szept 8, 2023 | Blog, Dr. Csizmadia László
A magyar polgárok sok mindent megéltek. Nem csodálkoznak rá a velük történtekre. Megtanultak válaszolni, tettekkel követni a napi eseményeket.
A társadalom- és gazdaságpolitikával foglalkozó CÖF-CÖKA népes szellemi honvédő csapatának az a feladata, hogy a valódi demokrácia alapkövét őrizze, azaz a népfelség elvét kövesse.
Szerencsés a helyzet olyankor, ha a többség kétharmados akaratát lehet érvényesíteni. Arra is alkalom nyílik, hogy a kisebbségi véleményeket mérlegelni lehessen, és ha ez a felelős kormányzással összeegyeztethető, elfogadásra kerülhet.
Hazánkban a FIDESZ-KDNP ezt az utat választotta, így tudja őrizni a választók hosszantartó bizalmát. A regnáló kormány céltudatosan cselekszik, előtérbe helyezve az összmagyarság érdekeit. Prioritásként kezeli a munka társadalmának elsődlegességét, amelynek a teljeskörű foglalkoztatás az alapja.
A kormány sikerének titka, hogy a haza érdekeit követve másodlagosnak tekinti a pártideológiai hatalomért folytatott reakciókat.
Nem történhet az, hogy a keresztény, nemzeti és egyben haladó-konzervativizmus jól bevált hagyományait ne védjük, ha kell, körömszakadtáig.
Az, hogy meddig lesz a népfelség alapján választott kormány hatalmon, ma már úgy tűnik, múlhat azon is, hogy ellenfeleink aknamunkája sikeres, vagy sem.
Világos, hogy a regnáló kormányunk több fronton teljesít szolgálatot. Így a gazdasági eredmények megőrzése és jobbítása terén, a hazai ellenzék hatalmi vágyainak visszaszorítása mentén. Ez a két front objektivitáson nyugszik, mindenki számára számba vehető. Van egy harmadik front is, ahol a hazai ellenzék, feladva a magyarság érdekeit, puccskísérleteihez társakat toboroz. Ezen a fronton a hidegháborúhoz hasonló jelenségeket tapasztalunk. Napi történések igazolják, hogy az USA jelenlegi vezetése az EU bürokratáival karöltve nem tűrheti a demokráciához szervesen kapcsolt nemzeti szuverenitást, valamint szubszidiaritást sem.
Az Európai Parlamentben kufárok gyékényen árulják kontinensünket. A korrupció melegágyává tették az EP-t, és ki tudja még hogy milyen hozzá kapcsolódó intézményét. Visszaélnek azzal, hogy „az éjjeliőröket” senki sem ellenőrizheti. Európa szuverenitásának áruba bocsájtásához hozzá tartozik az USA féle föderációs hatalom működtetése, ehhez a józanul gondolkodó európai polgárokat meg kell félemlíteni. Olyan módszerekkel, mint a választásokba történő politikai beavatkozások, akár pénzzel, akár vassal. Lásd a háborúpártiságot, vagy a lengyel-magyar népnek járó pénzek visszatartását.
A megvásárolt álcivil NGO-k és médiák szaporodnak, mint a pelyva, végletekig korrupt alkalmazottjaik szórják a hazugságokat.
Az országgyűlési, EU parlamenti, önkormányzati választások a választópolgároknak lehetőséget kínálnak, hogy érvényesítsék a népfelség elvéhez ragaszkodva akaratukat.
Népszavazással kimondhatjuk, hogy a hagyományos európai kultúra nem eladó, kontinensünk nem gyarmatosítható.
Ezzel véget vethetünk az embercsempész biznisznek, megszüntethetjük őslakosságunk kicserélését az illegális bevándorlók millióival. Európa lakosságának, választópolgárainak dolga, hogy a jelenlegi USA kormány mögött álló pénzügyi hatalmasságok szülőföldjeinkre irányuló imperialista elképzeléseit megakadályozzák!
Tegyük ezt addig, míg a választás joga a miénk!
Csizmadia László a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
Imperializmus a küszöbön?
szept 2, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Ott kezdem, hogy a berlini Charité Intézet kimutatta, hogy Németországban a súlyos vakcinaszövődmények száma negyvenszer magasabb, mint gondolták volna. Mintegy félmillió embert érinthet ez német földön. Mindezt Harald Matthes, a vizsgálatot folytató csoport vezetője nyilatkozta nemrég.
És ez súlyos adat. És nem csak Németország érintett ebben, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Nagy-Britanniából és még számos országból érkeznek adatok a vakcinakárosultakról, számuk nem csekély.
A tények azt mutatják, hogy amióta a vakcinák tömegesen beadásra kerültek, döbbenetes mértékben megnövekedett az érthetetlen halálesetek száma a világon, s ami a legdurvább, hogy az oltottak körében növekedett meg jelentősen a súlyos szövődmények és halálok száma, s nem pedig az oltatlanokéban.
Még egyszer mondom: aki nem csak hivatalos, „első” nyilvánosságot olvas a médiumokban, az tudja, hogy itt tényekről és még egyszer tényekről, méghozzá kegyetlenül szomorú tényekről van szó.
Ezt nem lehet, és nem szabad elhallgatni. S mindez döntően az mRNS-vakcinákra, a Pfizer és a Moderna által gyártottakra igaz elsősorban.
