Hol a határ?

Társadalmunk tagjaiként az erkölcsi és jogi szabályok ismeretében illik tudnunk, hogy hol a határ.

Európában az erősebb jogán kijelölt földrajzi határok sérthetetlensége a szomszédos országokkal megőrizendő békesség feltétele. A nemzethatárok bár nem a mi akaratunkból, de átívelnek a rajzolt országhatárokon. A V4-ek erős és valódi szövetséges rendszere ma már alkalmas a történelem számára írandó lelki sebeinket jóindulattal gyógyítani. A gyógyszert sem kell feltalálni, régóta létezik, úgy hívják, hogy területi autonómia.

Európa népeinek értéktára a keresztényi civilizáció eddig jól megfért a modernkori demokráciával és jogállamisággal. Ez a hármas szabályozó rendszer kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de tisztelhetővé, erőssé és gazdaggá alakította földrészünket. Olyannyira, hogy kívánatos csemegévé lettünk egyes politikai és gazdasági érdekcsoportoknak, így bekebelezésünk sokak fejében megfordul. Próbálkozások történnek fizikai erőszakkal, lásd újkori népvándorlás vagy politikai és gazdasági indíttatásból az ideológiai szörnyszülött „nyílt társadalom” ránk szabadításával.

A migránsáradat megszűrése, megszüntetése az EU és szövetségese, a NATO feladata. Az európai határok áttörése illegális módon, ne szépítsük, akár ok is lehet a háborúra. Mint látjuk, mindez erőszakos vallási térhódítással is együtt jár, agressziónak is tekinthető. A megállítás módszere a vízumkényszer és a tengeri határok sérthetetlenségének visszaállítása.

A NATO szövetségesünk, Törökország nem küldheti ránk az illegálisan érkező migránsáradatot, ez a cselekmény egyenlő lenne az úgynevezett „baráti tűzzel”. Ezért az ilyen szándék visszautasítandó és bocsánatkéréssel is nehezen kompenzálható.

Afrika és a Közel-Kelet volt gyarmatosító országai meggazdagodtak az uralmuk alá helyezett népek elnyomásából. Napjainkban a nekik küldött nyugati demokrácia exportja, mint gyógyító balzsam súlyos mellékhatásokat okoz, a kitalálók felelősséggel tartoznak.

A V4-ek, a balti és balkáni államok a szovjet kifosztás áldozatai lettek. Az 1989-es 90-es utáni évek e térségnek meghozták politikai értelemben a szabadságot. Azonban a Marshall- segély helyett, a nyugat-európai országok túlzott gazdasági érdekeltségét érezhettük.

Most már elkerülhetetlen, hogy Európa civil lakossága feltegye a fő kérdést, amire nem PC stílusban várja a választ.

A kérdés így szól az EU a pénzhatalmasok világuralmi törekvéseit kívánja-e szolgálni vagy kontraszelektált, túlfizetett, álliberális nézeteket valló bürokratáinak kiebrudalásával megteremti az Európai Unió megálmodóinak ma is életrevaló ajánlását a szuverén nemzetek szövetségét?

A schengeni és dublini szerződések minden uniós tagállamra kötelező érvényűek. Kivételek nem erősíthetik a szabályt. Az engedmények (Görögország és Törökország) az unió értékeinek széthordásához vezettek.

Európa polgárainak halaszthatatlan érdeke a tagországok erős védelmi hadseregének felállítása. Ugyanilyen fontos a szövetség a NATO legerősebb tagjával, az USA-val. A török hadsereg zsoldosként történő foglalkoztatása, a kiszervezett védelmi funkció Európa végét jelentheti.

Gazdasági szempontokat figyelembe véve érdekünk mind a négy égtáj irányába az együttműködés úgy „hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Az Európai Unió magállamainak dönteniük kell arról, hogy a V4-el, a balti és balkáni államokkal együtt vagy nélkülük. Tiszta vizet a pohárba, a kétsebességes Unió nem megoldás.

Előbbi gondolatok elvezetnek a hazai politika és gazdasági viszonyok reális értékeléséhez. Nem keverhetjük össze a határ, a határtalan és a végtelen fogalmát. A keresztény hit lényege Isten ígérete a földi élet utáni végtelen létezés. Annak ellenére, hogy érezhetünk határtalan boldogságot vagy bánatot tudjuk, hogy a földi élet és az emberi elme nem határtalan.

Európa minden országában fontos tényező, hogy kik és milyen pártok gyakorolják a kormányzást. A józan értékítélettel rendelkező választók felelősség tudatában döntsenek sorsukról.  Ezért érdekes számunkra a hatalomra törő politikusok alsó és felső észbeli határának ismerete. Esettanulmányként említsük meg Juhász Pétert, az Együtt megválasztott elnökét. Nála a szürkeállomány vészes csökkenését a szájában vett síp füttyhangja jelzi. Kezelhetjük ezt az önkontroll biztonsági műszereként. Sajnos nem erről van szó, mert a sípjelzése leginkább a nemzeti ünnepeinken hallható, jelezve hogy használója „füttyöt hány” a méltósággal emlékező polgárok sokaságára. Tegyük fel a kérdést: hol a határ?

