Ki fizeti a révészt?

Az európai történelem soha nem futott egy szálon. A történések azonban manapság egyre szélesebb körben összeérnek.

A jelenséget mutatja a politikai erővonalak metszéspontban történő találkozása. Meglepetés, hogy a neoliberalizmus felfogása még uralhatja az Európai Parlament és az Európai Bizottság cselekvéseit, miközben a tagországok népei már nem eszmékben gondolkodnak, hanem mindennapi életük tényeit veszik számba. Bizonyossá vált, hogy a történelem sodrása másképpen érintette a Kelet és Nyugat társadalmát, hiszen másként reagáltak a politikai és a gazdasági eseményekre. A nyugati országok a második világháború után tényleges szabadságot, függetlenül gyakorolható identitást kaptak, ezzel szemben a keletiek szovjet gyarmatosítást, politikai elnyomást és gazdasági kizsákmányolást. Míg a nyugati országok tovább élvezhették évszázados gyarmatosítási módszereik előnyeit, folytathatták a Közel-Kelet és Afrika gazdasági-pénzügyi kiszipolyozását.

A kelet-közép-európai és a Balkán országai durva politikai elnyomás mellett csaknem ötven évig hadisarcok béklyójában tengették életüket. Ezekhez az országokhoz a szabadság vonata ötvenéves késéssel érkezett. Erre a vonatra nem lehetett ingyen felszállni, a helyjegyek árát busásan megfizettették velünk. A kapitalizmus éhsége felkészületlenül érte a szabadságukat önerőből kivívó népeket. Baráti gesztusok helyett a nyugat-európai politika vállveregetése mellett nyakunkba vehettük a rablóprivatizációt is.

A felocsúdás ideje hosszú volt, viszont elég arra, hogy a kelet-közép-európai donoroktól a Nyugat ismét jótékony vérátömlesztést kapjon, és az erő birtokában hierarchikus szemléletük gyakorlattá alakulhasson. Az „erősebb kutya” elmélet számukra természetes magatartást jelent. A fősodorhoz tartozó brüsszeli elit sajátos demokráciát épített. Ez szolgálja politikai és gazdasági céljai eredményes megvalósítását. Egyszerűen fogalmazva, megmondják, hogy ki és mit engedhet meg magának. Kényszeregyenruhába öltöztetik a mag-Európán kívüli népeket. A föderatív szemléletű, egy érdekrendszerű kontinenskormányzás bevezetése már nem is titkolt szándékuk. Aki csatlakozni vagy kiválni szeretne az EU-ból, az arrogáns, „eszi, nem eszi, nem kap mást”, feltételrendszerrel szembesül.

A közösségi szemléletet felváltotta a háttérből irányító pénztőkés elit erőszakos akarata. Az EU intézményrendszerét mozgató személyek nagy részét kilóra megvásárolták, ügyelve önálló gondolkodásuk alkalmatlanságára és erkölcsük hajlékonyságára.

A tagországokból küldött képviselők nagy része fényévnyi távolságra van választóitól, visszaél a bizalommal, nem érvényesíti a rájuk szavazó emberek akaratát. Saját pecsenyéjét sütögeti Brüsszelben.

Elfogadhatatlan eszmeiség béklyójában vergődik a brüsszeli elit, amely a nyílt társadalom exportőre, Soros György garnitúrájának kiszolgálóivá vált. Brüsszelben ma már minden a pénzről szól. Nem törődnek az arab tavasz következményeivel, az újkori népvándorlással, az NGO-k és az embercsempészek álságos működésével, az európai emberek biztonságérzetének pusztulásával, a terrorizmus napi jelenségeivel.

A párhuzamos társadalmak kialakítása, a zsidó–keresztény civilizáció üldözése és eltiprása nem más, mint egy náci–fasiszta–bolsevik mix. Az embertelenség megvalósulását látjuk egy ördögi vízió keretében, amely az emberiség számára akár végzetes lehet.

Európa 21. századi történelmének másik vektora pengeélességgel metszi a pénzmágnások és az áldemokrata autoriter vezetők globalizmust követő erővonalát. A kérdés csak az, hogy a metszés utáni eredmény aránya miként alakul. A neoliberalizmus világméretű hanyatlása, az európai polgárok ébredése elkerülhetetlenné teszi az erővonalak egymásnak feszülését.

