A civilség diadala

A 21. század civiljeinek mindent megelőző feladata az élhető világ fenntartása. Kiindulópont, hogy a társadalmaknak szükségük van rendszerre, irányító vezetésre. Az irányító hatalom megszerezhetősége demokratikus viszonyok között politikai csatározások eredménye, ahol betartják a jogállamiság szabályait. Az erőszakkal véghezvitt hatalomszerzés formái, a puccsok és ellenforradalmak a politikai bűnözés kategóriájába tartoznak. A demokratikus társadalmak elfogadták a politika elsődlegességét, legálissá tették a különböző filozófiájú pártok hatalommegszerzéséért folytatott versenyét. A választásokkal kialakuló társadalmi, politikai és jogi szerkezet alapját a polgárok többségének támogató szimpátiája hozza létre.

Itt érdemes megállni.

Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudománya, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szükségük van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika. A politikai tudomány ismerete és torzítása napjainkban a pártpolitizálást szolgálja, sokszor az emberi hiszékenység kihasználására épül. Mondjuk, hogy az állam tisztességes működtetésének alapja a háromhatalmi ág jelenléte, azaz a fékek és ellensúlyok rendszere. E rendszer optimális működtetéséhez előszobát jelenthet a politika és a civilitika párhuzamos jelenléte.

A civilek alapvető érdeke a pártpolitikák céljainak átvilágítása, a pártok versengésének objektív értékelése. Ehhez nyújthat segítséget a pártok történelmi és közelmúltbeli működésének elemzése az általuk realizált, közjót szolgáló vagy azzal ellentétes teljesítmények értékelése. A 21. században elkerülhetetlenül szükséges a civilitika tudományának kialakítása.

A civilek pártokról kialakított véleménye megosztott. Azt is látjuk, hogy a többség szavazata, véleménye van legközelebb a társadalmi igazságosság megvalósulásához. Valljuk, hogy a kisebbségben maradottakat szolidaritással lehet a győztes nagyobb közösségbe integrálni. Nem hiszünk az emberek politikával kapcsolatos semleges magatartásában. Meggyőződésünk, hogy a passzivitás is olyan elkötelezettséget jelent, amely a társadalom aktív többségének akaratához igazodik. Nyíltan valljuk, hogy a keresztény civilizáció értékeit követve kell szolgálnunk a nemzeti szuverenitást, identitást, miközben a szubszidiaritás hívei vagyunk, amelyet szerintünk csak önkorlátozással lehet szűkíteni.

Az EU nem létezhet a 27 tagországban egyaránt megszervezett civil szellemi honvédők nélkül. A szólás- és véleményszabadság minden polgárnak jár, és nem korlátozható. Civil missziónk céljai és irányai egyértelműek, kiállunk az EU intézményeinek reformja mellett, a bürokrácia brüsszeli elefántcsonttornyának lebontására szövetkezünk, célunk, hogy az európai uniós polgárok sorskérdéseit csak közvetlenül, véleményük kikérése után lehessen eldönteni (népszavazás, népi konzultációk). Szorgalmazzuk az uniós polgári kezdeményezésekről szóló törvény megváltoztatását, nem tűrhetjük, hogy az unió lakosságának kezdeményezései elé szinte áttörhetetlen akadályokat állítson. Konstruktív javaslatot juttatunk el az Európai Unióhoz a migránshelyzet kezelésére és kontinensünk közös határvédelmének biztosítására.

Civil missziónk, miközben megalapozza a civilitika tudományát, ismeretterjesztésével és konkrét cselekvéseivel elősegítheti az európai, valamint a magyar nemzet választópolgárainak jó ügyek melletti állásfoglalását és tisztánlátását.

Magyar Idők – Vélemény rovat

Folt hátán folt

A választási ciklusok között a polgárok által a kormányoknak adott bizalmi időszak kölcsönös kötelezettséget teremt.

Ezt az állapotot úgy jellemezhetjük, hogy mindkét oldal elsődleges feladata a hon továbbépítése és az eredmények megőrzése. Voltak, mint láttuk, a bizalommal durván visszaélő kormányzati időszakok (lásd 2002-től 2010-ig), amikor a hatalomgyakorlók saját gyarapodásukat a haza érdekei elé helyezték, a nemzet kincstárának kifosztóivá váltak.

A 2010-es országgyűlési választások alkalmával polgáraink bölcsessége, társadalmunk politika felé irányuló kultúrája higgadt döntésével rendet vágott a magukról megfeledkezők között. Az országrontókat a pártversengés során a futottak még kategóriájába helyeztük. Az azóta eltelt majdnem nyolc év megmutatta, hogy lehet és szükséges a nép bizalmát kamatoztatni, hallgatni konstruktív javaslataira, mert így válnak lépésről lépésre megvalósíthatóvá az egyéni és közösségi célok.