A 21. század meghozta az európai polgárok ébredését. Szellemi lázadás kezdődött, az emberek fontosabbnak tartják emberi sorskérdéseiket, mint a pártpolitikai érdekek érvényesülését. A népfelség elvének prioritását nem kötheti gúzsba, semmilyen gátlástalan politikai érdekeket szolgáló izmus. A hatalomra törő álliberális pártok ígérgetéssel nem anulálhatják a jelenlegi kormányzás uniós politikai és hazai gazdasági sikereit.  Ők most mini bizniszpártokat alapítva, szétguruló flipper golyóként pofozgatva, sokadalmat sugározva a polgárok átverésének játékába kezdtek. 2018-ban a választások után ismét látni fogjuk, hogy a baloldalról verejtékezve létrehozott törpepártok elillanva a közpénzekkel, köddé válnak.

Egységes többség

Vannak dolgok, amelyek a felelős kormány döntési ismérvei közé sorolandók. Mondhatjuk azt is, hogy a polgárok által sugárzott jelzések, érzelmek szerint intézendők.

A közjót szolgáló kormánydöntés, amely az olimpia megrendezésére irányult vitathatatlanul elnyerte az ország polgárainak szimpátiáját. Ezt észlelték az ellenzéki pártok, akik időlegesen belátták, hogy az ilyen és ehhez hasonló döntések erkölcsi és érzelmi elsőbbségük kapcsán nem válhatnak a párt haszonszerzés martalékává. Álláspontjuk későbbi megváltoztatása ismert jellemükre adott igazolást.

Az országgyűlési választások közeledtével napnál is világosabb lett, hogy az ellenzéki pártok átaludták a felkészülés idejét képtelenek voltak megújulni, nincs vezérpolitikusuk, arról nem is szólva, hogy a választók figyelmét felcsigázó terveik is elmaradtak. Számukra nem maradt más, mint a bozótharc és a partizán rajtaütések taktikája, amely nem vezet eredményre, de nyugtalanságot okoz. A Soros György által pénzelt „szabad” NGO-s csapatok, lelepleződtek szaporításuk sem álcázhatja igazi énjüket, alkalmatlanságukat az önállóságra. Jellemző közös tulajdonságuk zsoldos mivoltuk. Pénzért, pártpozíciókért, ígérvényekért sípolnak, ha kell, két farkat lengetnek, bohóckodnak. Tehetségtelenségük szervilis alakokká formálja őket, erkölcsi kvalitásaik a polgári élet területén nem mérhető.  Egérlyukakat kaparnak a nemzet házán, keresik a jogi kiskapukat, elrágcsálnák az adófizetők pénzét, úgy ahogy 2014-ben, amikor a választásokra új pártokat alakítottak. Szavazatokat alig kaptak a közpénzzel azonban nem tudtak elszámolni.

Gyurcsány, Kuncze, Demszky és Soros megbízásából 2018-ra ismét készülődnek, céljuk a zavarkeltés a választásra jogosultak körében. Ehhez kell a „sokféle” zászló lengetése az egyetlen, de káoszos szocliberális táborban. A törpe pártok kérész életének biztosítására szolgálnak az Altusz osztalékok, az OLAF által feltárt, elcsalt milliárdok, az eladósított pártházak valamint a volt pártpénztárosok gazdagodásából levezethető támogatási források.

A CÖF-CÖKA és szellemi honvédői szembeszállnak a nemzetárulókkal a szuverenitásunkat, identitásunkat kiárusítókkal, az európai egységet álságos módon szándékosan romboló önös pártérdekeket megvalósítókkal, az ingyenélő kontraszelektált, hatalomra éhes figurákkal. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, nem a kormány vegzálja a civileket, hanem éppen fordítva a külföldről pénzelt civil szervezetek támadják Magyarország legitim államrendszerét. Hazánkban a háromhatalmi ág működési szabadsága garantált, a fékek és egyensúlyok rendszere jól működik, még úgyis, hogy illegális módszerekkel, hazugságokkal a neoliberális fizetett médiával folyamatos a végrehajtó hatalom ellen irányuló támadás.

Vélt vagy valós igazságokról a demokráciában egyetlen párt vagy kormány sem hozhat jogi relevanciával bíró döntést. Rájött erre a Jobbik, amikor hátraarcot vezényelt, mert ígéretei megkoptak az általa elképzelt elszámoltatást, csak totalitárius kormányzással tudná megvalósítani. Parlamenti pozíciójukat ésszerű radikalizmussal állandósíthatták volna, azonban elveiket elhagyva a néppártosodás felé fordultak. Ingatag vezérük rosszul mérte fel lehetőségeit és támogatói hátterét. Elmulasztotta a lépésről-lépésre előrehaladás biztos lehetőségét, melynek a nép által is elfogadható variációja, a Fidesz–KDNP –hez közeli elvek a jobboldalon az önállóság megtartásával. A választásra jogosultak nagytöbbsége a közvélemény kutatók szerint a jelenlegi jó kormányzás hívei és a járt utat járatlanért nem adják fel. Az emberek olyan országban érzik jól magukat, ahol együtt lehet örülni a magyar sikereknek. A közelmúltban jó példával szolgált labdarúgó válogatottunk EB szereplése. Felfigyeltem nyugdíjas mérnökünk egyben szellemi honvédőnk, R. ZS. írására: „Egyetértek miniszterelnökünkkel abban, hogy egy népszavazáshoz többség, egy olimpia rendezéséhez egység kell.

Milyen gyönyörű a magyar nyelv. A fenti tartalmi idézetben az “egy” szembe van állítva a “több” számnevünkkel. A “több” nagyobb, mint az “egy”, de a -ság -ség képzővel megfordul a jelentés nagyságrendje, mert az “egység” nagyobb, mint a “többség”. És Orbán Viktor most is könyörtelen logikával világította meg az olimpia-rendezésről való, első pillanatra talán korainak tűnő lemondás okát.

