Arculcsapás tesztüzemben

Arculcsapás tesztüzemben

Az Európai Unió illetékesei nem boldogan, de elismerik a magyar gazdaság kiemelkedő eredményeit. A pandémia leküzdésében élenjáróan teljesített országunk

Pénzügyi stabilitásunk nem megkérdőjelezhető. Nemzetünk bővülő aranyfedezete biztonságot ígér. A piacot figyelő sasszemű befektetők kedvelt területévé lettünk. Mindennapi életünket nyugalomban élhetjük, hála a határvédelmi intézkedéseknek és polgáraink józan ítélőképességének. Aki akarja, megtalálja helyét a foglalkoztatottak között.

Növekszik az átlagbér és mellette a családok támogatása. Most éppen a minimálbéren van a sor. A nyugdíjasokra kiemelt figyelmet fordít a kormány, nem ígérget, hanem teljesít. Az egészségügyi beruházások látható módon prioritást élveznek. Az orvosok megbecsülése nagy ugrással elindult. Az oktatásban dolgozók ütemes béremelése is biztató. Ha összefogással hatékonyan dolgozunk, sorra kerülnek a 25 év alattiak az SZJA mentességgel, és a rendvédelmi dolgozók.

Épül, szépül hazánk a külföldiek csodálatára. Mindez úgy jöhetett létre, hogy a közjót építő kormányunk és lakosságunk egyre jobban egymásra talál. Az információk cseréje kölcsönössé vált.

A kitermelt gazdasági javakból sütött „torta” egyre nagyobb és a minősége sem bírálható. Ha az olvasó úgy érzi, beálltam a sikerpropaganda terjesztői közé, üzenem, hogy a tények nem kerülhetők meg. Néha érdemes megállni, körbenézni, a létrejött eredményeinket meglátni és magunk előtt is elismerni.

Egészségesen gondolkodó polgár mindig többet akar országos, családi és egyéni szinten is. Látnunk kell azonban azt is, hogy a torta nagysága megköti a szétosztás lehetőségeit. Az ország költségvetésének vannak határai, mint ahogy a családokban, így ezen a szinten sem könnyű megtalálni az optimális szintet. E nehéz feladat kritika nélkül nem teljesíthető. Mindig lesznek kevésbé elégedettek. Ismerjük azt a mondást, hogy a „szomszéd füve mindig zöldebb”.

Amikor gazdasági eredményeinket számbavesszük, elengedhetetlen a visszapillantó tükör használata. Objektíven elemeznünk kell, honnan jöttünk, meddig jutottunk és hová mehetünk. Olyan emberek szavára hallgassunk, akik feledtetni kívánják országrontó tetteiket, csúfondárosan orra estek a közerkölcs küszöbén, vagy hiszünk magunkban, látjuk az összefogás erejét, az eredményes jövőt, ami szűkítheti a még jogosan elégedetlenkedők körét.

A gyurcsányi hazugságoknak dőlünk be, és a belé kapaszkodó szerviliseknek hiszünk, vagy újból bizalmat szavazunk sikereink társának, a regnáló kormánynak. Ismerjük a régi római mondást: „Kenyeret és cirkuszt a népnek!” A magyarok többségének azonban elege van a politikai cirkuszokból és alkalmas arra, hogy egyre nagyobb és ízletesebb kenyeret süssön. A manézst elhagyni képtelen főbohócnak ajánljuk, hogy használja ki szép tágas helyét, a zsidóktól rekvirált szemlőhegyi villát, családjának relikviái között nyugodjon le, gondolkodjon el haszontalanságairól.

A nemzet oligarchájává lett figu­ra ezzel szemben visszaél az emberek türelmével és az igazságszolgáltatás időnkénti lassulásával. A hazugságok mestere újból hazánkat kígyózza körül. A DK-n kívüli ellenzéki pártok kontraszelektált vezetőit maga alá seperve csalja kelepcébe követőiket. Régi bolsevik hagyományok szerint, oldalán kialakította az egypártrendszert.

Nekik és az EU szocliberálisainak, karöltve Soros György NGO-ival mindent megérne nemzeti és konzervatív kormányunk megbuktatása. Az ő tanácsukra rövidesen böszmék osztozkodnak előválasztásuk remélt helyein, előre megállapodva a 106 képviselőjelöltben. Ezután jöhetnek a szavazók, akiknek nincs választása, mert mögöttük már kialakították a sorrendet. Miniszterelnök-jelöltjeik egy kis cég elvezetésére is alkalmatlanok, legfeljebb portaszolgálatosok lehetnének.

A lóversenyből hozott példa szerint nyeretlen kétéveseknek tekintik a szélsőbal-jobb, a zöldek, sőt a klasszikus liberalizmus eddigi követőit, ezért rövidesen megélhetik a bumeráng effektust. Tény, hogy a Fidesz–KDNP kispadjára sem ülhetnének.

Összegezve, aki elmegy az előválasztásokra, az megvezetett polgár, és hazánk jövőjét akaratlanul is veszélyezteti.

