Demagógia felsőfokon

Európa kormányzójának képzeli magát az a Jean-Claude Juncker, aki Luxemburgban a kreatív könyvelés és az adóelkerülés állami szintű nagymestere volt

Csizmadia László – 2019.03.12. 04:02
http://magyarhirlap.hu/cikk/143012/Demagogia_felsofokon

 

Szívbéli barátjával, Soros Györggyel nemcsak az uniós pénzügyek uraivá váltak, hanem kontinensünk társadalmi rendjének szisztematikus feldúlói is. Időskorukra maguknak kívánnak szobrot állítani. Ez meggondolatlan elképzelés csakúgy, mint a bevándorláspártiság párosítása a nyitott társadalom eszméjével. A személyi kultuszra utaló hatalmi építkezésük jutalma csakis a népharag és a „szobor”-döntés lesz. Az európai parlamenti választások előtt a pártok egymásnak feszülnek, sokszor nemtelen eszközökkel próbálják térdre kényszeríteni ellenfeleiket.

E tekintetben élenjárók a szocliberálisok, hiszen a legutolsó ciklusban ugyan uralták a többséget, mégis elhibázott a politikájuk, így sikerült az európai polgárok nagy többségének elégedetlenségét kiváltaniuk.
Az uniós országok többségében kialakult polgári akarat köszönőviszonyban sincs a megbízott, választott képviselők cselekvéseivel. Ugyanez mondható el több, választók bizalmát elnyerő kormányról, akik eltűrték a brüsszeli alávetettséget. Az olasz, osztrák választások igazolták, hogy az elmúlt öt évben nagyot fordult az európai világ. Az EP-választások után látni fogjuk, hogy a népek meghallgatása nélkül nincs demokrácia. Az egyéni és közösségi szabadság egy tőről fakad, mert az emberek csak közösségben tudják megélni szabadságukat. Jó példa erre, hogy az iszlám betörése Európába miként korlátozta az őslakosság szabadságjogait.

Nevetséges az Európai Bizottság véleménye, miszerint Juncker és Soros munkálkodásával sikerült 92 százalékra csökkenteni a bevándorlást. A csökkenés oka az olasz, magyar és osztrák kormányok karakán kiállása a határok védelme mellett. Továbbá az EP-választások közeledtével növekszik a brüsszeli bürokraták félelme, tudják, hogy kisebbségbe kerülnek, és az erkölcsi és politikai felelősségrevonást sem kerülhetik el. Ezért rafinált módon szeretnék politikájuk pálfordulását elhitetni. Úgy gondolkodnak, hogy a választások után azonban megindíthatják a bevándorlás gőzhengerét. A nép nem tökfilkó, különösen nem a V4-es országok polgárai. Eszük ágában sincs elfogadni az ötvenéves szovjet gyarmatosítás után a kialakulófélben lévő brüsszeli abszolutizmust. Számunkra elutasítandó az egy kézben összpontosított, föderalista jellegű hatalomgyakorlás.

Kinek higgyünk?

Nem hihetünk az ingujjba rejtett kártyákkal játszó brüsszeli elitnek, viszont higgyünk saját szemünknek.
A magyar kormány Szent György-harcához hasonló küzdelme Európa jobb jövőjét célozza. A kontinens sokszínűsége, a nemzetek építőereje a görög–zsidó–keresztény civilizáció széles sztrádát biztosít a fejlődés útján. „Járt utat járatlanért el ne hagyj!”

Az Európai Bizottság hazugságainak tükre a kormányunk plakátkampánya. Brüsszelnek nem az a dolga, hogy észt osztogasson. Európai polgárok látják a migránsokat szédítő kufárok üzletelését, a Földközi-tengerre kivezényelt NGO-kkal és az álcivil szervezetek vámszedő tevékenységét. Látjuk az embercsempészbandák korrupciós összefonódását a háttérben rejtőzködő politikai hatalomra törekvő „pénzmágusokkal”.

Hol az átverések határa? Mikor jön el a számonkérés?

Az importált terrorizmus áldozatainak hozzátartozói előtt bűnös tételekről kell majd számot adni. Nincs magyarázat a több mint harmincezer migráns tengerbe vesztésére.

Ha Juncker, Timmermans, Soros kampányolhatnak felhatalmazás nélkül erőpozícióból, mi magyarok is a világ elé tárhatjuk, hogy az igazság nem brüsszeli termék.

