A papírdemokrácia vége?

A polgárság létezik. Hallatja a hangját, és nagyon úgy tűnik, politikai pártok, hogy e hangra figyelni nem kell, félnetek jó lesz. Hiszen demokrácia van, vagy mi a szösz. Huszonegy éve. Papíron. És a papírdemokrácia jegyében azt tesz velünk az aktuális kormány, amit akar. A CÖF határozott jelenléte viszont azt a reményt táplálja, hogy vége lehet ennek az állapotnak. A változáshoz persze olyan nemzeti kormány szükségeltetik, amely parancsosztogatás helyett partnerként viselkedik – vagyis elősegíti a polgári közösségek tényleges részvételét a politikában. És akkor igazi rendszerváltozás történhetne Magyarországon. Végre.

A CÖF első megmozdulásán, a Hősök terén nagyon meghatott voltam. Nem fogatlan jancsihuszárok, pattanásos kisnyilasok és kiégett, üveges tekintetű búsmagyarok gyülekeztek ottan, de nem is kifestett szodomiták és álszent tarkamagyarok, hanem polgárok, sok száz ezren. Fiatalok, öregek, kisgyerekes családok, tiszta szemű, komoly emberek – azok voltak ott, akiké az ország.

Mennyire különbözik az ő gondolkodásuk és jogos igényük mindattól, amit bankárok és nagyvállalkozók akarnak ráerőltetni a társadalomra, például az úgynevezett „második Reformszövetség” formájában! A bankszövetség volt elnöke által újjáalakítandó Reformszövetség sajtóhírek szerint néhány milliárdos magánjátéka, akiknek arra is futja, hogy kutatásokat finanszírozzanak, sőt, ha úgy adódik, véleményformálókat és politikusokat vásároljanak maguknak. A majdani politikai változást meglovagolni kívánó milliárdosok azt állítják, hazánk sanyarú helyzetéért a lakosság mentalitása okolható: nem bízunk eléggé egymásban, nem bízunk eléggé az intézményekben, nem szeretjük eléggé a kapitalizmust, és rosszul viseljük az egyenlőtlenségeket.

Rosszul viseljük. De nem az emberek egyenlőtlenségét, mert az Istentől való adottság. Az esélyek egyenlőtlenségét viseljük rosszul, mert az igazságtalan. Az elfajzott, bankárközpontú politikát viseljük rosszul: a papírdemokráciát, ahol a politika a polgárokat a saját életükből szorítja ki.

A CÖF követelései: a közélet tisztaságának helyreállítása; a nemzeti vagyon eltékozlóinak megnevezése; a tisztességes munka megbecsülése; a magyar föld és otthonok védelme; a családok és a gyermeknevelés kiemelt megbecsülése; az oktatás és az egészségügy kiemelt állami támogatása; a történelmi egyházak méltó megbecsülése; a közbiztonság megteremtése; magyar állampolgárság a határon túli testvéreinknek; nemzeti jelképeink tiszteletben tartása; hiteles tömegtájékoztatás, a sajtó függetlensége. Vitam et sanguinem!, azaz életünket és vérünket! Ha mindezt egy politikai erő nemcsak jelszavak szintjén, hanem ténylegesen meg akarja valósítani, az csakugyan a magyar polgárokat képviseli.

Amelyik pedig mást képvisel, mehet a levesbe, szerény véleményem szerint.

Szerző
CÖF

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!