Az európai parlamenti választások lehetőséget adnak az eddig palackba zárt civil érdekek eláni erővel történő felszínre jutásához. Az áldemokrata, a népfelséget semmibe vevő nyugati kormányok szembesülni fognak a felelősségre vonás következményeivel.

Felszínre tör a nemzetek Európáért aggódása, a zsidó–keresztény kultúra féltése. A szavazatok eredménye szembesíti az embereket másodrendű lényeknek tekintő brüsszeli elitet a valósággal. A valóságból fakadó jövő sötét fellegeket is hozhat.

Az ellenőrzés nélkül beáramlott fiatal muszlimok még alvó sejtjei képviselik a fegyveres lázadások lehetőségeit. Az őshonos európai ifjúság munkahelyeinek elfoglalását jelenti olcsó munkaerejük. Az alacsony bérek viszont fokozzák elégedetlenségüket, hiszen több feleség eltartásához a juttatások elégtelennek bizonyulnak. Szavazataikat csak addig adják a bevándorlást szorgalmazó pártokra, míg megalakítják saját muszlim hitvallásra épülő pártszervezeteiket.

Előbb-utóbb saját javukra lebontják a párhuzamos társadalmakat, lázadásokkal szerzik meg a befogadó országok feletti uralmat. Ekkor már késő lesz felülbírálni azt a magabiztosságot, amely a pénz uralmától és a katonai fellépés lehetőségétől várja a helyzet megoldását.

A politikai tévedések árát Európa népei fizetik meg.

Szerző: Csizmadia László
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/138017/Ki_fizeti_a_reveszt

 

Hamvadó cigarettavég

Az utolsó országgyűlési választások harmadik alkalommal fújtak ébresztőt az álomvilágban élő ellenzéki pártoknak. Az emberek világossá tették, nincs szükségük bukott pártvezérekre, külföldi megmondóemberekre és Soros György marionettbábuira. Nevezettek inkább cirkuszba, mint az államigazgatásba illenek. Az ő sorsuk a hamvadó cigarettavéghez hasonlítható.

A választópolgárok üzenete továbbra is süket fülekre talált, de vakbuzgalommal párosult. A szokásos bolsevik-kommunista forgatókönyv szerint most már nemcsak kívül, hanem szervezeteiken belül is keresik az ellenséget. Pusztító erővel törnek párttársaikra, ennek eredménye, hogy az amúgy is gyengének minősülő pártelitjük kocsmai szintre került.

Az ellenzék az eddig soha nem sikerült egymás közti összefogást tartja a jövő útjának. Így aztán eszmei poharukba nem tudnak tiszta vizet önteni. A szélsőbal- és a szélsőjobboldal a vizet és a tüzet tudja hozzáadni a hőn kívánt elegyhez. A történelem ismeri ezt a módszert. A szélsőségek egymásra találására volt már példa. A fasiszta-náci és a bolsevik-kommunista kérészéletű együttműködés világháborúhoz vezetett. Ma már világos, hogy a tudatos civileket, a társadalom krémjét nem lehet kétéves nyeretlennek tekinteni és hideg polgárháborúba, táncba vinni.

Az európai zsidó-keresztény civilizáció kinevelte a gondolkodó sorskérdéseire éberen reagáló embertípust. Látják, hogy a valójában álcivil szervezetek a Soros-pénzen finanszírozott nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a szocialista-liberális európai parlamenti képviselők bort isznak és vizet prédikálnak. A templomok lerombolása, a keresztények üldözése nem szolgálhatja Európa lakosságának jövőjét. A mecsetek számának növekedése, a terrorral támogatott hittérítés durván sérti az emberek szabadságának jogát. A no-go zónák terjeszkedése, a gazdasági bevándorlók számolatlan befogadása szülőföldünk elleni újkori honfoglalást valósít meg.