Gyurcsányék brüsszeli piacon kínálják fel hazánkat az újkori birodalmároknak, előttük kinyitnák Magyarország kapuit, politikai és gazdasági sáskajárást okoznának. Egyszer ezt már 2002–2010 között megtapasztalhattuk. A Lenin-fiúk csontig rágták a magyar emberek életlehetőségeit, és lélekpusztítás után csődtömeget hagytak maguk után.

Ez 2022-ben nem ismétlődhet meg. Az új birodalomra vadászók és a hozzájuk csatlakozó hazájukat elárulók nem kerülhetik meg a népfelség elvét. Lengyelország és Magyarország kormányainak gyakorlata egyre népszerűbb az Unió népei előtt. Kézzelfoghatóvá vált emberi sorskérdések vonatkozásában a népszavazás és a népi konzultáció meghirdetése.

A magyar gyermekvédelmi törvény kapcsán Brüsszel sem gondolhatja komolyan, hogy korlátozza a szülők jogait, megfosztva őket családjukban a szabad cselekvésektől és a szólás- és véleményszabadság demokrati­kus jogaitól. A szülők adóforintjaikból fenntartott óvodákban iskolákban helyes, hogy tiltott az LMBTQ aktivistáinak betörése. A gyermekek ártatlan tudatát nincs joguk befolyásolni.

Ez a törvény nem tiltja a genderszemléletre oktatást, ez azonban szabad szülői akarat szerint valósítható meg. Akár brüsszeli pályázatok kiírásával, iskoláktól, óvodáktól elválasztott helyen üzletszerűen lehessen megvalósítani. Az LMBTQ áruját vigye ki a piacra, és ha van rá érdeklődés, éljenek vele. Ez esetben így szabaddá és biztosítottá válik szolgáltatásuk és árujuk megjelentetése. Ideológiájuknak a szabadpiac biztosít helyet. A szülők, családok, óvodák és iskolák szentélyébe az LMBTQ szabadcsapatai nem törhetnek be, mert úgy járnánk, mint amikor az elefánt jut be a porcelánboltba.

A magyar jogállamiságot és demokráciát lehetséges tesztelgetni, de csak a közösség jogainak következetes alkalmazásával és értelmezésével. Tekintve, hogy a kiírásra kerülő magyar népszavazás a demokrácia alapelemét a jogállamiság elvei szerint követi, a brüsszeli bürokratáknak is tudomásul kell venni, hogy mindig a népé az utolsó szó.

Az unió parlamentje önállóan nem alkothat saját kezdeményezéssel jogszabályokat. Nem írhatja felül az intézményrendszer eredeti hierarchiáját, az Európa Tanács és az Európai Bizottság felettességét. Ha ezt teszi, rajtunk a sor, európai polgárokon, hogy meddig engedjük.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210728-arculcsapas-tesztuzemben

Békemenet újratöltve

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210709-bekemenet-ujratoltve

Néhányak csodálkozására a magyar társadalom sajátos megnyilvánulása újból és újból feléled

Ha valami spontán jellegű, érdemes kutatni, mi idézi elő visszatérését. Az ok és okozati összefüggés tételét ismerjük. Előzőleg keressük az okokat. A magyar történelem visszaigazolja, hogy jó helyen kutakodunk akkor, ha szabadságvágyunk környékén tapogatózunk.

Itt, Közép-Európában geopolitikai helyzetünknél fogva sokszor támadtak ránk hódító erők. Őseink, amikor a Kárpát-medencei letelepedést választották, ezer évre nem láthatták előre, de döntésükkel a mai állam működését is befolyásolták. Honfoglalásunk az örökkévalóság eszményét plántálta további generációink tulajdonérzetébe.

A magyarok hazaszeretetben gyökereznek, erről lemondani nem kívánnak. Többségünk hűséges fajta, megbízható szövetséges, még akkor is, ha a vesztesek oldalára szorul. Természetesen nem vagyunk egyformák. Azonban ha szabadságunk visszaszerzéséről vagy nehezen kivívott függetlenségünkről van szó, mindenkor harcra készen álltunk. Tagadnunk sem szabad, hogy vannak köztünk árulók is. Az is igaz, hogy keresztényi felfogásunk sokszor és hosszú ideig a felebaráti szeretetet túlzásba vitte.

A maihoz hasonló történelmi veszélyhelyzetben a késleltetett fellépés megbosszulja önmagát. Most, a 2022-es országgyűlési választások előtt sorsdöntő lesz, hogy miként reagálunk a hazai és külföldi politikai és társadalmi „klímahelyzetre”. Az ok és okozati összefüggéseket vizsgálva sokasodnak a figyelmeztető jelek, ezért éberségünket is fokoznunk kell.

A szorgalmas magyar emberek a gyurcsányi tönkretett országból sokak által irigyelt államot építettek fel kétkezi munkával és nem varázslattal. Ilyenkor azonban visszatérően feltámad az ingyenélők mohósága, ami hataloméhség formájában jelentkezik. Ismét van mit felzabálni, a feltöltött kincstár szinte kínálja magát. Ezért váltunk érdekessé a birodalmi elitek és az áruló és talpnyaló belső „ellenzék” számára.

