De miközben gyanútlanul örvendeztünk, Európa legnagyobb politikai panamájának áldozatává váltunk.
Az elmúlt húsz év a „pártokrácia” jegyében telt el hazánkban, közben persze a demokrácia térdre kényszerült. Az „ideiglenesen” hazánk területén állomásozó szovjet csapatok helyett egy szintén „ideiglenes” alkotmány ül a nyakunkon, amely a népfelség elvét a gyakorlatban megvalósíthatatlanná tette, és a mai napig védelmezi a népen parazitaként élősködő oligarchiát.
A Kádár-rendszer után ismét sikerült a civil társadalmat ketrecbe zárni. De most újra történelmi időt élünk!
Egyrészt azért, mert a nép, a civil társadalom felébredt, és egyre tettre készebb. Lelkében átvilágította az elmúlt húsz évet, s már nem lehet átverni, már tudja: vissza kell mennie az alapokhoz, az 1956-os forradalom tiszta eszméihez! Jönnek az országgyűlési választások, és itt a lehetőség, hogy ez a visszatérés valóra válhasson.
Hatalom és igazság egymást feltételezi. Hatalom nélkül az igazság nem tud érvényesülni, a hatalom igazság nélkül diktatúrává válik. Az elmúlt hét év a hazugságok tudatosan szervezett rendszerére épült. Látjuk az eredményt: mára kialakult az a hatalmi szisztéma, amelynek alappillére a pénz zsarnoksága. Nem hazugságok hálójára, hanem valóságos és hiteles hatalomra, a nép hatalmára épített kormányzás kell, olyan, amelynek egyetlen célja a közjó és a társadalmi igazságosság érvényre juttatása.
Ez az, ami nem sikerült 1956-ban, és ami elmaradt 1989-ben! Mit tehetnek a civilek?
Először is a csaknem nyolc éve uralkodó posztkommunistákat és neoliberálisokat ki kell utasítani a parlamentből és a közigazgatásból! Tegye ezt a nép a szavazatok fegyverével. Arasson szinte teljes győzelmet kifosztói fölött! Az országnak most elsöprő többséggel kell felhatalmaznia a nemzeti erőket a kormányzásra! Ezzel nem csak folytathatjuk, végre be is fejezhetjük az 1956-os forradalmat, valamint a rendszerváltást!
Másik teendőnk, hogy megfogalmazzuk a polgári kormányzással szembeni civil igényeket, és azt egy társadalmi szerződés formájában elfogadtassuk.
Ha a hatalom leendő birtokosai még a választások előtt vállalják a civilek elvárásainak megvalósítását, bizton számíthatnak nemcsak a szavazatok elsöprő többségére, de a kormányzás alatti folyamatos társadalmi támogatásra is.
Az új kormánytól eredményeket várunk, de azt is tudjuk, hogy nyolcesztendőnyi esztelen rombolást nem lehet napok alatt helyrehozni. Elégedetlenség és az ellentétek szítása helyett a türelem és a munka, a nemzeti összefogás ideje következik.
A hatalomba visszavágyó oligarchia hazug és uszító szólamait, alattomos aknamunkáját visszautasítjuk. A jövőben nem valami ellen, hanem valamiért, azaz a nemzet felemelkedéséért akarunk dolgozni! A fentiek jegyében 2009. október 23-án a Civil Összefogás Fórum szervezésében civil ünnepséget tartunk, ezzel a hívó szóval: „1956 a miénk, civileké! A szavazatok fegyverével befejezzük a forradalmat!”
A Hősök terén ismét kezet fog a vidék és a város, akár 1956-ban. Újra összeáll a nép, mutatva ezzel a nemzet egységét és cselekvőképességét, valódi szabadságvágyát.
Ezen az estén nyilvánossá tesszük a megkötendő Társadalmi Szerződés civil oldalról javasolt téziseit, majd azt a következő hetekben országszerte megvitatjuk és véglegesítjük.
Ha a jövőbeni kormányzó párt az így kiérlelt civil programot saját választási programjába felveszi, és erre a cselekvési tervre bizalmat is kap a választásokon, megköttetik a Társadalmi Szerződés, létrejön az a megegyezés, amelynek megvalósítását mind a nép, mind a leendő hatalom vállalja.
Ha ez így történik, a lyukas ’56-os zászló mellé bátran odatehetjük az újra ép nemzetiszínű lobogót, hiszen így a győztes nemzeti erőkkel együtt a népet is hatalomba emeljük! Amint ez év virágvasárnapján, most, október 23-án is legyünk nagyon sokan!
Fiatalok, idősek és középkorúak, vidékiek, budapestiek, mi, a nép legyünk ott egy szál gyertyával a Hősök terén. Emlékezzünk az 1956-os hősökre, a szabadság mellett kiállókra, és ünnepeljünk a Kormorán együttessel.
Mutassuk fel a magyarok erejét! Van okunk ünnepelni, mert újra itt a lehetőség arra, hogy saját kézbe vegyük sorsunkat.
Madách Imre szavaival: „A kétes küzdés fájdalmas kora. – / De, óh, ne hidd, hogy meddő volt azért/ E gyász kor.– Nem, nem az szülé az újat/ Melynek csak kínja volt övé – virága / Miénk lesz, hogyha az új nemzedék / Bátran, s győzelmi hittel lép belé.”