Az emberek azt gondolták, ha a 2010-es választásokig türelmet tanúsítanak, elégséges lesz szavazataik lesújtó ítéletével megszabadítani a posztkommunista neoliberális országrontóktól a törvényalkotók házát. Többségünk hitte, hogy nemzetünk tönkretételét okozók nyakukat behúzva, hálát adva a sorsnak, elsomfordálnak a politikai porondról. Hiszen jobban jártak, mintha a kiérdemelt elszámoltatással kellett volna szembenézniük. Megúszták, pedig a közpénzrablás végeláthatatlan trükkjeit mutatták be. Több ezer oldalas bűnügyi lajstrom maradt utánuk, feldolgozatlanul.

Aztán 2010 után azzal szembesültünk, hogy a magyarországi jogállamiság keretei között az igazság malmai lassan őrölnek, és az őrlés hatékonyságának fokozata erősen függ a kezelők szubjektivitásától.

A 2018-as választásokra, újult erővel – a parlagfű szívósságával – megjelent a gyökereit megőrző bukott ellenzék. Van képük 2010-es választási csalásról beszélni a 2006-os Gyurcsány-beszéd után. Arcpír nélkül regnálási idejükből kiváló gazdasági eredményeket hazudnak, szándékosan eltakarva a nyolcvannégy százalékos GDP-arányos államadósságot, amit kiegészítettek rablóprivatizációjukkal és a devizahitelekkel történő panamázással. Az általuk alkotott új vagyontörvény leple alatt megsemmisítették az államháztartás fontos dokumentumait, tették ezt, az ÁSZ megállapítása szerint, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter felelős közreműködésével. Napjainkban is sorra dőlnek nyakunkba a korrupció nagy mestereinek művei, a 4-es metró beruházás, a sukorói telekcsere, Simon Gábor és Czeglédy Csaba botrányai. Közpénzből kapott székházaikat felélték (MSZP, SZDSZ). Mindezt pótolta, hogy a magyar emberek erőn felül teljesítettek, helyretették gazdaságunkat, nemzetközi szinten is sokat javult az ország megítélése. Bebizonyosodott, hogy a jó kormányzáshoz erős, összetartó civil közösség tartozik. A békemenetek jelezték, Magyarországon a népfelség eszmeisége jelen van, sőt Európa polgárainak is irányt mutathat.

A kormányzás nem nélkülözheti a konstruktív szellemiségű ellenőrzést, amelyet a társadalom tagjai napi életük tapasztalatai alapján elvi alapokból kiindulva, a civilitika alaptéziseinek (a népfelség eszmeisége) segítségével közvetítenek. Tudomásul véve az előbbieket, a 2018-as magyarországi választások történelmi jelentőséggel bírnak.

Miért is? Mert amit a jogszabályok labirintusában bolyongó igazságszolgáltatás nem volt képes elvégezni, azt a leadott szavazatokkal, a közerkölcs erejével a választópolgárok most megtehetik, végleg befejezve a rendszerváltást.

A vesztüket érző ellenzéki pártoknak semmi sem drága, nemcsak pártjuk eszmeiségét, politikai harcostársaikat, de hazájukat is képesek elárulni. Keblükre ölelték a Soros György által kézben tartott brüsszeli adminisztrációt, ezzel együtt a kettős mércét. Ilyen és hasonló módszerekkel próbálják elkerülni pártjaik szennyesének tisztára mosását (lásd MSZP, DK).

A Jobbik nemzeti radikalizmusával jó ideig félrevezette követőit. Ám kiderült, hogy Vona Gáboréknak fontosabb a legitim kormány megbuktatása. Színpadi művük szüneteiben folyamatosan változtatták jelmezeiket, karakterüket, közben társult oligarchájuk kívánsága szerint a populizmus útjára léptek.

Beválthatatlan ígéretekkel, hamis illúziókat táplálva, reményeket próbálnak ébreszteni egyre fogyó táborukban. A Jobbik Mikulás-zsákja nemcsak kilyukadt, de szét is hasadt. Foltozni nem lehet, célszerűbb lenne új zsákot varrni, azaz folytatni a kísérletezgetést.

Vannak pártocskák, amelyek a civilszférát használják ugródeszkának. Ők azok, akik választási kalandoroknak tekinthetők, és Magyarország vezetésére minden tekintetben alkalmatlanok.

Hosszú évek után, az elmúlt majdnem nyolc év tapasztalatát is figyelembe véve, az országgyűlési választások napján népünk kegyelmi helyzetbe kerül. Érvényesíthetjük a népfelséget, eltávolíthatjuk a gátakat nemzetünk fejlődése elől, a múltban gyökerező megélhetési politikusoktól megszabadulva befejezhetjük a régen óhajtott rendszerváltást. Ehhez most olyan nemzeti egység szükséges, amely elsősorban a hazát és utódaink javát szolgálja.

A patchwork-stílust választó ellenzéki pártok elfelejtik, hogy a haza asztalára nem ígéreteket, hanem kínálatot illik tenni, ami alá nem kerülhet foltos terítő, mert 2018-ban a választóknak jár a tiszta abrosz.