Kulturált, felépített civilizá-ciónk fegyverekkel történő megdöntése a 21. század Európájában nem lenne tanácsos. Nyilván a nagyhatalmak között már-már létező egyensúly kirobbantott konfliktus esetén bumerángként visszaüthet. Nem véletlen, hogy más módszereket kerestek és keresnek. Tudatosult bennük, hogy a több száz évig fenntartott gyarmatosításból és kifosztásból ma már a régi formában nem lehet megélni. Tudják, hogyha a kifosztás új módszereit nem vezetik be, gazdagságuk hanyatlása bukásukat eredményezi.

Az európai birodalom kialakításának vágya új, merész tettekre sarkallja őket. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Az előkészületeik arra utalnak, hogy szemet vetettek Európára. Szép, húsos falatot képzelnek tányérjukba. A kontinensünkön kipróbált izmusok tanulságai szerint abban a hitben élnek, hogy a népeket félre lehet vezetni. Előhúzták az új mézesmadzagot. Megjelentetik az ultraliberalizmus és a nyílt társadalom eszmeiségét, mindehhez fűszerként társítva a szélsőjobboldali nézeteket.

A kommunisták tanítása szerint egypártstruktúrában gondolkodnak, lásd a magyarországi szélsőbal és –jobb összepréselését. Módszerükkel megszüntetik a pártpluralizmust, elveszik a választók jogát saját identitásuk megjelenítésére, azaz eszik, nem eszik, nem kaphatnak mást. Munkálkodásuk célja, hogy az amerikai demokraták pénzügyi elitje és az unió tagországainak megvásárolható képviselői minél előbb létrehozzák szatellitbirodalomként a Brüsszel által fogant európai egyesült államokat.

Terveik mellé állítják a hamis szolidaritást, és ránk szabadítják az illegálisan érkező bevándorlókat, azt hazudva, hogy a munkaerő hiányát és a népesség visszafordíthatatlan csökkenését kívánják megállítani. Porhintéssel vakságot okoznak, hiszen a szabadosság lehetőségeit kínálják cserébe elsősorban a fiataloknak mindaddig, amíg ők egyszer csak észrevehetik, hogy egy új birodalom béklyóba kötötte cselekvéseiket.

A lényegről terelik el a figyelmet, amikor fókuszpontba helyezik a gender- és a Black Lives Matters mozgalmakat. Mindezekkel előkészítik azt a pártpolitikai többséget, amelyet az újkori honfoglalók biztosítanak, ezzel is hatalmukat kívánják beásni. Eszerint, nem feledve az előzőekben leírt megállapításokat, szemünk elé tárul egy összeesküvés, amely ma már nem az elmélet, hanem a gyakorlati megvalósítás stádiumában van.

Az Európai Parlament összetétele változni fog, az országokban bekövetkező választások egyre jobban megkérdőjelezik az ultraliberális globalista többség időtállóságát. A tagországok parlamentjeinek összetétele nemcsak ciklusonként változik, hanem társadalmi események függvényei szerint is. Ezért is érthető, hogy az ultraliberális globalista tábornak sietős. Európa lakói ragaszkodnak civilizációjuk megtartásához és hagyományaikhoz. Erősödik a civil kurázsi, amely nem akarja elfogadni a totális világhatalomra törekvési tendenciákat.

A békemenet ismét kiáll függetlenségünk és a szabadság védelme mellett. A birodalmárok sokszor veszítettek már, de úgy tűnik, nem elégszer. Az ok és okozati összefüggéseket fókuszpontba helyezve polgári kezdeményezésként üzennünk kell a hazai ellenzéknek és a brüsszeli párt- és gazdasági globalizációt magukénak vallóknak, hogy Magyarország és Európa népeié az utolsó szó, miszerint a klasszikus demokrácia szabályait tiszteletben kell tartani, az unió tagországainak alkotmányban vagy egyéb módon rögzített függetlenségét, szubszidiaritását nem lehet elvenni. Erős Európa csak egyenrangú államok szövetségében fejlődhet, ahol az ott élő emberek sorskérdéseikről önmaguk dönthetnek.

Az okok napról napra sokasodnak, az ultraliberális brüsszeli adminisztráció legújabb támadása a magyar szülők és gyermekek biztonsága ellen, fűszerezve adófizetőink befizetésének elvonásával, politikai kampánnyá szennyesült.

A békemenet olyan okozat, ahol elegen leszünk és jelenlétünk sugallja Európa népeinek, hogy meg kell állítani az EP és az EB ország­gyűlési választásokban történő pártpolitikai beavatkozásait.