A nemzeti oldalon mindnyájan nagyon nagy lelki, érzelmi töltettel vagyunk megáldva. Ezért könnyezzük meg Himnuszunkat vagy Szózatunkat. És mivel ezt a lelkiséget gondoljuk normálisnak, ezt vetítjük politikai ellenfeleinkre is.

Sajnos a felszín alatt ott bujkál egy lelketlen, nemzetellenes erő.

Most is kihasználták azt a lehetőséget, hogy népszavazásra vonatkozó aláírásgyűjtésbe kezdhettek, mert a népszavazásra vonatkozó törvényünk nem zárta ki azt, hogy parlamenti konszenzussal elindított nemzetet átfogó projekt ellen, annak beindítása után már ne lehessen népszavazást kezdeményezni.

Számos ilyen “lyuk” lehet törvényeinkben. Profizmus ellen csak profi törvénykezéssel lehet védekezni.

Az ellenzék logikáját követve kell megkeresni ezeket a hiányosságaikat. Félre kell tenni a jóhiszeműséget egyszer és mindenkorra. Nem lehetünk balekok.

A kommunikációban pedig nem elég az eredmények felmutatása, azt természetesnek veszi a nép a kormányától, az ellenzék, ellenség hibáinak, nemzetellenes működésének szakadatlan ismétlésére, sulykolására van szükség. A fájdalom, a veszteségtől való félelem sokkal nagyobb hajtóerő, mint a nyereség utáni vágy. Erre a fájdalomra pedig van felidézhető példa a mából (2017), a közelmúltból (2004, 2006), és a történelemből (1919, 1945, 1956)”.

Láthatjuk fontos az egység, és tudjuk, hogy a politika világában az ellentétek harca elkerülhetetlen. Az egység olyan, mint a tömör szikla, amire bátran lehet építeni, a többség fontos, de megbontható, ha összeforrasztó erejét az egységet elveszti.

Sajnos mindig akadnak emberek, akik egyéni önző érdekeiket a közjó a nemzet gyarapodása elé helyezik, sőt vannak olyanok is, mint Soros György pénzember, aki egy-egy nemzetet kiszemelve kívülről próbálja megváltoztatni a többség akaratát. A „Nyílt társadalom” ideológiájával főleg a fiatalokat befolyásolja. De milyen is ez a „Nyílt társadalom”, olyan világ, aminek se ablaka, se ajtaja, a szél szabadon ki-befújja a szemetet. Védtelenné teszi a bentlakókat, megteremti a kiszolgáltatottságot. A pénz és a hatalom együtt biztosítja a modern rabszolgaság intézményesítését, azonos pontból történő irányítását. Az embereket birtokolt pénzük mennyisége szerint kasztrendszerbe sorolja. Szabadságuk mértékét ettől teszi függővé. Üzenete vásárolj, élvezd a kínálat édenkertjét, szedd a nagyprofitot tartalmazó neked szánt gyümölcsöket mindaddig, ameddig anyagi javaid engedik. Automatizált rendszer, ahol gépemberként működtetnek, rókalyuk, ahová becsalnak és csak befelé látszódnak a lábnyomok. A kirakatban csábítóan elhelyezett kínálatot láthatsz: drog, nők, korrupciós előnyök, a lényeg olcsón add a tehetségedet és a becsületedet. Élj máról holnapra, a Soros-féle világállam mindent elintéz helyetted – téged is. Pontosan kijelölt helyed lesz a társadalomban, ahol az uralkodók alatti legfelső kasztban ugyancsak rabszolgaként a szervilis árulók dőzsölnek.

A megvásárolt szocliberális média korlátlan módon butít, nagymesterei illúziókat keltenek, nyugat-európai szintű béreket ígérnek, elérhetetlen álmokat sugallnak, például a nyugdíjasoknak újonnan felfedezett csoda elixírt a visszafiatalosodáshoz.

A kánaánt ígérő sziréneknek ne üljünk fel. A magyarországi helyzetet figyelembe véve a lóversenyből hozott példával megállapíthatjuk, nemzetet kormányozni nem lehet nyeretlen kétéves csikókkal csak úgy, mint kiszuperált sánta versenylovakkal. A népe akaratával együtt élő kormánnyal szemben nem csökkent a bizalom. A magyar emberek sikerei külföldről is igazoltak. A választások előtt a most regnáló kormánynak, nincs szüksége castingolásra, szemben azzal, hogy az ellenzék egyetlenegy elfogadható vezetőt sem tud kiállítani. A jelenlegi kormány mögött jól felépített fiatalokból álló, az államigazgatásban már jártas olyan csapat áll, amelyből biztosítható a folyamatos utánpótlás.

A CÖF-CÖKA partnereivel és szellemi honvédőivel érezve a polgári többség támogatását 2009 óta rendíthetetlenül civil a pályán, amivel bizonyítja, hogy mienk az egység momentuma.

