Egypártrendszer a baloldalon

A demokrácia egyik alapkövetelménye a pluralitás, a többpártrendszer. A polgárok a pártok által képviselt eszmék szerint választhatják a nekik tetszőt.

Magyarországon e követelmény sokáig nem teljesült. A bolsevizmust, majd a kommunizmust is az egypártrendszer jellemezte, amely nem adta meg a polgárok szabad választási lehetőségét.

A második világháború után a Szovjetunióból hazatérő moszkoviták gyors ütemben ellehetetlenítették az újjáéledő többszínű pártpaletta működését. Eszközrendszerül felhasználták a polgárok megfélemlítését, a besúgó rendszert és az ÁVH-sok rettegett terrorját.

Az 1956-os szabadságharc és forradalom leverése után is csak ráncfelvarrást végeztek, megtartva az egypártrendszert, hozzácsatolva az úgynevezett hazafias népfrontot. A hatalmi elnyomásnak ez a szervezet kiszolgálója volt, az országgyűlési választásokon a totalitárius rendszer nem véletlenül 96-98 százalékos eredménnyel biztosíthatta a kommunista diktatúrát.

Miért idéztem fel a múltat?

Mert a jelenben, a csupán nevében szelídült DK és MSZP, a hozzá tartozó ultraliberálisok, vezetőikkel egyetemben, semmiben sem különböznek az egypártrendszert megvalósító elvtársaktól, bort isznak és vizet prédikálnak. A fake news eszközeivel a Fidesz–KDNP szövetséget a kisebbségbe szorult pártok elnyomásával vádolják. Eközben úton-útfélen hazudják a magyarországi demokrácia és a jogállamiság hiányát. Ha a 2019. október 13-i önkormányzati választásokat górcső alá vesszük, szemünk elé tűnik, hogy a posztkommunisták és az ultraliberálisok visszatértek elődjeik módszereihez. A pártok összefogásáról beszélnek, magukévá teszik az egy vezér elméletet (Gyurcsány Ferenc). Az „ellenzéki pártok” félredobták szuverenitásukat, identitásukat, megcsalva választóikat, lényegében vállalták az egypártrendszer fogságát.

A következmény máris látható, nem szabad akaratból történő összefogás valósult meg, a hatalmon akarnak osztozkodni. A maguk körül kialakított szürkületben nem látják, hogy a régi-új kommunista vezér Gyurcsány Ferenc szisztematikus építkezését, hogy a Rákosi–Kádár módszertan zsigerileg beépült a DK-s vezér céljaiba. Elemezve a helyzetet kijelenthetjük, hogy az ellenzéki oldalon kialakult az egypártrendszeri struktúra. A Gyurcsány–Dobrev duó a regnáló miniszterelnökkel szembeni gyűlöletét igyekszik átplántálni a tisztes magyar polgárokba.

Elég volt!

Magyarország polgársága a kilenc éve regnáló kormánnyal egyet akarva, ismét felkerült Európa térképére. Ez a megállapítás igaz politikai és gazdasági értelemben is. Van szabad sajtó, szólásszabadság és demokratikus választás. Ezzel szemben nincs lovasroham, gumilövedék és kordonhalmaz. A kincstár gyarapszik, a szegénység csökken, családjaink gyarapodnak. A lakosság bizalmat szavazott a kormányzásnak, amit az is jól mutat, hogy megtakarított pénzét államkötvényekbe és ingatlanokba fekteti.

A Gyurcsány–Demszky-féle állam- és önkormányzati igazgatás réme ismét felsejlik. A posztkommunista és ultraliberális hatalomra éhezők néhány nagyvárosunkban és sajnos Budapesten is részleges, reméljük gyorsan múló sikereket értek el. Kirajzottak, és máris osztogatják maguk között a státuszokat, két kézzel nyúlnak a hátrahagyott, megtakarított önkormányzati pénzkészletek után. Gondos gazdálkodás helyett máris hitelek felvételén törik a fejüket. Beteges víziójuk, hogy az általuk bitorolt önkormányzatok egyenesen az Európai Unióból kaphatnak támogatást. Ha így történne, az Magyarország szuverenitásának megszüntetését jelentené, az unió által. A kétharmados többséggel rendelkező kormány nem engedheti, hogy Magyarország adófizető polgárainak járó európai uniós támogatásokat, a polgárok többségének akarata ellenében, politikai célokra osztogassa az Euró­pai Unió.