Szerző: Dr. Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210709-bekemenet-ujratoltve

Az Európai Unió tótágast áll

Úgy gondolja az ember, hogy saját honfitársainak magyarság tudatában megbízhat. Az utóbbi években ez a bizonyosság egyre jobban halványul. Egyesek számára divattá vált az úgynevezett európainak látszani, úgy, hogy az anyaföldbe gyökerezés és a magyar családhoz tartozás jó néhány honpolgárunk szempontjából ma már nem tényező. Európa szívében a magyar polgár nem is lehet más, mint európai, de azoknak, akik megtagadják a haza elsődlegességét, egyúttal elvetik nemzetünk évezredes létét, önállóságra törekvését és történelmi múltunk mindazon elemét, ami ezidáig létünket biztosította kontinensünkön, mást nem üzenhetünk Gyurcsány szavaival élve: „El lehet menni”.

Honvédő harcaink bizonyították, hogy a magyarok nagy többsége hitt a szülőföld megtartó erejében és mindig készen állt vérét hullajtani. Jöhetett tatár, török, osztrák, német vagy orosz, de végül győzedelmeskedtünk. Hódító ellenségeink akkoriban nyílt kártyákkal játszottak., Fegyvereik erejével kényszert alkalmaztak, így tudták időről időre megszállni hazánkat hosszú ideig, siralmat okozva. Tagadnunk nem kell, hogy az első, majd a második világháború idején „szövetségeseink” oldalán a vesztesek közé kerültünk. Szolgáljon mentségünkre, hogy ezekben az időkben nem a hódítás, hanem sokkal inkább javaink visszaszerzése vezérelt minket. Elmondhatjuk viszont, hogy a nyugati országok által megvalósított, több évszázados gyarmatosításában nem vettünk részt. A megszállás hasznait nem szedtük. Meggyőződésünk, hogy a jóvátétel erkölcsi kötelezettsége minket nem terhel, sőt, mint a birodalmak által megszállt országot, minket is megilletne az anyagi és erkölcsi jóvátétel.

Trianon után eltelt 100 év megtanított bennünket, hogy nem kergethetünk illúziókat. Világossá lett, hogy a politikai és fegyveres csatározások győztesei csakis a nagyhatalmak lehetnek. Azt is látjuk, hogy a birodalmárok érdekeinek kielégítésére habozás nélkül cselekednek. Bármikor és bárhol képesek két- vagy többoldalú szerződések felrúgására, hazugságokkal és az erősek jogán újabb és újabb előnyökre szert tenni. Napjainkban kirajzolódik a két világháború utáni viszonylagos béke megbontása. Európa került a levadászás célpontjába. Fő aktorai az USA demokratái és az Európát eladni akarók szocliberálisok gyülekezete. Egy oldalon állnak az új birodalomra ácsingózók, és mellettük a jó pénzért és szolgálati státuszokért népeiket elárulók. Majdnem mindegy, hogy a szú belülről rágja a fát, vagy kívülről hasogatják azt, egységessé vált az országrablók serege. Létrejött az ultra bal és jobb birodalmat alapító hadserege, lobogtatva a liberálfasizmus zászlaját.

A klasszikus demokráciát, a helyi jogállamiság tradícióit vulkáni erővel támadják a történelem szemetéből ismét kibújó, egójukkal nem bíró kontraszelektált politikusok. Kirajzanak és hálózatuk állomásainak kiépített bázisaiból támadnak. Az USA pénzmágnásai által hatalomra segített áldemokraták kezükben tartják kormányukat, kötélen rángatják elnöküket, kiszemelt új zsákmányuk Európa. Az Európai Unió intézményrendszerébe beszivárogtatott pártérdekű renegát bürokraták máris feje tetejére állították az évtizedekig logikusan működő intézményi hierarchiát. Hiába hoz határozatot az Európa Tanács, törvényelőkészítést javasolva az Európai Bizottságnak, már előkészítés közben az Európai Parlament megvett többségi erővel, kénye kedvére alakítja a törvényt. Az államfők és miniszterelnökök mellékszereplővé válnak, hiszen nem közvetíthetik választóik akaratát, mert az államok szuverenitását fölülírja az Európai Parlament, amely a népfelség elvét gyakorlatilag semmivé silányítja. Az EU színpadán a háromfelvonásos dráma nézői, a szuverén országok választópolgárai, az adójukból jól megfizetett jegyekkel nem beleszólást, hanem azt kapják, amit a birodalom létrehozásához szükséges. Ez pedig alternatíva nélküli menü.

Rabláncra fogásunk még megelőzhető, tényként kell kezelnünk, hogy az Európai Unió nem egy szuperállam, hanem szuverén államok szövetsége. Ezért aztán a jogállamiság alapjait az általános demokrácia felfogás alapján az egyenrangú országok választópolgárai hagyományaikat őrizve állapítják meg. Saját jogállamiságukat önakaratból magukra nézve kötelezőnek fogadják el. Alaptörvényeik, alkotmányaik őrzése alakítása csakis a szubszidiaritás szigorú betartása mellett képzelhető el. Azonban ez a klasszikus demokrácia nem tisztázott módon a brüsszeli áldemokraták részéről vitatott.

A kérdés: milyen alapon lehet beavatkozni egy önálló állam polgárainak a népfelség tiszteletben tartásával létrehozott jogállamiságába? A válasz egyértelmű: kívülről nem, és ha mégis, ez csak oly módon valósulhat meg, amely ütközik a demokráciafelfogással és birodalmi szempontok alapján az alávetettség megalapozására szolgál. Természetesen emellett létezhetnek a tagországok parlamentjeinek jóváhagyásával átadott jogalkotási felhatalmazások.

