Meg lehet-e akadályozni alkotmánymódosítással Trump indulását 2024-ben?

szept 23, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán

A BBC brit közszolgálati média a napokban arról írt, hogy „egyre népszerűbb a Donald Trump 2024-es amerikai elnökválasztási szavazásból való kizárására és eltávolítására irányuló hosszú távú jogi indítvány.” Arról is beszámolt, hogy egy washingtoni székhelyű felügyeleti csoport beperelte Trumpot, hogy blokkolja Trumpot a republikánus előválasztáson Colorado államban – ez valószínűleg az első a számos ilyen jellegű per közül, amelyek valószínűleg a konzervatív többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróságon zárulnak majd – írja ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az Alaptörvény blog legújabb bejegyzésében.

A BBC brit közszolgálati média a napokban arról írt, hogy „egyre népszerűbb a Donald Trump 2024-es amerikai elnökválasztási szavazásból való kizárására és eltávolítására irányuló hosszú távú jogi indítvány.” Arról is beszámolt, hogy egy washingtoni székhelyű felügyeleti csoport beperelte Trumpot, hogy blokkolja Trumpot a republikánus előválasztáson Colorado államban – ez valószínűleg az első a számos ilyen jellegű per közül, amelyek valószínűleg a konzervatív többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróságon zárulnak majd. Az előválasztáson való kizárás stratégiája az Egyesült Államok alkotmányának – a 14. módosítás harmadik szakaszának – ritkán használt rendelkezésére hivatkozik, amely megtiltja azokat, akik „lázadásban vagy lázadásban vettek részt” az ország ellen, hogy szövetségi hivatalt töltsenek be.

A 14. módosítást a polgárháború után ratifikálták, és a 3. szakaszt bevetették annak megakadályozására, hogy a szakadárok visszatérjenek korábbi kormányzati tisztségekhez, miután a déli államok újra csatlakoztak az Unióhoz. Olyan személyek ellen vetették be, mint a konföderációs elnök, Jefferson Davis és alelnöke, Alexander Stephens, akik mindketten tagjai voltak a Kongresszusnak, de azóta ritkán hivatkoznak rá.

Az erőfeszítés élén a Free Speech For People, egy önmagát párton kívüli érdekképviseleti csoport áll, amely tavaly kifogást emelt a Trump által támogatott törvényhozók ellen, amelyeket „lázadóknak” titulált. A 14. módosítást nem kizárólag a polgárháború utáni korszakra írták, hanem a jövőbeli felkelésekre is – érvel Ron Fein, a szervezet jogi igazgatója. Azzal persze számolni kell, hogy ez az érvelés egy sor ritkán alkalmazott jogi norma (Logan-törvény) felélesztését is alátámasztja.

Az esetek háttere, hogy a sorozatos vádemelések mellett, az elmúlt időszakban annak a lehetősége is felmerült, hogy Donald Trumpot az Egyesült Államok alkotmányának 14. módosítása alapján zárnák ki a politikai versenyből. Mivel az Alkotmány 14 módosításának történeti és nyelvtani értelmezés sem feleltethető meg az előbbi, antidemokratikus kívánalomnak, így több elismert jogi szaktekintély is nyilvánosan adott hangot az ezzel kapcsolatos ellenérzéseinek.

A 14. ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS

Az öt szakaszból álló tizennegyedik alkotmánymódosítása polgárháborút követő újjáépítési időszakban keletkezett, 1866. június 13-án fogadta el a törvényhozás, és 1868. július 9-én lépett életbe. Célja az volt, hogy a déli államokban élő volt rabszolgák, illetve a Konföderáció volt tisztségviselőinek helyzetét rendezze.

Az 1. szakasz kimondja, hogy mindenki, aki az Egyesült Államok területén született, automatikusan állampolgára az USA-nak és egyben annak az államnak, amelyben él. Ennek eredeti célja az volt, hogy polgárjogot adjon a volt rabszolgáknak, de a mai napig is kiható következménye az, hogy állampolgárságot ad külföldi szülők Amerikában született gyermekeinek. Az első szakasz azt is rögzíti, hogy az államok kötelesek megadni, illetve megvédeni polgáraiknak azokat a jogait, amelyeket a szövetségi alkotmány garantál számukra. Az érintett szakasz kötelezi az államokat arra is, hogy polgáraiknak (köztük a volt rabszolgáknak) biztosítsák a törvény előtti egyenlőséget. A harmadik, releváns szakasz szerint a Konföderáció volt tisztségviselőinek azt a jogát korlátozza, hogy szövetségi hivatalt viseljenek. E szakasz értelmében, aki egyszer hivatali esküt tett arra, hogy az Egyesült Államok Alkotmányát védelmezni fogja, majd később felkelésben vagy lázadásban vett részt, valamint segítséget nyújtott az Egyesült Államok ellenségeinek, az nem viselhet hivatalt a szövetségi államapparátusban. A Kongresszus szükség esetén kétharmados többséggel felmentést adhat ez alól a korlátozás alól.