Magyar Hírlap: http://magyarhirlap.hu/cikk/96926/Folt_hatan_folt

Az NGO-hálózatok a nemzetállamok ellenségei

Soros György nem kormányzati szervezetekből (NGO) álló, világot átszövő birodalma a nemzetek feletti illegitim hatalom célját szolgálja. Ezek a szervezetek nem spontán alakulnak, nem a közjót szolgálják, hanem jelentős magántőkével alapított féllegális közösségek. Személyzetük busásan fizetett. Olyan munkavállalók, akiknek többsége messze áll a közjóért tevékenykedő nemes eszmeiség gyakorlásától. Kontraszelektált zsoldosfigurák, felbérelt katonák, akik a közjóra fittyet hányva közhasznúnak azt tekintik, amit saját zsebükbe irányíthatnak.

A pénzügyi panamák nagymestere, aki a korrupciós megoldásoktól sem idegenkedik, új célpontjául Európát választotta. Gazdasági hatalma mellé kedvenc eszmerendszerét, a neoliberalizmust a nyílt társadalom ideológiájával fűszerezve politikai uralmának megszerzésére fordítja. Úgy véli, hogy a cinkelt lapokkal megszerzett vagyona mindezt lehetővé teszi, nem zavarja, hogy közben mélységesen lenézi az európai polgárok szellemi képességeit.

Tudjuk azonban, hogy a majd egy évszázadon át piedesztálra állított liberalizmus mára lepusztult szellemi alakzat, amely életképtelen társadalmi torzóvá vált, megtagadta eredeti cél­jait, és egy szűk elit érdekében káoszba vezette a társadalmakat. Soros György mentségére szolgálhat, hogy nála történelmileg sokkal nagyobb figyelmet kapott eszmevezérek is vesztesek lettek a végtelenségig nem tágítható, foltozgatott izmusok követése során (Hitler, Sztálin stb.).

Soros ezért húzta elő a zsebéből a nyitott társadalom elfuserált, szemfényvesztő eszmeiségét. Eszerint az egyénnek mindent szabad mindaddig, amíg az eltörölt nemzetek közössége feletti, egyközpontú világuralmi érdekekkel nem ütközik. Ehhez szükséges a lebutított polgár, a globalizált politikai, gazdasági és társadalmi rendszer, melyhez társul az újkori rabszolgatartó birodalom. Nem kell arra időt vesztegetni, mondja ő, hogy 500 millió európai ember miként vélekedik a demokráciaexportról vagy éppen az újkori népvándorlásról. Azt sem kell meghallgatni, hogy ragaszkodik-e az ősei által felépített civilizáció értékeihez, választott és vallott hitéhez, családjához.

Azt látjuk, hogy csapatának bővítése céljából számolatlanul szórja az ezüstöt követői elé. Megéltük, hogy az ilyen emberek csak ideig-óráig tudják félrevezetni a többségé­ben mindig józan polgárokból álló társadalmakat. Előbb vagy utóbb kiderül, hogy az ördög öltözött angyalruhába. Mindezt felismerve kell megváltoztatni a brüsszeli rendszert, amely a meg sem választott bürokratáknak lehetőséget ad arra, hogy az európai polgárok akarata ellenére eladják kontinensünket. Klasszikus demokráciákban, a jogállamiság keretei között a nemzetek választópolgárai döntik el, hogy kire bízzák a hatalom gyakorlását.

Alapvető jog, hogy minden nemzet külön-külön dönthessen, választástól választásig sorskérdéseiről. A népeknek van kormányuk, és ezt még Brüsszel sem kérdőjelezheti meg.

Soros testvér ezt nem így gondolja. Apparátusával figyel minden politikai rezdülésre, és érdekei szerint azonnal reagál. Észlelte, hogy a magyar nemzet tekintélyes civil szervezete, a Civil Összefogás Fórum–Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF–CÖKA) az európai uniós országokban is szervezi a nemzetek önállósága mellett kiálló szellemi honvédelmi mozgalmat, és a tagországok polgárainak részvételével rövidesen megalakítja az Európai Unió Civil Együttműködési Tanácsát.

A nemzetekért történő összefogás megzavarta, ezért gyorsan a zsebébe nyúlt, válaszként megalakította a Civil Liberties Union for Europe, röviden a Liberties nevű szervezetet, amelynek vezetőjévé kinevezte azt a jogászt, aki korábban a magyarországi Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke volt. Soros tehát plagizált, a CÖF–CÖKA azonban ennek ellenére „a szegény” embertől nem kért know-how jogdíjat.

A Liberties a TASZ tükörszervezete, berlini székhellyel, biztos távolságra a magyar állam joghatóságaitól. Az új szervezet vezetője azt nyilatkozta, hogy céljuk a nemzetek fölötti, egy kézből irányított Európa kialakítása, és az uniós civil szervezetek akaratának egységesítése. Az interjút közlő hírportál hozzáteszi, hogy a Liberties valószínű célja Orbán Viktor hatalmának megdöntése is.