A német intézet vizsgálata szerint a leggyakoribb mellékhatások: szívizomgyulladás, szívinfarktus, az immunrendszer túlreakciója, neurológiai zavarok, az idegrendszer károsodása, stroke, vérrögképződés.
A németeknél összesen 179 millió oltóanyag került beadásra. Matthes professzor szerint speciális szakambulanciák kellenek a vakcinakárosultak kezelésére! Megfontolandó gondolat.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki mRNS-t kapott, az most már készüljön a legrosszabbra. De tény, hogy nyilvánvaló, hogy ez nem német történet.
Csak mellesleg jegyzem meg – erről lehet, hogy sokan nem tudnak –, hogy éppen a Charité Intézetben dolgozott Cristian Drosten, aki a Kary Mullis által feltalált PCR-tesztet a Covid tesztelésére „továbbfejlesztette”, viszont tudnunk kell, hogy Mullis még az életében hangsúlyozta, hogy a PCR Covid-diagnózisra valójában alkalmatlan, nem erre való igazán. Mullis, miután erről beszélt, 2019-ben meghalt… Ez azért egyébként – magunk közt szólva – némileg érdekes.
Közben érdekes hír az is, hogy a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőtábla június 13-án, elutasítva a román kormány fellebbezését, véglegesen illegálisnak nyilvánította a Coviddal kapcsolatos megszorításokat, a polgárokra és a cégekre kivetett restrikciókat. (Ügyiratszám: 3751/2021 és 8178/2023.)
A következőkben egy rendkívül érdekes interjú szövegét idézném rövidítve, ami nagyon idetartozik és nagyon tanulságos. Néhány hete Karl Lauterbach, a német szövetségi egészségügyi miniszter rövid interjút adott a kialakult helyzetről a ZDF-nek.
Lauterbach meglepően őszinte volt, sőt politikusokhoz „méltatlanul” önkritikus.
A vakcinakárosultakkal kapcsolatban kijelentette, hogy „Felkavaróak ezek a sorsok… nagyon sajnálom ezeket az embereket. (Ez is valami… – F. T.) Ezek igen súlyos károsodások, amelyekből számos maradandó lesz (!). Amit mi, mint állam teszünk, hogy a betegpénztárak átveszik a kezelési költségeket… A kezeléshez szükséges gyógyszerek még nincsenek meg, azokat lázasan kutatják.”
A riporter ekkor felpanaszolta, hogy az érintettektől pont az ellenkezőjét hallják, egy év harc, elutasítás, Canossa-járás, a végén egy csekély összeg megítélése.
Lauterbach nagy megértést tanúsítva azt mondta, hogy valóban, az oltáskárosodást elismerő folyamatokat fel kell gyorsítani!
A riporter ezek után számonkérte a következőket a miniszteren: „Lauterbach úr, miért mondta korábban többször is, hogy az oltás mellékhatásmentes lesz?” (Vagyis, miért hazudott az emberek szemébe, ezzel kilőve annak lehetőségét, hogy ők döntsenek a veszélyek mérlegeléséről? – F. T.)
Lauterbach zavarodott válasza:
Nos, ez egy alkalommal túlzóan, egy rosszul sikerült tweetben történt. De alapvetően nem ez volt az álláspontom… (!)
A riporter tovább erőltette, indokoltan: „miniszter úr, végig azt a benyomást keltette, hogy mellékhatások szóba sem jöhetnek!”
Lauterbach erre nem tudott érdemben válaszolni, csak annyit tett hozzá: „az oltásokat világszerte alkalmazták…” (Hát igen, de miért is? – F. T.)
A riporter ezek után azt vetette fel, hogy most indulnak az első perek világszerte a Pfizer–BioNTech és a többi gyártó ellen. Mi lesz ezeknek a kimenetele?
Lauterbach válasza: „Miniszterként óvatos kell, hogy legyek. Ami helyénvaló (?), hogy az EU-s szerződések keretein belül ezek a cégek a legmesszebbmenőkig fel lettek mentve a felelősségvállalás alól. És ezért a felelősség a német államnál van.” (Ez mitől is „helyénvaló”? – F.T.)
A riporter riposztozott: „tehát ezekben a bírósági eljárásokban a cégek hátra tudnak dőlni. Jó érzés van önben?”
Lauterbach válasza: „Nem én készítettem a szerződéseket (ebben igaza van, talán Ursula von der Leyen, egy minden gyanú felett álló személy erről többet tudni mesélni – F.T.) „Azt gondolom, hogy az akkoriban kialakult helyzet a felelős azért, hogy az oltóanyagokat mihamarabb használni akarták (függetlenül attól, hogy valójában nem lehetett tudni, mennyit használnak és mennyit ártanak. Brávó! – F.T.)
Végül felvetette a riporter, hogy vajon nem kellene-e a cégeknek ebben a helyzetben szolidaritási alapon is, emberiességi alapon is önkéntesen alapítványokba fektetni pénzeket, ezzel segítve az általuk gyártott vakcinák károsultjai számára?
Lauterbach válasza:
de igen! Ez elvárható lenne tőlük, hiszen – ahogyan fogalmazott – elképesztő nyereségekhez jutottak. Ezért ez nem pusztán szép gesztus lenne, hanem igenis elvárható tőlük!
Még annyit: Magyarországon az OK (oltáskárosultak szervezete) levélben fordult a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz, hogy foglalkozzanak velük. Biztató levelet kaptak.
Összegzem a mondanivalómat: elég volt a téma körüli hallgatásból! A világ jelentős része már foglalkozik a vakcinakárosultakkal.
