Ha az uniós bíróság ellenünk dönt a gyermekvédelem ügyében, ellent kell állnunk

A tények kopogósak és magukért – illetve az unió elfogadhatatlan állapotáról – beszélnek – olvasható Fricz Tamás írása a Magyar Nemzet hasábjain.

Az Európai Bizottság néhány hónapja feljelentett bennünket az Európai Unió Bíróságán, mégpedig a 2022 májusában elfogadott gyermekvédelmi törvényünk miatt. E törvény célja valóban „borzalmas” az unió számára: el akarjuk érni, hogy a gyermekeinket megvédjük a szexuális másság óvodai, iskolai propagandájától, illetve el akarjuk érni, hogy a gyermekeink nevelése kizárólag a szülők joga legyen, nem pedig genderpropagandát népszerűsítő LMBTQ-aktivistáké.

A feljelentéshez az írás időpontjáig tizenöt (!) uniós tagállam csatlakozott a bizottság oldalán, s természetesen – ugyan ki gondolta volna? – a liberális fősodor uralma alatt álló Európai Parlament is beszállt a perbe ellenünk.

Itt tartunk most.

Sokáig tagadni próbálta Brüsszel, de ma már több ottani vezető politikus, EP-képviselő szájából elhangzott, hogy valójában éppen a gyermekvédelmi törvény az, amiért nem juthatunk hozzá a helyreállítási alapból nekünk jogosan járó pénzekhez.

Vagyis Brüsszel egy döbbenetes dolgot tett: egy eleve tagállami jogkörbe tartozó jogszabályunk kérdésébe beleszólt, szembemenve ezzel a lisszaboni szerződéssel, vagyis alapjogszabályokat sértett.

De ezt még tetézte azzal, hogy be is perelt bennünket ebben a témakörben, ami ezek után égbekiáltó nonszensz. Nem beszélve arról, hogy mindezt összeköti a nekünk járó pénzek visszatartásával, ami abszolút pofátlan és aljas eljárás velünk szemben.

(A legújabb, Európai Parlament velünk szembeni támadásaival ehelyütt nem is kívánok foglalkozni.)

Persze, a bizottság magyarázkodik, és az unión belüli kereskedelmi jogokkal igyekszik magyarázni a pereskedését és a pénz visszatartását, hiszen arra hivatkozik, hogy a genderpropaganda is kereskedelmi termék, s az unióban a kereskedelem, a szolgáltatások szabadsága alapjognak minősül.

Helyben vagyunk.

Amit ugyanis Brüsszel állít, az színtiszta és szemenszedett csúsztatás.

Miért?

Azért, mert az alapvető jogok között, ha ütik egymást, rangsorolni kell. Alapvető joggá vált a maastrichti szerződés nyomán a négy gazdasági szabadság – a munkaerő, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása a tagállamok között –, ám ettől még az alapvető emberi és állampolgári jogok nem veszítettek az érvényükből. Vagy talán az unió elitje szerint igen?

Mi a fontosabb: egy gyermek alapvető emberi joga biológiailag adott természetes emberi nemének kifejlődésében és joga a szüleik általi gondoskodásra, vagy egy teljesen álságosan „kereskedelmi” célúnak hazudott, a gyermekek természetes nemi fejlődését eltorzítani akaró propagandatevékenység meghatározott, genderideológiát gyártó NGO-k, drag queenek, transzvesztiták által?

A válasz nem lehet kérdéses.

Az első alapjog, valódi emberi jog, a második egy származtatott, az unió által a témára erőszakolt „jog”, amire 1992 előtt még csak nem is hivatkozhatott volna a brüsszeli elit.

Torzítsuk el mi is egy kicsit a kérdést!

Mi lenne akkor, ha a pedofílokat képviselő társaságok is kereskedelmi jogokra hivatkozva adnának ki kiadványokat arról, hogy a pedofília nem súlyos bűncselekmény, hanem – az újbeszél szerint – „gyermekszeretet”? Mi lenne, ha sorban adnák ki a könyveket erről, majd később az óvodákban és iskolákban is terjeszteni akarnák ezt? Akkor a bizottság a kereskedelmi jogokra hivatkozva megtiltaná bármelyik tagállamnak, hogy a pedofília ellen törvényt alkossanak, vagy ha van, azt visszavonassák a bíróság által?