Láthatóan egyre szaporodnak az egy kézben lévő, a nemzetek eltiprására létrehozott provokatív szervezetek, amelyek a politikai terrorizmus legnehezebben azonosítható fegyverét, a korrupciós vádakat használják fel a békés társadalom nyugalmának megzavarására. Hazugságokkal próbálják semmissé tenni a magyar emberek és a kormány erőfeszítéseit, eredményeit, mindezzel igyekeznek káoszt teremteni a 2018-as választások előtt.

Európa polgárai, vigyázó szemeteket a nemzetállamok eltiprására szövetkező kalandorokra vessétek!

Magyar Idők: http://magyaridok.hu/velemeny/az-ngo-halozatok-nemzetallamok-ellensegei-2057458/

Kalózhajók felségjel nélkül

A nagy francia forradalomra nagy hatással volt Jean-Jacques Rousseau, aki többek között fontosnak találta egy úgynevezett társadalmi szerződés megkötésének lehetőségét.

Magyarországon a 2010-es politikai helyzet már-már forradalomihletésű volt. A CÖF-CÖKA visszanyúlt a társadalmi szerződés eszközéhez. A 2010-es kormánybukás kétséget kizáróan igazolta, hogy a saját, önző érdekeit követő, népét kizsigerelő kormányzás eszmeileg beteges hajlamát művelve zátonyra futott.

Magyarországon, de Európában is hallhatóvá vált a sok évtizeden át ajnározott, szocliberális típusú társadalmi felépítmények recsegése, ropogása. A kitartó, szemellenzős követők a neoliberalizmus infúzióját hívták segítségül, amely ugyan lassítja az eszme pusztulását, de a végkifejlet megakadályozására alkalmatlan. Az Európai Unióban jelenleg játszódó jogi, politikai, gazdasági események a bekövetkező rekviemre utalnak.

A nemzetek szuverenitása melletti erős uniós szövetségnek már nem szolgálhatnak alapul a pusztán ideológiai nézeteket követő, a népek megosztására kialakított pártrendszerek.

Soros György „nyílt társadalomnak” nevezett dobozos kiszerelésű „gyógyszere” méregkapszulákat takar, nem más, mint Európa népeinek végzetét sürgető eutanázia rátukmálása az ötszázmillió polgárt számláló, javában életképes, zsidó–keresztény civilizáció gyökereiből táplálkozó közösségre. Mi, európaiak, szedtünk már úgynevezett csodagyógyszereket. Bizalmunkkal sokszor visszaéltek, így születhettek társadalmi és emberi torzók. A nyílt társadalom kapszulájába sűrített illegális migráció hatása túlmegy a gyógyszerérzékenység okozásán, elementáris erejű, az európai őshonos társadalmi berendezkedés immunitásának lebontásával az összeomláshoz vezet.

A CÖF-CÖKA 2010-ben, majd 2014-ben is átnyújtotta a megválasztott kormánynak a széles körben összegyűjtött, polgárok által megfogalmazott, a jövő társadalmának építését szolgáló javaslatait. Büszkék vagyunk arra, hogy az emberek támogató munkája nyomán ezek közül sok megvalósult. Látjuk azonban, hogy az eltelt évek során – elsősorban külső tényezők hatására – a nemzeteket érintő, befolyásoló tényezők felerősödtek, felgyorsultak. Felkészülten, autentikus válaszokat kell adni mindennap az új politikai és gazdasági kihívásokra. Egyre nehezebb előre látni a döntések sikerét vagy éppen kudarcát. A sok hatalomért versenyző párt ígérvényei a valóság világában szertefoszlanak, és megmaradnak az átvert választók, akik verhetik fejüket a falba, mert elfelejtették, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”.

A mai időkben, amikor egy nagy többséggel megválasztott kormányzás folyamatosan bizonyítja rátermettségét, hozza az eredményeket, nehézzé és feleslegessé válik a hatalom megszerzéséért szervezkedő ellenzék akarata. Kiváltképpen azért, mert még mindig olyan politikusokkal próbálkozik, akikről a választók tudják, hogy az ország irányítása mellett az elvárt erkölcsiségből is csúfosan megbuktak.

