Bencze Izabella

Végül is nagyon jó nekünk, magyaroknak. Népszerűek vagyunk, a fél világ velünk foglalkozik, értünk aggódik.

Az uszító ellenzéki hangnem szomorú következménye a Nagy Blanka-jelenség. Szerintem nincs olyan kamasz a világon, aki ne próbálná meg követni/elkövetni mindazt az ocsmányságot, amelyet a társadalomban, annak mikro- és makrokörnyezetében, a digitális világ szennyében lát, tapasztal

Franciaországban egyértelműen fokozódik a nemzeti helyzet, a „nacionalista lepra” nem adja fel. Az agresszívebbek pedig elirigyelték a jakobinusok Bastille-rombolását.

Amióta világ a világ, minden nap történik olyan a földön, ami egyeseknek öröm, másoknak maga a pokol. Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív, csak nézőpont kérdése.

Tegyük tisztába Jean-Claude Junckert! Mármint azt az örömét, amelyet az elnök Románia és Erdély idén százéves, szerinte minden bizonnyal demokratikus egyesülése kapcsán érez. Mert van mit tisztába tenni.

Miért nem kell nekünk birodalom? Sem tatár–mongol, sem oszmán, sem Habsburg, sem német, sem szovjet, sem iszlám, sem európai, sem pénzügyi, sem nyílt társadalmi? Semmilyen. Azért nem kell, mert mintegy 500 évig volt részünk benne, és semmi jó nem származott belőle.

2018. szeptember 12.-én Magyarországot ismét megpróbálják deresre vonni az Unióban, s a magyar miniszterelnök nem először áll majd ki 11-én a liberális hazugságok ellen, hogy hazánkat megvédje.

A magyarok által már sokszor megvédett nyugat-európaiak megértik-e végre, hogy ki a magyar?

1456. július 22-én őseink remekül vizsgáztak hősiességből, hazaszeretetből, kereszténységből.

Abszurd tárgyalások után az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el az országot.