De menjünk tovább!

Nemrég Spanyolországban felvetődött egy új „állatjóléti törvény” elfogadásának lehetősége, amely kimondaná, hogy az állatokkal való közösülés nem minősül bűncselekménynek, következmények nélkül lehet megtenni. A WEF, vagyis a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum – kedvenc globalista szervezetem… – is felzárkózott mind ehhez, és azt javasolja, hogy a többi országban is terjeszteni kell az állatokkal való közösülés újraértelmezését. Németországi LMBTQ-mozgalmárok már felvetették, hogy a zoofília elfogadása okán a Z betű is kerüljön a iménti mozaikszóba, amelyben ott van az igény, hogy az állatokkal való együttélés is legyen elfogadott, hiszen a szeretet „határtalan.”

Ezek után teszem fel a kérdést:

ha a zoofílisták terjeszteni akarják majd az állatokkal való együttélés, kvázi „házasság” lehetőségét – hiszen, mint tudjuk, „a család az család” –, méghozzá kiadványokban, óvodákban és iskolákban, akkor a nagytekintélyű bizottság majd pereket indít a zoofílok kereskedelmi jogainak védelmében?

Na, ennyit az őrületről.

Most pedig arról néhány mondatot, hogy mit tehetünk mi ebben a helyzetben, amibe belekényszerített bennünket Brüsszel.

Kiinduló tételem a következő: egészen egyértelműen megjósolható, és szinte biztosan arra számíthatunk, hogy az Európai Bíróság ítéletében elmarasztalja majd hazánkat a gyermekvédelmi törvény miatt, és arról határoz, hogy a törvényt törölnünk kell. Ezt szinte borítékolhatjuk. Természetesen fellebbezhetünk, húzhatjuk az időt, de a végeredmény ugyanaz lesz.

A kérdés ezek után adott: mit fogunk akkor tenni? Egyszóval: mit tehetünk? Szerény véleményem szerint három út áll akkor előttünk.

Első: elfogadjuk az ítéletet, és töröljük a magyar jogrendből a gyermekvédelmi törvényt.

Ezt nem javasolnám, két okból. Egyrészt azért, mert maga a bizottság és a bíróság járt, jár el jogtalanul, lábbal taposva az lissszaboni szerződést és az alapjogi chartát. Tehát ők a törvénytelenek, és törvénytelen eljárásokat nem szabad betartani, azokkal szembe kell szállni.

Másrészt, nemzeti identitásunk és nemzeti karakterünk alapja egyik nagyon fontos alapja a gyermekvédelmi törvényünk. Egyben szuverenitásunk szimbóluma is – persze, többek között, a migrációval szembeni ellenállásunk, a béke iránti elkötelezettségünk és a birodalmi, szuperföderalista elképzelésekkel szembeni fellépésünk mellett.

Ha a gyermekvédelmi törvényt feladnánk, önmagunkat, családpolitikánk alapjait adnánk fel, s mindazt, amit eddig felépítettünk.

Más országoknak is, akik bennünk látják a reményt, rendkívül rossz üzeneteket küldenénk. Onnan kezdve nem maradna szinte senki az unióban, aki a brüsszeli jogi diktatúrának ellen tudna vagy merne állni.

Második: látszólag elfogadnánk a bíróság döntését, mert szükségünk van az unió pénzére, de igyekeznénk valahogy kijátszani a döntést „okosban”, némi átalakítással, de valahogy ügyeskedve benne hagyva a gyermekvédelmi törvény lényegét. Úgy, hogy egy kicsit átvernénk a brüsszelieket – volt már erre példa. Egy kis fifika, egy kis ügyesség, egy kis magyaros ravaszság, és a kecske is jól jár és a káposzta is megmarad.

Erre azt mondom: nem tudom. Talán igen, talán nem. Nekem annyira azért nem tetszene ez a fű alatti megoldás, mert nem vállalnánk fel egy olyan konfliktust nyíltan, ami számunkra alapvetően fontos. Hogy is mondta AdyPetőfi nem alkuszik. Ettől persze még lehet is, szükséges is sok esetben megalkudni, kompromisszumot kötni. Ez nem ördögtől való. De!

Alapvető, lényeges, identitásunk legfontosabb kérdéseiben én inkább Petőfi felé húzok.

De ez persze egy vélemény, és lehet, hogy nincs igazam.

Végül a harmadik: nem hajtjuk végre a bíróság jogerős ítéletét, tehát egész egyszerűen nem töröljük el a parlamenttel a gyermekvédelmi törvényt.

Én teljes szívvel ez utóbbit javaslom.

Ez precedens értékű lépés lenne egy tagállam részéről, de szerintem éppen ebben rejlik a nagyszerűsége és a nagyívűsége.

Ugyanis ezáltal jeleznénk a következőket. a) A bizottság és a bíróság valójában jogszerűtlenül beleszólt egy tagállam belügyeibe, és ez teljességgel elfogadhatatlan, ez az unió hagyományos értelemben vett végét jelenti. Ha ebben engednek a tagállamok, az unió valóban teljhatalmú, a jogállamiságon és demokrácián túllépő autokráciává válik, korlátok nélkül, s innentől kezdve azt csinál, amit nem szégyell. Ezt nem engedhetjük, mert mi még mindig az unió fennmaradását szeretnénk, de nem azon az áron, hogy kialakul egy valahai Moszkva vagy egy mostani Egyesült Államok az unióból.

b) Arra késztetjük ezzel a lépéssel a teljes Európai Uniót a tagállamokkal, a bizottsággal, parlamenttel együtt, hogy valóban vita induljon el arról, mi történik az unióban, hova jutott, s merre mehet tovább. Ez a vita ugyanis tavaly is elmaradt, amikor egyfajta szánalmas látszat-konferenciasorozat zajlott az unió lehetséges jövőjéről, minden érdemi következmény nélkül.

Egy ilyen lépés ugyanis mindenkit állásfoglalásra késztetne, s végre igazi érvek csaphatnának össze, igazi és valós újragondolása történhetne meg annak, mi legyen az unióval.

És ne féljünk! Lesznek, akik kiállnak mellettünk. Csak József Attilát idézem ide A bűn című verséből: „És észreveszek valakit, ki szemmel, melegen, jelez, csak ennyit: Vannak itt… s te nem vagy idegen…”

Európa földjén járunk, talpunk alatt Európa. Amerre lépünk, annak kulcsfontosságú jelentősége van.

Forrás: Magyar Nemzet

Szerző: Fricz Tamás

(Címkép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Fricz Tamás: Ha az uniós bíróság ellenünk dönt a gyermekvédelem ügyében, ellent kell álnunk

Ha hagyjuk, hogy maradjon a Horn Gyula sétány, megtagadjuk a rendszerváltás értelmét!

Törvény mondja ki, hogy közterület, valamint önkormányzati tulajdonban lévő közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.

Horn Gyula vitathatatlanul és egyértelműen részt vett egy önkényuralmi rendszer, mégpedig a kommunista diktatúra megalapozásában – hiszen segítette leverni a forradalmat mint pufajkás, így megalapozta a diktatúra második szakaszát, a Kádár-rendszert, illetve részt vett utóbbi fenntartásában –, tehát a nevét nem viselheti közterület.

MÁRPEDIG HA EGY ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLET ENNEK ELLENÉRE MÉGIS ÚGY DÖNT, HOGY HORN GYULÁRÓL SÉTÁNYT NEVEZ EL, AKKOR TÖRVÉNYT SÉRT.

Erre mutatott rá a Sára Botond főispán által vezetett Fővárosi Kormányhivatal, s felszólította a fővárosi önkormányzatot, de eredménytelenül. Többszöri sikertelen kísérlet után törvényességi felhívást intéztek a fővároshoz, hogy szüntessék meg a törvénytelen állapotot, és töröljék a Horn Gyula sétány nevét.

A Fővárosi Közgyűlés a legutóbbi ülésén viszont „lazán” úgy döntött, hogy nem tesz eleget a törvényességi felhívásnak, és nem változtatja meg a sétány nevét.

A további részletektől eltekintek – hiszen ezekről, köztük Felföldi Zoltánék ügyes akciójáról már korábban írtam lapunkban (Most akkor komolyan vesszük vagy viccelünk a rendszerváltással?, március 29.).

A jó hír az, hogy a Fővárosi Kormányhivatal nem hagyta annyiban, és bírósághoz fordul a főváros teljességgel jogellenes lépésével kapcsolatban.
Ez az egyetlen helyes eljárás. Nem szabad és nem lehet hagyni, hogy a Karácsony Gergely – és persze a háttérben Gyurcsány Ferenc – által vezetett főváros a jogszabályokat semmibe vegye.

EZT A KÉRDÉST KULCSKÉRDÉSNEK TEKINTEM, EBBEN A NEMZETI OLDALNAK OLYAN KŐKEMÉNYNEK KELL LENNIE, MINT A BETONNAK.

Itt ugyanis nagy az erkölcsi tét, egyszerre két kérdés forog kockán: megvédjük-e a rendszerváltás szellemiségét, másfelől pedig megvédjük-e a jogállamiságot Magyarországon?

Ugyanis van mit pótolnunk: Magyarországon a rendszerváltás úgy zajlott le – jó, ha ezt a fiatalok tudják –, hogy lényegében véve a diktatúrát irányító politikai elit egyetlen tagjának sem görbült egyetlen haja szála sem, de még erkölcsi elítélésben sem volt igazán részük. Úgy zajlott le 1989–1994 között a rendszerváltás Magyarországon – most kifejezetten személyi szempontból nézve –, mintha mi sem történt volna, pusztán a Németh-kormányt felváltotta az Antall-kormány, és punktum. A nagyérdemű közönség – jobb esetben az állampolgárok – pusztán azt érzékelhették, hogy a kormány összetétele megváltozott, de mindenki más az állampárti időszakból a helyén maradt, továbbá hatalmas gazdasági válság alakult ki az országban, másfél millió ember veszítette el a munkahelyét.

A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS ÚGY ZAJLOTT LE, HOGY AZ ÁVÓ RETTEGETT FŐNÖKE, AZ EMBEREK TÖMEGEIT AZ ANDRÁSSY ÚT 60.-BAN MEGKÍNZÓ, SOK ESETBEN HALÁLBA KÍNZÓ PÉTER GÁBOR MINDENFÉLE SZÁMONKÉRÉS NÉLKÜL, ÁGYBAN ÉS PÁRNÁK KÖZÖTT HALT MEG 1993-BAN.

A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a titkosszolgálatok átszervezését Antall József arra a Galambos Szilveszterre és társára bízta, aki a rettegett III/III-as, belső elhárítási osztály vezetője volt. (Galambos is ágyban és párnák között halt meg 2002-ben, miközben kényszerítés és zsarolás által beszervezett, soha senkiről nem jelentő, szerencsétlen sorsú ügynökök neveivel még ma is dobálóznak.)

A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy az 1956-os forradalmárok kivégzésében vezető szerepet játszó Biszku Bélát egy teljes véletlennek, illetve Skrabski Fruzsina trükkös interjújának köszönhetően lehetett valahogyan bíróság elé állítani, de már későn.

És a magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a nemzeti vagyon privatizációját az a Csepi Lajos vezette és irányította, aki a KISZ-ben töltött be vezető pozíciót.

ÉS A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS ÚGY ZAJLOTT LE, HOGY GYURCSÁNY ÚGY SZEREZHETTE MEG TRÜKKÖSEN ÉS LÉNYEGÉBEN INGYEN AZ ŐSZÖDI KORMÁNYÜDÜLŐT, HOGY ERRŐL SZILVÁSSY GYÖRGGYEL MINT AZ AKKORI BOROSS-KORMÁNY HELYETTES ÁLLAMTITKÁRÁVAL ÁLLAPODHATOTT MEG, AKIVEL EGYÜTT DOLGOZTAK VEZETŐKÉNT A KISZ-BEN.

Nem folytatom, mert minek.

Csak annyit mondok: van mit bepótolnunk.

A főváros ezer sebből vérzik, tehetségtelenek, korruptak és hazudnak, de még jogsértők is, hiszen egy kommunistáról akarnak törvénytelenül sétány elnevezni.

Ha most nem állunk a sarkunkra, akkor már soha.

Ha pedig a Fővárosi Közgyűlés továbbra is jogsértő módon cselekszik, akkor azt fel kell oszlatni.

Dixi!

Forrás: Magyar Nemzet

Fotó: MTI-Honéczy Barnabás

Gyurcsány „csak” erkölcsi értelemben hazaáruló, de ezt persze eddig is tudtuk

Jól tudom, hogy a hazaárulásnak nagyon zárt kritériumai vannak a jelenlegi jogrendünkben. A büntető törvénykönyv így fogalmaz a 2012.évi C törvényben: „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Ha a fentiekből indulunk ki – és jelenleg csak ezekből indulhatunk ki, hiszen nem történt meg a hazaárulással kapcsolatos törvénycikkely felülvizsgálata –, akkor Gyurcsány Ferenc a Spirit FM-en, illetve a közösségi oldalán elmondottak-leírtak alapján sem tekinthető jogi értelemben hazaárulónak. Sem ő, sem a DK-s társai, akikkel együtt dolgoznak azon, hogy Magyarország egy eurócentet se kapjon a neki járó uniós pénzekből.

Nem, Gyurcsány Ferenc jogi értelemben nem hazaáruló.

Csak és kizárólag erkölcsi értelemben az. Társaival együtt.

Tisztázzuk a helyzetet.

Deutsch Tamás ismét fején találta a szöget – már nem először Gyurcsánnyal kapcsolatban –, amikor azt mondta, hogy a mi Ferink újabb őszödi beszédét hallgathattuk meg a fent említett műsorban.

Hiszen miket is mondott a „csávókám” (hogy az ő stílusában beszéljek róla, talán ezzel megtisztelem) ebben az interjúban?

A következőket: „Valójában az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha fölszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe. (Egy ilyen jogi köntösbe! – szenzációs. F. T.) Most nincs az a magyar ember, aki ezt a 27-et (a 27, az Európai Bizottság által elvárt úgynevezett „szupermérföldkő”, teljesítendő követelmény – F. T.) el tudná magának mondani, én se, fejből, de mi ezen nagyon sokat dolgozunk, őszintén szólva.” A műsorvezető úgy fogalmazott, hogy ezek szerint „belobbiztak feltételeket” a bizottsághoz. S mit válaszol a mi Ferink erre? „Hát nem kell hazudni. (Főleg nem reggel, éjjel, meg este – F. T.) Mi voltunk ott! Ez volt a dolgunk! (Miből gondolod, hogy ez volt a dolgotok, csávókám? – F. T.) Mi nem Brüsszelben támadjuk Orbánt, ez itt egy tévedés! Mi itthon is támadjuk az Orbánt!” (Nagyon logikus! Tehát nem Brüsszelben támadják Orbánt, hanem otthon is! És hol még, ha „is”? Ja, Brüsszelben… F. T.)

Gyurcsány, ez a nemzetközi hírű politikai Cipolla a közösségi oldalán még hozzátette: „Igen, dolgoztunk azért, hogy az Európai Unió olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják, de legalábbis meggyengítik Orbán korrupt, önkényre épülő világát.”

Világos őszödi beszéd.

De mit is mond a mi Ferink arról, amit tesz, mivel magyarázza ezt a feleségével együtt?

Azzal, hogy nem szabad összetéveszteni az Orbán-kormányt az országgal. Ők nem az országnak akarnak ártani, hanem a NER rendszerét akarják megbuktatni – a brüsszeli elvtársaikkal együtt persze. Igen, de hogyan akarják ezt végrehajtani? Úgy, hogy a sorosista és balliberális hálózataik segítségével az Európai Bizottságot ráveszik arra, hogy végül egy eurócentet se kapjon az ország! De ki nem kapja meg végül az uniós pénzeket? Nyilvánvalóan az ország, az ország vállalkozói, beruházói, önkormányzatai stb., végső soron a magyar emberek. Az uniós pénzt nem a kormány kapja, hanem egy ország, egy uniós tagállam. A kormány ezeket a pénzeket pusztán szétosztja az arra érdemes projektek között, tehát a kormány ebben a folyamatban nem a végállomás, hanem a közvetítő. Vagyis, mondhat bármit a Gyurcsány nevű politikai kalandor, ő a pénzek aljas módon való visszatartatásával nem a kormánynak árt, nem a NER-nek, hanem a magyar embereknek.

Gyurcsányék igazi logikája ez: ha nem kap pénzt az uniótól az Orbán-kormány, akkor végül megbukik az egész rendszer, vége az önkénynek! De milyen áron is akarják megbuktatni a szerintük szörnyű diktatúrát? Azon az áron, hogy adott esetben gazdasági és pénzügyi válságba sodorják az országot, ami emberek tíz- és százezreit juttathatja koldusbotra!

Ez ám a szép és emberséges gondolkodás, ez ám a hazaszeretet, a nemzet szeretete! Bukjon meg végre az Orbán-rendszer, ha bele is pusztul az ország, ez az ár is megéri, hogy a DK kerülhessen hatalomra!

Csávókám, ennyire szereted a hazádat? Csávókám, te sokkal inkább – persze erkölcsi értelemben, ami talán még súlyosabb bűn! – árulod, nem pedig szereted a hazádat.

A kettő nem ugyanaz, ugye?

Viszont megint Deutsch Tamásnak van igaza: ilyen második őszödi beszéd után azért számtalan kérdés merül fel Ferenccel és társaival kapcsolatban, amit a lehető legalaposabban tisztázni kell.

Igen, igen.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/04/gyurcsany-csak-erkolcsi-ertelemben-hazaarulo-de-ezt-persze-eddig-is-tudtuk

 

Így járt Ukrajna: először a bankok, most meg a tankok

Mi, magyarok a rendszerváltást nagy lehetőségként és örömmel éltük meg, emlékszem jól az 1988. március 15-i spontán tüntetésre Budapesten, amin magam is ott voltam a barátaimmal, éreztük a levegőben a változás szelét. Úgy véltük, kinyílt a világ előttünk, és végre szabadon, függetlenül, szuverén országként, pontosabban nemzetként élhetjük az életünket.

A magyar rendszerváltás szerintem második legnagyobb pillanata – Orbán Viktor 1989. június 16-án, a Hősök terén elhangzott beszéde után – 1991. június 19-e volt, amikor az utolsó szovjet katona, Silov altábornagy is elhagyta hazánkat.

Ez volt a nagy történelmi pillanat, amire vágytunk évtizedek óta.

Valójában ez volt az igaz felszabadulásunk napja minden elnyomó nagyhatalom alól.

A davosi elit befolyása ma már az egyes államok és az unió döntéseire is meghatározó.

Jómagam a korábbi években éppen ezért javasoltam nem egyszer és nem kétszer, hogy június 19-e megérdemelné, hogy nemzeti ünnep, méghozzá munkaszüneti nappal egybekötött nemzeti ünnep legyen, s ne pusztán nemzeti emléknap, amelyből van bőven.

A javaslatomból nem lett semmi, holott szerintem a magyar nemzet számára a legnagyobb érték és legnagyobb kincs immáron több mint ezer éve a nemzeti szabadság, ez éltette a Rákóczi-forradalmat, ez lelkesítette Petőfit és Kossuthot, és ezért vívtak heroikus küzdelmet a pesti srácok 1956-ban. Mi ott és akkor sem csak egy másik rendszerért harcoltunk, hanem a függetlenségünkért. A forradalmi többség 1956-ban azt mondta: legyenek szabad választások, legyen demokrácia, s a nép döntse el azt, hogy merre induljunk tovább.

De lépjünk túl ezen, ugyanis nem ez a mondandóm lényege, hanem az, hogy mi is történt az 1989–1991-es rendszerváltás után Magyarországon.

A következő: minden csodálatos politikai átalakulás – többpártrendszer, jogállam, demokrácia, emberi és állampolgári jogok – ellenére tény, hogy gazdasági értelemben kellemetlen élmények érték a magyar embereket.

Másfél millióan vesztették el az állásukat, és sajnos a spontánnak gúnyolt privatizáció olyan jól sikerült, hogy stratégiai ágazatok kerültek külföldi, multinacionális cégek kezébe, a nemzeti vagyon elherdálására került sor. Ez történt a banki szférában is, Surányi György és társai tudnának erről sokat mesélni, de Boros Imre közgazdász, volt miniszter ezt nálam jobban és értőbben megírta többször is.

Ebből következett a pesti szlengben egy mondás, ami azután nagyon széles körökben elfogadott tétellé vált: Magyarországról kimentek a tankok, de bejöttek helyette a bankok.

Az unió a háború kapcsán – is – csődöt mondott…

Mi nem akarunk háborút, a béke és a tárgyalások hívei vagyunk, gyakorlatilag egyedül. Ezért éktelen bosszút forralnak ellenünk mind az unióban, mind a NATO-ban.

Nos, ezek után tegyük fel a kérdést: mi történt Ukrajnával?

Nagyjából ugyanez, csak történt még egy fordulat azóta.

Ukrajnára az 1991-es, Szovjetuniótól való függetlenedése után azonnal lecsapott a „Nyugat”, megjelentek az országban a külföldi cégek, közöttük természetesen a bankok is, Soros például az első pillanattól kezdve számos gazdasági ágazatban megjelent, s a folyamat egészén a jelenlegi amerikai demokrata elnök, Hunter Biden fiának csodálatos ukrajnai karrierjéig tartott, lásd a Burisma nevű céget.

De nemcsak ők, hanem számos nyugati cég azonnal felfogta, hogy Ukrajna hihetetlenül fontos ország, méghozzá legalább három vonatkozásban: kiváló mezőgazdasági területei vannak, gazdag az energiaforrásokban, egyébként pedig velejéig korrupt, ahol könnyű megvenni kilóra a politikai és a gazdasági vezetést. Az USA pedig ilyen lehetőségeket nem szokott kihagyni.

Egyszóval, Ukrajnába is jöttek a bankok.

De mi van most?

Veszélybe került az a hatalmas biznisz, amit a Nyugat, vagyis az Egyesült Államok demokratái, a multicégek, a dollármilliárdosok és nagyon nem utolsósorban a globális pénzügyi elit, Davos vagy a Klaus Schwab-féle Világgazdasági Fórum megcsinált Ukrajnában.

Ugyanis Oroszország háborút indított a saját politikai, geopolitikai és gazdasági érdekeinek védelmében.

Mi tehát a falánk Nyugat válasza erre?

A bankok után ismét megjelentek a tankok Ukrajnában.

Nem mi küldjük ezeket, hanem a Nyugat, mert őrült, és nem számol a következményekkel.

Mi, magyarok pedig szeretnénk, ha sem a bankok, sem a tankok nem jönnének be hozzánk többet.

De sajnos az őrület az első világháború előtti hangulatra emlékeztet.

És ez nagyon nem jó hír.

https://magyarnemzet.hu/fricz-tamas-blogja-all/2023/03/igy-jart-ukrajna-eloszor-a-bankok-s-most-meg-a-tankok

 

A globális elit a háborúban érdekelt

A politológus úgy gondolja, maradni kell az Európai Unióban, de annak működését gyökeresen meg kell változtatni.

Másfél évvel korábban arról írtam, hogy a huxiton lehet gondolkodni, ma azt gondolom, minden erővel benn kell maradni az Európai Unióban, mert a tagság pozíciót, fontosságot, nemzetközi tekintélyt ad, hiszen egy szövetség részei vagyunk  – mondta Fricz Tamás a Hit Rádióban. A politológus azonban kijelentette, másik fogalmat is megalkotott, az pedig az EUXIT. Ez azt jelenti, hogy ne mi távozzunk, hanem EU-nak kellene radikális reformon átesnie, a szervezetnek kellene kilépnie ebből a „borzalomból” – fogalmazott. Ennek eredményeként pedig egy új alapszerződéssel radikálisan meg lehetne változtatni a működést olyan formában, hogy az az erős nemzetállamokra épüljön.