Ideje tanulni a múltból, az országrontók és hazaárulók cselekedetei most már nem maradhatnak következmények nélkül. A kétharmados parlament, a törvények szigorításával akadályozza meg a kommunizmus eszmei örököseinek régről már jól ismert korrupciós cselekedeteit! Ne engedjük, hogy az esetleg külföldről érkező júdáspénzekkel Magyarországot ismét gyarmati sorba juttathassák. Csírájában kell elfojtani az egypártrendszerre törekvő Gyurcsány–Dobrev–Karácsony-trió álmait. Ne legyenek kétségeink, a kétharmados többséget élvező kormányra az elkövetkező két évben preventív feladatok várnak. Példaként kiemelve a középiskolákban és egyetemeken a fiatalok szembesítését a 2010 előtti politikai és gazdasági tényekkel.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191107-egypartrendszer-a-baloldalon

 

Bukott politikusok kísértetjárása

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből.

Az új főpolgármester nyilatkozatai bizonyítottá tették, hogy ő nem más, mint egy, a 2010-ben megbukott szocliberális rendszer sakktáblájára helyezett, lóvá tett figura. Eddigi politikai lóugrásai az ostorral és néha cukorral betanított, engedelmes cirkuszi lovak fellépéseit tükrözik, amelyek az őt rakosgató Gyurcsány és szekundánsa, Demszky akaratát tükrözik. Jó példa erre, hogy Karácsony az országot és Budapestet eladósító bábjátékosok szószólójaként máris Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak ígér díszpolgári címet. A kérdés az, miként lehet egy kalap alá venni Tarlós Istvánt Demszkyvel? A válasz egyértelmű: sehogy, ezért az új főpolgármester kijelentése tudatlanságból vagy szemtelenségből fakad. Rosszabb eset, ha az erkölcs szabá­lyait sem ismeri. Próbálkozása a bukott, elkergetett főpolgármester érdemtelenségének eltakarására szolgál. Tarlós István teljesítménye messze felülmúlja Demszkyét.

A korrupció és a rombolás összehasonlítása a jó gazdálkodással, a látványos építkezéssel sunyi, alattomos politikai érdekeket szolgáló színjáték. Ismét beindult a böszmeség és a hazudozás. A 2002 és 2010 közötti korszakról a most még félrevezetett fiatalok nem tudják, hogy a két fő országrontó milyen kárt okozott hazánknak. Hiányos ismereteik vannak az 1956-os fiatalok hős szabadságharcáról, erről azonban nem ők tehetnek, mert tanáraik sokasága más eszmeiséget vall, és politikai érdekeik szerint tanítják a történteket.

Eljött az ideje, hogy az egyetemistáknak szabadon választható szemesztereket biztosítsanak. Témaként az 1956-os forradalom és szabadságharcot, az 1989–90-es rendszerváltozást és előzményeit, valamint a Gyurcsány–Bajnai-korszak tragikus következményeit ajánlhatnánk. A szemeszterek vezetői a nemzeti érzelmű és a keresztény szabadságot követő tudós történész honfitársaink közül kerülhetnének ki. Időszerű, hogy a valódi demokrácia a felsőoktatásban ellenőrzötten is megvalósuljon. A kormány és az egyetemek megállapodása e téren nem halasztható. Minden egyetemi és főiskolai hallgatónak saját választása szerint joga van több forrásból tájékozódni.

Például érdekelni fogja őket, hogy 1956 után milyen politikai közeg megtorló intézkedései űztek el csaknem kétszázezer fiatalt hazánkból.

Ma már mindenki úgy érzi, hogy a Kárpát-medencei magyarok fővárosa, Budapest kísértetek irányítása alá került. Hagytuk, hogy az országgyűlési választásokon kifejezett többségi népakaratot Budapesten és néhány megyei jogú városban a már kiebrudalt őskövületek ismét tapadós kezükbe vegyék. E jelenség oka, hogy az ideológiailag kiürült látványpártok hamis eszméit a hatalomvágy fölülírta. Az egyszerű számtanon alapuló látszatösszefogással sikerült több szavazót megvezetniük. Így előállt az a helyzet, hogy a szabados demokrácia állami intézmé­nyeink falai között kritika és ellenpólusok nélkül garázdálkodhat. A tanulságok levonása szükségszerű.

