júl 19, 2016 | Olvasói levelek
„Menjetek be a szoros kapun…”
Gyűlnek a plüss állatok a nizzai emlékhelyen… tudósít épp az M1, látom is, egy állványszerű, fából készült valami emelkedik a járdán, körülötte halomban a virágok, s az oda zarándokló emberek… mire ez az írás elkészült, már asztalkát is helyeztek ki kondoleálás céljából a helyszínen…
Nizza a keresztény Európában van, püspöki székhely is. A városban egy bédekker szerint 10 templom található, köztük egy katedrális. Eddig az aktualitás.
Tisztelt Papság, Lelkészek, Tiszteletes Urak!
Tessék mondani, egy ilyen véres merénylet után – úgy általában minden véres merénylet után, ami még lesz is, az után is, – nem lehetne a templomokban összehívni az embereket? Nem egy hét múlva, jól szervezett, dekoratív gyászszertartásra könnyező politikusokkal, notabilitásokkal és vippel gazdagítva, hanem mondjuk azonnal, spontán kinyitni a templomokat, menedéket adni a borzalom elől, és áhitatra, elcsendesedésre templomba szólítani az embereket és lelki segélyt nyújtani? Hivatalosan, a médián keresztül üzenni, bátran meghirdetve a kitárt templomkapukat, mert hát Európa hivatalosan (még) keresztény!
Nem lehetne? Önöknek nem ez a dolguk? Önök most mit csinálnak éppen? Sokkos emberek bóklásztak másnap reggel a nizzai promenádon a halottak között, gyászba roggyant hozzátartozók térdeltek a holttestek mellett, de egyetlen-egy lelkipásztort nem láttam a fotókon! Ők hol voltak? Még aludtak? Vagy ami még rosszabb, nem mertek kimenni, esetleg nem szabadott kimenniük az utcára lelki segélyt nyújtani?
Ki nyújtson vigaszt a keresztényeknek? Egy imám?
Mi van itt?
Hol az Erős Vár?
„Vár állott, most kőhalom…”
Dúl a terror Európában. Halottak mindenütt, ám mindig csak pszichológusok hadát rendelik ki az áldozatok/érintettek mellé, de kérdem én, nem ez (is) lenne a papság dolga? Önként lelki támaszt, valahogy megbékélést, enyhülést adni, vagy csak éppen meghallgatással, odafigyeléssel lenni a helyszínen, azonnal?
Minden terrortámadás után ugyanaz a kép… mécsesek, virágok, plüss állatok a szennyes, vérfoltos járdákon… Édes jó Istenem, hát nincsenek az állítólag keresztény Európában templomaink, papjaink, lelkészeink? Mire volt jó ezer éves kereszténységünk? Hogy ide jussunk? Hogy a templomaink helyett mocskos, vérrel szennyezett utcákon plüss állatok elhelyezése adjon vigasztalást, reményt?
Nem lehetne kiállni, megszólalni végre? Nem lehetne végre saját hitünkért harcolni? Nem lehetne felhagyni ezzel a végzetes önfeladással?
Mit akartok, mi legyen velünk, a gyülekezetekkel, az istenhívőkkel? Feladjátok a keresztény Európát? Tehetetlenül várjuk, hogy felfaljon bennünket az iszlám?
S ha ez bekövetkezik, ki fog feloldozni benneteket e bűn alól?
D. E.
Forrás:
http://polgarportal.hu/uzenet-europa-kereszteny-papsaganak-az-okumene-jegyeben/
jún 23, 2016 | Olvasói levelek
1.
Kedves CÖF-CÖKA!
Ez rendben van, de azokkal is kellene számolni, akik márt felnőttek voltak 1956-ban. Ha másra nem, de harcra érettek.
A kommunista rendszer nem száműzött innen labdarúgót, kiváltképp nem az 1954-es világbajnokság évében.
1956-ban, az olimpia után NÉHÁNYAN KINT MARADTAK: Kocsis, Puskás, Czibor. Akárhonnan számolom, az 56-os lelépők összesen hárman voltak cakk-pakk.
Ezeket nem száműzték, hanem megfizették. Puskás és Kocsis már korábban Bécsbe menekítette a családját, Czibornak nem volt családja. Üzentek nekik mindenfélét, még újságokban is, hogy hazajöjjenek.