Ez az egyetlen emberséges és tisztességes magatartás, ha már az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni. Sajnos.
Sokat tanultunk megint. És még mennyit fogunk, Istenem!
Forrás: Magyar Nemzet
aug 25, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán
Republikánus javaslat erősítené az imádsághoz való jogot az amerikai iskolákban.
Az iskolák falain belül érvényesítendő szülői és gyermekjogok a közelmúltban az Egyesült Államokban folyamatosan napirenden voltak. A republikánus vezetők egymás után fogadtak el az előbbi jogokat védelmező jogszabályokat (pl. Ron DeSantis – Florida; Glenn Youngkin – Virginia), amelyek elsősorban az iskolákba beszivárgó erőszakos és szélsőséges LMBTQ propagandát korlátozták.
Matt Gaetz floridai republikánus képviselő a napokban olyan jogszabályt terjeszt tett elő, amely lehetővé tenné, hogy a diákok és az alkalmazottak az iskolában anélkül imádkozzanak, hogy emiatt bármilyen negatív következménytől kelljen tartaniuk. „Isten elérése nem áll meg az iskola kapujában. Hazánk oktatáspolitikája megtiltja a hallgatóknak és az oktatóknak, hogy imádkozzanak, miközben végtelenül népszerűsítik a szélsőséges LMBT-t és a fehérellenes, kritikai fajelméleten is alapuló propagandát” – mondta Gaetz a törvényjavaslat benyújtása előtt.
A DIÁKOK ISKOLAI VALLÁSGYAKORLÁSA AZ AMERIKAI JOGBAN
Az amerikai Alkotmány első módosítása két, a vallásra és a közintézményekre vonatkozó záradékot tartalmaz.
Az első a „létesítési záradék”, amely megakadályozza, hogy a kormány és a közintézmények olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek támogatják, előmozdítják vagy más módon előnyben részesítik az egyik vallást a másikkal szemben.
A második a „szabad vallásgyakorlásról szóló klauzula”, amely tiltja az olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák az egyéneket vallási szokásaik gyakorlásában (nemcsak a magánéletben, hanem a nyilvánosság előtt is). Ez utóbbi figyelmen kívül hagyása a diákok vallási meggyőződése gyakorlásának korlátozását valósíthatja meg.
1993-ban a Kongresszus elfogadta a vallásszabadság helyreállításáról szóló törvényt, amelynek kifejezett célja annak megállapítása volt, hogy az iskolák csak akkor akadályozhatják egy személy vallásgyakorlását, ha bizonyítani tudják, hogy „kényszerítő érdekük” van, és a lehető legkevésbé korlátozó eszközöket alkalmazzák ezen érdek védelmére. Egy másik, a valláshoz és az iskolákhoz közvetlenül kapcsolódó törvény az egyenlő hozzáférésről szóló törvény, amely biztosítja, hogy a diákok vallási tevékenységei ugyanolyan joggal „férjenek hozzá” az iskolai létesítményekhez, mint a nem vallási tevékenységek. Jogellenes megtagadni a vallási célú gyűlések egyenlő hozzáférését, valamint hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azon diákokkal szemben, akik ilyenen részt kívánnak venni.
Bár önmagában jogilag nem kötelező erejű, az iskolák kötelezettségei és a diákok e törvények szerinti jogai némileg világosan körvonalazódnak Clinton elnök 1995-ben az oktatási miniszter és a főügyész számára kiadott, a vallási megnyilvánulásoknak az állami iskolákban való gyakorlásáról szóló memorandumában. A dokumentum az Imaszolgálatok és istentiszteleti gyakorlatok cím alatt rögzíti, hogy „Az Egyenlő hozzáférésről szóló törvény által meghatározott és védett összejövetel tartalmazhat imaórát, bibliaolvasást vagy más istentiszteleti gyakorlatot.”
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGÁNAK ÍTÉLETEI AZ ISKOLA ÉS A VALLÁS KAPCSOLATÁNAK KÉRDÉSÉBEN
Good News Club kontra Milford Central School: A Milford Central School lehetővé tette, hogy intézményének helységeit társadalmi, civil, szabadidős, és a közösségi jólétet szolgáló tevékenységekre használják, ám amikor egy család keresztény értékek tanítására (bibliaórák, szentírások memorizálása) kívánta igénybe venni, megtagadta azt. A Legfelső Bíróság ítéletében az iskola eljárását alkotmányellenes diszkriminációnak minősítette.
Lamb’s Chapel konttra Centre Moriches Union Free School Dist: Egy New York-i állami iskola megtiltotta egy vallási csoportnak, hogy a létesítményeit olyan filmek vetítésére használja, amelyek „keresztény szemszögből tanítanak családi értékeket”. A Bíróság szintén alkotmányellenes diszkriminációnak minősítette az esetet.
Kennedy kontra Bremerton School District (2022. június 27.): A legfrissebb, iskolai imádkozással összefüggő döntés egy futballedző ügyében született, akit azért bocsátottak el, mert a mérkőzések során együtt adott hálát diákjaival (a tanulók önkéntesen csatlakoztak a kezdetben egyedül imádkozó felnőtthöz). A Legfelsőbb Bíróság védelmébe vette az edző alkotmányos jogait, és a javára döntött az ügyben.