Budapest mindenkié, harsogta az ellenzék. Íme egy téma, amiben egyetértünk. Éppen ezért szükséges jogilag is megteremteni az ország összes megyei önkormányzatának képviseletét a főváros irányításában. A megyékben élők szavazatainak pártpreferen­ciák szerinti aránya nem hagyható figyelmen kívül, amikor egy ország a főpolgármester és a budapesti közgyűlés alakulásáról dönt. A fentiekkel kapcsolatos törvényi intézkedések megerősíthetik, hogy Budapest valóban minden magyar állampolgáré legyen.

A magyar emberek még mindig kétharmados többsége hathatós intézkedéseket vár. A keresztény szabadság eszmeiségét, kezdve a tízparancsolattal, a polgárok által elfogadott normatívákkal kell megtöltenünk. A velünk tartók véleményét tettek által tegyük eredményessé. Így megakadályozhatjuk a visszatért kísértetek dorbézolását az ideiglenesen megszerzett önkormányzatokban. Az ellenzék által irányított önkormányzatok szerződéseit górcső alá kell venni. Preventív módon meg kell akadályozni korrupciós kísérleteiket. Alkalmazott módszereik eladósodáshoz vezetnek, és védhetetlenül megint odáig juthatunk, hogy az állami kompenzáció elkerülhetetlenné válik. Intő jelnél is több, hogy Demszky Gábor arra biztatja a szocliberális vezetésű önkormányzatokat, hogy vegyenek fel hiteleket az IMF-től és az Európai Központi Banktól, amelyek visszafizetése azonban a tisztességesen dolgozó magyar emberek zsebét fogja terhelni.

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből. A volt főpolgármester a kormány tanácsadójaként szakmai rutinjával, egy hozzáértő csapat segítségével optimálisan megítélheti az ellenzéki önkormányzatok korrupcióra irányuló tevékenységét.

Érdemes azonban az elvesztett városok, kerületek polgármestereinek hibáit is elemezni. Öt év vagy egyeseknél még több idő állt rendelkezésre, hogy a hozzájuk tartozó területen megszerezzék a meghatározó többség bizalmát, támogatását. Ha valahol ez nem sikerült, az nem a választók hibája. Mindezt tetézte, hogy Győr polgármestere súlyosan vétett az erkölcs és közerkölcs szabályai ellen. A jelenség hatása elérte a fővárost is, a békát pedig az eddig kiválóan teljesítő Tarlós Istvánnak kellett lenyelnie.

A CÖF–CÖKA-ról az ellenzék terjeszti, hogy kormányközeli szervezet. Polgáraink előtt világos, hogy kilenc és fél éves működése során a kormány bizonyított. A jó kormányzás támogatása részünkről a többségi népakarat megtestesítése. Azonban azt is valljuk, hogy akik felelős pozíciókban rontják a kormányzat megítélését, azok alkalmatlanságát tevékenységük átvizsgálása bizonyíthatja.

A nemzeti többség nem vesztett, csak néhány párharcban alulmaradt. Az állam irányításához rendelkezésre áll a kormányoldal jóvoltából a fiatal és megfelelően képzett utánpótlás. Ne várjunk, cselekedjünk, csak az elvégzett kemény munka hozhatja a további eredményeket.

A CÖF–CÖKA növelni fogja klubjainak számát, a Civil Akadémiák színvonalát és szellemi honvédői táborát. Az ellenzék által vezetett kerületekben is megteremtjük azt a polgári közösséget, amely ismeretterjesztés útján szembeszáll a demagóg szabados demokráciával.

Stabil, vidéki, városi és határon túli polgári közösségeinkkel éberen figyeljük és megakadályozzuk az újra életre kelt ellenzéki kártevők időszakos rajzását. Bebizonyítjuk, hogy a ránk szabadult kísértetjárás csak hamvába holt kísérlet.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191024-bukott-politikusok-kisertetjarasa

A békát le kell nyelni

A kormánynak meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Ezt úgy teheti, ha párbeszéd alapján elképzeléseit az önkormányzatokkal egyetértésben tudja megvalósítani.