ALAN DERSHOWITZ KRITIKÁJA

Alan Dershowitz legendás ügyvéd, jogászprofesszor szerint a Trump ellehetetlenítését szorgalmazó elképzelések arra a fordulatra támaszkodnak, hogy nem viselhet közhivatalt az a személy, aki „felkelésben vagy lázadásban vett részt”. Dershowitz hangsúlyozza e körben, hogy egyrészt a módosítás nem ad útmutatást („mechanizmust”), hogy egy jelöltre egyáltalán vonatkozhat-e az idézett a kizáró ok. Másrészt, az említett szakasz semmilyen szervet vagy személyt nem hatalmaz fel ilyen tartalmú kizárás kiszabására. (Csupán azt rögzíti, hogy a Kongresszus szükség esetén kétharmados többséggel felmentést adhat ez alól a korlátozás alól.)

A professzor szerint a 14. módosítás nyelvtani és történeti értelmezése egyértelművé teszi, hogy a kizárásra vonatkozó rendelkezést azon személyekre kívánták alkalmazni, akik a polgárháború alatt a Konföderációt szolgálták, nem pedig egy olyan általános rendelkezésnek szánták, amely felhatalmazza az egyik pártot arra, hogy a másik párt vezető jelöltjét kizárja a jövőbeli választásokból. „A rendelkezéseket egy bizonyos felkelésre és lázadásra kívánták alkalmazni, nevezetesen a polgárháborúra.” Ezt igazolja a módosítás 4. szakaszának nyelvezete is. Ezen túlmenően a jelölt kizárásának megállapítására szolgáló mechanizmus, eljárás vagy kritérium hiánya azt mutatja, hogy a módosítás nem állapított meg általános szabályt a jövőbeni választásokra vonatkozóan, amelyeken olyan jelöltek vesznek részt, akik nem voltak a Konföderáció tagjai.

Szintén képmutatás és a jog teljes félreértelmezése szerinte  az a gyakori érvelés, hogy míg a kizárási záradék az előbbiekben ismertettek ellenére tágan értelmezendő (vagyis az minden választáson, minden jelöltre vonatkozik), addig a 14. módosítás egyenlő védelemről szóló záradékát szűken kell értelmezni (vagyis az csak a korábban rabszolgasorban élő embereket és leszármazottaikat védi). Holott míg a kizárási záradék a korábbiak fényében nyilvánvalóan időhöz kötött, addig az egyenlő védelmi klauzula megfogalmazása: „egyetlen állam sem tagadhatja meg […] egyetlen, a joghatósága alá tartozó személytől sem a törvények egyenlő védelmét” erősen általános alkalmazásra utal.

Amennyiben ezt a polgárháború utáni módosítást(kizárási záradék) úgy értelmeznénk, mint egy általános rendelkezést, amely kizárja azokat a jelölteket, akik egyesek szerint részt vettek egy általuk lázadásnak vagy felkelésnek tekintett eseményben (pl. akár egy tüntetésen), akkor egy újabb politikai fegyvert teremtenénk az egyre inkább pártosodó amerikai közéletben.

Dershowitz szerint az Egyesült Államok Alkotmánya éppen azért szab meg szűk alkalmassági feltételeket az elnök személyére vonatkozóan, hogy e kritériumokon túl a döntést maguk a választók hozhassák meg, akikszabadon mérlegelhetik minden jelölt tevékenységét. A 14. módosítás homályos megfogalmazása pedig messze elmarad attól, ami egy alkotmányos demokráciában a választási eljárás ilyen radikális megváltoztatásához szükséges lenne. Összességében tehát, ilyen feltételek mellett teljesen biztos, hogy alkotmányos válság következne be, ha Trumpot valamely, a demokraták által uralt személy vagy intézmény kizárná a demokratikus versenyből.

MICHAEL MCCONNELL, AMERIKAI JOGÁSZPROFESSZOR VÉLEMÉNYE TRUMP ESETLEGES, VÁLASZTÁSI FOLYAMATOKBÓL TÖRTÉNŐ KIZÁRÁSÁRÓL A 14. MÓDOSÍTÁSSAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN

A Stanford Law School alkotmányjogász professzora, McConnell szerint Trump kizárása a választási versenyből szélsőséges, megosztó és antidemokratikuslenne, véleménye szerint ugyanis a 14. módosítás 3. szakaszát a lehető legszűkebben kell értelmezni annak érdekében, hogy „az amerikai polgárok az általuk választott jelöltekre szavazhassanak”.

„Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy – jelen kérdés kapcsán – pártpolitikusok felhatalmazásáról beszélünk annak érdekében, hogy azok kizárják politikai ellenfeleiket a választási eljárásból, megfosztva a választókat a szabad választás jogától. […] Ez mélységesen antidemokratikus” – kezdi sorait McConnell. A professzor idézi a Reynolds v. Sims, 377 U.S. 533, 555 (1964) ügyben született ítéletet, amelyben rögzítették, hogy: „a demokratikus társadalom lényege, hogy az egyén szabadon szavazhasson az általa választott jelöltre, és e jog bármilyen korlátozása a képviseleti kormányzás lényegét sérti.”

