Hamis gulyás

A magyarok szeretik a hasukat. Ha ínycsiklandozó ételekkel kínálnak bennünket, rögtön a helyszínen termünk.

Sokan közülünk amatőr módon hódolnak a sütés-főzés művészetének. Néhány ételféleségünk híressé vált a világban, sőt a politikában is, és speciális helyet foglal el az emberek tudatában.

A Kádár-rendszer jellemzésére a nyugati politikusok a „gulyáskommunizmus” szóösszetételt használták. Kétségtelen, volt gulyás, és volt kommunizmus is. A jelzőként használt gulyás szó pozitívumot sejtetett a szovjet elnyomás alatt diktatúrát elszenvedő országunk megítélése szempontjából. Kádárék „konyhatechnológiája” az egytálétel szisztémájára épült, csakúgy, mint az egypártrendszer kommunista, később szocialistának nevezett gyakorlata.

A kommunista pártpolitikához illeszkedő virtuális gulyásban átvitt értelemben megvolt minden összetevő. Volt munka, igaz, ez a gyárkapukon belül már másként nézett ki. A másodállást vállalók élvezhették a nadrágszíjkerteket, a bennfentesek hozzájuthattak Trabanthoz, Moszkvicshoz. A pult alóli kereskedelem virágzott. Az otthon főzött gulyásból legtöbbször a hús sem hiányzott.

A nyugati világtól vasfüggönnyel elzárt magyarok a szomszédos kelet-közép-európai országokhoz képest a virtuális és az echte gulyással jól lakhattak, ennek azonban ára volt, és az ország teljes eladósodásához vezetett. Magyarország nem kerülhette el 1989-re a bolsevizmus, kommunizmus, majd 2010-re az előzőekből átvedlett szociálliberalizmus hatalomgyakorlásának automatizáltan programozott végjátékát, a gazdasági csődöt.

De minden rosszban van valami jó. A 2010-ben nagy többséggel megválasztott nemzeti kormány, a nép akaratával és szorgos munkájával, két választási ciklus alatt ismét élhetővé tette a hazát. Az EU-ban egyenrangú tagként viselkedve, féltve őrizzük a belépési szerződésekkel át nem adott szuverenitásunkat, identitásunkat. Európa hosszú távú céljait tartjuk szem előtt, védve kontinensünk érdekeit.
Az újkori népvándorlás Európára szabadítása és az amerikai pénzügyi körök egyre nyíltabb világbirodalmi elképzelései más megvilágításba helyezték a brüsszeli uniós apparátus viselkedését. Az emberi sorskérdésekbe a tőke beavatkozási lépéseinek sorozatát láthatjuk. A pártpolitikai érdekek a brüsszeli kettős mérce alkalmazásával érvényesülnek. Soros György élő példaként szembesíti a magyarokat az előbbiekben leírt igazsággal.

A karmester vezényletével erőszakos lépésekkel próbálják a nemzetállamok függetlenségét megnyirbálni. Európa határvédelme nem megoldott, az EU-parlamenti képviselők közül sokan kötényből árulják a kontinens népeinek életterét. Elfeledkeznek arról, hogy mandátumukat a választások során a nemzetek polgáraitól kapták. A közvetett képviselet demokráciában eddig jól működő intézményrendszerét a jogi és erkölcsi szabályok felrúgásával megsemmisítik. Az EP-képviselők közel egyharmada, a George Soros-féle képletet alkalmazva, nem kíváncsi a választók akaratára, és megbízás nélküli ügynökként támogatja a pénzmágnás világbirodalmi törekvéseit.