Az EU jelenlegi vezetése egy agyonkarcolt bakelitlemez hangján szól. Az intézményrendszer recseg-ropog. Az ott dőzsölő megélhetési politikusok jogtipró módszereiből is elég volt. A migránsok meghívása sok ezer ártatlan ember vízbe fulladását okozta a Földközi-tengeren. Mindez nem történt volna meg, ha a volt nyugat-európai gyarmattartók a közel-keleti és afrikai országok népeit kizsákmányolás helyett inkább szolidaritással gondozták volna. Erre még most is lenne esély.

Az Európai Unió vezetésében mélyreható változások szükségesek. Az Európai Parlament (EP) padsoraiban nem tűrhetők el a júdáspénzért, pártpolitikai érdekből cselekvő képviselők, akik a Soros-táptalajon hizlalt NGO-kkal és az embercsempészekkel szimbiózisban élnek.

Jean-Claude Juncker nem kerülheti el az uniós polgárok erkölcsi ítélőszékét. A tavaszi európai választások vissza nem térő alkalmat adnak a nemzetek szuverenitásának kifejezésére. „Valóság nagybátyánk levelét” a magyar választópolgárok is megfogalmazhatják, ezt voksaikkal az EP-választások kapcsán megtehetik. Nem árt nemzeti Himnuszunkra gondolni. „Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk…” Nem akarunk rabigát, végre szabadulni szeretnénk bútól és bánattól. Jó passzban vagyunk, van mit megvédenünk, például Európát és hazánk határait.

Civilként komolyan vesszük a népfelség elsőbbségét. Szavazatainkat nem adhatjuk szavazatosságukat vesztett ideo­lógiákra, letűnt eszmékre. Célunk az uniós közjó megvalósítása. A jövőben nem vállaljuk a pártpolitikák vonatán a potyautas szerepet. Voksaink nagy értéket képviselnek, meghatározzák Magyarország és Európa jövőjét. Tetteinket vezérelje az Isten, haza és a család.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/hamvado-cigarettaveg-3811757/

 

 

Szanyi kapitány elsőként védte meg Sargentinit a CÖF-CÖKÁ-tól

Szanyi kapitány elsőként védte meg Sargentinit a CÖF-CÖKÁ-tól, hivatkozva a magyar demokraták többségére.

Tudjuk, hogy kivételezett helynek számít öt évig a választópolgárok pénzén Brüsszelben és néha itthon politikáról csacsogni. Különösképpen igaz ez, ha ezért megélhetési politikusként „csak” a hazát kell kiárusítani.

Tudjuk és látjuk is, hogy a nem mesebeli kapitány hajó nélkül legfeljebb a gumicsónakokon érkező gazdasági bevándorlókhoz kéredzkedhet fel.

Óriási szellemi erőfeszítést igényelhetett az amúgy is hajótörésre váró tengernyi észnek, hogy a magyar demokraták nagy többségű támogatásáról biztosítsa Sargentini asszonyt. Szanyi és az MSZP mögött álló demokraták vonzódása máig törpepárttá zsugorították pártja akolját.

Az önkéntes kapitány azonban hazárdjátékos, az eddigi piros trikóját most gyorsan zöldre cserélte. Vallja, hogy a megélhetése a legfontosabb, elkötelezettsége kapcsán Soros György garantálja mindenkor a mentőövet. A baráti NGO-k majd megfizetik a júdási szakértelmet.

Várható, hogy a pártja székházát elherdáló MSZP utasítást kap háttérfőnökétől, Soros Györgytől, hogy a renegátot, ha lehet, tartsa Brüsszelben. Ő azonban jobban tenné, ha a szolidaritását a holland gyarmatosítók leszármazottjai felé úgy gyakorolná, hogy 20.000-nél is több félrevezetett migráns ne fulladjon a Földközi-tengerbe.

Kapitány Elvtárs! A hajókolomp megszólalt, kicsöngettek!