A lényeg az, hogy az Európai Unióban élő népek demokráciafelfogása a határaikon belüli szabadságra alapozott, a választójogra, és az abból is következtethető pártpluralitásra. A végeredmény az a parlamenti képviseleti demokrácia, amely tükrözi a helyi népakaratot a többségi döntések mentén és szolgáltatja a legmagasabb fokú demokráciát.

Az Európai Unió intézményrendszere átadott jogosultságok nélkül nem annulálhatja az egyes államok népeinek akaratából létrehozott országgyűlések döntéseit. Jó lenne tudomásul venni, hogy az európai emberek sorskérdéseit teljes konszenzussal lehet irányítani és meghatározni, nem pedig birodalmi erőszakkal. Vitathatatlan, hogy ha olyan döntések születnek, amelyek az Európai Parlament pártérdekeltségű megnyilvánulásait tükrözik, és merőben ellentétesek a szövetséges államok polgárainak helyi akaratával, téves utat jelentenek. Az államok önálló parlamentjeinek kontrollja nélkül csak olyan döntéseket lehet hozni, amelyek a helyi polgárok akaratát figyelmen kívül hagyják, sőt, felhatalmazásuk nélkül születnek. Helytelen gondolkodást és irányítást jelent egyes országok, elsősorban nagyhatalmak részéről, hogy kormányzásuk ideje alatt, népeiket érintő sorskérdésekről nem tartanak népszavazást és népi konzultációkat. Választóiktól elszakadva „felhőben” döntenek, kiszolgálva oligarcháik érdekeit. Az Európában megválasztott kormányfők és államfők személyes felelőssége soha nem takarható ki. Ők azok, akiknek a keze, cselekvése választóikhoz kötött. Ezzel sokszor szemben áll a parlamentben ülő ellenzéki pártok képviselőinek felelőtlensége, amely csak saját pártjuk kontrollja alá vetett, és az onnan jövő utasításokat követi.

A választóiktól elszakadt, az Európai Parlamentben a pártcsaládokhoz láncolt képviselők államok felettivé tehetik akarataikat, hiszen kontrolljuk kikerül saját választópolgáraik által többségi bizalmat kapott kormányfők és államfők kezéből. Politikai piacon lobbizhatnak, akár saját zsebre is. Ezek a megfizetett álképviselők cselekvéseikkel pártideológiák szolgálóivá válnak. Eredeti küldetésüket megtagadva egyénileg kereskednek hazájuk javaival, államaik demokráciáját figyelmen kívül hagyva, sutba dobva a szubszidiaritás alapelvét. Így közelítünk az Európai Egyesült Államok létrehozása felé, amely jottányit sem különbözik a történelemben megbukott római, bolsevik és náci birodalmak borzalmakkal teli működésétől. Sőt, a bolsevik és náci, marxi és hitleri szemlélet gyakorlatának egyesített megvalósítása tovább növelheti a szörnyűségeket.

A liberálfasizmus kiütéseinek jelei megjelentek Európa testén. Ilyenek, amikor az Európai Uniós parlament megfenyegeti és befolyásolja az Európai Bizottságot, vagy például, amikor a pénzeszsákokkal kitömött álcivil szervezetek NGO-k képében, Soros György vezényletével a nyílt társadalom szellemiségében megnyitják Európa kapuit az illegálisan betóduló iszlám honfoglalók előtt. Az illegális bevándorlás támogatásával törekszenek a párhuzamos társadalom szerkezet kialakítására. Az olcsó munkaerőt, amely őslakosságunk fiatalsága elől veszi el a megélhetést, ajnározzák, miközben álságos módon a dolgozó európai polgárok zsebéből, azok adóforintjaiból támogatják a honfoglalókkal együtt érkező népes családokat, akiknek megélhetését szociális segélyekből finanszírozzák.

Tévedés ne essék, mindezt nem a muszlimok találták ki, hanem a birodalmi álmokat szövők oligarcháinak szűk szövetsége. Ezek az áldemokraták, anyagi javaikkal sáfárkodók arra számítanak, hogy a klasszikus demokrácia követőit, az őslakosságot háttérbe szorítva, a bevándorlók szavazataival kényükre-kedvükre manipulálhatják a klasszikusnak demokrácia téziseit. Nem engedhetjük, hogy az őslakók erejéből felépített Európát, amely tulajdonunk és birtokunk is egyúttal, idegen hatalmi tényezők vegyék kezükbe.

Elkezdődött egy egész kontinens gyarmatosítása, amire eddig nem volt példa. Ez már olyan nagy falat, hogy reményeink szerint megakad a felfalók torkán.

Csizmadia László

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210624-az-europai-unio-totagast-all

 

A vérvörös köztársaság

Durva jelenet, amikor az akasztásra váró ember alól kirúgják a lábtámaszt. Történelmi filmek visszatérően élnek e drámai pillanatok felidézésével

Így aztán minden újszülött előbb vagy utóbb megismerkedhet a kivégzés ezen módszerével. Hasonló érzelmeket kiváltó jelenet a sortűz, a golyó általi halál pillanatainak bemutatása.

