Dr. Csizmadia László

A pártpolitikai megnyilvánulásokat értékelve a civil ember eldönti, hogy azok a közjót vagy a közrosszat szolgálják. A saját és családja sorsáért felelősséget érző polgárnak nincs könnyű dolga, mert a féligazságok rengetegében nem egyszerű felismerni az igaz üzeneteket, valódi jóakaratot. Az aktív polgárok azonban nem rejthetik véka alá véleményüket.

Magyarországon működhet a demokrácia vívmánya, a népszavazás. A civilek megmutatták, hogy képesek saját sorsukat kézbe venni, sőt ha kell, folyamatosan kézben tartani. A pártok pedig akarva, akaratlanul kifordították köntöseiket, és láthatóvá tették igazi lényüket.

A neoliberális brüsszeli elit letévedt az európai uniós polgárok által kijelölt útról. Nem úgy, mint a keresztényi szolidaritás és a szeretet emblematikus képviselője, Teréz anya, aki a politikai érdekeket mellezve közvetítette az isteni irgalmat és vitte a világ minden részébe a segítséget.

Az utóbbi időben divatba jött a „határ” szó. Ha felmerül az a kérdés, hogy hol a határ, akkor ki-ki a maga módján osztályoz és válaszol aszerint, hogy erkölcsi, politikai vagy gazdasági kérdésekre kíván választ adni. A tér és az idő korlátozza az adható válaszokat. Így például mondhatjuk, hogy határtalanul boldogok vagyunk, de vajon ez így van holnap és holnapután is?

Makó és Jeruzsálem között legalább akkora a távolság, mint az „igazság” és „hazugság” beszéd között. Ezt szem előtt tartva ítélhetjük meg a különbséget Orbán Viktor tusnádi és Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde között.