Ha a pártoskodás következtében felülíródik az ország és a helyiek közös érdeke, nagy horderejű fejlesztések veszhetnek el.

Az ellenzéknek bele kell nyugodnia abba, hogy a vesztesek dolga a helyzetüket okozó hibák kijavítása. Ha ezek súlyosak voltak, nem marad más, mint a múltért történő bocsánatkérés.

Vajon Gyurcsánynak és kormányzásának szereplői mikor kérnek bocsánatot a magyar nemzetnek okozott károkozásaikért?
A keresztény erkölcs szerint a múltat nem lehet végképp eltörölni. Azért sokáig kell bűnhődni, míg az érintettek megbocsátanak. Az is igazság, hogy a megbocsátás nem jelenti a feledést. Az elkövetőknek belülről fakadó erkölcsi követelmény lenne a csendben maradás. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önkormányzati választásokat bolsevik, kommunista módszerekkel, ÁVH-s vehemenciával, kormánydöntési puccsra próbálják felhasználni. Az országgyűlési választásokon kinyilvánított és meghatározó népakarat ellen fordulnak. Az illegális bevándorlókat tekintik jövőjük garanciájának.

Ha az idei önkormányzati választások kampányát figyeljük, a hideg futkos a hátunkon. A küzdő felek, mint „Sztálin orgonái”, egy pillanatra sem némultak el. Kérdezhetnénk, hogy ki kezdte, de ez fölösleges, mert a válaszokat ismerjük. Lehet hivatkozni arra, hogy ez amerikai stílus és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy igenis van. Magyarország nem az Egyesült Államok, nekünk és Európa népeinek eltérő az identitásunk, viselkedési kultúránk is más.

Az országgyűlési választásokon egyértelmű döntés született arról, hogy a kormányzati felelősséget melyik pártközösségnek kell viselni. Ugyanakkor a csalódott, kisebbségben maradt pártok nem kaptak felhatalmazást arra, hogy az önkormányzati választásokat ellencsapásra használják. A szubszidiaritás elve nem rájuk, hanem a választásra jogosultakra bízza a helyi vezetés kialakítását. A közjó felismerése nem ideológiai és pártérdekű szemlélet kérdése. A közerkölcs és a közjog ütköztetésekor lehetőség lenne az átgondolt mérlegelésre. A polgármesterjelöltek szaktudását, esetleg folyamatosan végzett, közösséget szolgáló tevékenységüket a helyi lakosság jobban ismeri, mint a habzó szájjal kampányoló pártapparátcsikok kiabálását. Hozzátehetjük, hogy az önkormányzatok büdzséjének megszerzése kiváló lehetőséget adna
a régen megszokott korrupciós ügyleteikhez.

Az álcivil szervezetek mögé bújó ellenzéki politikusok a bevándorlás támogatásával, külföldi elvbarátaikra támaszkodnak, egyetlen céljuk a hatalom visszaszerzése. Az utat eltévesztik, mert ez nem Brüsszelen és a kettős mércén át vezet, hanem a magyar polgárok többségi akaratán múlik.

Mi civilek, azt valljuk, hogy tisztességes politikus nem kényszeríthető arra, hogy gyerekeit, testvéreit, barátait megtagadja. Közvetlen környezetének is joga, hogy tehetségüket kamatoztassák. A korlátokat a büntetőjog szabályozza. A hamis vádakkal rohamozók számítsanak a felelősségre vonásra.

A pártok által felhasznált, egymás lejáratására alkalmazott módszerek a bírósági bizonyítás után lehetnek eredményesek. A korlátlanul hazudozóknak az igazságszolgáltatással kell szembenézniük. Viselniük kell az erkölcsi megsemmisülést és a büntetőjog szankcióit.

Az önkormányzati választások eredményét nincs mese, el kell fogadni, akinek béka jut, le kell nyelnie.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191011-a-bekat-le-kell-nyelni

 

A vágy villamosa

A DK, az MSZP, a Momentum és uniós képviselőik a magyarok többségi akaratát próbálják lenini módszerekkel fellazítani. Teszik ezt polgáraink adóiból, miközben száz százalékig megélhetési politikusokká váltak.