Magyarországon ma már 4,4 millió polgár dolgozik és adózik, s munkája elmúlt nyolc évben kikapart gesztenyéjére hiába fáj a foguk a nemzeti vagyon tapasztalt eltapsolóinak. A politikai hazugságok nagymesterei garantált demokráciában lubickolnak és ígérgetnek. A magyar gazdaság volt zsebesei édent, korrupciómentességet és minden társadalmi rétegnek nyugati szintű megélhetést vizionálnak. Szerintük rövidesen az orvos fog hálapénzt fizetni a betegnek, olyan oktatási rendszert valósítanak meg, ahol a diák tartja majd az órákat a tanároknak, ezzel biztosítva oktatói fejlődését. A munkabérek pedig, a Jobbik javaslatára, egyezni fognak például a német vagy norvég jövedelmekkel. Ők a bolsevizmus talajából újból burjánzó agitátorok utódainak társaságához szegődtek. A rablóprivatizáció bajnokai, az offshore cégek adócsalói a választások idejére előveszik a népüktől elsíbolt milliárdokat, így akarnak 2018-ban ki- és befordított bundázással választást nyerni. A magyarok tartják, hogy a gyakorlat teszi és értékeli a mestert. Ezért sem maradhat ki az számvetésből a viszonylag újnak mondható Jobbik sem. Ez a párt kétségbeesett pálfordulásokkal, eszmei zűrzavartsággal a regnáló néppárt helyére igyekszik. Úgy tűnik, hogy székházában minden tükör összetört.

A magyar társadalom az elmúlt nyolc év során igyekezett megszabadulni a 2002 és 2010 közötti téves pártpolitikai irányítás és kormányzás hulladékaitól. Az ellenzékiek kalózhajóba szálltak, s a kidobott és lejárt személyi és eszmei selejtet igyekeznek összegyűjteni, felhasználni, „second hand” módon eladni. Nagyhangú rikoltozással kezdtek üzleti handabandázásba, ahogy az a vadkacsáknál szokás.

Mai életünk korszelleme azt sugallja, hogy a polgárok, egyéni szabadságjogukat megélve, önakaratuk szerint közvetlenül munkálkodjanak nemzetükért. Igyekezzünk elkerülni a sokszor torz pártpolitikai érdekek szerint felkínált svédasztalt. Minden magyar állampolgár, szívére és lelkiismeretére hagyatkozva, kösse meg a maga mindennapos szerződését a hazájával.

A kalózkodás kora lejárt!

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

Magyar Hírlap:
http://magyarhirlap.hu/cikk/93894/Kalozhajok_felsegjel_nelkul

Nem leszünk börtönország

Nézzük a bajok elsődleges forrását, a Clinton–Obama-féle, politikailag korrekt demokráciafogalmat. Szerintük az Amerikai Egyesült Államokban leledző demokrácia annyira kiállta az idő próbáját, hogy minden további nélkül átültethető a világ bármely országába. Nevezett urak elhanyagolható problémának tekintették, hogy a demokrácia kitalálói, az ókori görögök eredeti elképzelésükre már rá sem ismernének. Téves elképzelésnek bizonyult az Afrikába és a Közel-Keletre exportált amerikai mintájú demokrácia. Az érintett népek más körülmények között szocializálódtak, és nemzeteikben, országaik­ban, olyan demokráciában kívánnak élni, amely szülőföldjük hagyományait is figyelembe véve, akaratuk szerint formálódik. Azok után mindez persze érthető, hogy gyarmatosításuk száz éve alatt meglehetősen korlátozottak voltak szabadságjogaik.

Új korszakot jelzett Donald Trump, amikor választási beszédében azt mondta, hogy Amerikát vissza kell adni az amerikai népnek. Ennek kell történni a Közel-Kelettel és Afrikával is ahhoz, hogy népeik saját szülőföldjükön otthon érezhessék magukat. A Nyugat száz évig jól élt gyarmataiból, lesz miből törleszteni. Ha jobban tetszik, píszí nyelven nevezhetik az elrabolt tételek szerény visszaadását nagyfokú szolidaritásnak. Ez a kötelezettség azonban nem terhelheti a kelet-közép-európai és a nyugat-balkáni országokat.

A pénzhatalom spekulánsai, élükön Soros Györggyel mindig is jól tudtak a zavarosban halászni. Nem véletlen, hogy több helyen elősegítették a polgárháborúkkal súlyosbított társadalmi káoszt. Most a nyílt társadalom eszmeiségének önmaga által felkent kitalálója kétszínű játékelméletet alkotott. Ez nem lesz olyan népszerű, mint az otthon melegében szórakoztató Capitaly társasjáték volt. Annak a lényege a pénz és a gazdasági javak megszerzéséről szólt. A játékból felállók szórakoztak, közöttük nem volt olyan, aki saját pénzét elvesztette. Ezzel szemben a nyílt társadalom játékelmélet a nemzetek kifosztásából megszerzett vagyont állítja világuralmi céljainak szolgálatába. Soros önző zsenije abban is felismerhető, hogy az eddig követett stratégiáját, látva a neoliberalizmus politikai és gazdasági összeomlását, képes volt új verzióra váltani. Rájött, hogy egyre kevésbé számíthat az általa is hatalomhoz segített kormányok bennfenteseinek információira, hiába tömte tele a zsebüket. Előrántotta hát a nyílt társadalom intézményesítésének gondolatát, amelyhez megszervezte jól megfizetett álcivil szabadcsapatait.