CÖF-CÖKA elnöke

Matrjoskák

Az orosz népművészet évszázadokra visszatekintő figyelemre méltó alkotása a matrjoska baba. A turisták kedvencévé vált, talán nincs is olyan utazó, aki Oroszországba járt és nem ismerné. Van benne valami, ami egyszerűségében sokszor változó festési motívumokkal gondolatébresztővé teszi. A nagyobb figura elnyeli a kisebbeket, ezzel a benn foglaltak jelentéktelenné válásának folyamata juthat eszünkbe. A világ legnagyobb matrjoskájából már 74 hasonmás is előbújhat. A humor sem maradhat el a bábukészítők fantáziájából, amit visszaigazol a Putyin képmásából készülő babák keresettsége. Mindenesetre nem kell fantázia ahhoz, hogy a bábok szétszedésekor találkozzunk a sok egyre kisebb, a végén a maga lábán megállni nem képes jelentéktelen semmire sem jó törpülő utánzatokkal.

Óhatatlanul a mai magyarországi ellenzék képe jelenik meg az ember előtt. Ha bolsevik kommunista, posztkommunista történelmi múltat felidézzük eljuthattunk egy Gyurcsány képére festett matrjoska figuráig, hiszen a Szovjet birodalom egymást követő vezetőinek fontossági elszürkülése a világ szemében látható példával járt. Lenin, Sztálin, Hruscsov és utódaik a Szovjetunió felbomlásáig egymást követve egyre többet vesztettek jelentőségükből. A hasonlóságok felébresztik az 1989 óta eltelt posztkommunista majd szocliberálissá átvedlett baloldali vezetők matrjosodását. Ugyan az orosz és magyar lélek lényeges különbségeket takar, mégis a gyurcsányi-jelenség hasonlóságokat mutat arra nézve, hogy egy önmagát nagyvezérnek beállító figura miként foglalhatja magában és takarhatja el követőit.

Jött a tanítvány Bajnai Gordon. Majd csatlakozott az egymást követő MSZP-s pártvezetők sora és személyükkel piciny kis matrjoska bábukkal ajándékozták meg a kiábránduló baloldaliakat. Mesterházy Attila, Tóbiás József, Molnár Gyula úgy tűnik, mind elfértek a virtuális sorozatban, akárcsak Gyurcsány Ferenc táskahordozója Szigetvári Viktor, a kézen fogott Juhász Péter sípművésszel.

A helyzet az, hogy a felsorolt játékbábukat már nem lehet sem a hazai, sem a külföldi érdeklődőkre sózni, valószínűleg kiselejteződnek a „Ki nevet a végén” társasjáték icinyke-picinyke kiütött figurájaként.

A Bennfoglaló, aki elindította az osztódást mostanra már túlzónak tartja az újonnan megjelenő kispártok szaporodását. Bő köténye alól felvillantotta pénzkészletét, amivel bevásárolna az ellenzéki pártpiaci áruból, hogy saját boszorkánykonyhájában főzőcskézhessen. Nem csoda, hogy aggódik a gyurcsányi matrjoska, hiszen a MoMocskák, Kétfarkúak és hasonlók szerteszét guruló figurák. Ők önállóan szeretnének, a politikai játéktáblán megjelenni. Matrjoskánk pedig azt vallja, hogy a pénz beszél a kiskutyák meg ugatnak. Tudja azt is, hogy szorult helyzetében az asztalról elguruló morzsákért is érdemes lehajolni. Igen a hatalom megszerzésének vágya mindent felülír. Ezt igazolják az ellenzéki pártok, bár a budapesti olimpia megrendezése kapcsán konszenzust kötöttek a fővárossal és a kormánnyal, mégis ezt követően politikai érdekeiket előtérbe állítva árulásra adták fejüket. Ez a pálfordulás nem egyszerűen a magyar nemzet nagy többsége elleni merénylet. Ellentétes Közép-Kelet Európa népeinek érdekével is, hiszen a Budapestre látogató turisták 500 km-en belül lévő fővárosaikat is meglátogatták volna. Nem tudják elviselni, hogy Magyarországnak olyan kormánya van amely, képes népének egységes akarata mellett a volt keleti blokk tagjaként az Olimpia megrendezésére, azaz kiemelkedő alkotásra.

Lehet, hogy egy álommal szegényebbek leszünk. Gyermekeink számára közvetlen közelről nem tudjuk bemutatni azokat a példaképeket, akik küzdésükért megérdemelt dicsőséget nyerhetnek. Nemzetünk sokasága azonban hiszi, hogy érdemes a Teremtőt és a teremtést szolgálni. Tudja, hogy feladata, hogy építsen, és ne romboljon. A valóság helyes értelmezéséhez az ifjúság számára nem elégségesek a virtuális élmények. Más az olimpiai eseményeket személyesen látogatni és megint más azokat pl. interneten követni. Cseh Tamást idézve „Ne hagyjuk, hogy Valóság Nagybátyánk tőlünk elutazzon”, ezért az általam megírtak az értőknek felszólító levélnek is tekinthetők.

 

 

Eben-guba

Az országgyűlési választások előtt visszatérő jelenségként a pártok ismét felfedezik a civileket. Az ellenzéki pártoknak létfontosságú bizonyítani, hogy méltók voltak az adófizetőktől származó közpénzekre, amiből ma anélkül élnek jól, hogy gyarapítanák a nemzeti értékeket.

A magyarországi ellenzék önmagával van elfoglalva. Egyetlen világosan megfogalmazott céljuk az Orbán kormány megbuktatása. Bukott, színváltó politikusok időnként egymásba kapaszkodva körtáncot lejtenek, azonban egy tapodtat sem haladnak a közjó szolgálatának irányába. Brüsszelből koldulnak politikai és pénzügyi támogatást, kérik és elfogadják a Soros-féle zsoldosokat toborzó intézmények „adományait”.
A szélső-balnak és a radikális jobbnak mondott pártalakulatok, csakúgy, mint a brüsszeli hatalmukat féltő kontraszelektált intézményi vezetők, támadják a többséget alkotó, nemzetben gondolkodó civil közösségeket. A jégmező-szerűen tömbösödött neoliberálisokat azonban egyre több rianás szaggatja.