McConnell szerint az erőszak mértékét tekintve, óriási különbség van a polgári megmozdulások és a lázadások, illetve felkelések között, éppen ezért megkülönböztetendő ezek definíciója. A fogalmak ilyen jellegű összemosása, valamint az aktív részvétel, mint elkövetési magatartás egyenértékű tétele „a közvetett támogatással”, továbbá a Dershowitz által is említett mechanizmusok hiánya, lehetőséget biztosítana a politikusoknak arra, hogy bármikor kizárást kérjenek ellenfeleikre. Mindez nem csak a precedenssel, hanem a történelemmel is szembe menne. McConnell felhívja a figyelmet arra, hogy az is jelzésértékű, hogy a hatóságok több száz személyt vontak felelősségre a január 6-i, a Capitoliumnáltörtént behatolásban való részvételük miatt, de senkit – beleértve Trumpot is – nem vádolt meg lázadással sem e, sem más törvény alapján.

Ha egyértelmű törvényi és alkotmányos felhatalmazással rendelkező felelős, hozzáértő tisztviselők nem tették ezt, nem világos, hogy bizonytalan meghatározásokat felvonultató, felhatalmazás nélküli pártpolitikusok milyen alapon dönthetnék el, hogy ki indulhasson egy demokratikus állam választásán.

„Meg kell engednünk, hogy az amerikai nép az általa választott jelöltekre szavazhasson!” – zárja gondolatait a professzor.

Ifj. Lomnici: Meg lehet-e akadályozni alkotmánymódosítással Trump indulását 2024-ben?

Az imádság, mint alkotmányos jog

aug 25, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán

Republikánus javaslat erősítené az imádsághoz való jogot az amerikai iskolákban.

Az iskolák falain belül érvényesítendő szülői és gyermekjogok a közelmúltban az Egyesült Államokban folyamatosan napirenden voltak. A republikánus vezetők egymás után fogadtak el az előbbi jogokat védelmező jogszabályokat (pl. Ron DeSantis – Florida; Glenn Youngkin – Virginia), amelyek elsősorban az iskolákba beszivárgó erőszakos és szélsőséges LMBTQ propagandát korlátozták.

Matt Gaetz floridai republikánus képviselő a napokban olyan jogszabályt terjeszt tett elő, amely lehetővé tenné, hogy a diákok és az alkalmazottak az iskolában anélkül imádkozzanak, hogy emiatt bármilyen negatív következménytől kelljen tartaniuk. „Isten elérése nem áll meg az iskola kapujában. Hazánk oktatáspolitikája megtiltja a hallgatóknak és az oktatóknak, hogy imádkozzanak, miközben végtelenül népszerűsítik a szélsőséges LMBT-t és a fehérellenes, kritikai fajelméleten is alapuló propagandát” – mondta Gaetz a törvényjavaslat benyújtása előtt.

A DIÁKOK ISKOLAI VALLÁSGYAKORLÁSA AZ AMERIKAI JOGBAN

Az amerikai Alkotmány első módosítása két, a vallásra és a közintézményekre vonatkozó záradékot tartalmaz.

Az első a „létesítési záradék”, amely megakadályozza, hogy a kormány és a közintézmények olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek támogatják, előmozdítják vagy más módon előnyben részesítik az egyik vallást a másikkal szemben.

A második a „szabad vallásgyakorlásról szóló klauzula”, amely tiltja az olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák az egyéneket vallási szokásaik gyakorlásában (nemcsak a magánéletben, hanem a nyilvánosság előtt is). Ez utóbbi figyelmen kívül hagyása a diákok vallási meggyőződése gyakorlásának korlátozását valósíthatja meg.

1993-ban a Kongresszus elfogadta a vallásszabadság helyreállításáról szóló törvényt, amelynek kifejezett célja annak megállapítása volt, hogy az iskolák csak akkor akadályozhatják egy személy vallásgyakorlását, ha bizonyítani tudják, hogy „kényszerítő érdekük” van, és a lehető legkevésbé korlátozó eszközöket alkalmazzák ezen érdek védelmére. Egy másik, a valláshoz és az iskolákhoz közvetlenül kapcsolódó törvény az egyenlő hozzáférésről szóló törvény, amely biztosítja, hogy a diákok vallási tevékenységei ugyanolyan joggal „férjenek hozzá” az iskolai létesítményekhez, mint a nem vallási tevékenységek. Jogellenes megtagadni a vallási célú gyűlések egyenlő hozzáférését, valamint hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azon diákokkal szemben, akik ilyenen részt kívánnak venni.

Bár önmagában jogilag nem kötelező erejű, az iskolák kötelezettségei és a diákok e törvények szerinti jogai némileg világosan körvonalazódnak Clinton elnök 1995-ben az oktatási miniszter és a főügyész számára kiadott, a vallási megnyilvánulásoknak az állami iskolákban való gyakorlásáról szóló memorandumában. A dokumentum az Imaszolgálatok és istentiszteleti gyakorlatok cím alatt rögzíti, hogy „Az Egyenlő hozzáférésről szóló törvény által meghatározott és védett összejövetel tartalmazhat imaórát, bibliaolvasást vagy más istentiszteleti gyakorlatot.”