Sajnálatos módon ezt teszi a magyarországi ellenzék is. Visszaélve a választók bizalmával, pártérdekeket képvisel, lobbistává vált és lakáj módjára szolgálja ki az őt támogató pénzügyi tőkét.
A magyar nép már kiismerte a vörös ármányt. Az ellenzék vezetői ugyanazok, akik zárt pártideológiai rendszerüket követve már többször belebuktak országlásukba. Néhány, az általuk létrehozott és táplált szatellit pártocska hátsóján még ott van a tojáshéj, politikai értelemben azokat nem lehet komolyan venni.
A választók 2018-ra megtanulták, hogy mi a megvalósíthatatlan ígéretek és a „valóságnagybácsi” közötti különbség. Éppen ezért nincs szükségük hamis gulyásra. Ebből az ételből sem külföldön, sem belföldön már nem lesz szállóige.

Az adófizetők forintjaiból csak kormányzati felelősséggel lehet gazdálkodni, mégpedig úgy, hogy lehetőleg minden ember egy kicsit jobban éljen. Társadalom iránti érzékenységgel kell a „tortát” szeletelni. Lézerkéssel kell végezni az elosztást, és nem úgy, ahogy az ellenzéki pártok: húsbárddal, annak érdekében, hogy az általuk elcsábításra kiszemelt társadalmi csoportok szavazataihoz jussanak.
Arról keveset hallani, hogy mi kerül az ellenzék receptje szerint a gulyásba. Egyelőre az látható, hogy csak hamis gulyásról beszélhetünk. Ebben nem lesz olimpia, stadionok, tornatermek, uszodák, Római-parti árvízvédelem, világszínvonalú Városliget és Paks 2-t is száműznék.

Természetesen a tűzhely közelébe sem engednék a 2010 óta jól működő kormányzást, „szabad a gazda” alapon, ismét elkezdődne a mérhetetlen korrupció és az ország gazdaságának kiárusítása.

A magát újabban néppártinak mondó, önmagát felélő ellenzéki párt most már hozzájárulna a hamis gulyás elkészítéséhez is. A valódi gulyás receptjét szintén félrelökik, alapanyagként marhalábszár helyett csizmaszárat ajánlanak. Repeta csak a gárdamellény nélkül érkezőknek járna. A kül- és belföldi oligarcháknak kiszolgáltatott Jobbik halálos ölelést kínál a szocliberális tábornak, amely, ha elfogadja az együttműködést, békeporrá zúzva, ízesítésként a közösen kifőzött hamis gulyásba kerülne. Tudjuk, hogy az ellenzék, amikor hatalmon volt, nem osztogatott, hanem fosztogatott. Ha lehetősége lenne rá, akkor ezt a szokását mindannyiunk kárára, gátlástalanul folytatná, a magyar embereket hozzászoktatná, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon, a hamis gulyáshoz.

Magyar Hírlap: http://magyarhirlap.hu/cikk/103977/Hamis_gulyas

 

Lép a nép

Öreg kontinensünk brüsszeli irányítása megújításért kiált. A legfőbb veszély, hogy elvesztettük védekezőképességünket. Sajnálatos módon ismét felbukkant a birodalmi téboly és hatalomszerző próbálkozásba kezdett.

A jólétbe szenderült Európa elkésett reakciókkal mozdul, az újkori hódítók előnyt szereztek. A történelem sodrása hullámokba csapott át. A megzavarodott európai nagyhatalmak egymásra is sanda szemmel tekintenek. Ennél is nagyobb probléma, hogy egyes országok vezetői nem figyelnek a saját népük hangjára, igyekeznek pártpolitikai eszközökkel elterelni a figyelmet az emberi sorskérdésekről és azok megoldásáról.

Az európai nagyhatalmak hegemóniára törekvése kézzelfoghatóvá vált, ennek első jelét megmutatta a brexit. A német–francia tandem előtt Nagy-Britannia nem hajtott térdet. Eredmény: az eddigi európai uniós katonai és gazdasági berendezkedés jelentős gyengülése. Macron kétarcúsága tetten érhető: első számú fontos törekvése a francia gazdaság adósságainak Németországgal történő megfizettetése, majd egy ideig cserébe felkínálja a merkeli Németország vezető szerepének elismerését, miközben fenntartja a későbbi előzés lehetőségét.

Az európai nagyhatalmak pókerjátszmája a nevető harmadik amerikai pénzügyi hatalmasok kezére játszik. Képviselőjük, Soros György mániákus módon, kiépített szervezettséggel kívánja ráerőszakolni a nyílt társadalom követőinek eszmeiségét Európára. Megvett képviselői és NGO-s szervezetei beférkőztek az Európai Unió intézményrendszerébe.

Soros egy világuralomra törekvő, egyelőre még láthatatlan pénzhatalmasokat egyesítő társaság előretolt, megbízást teljesítő figurája. Komoly szerepet vállalt az amerikai választási rendszer megzavarásában, a közel-keleti és afrikai arab tavasszal kezdődő népvándorlás elindításában. Rémisztő jelenség, mert megrögzött küldetéstudata van. Minket azonban, civil polgárokat, Európa népeit éberségre intenek a Soros-féle megnyilvánulások a jelent és a jövőt tekintve. Európa lakosságának fontos feladata az ősei által felépített civilizáció védelme és építése, a nemzeti szuverenitás és identitás megőrzése oly módon, hogy az eredmény mindenkor a jövőt, gyermekeink és unokáink életét szolgálja.

Európa őslakosságának kisebbségbe taszítása (a kötelező kvótarendszerrel) a társadalmi konfliktusok kiéleződését jelentené. A mesterségesen szított, vallási tartalommal feltöltött polgárháborúk kiváltanák a Soros-féle oligarchák szándékát, megkönnyítenék Európa meghódítását. Hídfőállást kívánnak képezni, ugródeszkaként használva Európát Ázsia gazdasági elfoglalására. Az illegálisan érkező újkori rabszolgák behívása és olcsó munkaereje alapvetően ezt a célt szolgálja. Az embercsempészek és NGO-k kezére játszott, félrevezetett tömegek milliószámra indultak el a számukra édent jelentő Európa felé. Statisztikai adatok mutatják, hogy Európában a népesség 25 százaléka szegénységben él. Házunk táján is elkelne a nagyobb arányú szolidaritás.

Helmut Kohl kancellár szavaival élve a rászorulóknak úgy kell segítséget nyújtanunk, hogy hazájukban segíthessenek önmagukon. Nézetét egyre több józan politikus teszi magáévá. A magyar kormány igyekszik közvetlen segítséget nyújtani a helyben rászorulóknak. Ezt a legutóbbi alkalommal az ENSZ-nek a kereszténység üldözésével foglalkozó tanácskozása is elismerte, sőt jó példának, követendőnek tekintette. Európa népei nehezményezik, hogy a brüsszeli vezetők nem kívánják meghallgatni a hangjukat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a polgárok többsége bevándorlásellenes, ennek eredményeit visszatükrözik az utóbbi időben megtartott parlamenti választások.

Várhatóan egyre több országban lép a nép.

Üzenjük Soros Györgynek és a Clinton-féle alapítványhoz hasonló szervezeteknek: Európa drága kincs, jövője gyermekeinké és unokáinké. Kontinensünkön nem lesz arab tavasz. Európa nem adja fel hídfőállását, de kötelezettségének érzi a barátság és az együttműködés megőrzését az amerikai és ázsiai­ kontinenssel. Soros György csapatainak visszavonulót kell parancsolnunk. Értésükre kell adnunk, hogy a híd túl messze van. A spekulánst és a mögötte állókat a szellemi honvédelem elsődlegesnek tekintett eszközével, a nemzeti konzultáció mentén kinyilvánított elsöprő többségi társadalmi akarattal megállásra fogjuk kényszeríteni.

A magyarok tudják, hogy a történelem során nagy árakat fizettek a függetlenségükért. A pártpreferenciák eltörpülnek azon kijelentés mögött, ami örök érvényű: „A haza minden előtt.”

Magyar Idők: http://magyaridok.hu/velemeny/lep-a-nep-2449978/

 

 

A civilség diadala

A 21. század civiljeinek mindent megelőző feladata az élhető világ fenntartása. Kiindulópont, hogy a társadalmaknak szükségük van rendszerre, irányító vezetésre. Az irányító hatalom megszerezhetősége demokratikus viszonyok között politikai csatározások eredménye, ahol betartják a jogállamiság szabályait. Az erőszakkal véghezvitt hatalomszerzés formái, a puccsok és ellenforradalmak a politikai bűnözés kategóriájába tartoznak. A demokratikus társadalmak elfogadták a politika elsődlegességét, legálissá tették a különböző filozófiájú pártok hatalommegszerzéséért folytatott versenyét. A választásokkal kialakuló társadalmi, politikai és jogi szerkezet alapját a polgárok többségének támogató szimpátiája hozza létre.

Itt érdemes megállni.

Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudománya, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szükségük van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika. A politikai tudomány ismerete és torzítása napjainkban a pártpolitizálást szolgálja, sokszor az emberi hiszékenység kihasználására épül. Mondjuk, hogy az állam tisztességes működtetésének alapja a háromhatalmi ág jelenléte, azaz a fékek és ellensúlyok rendszere. E rendszer optimális működtetéséhez előszobát jelenthet a politika és a civilitika párhuzamos jelenléte.

A civilek alapvető érdeke a pártpolitikák céljainak átvilágítása, a pártok versengésének objektív értékelése. Ehhez nyújthat segítséget a pártok történelmi és közelmúltbeli működésének elemzése az általuk realizált, közjót szolgáló vagy azzal ellentétes teljesítmények értékelése. A 21. században elkerülhetetlenül szükséges a civilitika tudományának kialakítása.

A civilek pártokról kialakított véleménye megosztott. Azt is látjuk, hogy a többség szavazata, véleménye van legközelebb a társadalmi igazságosság megvalósulásához. Valljuk, hogy a kisebbségben maradottakat szolidaritással lehet a győztes nagyobb közösségbe integrálni. Nem hiszünk az emberek politikával kapcsolatos semleges magatartásában. Meggyőződésünk, hogy a passzivitás is olyan elkötelezettséget jelent, amely a társadalom aktív többségének akaratához igazodik. Nyíltan valljuk, hogy a keresztény civilizáció értékeit követve kell szolgálnunk a nemzeti szuverenitást, identitást, miközben a szubszidiaritás hívei vagyunk, amelyet szerintünk csak önkorlátozással lehet szűkíteni.

Az EU nem létezhet a 27 tagországban egyaránt megszervezett civil szellemi honvédők nélkül. A szólás- és véleményszabadság minden polgárnak jár, és nem korlátozható. Civil missziónk céljai és irányai egyértelműek, kiállunk az EU intézményeinek reformja mellett, a bürokrácia brüsszeli elefántcsonttornyának lebontására szövetkezünk, célunk, hogy az európai uniós polgárok sorskérdéseit csak közvetlenül, véleményük kikérése után lehessen eldönteni (népszavazás, népi konzultációk). Szorgalmazzuk az uniós polgári kezdeményezésekről szóló törvény megváltoztatását, nem tűrhetjük, hogy az unió lakosságának kezdeményezései elé szinte áttörhetetlen akadályokat állítson. Konstruktív javaslatot juttatunk el az Európai Unióhoz a migránshelyzet kezelésére és kontinensünk közös határvédelmének biztosítására.

Civil missziónk, miközben megalapozza a civilitika tudományát, ismeretterjesztésével és konkrét cselekvéseivel elősegítheti az európai, valamint a magyar nemzet választópolgárainak jó ügyek melletti állásfoglalását és tisztánlátását.

Magyar Idők – Vélemény rovat

Folt hátán folt

A választási ciklusok között a polgárok által a kormányoknak adott bizalmi időszak kölcsönös kötelezettséget teremt.

Ezt az állapotot úgy jellemezhetjük, hogy mindkét oldal elsődleges feladata a hon továbbépítése és az eredmények megőrzése. Voltak, mint láttuk, a bizalommal durván visszaélő kormányzati időszakok (lásd 2002-től 2010-ig), amikor a hatalomgyakorlók saját gyarapodásukat a haza érdekei elé helyezték, a nemzet kincstárának kifosztóivá váltak.

A 2010-es országgyűlési választások alkalmával polgáraink bölcsessége, társadalmunk politika felé irányuló kultúrája higgadt döntésével rendet vágott a magukról megfeledkezők között. Az országrontókat a pártversengés során a futottak még kategóriájába helyeztük. Az azóta eltelt majdnem nyolc év megmutatta, hogy lehet és szükséges a nép bizalmát kamatoztatni, hallgatni konstruktív javaslataira, mert így válnak lépésről lépésre megvalósíthatóvá az egyéni és közösségi célok.

Az emberek azt gondolták, ha a 2010-es választásokig türelmet tanúsítanak, elégséges lesz szavazataik lesújtó ítéletével megszabadítani a posztkommunista neoliberális országrontóktól a törvényalkotók házát. Többségünk hitte, hogy nemzetünk tönkretételét okozók nyakukat behúzva, hálát adva a sorsnak, elsomfordálnak a politikai porondról. Hiszen jobban jártak, mintha a kiérdemelt elszámoltatással kellett volna szembenézniük. Megúszták, pedig a közpénzrablás végeláthatatlan trükkjeit mutatták be. Több ezer oldalas bűnügyi lajstrom maradt utánuk, feldolgozatlanul.

Aztán 2010 után azzal szembesültünk, hogy a magyarországi jogállamiság keretei között az igazság malmai lassan őrölnek, és az őrlés hatékonyságának fokozata erősen függ a kezelők szubjektivitásától.

A 2018-as választásokra, újult erővel – a parlagfű szívósságával – megjelent a gyökereit megőrző bukott ellenzék. Van képük 2010-es választási csalásról beszélni a 2006-os Gyurcsány-beszéd után. Arcpír nélkül regnálási idejükből kiváló gazdasági eredményeket hazudnak, szándékosan eltakarva a nyolcvannégy százalékos GDP-arányos államadósságot, amit kiegészítettek rablóprivatizációjukkal és a devizahitelekkel történő panamázással. Az általuk alkotott új vagyontörvény leple alatt megsemmisítették az államháztartás fontos dokumentumait, tették ezt, az ÁSZ megállapítása szerint, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter felelős közreműködésével. Napjainkban is sorra dőlnek nyakunkba a korrupció nagy mestereinek művei, a 4-es metró beruházás, a sukorói telekcsere, Simon Gábor és Czeglédy Csaba botrányai. Közpénzből kapott székházaikat felélték (MSZP, SZDSZ). Mindezt pótolta, hogy a magyar emberek erőn felül teljesítettek, helyretették gazdaságunkat, nemzetközi szinten is sokat javult az ország megítélése. Bebizonyosodott, hogy a jó kormányzáshoz erős, összetartó civil közösség tartozik. A békemenetek jelezték, Magyarországon a népfelség eszmeisége jelen van, sőt Európa polgárainak is irányt mutathat.

A kormányzás nem nélkülözheti a konstruktív szellemiségű ellenőrzést, amelyet a társadalom tagjai napi életük tapasztalatai alapján elvi alapokból kiindulva, a civilitika alaptéziseinek (a népfelség eszmeisége) segítségével közvetítenek. Tudomásul véve az előbbieket, a 2018-as magyarországi választások történelmi jelentőséggel bírnak.

Miért is? Mert amit a jogszabályok labirintusában bolyongó igazságszolgáltatás nem volt képes elvégezni, azt a leadott szavazatokkal, a közerkölcs erejével a választópolgárok most megtehetik, végleg befejezve a rendszerváltást.

A vesztüket érző ellenzéki pártoknak semmi sem drága, nemcsak pártjuk eszmeiségét, politikai harcostársaikat, de hazájukat is képesek elárulni. Keblükre ölelték a Soros György által kézben tartott brüsszeli adminisztrációt, ezzel együtt a kettős mércét. Ilyen és hasonló módszerekkel próbálják elkerülni pártjaik szennyesének tisztára mosását (lásd MSZP, DK).

A Jobbik nemzeti radikalizmusával jó ideig félrevezette követőit. Ám kiderült, hogy Vona Gáboréknak fontosabb a legitim kormány megbuktatása. Színpadi művük szüneteiben folyamatosan változtatták jelmezeiket, karakterüket, közben társult oligarchájuk kívánsága szerint a populizmus útjára léptek.

Beválthatatlan ígéretekkel, hamis illúziókat táplálva, reményeket próbálnak ébreszteni egyre fogyó táborukban. A Jobbik Mikulás-zsákja nemcsak kilyukadt, de szét is hasadt. Foltozni nem lehet, célszerűbb lenne új zsákot varrni, azaz folytatni a kísérletezgetést.

Vannak pártocskák, amelyek a civilszférát használják ugródeszkának. Ők azok, akik választási kalandoroknak tekinthetők, és Magyarország vezetésére minden tekintetben alkalmatlanok.

Hosszú évek után, az elmúlt majdnem nyolc év tapasztalatát is figyelembe véve, az országgyűlési választások napján népünk kegyelmi helyzetbe kerül. Érvényesíthetjük a népfelséget, eltávolíthatjuk a gátakat nemzetünk fejlődése elől, a múltban gyökerező megélhetési politikusoktól megszabadulva befejezhetjük a régen óhajtott rendszerváltást. Ehhez most olyan nemzeti egység szükséges, amely elsősorban a hazát és utódaink javát szolgálja.

A patchwork-stílust választó ellenzéki pártok elfelejtik, hogy a haza asztalára nem ígéreteket, hanem kínálatot illik tenni, ami alá nem kerülhet foltos terítő, mert 2018-ban a választóknak jár a tiszta abrosz.

Magyar Hírlap: http://magyarhirlap.hu/cikk/96926/Folt_hatan_folt

Az NGO-hálózatok a nemzetállamok ellenségei

Soros György nem kormányzati szervezetekből (NGO) álló, világot átszövő birodalma a nemzetek feletti illegitim hatalom célját szolgálja. Ezek a szervezetek nem spontán alakulnak, nem a közjót szolgálják, hanem jelentős magántőkével alapított féllegális közösségek. Személyzetük busásan fizetett. Olyan munkavállalók, akiknek többsége messze áll a közjóért tevékenykedő nemes eszmeiség gyakorlásától. Kontraszelektált zsoldosfigurák, felbérelt katonák, akik a közjóra fittyet hányva közhasznúnak azt tekintik, amit saját zsebükbe irányíthatnak.

A pénzügyi panamák nagymestere, aki a korrupciós megoldásoktól sem idegenkedik, új célpontjául Európát választotta. Gazdasági hatalma mellé kedvenc eszmerendszerét, a neoliberalizmust a nyílt társadalom ideológiájával fűszerezve politikai uralmának megszerzésére fordítja. Úgy véli, hogy a cinkelt lapokkal megszerzett vagyona mindezt lehetővé teszi, nem zavarja, hogy közben mélységesen lenézi az európai polgárok szellemi képességeit.

Tudjuk azonban, hogy a majd egy évszázadon át piedesztálra állított liberalizmus mára lepusztult szellemi alakzat, amely életképtelen társadalmi torzóvá vált, megtagadta eredeti cél­jait, és egy szűk elit érdekében káoszba vezette a társadalmakat. Soros György mentségére szolgálhat, hogy nála történelmileg sokkal nagyobb figyelmet kapott eszmevezérek is vesztesek lettek a végtelenségig nem tágítható, foltozgatott izmusok követése során (Hitler, Sztálin stb.).

Soros ezért húzta elő a zsebéből a nyitott társadalom elfuserált, szemfényvesztő eszmeiségét. Eszerint az egyénnek mindent szabad mindaddig, amíg az eltörölt nemzetek közössége feletti, egyközpontú világuralmi érdekekkel nem ütközik. Ehhez szükséges a lebutított polgár, a globalizált politikai, gazdasági és társadalmi rendszer, melyhez társul az újkori rabszolgatartó birodalom. Nem kell arra időt vesztegetni, mondja ő, hogy 500 millió európai ember miként vélekedik a demokráciaexportról vagy éppen az újkori népvándorlásról. Azt sem kell meghallgatni, hogy ragaszkodik-e az ősei által felépített civilizáció értékeihez, választott és vallott hitéhez, családjához.

Azt látjuk, hogy csapatának bővítése céljából számolatlanul szórja az ezüstöt követői elé. Megéltük, hogy az ilyen emberek csak ideig-óráig tudják félrevezetni a többségé­ben mindig józan polgárokból álló társadalmakat. Előbb vagy utóbb kiderül, hogy az ördög öltözött angyalruhába. Mindezt felismerve kell megváltoztatni a brüsszeli rendszert, amely a meg sem választott bürokratáknak lehetőséget ad arra, hogy az európai polgárok akarata ellenére eladják kontinensünket. Klasszikus demokráciákban, a jogállamiság keretei között a nemzetek választópolgárai döntik el, hogy kire bízzák a hatalom gyakorlását.

Alapvető jog, hogy minden nemzet külön-külön dönthessen, választástól választásig sorskérdéseiről. A népeknek van kormányuk, és ezt még Brüsszel sem kérdőjelezheti meg.

Soros testvér ezt nem így gondolja. Apparátusával figyel minden politikai rezdülésre, és érdekei szerint azonnal reagál. Észlelte, hogy a magyar nemzet tekintélyes civil szervezete, a Civil Összefogás Fórum–Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF–CÖKA) az európai uniós országokban is szervezi a nemzetek önállósága mellett kiálló szellemi honvédelmi mozgalmat, és a tagországok polgárainak részvételével rövidesen megalakítja az Európai Unió Civil Együttműködési Tanácsát.

A nemzetekért történő összefogás megzavarta, ezért gyorsan a zsebébe nyúlt, válaszként megalakította a Civil Liberties Union for Europe, röviden a Liberties nevű szervezetet, amelynek vezetőjévé kinevezte azt a jogászt, aki korábban a magyarországi Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke volt. Soros tehát plagizált, a CÖF–CÖKA azonban ennek ellenére „a szegény” embertől nem kért know-how jogdíjat.

A Liberties a TASZ tükörszervezete, berlini székhellyel, biztos távolságra a magyar állam joghatóságaitól. Az új szervezet vezetője azt nyilatkozta, hogy céljuk a nemzetek fölötti, egy kézből irányított Európa kialakítása, és az uniós civil szervezetek akaratának egységesítése. Az interjút közlő hírportál hozzáteszi, hogy a Liberties valószínű célja Orbán Viktor hatalmának megdöntése is.

Láthatóan egyre szaporodnak az egy kézben lévő, a nemzetek eltiprására létrehozott provokatív szervezetek, amelyek a politikai terrorizmus legnehezebben azonosítható fegyverét, a korrupciós vádakat használják fel a békés társadalom nyugalmának megzavarására. Hazugságokkal próbálják semmissé tenni a magyar emberek és a kormány erőfeszítéseit, eredményeit, mindezzel igyekeznek káoszt teremteni a 2018-as választások előtt.

Európa polgárai, vigyázó szemeteket a nemzetállamok eltiprására szövetkező kalandorokra vessétek!

Magyar Idők: http://magyaridok.hu/velemeny/az-ngo-halozatok-nemzetallamok-ellensegei-2057458/