Európa és hazánk fiataljai azt hihetik, hogy abban a korban, ahol most élnek, soha nem jöhet vissza az akasztás és a sortüzek világa. Az elnyomó államok a fentiekhez hasonló intézkedéseikkel sokszor éltek. A régmúlt történelmi események tankönyvi írásokká alakultak, sőt a közelmúlt drámai vonatkozásai sem váltják ki az esetlegesen bekövetkezendő tettekre a felkészülést és az ellenállást.

Az 1956-os ifjúságunk által vezetett szabadságharc vérbe fojtása, a kivégzések Kádár-korszaki bűnei még mindig testközeliek, hiszen elszenvedői nagyszüleink és szüleink voltak.

A kommunista rezsim halált osztó ítélkezése elől közel kétszázezer fiatal hagyta el az országot. A szovjet megszállás hátterével a kommunistáknak behódolt gyarmattartók szolgaivá tették országunk polgárait. Előlünk a vasfüggöny elzárta a világra látást.

A hazát elárulók jól éltek 1990-ig, és valóban, a kilencvenkilenc százalékos többségnek a rabiga jutott. Az ellenkezőjéből való következtetés napjainkban az igazság. Ma a nemzetközi statisztikai kimutatások Magyarországról pozitív eredményeket közölnek, a mélyszegénység 2010 óta rohamosan csökkent, és nyolc százalékon áll. Az adat szerint a főpolgármester kampányhúzása, miszerint Magyarországon kilencvenkilenc százalék a kizsákmányolt egy százalék által, aljas rágalom!

Az egypárti uralkodáshoz szokott MSZMP funkcionáriusait és leszármazottjait a szovjet birodalom emelte helytartóvá. Nemzetünk tagjai számára megszűnt a szólás- és véleménynyilvánítás lehetősége, az akkori polgári többség rettegése indokolt volt.

A rendszerváltozás lehetősége 1990-ben látszólag az ölünkbe hullott. A kereszténység gyakorlásának lehetőségét visszanyerő magyarok a megbocsátást fontosabbnak tartották, mint az elszámoltatást törvényes keretek között. Mostanra kiderült, hogy ez hiba volt, mert a kormányzásba visszatérhetett a posztkommunista hatalom a régi pártállami vezetők és gyermekeik útján. Az MSZMP vagyonát öröklő MSZP és a hozzá csatlakozó SZDSZ együtt valósította meg a posztkommunizmust.

A nemzet kincstárának saját zsebre kifosztása, a rablóprivatizáció, az ország elszegényítése a Gyurcsány-korszak alatt megismétlődött. A kontraszelektált miniszterelnök őszödi beszédében beismerte hazugságait, ez nem őszinteséget és önkritikát jelentett. Egész egyszerűen saját érdekében mondataival arcul csapta a választópolgárokat. Az országgyűlési választások után ismét nyeregben érezte magát. Megkapta a segítséget külföldi pártbarátaitól, és hatalmának megőrzését az Európa Bank és az IMF hiteleivel biztosította. Az Európai Parlament szocliberális szárnya bűnpártolásra adta fejét, amikor az ország meghamisított pénzügyi mérlegét szankciók nélkül elfogadta.

Új erőre kapott a bolsevik módszereket követő posztkommunista diktatúra. A Fidesz–KDNP nagygyűléséről békésen távozók 2006. október 23-án szembekerültek az állami terrorral. Gy. F. azt gondolta, eljött a végleges leszámolás ideje, hatalmának véglegesítése. Lovas attak, szemkilövés, vipera náspángolás, az elfogottak kínzása mellett rendőrállami módszerekkel a félelemkeltés minden eszközét felhasználta.

Több mint kétszázezres demonstráció követelte 2009 virágvasárnapján, hogy a bizalmával visszaélő eltávolítása érdekében döntsön a nép. Az akkori igaz ellenzék sorozatos tüntetéseken követelte a bűnben fogantak hatalomból történő távozását. Az eredmény nem maradt el, a mai fiatalok szülei, nagyszülei tették a dolgukat, és az országgyűlési választásokon kétharmados többséggel leváltották a szocliberális álarc mögé bújó hazudozókat. Távozásukért polgáraink nagy árat fizettek, hiszen ránk maradt a gazdasági csőd feldolgozása. A kormányzás és a népakarat ezután még kétszer egymásra talált. A 2022-es választások előtt szinte mindenki előtt magától értetődőek az elért eredmények, amelyek polgáraink erőfeszítéseit visszaigazolják.

A politikai szemfényvesztés nagymestere ismét egybegyűjtötte a sötétben bujkáló, hataloméhes, identitásukkal sem tisztában lévő, hazaárulástól sem visszariadókat. Az ország szent házában fenyegetik a nemzetért szívüket, lelküket kitevő magyarokat. Visszaállítanák a szovjet típusú alkotmányt, a nemzeti vagyont építő és teremtő vállalkozókat földönfutással fenyegetik és riogatják.

A 2022-es tavaszt őszirózsás forradalommá akarják változtatni. Fegyverzetük az ultraliberális és Soros György által pénzelt nyugati médiák, amelyekhez csatlakoznak a globalizmus mértéktelen hívei és az európai egyesült államokról álmodozók.

Itthon az előválasztások humbugjával megteremtik a Gyurcsány vezette egypártrendszert az ellenzéki oldalon. Ezzel megtapossák a demokrácia alaptételét, a pártpluralizmust. Ellopják választóik identitását, a zsidó–keresztény civilizáció megdöntésére támogatják az illegális bevándorlók kvóta szerinti betelepítését. Teljesíthetetlen ígéretekkel az őszödi Gy. F.-beszéd fortélyos furfangját követve megpróbálják múltjukat kitörölni az emberek emlékezetéből.

A CÖF–CÖKA felhívja minden szülő és nagyszülő figyelmét, hogy ismét ne hagyjuk fiataljainkat ugyanabba a folyóba lépni, amelyek nyilvánvalóan a náci, bolsevik–kommunista, álliberális forrásokból erednek.

Sok fiatal vált áldozattá 1956-ban és 2006 őszén is. Vegyük elő a dokumentumokat, hiteles áldozatok pedig mondják el keserű megaláztatásukat. Történelmi hűséggel mutassuk be, hogy a Gy. F. vezette terrorállam miként használta a vasfüggönyt idéző, fizikai és szellemi szabadságunknak gátat állító fém torlaszkorlátokat. Győzzük meg fiataljainkat, hogy most vérontás nélkül válhatnak saját jövőjük hőseivé. Küldjék a kommunista dinasztiák leszármazóit gyóntatószék elé. A választópolgárokká lett ifjúságunk kinőtte az ellenzéki meséket.

A CÖF–CÖKA szellemi honvédőinek javasolni fogja egy igazságtételi, civilekből álló bizottság létrehozását, amely az igazság és erkölcs alaptételeire támaszkodva bemutatja a szocliberális kormányzás rendszerváltozás óta végzett országrontó tevékenységét.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210528-a-vervoros-koztarsasag

 

Ellenzéki mutánsok

Ellenzéki mutánsok

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók

2021. MÁJUS 5. SZERDA. 4:26

A Békemenet említése láthatóan zavart okozott a hazai, Soros-léptékű ellenzék körében. Azonnal mozgósították fizetett médiumaikat, és megközelítőleg 50 facebookos egyletüket. Kíváncsiak lettek a tervezett esemény részleteire, elsősorban időpontjára, majd írásaikkal nevetségessé akarták tenni polgárságunk jelentős részének közösségét, a nemzeti együvé tartozás emblematikus megnyilvánulását. Úgy tűnik, hogy a békés lakosság utcai megjelenésétől félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. Miért is? Mert sok ellenzéki pártnak ég a háza, és csak elhanyagolható nagyságrendjük miatt nem látszik a füstje.

A mára meghatározatlan eszmeiségű Gy. F. vezetésű, ki tudja, kiket képviselő ellenzéki zűrzavar azonban folyamatosan elítélő álhíreket, hazugságokat közvetítő központtá vált. Szaporodnak, mint a covidvírus mutánsai, de van ellenszer.

A magyar társadalom már kitalálta a hatásos „vakcinát”. A készítmény egyedi és biztonságos. A józan emberek magukénak tekintik és önként fogadják. Vezérlő elvünk Kölcsey Ferenc megfogalmazásában rendelkezésünkre áll, a döntések pillanatában elő is vesszük: „A haza minden előtt!” A haza pedig jóhiszemű polgárságunk szívében ott lakozik és jól értelmezhető.

Az a szülőföld, ahol őseink éltek, temetkeztek, ahol most nagyszüleinknek és szüleinknek köszönhetjük mai létünket, amely Isten akaratából fogant. A haza biztosítja családjaink életterét. Nem épülhet másra, mint honfitársaink közötti szeretetre. Egymás közt azonban a szeretetet ki kell érdemelni, és ha kölcsönös, örökké tart.

Sajnos életünkben van olyan terület, ahol a szeretet nem játszik, és ez a politika világa. Itt még a kölcsönös tiszteletről is elfeledkeznek egyesek. Általánosítanunk azonban nem szabad.

Ha eljutunk napjaink pártpolitikai csatározásaihoz, a válaszadáshoz érdemes nagy költőnk szavaihoz visszatérni. Rögtön adódik az elemzés lehetősége, a jó és a rossz szétválasztásának etalonja. Segítségül hívhatjuk történelmünk tapasztalatait és a közelmúlt tényeit, a Magyarország megsemmisítésére irányuló trianoni békeszerződéstől indulva napjainkig.