Az állami iskoláknak tehát gondosan egyensúlyozniuk kell, amikor a diákjaik vallási meggyőződésük miatt kérik az alkalmazkodást, nem támogathatnak egyetlen konkrét vallást sem, illetve megkülönböztetést sem alkalmazhatnak a különböző vallásokkal szemben. Ugyanakkor azt is el kell kerülniük, hogy oly módon járjanak el, amely megakadályozza a tanulókat abban, hogy gyakorolják a vallásuk kifejezéséhez való jogukat. A diákok vallási jogai az állami iskolák falain belül alapvetően az alábbi területeket ölélik át:
A(z) – fentebb már említett – iskolai létesítményeknek a vallási csoportoknak és tevékenységeknek a többi iskolai csoporttal azonos alapon történő használatához való jog;
A vallási meggyőződés kifejezésének joga az iskolai feladatokban a vallási tartalom megítélése nélkül;
Joguk van arra, hogy „nem zavaró módon” imádkozzanak, amikor nem vesznek részt az iskolai oktatásban;
Joguk van beszélni társaikkal, és megpróbálni meggyőzni őket vallási témákról (az iskola kizárólag akkor avatkozhat közbe, ha az ilyen beszéd zaklató);
Joguk van vallási üzeneteket / jelképeket / ruhákat megjeleníteni és viselni, olyan mértékben, amennyire a hasonló világi üzenetek megjelenítése megengedett a tanulóknak;
Felmentést kaphatnak az olyan tanórák alól, amelyek jelentősen megterhelnék a szabad vallásgyakorlásukat.
NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
NORVÉGIA
2022-ben a balestrand-i Sagatun iskola diákjainak tiltották meg, hogy szabadidejükben az iskola épületében imádkozzanak. A helyi hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a helyiségeket nem lehet vallási célokra használni és szerintük a keresztény összejövetelek a többi diákban kirekesztettség érzését kelthetik.
A diákok a hideg és esős idő ellenére a kültéren is folytatták az összejöveteleket, melynek eredményeként erős kritikák érték a döntés miatt az önkormányzatot, amely végül engedett a nyomásnak, és újra engedélyezte, hogy a diákok közösen imádkozzanak az iskola épületén belül.
OLASZORSZÁG
Az iskolai feszület kérdése (LAUTSI AND OTHERS v. ITALY)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága első körben elmarasztalta Olaszországot, mondván az iskolai osztályokban lévő keresztek sértik a gyerekek vallásszabadsághoz fűződő jogát.
A jogerős ítéletben azonban a bírói testület végül úgy határozott, hogy az iskolai keresztek nem sértik sem az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkét (oktatáshoz való jog), sem az Egyezmény 9. Cikkét (lelkiismereti és vallásszabadság).
FRANCIAORSZÁG
A közoktatási törvényben az állam laicitási funkciója jelenik meg, amely rögzíti az oktatók világnézeti semlegességének követelményét, illetve azt, hogy hitoktatást kizárólag a tanórákon kívül lehet biztosítani. Ez magában foglalja a vallási meggyőződésre utaló jelképek viselésének tilalmát is.
Az Államtanács egy ítéletében hatályában fenntartotta a felmondást egy tanítónővel szemben, aki nem volt hajlandó megválni a fátylától.
De még a legdiszkrétebb vallási jelképek viselése sem megengedett: arra is volt példa, hogy a nyakában apró keresztet viselő tanárnő fegyelmit kapott.
A diákok lelkiismereti szabadsága és az oktatás laicitása között számos ponton merül fel ellentmondás.
A legnagyobb nyilvánosságot a vallási jelképek, így a muzulmán fejkendő viselésének kérdése kapta, de a speciális étkezési szokások, illetve a szombati óralátogatási kötelezettség, bizonyos órákon való részvétel, illetve az ellenkező nemű oktatók kapcsán is jelentkeznek problémák.
Az Államtanács 1995-ban kimondta, hogy egyetlen diák sem kaphat általános jelleggel felmentést a szombati tanórák látogatása alól, azonban egyedileg, esetenként engedélyezhető a távolmaradás.
A kulturális és vallási sokféleségre a francia iskolarendszer nem tud adekvát módon reagálni, csupán ad hoc módon tudja kezelni az ezekből eredő igényeket és konfliktusokat.
NÉMETORSZÁG
Az Alaptörvény 4. cikkének első két bekezdése biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot, beleértve ezen alapjogok iskolai gyakorlását is.
A 7. cikk második bekezdése a szülőknek is jogot biztosít annak eldöntésére, hogy gyermekük részt vegyen-e hitoktatásban. A cikk következő bekezdése azonban kimondja, hogy a hitoktatás rendszeres tantárgy az állami iskolákban. Vagyis az államot az Alaptörvény kötelezi arra, hogy a hitoktatást beépítse az iskolai tananyagba.
Az iskolákra és alkalmazottjaikra az úgynevezett semlegességi követelmény vonatkozik, ami azt jelenti, hogy tilos meghatározott vallási meggyőződést hirdetniük. Ez azonban nem vonatkozik a tanulókra, akik szabadon gyakorolhatják szabadságjogaikat az iskola falain belül is → pl. az iszlám vallásúak fejkendőt viselhetnek.
Sőt, 2021-ben – a hittan alternatívájaként – 350 bajor iskolában bevezetésre került az iszlám vallási ismeretek tárgy is.
Ezzel szemben a kereszt kérdése kapcsán a német Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében Bajorországban a keresztnek, mint keresztény szimbólumnak az osztálytermekben való használata kapcsán kifogás emelhető, és az igazgatóknak olyan megoldást kell találniuk, amely minden érintett hitszabadságát tiszteletben tartja.