Puskás és Kocsis katonatiszt volt, ők tarthattak attól is, hogy katonaszökevényként felakasztják őket, mint ahogy többekkel megtették. Czibor még a frissen Népszabadságra átnevezett Szabad Nép vezércikkében is kapott egy levelet, mivel nem volt hajlandó (Pintér István kommunista és piás újságíró lélekre hatására sem), hazajönni. E jeles cikk címe ez volt: Isten vele, Czibor.
Szépen kérem, ha valamit nem tudnak, ne irkáljanak marhaságokat. Nem azért, mert akkor én kilépek ebből a körből, hanem azért, mert az ilyen felelőtlen hazudozásokat közzéteszem. Éppen elegen élünk még ahhoz, hogy igazolhassuk, akár korabeli újságokkal is, hogy mikor mi történt.
Vagyis aki hülyeségeket ír nagy nekibuzdulásában és tökéletes tudatlansággal, hülyének nézve a nemzetet és a civilek összefogását, számíthat arra, hogy minden közösségi oldalon megmagyarázom, mennyire tudatlan és hazug.
Dr. Sz.Gy.
____________________________________________
2.
MI AZ, HOGY NEM VÁLASZOLNAK, HA ÍROK?
HA REGGELIG NEM KAPOK EMBERHEZ MÉLTÓ VÁLASZT, VISSZACSÓKOLOK, MAJD MEGLÁTJÁK, HOGYAN.
Dr. Sz. Gy.
____________________________________________
3.
Tisztelt Dr. Sz. Gy.!
A magyar labdarúgókat biztató levelünkre írt kioktató válaszát megkaptuk.
A helyzetünk objektív látására kérjük Önt, tekintettel arra, hogy közel 15 ezer szellemi honvédőnk naponta megírt sok-sok levelére nem mindig, főleg azonnal nem tudunk válaszolni.
Ön nekünk a válaszra órákat szabott és fenyegetőzik.
Természetesen, anonimitását biztosítva, közöljük levelét weboldalunkon és az alábbi választ is:
Közleményünkben azt írtuk, hogy a kommunista hatalom 1954 után sok-sok embert, futballistákat is, kényszerített hazája elhagyására.1954 után azok élhettek a lehetőséggel, akik valamilyen módon, a szerencse folytán, a vasfüggöny mögé juthattak. A szabadságukban korlátozott magyarok elnyomásukat 1956-ban forradalommal kívánták megváltoztatni. Az ezt követő véres leszámolások is odavezettek, hogy az egypárt rendszer lapjának „Szabad Nép” a menekültek nem hihettek.
Sajnáljuk, hogy Ön nem érzékelte, hogy a nemzeti tizenegyünknek megírt levelünk a sportról szólt, segítve a minél szélesebb szurkolótábor kialakítását.
A tegnapi napon kiderült, hogy futballistáink mindent megtettek, hogy a magyar futball hírnevét ismét az Aranycsapat ragyogó teljesítményének közelébe hozzák, és Magyarország futballrajongóinak örömet szerezzenek.
Tiszteljük véleményét Kocsis, Puskás és Czibor vonatkozásában, de meggyőződésünk, hogy ők ma már példaképek nemzetünk sportszerető polgárai szemében.
Válaszlevelünket nem félelmünkben írtuk meg, főleg nem azért, hogy elkerüljük az Ön által leírtakat „visszacsókolok”, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy számunkra minden magyar ember, aki méltónak talál bennünket eszmecserére-vitára, vagy felhívja figyelmünket hibáinkra, jövőben is fontos marad.
Üdvözlettel
CÖF-CÖKA vezetősége
jún 23, 2016 | Olvasói levelek
Meccs után felhívtam Zilah-i (Partium) barátaimat, hogy milyen a hangulat a zilahi magyarok körében.
El vannak ragadtatva az eredményektől, s attól, hogy nem kell lenyelniük a románok pimasz lesajnálását.
Most ők sajnálják le a kiesett román válogatott szánalmas szereplését. Egyébként az ottani románok szerint
a rossz szereplésért a magyar bíró a felelős, aki a franciák részére a 11-es megítélésével robbantotta ki a csapat depresszióját.
Hajrá magyarok!
M. V. B.
__________________________________________________
GYÖNYÖRŰ MECCS VOLT!
KÖSZÖNJÜK, DRÁGA JÓ ISTENÜNK!
HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ MAGYAROK! HAJRÁ CÖF!
SZÉP VOLT FIÚK!
K.L.