A magyar kormány népszavazáson, népi konzultációkon, valamint országgyűlési választáson kapott legitim felhatalmazást politikájához. Kérdezzük: a választópolgárok felhatalmazása nélküli Európai Bizottság kinek a jogán tapossa a demokráciát, a szabad véleménynyilvánítást és a szubszidiaritás szentségét? Elég volt az idiotizmusból, reméljük, hogy még lidérces álmainkban sem fogunk rájuk emlékezni.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke

 

 

 

 

 

 

Friss levegő

A baloldalinak nevezett európai pártok az EP-választások közeledtével pánikrohamukban kapkodó cselekvésekkel próbálják igazolni téves politikájukat.

Úgy tűnik, későn tértek észhez, vezetőik hosszú idő óta elveszítették a bölcsek kövét. Ők azok, akik az illegális bevándorlást erőltetve, a gazdaság fellendítéséről és az integrálódni képtelen emberek szavazatairól álmodoznak. Mohóságuk árát a szuverenitásukat és identitásukat féltő államokkal kívánják megfizettetni, amelynek formája a befogadási kvóták elfogadtatása. Tekintve, hogy az unió egyelőre huszonnyolc tagország szövetsége, fegyveres beavatkozással nem lehet kényszeríteni az ellenálló országokat.

A világ 2014 óta gyökeresen megváltozott. Erre több ok-okozati összefüggést találhatunk, például az európai polgárok vezetőik hibás döntéseinek köszönhetően elvesztették biztonságérzetüket. Idegen népek kiszolgáltatottjainak érzik magukat, amit tetéz, hogy választott képviselőik önző módon csak saját pecsenyéjüket sütögetik. A brüsszeli politikai cirkusz fellazítja az országok közötti békés egyensúlyt. A Brexit megmutatta a demokrácia egyik lehetséges formuláját, az EU erőfitogtatása és az Európai Bizottság tárgyalási diplomáciája nem szolgálja a kontinens érdekeit. Következmény: jelentős gazdasági és katonai erővel rendelkező partnerünket veszítjük el.

A német és francia kormány tandemre ülve reménykedik abban, hogy duettjük megoldja Európa társadalmi, gazdasági és politikai krízisét. Tévednek.

Hiszen minél erőteljesebben tekernek, annál jobban eltávolodnak a valódi demokráciától, s így a nemzetben gondolkodó polgároktól. Azok a kormányok, melyek nem hallgatják meg népük akaratát, hatalomvesztéssel számolhatnak. A választott polgárok által adományozott bizalom ideiglenes, jó esetben is csak meghatározott ideig szól. Demokráciában mindig a többség dönt. A mai kor franciáit és németjeit láthatóan nem lehet olcsó politikai fogásokkal megetetni. Ácsolt trónra ülni, Brüsszelt vezetni hiú ábránd, és sérti az EU tagországainak egyenrangúságát.

Mégis úgy gondolják egyesek, a pénz beszél, a kutya ugat. Ám az országok s benne az emberek sorsát nem lehet aprópénzes bukszákba gyömöszölni. Tudják ezt a nyílt társadalom és az újkori honfoglalást támogató politikusok is. A háttérben színdarabot rendező pénzemberek úgy gondolják, elég az EU országainak vezetésére helytartókat megvenni, majd azt modern rabszolgatartással párosítva Egyesült Államokhoz hasonló föderációt kialakítva, egy kézben tartott kontinenskormányzással gyarmatokat létrehozni. Döntsön a nép!

Vannak sokan az Európai Parlamentben, akik pénzemberekhez dörzsölődve jólétüket szolgálva készek koncként odadobni Európát a farkasétvágyúaknak. De vannak több száz millióan, akik tisztelik és szeretik nemzetüket, becsülik őseik történelmi alkotásait és a zsidó–keresztény civilizáció további fejlődésében érdekeltek. Ők a népfelség hordozói, és rövidesen ismét szavaznak, amivel május végén megszabadíthatják féltve őrzött otthonaikat, családjaikat az ordas pénzmániákusoktól és az őket hűtlenül cserben hagyó, selejtezésre érett, megélhetési uniós képviselőktől.

Ha visszatekintünk, láthatjuk, életünkből mennyit vett el a kommunizmusnak, majd szocializmusnak becézett időszak. A posztkommunizmus és a szocliberalizmus most ölelkezik a rablókapitalizmussal, és visszavezetne bennünket az imperializmus korába. Áporodott a levegő a brüsszeli apparátus irodáiban. A szellőztetés elkerülhetetlen, különben egész Európa fulladásra ítéltetik. Itt az idő a dolgos adófizető civilek cselekvéseire. A huszadik század viszontagságait átélt és mindezt ismerő európai polgárok Európa békés életének és határainak megvédésére inspiráltak.