A XXI. század olyan korszak, amikor az USA és Európa polgárai ráébredtek, hogy saját sorsuk alakítását vakon nem bízhatják a kizárólagosan a közvetett népképviseleti rendszerre.
A választási időszakok között szükség van arra, hogy a bizalmat kapott kormányok és vezetőik ne feledjék küldőik korlátlan felügyeleti jogát (népfelség elve). Néhányan már így gondolkodnak. Trump szerint Washingtonnak vissza kell adnia a hatalmat népének. Vajon az Európai Unió vezetői mikor követik az idők és az USA elnökének szavát?

Ma már a nemzetek polgárai saját érdekeiket helyezik az első helyre. Ez nem zárja ki a pontos és fontos célok uniós közösségi kijelölését, ezzel a szövetségesi összefogás lehetőségét. Bármely szövetség akkor lehet tartós és erős, ha önkéntes és közös érdekeltségű. A szuverenitásuk mellett elkötelezett európai nemzetek stabil pilléreket adhatnak kontinensünknek.

A gazdasági bevándorlással együtt járó iszlám vallási térfoglalás, karöltve a terrorizmussal, ma már kézzel fogható veszélyt jelent a keresztyéni civilizációra. Semmilyen gazdasági vagy pártpolitikai érdek nem írhatja felül az Unió népeinek biztonságát. Európa lakói, legyenek zsidók, cigányok, keresztények, megbecsülik és ragaszkodnak szülőföldjükhöz.

A családi értékek lényeges eleme a nemzet fenntarthatósága, ez pedig kizárja a szabályozatlan, újkori népvándorlás elfogadását. Az igazi menekültek időhatárhoz kötött befogadása, vagy a szükséges munkaerő import megítéltetése csakis az uniós tagországok egyedi törvényei szerint realizálódhat. Általános érvényűvé kell tenni azt a tételt, hogy az európai uniós nemzetek szuverenitásukat csak önkéntesen korlátozhatják. Az erőszakos brüsszeli beavatkozások spontán módon kiváltották a tiltakozást, aminek világraszóló példája volt a magyarországi Békemenet. A polgárok ismert szellemi és nemzetvédő hazafiakhoz és a CÖF-höz kötődve félmillióan, békés meneteléssel megüzenték, hogy nem engedik a magyarországi demokrácia és jogállamiság megcsonkítását. Megvédik kormányukat, és ha kell, az éledő liberálfasizmussal is szembe szállnak.

A CÖF-CÖKA szellemi honvédői szerint, a brüsszeli intézményi rendszerre vonatkoztatva, a népnek van kormánya és nem fordítva.

Hiába kezdődött el Kínában a kakas éve, ami az embereknek jó dolgokat ígér, nálunk az ellenzékiek csak kukorékolnak, de a hajnal lehetőségét nem akarják tudomásul venni. A magyarországi ellenzék arra sem képes, hogy létrehozzon egy új szemléletű közösséget, olyat, amelyik ténylegesen a néphez szól. Ehhez a régi idők obsitra érett pártkatonáit számukra fájdalmas, de megérdemelt pihenőre kellene küldeni. Cirkuszba illő politikai salto mortalékat láthatunk, pártvezetők önkéntesen iratkoznak a virtuális bohóciskolába. Utóbbira jó példa Vona Gábor utánzó művész, aki radikális jobboldali vezérből avanzsálva próbálkozik baráti hidat ácsolni az általa elszámoltatásra ítélt szélső-bal felé. Az őt követőknek ugyan morbid érzést okoz, de végül is a kilyukadt és üres zsáknak valahogy el kell jutnia foltjáig.

A politikai ismeretek és tapasztalat hiányában, a hataloméhségtől vezetve a Jobbik egy második néppárt építését vizionálja. A kudarc garantált. A néppárt a nemzet spontán egyedi intézménye, ahol az országlást meghatározó polgári többség szabja meg az irányt. Magyarországnak jelenleg stabil néppártja a FIDESZ-KDNP szövetség. Vezetője karizmatikus és állhatatos. Ahogy ő mondta, nem hiba nélküli, de nyuszi módjára nem szokott megfutamodni. A tények szerint ez annyira igaz, hogy a bizonyítást el is hagyhatjuk.

Az identitásukban eltévedt bal és jobboldali ellenzéki pártok bátorsága kimerül a látszólagos, egymás elleni fellépésekkel, aztán cselekedeteikkel nap, mint nap megcáfolják önmagukat. Előzményeik alapján 2018-ban jöhetnek együtt vagy külön, igaz marad a rájuk vonatkozó szólás: ebenguba. A kiábrándultaknak üzenjük, hogy a pártokká soha nem váló civil közösségekben, mint például a CÖF-CÖKÁ-ban megtalálhatják, amit keresnek, és hatékonyan hallathatják közjót építő hangjukat.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

 

 

Félrevert harangok

A XXI. század a keresztényi civilizáció fennmaradásának próbaköve.