Csizmadia László

 

A hivatkozott levél:
https://gondola.hu/cikkek/111940-Szanyi_doktor_levele_Judith_Sargentininek.html

 

 

A nyílt társadalom és az agresszió nem pálya

„Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből” – így Margaret Thatcher egyik híres mondása

Csizmadia László – 2018.12.18. 03:31
http://magyarhirlap.hu/cikk/136303/A_nyilt_tarsadalom__es_az_agresszio_nem_palya

De milyen pénzekből? Gondoljuk együtt végig a rendszerváltás kezdetétől 2010-ig történt dicstelen, az adófizetők pénzét és a nemzet vagyonának lenyúlását eredményező „munkásságukat”! Kezdetnek maguknak vindikálták az MSZMP és a KISZ vagyonát. Álságos módon felszippantották a szakszervezeti hagyaték nagy részét. A rablóprivatizáció keretében meglovagolták a nemzeti vagyon kiárusításából származó hozamokat. Korrupciós és PPP-üzleteléssel, pikk-pakk, teletömték a saját zsebeiket és a haverjaik titkos bankszámláit. EU-s barátaik segítségével eltitkolták a magyar gazdaság lesújtó pénzügyi adatait, népünket debilnek nézték. Új vagyontörvényt alkotva 2006-ban a korrupciós bűneiket tartalmazó iratokat megsemmisítették, bezúzták.

Nem feledhetjük, hogy leltár nélkül és a vezetők elszámoltatásának hiánya mellett felszámolták az ÁPV Rt.-t, a földalapot, korlátozták a kincstár működését, helyette botrányos körülmények között megalkották – a törvényi előírásokat durván megszegve, szabálytalanságokkal tarkítva – az MNV Zrt.-t. Időt nyerve tovább folytatták az adófizetők pénzének elherdálását, miközben profi módon „takarítottak” maguk után.
Most, 2018 végén még mindig szabadon dörzsölhetik a tenyerüket, mert ki tudja, miért, de következmények nélkül megúszták. Nekünk, adófizető polgároknak azonban itthagyták a devizaadósságokat, a nyolcvan százalék fölötti GDP-arányos államadósságot. Megszenvedtünk az IMF- és az EU-s hitelek és azok kamatainak visszafizetését. Ami 2010-ben itt várt, az a lerombolt és hitehagyott ország volt.

A Thatcher asszony által kiválóan jellemzett szocialisták azonban neoliberális csápokat növesztve bespájzoltak. Úgy tűnik, hogy az elmúlt nyolc év a szocliberálisok trezorjainak kiüresítésével járt. Elfogyott a 4-es metró korrupciós hozama, hiába egészítették ki az MSZP és az SZDSZ székházának eladásával. Nehéz abbahagyni a felsorolást, hiszen láttuk a sukorói üzletelést és Gyurcsány Ferenc jobbkezének, Bajnainak a libaüzletét, aki apja nevén Ausztriába telepítette az eltitkolt hozamokat, nem törődve az öngyilkosságba menekülő tenyésztőkkel.

Gyurcsány arról is beszélt, hogy az MSZP sok pénzt kapott Nyugatról, de a „feladót” persze nem nevezte meg. Így feltételezhető, hogy az MSZP pénzügyi könyvelése minden mértéket meghaladó kreativitással készült.

Ahogy az EU adófizetőinek pénzéből osztogatott névtelen bankkártyák megjelentek az illegális migráció segítségére, és lehetőséget adtak az embercsempészek egyre növekvő gazdagodására, úgy Gyurcsány családi vállalkozása, az Altus Zrt. „pályázati” forrásból százmilliókat kapott az Európai Bizottságtól, nehezen igazolható feladatokra.

A szellemükben elhomályosult ellenzéki pártok EU-s képviselői pedig most a Soros-pénzek reményében segítik a migrációt támogató szövetségeseiket.

Magyarország 2010 óta folyamatosan újjászületik, az emberek láthatóan jobban élnek, az ellenzéki pártok nemcsak a szavazóikat veszítik el, hanem az amúgy is kételyeket ébresztő identitásukat is. Mindenáron, ha kell, agresszióval, álforradalommal, külföldiek által fizetett zsoldosokként puccsot készítenek elő a legitim kormány megbuktatására.

A kereszténység legszentebb ünnepét, a karácsonyt provokációkkal, rombolással, fenyegető utcai felvonulásokkal zavarják meg, miközben igyekeznek félelmet kelteni.

