Bírósági úton kell számon kérni a tetteseket

Tisztelt CÖF-CÖKA Vezetőség!

Nem tudom nagyon erős belső felháborodás nélkül olvasni azokat a baloldali, gátlástalan és mérhetetlen amorális tetteket, amelyekről az alábbi weboldalak (is) tudósítanak.

Különösen fontos az itt idézett levél:

https://civilosszefogas.hu/a-baloldali-osszefogas-listazni-akarja-az-embereket/

Bírósági úton kell számon kérni a tetteseket, az ország és nemzet ellen tevő – már bocsánat az őszinte szóért – nemzetgyilkos brigantikat. Miért nem történt meg ez már 1990-ben és azóta sem? Nyilván a nagyhatalmak kártékony erőszaka és az ország kiszolgáltatottsága miatt sem, ahogyan 1956-ban is gyalázatos módon elárulták a Magyar Nemzetet, az 1956-os Szabadságharcot.

Persze ez most sem lehet mentség és nem ad semmiféle megnyugtatást sem.

Olyan módon volna szükséges kellő nyomatékkal felhívni a jelenlegi nemzeti-keresztény-polgári Kormányzat figyelmét (bár mindezt ők érzékelik a leginkább) ezekre a nagyon erős veszélyekre, hogy mielőbb hatékony bírósági ellenlépésekkel hatástalanítani tudják a nemzetellenes vagy közönyös elemek által megszavazott és részlegesen hatalomba ültetett országtiprók gyalázatos tevékenységeit, azokat megfelelő módon szankcionálva. Egyetlen hatékony büntetőper sem történt az elmúlt 3 évtized alatt! MÁR MOST kell elkezdeni a Kormánynak a 2 év múlva esedékes országgyűlési választásokra a nagyon erőteljes tájékoztatást és az úgynevezett ellenzék – amelyik valójában egy nagyon alattomos ELLENSÉG – hatalmának és gaztetteinek a minél erősebb visszaszorítását. A fiatalok körében, különösen azokéban, akik még nem éltek a kommunizmusban és megfelelő tisztességes nevelést sem kapták meg a nemzetellenes erőktől való teljes elhatárolódásra és az ellenük való erőteljes küzdelemre (bár csak egy kicsi is lenne ezekben a fiatalokban az ’56-os elszánt ifjak lelkületéből …) volna szükséges az ellenséges térnyerések minden erővel történő megakadályozására (például különösen a Momentum nevű szervezet tud hódítani közöttük). Miért uralkodhatnak egy országban a nemzetet megtipró, gyalázó, elveszejtő erők? Ez normális jogállamban elképzelhetetlen!

Ha itt két év múlva – ne adj’ Isten – egy hatalomátfordulás következnék be a hazaárulók és a közönyösek „jóvoltából”, akkor a legaljasabb módon és hatványozottan térne vissza az 1945-1990-ig terjedő magyarországi időszak, illetve az elmúlt három évtizedben a 4+8 éven át tartó elvetemült (ismét bocsánat az őszinte szóért) liberál-bolsevik banda nemzet- és emberellenes, kontrateista uralma, hozzászámítva a migránsok pusztító kegyetlenségeit is, mert ezek azokat is ráeresztenék az országra.

Én még egy másik nagyon fontos szempontot is nagyon meg kell gondolni. A sokkal határozottabb, politikai érdekek és keresztény értékek érvényesítése érdekében szükséges volna a Kormány és a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről (mert ez utóbbi talán hatásos lenne) konkrét megkereséssel (természetesen nem sajtó-nyilvánosan) fordulni a keresztény egyházak vezetői felé, hogy a hívek részére szókimondó és tényeket, irányvonalakat konkrétan megnevező módon lelkiismereti felelősség terhe mellett rendszeresen bocsássanak ki körleveleket az országgyűlési-, illetve az önkormányzati választások alkalmával, és persze a „köztes időkben” is, mert ilyen alacsony számú részvétel és ilyen szavazati arány, ami például a legutóbbi önkormányzati választások esetében a fővárosban kijött (a nemzetáruló, keresztényellenes oldal hatalomra jutását eredményezve), az nem valósulhatott volna meg a templomokat rendszeresen látogatók szavazati elmaradása, vagy a rossz oldalra történő szavazása nélkül. Ez statisztikai adatokkal is alátámasztható. Egyszer s mindenkorra be kell fejezni azokat az indokolatlanul „finomkodó” és valójában kártékony hatású megnyilatkozásokat, amelyek semmiféle konkrét eligazítást nem adnak. A keresztény egyházaknak – akár közös nyilatkozatban is – végre-valahára (három évtizedet követően) el kellene ítélnie az egész posztkommunista-liberálbolsevik oldalt és ezt a hívek tudomására kellene hozni többszöri körlevél-kiadásokkal, ahogyan ezt XI. Pius pápa tette (Divini Redemptoris enciklika, 1937) vagy (ugyancsak 1937-ben) a Spanyol Katolikus Püspöki Kar, bátor körlevélben.

Az említett források jelzetét alább küldöm:

http://szit.katolikus.hu/feltoltes/Divini%20Redemptoris.pdf

http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2016/03/03_Gregosits_2016_03.pdf

(14-28. oldal)

A körlevelek ugyan bárki által olvashatók, de erre kötelesség felhívni a figyelmet, mint mai, életbevágó aktualitásra.

Itt nem lehet azzal sem „takaródzni”, hogy a felekezetek hivatalosan ne politizáljanak – ez már nem egyszerű politikai kérdés, hanem nemzetmegmaradási vagy nemzetpusztulási közéleti kérdés. És ebben a keresztény egyházaknak – hatékony, és nem valamilyen semmitmondó nyilatkozatokkal – kötelességük részt venni. Alább bemásolok három idézetet Mindszenty bíboros erről a kérdésről szóló nyilatkozataiból:

… mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelkeket – ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént -, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogyhatározott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozható a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöket romboló – mozgalmak hatalomra jutása. A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.<

Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István társulat, 1989. 28-29. oldal

Politika és vallás viszonya
„A politizálás csak abban az esetben volna elválasztható a papi hivatástól, ha a vallás és a politika is különválasztható lenne, vagyis ha a vallás nem volna egyéb elvont elméletnél, égi vagy légi tüneménynél, melynek a földi, gyakorlati élethez semmi köze, és ha a politika ezt az elvont rendszert legalább békében hagyná. A vallás azonban nem puszta elmélet, hanem élet és valóság, mely erkölcsöt irányít s ezzel együtt nemzetet, családot, egyént, igazságot, jogrendet, gazdaságot, szóval az egész életet. Viszont a politika is erősen beleavatkozik a vallás és vallás külső szervezeteinek dolgaiba, azért szükséges az ellensúlyozás, a vallás viszont-beavatkozása a politikába. Mivel pedig erkölcs és becsület nélkül elvész a jogi és társadalmi rend, megdől a gazdasági rend és a nemzet ereje, a vallás politikájának kell az állam segítségére sietni azáltal, hogy lelket, fegyelmet, stílust vigyen be az emberi tevékenységbe és szavát, befolyását érvényesítse a társadalmi szervezetekben és a törvényhozás házában egyaránt. Pártot csak párttal lehet ellensúlyozni s a nemzeti ügynek nem szentimentális humanizmussal, nem általános frázisokkal, hanem hódoló, odaadó szeretettel való szolgálata mindig gondviselésszerűleg kijelöli a papság számára azt a pártot, amelynek programjáért harcolva, a politika fegyvereivel is meg kell védenie hazájának legszentebb érdekeit.”<

Zala Megyei Újság 1926. január 31.

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html

Mindszenty bíboros nyilatkozta egy interjúban az alábbiakat, 1974. október 10-én Bécsben, emlékiratai megjelenése alkalmából:
„A vatikáni zsinat is kinyilvánította: az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli.” /ZDF Magazin, 1974. október 10./ In: Mindszenty-leveleskönyv, 103. oldal. Összeállította: Mészáros István. Budapest, 1997. A kiadást gondozta: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt.

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html

Most még talán nem késő, de a legkisebb késlekedéssel, tétovázással, az ellenség erejének lebecsülésével, a nem kellő erővel és hatékonysággal való fellépés elmaradásával viszont végérvényesen (nem úgy, mint Mohács után) „sírba süllyed” a nemzet.

Aggódó üdvözlettel: K.G.

 

Utóirat

Az alábbiakban idézem a 2014. január 16-án valamennyi magyarországi püspökségére kiküldött levelemet. A levélben utalok néhány mellékeltre is. Választ csupán egyetlen címzettől kaptam.

Tisztelt Püspökkari Titkárság, Főtisztelendő Püspök Atyák!

Az ország nagyon nehéz, de mégiscsak felemelkedésnek indult helyzetével kapcsolatban, valamint a tavaszi, további létünket, illetve nemlétünket eldöntő országgyűlési választásokkal kapcsolatban írok most Önöknek, részletesen a mellékletben: http://eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/a_2014-es_valasztasok_ele.pdf

Olvasva az utóbbi időkben egyházi részről megjelent, a jelen világ egyre igazságtalanabb helyzete elleni bátor, szókimondó megnyilatkozásokat és tiltakozásokat – amelyekből a teljesség messzemenő igénye nélkül jelen levelemhez is mellékelek hármat – szeretnék megküldeni néhány, ugyancsak egyértelmű megfogalmazást a jelenlegi magyarországi helyzetről. Talán szokatlannak tűnhet egy ilyen jellegű megkeresés. Amivel én ezt mégis indokolni tudom, az nem más, mint az elmúlt 24 év alatt az ország erkölcsi és gazdasági felemelkedését súlyosan visszavető, abból összességében 12 esztendőt elvevő, ateista-poszkommunista uralom mindez ideig büntetlen, ország-ellenes, romboló tevékenysége, az országon kívüli, minden erejükkel keresztény- és magyarellenes részével karöltve. A szomorú tapasztalat szerint keresztény körökben is (a „hívek” körében) még mindig nagy a tájékozatlanság, továbbá a hajlam az országra nézve sorsdöntő, rossz döntések meghozatalára. A kereszténység (az utóbbi idők kedvező változásai ellenére is) idehaza még mindig erőteljesen ki van szorítva a tömegkommunikációs eszközök területéről, valamint írott sajtója sem tudja ellensúlyozni azt a mérhetetlen károkozó tevékenységet, amely az országot szánt szándékkal a további, teljes lezüllesztés felé próbálja minden erejével taszítani. Egy országgyűlési választás a mai helyzetben különösen is erkölcsi kérdés (más országokban is az, de ott talán nem minden esetben válhat ennyire veszélyessé az adott ország léte, mint most Magyarországé). A ma megszólítható katolikus emberek egy jó része is (a tapasztalat szerint) sajnos ingadozó, e tekintetben hiszékeny, és mérhetetlenül naiv. Mint az a mellékelt levelemben is említésre kerül, az ország összességében 12 évnyi posztkommunista uralom alá kerülése még a legoptimálisabb becslések szerint sem történhetett volna meg a katolikus/keresztény emberek ellenoldalra (azaz az említett, mindig is keresztény- és magyarellenes oldalra) leadott felelőtlen szavazatai nélkül, illetve akkor, ha minden katolikus/keresztény ember (aki persze szavazóképes és fizikailag el is tud jutni a szavazásra) elment volna a tisztességes oldalra szavazni. A népszámláláskor felvett és később statisztikailag nyilvánosságra hozott adatokból – ahol a vallási hovatartozás is, bár nem kötelezően, de szerepelt – ez sajnos kikövetkeztethető. Itt most nem részletezem az ezzel kapcsolatos, saját személyes rossz tapasztalataimat.

Az országgyűlési választásokhoz az elmúlt 24 év alatt mindig kapcsolódtak különböző formákban megjelent, hivatalos püspökkari körlevelek. Azonban most, 24 eltelt évet követően (amely időszak sajnos messze nem váltotta be az akkor szinte eufóriás hangulatban megfogalmazódott reményeket) meglátásom szerint (és bizonyára sokak meglátása szerint is) sorsdöntő változáshoz érkeztünk: ha most veszít az erkölcs és a jó, akkor az egy önkezű sírásással fog felérni, amiből már aligha lesz kilábalás! Templomi körlevélben, valamint a katolikus sajtóban való, minden eddigi szókimondó nyilatkozat formáját egyesítő, egyértelmű iránymutatással /például úgy, ahogyan XI. Pius a jelen levélhez mellékelt Divini Redemptoris enciklikában is kiállt a kommunizmussal szemben az egyház jogainak védelméért – akár erre is hivatkozva/ és a rossz elleni erőteljes tiltakozással egész biztosan hatni lehet azokra is, akiknek a szavazatán majd múlni fog, hogy Magyarországnak egyáltalán lesz-e még jövője. Még ha ma egyre kevesebben és kevésbé is hallgatnak az Egyházra, a tekintély tisztelete és elfogadása még mindig messzemenően az egyházi közösségekben a legmagasabb.

Én magam életkoromból adódóan is rendelkezem saját tapasztalatokkal (visszatekintve gyermekkoromig, az utóbbi négy évtizedre), éltem abban a rendszerben is és felnőtt fejjel éltem át az elmúlt 24 évet is. Az egyháztörténelem különböző korszakaiban, bizonyos tekintetben más-más módon kellett megvédeni egy ország, az Egyház létalapját. Bizonyára meg lehet majd találni azt a legoptimálisabb és leghatásosabb formát, amelyik ezt a célt most megvalósítja. Ehhez szerettem volna leírni gondolataimat, idézve e témához kapcsolódó és nyilvánosan is megjelent írásaimból. Az már több esetben megállapítást nyert, hogy sorsfordulón van a világ, és benne az ország is. Ha most sikerül a fenti eszközökkel ezt a sorsfordítást permanensen a jó irányba elősegíteni, akkor abból erkölcsileg is győztesen kerülnek majd ki mindazok, akik ezt a változást és a további életet elősegítették!

 

 

 

 

 

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!