Keresztényként valljuk, hogy a hitüket és a vallásukat gyakorlók egymás iránti tisztelete a másság elfogadása ma már a világ és a nemzetek közötti békesség nem megkerülhető feladata. A kialakult vallási dominanciák viszonylag jól behatárolható területeken tetten érhetők. Így van ez a muszlim keresztény és buddhista hitre épülő civilizációk esetén is. Az is természetes, hogy ezek a vallások az eltérő módon szocializálódott kontinenseken is ma már megmutatják arcukat. Megjelennek a többé-kevésbé befogadó nemzetek napi életében is. Az Afrikában, Közel-Keleten gyarmatosító múltat felmutató országok gazdasági előnyökért további érdekeik mentén az őshazába importálták gyarmataik polgárait. Mások, mint például az európai V4-ek a modern rabszolgatartás műfajától távol tartották magukat. Sorsukat sokáig a Szovjet birodalom írta, hasonló módon csak más ideológia mentén lehettek rabszolgák.

Európában az első és második világháborúban az izmus különbségeket maguk előtt tolva keresztyének harcoltak egymás ellen. Nem titkolható, hogy a második világháború kirobbantója Németország nyíltan zászlajára tűzte a vallási, faji megkülönböztetés elvetendő, súlyos emberi és társadalomerkölcsi veszteségeket okozó dogmáját. Európa ennek ellenére az elmúlt 70 évben megőrizte a zsidó-keresztény civilizáció értékeit.

A magyar miniszterelnök 2017-et a lázadás évének nevezte. Kiemelte a nemzetek önállóságának megőrzését, az Unió szövetséges rendszerének fenntartása mellett, elutasítva a föderatív mezbe bujtatott globalista szemléletű brüsszeli irányítást. Csaták várhatók a világuralomra törő pénzügyi hatalmasok és az önállóságukat őrizni kívánó nemzetek polgárai között. A nemzetük szabadságát és a szubszidiaritást védő polgárok ellenállása fokozódik a globalitást szentesíteni akaró neoliberális már-már terrorizáló erőkkel szemben. Érlelődik a döntő összecsapás.

Az amerikai elnökválasztás nem várt eredménye kisiklatta az áldemokraták világuralmi terveit. A Clintoni pénzeszsák kilyukadt a megvásárolt sajtó saját kardjába dőlt, így egyre valószínűbb, hogy a szabadság szerető amerikai állampolgárok félrevezetésének korszaka is lejárandóban van.

Amerikának nem halott katonákra van szüksége, hanem végre adósságmentes, tényszerűen virágzó gazdaságra. Trump erre lehet garancia. Európában olyan kormányokra van szükség, amelyek polgáraik szavára hallgatva nem saját egyéni érdekeiket helyezik előtérbe, hanem népüket, nemzetüket képviselik. E magasztos cél eléréséért az európai polgárok sokat tehetnek, szellemi honvédelemmel és az ésszerűség fegyverével.

Európa polgárai a közvélemény kutatások szerint döntő hányadban nem támogatják az illegális migráns importot s a vele járó terrorizmust. A lakosság nagy része félelemben él és elutasítja, hogy egyéni szabadságjogait korlátozzák a migránsok kötelező betelepítésével.

Az Európai Uniót megálmodó alapító atyák eközben sírjukban forgolódnak. Nem gondolták, hogy az unió intézményi rendszere, az elmaradt karbantartások miatt alkalmatlanná válik a felgyorsult világ eseményeinek követésére. Az uniós bürokrácia immunbetegsége szembetűnő és úgy tűnik, hogy visszafordíthatatlan. Európa polgárai egyre hangosabban követelik a brüsszeli elefántcsonttorony lebontását és a pozíciójukba kapaszkodó kontraszelektált politikusok eltávolítását.

Magától értetődővé válik, hogy megkezdődik Európa polgárainak eszmei közösségbe áramlása és erőszakmentes lázadása. Figyelmeztető jelként szolgálhatnak a közeli francia, német és holland választások. Az előcsatározások egyik fontos eleme, hogy a nemzeti oldal képviselőinek fel kell sorakoznia az Európai Parlament Néppárti frakciója mögé. Nem hagyhatjuk, hogy a következő időszakra a parlamenti szocliberális elit, az általa aláírt szerződést, amely garantálja, hogy a Parlament vezetője a néppártból kerüljön ki, erkölcstelen módon felrúgja. Az Európai Parlament legnagyobb frakciója nem mutathat gyengeséget, mert  a nyilvánosságra hozott szerződés nem politikai mutyiról szólt, hanem becsületes, konstruktív konszenzust szolgált.

Az Európai Bizottsághoz érkező polgári kezdeményezések az esetek többségében nem kerülhettek a parlament elé, ennek oka az előre megfontolt cinikus módon elkészített és érvényben lévő idevonatkozó törvény alkalmazása. Ugyanakkor az EB olyan pályázatokat ír ki, amelyek szubjektív elbírálás után egyes nemzetek ellenzéki pártjainak anyagi és erkölcsi muníciót szolgáltat a regnáló kormányokkal szemben.

Emlékezzünk az Altus Kft.-nek jóváhagyott szeretetcsomagra. Nem lenne jó, ha a brüsszeli intézkedéseknek időnként ellentmondani merő kormányokat az előbb említett módszerekkel megpuccsolhatnák. Ugyanígy furcsa lenne szembesülni, olyan pályázatnyerővel, aki a magyar politikai élet másik végletét képviselte éveken át most pedig nyerő brüsszeli pályázóvá válhatna. Európa országaiban lehetetlenné kell tenni, hogy az Európai Uniós intézmények pártpolitikai alapon anyagi és erkölcsi támogatást nyújtsanak a hatalomszerzésre irányuló manőverekhez. Fogalmazzunk úgy, hogy céljuk nem szentesítheti az eszközt.