AZ IMÁDSÁG, MINT ALKOTMÁNYOS JOG
Visszatérve a kiindulóponthoz, a floridai képviselő sajtóközleménye szerint 2022-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a vallásszabadság mellett döntött, és egy futballedző, Joe Kennedy oldalára állt, akit elbocsátottak, miután nem volt hajlandó abbahagyni az imát a pályán.
Joe Kennedy edző a Washington államban, Bremertonban található BHS Football csapatának segédedzője volt, emellett tengerészgyalogos veterán is, aki elkötelezte magát Istennek, és minden meccs után hálát ad a játékosok által elért eredményekért és a lehetőségért, hogy részesei lehettek életüknek a futballon keresztül. Kennedy edző kezdetben csendesen és egyedül imádkozott, de több meccs után a tanulók észrevették Kennedy edző imáit, és megkérdezték, csatlakozhatnak-e hozzá.
A felügyelő (Superintendent – a sportegyesület egyfajta elöljárója) később levelet küldött az edzőnek, amelyben kijelentette, hogy fizetett adminisztratív szabadságra helyezték, és nem vehet részt semmilyen minőségben a BHS futballprogramjában. A levél azt állította, hogy Kennedy edző „megengedhetetlenül nyílt, nyilvános és demonstratív vallási magatartást tanúsított, miközben még segédedzői szolgálatban volt”.
Egy szövetségi bíró 2022. novemberi döntése úgy határozott, hogy Joe Kennedy edző idén március 15-ig visszatérhessen a pályára és szabadon mondhasson imát úgy, hogy ezen alkotmányos jogában illetéktelenek ne akadályozhassák meg.
Szerző: Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Forrás: A teljes cikk az Alaptörvényblog.hu-n érhető el
aug 7, 2023 | Blog, Dr. Csizmadia László
Szellemi honvédőink véleményeit olvasva, gondolataikhoz kapcsolódva kérdezhetjük, meddig tart a budapestiek türelme Karácsony Gergely ámokfutását látva?
Az embereknek az elviselhetetlenséget az okozza, ha őket debilnek nézik. A főváros vezetője egyelőre folyamatosan ezt teszi büntetlenül.
Az adófizetők bizalmából státuszba került vezetők feladata, hogy felelősen gazdálkodjanak, miközben hozzáértésükkel gyarapítják az ország vagyonát. Vizsgáljuk meg, hogy e tekintetben milyen tényeket vehetünk figyelembe az országos kormányzás és a Fővárosi Önkormányzat teljesítményét elemezve.
A különbség megdöbbentő és égbekiáltó.
A budapesti szavazók jóvoltából kis különbséggel került Karácsony Gergely pozícióba. Orbán Viktort viszont kétharmados többség emelte a miniszterelnöki székbe. A főváros vezetését a választók Karácsony Gergelyen keresztül, akarva-akaratlanul, az ellenzéki erőkre és vezetőjükre, Gyurcsány Ferencre bízták.
A kialakult helyzet eddig is ismert tanulságokhoz vezetett. Rávilágít az ultraliberális ellenzék kormányzóképtelenségére, hatalomvágytól átszőtt, szakmai szintű elégtelenségére. Summásan fogalmazva, kecskékre nem szabad káposztát bízni.
Bizonyíthatjuk azzal, hogy Gy.F. kormánya 2002-2010 között precedensként úgy vitte az országot csődközelbe, mint ahogy marionett bábuja most a fővárost. A négy éve regnáló Karácsony Gergely választott, megörökölt és jól fizetett ellenzéki tanácsadókkal tönkretette országunk fővárosát. Kijelölt brüsszeli lobbistájával, Jávor Benedekkel piacra dobta hazánk jövőjét. A 2022-es országgyűlési választások alatt kényszermozgalmával a dollárbaloldal önzetlennek nem mondható ládikóiból nagyot szippantott, gondolván, hogy a pénznek nincs szaga.
Higgyünk a szemünknek. K.-G. jellemrajzát jól láthattunk, amikor a Lánchíd háttere előtt irritáló mosollyal egymaga néz szembe Budapest polgáraival. Lássátok, hogy a történelem mit köszönhet nekem.
Mit is? A Tarlós István vezette csapat terveinek átalakítása folytán a teljes kiviteli terv torzóját láthatjuk. Közben mindez ötmilliárd forinttal többe került és a váraljai alagút felújítása is elmaradt.
Házmester módjára összehívott lakógyűlésén az 1.700.000 budapesti lakosból mindösszesen százezernél valamivel többen szavaztak arra, hogy az autók kitiltásra kerüljenek a Lánchídról. Főpolgármester döntésével megszegte a kormánnyal megkötött szerződését.
A főváros ma már folyószámlahitelből gazdálkodik. A választásokig hátralévő időben sok milliárd forint adósságot akaszt a magyar polgárok nyakába. Ugyanezt nyakló nélkül tette Gyurcsány Ferenc kormánya is.
Miközben Magyarország a dollárbaloldal „jóvoltából” nem jut az Európai Unióból törvényesen járó pénzekhez, érdekes módon nem megy csődbe. Beruház és építi országunkat és Budapestet. Láss csodát, pozitív pénzügyi besorolást kap az arra illetékes nemzetközi bankoktól. Ez a különbség nemcsak szakmai, de erkölcsi szempontból is.
