltűnt a demokráciát jellemző többpártrendszer. Az emberek azt láthatják, hogy eszik, nem eszik, nem kaphatnak mást, mint Gyurcsány Ferencet és az általa bekészített, hiteltelen és tehetségtelen figurákat.

Eljött az advent, és közeleg a karácsony ünnepe. A keresztény civilizáció értékeit megtartva a szeretet jegyében forduljunk egy kevés időre befelé. Pihenjük ki fáradságunkat, öleljük meg szeretteinket.

Megszülető Megváltónkra gondolva, higgyünk abban, hogy jövő tavasszal sokat tehetünk gyermekeink és unokáink szebb jövőjéért.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20211220-valasszuk-a-beket-es-a-nyugalmat

 

Egy követ fújnak

Közérdekű iratigénylést nyújtott be a CÖF–CÖKA a főpolgármesternek a Városháza eladásával kapcsolatos levelezés, ügyintézés megismerése céljából

Reméljük, hogy működésük során betartják az iratkezelés, -iktatás szabályait. Naivak nem vagyunk, de úgy véljük, hogy nem lehet csak szóban és tenyérbe csapva elintézni a Városháza eladását.

Az intézményben jelenleg több száz becsületesen dolgozó hivatalnok tudja, hogy a vezetés befeketítette szorgos munkájukat, ezért ők is szenvedik a közvélemény bírálatát.

Szívtelen, erkölcstelen dolog tudtuk nélkül kihúzni alóluk a széket, megszüntetni munkahelyüket. Karácsonyék titokban, a fejük felett intézkedve ezt kívánták tenni. Ezután a dolgozók joggal tekinthetik Anonymust barátjuknak, így aztán nem csodálkozhatunk majd, hogy a pártmutyikról egyre több információ kerül napvilágra. Az iratigénylők remélik, hogy az ingatlaneladások kapcsán nincs titkosítás, és az esetleges bűncselekményekre utaló dokumentumok nem válnak kámforrá vagy egy véletlen tűzeset miatt a helyi tűzoltóknak sem lesz feladatuk.

Budapest Városházának eladása a nemzet polgárainak egyetértése nélkül nem valósulhat meg! A főváros emblematikus épületeinek sorsát illetően a magyar adó­fizető polgárok, éljenek vidéken vagy Budapesten, elvárhatják az egyenes és azon­nali információkat azoktól, akik erről dönteni szeretnének.

A főpolgármester, reméljük, ideiglenes háza táján eluralkodott a karácsonyi vásár hangulata. Bukott pártemberek sokaságának közreműködésével elkezdődött Budapest kiárusítása. A lakosság láthatja, hogy a hataloméhes, magát liberálisnak mondó társaság, ha helyzetbe kerül, máris fosztogatja a kincstári ezüstöt. Igyekeznek, mert az elsíbolt pénz a 2022-es választások megnyeréséhez kell. Azután az emberek kanalazhatnák a feketelevest, mint 2010-ben.
Az érintett elvtársak zsebe tele lesz, miközben a külföldről érkező segítségért az ország újbóli kiárusításával terülj-terülj asztalkát biztosítanak Bajnai közvetítésével a nyugati pénzhatalmasoknak. Állapítsuk meg, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.

Lötyögnek a küllők Karácsony biciklijében. Sorsa az áldozati bárányé. Ha veszít az ellenzék, márpedig úgy tűnik, ez a realitás, ők már akkor is jól jártak. Feltételezhető, hogy az áldozati bárány akkor sem fog mást tenni, mint bégetni. A báránybőrbe bújt társakról pedig már most tudhatjuk, hogy farkasok.

A külföldről választott szekundánsok kottájából játszik Márki-Zay Péter is, akit tartalékként, polgármesterként helyeztek el Hódmezővásárhelyen. Ez az ember kiválóan ért a gombatermesztéshez, hiszen Amerikából hazahozott egy jól működő franchise rendszert, és ezt a választókkal rögtön közölte is. Bemutatta, hogy a trágyázáshoz szakismeretekkel rendelkezik.

