A felelősségünk
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink és unokáink élhető környezetet örököljenek tőlünk, akkor eszerint kell élnünk. Az emberiségnek és gazdaságának a környezeti terhelése egyre növekszik, és a földi élet rohan a szakadék felé. Ha csak akkor próbálunk megállni, amikor már átléptük a szakadék peremét, késő lesz. A következő nemzedékek a félig-meddig összeomlott élővilágot és kizsarolt erőforrásokat kapják tőlünk örökül, leromlott életlehetőségeket, sötét jövőt (ha egyáltalán lesz jövő). Ezt akarjuk?
Mit tehetünk? 1: egyéni akciók
Le kell szoknunk a pazarlásról, mert az feleslegesen terheli környezetünket. Környezetbarát termelési eljárásokat kell bevezetnünk, fel kell számolnunk a környezet hulladékokkal és mérgező anyagokkal való szennyezését. Takarékoskodnunk kell az energiával. Törekednünk kell arra, hogy életünket és gazdaságunkat egyre inkább a megújuló erőforrásokra alapozzuk.
Mit tehetünk? 2: jelenlegi pénzügyi-gazdasági rendszerünk
Mint említettük, a Föld számunkra – jelenlegi technológiánkat tekintve – lényegében zárt rendszer. A gazdaságunk tehát, amely ezen a rendszeren belül működik, nem növekedhet végtelenül. Márpedig a politikusaink és a közgazdászaink jelentős része a gazdasági növekedést tartja korunk problémáira az egyedüli gyógymódnak, mondván: ha többet termelünk, azzal mindenki jól jár. Hazugság, szemtelen hazugság, mit milliók cáfolnak meg – mondhatnánk Petőfivel. Az elmúlt harminc és alatt ugyanis a világ gazdasága folyamatosan növekedett, de ez nem járt együtt a szegénység felszámolásával, sőt, az egyre növekedett. A gazdasági növekedés csillagászatira növelte egy vékony gazdag réteg vagyonát, miközben a szegények életkörülményein csak rontott.
De miért is kell a gazdaságnak állandóan növekednie? Mert jelenlegi gazdasági-pénzügyi rendszerünkbe eleve be van építve: Növekedj, vagy halj meg! Ennek a parancsnak a gyökere pénzügyi rendszerünkben van.
A pénzt ugyanis túlnyomó mértékben a bankok hozzák létre, kölcsönzéssel. A bank a kölcsön összegét saját könyvelésében mint követelést jegyzi fel, függetlenül attól, hogy ténylegesen honnan származik a kölcsönadott pénz. A kölcsönadással tehát létrehozza a kölcsönadott pénzt, de nem csak azt követeli vissza (saját magának), hanem a kamatos kamatokat is. Ez a pénz azonban nincs a gazdaságban (ezt senki nem hozta eddig létre), ezért a gazdaságnak újabb kölcsönt kell igényelnie, hogy a kamatokat is fizetni lehessen, azaz növekednie kell. Ha a gazdaság nem növekszik, nem kap újabb pénzt, és mivel a pénz szinte minden kapcsolatban szerepet játszik, a gazdaság leáll.
Ebben az állandó növekedési hajszában a gazdaság túlnő az őt magában foglaló rendszer keretein, és tönkreteszi azt. Ezt a növekedést a nagyrészt a pénzvilág szereplőinek kapzsisága hajtja előre, amelynek urait a jelek szerint a saját gazdagodásukon túl semmi sem érdekli. Hogy tevékenységüket legálisnak álcázzák, olyan közerkölcsöt terjesztenek, amelynek lényege az anyagi fogyasztás mindenek fölé helyezése (az emberek helyét a társadalomban az határozza meg, hogy mire futja), és a fenntarthatóság követelménye teljesen háttérbe szorul.
Ha ezt a társadalmi közfelfogást nem tudjuk megváltoztatni, akkor az ennek megfelelő gazdasági rendszer is megmarad, eltűnik vagy súlyosan romlik viszont az emberek kilátása a jövőre. Ha a jelenlegi pénzügyi-gazdasági rendszer uralma folytatódik, és nem jön gyökeres változás, akkor hamarosan nem lesz min vitatkoznunk.
A gazdasági-pénzügyi rendszer megváltoztatásában a jelenlegi vezetőinkre nem számíthatunk, mert a világ urai ma azok, akik ebből a rendszerből a legnagyobb hasznot húzzák, és a vezetőink ezeket szolgálják ki.
Milyen eszközeink vannak?
Az egyik eszközünk ma az igazság terjesztése, az emberek meggyőzése. Tudatosítani kell az emberekben, hogy a jelenlegi pénzügyi-gazdasági rendszer urai a Föld kizsarolása árán megtermelt értékeket nem nekik szánják – ezt az elmúlt évtizedek tapasztalata is mutatja. Csak akkor fognak a pénzvilág érdekei helyett az emberekével törődni, ha erre elegendően erős civil mozgalom ösztökéli őket.
Olyan gazdasági-pénzügyi rendszert akarunk, amely az emberek érdekeit szolgálja, nem a globális nagyvállalatokét, és nem teszi tönkre a jövő nemzedékek életlehetőségeit.