Bíznunk kell a budapestiek józan ítélőképességében remélve, hogy 2024-ben így vagy úgy megtörténik Karácsony Gergely politikai és erkölcsi elszámoltatása. Addig is ajánlanánk az önkéntes lemondást. Az önkormányzati választás után ezt már lesütött szemmel, remélhetőleg a fővárosiak akaratából kell megtenni. Hogyan? Pattanva biciklijére, annak sárhányójára kötve a kis és nagy ládikákat is húzhatja maga után, szégyenszemre.
CÖF-CÖKA vezetősége
júl 28, 2023 | Blog, Fricz Tamás
Ha igen, azonnal ki kell lépnünk belőle!
A Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, egy etióp marxista-kommunista által vezetett WHO – az ENSZ egészségügyi szervezete – arra készül, hogy a jövő évi közgyűlésükön egy olyan megállapodást fogadtassanak el a 194 tagállammal – tehát az egész világgal –, amely átfogó és teljes uralmat ad a WHO-nak a járvány- és pandémiaügyekben a nemzetállamok felett.
Erről korábban már több alkalommal írtam, de nem lehet eleget beszélni és írni erről, mert úgy látom, egy kicsit háttérbe szorulnak az ezzel kapcsolatos hírek a hivatalos médiában – sajnos hazánkban is.
Mint ahogyan nem sokat hallottunk arról sem – sajnos –, hogy hazánkban nemrég lezajlott egy WHO-s konferencia, amelyen részt vettek a magyar egészségügy vezetői is. Sőt el is fogadtak ezen az összejövetelen egy Budapesti Nyilatkozatot is.
Na de sebaj, térjünk a lényegre.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) keretein belül már javában készül két megállapodás, méghozzá a Pandémiás Szerződés és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosítása. Ezeket a módosításokat terjesztenék a 2024-es közgyűlés elé, amelyik terveik szerint ezekre rábólintana.
Az apró kis probléma csak az, hogy ezek a „módosítások” gyakorlatilag alapjaiban megváltoztatnánk az életünket – nemcsak a mienkét, hanem az egész világét. Méghozzá eléggé vészjósló irányban, hogy finoman fogalmazzak.
Amit ugyanis erről tudni lehet, az az, hogy a világjárványról szóló szerződés és az IHR módosításai alapján az Egészségügyi Világszervezet, a WHO gyakorlatilag egy egészségügyi világkormánnyá válna mint nemzetek feletti és globális szuperszervezet. A tervezetek alapján a WHO a következő feladatokat látná el:
A világjárványok korai felismerése és megelőzése – amihez létrehoznak egy globális korai előrejelző és megfigyelő rendszert.
A WHO a továbbiakban nem lenne más, mint a globális egészségügyi kérdéseket koordináló hatóság, amely hatékonyan megfosztaná a nemzeti és helyi egészségügyi hatóságokat az önálló döntések lehetőségétől, és így alapvetően ellentmondana a nemzeti szuverenitás és önállóság elvének.
További cél: a nemzetközi együttműködés erősítése olyan területeken, mint a megfigyelés, a riasztások és a reagálás, ami egyenértékű lenne az állampolgárok globális megfigyelőrendszerének államok általi létrehozásával, amelyet a WHO kényszerít ki, valamint a „félretájékoztatás” elleni küzdelem világszerte, ami lényegében egyenértékű lenne a cenzúra bevezetésével.
Még szerencse és jó hír – amiről szintén nem tudunk semmit –, hogy Kölnben június végén egy tíz ország jogászaiból összeálló társaság gyűlést tartott, és a leghatározottabban kiállt a fenti WHO-módosítások bevezetése ellen.
Az Anwalte für Aufklärung nevű szervezet elveti mind a Pandémiás Szerződést, mind az IHR-t, mint olyan célokat, amelyek szembemennek a jogállamisággal, az emberi szabadságjogokkal, a szubszidiaritás elvével és a nemzetállamok szuverenitásával.
A részt vevő tíz ország: Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Csehország, Hollandia, Izrael és Németország.
Egyértelműen fogalmaznak: nemet mondanak a totalitarizmusra és nemet mondanak a világkormányzásra, pontosabban annak első, lopakodó lépésére.
Én is egyértelműen akarok fogalmazni: igazuk van, volt és lesz.
Ha a WHO a nyugállományba vonult terroristával az élen valóban ilyen célokat akar 2024-ig megvalósítani, nem lehet más lehetőségünk, mint hogy kilépünk a WHO-ból, amelyet egyébként a Big Pharma, magáncégek és Bill Gates finanszíroz elsősorban.
Fontos nekünk a szuverenitásunk? Igen!
És bizony nem csak a WHO-val szemben…
Forrás: Magyar Nemzet
Fricz Tamás: A WHO lesz a világkormány első változata? Ha igen, azonnal ki kell lépnünk belőle!
júl 12, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán
A vonatkozó szakirodalom szerint a 20. század végének és a 21. század elejének nyugat-európai társadalmaiban a migrációt és a sokszínűséget még mindig elsősorban problémaként, és különösen „integrációs problémaként” tekintik. Ebben az összefüggésben központi szerepet játszott és játszik ma is az úgynevezett gettók („migránsnegyedek”, „külföldiek magas arányú lakónegyedek”) kialakulásától való óva intés. A várospolitikusok mind a mai napig a dezintegráció és a társadalmi feszültségek veszélyét társítják a migráns vagy migráns csoportok sűrű együttélésével.