Az 1950-es években a gyerekek nehezen juthattak játékokhoz, így idejük eltöltéséhez maguk találtak ki különböző szórakozásokat. Ezekhez az úgymond játékokhoz pénz nem kellett, csak hely, ahol társaikkal találkozhattak. Az egyik ilyen ötlet az „országdarabolás” volt. Egyenes, viszonylag puha föld, meg valamiféle kés alkotta a szükséges felszerelést. Az akkori játszótereken a föld adva volt, kést pedig jobb híján csenni kellett a konyhaszekrényfiókból.

A földre rajzoltunk egy körülbelül negyed négyzetméternyi behatárolt területet, amit országnak neveztünk. Két játékos mérkőzhetett meg egymással. Körülbelül egy méter magasságból földbe kellett vágni a kést és az élével egyező irányban ki lehetett szakítani egy részt „az országból”. Olcsó játék volt, senkinek nem okozott kárt, mert újból el lehetett simítani a földet, amit senki sem próbált hazavinni. Az országot soha nem neveztük el, mert a játék senki ellen nem irányult, a vetélkedés öröme azonban megmaradt.

Miért is ez a visszaemlékezés?

Mert a DK-s Gyurcsányné Dobrev Klára és a mellé csatlakozó liberálfasiszta módszereket megvalósító EP-képviselők bicskaként használva státusukat, elkezdenék Magyarország feldarabolását. Dobrev Klára könnyű lelkiismerettel teszi ezt, hiszen nem szülőföldjéről van szó, Szófiában, Bulgáriában született, de az összes többi országdaraboló Magyarország szülötte. Ezek a képviselők hazánkat csonkítanák meg, mert javaslataikkal önkormányzatainkat önös érdekeik alapján megkülönböztetnék.

Ez már nem ártatlan játék, hanem a valódi hatalomra való törekvés sunyi eszköze, „a vágy villamosa”! Gyurcsányné Dobrev Klára nem örökölte a bolgárkertészek földszeretetét és e derék emberek fizikai munkájába sem kóstolt bele. A termelők kimagasló minőségű áruit az Apró–Dobrev-ősök pénzéből és jóvoltából azonban élvezhette.

Elképesztő az a terv, amely szerint Magyarországon az önkormányzatokat európai uniós júdáspénzekből próbálják szolgálatukba állítani. Javaslatuk szerint az EU-ból közvetlen támogatásban részesülnének azok az önkormányzatok, amelyek az illegális migránsokat befogadnák, hívei lennének a kvótarendszerű elosztásuknak. A zavart elmék e szörnyszülöttje azt jelentené, hogy létrejöhetne az állam az államban jelenség. A befogadó „miniállamok” rögvest a párhuzamos társadalmakat valósítanának meg. Az emberek megkérdezése nélkül elvennék biztonságukat, munkahelyeiket, és a muszlim identitás foglyaivá tennék őket.

A DK, az MSZP, a Momentum és uniós képviselőik a magyar polgárok többségi akaratát próbálják lenini módszerekkel fellazítani. Teszik ezt polgáraink adóiból, miközben száz százalékig megélhetési politikusokká váltak. Kufárként viselkedni és a magyarok szülőföldjét idegen érdekek szolgálatába állítani, kiárusítani azonban nem lehet. Mostantól fillér pontossággal mérni kell erkölcsi és anyagi károkozásukat és folyamatosan szembeállítani őket a hazánkat sújtó cselekvéseikkel. Gyurcsány és sleppje egyszer már a csőd szélére taszította az országot – 2010-ben azonban láthatóvá vált, hogy a tűrésnek van határa.

A bukott miniszterelnök már 2006-ban bevallotta, hogy nem kormányozták az országot és félrevezette mindazokat, akiktől bizalmat kapott. Háláját is lerótta, úgyhogy lovas attakkal, orvlövészekkel és gumilövedékekkel bemutatta kormányzásának alapját jelentő, a sajátos értelmezésű jogállamiságot és demokráciát.