___________________________________________________
jún 23, 2016 | Olvasói levelek
Őszinte szívvel kívánom, hogy szép eredménnyel záruljon a mai és a jövőbeni megmérettetés! Olyan öröm volt látni, hogy megmozdult minden magyar szíve, ez össze hozza a magyar embereket, jóban, rosszban segíteni kell egymást. Hajrá Magyarok,Hajrá Magyarország!
F.J.
__________________________________________________
HAJRÁ MAGYAROK!!!.
..Bizonyítsunk s bizonyítjuk,hogy voltunk, vagyunk s maradunk!!!! A történelem viharaiban!!!
Szerényen, de mindig BÜSZKÉN soha nem nem hátrálva a dölyfös többség ellenére s ellenünkre
Így marad otthon s szétszóródva lélekben kezünket összefogva MAGYAR A MAGYAR!!!
Himnuszunk Isten áldását ne feledjük !…
Fogjuk szorosan lelkünkben, szívünkben magyarosan egymás kezét otthon s a világban szétszóródván!
T.I.
__________________________________________________
T. CÖF !
Megható volt levelük , köszönet az Önök munkájáért hazánkért !
Úgy érzem , hogy focistáink megint összehozták az embereket határokon innen és túl.
Fiam kint volt Marseilleben és megélhetett egy csodát , amire azt mondta , hogy élete egyik legszebb ideje volt, mikor a cca. 20 ezer magyar együtt vonult , összetartott !
Ma megint egy emberként harcolhatunk büszkén, felemelt fejjel hazánkért .
Mi Szentimrevárosból jó sokan a Tüskecsarnok parkolójában felállított kivetítőn buzdítjuk NEMZETI 11-ünket .
Hajrá MAGYARORSZÁG ! Hajrá MAGYAROK !
Isten áldja a 15 millió magyart !
Szeretettel : W. T.
____________________________________________
Csodálatos volt az az összetartozás-érzés, amit ez a foci-szereplés kiváltott belőlünk. Ha ezt sikerülne megtartani, újra felemelkedne a Nemzet.
Hajrá Magyarok!
Cs. G.-né
____________________________________________
jún 22, 2016 | Olvasói levelek
Kell a válaszolni a gyűlöletbeszédre, a gyalázkodó címkézésekre, ami ma már nemcsak politikusoktól érkezik, hanem a tudomány területéről is?
Jakab Attila vallástörténész az „Orbán-rezsim” című írása a Le Monde diplomatiq online weboldalán, nemhogy a kormányt, de Mindszenty bíborostól kezdve a történelmi egyházakat is minősíthetetlen hangon megtámadja. Azóta is hasonló hangvételű írásai jelennek meg, de se akkor se most semmi reakció nem érkezik az egyházaktól sem. Az írás hemzseg a negatív címkéktől – amivel a kormányt és a történelmi egyházakat, mind a katolikust, mind a reformátust illeti – és sok téves következtetés levonásától.
Fő problémája a politika-történelmi egyház együttműködése, lévén kenyéradó gazdája egy kisegyház. Az igaz, hogy az Orbán kormány is elkövetett egy hibát, amikor ennek a kis keresztény egyháznak nem akarta megadni az egyházi státuszt és dotálást, míg pl. a Kagyüpa buddhista neofiták – akik Isten létében nem hisznek, önmegváltó gyakorlatok képezik tanaik alapját- minden további nélkül megkapták, holott magukat nem is nevezik egyháznak. Miután azonban demokratikus vívmány a vallásszabadság ezt megértjük. A kis keresztény egyház azonban nem kapta meg, így elindult a gyűlöletkampány a kormány felé. Az egyház egyes tagjai arra szakosodtak, milyen bűnei vannak a kormánynak és visszamenőleg a „nemzet”-nek (lévén „nemzeti” kormány)a keresztényeknek a zsidók deportálásában. Így kerül támadás alá Mindszenty bíboros (akit a kormány szeret), akinek bűne, hogy írásaiban egy szóval sem említi a zsidók szenvedését.