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGÁNAK ÍTÉLETEI AZ ISKOLA ÉS A VALLÁS KAPCSOLATÁNAK KÉRDÉSÉBEN

Good News Club kontra Milford Central School: A Milford Central School lehetővé tette, hogy intézményének helységeit társadalmi, civil, szabadidős, és a közösségi jólétet szolgáló tevékenységekre használják, ám amikor egy család keresztény értékek tanítására (bibliaórák, szentírások memorizálása) kívánta igénybe venni, megtagadta azt. A Legfelső Bíróság ítéletében az iskola eljárását alkotmányellenes diszkriminációnak minősítette.

Lamb’s Chapel konttra Centre Moriches Union Free School Dist: Egy New York-i állami iskola megtiltotta egy vallási csoportnak, hogy a létesítményeit olyan filmek vetítésére használja, amelyek „keresztény szemszögből tanítanak családi értékeket”. A Bíróság szintén alkotmányellenes diszkriminációnak minősítette az esetet.

Kennedy kontra Bremerton School District (2022. június 27.): A legfrissebb, iskolai imádkozással összefüggő döntés egy futballedző ügyében született, akit azért bocsátottak el, mert a mérkőzések során együtt adott hálát diákjaival (a tanulók önkéntesen csatlakoztak a kezdetben egyedül imádkozó felnőtthöz). A Legfelsőbb Bíróság védelmébe vette az edző alkotmányos jogait, és a javára döntött az ügyben.

Az állami iskoláknak tehát gondosan egyensúlyozniuk kell, amikor a diákjaik vallási meggyőződésük miatt kérik az alkalmazkodást, nem támogathatnak egyetlen konkrét vallást sem, illetve megkülönböztetést sem alkalmazhatnak a különböző vallásokkal szemben.  Ugyanakkor azt is el kell kerülniük, hogy oly módon járjanak el, amely megakadályozza a tanulókat abban, hogy gyakorolják a vallásuk kifejezéséhez való jogukat. A diákok vallási jogai az állami iskolák falain belül alapvetően az alábbi területeket ölélik át:

A(z) – fentebb már említett – iskolai létesítményeknek a vallási csoportoknak és tevékenységeknek a többi iskolai csoporttal azonos alapon történő használatához való jog;

A vallási meggyőződés kifejezésének joga az iskolai feladatokban a vallási tartalom megítélése nélkül;

Joguk van arra, hogy „nem zavaró módon” imádkozzanak, amikor nem vesznek részt az iskolai oktatásban;

Joguk van beszélni társaikkal, és megpróbálni meggyőzni őket vallási témákról (az iskola kizárólag akkor avatkozhat közbe, ha az ilyen beszéd zaklató);

Joguk van vallási üzeneteket / jelképeket / ruhákat megjeleníteni és viselni, olyan mértékben, amennyire a hasonló világi üzenetek megjelenítése megengedett a tanulóknak;

Felmentést kaphatnak az olyan tanórák alól, amelyek jelentősen megterhelnék a szabad vallásgyakorlásukat.

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

NORVÉGIA

2022-ben a balestrand-i Sagatun iskola diákjainak tiltották meg, hogy szabadidejükben az iskola épületében imádkozzanak. A helyi hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a helyiségeket nem lehet vallási célokra használni és szerintük a keresztény összejövetelek a többi diákban kirekesztettség érzését kelthetik.

A diákok a hideg és esős idő ellenére a kültéren is folytatták az összejöveteleket, melynek eredményeként erős kritikák érték a döntés miatt az önkormányzatot, amely végül engedett a nyomásnak, és újra engedélyezte, hogy a diákok közösen imádkozzanak  az iskola épületén belül.

OLASZORSZÁG

Az iskolai feszület kérdése (LAUTSI AND OTHERS v. ITALY)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága első körben elmarasztalta Olaszországot, mondván az iskolai osztályokban lévő keresztek sértik a gyerekek vallásszabadsághoz fűződő jogát.

A jogerős ítéletben azonban a bírói testület végül úgy határozott, hogy az iskolai keresztek nem sértik sem az EJEE Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkét (oktatáshoz való jog), sem az Egyezmény 9. Cikkét (lelkiismereti és vallásszabadság).

FRANCIAORSZÁG

A közoktatási törvényben az állam laicitási funkciója jelenik meg, amely rögzíti az oktatók világnézeti semlegességének követelményét, illetve azt, hogy hitoktatást kizárólag a tanórákon kívül lehet biztosítani. Ez magában foglalja a vallási meggyőződésre utaló jelképek viselésének tilalmát is.

Az Államtanács egy ítéletében hatályában fenntartotta a felmondást egy tanítónővel szemben, aki nem volt hajlandó megválni a fátylától.