A brüsszeli burzsuj baloldali ellenzékünk megpróbál újraéledni hamvaiból. De nem fog sikerülni nekik, mert ott helyben a magyar nép többségét képviselők azonnal rámutatnak aljas próbálkozásaikra. Itthon pedig a nemzeti együttműködés rendszerének szolgálatában a szorgos, munkájuk gyümölcséből élők a szellemi honvédők zászlói alatt mindig készen állnak a cselekvésre.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191008-a-vagy-villamosa

 

Azonnali, általános uniós népszavazást!

Merkel asszony, Macron és Conte sem intézkedhet a sorsunkról, még akkor sem, ha Soros György és Frans Timmermans zrt.-je így kívánja

A civilek úgy tartják, hogy a népfelség tiszteletben tartása a demokratikus jogállamiság alapja. Ha hatalmat gyakorolsz, azt a nép nevében és népedért kell tenned. Ha visszaélsz választóid bizalmával, és nem tudsz azonosulni a többség akaratával, akkor az egód vezet, zsarnokká válhatsz. Bármilyen közösség irányítása, kormányzása – (ideértve az Európai Uniót is) nem lehet független a tagjai akaratától.

A demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása az uniós intézmények területén általában formai­lag megvalósul. A törekvés a hatalmi hierarchiára sokszor az Európai Parlament képviselőit egyes pártok meghatározott szolgálatába állítja. Az EU szövetséges közösségének irányítása, a demokrácia és jogállamiság szolgálata azonban a népek nélkül nem lehetséges. A közösséghez tartozás előfeltétele az unió szabályrendszerének elfogadása. A csatlakozni kívánó országok erről – nem véletlenül – népszavazással döntenek. Az unió alapszabálya így minden tagjára kötelező érvényű. A belépő nemzetek szuverenitásuk meghatározott részéről lemondanak, mert úgy vélik, hogy az átadott joggyakorlás területe és az ahhoz kapcsolódó politikai és gazdasági út követendő, és számukra erősödést jelent. A tagállamok azonban megtartott szuverenitásuk függvényében önállóan, szabadon dönthetnek közösségük sorsáról. Tudjuk, hogy az emberek a szabadságukat csakis választott közösségeik normái szerint élhetik meg. Világos tehát, hogy az EU és közösségeinek szövetsége mindkét fél számára elfogadott korlátozott szuverenitást jelent, amit kötelező betartani.

Európa nemzetei ily módon két közösségben élnek. Mindkét közösségre egyaránt kötelezők a demokrácia és a jogállamiság szabályai. A jogállamiság kereteit a hatásköri szabályok és az alkalmazható törvények határozzák meg. A tagországok által át nem adott jogkörök tekintetében az EU intézményeinek nincs hatáskörük. Elviekben ez a képlet tiszta és követhető. Az Euró­pai Parlamentben ülő képviselők az ottani ideológiai erőviszonyok alapján sokszor félretolják az unió „jogállamiságára” vonatkozó törvényeket. Pártállásuk szerint akarják elfogadtatni a számukra kedvező döntéseket. Megsértik a tagállamok szuverenitásához rendelt hatásköröket. Cselekvéseikkel átlépik az unió intézményeiben is követendő „jogállamiság” határait, durván beavatkozva az egyes tagállamok alkotmányos jogrendszerébe és demokratikus legitimitásába. Erre megálljt kell mondania a civilek népfelsége alapján működő összeurópai közösségnek. A nemzetek identitásához, szubszidiaritásához rendelt sorskérdésekről az Európai Parlamentben nem születhet döntés. Az uniós alapszerződés és az EP-ben elfogadott jogszabályok sérthetetlenek, éppen úgy, mint a nemzetek megtartott, önállóan gyakorolható törvénykezése.

És hogy miért? Mert az EP-ben a pártok képviselőinek aránya eltér az egyes nemzetek országgyűlésében ülő képviselők, pártokat megjelenítő arányától. Ez akkor nem probléma, ha a nemzetek által átadott joghatáskörökön belül történnek a törvényalkotások, amelyeknek a szövetséges országok érdekeinek megfelelőek. Az EP-ben és az EB-ben azonban visszatérően jelentkezik a hatáskörökön túli, politikai érdekek áterőltetése. Felmerül a kérdés, ki ellenőrzi az éjjeli ellenőröket? Mely intézmények ítélhetik meg, hogy az uniós alaptörvényt, adott esetben sérti-e az intézkedés? Ha e tekintetben eljár az Európai Unió Bírósága (EUB), annak bírói összetételén, számon kérhető-e a függetlenség és a semlegesség?