Mindaddig, amíg Karácsony futtatására volt esély, Gyurcsányné játszotta a statiszta szerepét. A színdarab első felvonása után elmaradt a vastaps. Elő kellett venni a B változatot, Márki-Zay Pétert. A biciklista sokba került, de külföldről az ellenzék támogatására ömlik a pénz. Gy. F. ilyenkor csak azt szokta mondani, hogy jobb, ha nem tudjuk, honnan. Akad persze Magyarországról is támogató, mint például Bige László, aki pénzért próbálja megvásárolni jövőbeni szabadságát.
A nemzeti kormány eltávolítására szövetkező oligarchák a nyugati médiumokat lepénzelték, és így jártak el az unió jogszolgáltatást végző intézményeinek befolyásolásával is. Nem sajnálják a pénzt a Soros György irányításával működő NGO-kra sem. Kiépítették a civil szervezeteknek látszó hálózatrendszert.

Pénzt nemcsak adni, hanem elvenni is lehet. Ezért az Európai Bizottság visszatartja a magyaroknak járó helyreállítási alapot, remélve a magyar gazdaság bedőlését, és ha ez mégsem következik be, akkor a jogállamisági eljárás lefolytatásától várják a magyar kormány eltávolítását.

Ha a magyarok belépnek egy közösségbe, a végsőkig kitartanak. Mi ilyenek vagyunk. Az EU-ba meghívásra csatlakoztunk. A közösséget második hazánknak tekintjük. A belépési feladatokat maradéktalanul teljesítettük. Akkoriban joggal érezhettük úgy, hogy az egyenrangú nemzetek sorához csatlakoztunk. Napjainkig nem mi változtunk, hanem új jelenségként fellépett az a zöld-liberális többségű pártpolitikai frakcióegyüttes, amelyik visszaél a lehetőségeivel.

Eltüntette a politikai jobb- és baloldal ideológiai vitapartnerségét, globalizálta a számára kedvező érdekviszonyokat. Végső céljaként a nemzetállamok helyett föderális birodalmat szeretne létrehozni. Felrúgják az alapszerződésnek az egyenrangú felekre vonatkozó szabályait, lopakodó törvényalkotással mindenkire ráerőszakolják hatalmi elképzeléseiket. E körből meríti a magyar ellenzék azon spekulációját, hogy akár feles többséggel megváltoztathatja, eltörölheti demokratikus alkotmányunkat. Úgy látszik, hogy egyik kutya, másik eb.

Varsóban az EU tizenkét jobboldali pártja kiállt az egyenrangú nemzetállamok közösségéért, és az át nem adott nemzeti szuverenitásukat továbbra is őrizni kívánják. Megfogalmazott zárónyilatkozatuk egyértelmű, szándékuk előre vélelmezhető, miszerint az unió jövőjét szeretnék formálni és államuk identitását megtartani. A föderális Európai Unió elképzelése ütközik az európai lakosság évezredes felfogásával, hagyományaival és színes értékeivel.

A nemzetek létét a népfelség elve garantálja, ezért a választópolgárok megkérdezése nélkül az egyoldalú pártpolitikai ambíciók előtt a demokrácia sorompója lezárul.

Magyarországon 2022-ben az ország­gyűlési választások kapcsán sem kérdés az EU-hoz való tartozás. A szemben álló ideológiai és párpolitikai nézetek egyikének érvényesülését a jogállamiság keretei között a választópolgárok döntik el. w

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20211209-egy-kovet-fujnak

 

Egy kaptafára

Szigorú hierarchia szerint a politikai bűnözők maffiamódszerrel egy kaptafára alakítják a birodalom létrehozását szolgáló cselekedeteiket

Jelen történelmi időben közös céljuk az Európai Unió birodalommá alakítása, amihez legfőbb eszközük a nyílt társadalom ideológiájának elfogadtatása, és az illegális bevándorlás támogatása. Ez nem könnyű feladat, mert ráadásul terveiket a legkevesebb anyagi, pénzügyi ráfordítással szeretnék elérni. A nyugati országok kiebrudalása a klasszikus gyarmatokról többé-kevésbé egybeesett az érintett országok elszegényesedésével, a fellelhető gazdasági értékek kiszipolyozásával.