Jól érzékelhető ez, hiszen Olaszországtól Lengyelországig már szivárog befelé a friss levegő.

Szerző: Csizmadia László

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/141379/Friss_levego

 

Ki fizeti a révészt?

Az európai történelem soha nem futott egy szálon. A történések azonban manapság egyre szélesebb körben összeérnek.

A jelenséget mutatja a politikai erővonalak metszéspontban történő találkozása. Meglepetés, hogy a neoliberalizmus felfogása még uralhatja az Európai Parlament és az Európai Bizottság cselekvéseit, miközben a tagországok népei már nem eszmékben gondolkodnak, hanem mindennapi életük tényeit veszik számba. Bizonyossá vált, hogy a történelem sodrása másképpen érintette a Kelet és Nyugat társadalmát, hiszen másként reagáltak a politikai és a gazdasági eseményekre. A nyugati országok a második világháború után tényleges szabadságot, függetlenül gyakorolható identitást kaptak, ezzel szemben a keletiek szovjet gyarmatosítást, politikai elnyomást és gazdasági kizsákmányolást. Míg a nyugati országok tovább élvezhették évszázados gyarmatosítási módszereik előnyeit, folytathatták a Közel-Kelet és Afrika gazdasági-pénzügyi kiszipolyozását.

A kelet-közép-európai és a Balkán országai durva politikai elnyomás mellett csaknem ötven évig hadisarcok béklyójában tengették életüket. Ezekhez az országokhoz a szabadság vonata ötvenéves késéssel érkezett. Erre a vonatra nem lehetett ingyen felszállni, a helyjegyek árát busásan megfizettették velünk. A kapitalizmus éhsége felkészületlenül érte a szabadságukat önerőből kivívó népeket. Baráti gesztusok helyett a nyugat-európai politika vállveregetése mellett nyakunkba vehettük a rablóprivatizációt is.

A felocsúdás ideje hosszú volt, viszont elég arra, hogy a kelet-közép-európai donoroktól a Nyugat ismét jótékony vérátömlesztést kapjon, és az erő birtokában hierarchikus szemléletük gyakorlattá alakulhasson. Az „erősebb kutya” elmélet számukra természetes magatartást jelent. A fősodorhoz tartozó brüsszeli elit sajátos demokráciát épített. Ez szolgálja politikai és gazdasági céljai eredményes megvalósítását. Egyszerűen fogalmazva, megmondják, hogy ki és mit engedhet meg magának. Kényszeregyenruhába öltöztetik a mag-Európán kívüli népeket. A föderatív szemléletű, egy érdekrendszerű kontinenskormányzás bevezetése már nem is titkolt szándékuk. Aki csatlakozni vagy kiválni szeretne az EU-ból, az arrogáns, „eszi, nem eszi, nem kap mást”, feltételrendszerrel szembesül.

A közösségi szemléletet felváltotta a háttérből irányító pénztőkés elit erőszakos akarata. Az EU intézményrendszerét mozgató személyek nagy részét kilóra megvásárolták, ügyelve önálló gondolkodásuk alkalmatlanságára és erkölcsük hajlékonyságára.

A tagországokból küldött képviselők nagy része fényévnyi távolságra van választóitól, visszaél a bizalommal, nem érvényesíti a rájuk szavazó emberek akaratát. Saját pecsenyéjét sütögeti Brüsszelben.

Elfogadhatatlan eszmeiség béklyójában vergődik a brüsszeli elit, amely a nyílt társadalom exportőre, Soros György garnitúrájának kiszolgálóivá vált. Brüsszelben ma már minden a pénzről szól. Nem törődnek az arab tavasz következményeivel, az újkori népvándorlással, az NGO-k és az embercsempészek álságos működésével, az európai emberek biztonságérzetének pusztulásával, a terrorizmus napi jelenségeivel.

A párhuzamos társadalmak kialakítása, a zsidó–keresztény civilizáció üldözése és eltiprása nem más, mint egy náci–fasiszta–bolsevik mix. Az embertelenség megvalósulását látjuk egy ördögi vízió keretében, amely az emberiség számára akár végzetes lehet.