Egyre több az olyan – saját nemzetének érdekeit képviselő – választott politikus, aki visszautasítja a pénzkupecek kínálta mutyizást. A pénzguru ezzel szembesült Magyarországon, de a Trump-éra sem kedvezett szándékainak választott hazájában. Ezért új szövetségeseket keresett, megtalálta az Európai Unió balliberális érdekeltségű vezetését és a hozzá kötődő szolgasereget. A lekötelezett társaság már-már államfői tiszteletadással fogadja az Európai Parlament intézményeiben megjelenő álcivil vezért. Az Egyesült Államok új elnökének figyelme Európában is utolérte: Trump varsói beszédében jeges vízzel nyakon öntötte azt. Amerika azt üzente, hogy Lengyelország Európa lelkiismerete, és a volt szovjet birodalom országait szövetségesként, üzlettársként és barátként is kezeli.

Az európai civilek nem táplálnak illúziókat, tudják, hogy a nagyhatalmak gondolkodásának primátusa mindig is az oszd meg és uralkodj elmélet volt. Azonban nem mindegy, hogy kinek mi jut. Lengyel barátaink levonták a következtetést, hogy sem az orosz, sem a német kizárólagos hegemónia nem ígér sok jót. A NATO kapcsán megerősített Amerikával továbbépített szövetség egyensúlyozó tényező. Az amerikai elnök által bejelentett erősebb szövetségi kötődés a V4-hez lebiggyesztette a brüsszeli bürokraták szája szélét. Végre kimondták, hogy Amerika és az európai uniós nemzetek azonos pályán haladhatnak, amely elvezethet saját szuverenitásuk megőrzése mellett a zsidó–keresztény civilizáció megtartásához.

Helyezzük górcső alá a Soros-féle hazugságelméletet! A kérdés úgy merül fel, hogy a migránsok lettek jobban átverve, vagy az európai népek? Soros útmutatását követően a brüsszeli bürokrácia évente legalább egymillió illegális gazdasági bevándorlót telepítene Európába. Kánaánnal biztatják őket, ígérik vallási, erkölcsi identitásuk megtartásuknak lehetőségét. Terített asztalt és vendéglátást. Kérdésünk az, hogy miből? Talán Soros-féle banki hitelekből, magas kamatokkal az európai polgárok adóiból, visszafizetési kötelezettség mellett? Megerősítve az elképzelést elkülönült no-go zónákkal, kijelölt faluhelyekkel? Itt megint álljunk meg egy pillanatra. Az európai őslakosok sok helyen, saját szülőföldjükön hiába követelnek területi autonómiát, lásd a székelyeket, a katalánokat stb. A brüsszeli bürokraták meg sem hallják jogos üzeneteiket. Ezzel szemben betelepítenék az illegális bevándorlókat, nekik szavazati jogokat adva erősítenék hatalmi pozíciójukat. Ma már nem kérdés, hogy miért is halványult el az európai cigányság sorsának javítása, gyengült el irántuk a szolidaritás, pedig itt is helye lenne az uniós szolidaritási és felzárkóztatási pénzeknek.

Keserű valóság, hogy a nyílt társadalom csak látszólag ígér jólétet az egyébként nagy többségében integrálhatatlan illegálisan érkező migránsoknak. Már az Európa felé vezető első lépések megtételénél találkoznak átverőikkel, az embercsempészekkel összejátszó NGO-knak nevezett segélyszervezetekkel, akik galád módon szedik a sápot. A szóban forgó milliárdos kiépítette, intézményesítette és pénzével kezében tartja már-már a világot átszövő rendszerét. Az álcivil egyesületek és alapítványok a politikai ambícióit szolgálják, feladatuk törekvéseinek kikötőbe juttatása.

A nyílt társadalom valódi lényege kettős célt követ: elindította az újkori rabszolga-kereskedelmet, ezen rabszolgák foglalkoztatását alacsony bérekkel kívánja megoldani, gazdagítva a pénzhatalmasokat (multikat, bankokat). A gazdasági globalizáció után következhet a politikai világuralom átadása a pénzhatalmasoknak. Az áldemokrácia díszcsomagolása alatt az európai őslakosságnak bele kell nyugodnia abba, hogy a nyílt társadalom nekik is az örökös rabszolgaságot jelenti.
Európa nyugati országai úgy döntöttek, hogy munkaerőhiányukat a gazdasági bevándorlókkal enyhítik. Észlelve, hogy jócskán elszámították magukat, nap mint nap találkoznak a terrorizmussal, és most már hajlanak az illegális bevándorlás megfékezésére. Mi sem természetesebb, hogy ezt is saját érdekeik szem előtt tartásával kívánják megvalósítani. Elsődleges elképzelésük a nyitott kötelező kvóta törvényi intézményesítése, aminek elszenvedői a kelet-közép-európai, illetve azok a nyugat-balkáni országok lennének, amelyeknek nincs törlesztenivalójuk a volt gyarmati Afrikának és a közel-keleti országoknak. A migránsokat meghívó országok villámgyorsan áttelepítenék hozzánk a használhatatlan, integrálhatatlan, félrevezetett újkori honfoglalókat. Ezek az emberek soha nem akartak a kelet-közép-európai országokban letelepedni. Meghívást sem kaptak tőlünk. Erőszakos áttelepítésük azt eredményezné, hogy országunk határait most már nemcsak kívülről, hanem belülről is megostromolnák.

