A pártpolitikai megnyilvánulásokat értékelve a civil ember eldönti, hogy azok a közjót vagy a közrosszat szolgálják.
A saját és családja sorsáért felelősséget érző polgárnak nincs könnyű dolga, mert a féligazságok rengetegében nem egyszerű felismerni az igaz üzeneteket, valódi jóakaratot. Az aktív polgárok azonban nem rejthetik véka alá véleményüket.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a jó kormányzás lényege az átgondolt, a társadalom szolidaritási szűrőrendszerén átküldött, a nemzet mai és jövőbeni életének fenntartására, jobbítására irányuló, kézzelfogható eredményes intézkedés.
A legitim, a polgárok akaratából bizalmat kapott hatalom elsődleges feladata fenntartani a közvélemény elismerését, a társadalom nyugalmát, mert a kormányzás és az emberek szoros együttműködése garancia a kitűzött, várt eredmények elérésére.
Ha a regnáló hatalom tartja az ígért irányt, akkor az ellenzéki hamis kritikák nem érhetnek célba. A felkent hatalom erejét a nemzeti kohézió erősítésére használhatja. A bizalmat szavazó saját tábor megtartása és kiszolgálása mellett defenzív módon, de hathatós tényekkel ildomos meggyőzni és hívni azokat a polgárokat, akik még mindig vergődnek az elavult és a laboratóriumi körülmények között létrehozott mutáns ideológiák bezártságában. Ők azok, akik józan szemlélettel rendelkeznek és meggyőzhetők, az ország és Európa sorsát szívesen fogják építeni a többségi közösségben.
A politikai és gazdasági csődöket leváltásuk után maguk mögött hagyó, ellenzékinek mondott pártok és vezetőik érdektelenek abban, hogy az őket népakarattal felváltó kormány munkáját konstruktív módon támogassák. Sokan közülük passzivitásukkal válnak a nemzeti lelkiismeretlenség bajnokaivá. Pártpolitikai ambíciójuk a régi és „szép” idők visszahozására irányul. Az idő kerekét azonban a politikában és a gazdaságban nem lehet visszaforgatni. Ez a lehetetlen művelet a brüsszeli bürokratáknak, Merkel kancellárasszonynak és a hazai szocliberális, lejárt szavatosságú pártvezetőknek sem sikerülhet. A sorsuk irányításából, felügyeletéből kimaradt népek nem tűrhetik el, hogy a keresztény civilizáció évezredes értékeit az iszlám, muzulmán gazdasági bevándorlók áradata elsodorja. Az európai őslakók részére az erőszakos betelepítés hosszú távon sem kifizetődő. A migránsok behívását szorgalmazó pártvezetők és kormányfők nem látják a fától az erdőt. Ostobán gondolják, hogy a letelepedés biztosítása után az őket támogató muzulmán milliók szavazataival kerülnek nyerő pozícióba. Mindez hiú ábránd, mert a befogadottak nem fognak integrálódni, sőt önálló társadalmi gócpontokat hoznak létre. Akár pártközösségeket is alkothatnak. Ha bekövetkeznek a családegyesítések, az őslakosság akaratán felülemelkedve eldönthetik az országgyűlési választásokat. Intő jelként szolgáljon a valóság Franciaországban, vagy éppen Londonban.
A magyarországi ellenzék sípszóra működő hajtóereje csak a hatalom visszaszerzésére irányul. Ha kell, idegen pénzek elfogadásával, akár a hazával szembefordulva is.
2010 óta a magyar polgárok már-már ember feletti munkával megteremtették a gazdasági kilábalás esélyét. Nem volt könnyű a múlt offshore-os, korrupciós, a nemzet vagyonát magánzsebekbe tömő sártengerből szabadulni. A társadalom tagjai egyre jobban érzik az ország gazdaságának növekvő hozamát. Önálló nemzetként veszünk részt az Európai Unió jövőjének alakításában, a V4-ekkel karöltve igyekszünk stabilizálni Közép-Európa érdekeinek hatékony érvényesülését. A történelem során sokszor felvállaltuk Nyugat-Európa védelmét a hazánkon áthaladó illegális bevándorlás megállításával. A nyugati sajtó hamis és álnok erőfeszítései egyre erőtlenebbül hatnak a sorsukért aggódó európai civilekre. Európa őslakosságának védelméért felvállalt szerepünk egyre inkább elismerést nyer.
Eközben Európa civil társadalmát pártpolitikai érdekek mentén szív és léleknélküli, cezaromániás párt brigadérosok igyekeznek szétszaggatni. A világ második legerősebb gazdasága Európa. Ezt a kincset próbálják néhányan a pénzhatalom oltárára helyezni azok, akiknek a legfőbb vágya, hogy egy gyarmatosító birodalom kiskirályai lehessenek.
A népfelség elve Európában objektív tényező és a keresztény civilizáció alapja. A valódi demokrácia és az erkölcs primátusát tiszteletben tartó jogállamiság megvédése az európai polgár szent kötelessége. A jelenlegi brüsszeli politika a háborús konfliktusok eszkalálódásához vezet. Figyelmeztetnünk kell az első és második világháború begyógyíthatatlan sebeire, következményeire. A XX. században nemet mondtunk a nácizmusra, a bolsevizmusra, önmagát satírozta át a posztkommunizmus és a neoliberalizmus, a XXI. században pedig a keresztényi civilizáció legnagyobb ellenségévé vált iszlamizmus.
A CÖF-CÖKA számít Európa józan gondolkodóira és a nemzetállamok kötőszövetét alkotó családokra. Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján együtt ünneplő lengyelek és magyarok fegyverek helyett a polgárok hazaszeretetére, józan eszére, keresztény lelkületére alapoznak. A 2011-ben, a CÖF és a Gazeta Polska kezdeményezésére megalakult Civilt Együttműködési Tanács, amely a honi és kárpát-medencei közösségeket, valamint az önkéntes szellemi honvédőket gyűjtötte soraiba, megérett a változtatásra. 1956 hatvanadik évfordulójára szükségszerűvé vált a szervezet bővítése. Közös elhatározás alapján megalakítjuk az Unió 28 tagállamának civil aktivistáival az Európai Civil Együttműködési Tanácsot.
Minden nemzetet érintő, saját sorsunkat befolyásoló kérdésekről kívánunk közös döntéseket hozni. Bizonyosra vesszük, hogy az önkéntességen alapuló, Európa szellemi honvédelmét reprezentáló polgárok hangját Brüsszelben is meg kell hallani. A XXI. század Európai Uniója intézményi rendszerében is megreformálásra szorul. Európa polgárainak kezdeményezéseit nem illik az Európai Parlament asztaláról lesöpörni.
Csizmadia László