Európa 21. századi történelmének másik vektora pengeélességgel metszi a pénzmágnások és az áldemokrata autoriter vezetők globalizmust követő erővonalát. A kérdés csak az, hogy a metszés utáni eredmény aránya miként alakul. A neoliberalizmus világméretű hanyatlása, az európai polgárok ébredése elkerülhetetlenné teszi az erővonalak egymásnak feszülését.

Az európai parlamenti választások lehetőséget adnak az eddig palackba zárt civil érdekek eláni erővel történő felszínre jutásához. Az áldemokrata, a népfelséget semmibe vevő nyugati kormányok szembesülni fognak a felelősségre vonás következményeivel.

Felszínre tör a nemzetek Európáért aggódása, a zsidó–keresztény kultúra féltése. A szavazatok eredménye szembesíti az embereket másodrendű lényeknek tekintő brüsszeli elitet a valósággal. A valóságból fakadó jövő sötét fellegeket is hozhat.

Az ellenőrzés nélkül beáramlott fiatal muszlimok még alvó sejtjei képviselik a fegyveres lázadások lehetőségeit. Az őshonos európai ifjúság munkahelyeinek elfoglalását jelenti olcsó munkaerejük. Az alacsony bérek viszont fokozzák elégedetlenségüket, hiszen több feleség eltartásához a juttatások elégtelennek bizonyulnak. Szavazataikat csak addig adják a bevándorlást szorgalmazó pártokra, míg megalakítják saját muszlim hitvallásra épülő pártszervezeteiket.

Előbb-utóbb saját javukra lebontják a párhuzamos társadalmakat, lázadásokkal szerzik meg a befogadó országok feletti uralmat. Ekkor már késő lesz felülbírálni azt a magabiztosságot, amely a pénz uralmától és a katonai fellépés lehetőségétől várja a helyzet megoldását.

A politikai tévedések árát Európa népei fizetik meg.

Szerző: Csizmadia László
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/138017/Ki_fizeti_a_reveszt

 

Hamvadó cigarettavég

Az utolsó országgyűlési választások harmadik alkalommal fújtak ébresztőt az álomvilágban élő ellenzéki pártoknak. Az emberek világossá tették, nincs szükségük bukott pártvezérekre, külföldi megmondóemberekre és Soros György marionettbábuira. Nevezettek inkább cirkuszba, mint az államigazgatásba illenek. Az ő sorsuk a hamvadó cigarettavéghez hasonlítható.

A választópolgárok üzenete továbbra is süket fülekre talált, de vakbuzgalommal párosult. A szokásos bolsevik-kommunista forgatókönyv szerint most már nemcsak kívül, hanem szervezeteiken belül is keresik az ellenséget. Pusztító erővel törnek párttársaikra, ennek eredménye, hogy az amúgy is gyengének minősülő pártelitjük kocsmai szintre került.

Az ellenzék az eddig soha nem sikerült egymás közti összefogást tartja a jövő útjának. Így aztán eszmei poharukba nem tudnak tiszta vizet önteni. A szélsőbal- és a szélsőjobboldal a vizet és a tüzet tudja hozzáadni a hőn kívánt elegyhez. A történelem ismeri ezt a módszert. A szélsőségek egymásra találására volt már példa. A fasiszta-náci és a bolsevik-kommunista kérészéletű együttműködés világháborúhoz vezetett. Ma már világos, hogy a tudatos civileket, a társadalom krémjét nem lehet kétéves nyeretlennek tekinteni és hideg polgárháborúba, táncba vinni.

Az európai zsidó-keresztény civilizáció kinevelte a gondolkodó sorskérdéseire éberen reagáló embertípust. Látják, hogy a valójában álcivil szervezetek a Soros-pénzen finanszírozott nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a szocialista-liberális európai parlamenti képviselők bort isznak és vizet prédikálnak. A templomok lerombolása, a keresztények üldözése nem szolgálhatja Európa lakosságának jövőjét. A mecsetek számának növekedése, a terrorral támogatott hittérítés durván sérti az emberek szabadságának jogát. A no-go zónák terjeszkedése, a gazdasági bevándorlók számolatlan befogadása szülőföldünk elleni újkori honfoglalást valósít meg.

Az EU jelenlegi vezetése egy agyonkarcolt bakelitlemez hangján szól. Az intézményrendszer recseg-ropog. Az ott dőzsölő megélhetési politikusok jogtipró módszereiből is elég volt. A migránsok meghívása sok ezer ártatlan ember vízbe fulladását okozta a Földközi-tengeren. Mindez nem történt volna meg, ha a volt nyugat-európai gyarmattartók a közel-keleti és afrikai országok népeit kizsákmányolás helyett inkább szolidaritással gondozták volna. Erre még most is lenne esély.