Míg bogozzuk a szálakat, óriási önellentmondásokra bukkanunk. A kis keresztény egyház magát a történelmi Egyházakkal és a jobboldali nemzeti-keresztény kormánnyal szemben határozza meg, balliberális retorikával párosulva. Éppen ebben van az ellentmondás. Hogy lehet valaki keresztény és neoliberális elveket valló egyszerre, mikor a kettő antagonisztikus ellentétben áll egymással?A nemzetközi és hazai balliberalizmus jelenleg az álhumanizmus bűvkörében létezik. Mi az álhumanizmus? Ez megmutatkozik mindjárt a szómanipulációkban, új fogalmak alkotásában vagy önkényes felhasználásában. Ilyen szómanipuláció a „homofóbia”, ami annak megjelölésére szolgál, amikor a keresztény értékrend szerint egy férfi és egy nő házasságát védi valaki, a homoszexuális kapcsolatokkal szemben, minthogy erről egyértelmű az állásfoglalás a Bibliában. Ilyen szómanipuláció a „plurális együttélési formák” jogának védelme, ami a házasság nélküli férfi-nő, vagy azonos neműek együttélését is magában foglalja. Álhumanizmus az egyenlő emberi jogok biztosítása címszóval erkölcstelen viszonyok támogatása. Ennek eszköze a szavak átfogalmazása. Álhumanizmus a „nyitott kapuk” liberális szlogen a migránsözön támogatására a korlátok nélküli beáramlására Európába. Álhumanizmus a nők jogainak védelmére való hivatkozással a magzatok megölésének, az abortusznak a támogatása. Ilyen álhumanizmus az eutanázia támogatása ugyancsak az emberi jogokra, a humánumra való hivatkozással. Mindez önkényes beavatkozás az életbe, szembehelyezkedés az Istennel, a keresztény értékekkel. Álhumanizmus a „szegények kriminalizálásának” vádja, a szegénységgel való folyamatos foglalkozás, miközben a kormány óriási összegeket fordít hajléktalanszállókra, a munkába, életbe való visszahelyezés programjaira. Álhumanizmus a „szabadság” fogalmának olyan felhasználása, mely emberi bűnöket legalizál. Álhumanizmus a jó-rossz, természetes-természetellenes, igaz-hamis, erkölcsös-erkölcstelen fogalompárból a „rossz”, a „természetellenes”, a „hamis”, az „erkölcstelen” szavak illegitimmé tétele a szabadság nevében. Vajon lehet e kereszténynek és egyben a liberális álhumanizmus szószólójának lenni?
A katolikus és református egyházak támadása – Jakab Attila és e kisegyház részéről – arra való hivatkozással történik, hogy e politikai ideológiához adják nevüket. Milyen ideológiáról van szó? A kormány védi a család értékeit és egyáltalán a Szent István-i örökséget, azaz a kereszténységet. Ezt hibaként értelmezik mivel a politikai élet 1000 év óta (kivétel az átkosban töltött 40 év) keresztény elvek mentén szövődött, azaz az Egyház és a politika együttműködött. Emiatt erkölcstelenséggel vádolják az egyházakat. Itt éppen az erkölcs, a szabadság álhumanista értelmezéséről van szó, annak a liberális múlt század eleji törekvésnek a támogatásáról, ami az Egyház és az állam szétszakításán dolgozott, ezzel az élet a jog kereszténységtől való megszabadításán. Ezt a fonalat vette fel az Orbán kormány, ezért érik támadások. Miközben az erkölcsi értékrend örökségét próbálja a kormány folytatni, Jakab megfordítja éppen amoralitásról, emberi-erkölcsi értékrend nélküliségről beszél. Azt állítja az Orbán érában a szexulalitás egyfajta rögeszme, minden körülötte forog. Vajon mire gondol? Talán a családvédelmi politikára, egy férfi-és egy nő kapcsolatán alapuló házasság védelmére a kormány részéről?
Azt írja, „az Egyházra hárul az a feladat, hogy a kötelező hittan keretében az embereket infantilizálja, gondolkodásképtelenné tegye, beléjük nevelje a bűntudatot”. Megjegyezzük a hittan soha nem volt kötelező, választási lehetőség csupán. Másrészt itt már nemcsak az egyházakat támadja, de magát a keresztény hitet is. E szerint a hittan infantilissá, a keresztény morál bűntudatossá tesz, ahogyan ezt a század elején az ateista pszichológia kezdte forszírozni. A keresztény retorikát támadja a 2011-es ápr. 23.-án elhangzott Orbán beszéd citálásával, a kormányfőt a kereszténység újrafogalmazásával vádolva. Holott ebben a beszédben a keresztény nagyböjtről, a Megváltó kereszthalál áldozatáról, az újjászületésről, a bűnbocsánat kegyelméről van szó, azaz eredeti keresztény tanításról.