De még a legdiszkrétebb vallási jelképek viselése sem megengedett: arra is volt példa, hogy a nyakában apró keresztet viselő tanárnő fegyelmit kapott.

A diákok lelkiismereti szabadsága és az oktatás laicitása között számos ponton merül fel ellentmondás.

A legnagyobb nyilvánosságot a vallási jelképek, így a muzulmán fejkendő viselésének kérdése kapta, de a speciális étkezési szokások, illetve a szombati óralátogatási kötelezettség, bizonyos órákon való részvétel, illetve az ellenkező nemű oktatók kapcsán is jelentkeznek problémák.

Az Államtanács 1995-ban kimondta, hogy egyetlen diák sem kaphat általános jelleggel felmentést a szombati tanórák látogatása alól, azonban egyedileg, esetenként engedélyezhető a távolmaradás.

A kulturális és vallási sokféleségre a francia iskolarendszer nem tud adekvát módon reagálni, csupán ad hoc módon tudja kezelni az ezekből eredő igényeket és konfliktusokat.

NÉMETORSZÁG

Az Alaptörvény 4. cikkének első két bekezdése biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot, beleértve ezen alapjogok iskolai gyakorlását is.

A 7. cikk második bekezdése a szülőknek is jogot biztosít annak eldöntésére, hogy gyermekük részt vegyen-e hitoktatásban. A cikk következő bekezdése azonban kimondja, hogy a hitoktatás rendszeres tantárgy az állami iskolákban. Vagyis az államot az Alaptörvény kötelezi arra, hogy a hitoktatást beépítse az iskolai tananyagba.

Az iskolákra és alkalmazottjaikra az úgynevezett semlegességi követelmény vonatkozik, ami azt jelenti, hogy tilos meghatározott vallási meggyőződést hirdetniük. Ez azonban nem vonatkozik a tanulókra, akik szabadon gyakorolhatják szabadságjogaikat az iskola falain belül is → pl. az iszlám vallásúak fejkendőt viselhetnek.

Sőt, 2021-ben – a hittan alternatívájaként – 350 bajor iskolában bevezetésre került az iszlám vallási ismeretek tárgy is.

Ezzel szemben a kereszt kérdése kapcsán a német Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében Bajorországban a keresztnek, mint keresztény szimbólumnak az osztálytermekben való használata kapcsán kifogás emelhető, és az igazgatóknak olyan megoldást kell találniuk, amely minden érintett hitszabadságát tiszteletben tartja.

AZ IMÁDSÁG, MINT ALKOTMÁNYOS JOG

Visszatérve a kiindulóponthoz, a floridai képviselő sajtóközleménye szerint 2022-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a vallásszabadság mellett döntött, és egy futballedző, Joe Kennedy oldalára állt, akit elbocsátottak, miután nem volt hajlandó abbahagyni az imát a pályán.

Joe Kennedy edző a Washington államban, Bremertonban található BHS Football csapatának segédedzője volt, emellett tengerészgyalogos veterán is, aki elkötelezte magát Istennek, és minden meccs után hálát ad a játékosok által elért eredményekért és a lehetőségért, hogy részesei lehettek életüknek a futballon keresztül. Kennedy edző kezdetben csendesen és egyedül imádkozott, de több meccs után a tanulók észrevették Kennedy edző imáit, és megkérdezték, csatlakozhatnak-e hozzá.

A felügyelő (Superintendent – a sportegyesület egyfajta elöljárója) később levelet küldött az edzőnek, amelyben kijelentette, hogy fizetett adminisztratív szabadságra helyezték, és nem vehet részt semmilyen minőségben a BHS futballprogramjában. A levél azt állította, hogy Kennedy edző „megengedhetetlenül nyílt, nyilvános és demonstratív vallási magatartást tanúsított, miközben még segédedzői szolgálatban volt”.

Egy szövetségi bíró 2022. novemberi döntése úgy határozott, hogy Joe Kennedy edző idén március 15-ig visszatérhessen a pályára és szabadon mondhasson imát úgy, hogy ezen alkotmányos jogában illetéktelenek ne akadályozhassák meg.

Szerző: Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

Forrás: A teljes cikk az Alaptörvényblog.hu-n érhető el

Milyen kockázattal jár a migránsgettók kialakulása?

júl 12, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán

A vonatkozó szakirodalom szerint a 20. század végének és a 21. század elejének nyugat-európai társadalmaiban a migrációt és a sokszínűséget még mindig elsősorban problémaként, és különösen „integrációs problémaként” tekintik. Ebben az összefüggésben központi szerepet játszott és játszik ma is az úgynevezett gettók („migránsnegyedek”, „külföldiek magas arányú lakónegyedek”) kialakulásától való óva intés. A várospolitikusok mind a mai napig a dezintegráció és a társadalmi feszültségek veszélyét társítják a migráns vagy migráns csoportok sűrű együttélésével.

A legújabb brüsszeli tervezet szerint minden uniós tagországot meghatározott számú migránsért tennék jogilag felelőssé: azok a tagállamoknak, amelyek nem hajlandóak befogadni az EU-ba ad hoc érkező illegális migránsokat és menekülteket, személyenként mintegy 20 ezer eurót (kb. 7,5 millió forintot) kell fizetniük, Lengyelország részéről egyenesen „bírságot” emlegetnek ennek kapcsán (a javaslatok eredetileg 10 ezer és 22 ezer euró között mozogtak). A döntésnek megfelelően Magyarországnak is, felszereléssel vagy személyzettel kell majd segíteniük a befogadó államokat. A tagországok kötelesek lesznek (érkezési) „kapcsolatot” igazolni (connection rule) azzal a biztonságos harmadik országgal, ahová a migránsokat visszahelyezhetik, de ezt a kapcsolatot elvileg a tagállam határozhatja meg (Olaszország esetén például Tunézia). Magyarország számára ugyanakkor reményt csak az jelenthet – ha a gyakorlat megvalósul –, hogy biztonságosnak számító harmadik országok irányába a kapcsolati szabályt miként tudja érvényesíteni. Ráadásul a Tanács kvóta-döntése érinti a tagállami szuverenitás lényeges kérdését is a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, hiszen a fenntartott szuverenitás kérdései közé tartozik a lakosság összetétele. Ezt támasztja alá, hogy a tagállamok között érvényesül ugyan a letelepedés szabadsága, de ebbe minden tagállam szuverenitása birtokában beleegyezett vagy beleegyezik a jövőben az egyes csatlakozási szerződések elfogadásakor. Ez a beleegyezés a menekültügyi és bevándorlási politika körében hozott tagállami döntésekre is kiterjed az átruházott hatáskörök folytán.

A kormány- és államfők testületének, az Európai Tanácsnak ugyan generális jelleggel nincs jogalkotó hatásköre, azonban stratégiai és válságmegoldó testületként működik, valamint kijelöli az EU politikájának stratégiai irányait.

A fenti rendelettervezet a menekültügyekben azt vetíti elő, hogy egy uniós elosztási mechanizmus révén lényegében maguk az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd. A hosszútávú gondok elsődleges forrása a már az EU-na történő belépéskor a harmadik országbeli személyek ellenőrizhetetlensége, és az ehhez kapcsolódó és abból hasznot húzó cselekmények (pl.: az embercsempészet, emberkereskedelem, szervezett bűnözés, hamis úti,- és személyi okmányok előállítása, feketegazdaság növekedése, korrupció stb.). A rövidtávú hatások pénzügyi, és biztonsági értelemben is jelentkezhetnek. Az első terület komplexitása kapcsán főleg becslések alapján dolgozhatunk, egy friss német jelentés szerint 27 milliárd eurót tervez költeni az állam a migrációra, egy márciusi francia kimutatás alapján pedig bevándorlás évente 20-33 milliárd euróba kerül a szintén bevándorlóországként számon tartott Franciaországnak. A szinten a francia sajtóból ismert migránsok okozta gazdasági és agrárkárok már a biztonsági kockázatok között említhetőek, mint ahogy a folyamatos szexuális visszaélések bevándorlók által például Németországban és Ausztriában. Mivel a Tanács legújabb migrációs rendelettervezete több helyütt említi a szökés kifejezést az áthelyezett harmadik országbeli személyek kapcsán, meg kell említenünk a befogadóállomásokról történő szökés általi kockázatot is. E körben említhető a számos görög példa alapján statisztikailag igazolható növekedése a vagyon elleni bűncselekményeknek nyitott táborok környezetében.

A kutatások szerint az egészségügyi értelemben vett kockázatot sem szabad elhanyagolni, amely egyébként Brüsszelben gyakorlatilag teljes tabutéma. A zsúfolt befogadóállomásokon és migránsgettókban a származási ország mellett a fizikai és mentális stressz, valamint a rossz életkörülmények légúti fertőzésekkel is társulnak, elsősorban influenza, légzőszervi szintetikus vírus, adenovírus és parainfluenza vírusfertőzésekkel. A menekültek és a bevándorlók érzékenyebbek lehetnek a fertőző betegségekre azokon a helyeken, a származásukban, a tranzitban és a rendeltetési helyben, mivel fertőzésnek vannak kitéve, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a megszakított gondozás és a rossz életkörülmények miatt. A kockázatosnak minősített régiókban HIV-vel élő menekültek és bevándorlók jelentős része fertőzést kap azután, hogy új országba érkeztek. A menekülteket és a bevándorlókat később diagnosztizálják HIV-fertőzésük során. A hepatitis B és C vírusfertőzések gyakoribbak azokban a menekülteknél és bevándorlóknál, akik olyan országokból származnak, ahol a vírus endemikus, ám ezeknek a fertőzéseknek a gyakorlása a menekültek és a bevándorlók körében a régió tagállamaiban eltérő. Az olyan trópusi és parazita fertőzések, amelyek általában nem láthatók Európában, olyan régiókkal érkezhetnek be a régióba, ahol a fertőzés endemikus, de veszélyt jelentenek az ebbe a területre utazókra, valamint a menekültekre és migránsokra, valamint leszármazottaikra is. Az Európát tömegesen elárasztó emberek egy teljesen más kultúrából érkeznek, egy olyan világból, amelyet rendkívül intenzíven áthat a vallás, s ahol a hatalom az iszlám tanait jobbára csak saját tévedhetetlenségének igazolására használ. Mert jól tudják, hogy iszlám jelszavakkal irányítani lehet a tömegeket, mondván,  a hit előírásai vitathatatlanok. Ma ott tartunk, hogy német és francia nagyvárosokban a helyi igazságszolgáltatással párhuzamosan saría bíróságok működnek, és a muszlim bírák még azelőtt jogon kívül tudják helyezni a bűncselekményeket, hogy azok a befogadó állam hatóságai elé kerülnének. Franciaországban már 2011-ben mintegy hétszáz ilyen muszlim zóna létezett, amelyekben a francia jogot „hatályon kívül helyezték”, és ahová a helyi rendőrök már be sem merik tenni a lábukat.