Azonban április 8-án a választópolgárok világosan üzentek a saját magukat felfaló parazita pártvezetőknek és recsegő-ropogó, összeomló pártjaiknak. Eszerint az embereknek nincs szükségük olyan képviselőkre, akik saját pecsenyéjüket sütögetik, akik az ország szent házát bohóckodások színterévé teszik, miközben Soros György csicskásai és a nyílt társadalom hívei ránk szabadítanák az illegális bevándorlók millióit.

Van azonban kétharmados többséggel a demokráciát és a legitim kormányt konstruktívan segítő népakarat. Szerencsére a politikai időjárást ők alakítják, ezért Soros Györgynek üzenjük, hogy Magyarországon természetes módon szokott beköszönteni a tavasz, és ez 2019-ben is így lesz. Az általa annyira kívánt arab tavaszt nem fogjuk importálni. Szellemi honvédőink vallják, hogy az élet értelmességét nem nyelheti el a sötétség és az értelmetlenség. Ha kell, erről gondoskodik majd a Békemenet.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

A kérdező kormány erőssége

Nincs annál nagyobb bölcsesség, mint amikor a kormány megkérdezi, hogy tervei találkoznak-e a választók elképzeléseivel.

A mostani, a családok védelméről szóló nemzeti konzultáción nyolcmillió magyar mondhatja el véleményét, a családját érintő sorskérdésekről. A kereszténydemokráciát zászlójára tűző kormány helyesen vallja, hogy a nemzet legkisebb közösségei teremthetnek biztos alapot az ország jövőjének. Ha a család, mint gazdasági egység stabilan működik, akkor garanciát ad az ország optimális fejlődéséhez. A népi konzultáció során az állam azon szándékát közvetíti, hogy tervezett intézkedéseivel, az azokra adott visszajelzéseket figyelembe véve meggondoltan képviseli a nemzet érdekeit.

A fiatalok pályakezdésének segítése biztosíték lehet a helyben maradásra. A hosszú távon garantált, stabil munkahelyek, a versenyképes bérek a szakemberek megbecsülését eredményezik, ugyanakkor biztosítják a jól megérdemelt pihenést is.

A gyermekvállalás ösztönzése magyarságunk megmaradásának ismérve. Ha mi magunk nem oldjuk meg demográfiai problémáinkat, akkor külső jelentkezők foglalhatják el szülőföldünket. A házasság keresztényi felfogásunk szerint egy férfi és egy nő egyenrangú szövetségét jelenti. Az egyedül kóválygó ember is kikötőbe vágyik. Az állandó szeretet sugárzását jelentik a nagycsaládok. Az unokáktól a szülőkön át a nagyszülőkig tartó együttműködő közösség a nehézségeket könnyebben oldja meg. A nagycsalád lényege a munkamegosztás mellett megvalósuló anyagi közösség.

A nemzeti konzultáción a választópolgárok, férfiak és nők véleményt formálhatnak sorskérdéseikről. A nők egyenjogúsága a demokrácia egyik alaptétele. Az anyaság vállalása pedig a jövő nemzedékébe vetett hit realizálása.

Nemzetünk többségének akaratából 2010 óta választott kormányunk követi a népfelség elvét. Jól teszi, mert ennek köszönheti a szilárd választói támogatást. Az ország lakói jobban élnek, van lehetőség arra, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a szerencsére csökkenő szegényebb rétegek segítésére. Az állam és a családok közösen emelhetik fel az elesetteket.

Európa őslakosságának odaadó és hatékony munkáját tükrözi vissza a jól felépített keresztény civilizáció. A kelet-közép-európai népek már értik, hogy mit jelent az elődeik által rájuk hagyott európai közkincs. Vannak, akik másképpen gondolkodnak, a jövő szempontjából eredményesebbnek tartják más népek kiszipolyozását, az aljas szándékú Willkommenskultur ajnározását, az illegális bevándorlók ingyenes utaztatását.