Felrója a miniszterelnök „kétharmad küldetés” tudatát, amit Istennek köszön meg, aki ezzel lehetővé tette a magyar „függetlenség” megőrzését. Igaz, Orbán valójában a keresztény hittel szembenálló nemzetközi és hazai balliberális álhumanizmustól védi az országot, így jogos Jakab aggodalma. A vádak között van az „állampolgárság faji alapú kiterjesztése”, bár nem magyarázza meg mit ért alatta. Csak találgatni tudunk, hogy a határon túli magyarság felkarolását jelenti e, ami egyesíti végre, az elszakad diaszpórában élőket az itthoni magyarokkal.
Megtámadja Carl Schmitt (1885-1985) politikai teológiáját, amit az „Orbán-rezsim” szellemi alapjának vél. Helyette Erik Peterson (1890-1960) munkásságát dicsőíti, aki már korában megtámadta Carl Schmitt elveit. Mit mondott Carl Schmitt? Azt írta, hogy a politika legfőbb tényezői eredetileg teológiai princípiumok voltak. Leírja a liberálisoktól kiinduló szekularizáció folyamatát, melynek során a magasabb transzcendens cél eltűnt, amit azonban újra teológiába kellene ültetni. Ezt támadta meg Erik Peterson mondván a politikai rendszert nem lehet teológiailag igazolni. Megkérdezzük, vajon milyen jogrendszert vezettek volna be, ha nem lett volna teológiai támogatás? Európában a jogrendszer alapja majdnem 2000 évig a keresztény erkölcs volt, amit a liberális és posztmodern elvek szétverni igyekeznek. Működésük következménye a mai jogrendszer, ami pl. törvényesíti a házasságon kívüli kapcsolatokat, a magzat halálát, a homoszexuális házasságot, a bűnözők jogainak túlhangsúlyozását az álhumanizmus köpenye alatt. Jakab egészen az Újasszír majd a bizánci birodalomig vezeti vissza ezt a Carl Schmitti -i elvet, amit szerinte az Orbán kormány átvett. Megjegyezzük, nem kellett volna az Újasszír birodalomig visszamenni, hiszen az Alkotmány Preambulumában világos a Szent István-i örökségre való hivatkozás.
Mit gondol lényegének? A legmeghökkentőbb állítás, miszerint ebben a rendszerben az erkölcsnek nincs köze a joghoz sem a politikához. Könnyen utolérhető hazugságról van szó, hiszen e rendszer lényege éppen a keresztény moralitás jogban való megjelenése. A kormányt emiatt érik a nemzetközi balliberalizmus támadásai például a család fogalmának határozott biblikus morállal megegyező védelme, jogszabályban való megjelenése miatt.
Másik meglepő állítása hogy vallástudományi szempontból az Orbán kormány „szinkretista képződmény”. E szerint „ősmagyar pogányság és kereszténység, faji alapú nacionalizmus, neoliberalizmus ötvöződik, egyetlen személy kizárólagos hatalma” alatt. Megállapíthatjuk, hogy az ősmagyar pogányságot a kormányi retorikában soha nem lehet felfedezni, hiszen a keresztény örökséghez szabja magát. Igaz, valóban virágzik az ősmagyar pogányság csakhogy a szélsőjobbhoz köthetően, mely magát egy pálfordulattal inkább középen határozza meg ma már. Az is igaz, hogy az átlag kormánypárti és szélsőjobb elvek, hitek között van bizonyos területeken átfedés. Bizonyára vannak olyan kormánypártiak, akik rajonganak az őspogányságért miközben keresztények is, ez egy létező ellentmondás, sokszor az ezoterikus médiahatás az okozója és bizony tudáshiány a valódi kereszténységről. Szent István ugyanis éppen ez „ősmagyar pogánysággal” vette fel a harcot és győzedelmeskedett. A kormány sem az ősmagyar pogánysággal sem a faji alapú nacionalizmussal nem vádolható, ám az átlag emberben létezhetnek ezek az elemek. A neoliberalizmus vádja azonban egyenesen nevetséges mind a kormány, mind a kormánypártiak részéről. Megfordításról van szó itt is, ahol a neoliberális elveket valló állítja ezt ellenfeléről. Merthogy ellenségnek hiszi a jobboldali nemzeti –keresztény kormányt, miközben őt vádolja ezzel. Orbán hatalmának túlhangsúlyozása, valóságos „Orbán- fóbia” és miután törvényesen megválasztott demokratikus parlamentáris kormány határoz mindenről, alaptalan is.