A tagállamok jogrendszere ebben a kérdésben sokszor másodlagos jelentőségű. Engedjen meg egy konkrét példát 2020 júliusából, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztaló ítéletet hozott a francia állammal szemben, kimondva, hogy mivel Franciaország megtagadta a fedél nélkül élő „menekülteknek” nyújtandó segítséget, megsértette a nemzetközi egyezményben foglalt kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát. Ilyen és hasonló ügyeken keresztül is nyomást lehet gyakorolni a pár éve még a visegrádi négyek szövetségének fellazítására is kísérletet tevő francia elnökre is.

A konkrét ügyben az öt – afgán, orosz, iráni és grúz állampolgárságú – menedékkérő (vagyis „genfi” értelemben még nem menekült!) kérelmezők azt követően fordultak Strasbourghoz, hogy „a francia hatóságok megtagadták tőlük a pénzügyi támogatást, amelyre az ország törvényei értelmében jogosultak lettek volna”, így „embertelen és megalázó körülmények közé kényszerültek, megfosztva létfenntartáshoz szükséges alapvető eszközöktől”.

A testület ítéletének érvelése világos példa: a verdikt megfogalmazása szerint az érintettek fedél és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül, valamint megélhetési lehetőségek hiányában éltek több hónapon keresztül, folyamatosan attól tartva, hogy megtámadják vagy kirabolják őket. A döntés sérelmezi azt is, hogy az öt felperesből három hosszú idő után kapott csak ideiglenes támogatást, továbbá – a bíróság szerint – a menedékkérelmük regisztrálásához túl rövid határidőt kaptak, ezért nem tudták beszerezni a regisztráláshoz szükséges dokumentumokat. Az ugyancsak Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ (European Centre for Law and Justice, ECLJ) korábban is több kutatást végzett a témában. Eszerint a bírák közül huszonketten közvetlen kapcsolatban álltak hét, egyértelműen Soros-finanszírozottnak tekinthető szervezettel (az érintett szervezetek is jelentősen részesültek a Soros György által az 1980-es évek közepe óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett több mint 30 milliárd dollárból).

Az ECJL kutatásaiból és elemzéseiből is egy olyan spekuláns milliárdos képe rajzolódik ki, aki a jóságos filantróp álcája mögött valójában nagyon is előre kalkulált módon, főleg olyan országokba viszi a befektetéseit, ahol a helyi adottságok, a környezet várhatóan segítenek megtéríteni az invesztált támogatásokat. Ennek a gondolkodásmódnak a következménye az is, hogy az EJEB kontroll alatt tartásával pedig geostratégiai érdekeit kívánja érvényesíteni, kvázi államként az egyes államok feje felett. Az elmúlt évtizedben ezért nem túl meglepő módon a következő országokat említhetjük azok sorában, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia, vagyis a migráció és a kontinentális biztonságpolitika szempotjából fontos kelet-közép-európai és balkáni térségből érkező bírói szakemberek szakmai irányvonala révén akarja Soros – döntő módon – befolyásolni Európa jövőjét.

Az elmúlt években a bevándorlóországokban inkább romlott a helyzet, amely inkább azt indukálhatja, hogy az elmúlt időszakban a magyarok körében is nőtt a migránskvótát elutasítók száma. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) jelentése alapján, 2021- ben 589 antiszemita, 1387 LMBT-közösség elleni és 213 muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmény történt Franciaországban, és 857 keresztényellenes ilyen cselekményt jelentettek. Utóbbiak tehát négyszer gyakrabban következtek be, mint a muszlimok elleni támadások, és az antiszemita előítélet-bűncselekmények száma is közel háromszoros volt az iszlám vallásúak elleni bűncselekményekhez képest. is jól jelzi, hogy ma Nyugat-Európában már egyre inkább a keresztény és zsidó vallási csoportok vannak kitéve a verbális és gyakran nyers, fizikai erőszak kockázatának, és ennek a tendenciának az erősödése összefüggésben állhat azzal a ténnyel is, hogy az elmúlt évtizedek során jelentős számú bevándorló – közöttük muszlim vallási és kulturális hátterű emberek – érkeztek ezekbe az országokba. Az esetek, és a Nyugat-Európában jellemző súlyarányok – az egyes érintett társadalmi csoportok tekintetében – annak szükségességét jelzik, hogy a statisztikai tényeken túl komoly érdemi erőfeszítéseket kell tenni a szociális, illetve kulturális okok és kockázatok feltárására, és megfelelő esetben például a belügyi, migráció- és biztonságpolitikai szakpolitikák (policy-k) szükséges és időszerű átgondolására.

Forrás: alatorvenyblog.hu

Ifj. Lomnici Zoltán: Milyen kockázattal jár a migránsgettók kialakulása?

Komolyan vehetjük-e az Európai Parlament kisebbségvédő állásfoglalásait?

jún 6, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán

Gyurcsány második őszödi beszéde

máj 12, 2023 | Blog, Ifj. Lomnici Zoltán

Gyurcsány Ferenc a minap egy rádióinterjúban döbbenetes állításokat tett. Elismerte, hogy Brüsszel célja ma az, hogy megbuktassa Magyarország kormányát, és hogy a magyarok ne kapják meg a nekik járó uniós forrásokat. Szólt arról is, hogy szándékosan jogi természetűnek álcázzák az európai politikai támadásokat Magyarország ellen. Ezt egyes politikusok azonnal Gyurcsány „második őszödi beszédének” nevezték, utalva ezzel arra, hogy 2006 májusában, egy hónappal a választási győzelem után az MSZP-frakció zárt balaton­őszödi ülésén Gyurcsány kormányfőként elismerte, hogy csalással, a választók félrevezetésével, „trükkök százaival”, hazugságokkal tudták csak megnyerni a választásokat.

Az a Gyurcsány beszél korrupcióról és jogállamiságról, akinek 2011. szeptember 12-én megvonták a mentelmi jogát. A háttérben a Sukoró-botrány körüli események álltak, annak a gyanújával, hogy a második Gyurcsány-kormány befolyásolta a Joav Blum vezette amerikai–német–izraeli befektetői csoport és a magyar állam közötti ingatlancserét, aminek következtében a magyar állam 1,3 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a „téves becslések” miatt.

Vagy: a bukott baloldali miniszterelnök üzleti előéletének egyik legbotrányosabb fejezete volt a balatonőszödi kormányüdülő egyik értékes villájának megkaparintása. Az 1994-ben kötött lízingszerződés – amelyet a Központi Állami Üdülő- és Oktatási Központ kötött Gyurcsány Ferenc cégével, az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-vel – több tíz millió forintos bevételkiesést is okozhatott az államnak. Később, a hatályos jogszabályok ellenére a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem kérte ki a pénzügyminiszter engedélyét ahhoz, hogy a kormányüdülő egyik villája kikerüljön a kincstári vagyonkörből, és átkerüljön Gyurcsány cégének tulajdonába.

A 2010 előtti kormányok időszakát többek közt a korrupciós botrányok, a jogállamiság sárba tiprása és a politikai felelősség általánosan hanyag kezelése jellemezte. Antiszo­ciális politika, az első őszödi beszéd, a ­2006-os tüntetéseken végrehajtott brutális rendőri ak­ciók és azok kezelése, a visszás vagyonkezelési ügyben való részvétel, a felelőtlen gazdaságpolitika, amely az országot csőd a szélére sodorta. A gőg, amellyel Gyurcsány egy 2004-es tévéinterjúban így jellemezte a jólétre és az életminőségre való törekvést: „Akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat; akinek öregedő, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat, akinek rendetlen gyereke van, az rendesebbet.” Mindezek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy több mint másfél évtizede folyamatosan ő a legnépszerűtlenebb és legellentmondásosabb politikus Magyarországon.

Gyurcsány Ferencet a Die Zeit német lap 2005-ben a magyar Tony Blairnek nevezte. De mi a közös a két politikusban?

Például az, hogy Blairt sokszor kritizálták amiatt, amiért nem fordított figyelmet a brit kormány tagjainak eltérő véleményére, valamint a parlament véleményére. Akinek kormányfői hozzáállása sokszor inkább az elnöki rezsimek államfőinek szerepfelfogásához hasonlított. Gyurcsány még nála is tovább ment: nem véletlen, hogy csaknem kilencven százalékot kapott az MSZP ­2007-es elnökválasztásán, a nyilvános vitán nem akadt felszólaló, aki a politikai kudarcok, a sikertelen gazdasági kormányzás, a romló népszerűség dacára érdemben bírálni merészelte volna őt vagy a koalíciót. Az MSZP-n belüli elfojtotta az alternatívát, sőt nemcsak a párt, hanem egy ország „elnökeként” próbálta érvényre juttatni programját – neki azonban a világpolitika ellentmondásos alakítása helyett az itthon kapkodva erőltetett, erőszakos „reformpolitika” maradt.