Az Európai Unió vezetésében mélyreható változások szükségesek. Az Európai Parlament (EP) padsoraiban nem tűrhetők el a júdáspénzért, pártpolitikai érdekből cselekvő képviselők, akik a Soros-táptalajon hizlalt NGO-kkal és az embercsempészekkel szimbiózisban élnek.

Jean-Claude Juncker nem kerülheti el az uniós polgárok erkölcsi ítélőszékét. A tavaszi európai választások vissza nem térő alkalmat adnak a nemzetek szuverenitásának kifejezésére. „Valóság nagybátyánk levelét” a magyar választópolgárok is megfogalmazhatják, ezt voksaikkal az EP-választások kapcsán megtehetik. Nem árt nemzeti Himnuszunkra gondolni. „Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk…” Nem akarunk rabigát, végre szabadulni szeretnénk bútól és bánattól. Jó passzban vagyunk, van mit megvédenünk, például Európát és hazánk határait.

Civilként komolyan vesszük a népfelség elsőbbségét. Szavazatainkat nem adhatjuk szavazatosságukat vesztett ideo­lógiákra, letűnt eszmékre. Célunk az uniós közjó megvalósítása. A jövőben nem vállaljuk a pártpolitikák vonatán a potyautas szerepet. Voksaink nagy értéket képviselnek, meghatározzák Magyarország és Európa jövőjét. Tetteinket vezérelje az Isten, haza és a család.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/hamvado-cigarettaveg-3811757/

 

 

Szanyi kapitány elsőként védte meg Sargentinit a CÖF-CÖKÁ-tól

Szanyi kapitány elsőként védte meg Sargentinit a CÖF-CÖKÁ-tól, hivatkozva a magyar demokraták többségére.

Tudjuk, hogy kivételezett helynek számít öt évig a választópolgárok pénzén Brüsszelben és néha itthon politikáról csacsogni. Különösképpen igaz ez, ha ezért megélhetési politikusként „csak” a hazát kell kiárusítani.

Tudjuk és látjuk is, hogy a nem mesebeli kapitány hajó nélkül legfeljebb a gumicsónakokon érkező gazdasági bevándorlókhoz kéredzkedhet fel.

Óriási szellemi erőfeszítést igényelhetett az amúgy is hajótörésre váró tengernyi észnek, hogy a magyar demokraták nagy többségű támogatásáról biztosítsa Sargentini asszonyt. Szanyi és az MSZP mögött álló demokraták vonzódása máig törpepárttá zsugorították pártja akolját.

Az önkéntes kapitány azonban hazárdjátékos, az eddigi piros trikóját most gyorsan zöldre cserélte. Vallja, hogy a megélhetése a legfontosabb, elkötelezettsége kapcsán Soros György garantálja mindenkor a mentőövet. A baráti NGO-k majd megfizetik a júdási szakértelmet.

Várható, hogy a pártja székházát elherdáló MSZP utasítást kap háttérfőnökétől, Soros Györgytől, hogy a renegátot, ha lehet, tartsa Brüsszelben. Ő azonban jobban tenné, ha a szolidaritását a holland gyarmatosítók leszármazottjai felé úgy gyakorolná, hogy 20.000-nél is több félrevezetett migráns ne fulladjon a Földközi-tengerbe.

Kapitány Elvtárs! A hajókolomp megszólalt, kicsöngettek!

Csizmadia László

 

A hivatkozott levél:
https://gondola.hu/cikkek/111940-Szanyi_doktor_levele_Judith_Sargentininek.html

 

 

A nyílt társadalom és az agresszió nem pálya

„Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből” – így Margaret Thatcher egyik híres mondása

Csizmadia László – 2018.12.18. 03:31
http://magyarhirlap.hu/cikk/136303/A_nyilt_tarsadalom__es_az_agresszio_nem_palya

De milyen pénzekből? Gondoljuk együtt végig a rendszerváltás kezdetétől 2010-ig történt dicstelen, az adófizetők pénzét és a nemzet vagyonának lenyúlását eredményező „munkásságukat”! Kezdetnek maguknak vindikálták az MSZMP és a KISZ vagyonát. Álságos módon felszippantották a szakszervezeti hagyaték nagy részét. A rablóprivatizáció keretében meglovagolták a nemzeti vagyon kiárusításából származó hozamokat. Korrupciós és PPP-üzleteléssel, pikk-pakk, teletömték a saját zsebeiket és a haverjaik titkos bankszámláit. EU-s barátaik segítségével eltitkolták a magyar gazdaság lesújtó pénzügyi adatait, népünket debilnek nézték. Új vagyontörvényt alkotva 2006-ban a korrupciós bűneiket tartalmazó iratokat megsemmisítették, bezúzták.