Ezen országokban egyetlen érték maradt, az emberek sokasága és kiszolgáltatottsága. A politikusi maffia most ezt is felhasználja arra, hogy ingyenes, katonákat helyettesítő gyalogsághoz jusson. A szervezett újkori honfoglalás érdekében a volt gyarmatok fiatal népességét a jobb élet reményének kínálatával állítják hadrendbe. Álnokul a számukra fontos célpontot kijelölték, amely nem más, mint a gazdag európai kontinens. Ahová érkezésük után a keresztényi civilizáció eltüntetése lesz hab a tortán.

Itt jelezném, hogy nem összeesküvés-elméletet kreálok, de manapság már a vak is látja a felállított, jól kivilágított útjelzőket:

– A hadviselés 180 fokkal történő irányváltása fölöslegessé teszi az eddig felügyelt országokban a katonai jelenlétet.

– Az elszegényedett népek szervezett felkészítése az embercsempészek közreműködésével fizetés nélküli haderőt jelent.

– Az Európai Unió jelenlegi szervezete tálcán kínálja a birodalmi célokhoz elkerülhetetlenül szükséges intézményi kereteket. Viszonylag nem számottevő befektetés mellett korrupciós eszközökkel az új birodalom felügyeleti rendszere így rendelkezésre áll.

– Láthatjuk, hogy az új hatalom megkezdte a nemzetállami jogok felülírását.

– Ez együtt jár a nemzetek szuverenitásának megszüntetésével és a szubszidiaritás teljes elvonásával.

– A társadalmi környezetet a tagországok vonatkozásában az újkori népvándorlás segítségével, a no-go zónák telepítésével párhuzamosan működő ellentétes érdekviszonyokkal terhelik a betelepültek javára és a helyi adófizetők hátrányára a feleket, mesterséges feszültséggócokat hoznak létre.

Tudjuk, hogy a maffiák szigorú hierarchia szerint működnek, ez a politikai maffiára is vonatkozik. A vezérek (első kaszt) azok a kincstárnokok, akik a megszámlálhatatlan pénzügyi forrás birtokosai, és eszközeikkel eldönthetik a célba vett országok és kormányok sorsát. A tény ugyanis, hogy a kasztrendszer arról szól, egy jó magyar közmondás szerint, hogy „a pénz beszél, a kutya ugat”.

A kutyákat pedig, jól tudjuk, hogy házőrzésre szokták leginkább használni. A kasztrendszer következő meghatározott osztálya azok a kijelölt alattvalók, akik már megvett szolgálóként alkalmazott marionettfigurák. Az Európai Parlament baloldali és zöld pártfrakcióinak vezetői és tagjai tömörülve a hasonszőrű szélsőjobbosokkal nem mások, mint megélhetési politikusok, akik saját életcéljaik eléréséhez mindenre felhasználhatók. Nap mint nap láthatjuk, hogy nem törődnek azokkal a választókkal, akik bizalmukat adták egy általuk meghatározott ideológia képviseletéhez, cserbenhagyták őket. Talpnyalói lettek egy új, kialakítandó hatalmi rendszer urainak, és ma már magukénak vallják a nyílt társadalom ideológiai érdekeinek képviseletét.