Akár az Európai Unió Bíróságáról, akár a nemzetek legfelsőbb bíróságairól beszélünk, bármely párt képviselői szubjektív módon kijelenthetik, hogy a hozott ítéletek elfogultságról tanúskodnak. Ha az előbbieket elfogadjuk, az ítélkező bírók szavahihetőségét kérdőjelezzük meg, hiszen ők esküt tettek az elfogulatlanságukra, függetlenségükre. Az eskü pedig kötelez. Az EUB és a nemzeti bíróságok ítéleteit a pártok érdekviszonyai alapján nem lehet megkérdőjelezni.

Az ideológiai csatározások nem kaphatnak helyet az Európai Parlament semmilyen jogi intézményrendszerében, így például a létrehozandó Uniós Ügyészség sem működhet az EP irányítása alatt. Az igazságszolgáltatás szuverenitását a fékek és ellensúlyok rendszerében jogszerűen kell megítélnünk.

Feladat a közösség erősítése, szélesítése. A Brexit kapcsán világossá vált, hogy a tagállamok közötti hatalmi harc szélsőséges gyakorlatot eredményez, aminek eredménye Nagy-Britannia küszöbön álló kilépése. Az unió nemzeteinek célja, hogy minél több ország a csatlakozást válassza.

Tanulságként kell elfogadni, hogy az emberek sorskérdéseit közvetlen befolyásoló döntéseket népszavazással kell rendezni. Az unióban a nemzetek közötti egyensúly csak az egyenrangúságon keresztül fenntartható. Az itt élő több mint ötszázmillió ember többségi véleményét ostobaság megkerülni.

A CÖF-CÖKA úgy gondolja, hogy az illegális és gazdasági bevándorlás elfogadása vagy elutasítása ilyen kérdésnek minősül. Döntsön a nép!

Az emberek látják, hogy egyes országok vezetése másképpen gondolkodik, nem meri és nem akarja a klasszikus demokráciát a hazájában érvényesíteni. Előbb vagy utóbb az üldözöttek és menekültek kategóriájától külön kell választani az illegális és gazdasági bevándorlást. Különbséget kell tenni egyes országok munkaerő-toborzása, valamint más országok saját demográfiájuk érdekében tett intézkedései között.

A szellemi honvédőknek van kvótát érintő javaslatuk. Az Európai Unió közös költségvetéséből pénzügyileg meghatározott kvótát kell elkülöníteni azon, bajban lévő országok gazdasági megsegítésére, amelyek kiindulópontjai a migrá­ciónak, és a franciák, belgák, hollandok, spanyolok, volt gyarmatosítók meghatározott módon, a súlyuknak megfelelően járuljanak hozzá e kiemelt pénzügyi csomaghoz.

Azok az uniós országok, amelyek munkaerő-toborzásra szorulnak, a migráció kiindulópontjain állítsanak fel irodákat, kössenek munkaszerződéseket a bajba jutott országok munkát keresőivel, és gondoskodjanak azok szállításáról, foglalkoztatásáról, jövőbeni sorsáról.

Végezetül vegyük tudomásul, hogy Európa lakosságát nem lehet félrevezetni, nem lehet a hazájukat elárverezni. Az európai ember életmódja kipróbált, mesterségesen nem megváltoztatható.

Európa és civilizációnk védelmét nem adhatjuk fel. Népszavazás és felhatalmazás nélkül Merkel asszony, Macron és Conte sem intézkedhet a sorsunkról, még akkor sem, ha Soros György és Frans Timmermans zrt.-je így kívánja.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190926-azonnali-altalanos-unios-nepszavazast

Kufárok, a haza nem eladó!