Nagy birodalmak tűntek el a süllyesztőben, mert elfelejtették, hogy a kölcsön kenyér visszajár. A modern rabszolgatartás intézményének kialakítása csak ideig-óráig tartó dáridózást jelenthet. A zsoldos hadsereggel felérő illegális bevándorlók az uniós neoliberális szemlélet „következményei”. Brüsszel azt hiszi, hogy magatartásával intézményesítheti a jövőbeni föderációs intézményrendszer félkatonai szervezetét. A nyugati világ nem veszi komolyan a kelet-közép-európai népek jelzéseit. Nekünk úgy tetszik, hogy saját kardjukba dőlnek. Pusztába kiáltott üzenetünk, hogy Európa az európaiaké. Osztrákok, olaszok, a V4-ek és Európában egyre több ország világosan kimondja, hogy nem adják fel szuverenitásukat és identitásukat, és ragaszkodnak ahhoz, hogy saját sorskérdéseikről helyben, maguk döntsenek. Így vélekednek második hazájuk, Európa jövőjéről is.

Bizonyítjuk, hogy ha kell, éjjel-nappal megvédjük Európát, ideértve Nyugat-Európát is. Az illegális migrációt segítő brüsszeli apparátus mellett azoknak a kormányoknak is el kell számolniuk e tetteikkel, amelyek saját népükre hozták az új honfoglalókat, és elvették a helyben lakók biztonságát. Az európai közösség további útja jövő májusban eldől, Európa népei szavazni fognak jövőjükről, és reményeink szerint megerősítik azon akaratukat, amely a párhuzamos társadalmak kialakulását végleg elveti.

Magyarországon 2018. április 8-a után világossá vált, hogy az édeni Magyarországot ígérő ellenzéki pártok nemhogy az országot, de magukat sem tudják irányítani. Egyetlen értelmes javaslatuk nincs, kártyavárként omlanak össze, pedig volt pénz, paripa és fegyver – Soros György, Simicska és a szocliberális Európai Bizottság. Hiányzott azonban a hazaszeretet, a tehetség és legfőképpen az alázat. Isten megóvta tőlük Magyarországot.

A népi konzultációk, népszavazások kérdései körültekintők. A feladat most az, hogy minél többen jó válaszokat adjunk rájuk. Ha összefogásunk szélesedő lesz, nem kell hozzá sok év, hogy a világ Magyarországot Kelet-Közép-Európa Svájcának lássa.

Szerző: Csizmadia László

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/132963/A_kerdezo_kormany_erossege

 

Európa jövője a kereszténydemokrácia

A Magyar Idők augusztus 25-i számában olvashattuk Rétvári Bence értekezését Köldök nélkül címmel. A cikk nyomán szellemi honvédőink érdemesnek találták, hogy a témához – nemzetünk építése érdekében – észrevételeiket hozzánk is elküldjék.

Az emberek komolyan vették a szerző elemzését, amely a magyar állam jelenlegi helyzetére is kitért, ugyanakkor a kereszténydemokrácia további építését primátusnak tekintette. A brüsszeli elit által kezdeményezett, hazánk elleni támadások most már kikényszerítik népünkből, hogy történeti hagyományaink szerint fejtse ki ellenállását.

Már első ránézésre is szembetűnő, hogy két ellentétes világkép rajzolódik ki szemünk előtt a végcélt tekintve. A keresztény civilizáció előtérbe helyezi a közösségi életet, és elismeri annak elsődlegességet. A magyar alaptörvény sem kerüli meg, hogy az egyén és a közösség szabadságát pontosan definiálja: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” Ezzel szemben a liberális társadalom mit sem törődik a közösségek összetartó funkciójával, sőt az ultraliberalizmus válfaja egyenesen annak felszámolására törekszik.

Helyzetünk megértéséhez Zétényi Zsolttól idézek: „Az ellenállás és ellentmondás egy alkotmányellenes nemzetközi hatalmi döntéssel szemben ugyanabba az érték- és érdekkörbe tartozik, mint fegyveres szabadságharcaink története. Ezekben a nemzet ugyancsak többszörös nemzetközi erővel szemben vette fel az alkotmányvédő küzdelem fegyverét; alkotmány-helyreállító küzdelmeink nem romboló forradalmak voltak, hanem jogvédő-helyreállító szabadságharcok!