Azt gondoljuk meg kell szólalni és visszautasítani a gyűlöletbeszédet, az alaptalan negatív címkéket, melyek keresztény ellenesek is minden tekintetben. A nemzetközi sajtó ugyanis a balliberális retorikát veszi át kritikátlanul, valótlan elfogult képet festve hazánkról.
P. K.
jún 16, 2016 | Olvasói levelek
Elégtelen osztályzattal minősítették a tüntető pedagógusok a kormány munkáját. Jó lenne tudni, hogy vajon szaktanárként hogy osztályoznak, és tudják-e egyáltalán, hogy mi az az osztályzás?
Gyakorló pedagógusok úgy tudják, hogy egy szaktanár egy osztály tanulóinak tudását, amelyet neki kell átadnia, minősíti érdemjegyekkel. Ehhez a szaktanárnak elegendő szakmai ismeretre, és az osztály tanulóinak ismeretében megfelelő pedagógiai fölkészültségre van szüksége. Nézzük meg, hogy adott esetben fönnállnak-e ezek a feltételek?
Egy kormány munkájának reális osztályzattal való minősítéséhez politikai tapasztalatokkal, látókörrel, tudással kell rendelkezni, hiszen a politika is szakma. (Az sem baj persze, ha valakinek kormányzati tapasztalat is van a háta mögött, amely bizonyos ellenzéki ártoknál köztudottan hiányzik.) Azért, mert bizonyos ellenzéki szellemű pedagógusoknak a kormány oktatáspolitikája nem tetszik, akár jogos, akár nem, akár igazuk van, akár nem, ez még nem jogosítja fel őket, intellektuális és morális értelemben arra, hogy egy kormányzást, egy kormányzati működést leosztályozzanak. Olyan ez, mintha maguknak vindikálnák azt a jogot, hogy egy másik szaktanár helyett, annak munkájába beleszólva ők akarnák az osztályzatot megállapítani. (Más kérdés, hogy létezik-e, létezhet-e egyáltalán a posztkommunista országokra jellemző antagonisztikus ellentétek szabdalta világban valamennyire hiteles és objektív minősítő testület.)
A másik szempont: a reális osztályzás mindig viszonyítás is. Viszonyítom a tanuló teljesítményét a követelményszinthez és a többi tanuló által elért teljesítményhez. Nem tudok róla, hogy a kormány gazdaság- vagy külpolitikája eredményességének kritériumaival fogalakoznának, persze, nem is az ő feladatuk nem is az ő kompetenciájuk. Viszont ahhoz, hogy egyáltalán osztályzatban megfogalmazott véleményt mondhassanak, össze kellene hasonlítaniuk a különböző kormányok teljesítményét. Na, ez az, amiről nem esik szó. Feltűnő módon nem nagyon esik szó a balliberális (magát így nevező) politika ellenzék retorikájában sem, de érthető módon, hiszen a saját viselt dolgaikat szívesen elfeledtetnék a közvéleménnyel, és úgy tesznek, mintha ők soha nem is kormányoztak volna, sőt a Fidesz-KDNP lenne az első rendszerváltás utáni kormány. Ha az ellenzéki szellemiségű pedagógusok ezt a szemléletet átveszik, az bizony megerősíti a gyanút, hogy szó sincs független szakmai szervezetekről, hanem létezésük, működésük, bárhogy is cáfolnák, összefonódik a pártérdekekkel.(Ha még a tüntetéseiken részt vevő ellenzéki pedagógusok jelenlétéből nem lehetne erre következtetni.)
Én bizony, ha tanfelügyelő volnék (fúj, micsoda despotizmus, ha ellenőrzik a pedagógus munkáját!) bizony, a körmére néznék az ilyen tanaraknak, hogy hogyan, milyen alapon, milyen pedagógiai szempontok alapján osztályoznak. Remélhetőleg nem pofára! És nem olyan indíttatásból, hogy már pedig ők mindent mindenkinél jobban tudnak. Mert az olyan szakmai gőg és önhittség, elbizakodottság, amelyiknek nincsen alapja, sokkal inkább forrás az ön kényeskedésnek, osztályzás terén is, mint amivel ezek a tiszteletre méltó tanár urak és tanár hölgyek (tanárnőt már ne is merek írni) a kormányt vádolják.
K.I.B.