Nem feledhetjük, hogy leltár nélkül és a vezetők elszámoltatásának hiánya mellett felszámolták az ÁPV Rt.-t, a földalapot, korlátozták a kincstár működését, helyette botrányos körülmények között megalkották – a törvényi előírásokat durván megszegve, szabálytalanságokkal tarkítva – az MNV Zrt.-t. Időt nyerve tovább folytatták az adófizetők pénzének elherdálását, miközben profi módon „takarítottak” maguk után.
Most, 2018 végén még mindig szabadon dörzsölhetik a tenyerüket, mert ki tudja, miért, de következmények nélkül megúszták. Nekünk, adófizető polgároknak azonban itthagyták a devizaadósságokat, a nyolcvan százalék fölötti GDP-arányos államadósságot. Megszenvedtünk az IMF- és az EU-s hitelek és azok kamatainak visszafizetését. Ami 2010-ben itt várt, az a lerombolt és hitehagyott ország volt.

A Thatcher asszony által kiválóan jellemzett szocialisták azonban neoliberális csápokat növesztve bespájzoltak. Úgy tűnik, hogy az elmúlt nyolc év a szocliberálisok trezorjainak kiüresítésével járt. Elfogyott a 4-es metró korrupciós hozama, hiába egészítették ki az MSZP és az SZDSZ székházának eladásával. Nehéz abbahagyni a felsorolást, hiszen láttuk a sukorói üzletelést és Gyurcsány Ferenc jobbkezének, Bajnainak a libaüzletét, aki apja nevén Ausztriába telepítette az eltitkolt hozamokat, nem törődve az öngyilkosságba menekülő tenyésztőkkel.

Gyurcsány arról is beszélt, hogy az MSZP sok pénzt kapott Nyugatról, de a „feladót” persze nem nevezte meg. Így feltételezhető, hogy az MSZP pénzügyi könyvelése minden mértéket meghaladó kreativitással készült.

Ahogy az EU adófizetőinek pénzéből osztogatott névtelen bankkártyák megjelentek az illegális migráció segítségére, és lehetőséget adtak az embercsempészek egyre növekvő gazdagodására, úgy Gyurcsány családi vállalkozása, az Altus Zrt. „pályázati” forrásból százmilliókat kapott az Európai Bizottságtól, nehezen igazolható feladatokra.

A szellemükben elhomályosult ellenzéki pártok EU-s képviselői pedig most a Soros-pénzek reményében segítik a migrációt támogató szövetségeseiket.

Magyarország 2010 óta folyamatosan újjászületik, az emberek láthatóan jobban élnek, az ellenzéki pártok nemcsak a szavazóikat veszítik el, hanem az amúgy is kételyeket ébresztő identitásukat is. Mindenáron, ha kell, agresszióval, álforradalommal, külföldiek által fizetett zsoldosokként puccsot készítenek elő a legitim kormány megbuktatására.

A kereszténység legszentebb ünnepét, a karácsonyt provokációkkal, rombolással, fenyegető utcai felvonulásokkal zavarják meg, miközben igyekeznek félelmet kelteni.

Azonban április 8-án a választópolgárok világosan üzentek a saját magukat felfaló parazita pártvezetőknek és recsegő-ropogó, összeomló pártjaiknak. Eszerint az embereknek nincs szükségük olyan képviselőkre, akik saját pecsenyéjüket sütögetik, akik az ország szent házát bohóckodások színterévé teszik, miközben Soros György csicskásai és a nyílt társadalom hívei ránk szabadítanák az illegális bevándorlók millióit.

Van azonban kétharmados többséggel a demokráciát és a legitim kormányt konstruktívan segítő népakarat. Szerencsére a politikai időjárást ők alakítják, ezért Soros Györgynek üzenjük, hogy Magyarországon természetes módon szokott beköszönteni a tavasz, és ez 2019-ben is így lesz. Az általa annyira kívánt arab tavaszt nem fogjuk importálni. Szellemi honvédőink vallják, hogy az élet értelmességét nem nyelheti el a sötétség és az értelmetlenség. Ha kell, erről gondoskodik majd a Békemenet.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök