CÖF

A rendszerváltoztatás befejezetlenségének fő oka, hogy a hatalom a közvetlen demokrácia gyakorlásának lehetőségeit rendkívül szűkre szabta. A három klasszikus hatalmi ág elidegenedett a „negyedik erőtől”, a civil társadalom két választás közötti időszakban is figyelmet igénylő jelenlététől. Az elmúlt húsz év bebizonyította: ha a hatalmi ágak valamelyike túlsúlyba kerül, sérül a demokrácia.

Most lehetőség van egy teljesen új értelemben vett koalíció létrehozására az emberek és a hatalom között. Nem pártközi paktumokra, hanem a lehető legszélesebb körű nemzeti összefogásra van szükség. Ez nem lehet kiegyezés, sőt egyezkedés kérdése sem, mert az összefogás közös kiállás a nemzeti ügyek mellett, a közjó érdekében. A meggyőző többség a jó ügyekért képes úgy összefogni, hogy nem kell elvtelen kompromisszumokat kötni, amellett, hogy ügyelni kell a mindenkori kisebbség jogaira.

Nem vitás: a Fidesz-KDNP történelmi győzelem küszöbén áll, hiszen a kétharmados győzelem nagyon ritka az európai, illetve euroatlanti demokráciák történetében, s ennek egyértelmű okai vannak.

Alapjaiban kétféle választási rendszer létezik: az arányos, amelyik elsősorban a pártlisták versenyére épül, s a listás küzdelem végeredményeként a pártok a megkapott szavazatok arányában részesülnek a mandátumokból. (Ez jellemző a kontinentális Európában.) A másik alaptípus a többségi, amelyik döntően egyéni választókerületi versenyre épül, a lényege, hogy az egyéni kerületekben győztes jelölt „mindent visz”, a többiekre leadott szavazat pedig elveszik. (Ez jellemző az angolszász demokráciákra.)

(Sajtótájékoztató és mini konferencia a Gellért Szállóban)

2009 virágvasárnapján, az elmúlt 20 év legnagyobb létszámú civilek által szervezett tüntetésén, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) kétszázezer emberrel együtt követelte a Gyurcsány-kormány leváltását és az előrehozott választásokat. Kiderült, hogy a posztkommunista-neoliberális garnitúra nem ismeri a politikai kultúra legalapvetőbb szabályait sem. Eszükbe sem jutott önként távozni, sőt! – mondta Csizmadia László, a CÖF egyik alapítója 2010. április 8-án Budapesten, a Gellért Szállóban.

Egy bukott kormány és párt Európában úriember módjára viselkedik · Az MSZP nem érti a demokratikus normákat.

Adná az ég, hogy mondásom idejétmúlttá váljon, s Magyarország végre egy következményekkel teli, következményekben gazdag országgá váljon. De még nem tartunk itt. Még következmények nélküli ország vagyunk. Miért is?

Azért, mert egy, a szemünk láttára darabjaira hulló rendszer utolsó vergődéseit, utolsó szánalmas kísérleteit látjuk magunk előtt. S ezek a befejezés előtt megjelenő vergődések túlságosan is brutálisra sikerednek.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Civil Összefogás Fórum által alapított Társadalmi Kerekasztal meghívja Önt és az Ön által képviselt médiumot nyilvános sajtótájékoztatójára és mini konferenciájára.

Díszvendégek:
Horváth János, az Országgyűlés korelnöke
Makovecz Imre, a CÖF alapítója
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, a FIDESZ-KDNP Szövetség részéről

A sajtótájékoztatót és mini konferenciát vezeti: Németh Miklós Attila

Az elmúlt egy év alatt kiépült a Civil Összefogás (CÖF) szervezeti rendszere.

Ez a rendszer a polgárok és szervezeteik spontán szerveződése által, saját erejéből jött létre, a nemzeti ügyek és a közjó támogatását tekinti feladatának.

Ezt azzal kívánja megvalósítani, hogy mintegy tükröt állít a mindenkori politikai hatalom elé – ezáltal a nemzeti ügyek tekintetében orientáló és kontrolláló szerepet képes betölteni.

A Civil Összefogás Fórum elképesztőnek és abszurdnak tartja az MDF budapesti listája körül kialakult helyzetet. Nem a mi tisztünk állást foglalni jogi kérdésekben, de jogunk és kötelességünk megkövetelni a törvényesség maradéktalan betartását  a választási eljárás teljes folyamatában!

A Fővárosi Választási Bizottság a jelöltállítást több ponton szabálytalannak találta.

Az MDF esetében az ajánló szelvények kitöltése igen nagy arányban nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek.

(Csizmadia László beszéde március 19-én, a TF-en) 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az idézet ma is aktuális, a világra is, és Magyarországra is. Nekünk, magyaroknak, lelki megújulásra van szükségünk. Sorsunkat a saját kezünkbe kell vennünk. A trianoni és a párizsi kényszerű békeszerződések, az 1956-os forradalom leverése, és a többi történelmi csapás, azóta sem szűnő válsághelyzetet okozott a magyar lelkekben. Láthatjuk, hogy folyamatosan zajlik az a dráma, amelynek kezdete a múlt időkből fakad, és amelyet tovább mélyítettek a közelmúlt eseményei. Lelki sérüléseink tovább szaporodtak.