A meghívóra érkező sok százezer ember egyéni szabadságjogának korlátozása ellentétes az unió jogi és demokráciafelfogásával. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az európai jogállamiságot megtestesítő bíróság a kötelező kvótarendszer elbírálása során mintegy mellékesen börtönországokat jelölne ki. Ez a döntés az idecsalt emberek sokaságának szemébe vágná, hogy rabok lettek és nem szabadok. Nem lehet kétséges, hogy Soros álciviljei viszont a busás megbízási díjakból megélhetési jogvédőként újabb „áldásos” tevékenységbe kezdenének. Követelnék a betelepített migránsoknak a honiakkal egyenlő béreket, teljes körű egészségügyi- és szociá­lis ellátást és a családegyesítést.

A magyarok megtanulták, hogyha kell, miként védjék meg az őseik vére árán szerzett hazájukat. Tisztességük szerint a tágabb haza, Európa is idetartozik. A magyarok 99 százalékban elutasítják az illegális bevándorlást, mindaddig ragaszkodnak az országot védő kerítéshez, amíg az Európa Unió nem talál megoldást nemzeteinek megvédésére. Ezért szervezzük az unió szellemi honvédői­nek összefogását, meggyőződésünk, hogy a népfelség akaratából származó erő a nyílt társadalom rafinált kitalálójának hamarosan arcára fagyasztja a mosolyt.

Csizmadia László

 

 

 

Egyívásúak

Gyurcsány Ferenc 2006-os önvallomása „Hazudtunk reggel, éjjel meg este” történelmi távlatokra megalapozta az MSZP megítélését, tágra nyitotta a magyar emberek szemét. A szocliberális kormányzás hosszas kínlódás után 2010-ben megbukott. Nagy árat fizettünk, mert ostobán hittünk azoknak, akik országnak világnak hazudtak. A korrupciós ügyletek bajnokai ezután rövid ideig visszahúzódtak rókalyukaikba, számolgatva a népük megnyúzásából származó gazdagodásuk eredményét. Sajnos folytathatták luxus életüket, és azt remélik, hogy az emberek elfelejtik a hazát elárulók, offshore lovagok, pártpénztárosok, rabló privatizálók társadalomellenes bűneit.

A 2018-as országgyűlési választásokra ismét megjelentek. Visszatérésük csak akkor lenne lehetséges, ha elfelednénk a súlyos sebeket okozó ostorcsapásaikat.

A hatalom visszaszerzéséért vagy újonnan történő megszerzéséért az ellenzéki pártok, ideértve a Jobbikot is, azonos módszerekkel operálnak. Megpróbálják a legitim kormányzással működtetett jogállamiságot biztosító állami intézményrendszert hazugságokkal, képtelen, nem bizonyított állításokkal lejáratni. Céljaikhoz szükségessé vált a társadalom összetartó többségének megtámadása, a mai politikai és gazdasági eredményességgel elégedettek elbizonytalanítása.

Példaként felmutatható a Jobbik, ami maga körül forgolódva, szédülten és identitását sutba hajítva legfőbb ellenségének a CÖF-CÖKÁ-t tekinti. Céljainak elérésére Szávay Istvánt, pártjában is lefokozott egoista figurát nevezte ki akciós kapitánynak. A Jobbik nap, mint nap érzi a valódi civilek támogatásának hiányát, téves elképzeléseinek megvalósítását csak ígérgetéssel és Júdás-pénzek csalijával, valamint önmaga eladásából tudja pislákolva életben tartani.

A CÖF-CÖKA ezzel szemben az a civil szervezet, amely élvezi a nemzeti érzelmű polgári társadalom kitartó partnerségét. Több ezer közösség figyeli mondanivalóinkat, elfogadja szolgáltatásainkat, tiszteli elkötelezettségünket, hűségünket, eredeti identitásunk őrzését. Mozgalmunk nem kérész életű, a pártok versenyében közvetlen nem veszünk részt. Ugyanakkor élünk a szólás és véleménynyilvánítás szabadságával. Konstruktív hozzáállással, a közjót szem előtt tartva, a közhasznúság útján közlekedünk.

Szávay képviselő úr, mint kinevezett naszád kapitány az elszabadult hajóágyúk kezelőjévé vált, miközben a CÖF-CÖKÁ-ra céloz, a levegőbe lő, találatainak száma nulla. A lőszerek egy része azonban saját hajóján robban, jelentős károkat okozva a személyi és felszerelési állományban. Tízes körnek látja a CÖF-CÖKA 2016 végén megjelentetett, Gy.F.-et és Vonát „Egymásra találtak” feliratú plakátjának háttér finanszírozását. Kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy az MVM, mint állami vállalat támogatta a plakátok megjelentetését. Sorra bukja el téves, saját módszereikre alapozott feltételezéseit.

Pár héten belül állításából szemben kiderült, hogy a CÖF-CÖKA megalakulása óta nem kapott állami támogatást minisztériumoktól, azok intézményitől, a NEÁ-tól, és az NKA-tól sem. Ennyi hendikep józan embernek már elég lenne, és fejét lehajtva kérne bocsánatot a rágalmazásokért. Őt azonban más fából faragták. Politikai kultúrát és etikát nem ismerve, önös érdekeit szolgálva pályázik ismét a Jobbik felső vezetésére.

Tényként állapítsuk meg, hogy az MVM, társadalmi felelősségét átérezve, az Ügyészség megállapítása szerint is a törvényi előírások betartásával cselekedett, amikor a CÖF missziója mellé állt. Érdemes összevetni ezt a missziót a Jobbik kizárólagosan közpénzből történő munkálkodásával.

  • Reklámoztuk, reklámozzuk a közjóért tevékenykedő, körülbelül 65 ezer civil szervezet támogatási lehetőségét, a polgárok jövedelem adójának 1%-os felajánlását serkentve.
  • Segítséget nyújtunk a falusi kistermelői közösségek alapításához, ezzel párhuzamosan a családi és kisvállalkozások létrejöttéhez. Munkálkodunk a rövid élelmiszerláncok gyakorlati megvalósításán a helyben fogyasztás érdekében.
  • Kiemelten kezeljük a gyermekek korszerű táplálkozásának feladatrendszerét, táplálkozásbiológiailag komplettált ételek technológiai és receptúra leírásait adjuk közre, gasztronómiai bemutatókkal járjuk az országot.
  • A közkonyhák számára kiírt pályázatokhoz önkéntes munkával szakmai segítséget nyújtunk.
  • Az önkormányzati konyhák második műszakjának bevezetéséhez, gyorsfagyasztott egészséges élelmiszerek előállításához piaci lehetőséget teremtünk a magyar üzletláncok készséges közreműködését biztosító stratégiai szerződésekkel.
  • Az önkormányzati konyhák második műszakos, gyorsfagyasztott élelmiszer termelésével nemcsak bevételekhez juttatjuk az intézményeket, hanem helyben új munkahelyeket is teremtünk.
  • A szellemi honvédőktől kapott megbízásunk szerint lengyel és civil közösségekkel szervezzük az európai uniós szellemi honvédelmi mozgalmat. A nemzetben gondolkodó polgárok számára a civilitikát megalapozó szimpóziumot tartunk, remélve, hogy 2018-ban megalapíthatjuk az Európai Uniós Civil Együttműködési Tanácsot.

Az MVM-el kötött szerződésünkön túl havonta működtetjük civil akadémiánkat, segítjük CÖF klubjaink működését, partner civiljeink hangját felerősítve üzeneteket juttatunk el az uniós intézményrendszerhez, nem feledkezünk el karitatív feladatainkról, adományokat gyűjtünk jótékonysági cselekedeteinkhez, kiemelten kezeljük a bölcsődék, óvodák és iskolák támogatását.

Nézzük, hogy mit tesz a Jobbik közpénzekből fenntartott pártja, onnan fizetett pártvezetőik és országgyűlési képviselőik.

  • Jobbikos pártalapítványukból pártpolitikájuk szolgálatát végző alapítványokat támogatnak, példaként említve a Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítványt, amely szemben az SZPMA-tól 2015-ben nekünk nyújtott 40 milliós támogatással, 105 millió forintot adott át a jobbikos pártvezetők által megszállt kuratórium vezette társaságnak, amely többek között az N1 Tv-n és más egyesületeken keresztül a kormánydöntést tekinti fő feladatának.
  • Tekintve, hogy nem bírnak jelentős civil támogatással, pártjukat egy oligarcha irányítása alá helyezték, és sarki plakátokért feladták eredeti elképzeléseiket. Kofák módjára végrehajtott piaci üzletelésük felveti az adóelkerülés, a tiltott pártfinanszírozás és a versenyjogi szabályok megsértésének lehetőségeit.
  • Nemzettudatuk kisiklott, mert nem álltak ki a kötelező kvóták elutasítása mellett.
  • Euro-szkeptikus állásfoglalásuktól elfordulva, Brüsszelnek ígérik az újkori illegális honfoglalók befogadását.

Állapítsuk meg, hogy ez a Jobbik már régen nem az a Jobbik.

Remélem, hogy elemzésem elérte az ismert „torpedó játék” célját, amelynek a lényege „talált, süllyedt”! Megerősítve látom a 2016-os plakátunk mondanivalóját, miszerint a hazudozás nagymesterei Gy. F. és Vona egymásra talált.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök