Olvasói levelek

Hazugságnak tartom azt a beállítást, miszerint az oktatási intézményekben megfélemlítik a "lázadó" tanárokat. Ennek én éppen az ellenkezőjét tapasztalom.

Alulírott M. A. jelentkezem, elvállalnék nappali megfigyelést a déli határszakaszon. Amennyiben szerveznek ilyet.

Nyolcvannégy éves nyugdíjas gépészmérnök vagyok, de korom ellenére figyelemmel kísérem az eseményeket és sokat foglalkoztat, mi lesz világunk, és ezen belül gyermekeink, unokáink sorsa.

Sajnos, mindig vannak olyanok, akik a nemes ügyeket igyekszenek lejáratni.

Egyesek nem bírnak magukkal, el sem tudják képzelni, hogy mindennemű haszon nélkül is támogatni és értékelni lehet A CÖF-CÖKA munkáját.

A szombati első indulatból írt postom nagy vihart kavart, de még most is tartom az ott leírtakat. A szombati postomat kiegészíteném az alábbiakkal. Én is pontokba rendeztem, ha nem is a követeléseimet, de a kérdéseimet, mint a tanárok.

Olvastam a miskolci tanárok felhívását és főleg az abban levő problémákat. A levélből lent kimásoltam egy részt, melyet az olaszországi oktatással hasonlítanék össze.

Nem hivatkoznék nevekre, nem sorolom a bomlasztástudományban élenjáró, a puccsolásban nemzetközi hírű tudósnak számító társadalom-mechanikusokat.

Miért kellene tüntetnie mindenkinek?

Látva a tegnapi, oktatási kritikát hangoztató tüntetők tömegét, eszembe ötlött, már 2010. óta folyamatban vannak a hasonló szervezések, kisebb-nagyobb sikerrel.