A beteges ideológia ápolója lett ez az újmarxista politikusi csoport, amely összeállt a szuverenitásukat védő országok eltüntetésére. Az így vagy úgy megvett politikusok azok, akik most a szuverén nemzetek jogállamiságát megkérdőjelezik. Hasonlóan a bolsevik és kommunista állam felépítéséhez, egy kézben lévő, egypártrendszer módjára központosítanának, majd hazájuk elárulását saját javaik megszerzésére fordítva helytartói szerepeket vállalnának.

A kaptafa használata a birodalmi rendszerben előírás. Így aztán nem véletlen, hogy Magyarországon és Lengyelországban is, az ellenzék követve a brüsszeli központ elvárt irányítását, mindent megtesz annak érdekében, hogy hatalomra jusson, és elfoglalhassa az ígért pozíciókat. A közeledő országgyűlési választások számunkra élet-halál harcot jelentenek, ha veszítenek, a birodalmi elképzelések brüsszeli álma megszakad, és a felébredés bekövetkezik. Ez annál is inkább aláhúzandó, mert a nyugati országok népei az ébredés stádiumába kerültek.

Rájöttek arra, hogy a nyakukra hozott illegális bevándorlás a népfelség elvének folyamatos megsértése, a keresztény civilizáció ellen indított támadás, amely családjaikat rabszolgasorsra kárhoztatja. Sok időnek nem kell eltelnie, hogy saját hazájukban megvetett alattvalók legyenek. Elég csak egy közelmúltból hozott példával előállni, és világosan látható, hogyan lesz egy magyar emberektől bizalmat kapott baloldali képviselő hatalmi egójának fenntartása érdekében zsoldos, jövendőbeli esetleges főnöke talpnyalója.

Ezen az úton eljuthatunk Ujhelyi Istvánig, aki nem is olyan rég a szegedi polgármester útját egyengette az Európai Parlamentben a magyar közvélemény előtt, most pedig Márki-Zay Péter után lohol, lihegve, nyelvét lógatva új és még jobban megfizetett pozíciót remélve. Hasonlóan viselkednek egyes vörös oligarchák, akik a rablóprivatizációban szerzett pénzekből dácsákba költöztek, és most a folyamatosan elutasított, baloldali miniszterelnök-jelölteknek adott pénzadományokkal szeretnék elkerülni az igazságszolgáltatást.

Jól érzékelhető, hogy az Európai Unió polgárainak vigyázó szeme kinyílt. Az olyan, unióba küldött képviselők és kijelölt intézményi vezetők, akik saját népüket csak ugródeszkának tekintik, nem rendelkeznek hitbizománnyal. A nemzetállamok ellen indított háborúból legyen elég.

(A szerző a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke)

Budapest felébredt

Alig tízévesen édes bátyám kézen fogott, és csatlakoztunk az 1956-os október 23-i, zömmel diáksereg tüntetéséhez

Boldog menetelés következett a Bajcsyn, megállás a Bem-szobornál, és végül érkezés a Parlament elé. A felébredt Budapesttől izzott a levegő, a nép Nagy Imrét, Tildy Zoltánt, valamint Kéthly Annát követelte a kormányba.

Gerő Ernő, majd Nagy Imre beszéde után az elégedetlen sokaság a Magyar Rádió felé vette az útját. Este 9 óra tájban elhangzott az első lövés, amit én már otthonom ablakából hallottam, figyelve az utcát betöltő tömeg hangjait: „Piszkosok lőnek!”, és az ehhez hasonló mondatokat. Szüleim beparancsoltak az ablakból, testvérem ekkor már ismét az utcán volt. A magyarság újkori történelmének legszebb, de sok vérrel áztatott szabadságharca kezdődött el.

Ha pár napig is, de a szabadság szele megcsapta a magyar embereket, a haza és benne Budapest győzelmi mámorban úszott. Kádárék behívására november 4-én szovjet páncélosok szaggatták az aszfaltot Budapest utcáin, halált osztó seregük ismét megnyitotta a vörös rezsim előtt a lehetőséget, az ártatlan hősök feletti leszámolást.