Az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója az orosz–ukrán háborúról azt mondta, egy évvel ezelőtt nem zárta ki, hogy kitör a konfliktus – mert voltak arra utaló jelek, hogy valami készül –, de inkább azt gondolta, nem fog bekövetkezni. S úgy vélte, ez fél proxy háború, mert Oroszország direkt résztvevője, a másik oldalon viszont Ukrajna harcol ténylegesen, de a dolgok mélyén amerikai–orosz háború zajlik. Azt korábban lehetett látni, hogy az Egyesült Államok korábban fokozatosan katonai pozíciókat foglal el, ami a NATO terjeszkedését jelentette – mondta Fricz Tamás.

2008 táján az is megfogalmazódott, hogy Ukrajna is tagja legyen a katonai szövetségnek, holott Vlagyimir Putyin már 2001-ben felhívta a nyugati államok figyelmét, hogy egy ilyen lépés fenyegetést jelentene Oroszország számára. 2022-ben pedig már egyértelművé vált, hogy Ukrajnát fel akarják venni a NATO-ba. Sőt, az ebben az évben megtartott müncheni biztonsági konferencián

Volodimir Zelenszkij bejelentette, szeretne atomfegyvereket kapni. Ezek a tényezők veszélyessé tették a helyzetet.

A politológus szerint a nyugati hatalmak provokálták Oroszországot, ennek azonban nem kellett volna Putyinnak felülnie. Oroszország a háborúval azt kockáztatta, hogy szétrombolja az EU-val és az egész nyugati világgal a korábban viszonylag jól működő – elsősorban gazdasági – kapcsolatát, másfelől őket teszik mindenért felelőssé. S tény, hogy az oroszok az agresszorok, ők támadtak meg egy szuverén országot. Ám rosszul mérték fel a helyzetet, azt hitték, egy gyors háborúban megszerzik a Donbaszt. De a dolgok nem feketék és fehérek, a nem nyugati világban nem ilyen negatív Oroszország megítélése, sőt egyes ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok több szempontból mellé álltak – állítja Fricz.

Az EB azt képviseli, amit az amerikai demokraták és a globalisták mondanak neki

Mostanra a frontok megmerevedtek, a béke megteremtésének az esélye lecsökkent, mert a háborúnak öngerjesztő hatása van, egyik fél sem hagyhatja abba nagy veszteséggel. A háborúban közvetett módon szerepet játszó Biden-adminisztráció sem, hiszen jövőre elnökválasztás lesz de Putyin sem, Oroszországban ugyanis szintén az urnák elé járulnak majd a választópolgárok – állítja a politológus.

Fricz szerint szomorúan kell tudomásul venni a háború kitörése kapcsán, hogy Amerika milyen erőteljesen irányítja az Európai Unió vezetését. Kiderült, hogy nincs szuverenitása az uniónak, Brüsszel nem önálló politikát folytat. A tagállamok többségét is befolyásolja Washington – fogalmazott –, de vannak kivételek, így Magyarország is.

A brüsszeli elit tagjai ezer szállal elkezdtek kötődni a globális vagy más néven davosi pénzügyi elithez,

ennek a csoportnak Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke az elkötelezettje. Az EB azt képviseli, amit az amerikai demokraták és a globalisták mondanak neki, és abszolút háborúpárti.

A Világgazdasági Fórum is érdekelt a háború folytatásában és számukra fontos, hogy Ukrajna megnyerje a háborút, ugyanakkor az is, hogy Oroszország meggyengüljön, és beruházási tereppé váljon a számukra – jelentette ki Fricz Tamás.

https://mandiner.hu/cikk/20230225_fricz_tamas_a_globalis_elit_erdeke_a_haboru

Fricz Tamás: A globális elit a háborúban érdekelt