A legújabb brüsszeli tervezet szerint minden uniós tagországot meghatározott számú migránsért tennék jogilag felelőssé: azok a tagállamoknak, amelyek nem hajlandóak befogadni az EU-ba ad hoc érkező illegális migránsokat és menekülteket, személyenként mintegy 20 ezer eurót (kb. 7,5 millió forintot) kell fizetniük, Lengyelország részéről egyenesen „bírságot” emlegetnek ennek kapcsán (a javaslatok eredetileg 10 ezer és 22 ezer euró között mozogtak). A döntésnek megfelelően Magyarországnak is, felszereléssel vagy személyzettel kell majd segíteniük a befogadó államokat. A tagországok kötelesek lesznek (érkezési) „kapcsolatot” igazolni (connection rule) azzal a biztonságos harmadik országgal, ahová a migránsokat visszahelyezhetik, de ezt a kapcsolatot elvileg a tagállam határozhatja meg (Olaszország esetén például Tunézia). Magyarország számára ugyanakkor reményt csak az jelenthet – ha a gyakorlat megvalósul –, hogy biztonságosnak számító harmadik országok irányába a kapcsolati szabályt miként tudja érvényesíteni. Ráadásul a Tanács kvóta-döntése érinti a tagállami szuverenitás lényeges kérdését is a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, hiszen a fenntartott szuverenitás kérdései közé tartozik a lakosság összetétele. Ezt támasztja alá, hogy a tagállamok között érvényesül ugyan a letelepedés szabadsága, de ebbe minden tagállam szuverenitása birtokában beleegyezett vagy beleegyezik a jövőben az egyes csatlakozási szerződések elfogadásakor. Ez a beleegyezés a menekültügyi és bevándorlási politika körében hozott tagállami döntésekre is kiterjed az átruházott hatáskörök folytán.
A kormány- és államfők testületének, az Európai Tanácsnak ugyan generális jelleggel nincs jogalkotó hatásköre, azonban stratégiai és válságmegoldó testületként működik, valamint kijelöli az EU politikájának stratégiai irányait.
A fenti rendelettervezet a menekültügyekben azt vetíti elő, hogy egy uniós elosztási mechanizmus révén lényegében maguk az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd. A hosszútávú gondok elsődleges forrása a már az EU-na történő belépéskor a harmadik országbeli személyek ellenőrizhetetlensége, és az ehhez kapcsolódó és abból hasznot húzó cselekmények (pl.: az embercsempészet, emberkereskedelem, szervezett bűnözés, hamis úti,- és személyi okmányok előállítása, feketegazdaság növekedése, korrupció stb.). A rövidtávú hatások pénzügyi, és biztonsági értelemben is jelentkezhetnek. Az első terület komplexitása kapcsán főleg becslések alapján dolgozhatunk, egy friss német jelentés szerint 27 milliárd eurót tervez költeni az állam a migrációra, egy márciusi francia kimutatás alapján pedig bevándorlás évente 20-33 milliárd euróba kerül a szintén bevándorlóországként számon tartott Franciaországnak. A szinten a francia sajtóból ismert migránsok okozta gazdasági és agrárkárok már a biztonsági kockázatok között említhetőek, mint ahogy a folyamatos szexuális visszaélések bevándorlók által például Németországban és Ausztriában. Mivel a Tanács legújabb migrációs rendelettervezete több helyütt említi a szökés kifejezést az áthelyezett harmadik országbeli személyek kapcsán, meg kell említenünk a befogadóállomásokról történő szökés általi kockázatot is. E körben említhető a számos görög példa alapján statisztikailag igazolható növekedése a vagyon elleni bűncselekményeknek nyitott táborok környezetében.
A kutatások szerint az egészségügyi értelemben vett kockázatot sem szabad elhanyagolni, amely egyébként Brüsszelben gyakorlatilag teljes tabutéma. A zsúfolt befogadóállomásokon és migránsgettókban a származási ország mellett a fizikai és mentális stressz, valamint a rossz életkörülmények légúti fertőzésekkel is társulnak, elsősorban influenza, légzőszervi szintetikus vírus, adenovírus és parainfluenza vírusfertőzésekkel. A menekültek és a bevándorlók érzékenyebbek lehetnek a fertőző betegségekre azokon a helyeken, a származásukban, a tranzitban és a rendeltetési helyben, mivel fertőzésnek vannak kitéve, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a megszakított gondozás és a rossz életkörülmények miatt. A kockázatosnak minősített régiókban HIV-vel élő menekültek és bevándorlók jelentős része fertőzést kap azután, hogy új országba érkeztek. A menekülteket és a bevándorlókat később diagnosztizálják HIV-fertőzésük során. A hepatitis B és C vírusfertőzések gyakoribbak azokban a menekülteknél és bevándorlóknál, akik olyan országokból származnak, ahol a vírus endemikus, ám ezeknek a fertőzéseknek a gyakorlása a menekültek és a bevándorlók körében a régió tagállamaiban eltérő. Az olyan trópusi és parazita fertőzések, amelyek általában nem láthatók Európában, olyan régiókkal érkezhetnek be a régióba, ahol a fertőzés endemikus, de veszélyt jelentenek az ebbe a területre utazókra, valamint a menekültekre és migránsokra, valamint leszármazottaikra is. Az Európát tömegesen elárasztó emberek egy teljesen más kultúrából érkeznek, egy olyan világból, amelyet rendkívül intenzíven áthat a vallás, s ahol a hatalom az iszlám tanait jobbára csak saját tévedhetetlenségének igazolására használ. Mert jól tudják, hogy iszlám jelszavakkal irányítani lehet a tömegeket, mondván, a hit előírásai vitathatatlanok. Ma ott tartunk, hogy német és francia nagyvárosokban a helyi igazságszolgáltatással párhuzamosan saría bíróságok működnek, és a muszlim bírák még azelőtt jogon kívül tudják helyezni a bűncselekményeket, hogy azok a befogadó állam hatóságai elé kerülnének. Franciaországban már 2011-ben mintegy hétszáz ilyen muszlim zóna létezett, amelyekben a francia jogot „hatályon kívül helyezték”, és ahová a helyi rendőrök már be sem merik tenni a lábukat.