Az alkotmányos és nemzeti lét vagy nemlét volt a kérdés. Ebben a tekintetben történeti alkotmányunk páratlan érvanyagot és morális tanulságot jelent olyan erőkkel, társadalmakkal szemben, amelyek nemzeti történelmükben nem tapasztalták meg a megsemmisülés veszélyhelyzetét. A nagy nyugati társadalmak nem élték át, s így nem is értik a függetlenség és szuverenitás közép-európai válságállapotait megélt országok tapasztalati tényeken nyugvó veszélyeztetettségét, s ebből eredő önvédelmi döntéseik igazságát.

Ezért ezen országok, nevezetesen a Varsó–Prága–Pozsony–Budapest-tengelyen lévők, s továbbá a régebbi történeti irodalomban Duna-völgyi országokként említettek, s különösen a térség nagy történelmi múltú, tapasztalatú és hivatású magyar állama nem bízhatják sorsukat vakon a nyugati világ döntéseire.”

A törékeny nádszállá csupaszított, akaratától megfosztott ember könnyedén ledózerolható a mammon által csapdaként megásott gödrökbe. Mindezzel szemben áll a családok és a nemzetközösség ereje, amit erkölcsileg alátámaszt a keresztény hit és a zsidó keresztény civilizáció történelmi kincsestára. A liberális nézetek hívei elvetik a hagyományőrzést, harcolnak mindenki ellen, és mindazok, akik a kompromisszumok lehetőségeire hívják fel figyelmüket, szemükben ellenséggé válnak.

Egyszóval egocentrikusak, miközben kisebbségi helyzetüket áldozati bárányként tüntetik fel. A pénzt istenítik, a hit világát és a vallást szerintük ostoba embereknek találták ki. Valójában képmutatók, hiteltelenek, mert ahogy a hivatkozott cikk szerzője írja, „aki hétfőn a Wall Street farkasa, kedden nem lehet önzetlen humanista”.

A látszatszolidaritás mai termékei az NGO-hajók és az embercsempész-pénzbeszedők közös vállalkozásai. A tengeri farkasok több tízezer vízbe fulladt ember elvett pénzén osztozkodnak, álhumanitárius cselekedeteik népszerűsítésére bérelik fel a Júdás-pénzeken kitartott újságírókat.

A kereszténydemokrácia a becsületes munka társadalma. Képes megkülönböztetni a jótól a rosszat. Valóban kritikus és számonkérő. A felelősség kérdését erkölcsi szempontnak tekinti. Objektíven méri a teljesítményeket, reális képet ad a közjót szolgáló cselekedetekről. A szerző leszögezi, hogy a munkát mellőző spekuláció, a pénzből több pénz gyártása messze esik az igazi értékteremtéstől, a munkával szerezhető boldogulástól.

A nyílt társadalom újkori honfoglalást üdvözítő módszerei, a politikai korrupció mindennapossága, az illegális migráció pártolása az újkori rabszolgatartás birodalmi elképzeléseit szolgálja. A brüsszeli elit folyamatosan alakítja ki az általa elképzelt föderációs birodalmat.

A cikk szerzője szerint a nyílt társadalom a mobilitás híve. Az egyén nem rendelkezik gyökérrel, sőt a liberálisok köldök nélküli politikusok. Ezt húzza alá álláspontjuk, amely szerint a család, az anya, az apa, a gyerek elavult fogalmak. Tagadják a biológiai nemeket, vallják, hogy az abortusz és az eutanázia az emberek szabad döntésén alapul.

Összegezve a kereszténydemokrata politikus gondolatokat ébresztő mondatait, arra a felismerésre jutunk, hogy az Európában többségben lévő, zsidó-keresztény civilizáción nevelkedett polgárok biztos támaszt lelhetnek az erkölcsben és a hitben. A kereszténydemokrácia magját nem kell elvetnünk, azt megtette Szent István királyunk. Kelet-Közép-Európában ma is látványosan mutatkozik az igény a kereszténydemokrácia közjót formáló erősítésére, amely egyben fegyver a liberalizmusból politikai laborokban kreált neoliberalizmus és liberálfasizmus mutáns változatai ellen.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/europa-jovoje-a-keresztenydemokracia-3593621/