A Gyurcsány házaspár civil társadalmunkat ostobának tartja, demagóg agitálással félrevezeti a még mellettük kitartókat is.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a furcsa pár miként kényszeríthette térdre az ellenzéki pártok többségét, szétverve az MSZP-t. Nincs nehéz dolguk, mert az identitásukat sutba dobó, vagy még azt meg sem találó pártok és vezetőik kérész életű egoista képződmények. Gusztustalan, amikor a kommunizmus idején kivételezetten jól élő, ma már idős embereket, a most még rájuk szavazókat gátlástalan módon átverik. Az Apró, Dobrev, Gyurcsány történelmi maradvány a magyar emberek jelenével és jövőjével kufárkodik, született kofák a politika piacán.

Dobrev Klára újdonsült európai parlamenti képviselőként kétszólamú szoknyája alól kihallatszik Gyurcsány Ferenc hangja is. Hamisan csengő dalaik szövege például az, hogy az Európai Bizottság ne járuljon hozzá a Nyugat-Európát is védő magyar határkerítés fenntartásának költségeihez. Ezzel arra buzdítják az unió döntéshozóit, hogy a magyar adófizetőket bátran károsítsák meg, mert így az ország költségvetésének bevételei csökkenthetők. Cselekedeteik kapcsán azonban kevesebb juthat az átvert, még mindig a DK-ban bízó nyugdíjasok rezsicsökkentésére, nyugdíjprémiumára és az elvett 13. havi nyugdíj esetleges újbóli bevezetésére.

Az ellenzéki kufárok a jóllakás reményében Dobrev Klára terített asztalánál a regnáló kormány halotti torjához készített falatokat kóstolgatják, miközben teli szájjal együtt támadják demokráciánkat, jogállamiságunkat. Teljesítményüket azzal fokozzák, hogy hazugságokkal biztatják az EU apparátusát a Magyarországnak járó kohéziós támogatások megvonására. Ez feketén-fehéren azt jelenti, hogy hazánk költségvetésének megnyirbálása a céljuk. Ugyanakkor ellenséges aknamunkájukért külföldi felbérlőik­től a majdani helytartói szerepet várják. Ájtatos GY. F.-ünk itthon veri a mellét, hogy ő rendszeresen bérmálkozik, pedig néha talán gyónnia kellene, mert nap mint nap saját híveinek pénztárcájából szórná ki az uniós eurókat.

A sunyi kufárpolitika legújabb eleme, amikor Dobrev Klára a DK-s szavazók és a polgárok többségének felhatalmazása nélkül, kéretlenül felkínálja önkormányzatainkat, azok önállóságát felajánlva a brüsszeli szocliberális és zöldpárti barátainak. Piacra dobja ezzel együtt országunk szuverenitását és hazánk polgárainak identitását. Íme, a totális agresszív, liberális szemlélet, amely semmibe veszi a keresztény szabadság ismérveit. Ha eddig nem, most már felismerhető, hogy Klára asszony kétszólamú énekléséhez Soros György fizeti a zenészeket. Valóban miről is van szó? Önkormányzataink forduljanak az Európai Unióhoz támogatásokért, amit nyilvánvalóan teljesítendő, kemény feltételek mellett kaphatnának meg. Azonnal érezhetnénk a jövőbeni uniós szuperállam előszelét, ahol a globális pénzügyi irányítás megvalósítása a cél. Semmi kétség, a Gyurcsány-klán hazájának elárulására biztatja háromezer-kétszáz településünket, amire szerencsére alaptörvényünk nem ad lehetőséget. Úgy tűnik, a politikában és gazdaságban egyaránt tehetségtelen, de sajnos szorgalmas Ferenctől nehéz megszabadulnunk, ezért vigyázó szemeinket továbbra is a Klára asszonynak írt politikai partitúráira kell vetnünk.

Kedves Nénik, Bácsik! Ideje észrevenni, hogy a jólétért eddig és a jövőben is közösen kell dolgoznunk. Brüsszelből soha nem fogunk kapni emelt nyugdíjat, ellenben illegális gazdasági bevándorlókat annál inkább. Városaink, falvaink biztonságát nem adhatjuk mások kezébe. Nincs véletlen, mert Martin Schulz már kóstolgatta Szegeden Botka Lászlót, aki láthatóan szívesen szolgálná az idegen érdekeket. Európa közös hazánk, Magyarország ősi jussunk. Figyelmeztessük a seftelőket és kufárokat, hogy Magyarország soha nem lesz eladó.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190913-kufarok-a-haza-nem-elado