Ezután 1989-ig a gyarmatosított Magyarország a szovjet birodalom vazallusává vált.

Amikor kormányunk a nemzeti megemlékezés ünnepévé nyilvánította 1956. október 23-át, lehetővé vált a szabad emlékezés hőseinkre, mártírjainkra.

Ki gondolta volna, hogy létezik olyan ember, sőt miniszterelnök, aki a 2006-ban a forradalomra emlékezőkre lövet, lovasattakot vezényel, és viperával veret. Így élte ki bosszúvágyát, amelyet a kommunizmus szellemi örököseinek hagyományőrzőitől vett át. Vér folyt ismét a pesti utcán.

A nyolcadik Békemenet bizonyította, hogy a budapestiek nem felejtenek, legfeljebb túlzóan hitték, hogy a baloldali politikusokba is szorult némi erkölcsi minimum. De mind­hiába, mert ahogy a közmondásban áll: „Fejétől bűzlik a hal.”

A Békemenet remélhetőleg felrázta Budapest lakóinak többségét. Abban bíztunk 2019-ben, hogy Tarlós Istvánra elegen megyünk el szavazni. Tévedtünk, mert kilencvenezer megtévesztett polgár többletszavazata nyakunkba varrta Karácsony Gergelyt. Ismerjük be, mi voltunk kényelmesek, és ennek megittuk/isszuk a levét. Budapest méltatlan, hozzá nem értő kezébe került. A Főpolgármesteri Hivatal a volt Köztársaság téri pártházra hasonlít. Két éve érezzük, hogy városunk kaotikus állapotban leledzik. A főpolgármester bábfiguraként rángatható, és társai, a már bukott politikusok az adófizetők pénzét saját politikai céljaikra használják.

Az elmaradó és késésben lévő beruházások megdrágult kivitelezéssel nap mint nap borsot törnek a budapestiek orra alá. Azt se felejtsük, hogy a biciklisávra specializálódott festőművész egyéni alkotásaival a közlekedési dugók nagymesterévé vált. Főpolgármesterként olyan embert láthatunk mindennap, akinek nincs saját akarata, gondolata, aki Gyurcsány Ferenc vezetőszárán botladozik, és orra bukik. Kiszolgálta Gyurcsány hazaáruló, hatalomra éhes terveit, aki most már küldi őt a lecsóba, végkielégítésként a számbavehetetlen tagságú kispártok (MSZP, LMP, Párbeszéd) kialakításra váró alszövetségét vezetheti. Megérdemli ezt az igazi perspektívát. Tovább gyakorolhatja a szolgai engedelmességét, főnöke joggal várhatja tőle a kezébe adottak gyors eltűnését.

A Brüsszelből vezényelt ellenzéki pártvezetők, akik az eddig rájuk szavazók identitását félrerúgták, úgy vélik, hogy majd az alakuló birodalomtól jutalmul életük végéig jól tejelő státusokat kaphatnak. Az előjátékban a pénzt és a fizetett médiumok segítségét megkapták, de mint látható, hogy azok a paripák, amelyekre felpattanhatnának, ledobják őket.

Sok külföldre menekült harcosunkat kiűzte hazánkból a Kádár-rezsim. Édes bátyám is Új-Zélandra került, félévi osztrák lágerben töltött vendégség után. Hőseink közül már sokan elhunytak, ő is. A haza és Budapest nem felejtheti az akkori szabadságharcos fiatal nemzedékünket.

Az emlékezés és az emlékeztetés erkölcsi erejét közvetítette Békemenetünk. Láttattuk, hogy a bolsevik és kommunista eszme örökösei 2006. október 23-án ismét nem fértek a bőrükbe. Hatalmuk megőrzéséért megalázták népünket, sőt az akkori miniszterelnök aljas tetteivel még büszkélkedik is. A budapestiek sokáig tűrték a mai „ellenzék”, az adófizetők pénzét eltüntető posztkommunista, álliberális városvezetők lubickolását.

A Békemenet hathatósan jelezte „soha többé” nem kérünk a hitvány hazugságokból. A Magyarország szívének számító Budapest, visszatérve közös szívdobogásunkhoz, lelki közösségünkhöz, jelezte a Gyurcsány-fogatnak, amikor összesen háromezer ember ment el az október 23-i nagygyűlésükre, hogy az átverősdinek vége.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

 

Átgondolt „baráti tűz” Brüsszelből

Az unió jövőjéről szóló tanácskozás eredményeinek tényszerű hasznosítása önmegtisztuláshoz vezethet. Európa sokszínű identitásának soha nem lehet alapja a nyílt társadalom félrevezető, álságos ideológiája

Az Európai Bizottság kezdeményezésére az uniós civilek sorra rendezik összejöveteleiket, hogy végre érdemben hozzászólhassanak jövőjük alakításához. A kérdés az, hogy vajon igaz-e az érdeklődés a brüsszeli adminisztráció részéről, vagy ismét a szokásos porhintésről van-e szó.

Az Európai Unió civiljeinek gyanakvása megalapozott, hiszen a polgári kezdeményezések bürokratikus törvényi szabályozása visszaigazolta jogos fenntartásaikat. Az előírt követelményrendszer, amely legalább hét országból egymillió aláírást követel, rendkívüli erőfeszítéseket kíván az önkéntes munkát végzőktől. Sajnálatos, hogy ehhez az anyagi háttér nem biztosított, miközben a pártok finanszírozása megoldott. A Minority SafePack egymilliós aláírása sem volt elég az Európai Parlament gyors intézkedéséhez, sőt úgy tetszik, hogy elfektetése folyamatban van.

2021 óta 76 európai polgári kezdeményezést vettek nyilvántartásba, közülük csak hat érte el az egymilliós aláírás küszöbértékét. A kezdeményezések nyomon követése, a kötelezettség hiánya miatt elmaradt. Ma már az sem vitás, hogy a közvetlen polgári véleményalkotás a jól szervezett bürokráciában szinte lehetetlen.

Ezzel párhuzamosan az Európai Parlamentben az ideológiailag többségben lévő és egy húron pendülő képviselők kíméletlen harcot folytatnak egyeduralmuk megvalósítására. Felhatalmazás nélkül beavatkoznak a nemzetállamok szuverenitásába, a szubszidiaritás elvének figyelmen kívül hagyásával szűkítik az állampolgárok jogát, pedig jól tudják, hogy a demokrácia alapja az emberek sorskérdéseinek helyi eldöntése.

A parlament bizottságai, élükön a LIBE bizottsággal, minden igyekezettel az Európai Tanács fölé kívánnak nőni és ideológiai alapra helyezik az unió jogalkotással kapcsolatos kötelezettségét. Az ez irányú beavatkozások több uniós tagállam elfogadott demokráciá­ján és jogállamiságán okoz súlyos sebeket, a népfelség semmibevétele a demokrácia halálával járhat. Az unió társadalmi és gazdasági életét szabályozó törvény csak úgy lenne megalkotható, ha a polgárok életszükséglete azt megkívánja, a többség érdeke kifejezi, de nem sérti a kisebbség életviszo­nyait, arra tekintettel van.

Az unió tagországainak hagyományokon alapuló jogkultúráját követő magatartásának durva támadása ugyanúgy, mint a demokrácia exportálása, ideológiai alapra helyezve, eleve kudarcra van ítélve. A közelmúltban láthatóvá vált példák is alátámasztják, hogy még fegyveres beavatkozással sem lehet erőszakot venni a szabadságukat megőrizni akaró népeken. Az Európai Unió szövetségeseinek együttműködése nem ideo­lógiai kérdés.

A társult államok népei belépésükkor úgy gondolták, hogy nemzeteik hazája lehet ez az intézményrendszer, amely garantálja szabadságukat, védelmezi civilizációjukat, és a fejlődés útját követi. Abban a pillanatban, amikor a nagyhatalmak országainak érdekei felülírják az egyenrangúság önként vállalt általános törvényét, a kisebbségek kárára sérül az egy minden­kiért, mindenki egyért elv.

Az unió jövőjéről szóló tanácskozás eredményeinek tényszerű hasznosítása önmegtisztuláshoz vezethet. Európa sokszínű identitásának soha nem lehet alapja a nyílt társadalom félrevezető, álságos ideológiája. Az unió népeinek történelmi tapasztalatokra támaszkodó ténye igazolja a zsidó-keresztény civilizáció örökkévalóságát.

Közösen alkotott civilizációnk lehetővé tette a kontinensen élő népeknek az élhetőség biztosítását. Hitünk igazi megtartó erőt adott mindenkor. Túléltük a birodalmi rendszereket, több mint hetven éve békében élhetjük napjainkat, sőt ez időn belül a szovjet birodalom leomlását mi, kelet-közép-európai országok nyugati segítség nélkül megoldottuk.

Európa őshonos népei Keleten és Nyugaton nem kívánják birodalmi uralom alá hajtani fejüket.

Márpedig az Egyesült Államok pénzügyi köreinek erőteljes nyomulása Európa megszerzésére a szolgálatukba szegődő uniós bürokratákkal ezt a célkitűzést követi. Euró­pára szabadítják a keresztény hitünktől idegen iszlám hódító felfogást, az illegális bevándorlók támogatásával. Az újkori honfoglalás előbb-utóbb vallásháborút idéz elő. A párhuzamos társadalmak kialakításával növekedni fog a polgárok közötti ellentét. Megtapasztaltuk, hogy mit jelent az oszd meg és uralkodj ismert ördögi elképzelése.

Az Európában többséget alkotó józan polgárok tisztelik más népek hitét és vallását, ezért elvárhatjuk a kölcsönösséget. Értve a nyugat-európai országok, volt gyarmatosítók bűnbocsánatra törekvését, és tudva az ott kialakult demográfiai vészhelyzetet, elhatárolódunk a ránk erőszakolt migránskvótáktól. Kinyilvánítjuk, hogy az illegális bevándorlás Willkommens kultúrája minden tagállamra nem alkalmazható.

Ez a munkaerő-toborzás primitív módja. A munkaerőimport szabályozására számos megoldás létezik, lehet választani, de ezt minden tagállam csak a saját felelősségére teheti. Nem fogadható el számunkra, megelőlegezett birodalmi erőkkel az LMBTQ-ideológia erőszakos rátelepítése óvodáinkra és iskoláinkra, a szülők neveléshez fűződő jogainak csonkítása. Családjaink nem szeretnék azt érezni, hogy elefánt került a porcelánboltba.

Ezek után úgy véljük, hogy valóság nagybácsi már nem Nyugatról érkezik. Az általunk létrehozott társadalmi, gazdasági valóságot a magyar nép többsége kormánya vezetésével képviseli. A valóság már lassan 12 éve itthon van és marad.

Békemenetünk üzeni október 23-i nemzeti ünnepünkön az önként csatlakozók több százezres táborával, hogy nehezen kivívott szabadságunkat mindenáron megvédjük. Meggyőződésünk, hogy az unió nemzetei ugyanígy gondolkodnak, és népeik nem kívánnak letérdelni a brüsszeli birodalmi elképzelések előtt. A brüsszeli bürokraták és a Soros György álmát szolgálók hataloméhsége, így a magyar hazát kiárusító magyar ellenzék is rövidesen orra bukik a népfelség küszöbén. A hazánkat elárulóknak tudniuk kell, hogy a Békemeneten résztvevők erkölcsi ítéletével fognak szembenézni a 2022-es tavaszi országgyűlési választásokon.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20211011-atgondolt-barati-tuz-brusszelbol