A tagállamok jogrendszere ebben a kérdésben sokszor másodlagos jelentőségű. Engedjen meg egy konkrét példát 2020 júliusából, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztaló ítéletet hozott a francia állammal szemben, kimondva, hogy mivel Franciaország megtagadta a fedél nélkül élő „menekülteknek” nyújtandó segítséget, megsértette a nemzetközi egyezményben foglalt kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát. Ilyen és hasonló ügyeken keresztül is nyomást lehet gyakorolni a pár éve még a visegrádi négyek szövetségének fellazítására is kísérletet tevő francia elnökre is.
A konkrét ügyben az öt – afgán, orosz, iráni és grúz állampolgárságú – menedékkérő (vagyis „genfi” értelemben még nem menekült!) kérelmezők azt követően fordultak Strasbourghoz, hogy „a francia hatóságok megtagadták tőlük a pénzügyi támogatást, amelyre az ország törvényei értelmében jogosultak lettek volna”, így „embertelen és megalázó körülmények közé kényszerültek, megfosztva létfenntartáshoz szükséges alapvető eszközöktől”.
A testület ítéletének érvelése világos példa: a verdikt megfogalmazása szerint az érintettek fedél és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül, valamint megélhetési lehetőségek hiányában éltek több hónapon keresztül, folyamatosan attól tartva, hogy megtámadják vagy kirabolják őket. A döntés sérelmezi azt is, hogy az öt felperesből három hosszú idő után kapott csak ideiglenes támogatást, továbbá – a bíróság szerint – a menedékkérelmük regisztrálásához túl rövid határidőt kaptak, ezért nem tudták beszerezni a regisztráláshoz szükséges dokumentumokat. Az ugyancsak Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ (European Centre for Law and Justice, ECLJ) korábban is több kutatást végzett a témában. Eszerint a bírák közül huszonketten közvetlen kapcsolatban álltak hét, egyértelműen Soros-finanszírozottnak tekinthető szervezettel (az érintett szervezetek is jelentősen részesültek a Soros György által az 1980-es évek közepe óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett több mint 30 milliárd dollárból).
Az ECJL kutatásaiból és elemzéseiből is egy olyan spekuláns milliárdos képe rajzolódik ki, aki a jóságos filantróp álcája mögött valójában nagyon is előre kalkulált módon, főleg olyan országokba viszi a befektetéseit, ahol a helyi adottságok, a környezet várhatóan segítenek megtéríteni az invesztált támogatásokat. Ennek a gondolkodásmódnak a következménye az is, hogy az EJEB kontroll alatt tartásával pedig geostratégiai érdekeit kívánja érvényesíteni, kvázi államként az egyes államok feje felett. Az elmúlt évtizedben ezért nem túl meglepő módon a következő országokat említhetjük azok sorában, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia, vagyis a migráció és a kontinentális biztonságpolitika szempotjából fontos kelet-közép-európai és balkáni térségből érkező bírói szakemberek szakmai irányvonala révén akarja Soros – döntő módon – befolyásolni Európa jövőjét.
Az elmúlt években a bevándorlóországokban inkább romlott a helyzet, amely inkább azt indukálhatja, hogy az elmúlt időszakban a magyarok körében is nőtt a migránskvótát elutasítók száma. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) jelentése alapján, 2021- ben 589 antiszemita, 1387 LMBT-közösség elleni és 213 muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmény történt Franciaországban, és 857 keresztényellenes ilyen cselekményt jelentettek. Utóbbiak tehát négyszer gyakrabban következtek be, mint a muszlimok elleni támadások, és az antiszemita előítélet-bűncselekmények száma is közel háromszoros volt az iszlám vallásúak elleni bűncselekményekhez képest. is jól jelzi, hogy ma Nyugat-Európában már egyre inkább a keresztény és zsidó vallási csoportok vannak kitéve a verbális és gyakran nyers, fizikai erőszak kockázatának, és ennek a tendenciának az erősödése összefüggésben állhat azzal a ténnyel is, hogy az elmúlt évtizedek során jelentős számú bevándorló – közöttük muszlim vallási és kulturális hátterű emberek – érkeztek ezekbe az országokba. Az esetek, és a Nyugat-Európában jellemző súlyarányok – az egyes érintett társadalmi csoportok tekintetében – annak szükségességét jelzik, hogy a statisztikai tényeken túl komoly érdemi erőfeszítéseket kell tenni a szociális, illetve kulturális okok és kockázatok feltárására, és megfelelő esetben például a belügyi, migráció- és biztonságpolitikai szakpolitikák (policy-k) szükséges és időszerű átgondolására.
Forrás: alatorvenyblog.hu
Ifj. Lomnici Zoltán: Milyen kockázattal jár a migránsgettók kialakulása?
