Márton János

A nagy népvándorlás okozta európai migránsválság 2015-ben csupán elkezdődött, a java még hátra van. Ám az is adjon reményt, hogy – a lassan elmúló idei év legnagyobb részével ellentétben – már nem vagyunk egyedül.

Valóban ébresztőre van szükség – fel kell ébreszteni Európa polgárait, hogy keljenek fel, fogjanak össze és kényszerítsék a migrációval kapcsolatos politikájuk megváltoztatására az unió döntéshozó szerveit, és ha nem készek vagy képesek erre, akkor le kell váltani és el kell számoltatni őket. Amíg nem késő!

A világ keresztény híveinek egynegyede immár afrikai, miközben Európában egyre inkább visszaszorul a legnagyobb világvallás részben a közömbösség, részben a keresztényellenes „politikailag korrekt” ideológiai és médiaterror és mindenféle bálványimádás következtében.

Mi, mai emberek úgy jártunk, mint Kosztolányi, aki majdnem száz éve írta: „Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben”. Vagyis előbb haza kellene találnunk, mint a tékozló fiúnak, aki disznók közé kerülve, ételként moslékot kapva döbbent rá, hogy mégiscsak az atyai házban volt jó dolga.

Ma már a magyarság megmaradása a fő kérdés, és a negatív demográfiai trend megfordítása érdekében a kormányzat, az önkormányzatok és a családok, civil szervezetek közös gondolkodására és közös munkájára van szükség.

Ha Európa jelenlegi vezetői továbbra sem veszik komolyan a tegnapi hadüzenetet, és nem fordítanak száznyolcvan fokot eddig hibás, alkalmatlan, bevándorláspárti politikájukon, akkor Európa népeinek haladéktalanul el kell zavarni őket, és olyan vezetőket állítani a helyükre, akik készek és képesek alkalmas, erős, hatásos választ adni az iszlamista agresszióra.

Igaza van Faludynak – addig maradunk meg magyarnak, amíg elmondhatjuk 1956-ról: „nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem”.

Míg egyre több kormány növekvő belső elégedetlenséggel és társadalmi ellenállással kell hogy szembenézzen – ez Németországban a legkirívóbb és legnagyobb horderejű –, a magyar kormány mögött példátlanul erős nemzeti egység alakult ki a migránsválság kezelésében és a nemzeti érdekérvényesítésben. Ezt a társadalom és az elit közötti bizalmi kapcsolatot kellene gyümölcsöztetni a meglévő gazdasági és szociális problémák megoldása érdekében is.

1956–57-ben nagyon sokan éreztek és gondolkoztak úgy, mint Márai, és mint 1849-ben Petőfi, hogy „magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart”, de ma nem szabad elfogadnunk, hogy egyedül vagyunk. Mi, magyarok itt, több mint ezer éve Európa szívében kis népként továbbra is csak akkor maradhatunk meg, ha jó barátokat és erős szövetségeseket keresünk-találunk jelenkorunk növekvő népvándorlási áradata, s Európa mélyülő gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi, kulturális-identitási válsága közepette.

„Az első csatát szeptember 15-én megnyerte Magyarország, de minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a küzdelem java csak ezután következik.