Faggassuk meg a különböző ránk erőltetett izmusok eredőit. Levonhatjuk a megcáfolhatatlan igazságot, hogy felkarolóik a politikai irányzatok. A rossz bőrbe bújtak előtérbe helyezik az uralkodni vágyást és a birodalomteremtést. Ez a törekvés leigázás, a népek kifosztására irányul, és az emberek szabadságát tiporja porba. Visszaigazolja mindezt a bolsevizmus, nácizmus, fasizmus és kommunizmus, amelyekhez mindenkor az erőfölénybe került nézetek mindig párthoz kötődtek, és világháborúkba, polgári ütközetekbe kényszerítették az emberiség ártatlan többségét. A birodalmároknak a kapcsolódó gyarmatosítások jó üzletnek bizonyultak.

Ha előbbi eszmefuttatás után nagyító alá helyezzük a mai Európa és benne a magyarok életterét, felfedezhetjük, hogy a rossz választásának lehetősége még mindig, akárcsak a koronavírus, velünk van. Ahogy Gy. F. kilökte magából: „nem kicsit, nagyon”. Csakhogy a böszme szocliberalizmus álnok eszmeisége az emberek hosszú távú félrevezetésére felvértezett ideológia. Üzleti szellemű izmus, amely célja érdekében szabadság és a haza helyett szabadosságot kínál, átverve mindazokat, akik ezen izmus előéletével nincsenek tisztában.

A birodalomra összeesküvők csíkos ruhába öltöztetnék a polgárokat. Ehhez szükségesek az áldemokratikussá váló európai uniós intézményrendszerek, ahol másodrendűvé válik a fegyveres elnyomás, de tetten érhető a világ bekebelezésének hazug, álnok és, mondjuk ki, gonosz építményrendszere. A ma még viszonylag szuverén országok a globális politika ketrecrendszerébe történő kényszerítése a cél. Igénybe veszik a multinacionális cégek csapatait, fontos lenne számukra a pénzügyek egy kézben összefogása, azaz uralni a világbankrendszert.

Az egyszerűség kedvéért szemléltethetjük úgy is a rendszert, mint a Magyarországon, az ötvenes évek végén megszervezett téeszesítést, ahol a hatalmi eszközök garantálták a végrehajtást.

Mindazok, akik az ellenzéki oldalon ma politikai megélhetésüket fontosabbnak tekintik, mint a haza és családjuk sorsát, és elkötelezték magukat az ördög ügyvédjeként, rossz ügyet szolgálnak, sőt felebarát kategóriába sem sorolhatók. A magyarországi hataloméhség ellenzéki mutánsai az egypártrendszer már ismert politikájának hívői. Nap mint nap jelzik, hogy maffiába tömörülve a kormány buktatására esküdtek fel, azonossá válva az európai egyesült államok szolgálatával. A haza elárulását megélhetési forrásnak tekintve honfitársainknak az újkori rabszolgaságot készítik elő.

Vajon honnan ismerhetjük fel a haza érdekeit szolgálókat? A válasz egyszerű, de ez a minősítés csak tényeken alapulhat. Vegyük górcső alá a 11 éve regnáló kormány munkáját. Előzetesen fogadjuk el Gyurcsány Ferencnek a szocliberális kormányzás fejének önvallomását, miszerint 10–12 éves uralkodásuk csak arra volt elég, hogy elk*ják.

Ennél hitelesebb kiindulópontra nincs szükség. Magyarországot eljuttatták a gazdasági csőd szélére. Politikájuk egyetlen eredménye, hogy merték az országot kicsivé és jelentéktelenné tenni. A következmény, hogy a nemzetközi közvélemény országunkra ráruházta, hogy erőtlen, meghunyászkodó magyarok lakják. A kormány és a kétharmados támogató közösség 2010-ben nemzeti összefogással úgy döntött, hogy visszaszerezzük becsületünket, harcba szállunk hazánkért.

A bizalmat kapott és megválasztott kormánnyal hozzákezdtünk az újjáépítéshez. Jelen írásban nem lehetséges felsorolni az ország kormányának és a vele együtt dolgozó emberek csodálatos eredményeit. Nem túlzás azt mondani, hogy Magyarország minden lakosa hősnek tekinthető, és ha kellett, védekeztünk, ha a lehetőség eljött, építkeztünk. Legyünk büszkék mindarra, amelyhez alapot szolgál egyik szellemi honvédőnk összeállítása, hogy mi történt a nemzeti együttműködés keretében.

Erről a www.2022plusz.hu hírportálunkon és annak Facebook oldalán pontról pontra olvashatnak. Kiderül, hogy nem voltunk böszmék, sőt mi több, nem hazudtunk „reggel, éjjel meg este” a világnak és önmagunknak. Feladatunk kirajzolódott, a búzából az ocsút ki kell rostálni. Az ország sebeit meggyógyítókat, polgárságunkat meg kell becsülni, és 2022-ben a választások során a társadalom egészségére káros ellenzéki mutánsokat elküldve biztosítani kell, hogy helyüket tanult versenyszellemű ifjúság foglalhassa el.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210505-ellenzeki-mutansok

A hivatkozott felsorolás:
3x kétharmados ciklus sikerei
https://civilosszefogas.hu/3x-ketharmados-ciklus-sikerei/