Kíváncsian várjuk, hogy a Jobbik polgári kezdeményezéssel ki tudja kinek az ötletéből származó javaslata miként ihleti meg az Európai Bizottságot.  A balszélső és jobbszélső egymásra talált, amikor az adózok pénzéből (közpénzből) élve tarthatatlan ígéretekkel manipulál. Hasonlónak tekintendő az MSZP 100.000,- forintos alapbér ötlete, amit még a gazdag Svájcban sem sikerült népszavazással bevezetni, vagy a Jobbik kommunista szellemű indítványa „az egyenlő munkáért egyenlő bért” ötlete, amely eleve megvalósíthatatlan az európai országok bérszínvonalának jelentős eltérése miatt. A magyar emberek többsége demagóg ígéretekre nem vevő. A CÖF – CÖKA szeretné, hogy a polgárok távol tartanák, magukat a szavazat szedésre irányuló becsapósditól.  A hazugság licitálás és a félrevezetés további eleme lehetne az a Marxi sugallat, ahol a bal és jobboldal karöltve kiáltványban jelentetné meg a mindent überoló ígéretét „mindenki szükséglete szerint”!

A CÖF-CÖKA a levegőbe beszélés helyett a nemzetek polgárainak általánosan elfogadható, jogos megnyilvánulásait kívánja felhangosítani, annak érdekében, hogy az unió intézményeit cselekvésre bírja. Az EU 28 tagországában megkezdtük a szellemi honvédelem mozgalom szervezését. Ősszel Budapesten a tagországok részvételével szimpóziumot tartunk. A lengyel polgárokkal együtt kezdeményezve a civilitika tudományának alapjait kívánjuk uniós szinten lerakni. A szellemi honvédelem feladatát, gondolatokat ébresztő ismertető könyvben négy nyelven összefoglaljuk.

A közösséghez csatlakozás feltétele:

  • az Unió alapító atyáinak szándéka szerint a keresztényi civilizáció értékrendjének követése mellett az egyenrangú nemzetek elvének közösségi fellépéssel erősített tiszteletben tartása
  • az uniós polgárok kezdeményezéseinek célba juttatását gátló érvényben lévő törvény demokratikussá, hatékonyabbá tétele
  • a felgyorsult társadalmi, politikai, gazdasági változásokra figyelemmel az elaggott uniós intézményi rendszer újjáépítése.

Feladatunk a pártpolitikától elkülönülve az európai polgárok közvetett képviseleti rendszere mellett a közvetlen közösségi erővel felruházott észrevételek és ajánlások célba juttatása.

 

Civil misszió

A XXI. század civiljeinek mindent megelőző feladata az élhető világ fenntartása. A természet Istenadta gazdagságát a gondolkodó ember tudja megőrizni, majd az utána következő nemzedékeknek örökségként átadni.

A feladat végrehajtása ésszerűséget, erőt, közjót követő működtetést feltételez, amihez az elmúlt 2000 év történelme bőséges és tanulságos tapasztalattal szolgálhat.

Kiindulópont, hogy a társadalmaknak szüksége van rendszerre, irányító vezetésre.
Az irányító hatalom megszerezhetősége demokratikus viszonyok között politikai csatározások eredménye, ahol betartásra kerülnek a jogállamiság szabályai.
Az erőszakkal véghezvitt hatalomszerzés formái, a puccsok és ellenforradalmak, a politikai bűnözés kategóriájába tartoznak.

A demokratikusan működő társadalmak elfogadták a politika elsődlegességét, legálissá tették a különböző filozófiájú pártok hatalom megszerzéséért folytatott versenyét. A választásokkal kialakuló társadalmi, politikai és jogi szerkezet alapját a polgárok többségének támogató szimpátiája hozza létre.

Itt érdemes megállni.

Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudománya, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szüksége van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika.

A politikai tudomány ismerete és torzítása napjainkban a pártpolitizálást szolgálja, sokszor az emberi hiszékenység kihasználására épül. Mondjuk, hogy az állam tisztességes működtetésének alapja a három hatalmi ág jelenléte, azaz a fékek és ellensúlyok rendszere. E rendszer optimális működtetéséhez előszobát jelenthet a politika és a civilitika párhuzamos jelenléte.

A civilek alapvető érdeke a pártpolitikák céljainak átvilágítása, a pártok versengésének objektív értékelése. Ehhez nyújthat segítséget a pártok történelmi és közelmúltbeli működésének elemzése az általuk realizált, közjót szolgáló, vagy azzal ellentétes teljesítmények értékelése.

A XXI. században elkerülhetetlenül szükséges a civilitika tudományának kialakítása, amelyre támaszkodva a társadalom civiljeinek cselekvése optimális irányt biztosít a nemzeti és európai civilizáció működtetéséhez.

A CÖF-CÖKA tudja, hogy a civilek pártokról kialakított véleménye megosztott. Azt is látjuk, hogy a többség szavazata, véleménye van legközelebb a társadalmi igazságosság megvalósulásához. Valljuk, hogy a kisebbségben maradottakat szolidaritással lehet a győztes nagyobb közösségbe integrálni. Nem hiszünk az emberek politikával kapcsolatos semleges magatartásában. Meggyőződésünk, hogy a passzivitás is olyan elkötelezettséget jelent, amely a társadalom aktív többségének akaratához igazodik. Nyíltan valljuk, hogy a keresztényi civilizáció értékeit követve szolgálnunk kell a nemzeti szuverenitást, identitást, miközben a szubszidiaritás hívei vagyunk, amelyet szerintünk csak önkorlátozással lehet szűkíteni.

