CÖF

Úgy látszik, a Civil Összefogás Fórum képében végre nem csupán az emberek, hanem a polgárok is hallatják a hangjukat. Polgár és ember közt ugyanis van különbség: minden polgár ember, de nem minden ember polgár. A polgár olyan ember, aki dolgozik, körültekintően tájékozódik, és hajlandó cselekedni a közösségért, amelyben él. Nem here, nem parazita, nem apolitikus és nem bajkeverő: polgár. A CÖF – honlapjukon olvasom – csaknem ezer civil szervezetet képvisel, kivéve paramilitáris, egyenruhás szerveződéseket, parlamenti pártokat, fegyveres testületeket és profitorientált cégeket.

Miért fontos?

Földi környezetben élünk, életünk és gazdaságunk a környezeti erőforrásokra támaszkodik.  A megfigyelések azt mutatják, hogy míg a múlt század közepéig ezeknek az erőforrásoknak a korlátossága gyakorlatilag nem volt érezhető, az 1970-es évektől kezdve egyes földi rendszerek (éghajlat, stb.) már nem képesek károsodás nélkül elviselni az emberek által okozott terhelést.  Az erőforrások egy részén (például a fosszilis energia forrásain, az édesvízkészleten, a rendelkezésre álló termőföldön) a kimerülés jelei mutatkoznak. 

A Bajnai-kormány egy újabb, minden eddiginél veszélyesebb megszorító csomagot terjesztett a Parlament elé. Ez a csomag, a 2010. évi költségvetés sokkal inkább egy felszámolóbiztos költségvetése, semmint egy válságmenedzseré. A Bajnai-csomag felelőtlen, tele brutális

Az, hogy hazánk erkölcsi és morális válságban van, az senki előtt nem titok, hiszen ezt a Köztársasági Elnök Úr is nyíltan kijelentette. Politikai vezetőink az örök értékek helyett, gyakran még saját nézeteik ellenében is, pártjuk érdekeit képviselik.

Soha nem látott szükség van tehát arra, hogy a keresztény egyházak által képviselt évezredes értékrend sokkal nagyobb nyilvánosságot és hangsúlyt kapjon.

1956. október 23-án a magyar nép szinte varázsütésre egyszerre mozdult, és letépte láncait. Ha valaki megkérdezi, „ki a nép?”, a válasz ez lehet: a nép a magyarok közössége, amely akkor egy emberként ütött mély sebet a pártállami diktatúrán. A „nép” (mai szóhasználattal: a „civil”) fogalmát nem kell magyarázni: a nép egyszerűen van, és ha összefog, hatalmat dönt.

A demokrácia egyik legfontosabb alapelve, hogy az emberekről ott döntenek, ahol az érdekeik a legközelebb vannak a döntéshozókhoz. Az önkormányzati önállóság növekedése tehát a demokratikus fejlődés alapkövetelménye.

Az  önállóság kritériumai persze nemcsak az önkormányzati testület és a polgármesteri hivatal működésén mérhetők, hanem azon is, hogy az adott területen élő lokálpatrióta civil emberek képesek-e befolyásolni a helyi közösség életét.

Sokszor és sokan megvádolnak minket, hogy a magyarságból kihalt az összetartás, már ha egyáltalán létezett is valamikor. Arról az összetartásról beszélek, amelynek hiányában idegen hordák martalékává válhat hazánk, elsorvadhat a nemzetünk.