Az EU nem létezhet a 28 tagországban egyaránt megszervezett civil szellemi honvédők nélkül. A szólás és véleményszabadság minden polgárnak jár, és nem korlátozható. Civil missziónk céljai és irányai egyértelműek, kiállunk az EU intézményeinek reformálása mellett, a bürokrácia brüsszeli elefántcsont tornyának lebontására szövetkezünk, célunk, hogy az európai uniós polgárok sorskérdéseit csak közvetlenül, véleményük kikérése után lehessen eldönteni (népszavazás, népi konzultációk).

Szorgalmazzuk az uniós polgári kezdeményezésekről szóló törvény megváltoztatását, nem tűrhetjük, hogy az Unió, lakosságának kezdeményezései elé szinte áttörhetetlen akadályokat állítson.

Konstruktív javaslatot juttatunk el az Európai Unióhoz a migráns helyzet kezelésére és kontinensünk közös határvédelmének biztosítására.

Kiemelten kezeljük a határon túli magyar közösségekkel fenntartott kapcsolatrendszerünket, a lengyel és bajor civil klubokkal kiépült együttműködésünket. Együtt kezdtük meg az Európai Unió Civil Együttműködési Tanács szervezését. Szervezés alatt áll az Uniós Szellemi Honvédők Találkozója.

Civil missziónk aktív szakmai, jogi és szervezési jelenléttel sorra hozza létre a magyarországi vidéki kistermelői közösségeket, segítjük a kis- és családi vállalkozások megalakítását.
Családsegítő szolgálatunk fókuszba állította a gyermekétkeztetés színvonalának emelését. Szakembereink több száz olyan ételféleség receptúráját és technológiai előállítását dolgozták ki, amelyek biztosíthatják a táplálkozás biológiailag értékes „komplettált” ételféleségek szolgáltatását. Az új ételek elkészítésének technológiáját betanítjuk.
Az önkormányzatokkal együttműködve a főzőkonyhák második műszakos kapacitásának kihasználását tervezzük, a gyorsfagyasztásos technológia bevonásával. Az előállított ételféleségeket a közétkeztetésben és a kiskereskedelemben is bevezetésre ajánljuk. Partnereink stratégiai szerződés alapján a magyar üzletláncok (COOP, CBA, Reál).

Tervezett missziónk feltételezi a velünk egyetértő civil társadalom anyagi támogatását is. Tekintve, hogy a polgárok többsége támogatta és támogatja a FIDESZ-KDNP által megalakított kormányt, mi sem kívánunk másképpen tenni mindaddig, amíg ezt a támogatást a társadalmi és gazdasági eredmények visszaigazolják, és a közjó érdekében történnek. Jobbító szándékú bírálatainkat eljuttatjuk az illetékes kormányzati szervekhez. A konstruktivitás mellett nem feledkezünk meg a civil kontrollról.

Tekintve, hogy a költségvetés a pártoknak nyújt törvény által meghatározott nagyságrendű közpénzeket, a CÖF-CÖKA csak pályázatok révén és adományok juttatása kapcsán számolhat bevételekkel.
A különböző magyarországi pártalapítványok eldönthetik, hogy melyik civil szervezet munkáját látják támogathatónak. A külföldről célmeghatározás nélkül érkező adományok elfogadása és felhasználása azonban nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.

A CÖF-CÖKA idegen országból érkező adományokat nem fogad el. Ugyanakkor a törvényi előírások és a megkötött szerződéseink kötelezettségei szerint minden évben nyilvánosságra hozzuk elszámolásainkat. A céljainkat kijelölő és azokkal egyetértő vállalkozások, cégek és egyének támogatását kérjük, megköszönjük és befogadjuk.

A CÖF-CÖKA mögött álló aktív és önkéntes munkát végző civilek sokasága messze meghaladja a „törpepókerpártoknak” nevezhető támogatók létszámát.

Szellemi honvédőink akaratából olyan ügyeket karolunk fel, amely a többségi civil társadalmat képviselik. A civil emberek egyre kevésbé kíváncsiak a pártok belső és napvilágra kerülő cirkuszi mutatványaira és nem vevők a bukott politikusok siralmas bohóckodásaira. Az ellenzékben lévő pártok és civil szervezeti csatlósaik összeturmixolt ideológiája, és legtöbbször hazug és rémhíreket terjesztő médiával támogatott közlései sem érhetik el céljukat. Válaszul ismeretterjesztő országjárásaink a tényekre alapoznak. Civil Akadémiánk előadói autentikusan elemzik a társadalom valós helyzetét.

A józanul gondolkodó európai civilek szerepe felértékelődik, összefogásuk a keresztény civilizáció megőrzésére és fejlesztésére irányul. A „pókerpártok” belógatott mű-csalijaira nem lesz kapás. A magyar adófizetők közpénzén élősködő, identitás káoszba került ellenzéki pártok vélt eredményességét már csak brüsszeli pártbarátaik hiszik el.

Civil missziónk, miközben megalapozza a civilitika tudományát, ismeretterjesztésével és konkrét cselekvéseivel elősegítheti az európai, valamint a magyar nemzet választópolgárainak jó ügyek melletti állásfoglalását és tisztánlátását.

 

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök