Civil misszió

A XXI. század civiljeinek mindent megelőző feladata az élhető világ fenntartása. A természet Istenadta gazdagságát a gondolkodó ember tudja megőrizni, majd az utána következő nemzedékeknek örökségként átadni.

A feladat végrehajtása ésszerűséget, erőt, közjót követő működtetést feltételez, amihez az elmúlt 2000 év történelme bőséges és tanulságos tapasztalattal szolgálhat.

Kiindulópont, hogy a társadalmaknak szüksége van rendszerre, irányító vezetésre.
Az irányító hatalom megszerezhetősége demokratikus viszonyok között politikai csatározások eredménye, ahol betartásra kerülnek a jogállamiság szabályai.
Az erőszakkal véghezvitt hatalomszerzés formái, a puccsok és ellenforradalmak, a politikai bűnözés kategóriájába tartoznak.

A demokratikusan működő társadalmak elfogadták a politika elsődlegességét, legálissá tették a különböző filozófiájú pártok hatalom megszerzéséért folytatott versenyét. A választásokkal kialakuló társadalmi, politikai és jogi szerkezet alapját a polgárok többségének támogató szimpátiája hozza létre.

Itt érdemes megállni.

Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudománya, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szüksége van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika.

A politikai tudomány ismerete és torzítása napjainkban a pártpolitizálást szolgálja, sokszor az emberi hiszékenység kihasználására épül. Mondjuk, hogy az állam tisztességes működtetésének alapja a három hatalmi ág jelenléte, azaz a fékek és ellensúlyok rendszere. E rendszer optimális működtetéséhez előszobát jelenthet a politika és a civilitika párhuzamos jelenléte.

A civilek alapvető érdeke a pártpolitikák céljainak átvilágítása, a pártok versengésének objektív értékelése. Ehhez nyújthat segítséget a pártok történelmi és közelmúltbeli működésének elemzése az általuk realizált, közjót szolgáló, vagy azzal ellentétes teljesítmények értékelése.

A XXI. században elkerülhetetlenül szükséges a civilitika tudományának kialakítása, amelyre támaszkodva a társadalom civiljeinek cselekvése optimális irányt biztosít a nemzeti és európai civilizáció működtetéséhez.

A CÖF-CÖKA tudja, hogy a civilek pártokról kialakított véleménye megosztott. Azt is látjuk, hogy a többség szavazata, véleménye van legközelebb a társadalmi igazságosság megvalósulásához. Valljuk, hogy a kisebbségben maradottakat szolidaritással lehet a győztes nagyobb közösségbe integrálni. Nem hiszünk az emberek politikával kapcsolatos semleges magatartásában. Meggyőződésünk, hogy a passzivitás is olyan elkötelezettséget jelent, amely a társadalom aktív többségének akaratához igazodik. Nyíltan valljuk, hogy a keresztényi civilizáció értékeit követve szolgálnunk kell a nemzeti szuverenitást, identitást, miközben a szubszidiaritás hívei vagyunk, amelyet szerintünk csak önkorlátozással lehet szűkíteni.

Az EU nem létezhet a 28 tagországban egyaránt megszervezett civil szellemi honvédők nélkül. A szólás és véleményszabadság minden polgárnak jár, és nem korlátozható. Civil missziónk céljai és irányai egyértelműek, kiállunk az EU intézményeinek reformálása mellett, a bürokrácia brüsszeli elefántcsont tornyának lebontására szövetkezünk, célunk, hogy az európai uniós polgárok sorskérdéseit csak közvetlenül, véleményük kikérése után lehessen eldönteni (népszavazás, népi konzultációk).

Szorgalmazzuk az uniós polgári kezdeményezésekről szóló törvény megváltoztatását, nem tűrhetjük, hogy az Unió, lakosságának kezdeményezései elé szinte áttörhetetlen akadályokat állítson.

Konstruktív javaslatot juttatunk el az Európai Unióhoz a migráns helyzet kezelésére és kontinensünk közös határvédelmének biztosítására.

Kiemelten kezeljük a határon túli magyar közösségekkel fenntartott kapcsolatrendszerünket, a lengyel és bajor civil klubokkal kiépült együttműködésünket. Együtt kezdtük meg az Európai Unió Civil Együttműködési Tanács szervezését. Szervezés alatt áll az Uniós Szellemi Honvédők Találkozója.

Civil missziónk aktív szakmai, jogi és szervezési jelenléttel sorra hozza létre a magyarországi vidéki kistermelői közösségeket, segítjük a kis- és családi vállalkozások megalakítását.
Családsegítő szolgálatunk fókuszba állította a gyermekétkeztetés színvonalának emelését. Szakembereink több száz olyan ételféleség receptúráját és technológiai előállítását dolgozták ki, amelyek biztosíthatják a táplálkozás biológiailag értékes „komplettált” ételféleségek szolgáltatását. Az új ételek elkészítésének technológiáját betanítjuk.
Az önkormányzatokkal együttműködve a főzőkonyhák második műszakos kapacitásának kihasználását tervezzük, a gyorsfagyasztásos technológia bevonásával. Az előállított ételféleségeket a közétkeztetésben és a kiskereskedelemben is bevezetésre ajánljuk. Partnereink stratégiai szerződés alapján a magyar üzletláncok (COOP, CBA, Reál).

Tervezett missziónk feltételezi a velünk egyetértő civil társadalom anyagi támogatását is. Tekintve, hogy a polgárok többsége támogatta és támogatja a FIDESZ-KDNP által megalakított kormányt, mi sem kívánunk másképpen tenni mindaddig, amíg ezt a támogatást a társadalmi és gazdasági eredmények visszaigazolják, és a közjó érdekében történnek. Jobbító szándékú bírálatainkat eljuttatjuk az illetékes kormányzati szervekhez. A konstruktivitás mellett nem feledkezünk meg a civil kontrollról.

Tekintve, hogy a költségvetés a pártoknak nyújt törvény által meghatározott nagyságrendű közpénzeket, a CÖF-CÖKA csak pályázatok révén és adományok juttatása kapcsán számolhat bevételekkel.
A különböző magyarországi pártalapítványok eldönthetik, hogy melyik civil szervezet munkáját látják támogathatónak. A külföldről célmeghatározás nélkül érkező adományok elfogadása és felhasználása azonban nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.

A CÖF-CÖKA idegen országból érkező adományokat nem fogad el. Ugyanakkor a törvényi előírások és a megkötött szerződéseink kötelezettségei szerint minden évben nyilvánosságra hozzuk elszámolásainkat. A céljainkat kijelölő és azokkal egyetértő vállalkozások, cégek és egyének támogatását kérjük, megköszönjük és befogadjuk.

A CÖF-CÖKA mögött álló aktív és önkéntes munkát végző civilek sokasága messze meghaladja a „törpepókerpártoknak” nevezhető támogatók létszámát.

Szellemi honvédőink akaratából olyan ügyeket karolunk fel, amely a többségi civil társadalmat képviselik. A civil emberek egyre kevésbé kíváncsiak a pártok belső és napvilágra kerülő cirkuszi mutatványaira és nem vevők a bukott politikusok siralmas bohóckodásaira. Az ellenzékben lévő pártok és civil szervezeti csatlósaik összeturmixolt ideológiája, és legtöbbször hazug és rémhíreket terjesztő médiával támogatott közlései sem érhetik el céljukat. Válaszul ismeretterjesztő országjárásaink a tényekre alapoznak. Civil Akadémiánk előadói autentikusan elemzik a társadalom valós helyzetét.

A józanul gondolkodó európai civilek szerepe felértékelődik, összefogásuk a keresztény civilizáció megőrzésére és fejlesztésére irányul. A „pókerpártok” belógatott mű-csalijaira nem lesz kapás. A magyar adófizetők közpénzén élősködő, identitás káoszba került ellenzéki pártok vélt eredményességét már csak brüsszeli pártbarátaik hiszik el.

Civil missziónk, miközben megalapozza a civilitika tudományát, ismeretterjesztésével és konkrét cselekvéseivel elősegítheti az európai, valamint a magyar nemzet választópolgárainak jó ügyek melletti állásfoglalását és tisztánlátását.

 

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

 

Ellenzéki hangulatterrorizmus

Amikor a hatalom kéz a kézben jár a terrorizmussal, az végzetes lehet, hiszen irányulhat a hatalom megtartására, vagy megszerzésére.

A terror szó latin eredetű, jelentése rémületet, ijedtséget jelent. A jakobinus diktatúra óta eltelt történelmi időszak és most, a migránsáradattal érkező fegyveres erőszak megtanította Európát rettegni.

Az egyéni terrorizmust meghaladva szervezetek, nemzeti, etnikai, vallási és politikai identitásuk érvényesítésére illegálisan nyúlnak az erőszak fegyvereihez. A terrorizmus új vad hajtásokat növeszt. Álcázott módon, leplezve eredeti szándékát (- a gyilkos galóca is látszólag szép gomba -).

A pártpolitikai célok érvényesítése a demokráciákban nyíltan nem teszi lehetővé a fegyveres erőszak alkalmazását, de mint 2006. október 23-án láthattuk, egy cezaromániás miniszterelnök statisztálhat a békés tüntetők szétveréséhez, a fegyverhasználat felett szemet hunyva.

A magyar ellenzéki pártok legtöbbje rádöbbent, hogy a polgárok elleni brutális rendőrterror és terelő korlát dömping olyan lakossági ellenszenvet okozott, amit az idő múlásával merőben más, álcázó verbális attakkal pótolni lehet. A hatalom visszaszerzéséhez a megfizetett zsoldos médiát fő csapásként vetik be. A 2002 és 2010 közötti kormányzás haszonélvezői nemcsak a korrupciókból gazdagodtak, hanem a nemzeti vagyon rablóprivatizációjából tömték tele zsebeiket, és ki tudja még hol található, kijelölt depóikat.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az akkori dilettáns kormányzás gazdasági mélypontra juttatta Magyarországot. Egy országnak régen rossz, ha a kormányzat ellenzéke nem szabadversenyes formában próbálja igazolni rátermettségi klasszisát, hanem az orvlövészet eszközével pótolja hiányosságait.

Országunk politikai kezdeményezései, gazdasági fejlődésünk elismert, makacs tények, zavarják az ellenzéket. Arra ösztönzik őket, hogy a kialakult jó hangulatot egyfajta hangulati terrorizmussal szüntessék meg.

Az ország fejlődéséről a nyugaton divatos belső pártelőválasztásokkal próbálják a figyelmet elterelni. Ez itthon viccesnek tűnik, mert kiégett pártharcosokkal kiállni a közönség elé csak lefutott kabaréprogrammal tudnak. A fejre öntött jeges víz helyett tudnának hatékonyabb, más módszert kitalálni, a vízágyúzást, azonban ez most nincs kézközelben.

Akármilyen durva a hangulatterror, kimondjuk, nem lesz eredményes. Az összetartó kétharmad és a hovatartozásukat egyelőre elrejtő magyarok munkájukkal mégiscsak egy kis csodát produkáltak. Tudjuk, hogy az ellenzék szerint mindez a véletlen műve. Szerintük a mázli-hatás európai viszonylatban, ma Magyarországon a legerősebb.

Épül az ország. Az állam megszüntette az önkormányzatok eladósodását, a kórházakét is. Jövőre akár 1%-kal növekedhet a GDP. A lényeg, hogy a kormányzati társadalmi jólétet segítő intézkedések nem hitelből történnek, mint annak idején. Magyarországnak politikai és gazdasági tartása van, ugyanakkor hasznos, de kritikus tagja az Európai Uniónak is.

Gazdaságunk maga mögött hagyta a csődveszélyt, csökken az államadósság, emelkedik a GDP. Béremelések kapcsán a tanárok, orvosok, köztisztviselők, katonák, rendőrök is felemelhették fejüket. Megszűnőben a munkanélküliség. Őrzött a nyugdíjak vásárlóereje. Nő az export és a devizatartalék. Emelkednek a minimálbérek, ingyenessé vált a bölcsőde és óvodai étkeztetés, határainkat megvédtük, hozzájárulva Nyugat-Európa biztonságához. Az arra illetékesek felminősítették gazdaságunkat.

A jó közhangulat elrontása, az elégedetlenség fokozása az ellenzék olyan támadása, amely nemcsak a kormány leváltására irányul, hanem célzott mellékhatással, félelemkeltéssel is bír. Az egymásra találó nemzetellenes bal és jobboldal kiégett és még nem eléggé érett politikusai hazugságokra vetemednek, nem másért, mint a hatalom megszerzéséért. A korrupcióval, elvtársi összekacsintással szerzett egyéni és pártvagyon 2010 óta egyre fogy, pótlása nélkül az egér is kiköltözik „a kamrából”.

Lesz, ami lesz, végső rohamra kell indulniuk. Ellenőrizhetetlen állításokkal kormányellenes hangulatot keltenek. A hazai és külföldi elvbarát médiumok közreműködésével, reggel, éjjel és este az egyre nagyobb egyetértést sugárzó polgári többség tagjai közé szeretnének éket verni.

Nézzük, milyen eszközökkel lehet sikeres egy ország, vagy éppen egy kontinens elleni hangulat-ellenforradalom. Mondják, minden, amit a regnáló hatalom állít, az nettó hazugság, a polgárok becsapása. A korrupció olyan erős, hogy a közjóra semmi sem marad. Az elszegényedés fokozódik, miközben a kormány tagjai űrhajóval közlekednek, és luxusautókkal érik el a tengeri kikötőkben lehorgonyzott magán jachtjaikat.

Az ellenzék fizetett magánnyomozói, akár nagyhatalmak titkos ügynökei is érdekeltek lehetnek az ország függetlenségét és szabadságát védő kormány megbuktatásában. Főleg, ha a gazdasági eredmények szemmel láthatóan egyre jobbak, és az országgyűlési választások valószínűleg nem hozhatnak számukra előnyös változást.

De folytassuk: nincs megfelelő alkotmány, elfogult az Alkotmánybíróság, sőt a teljes igazságszolgáltatás szinte már közelít az államterrorizmushoz. A fékek és egyensúlyok rendszere a múlté, éppen most rúgja az utolsókat a demokrácia. Migráns politikánkat a brüsszeli adminisztráció tragikusnak tartja.

Folytathatnám a nem lankadó rémhírterjesztők megszűnni nem akaró kreatívnak képzelt leleményességét. Ebből azonban elég, mert a lóláb kilóg a rövid takaró alól. Egyre kevesebben hisznek a társadalmi nyugalom felforgatóinak, a magyarországi többségi civil világ félrevezetése, emlékszünk, már az előző hatalom regnálása idején is megtörtént.

Mi civilek úgy véljük, hogy Advent harmadik vasárnapján meggyújtott rózsaszín gyertya az örömöt szimbolizálja, és jó hangulatunkat stabilizálja. A negyedik gyertyagyújtás a bűnbánatra emlékeztet, és csak reménykedni tudunk abban, hogy a hangulatterroristák is veszik az üzenetet.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

 

 

Hamu és kamu

A politikai eseményeket nyomon követő civil emberek rádöbbentek arra, hogy a XXI. század második évtizede vészjóslóan mutatja, hogy a világban újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit.

Az USA-ban történt elnökválasztás bizonyította, hogy hamu és a kamu alatt izzik a népfelség parazsa. Az igaz demokrácia sok helyen szürkületi homályba vész (nagy kár érte), hiszen a nappali fény a politikában is az emberek tisztánlátásának alapvető eleme. A ködös nyelvezetet használó világhatalomra törekvők derékhada a megvett liberális média. A fegyveres erők szállította, erőszakolt demokráciaexport pedig már több nemzet küszöbén elhasalt.

Pénzdiktátorok szállták meg a világ nagy bankjait, sakkfigurának tekintve az államok vezetőit, és az országokat minősítő eszközeikkel nyíltan támadják a nemzetek szuverenitását. Az állandósított polgárháborúk gazdag hozamot kínálnak a politikai és vallási ellentétek létrehozóinak. Az úgynevezett jólét egyre kevesebb polgárt érint, miközben az afrikai és ázsiai országok népszaporulata a szegénység forrásává vált. Nemcsak az éltető természet javai vannak elapadóban, hanem az emberiség számának megállíthatatlan növekedése, tétlen szemlélés mellett, a végpusztulás felé visz.

A kivételes jólétben dúskáló, világhatalmi pozícióban lévő USA polgárai megkongatták a vészharangokat. Donald Trump győzelme világos bizonyíték arra, hogy a pusztulás felé vezető út a népek számára nem pálya. A birodalomszintű népbutítás, mint annyiszor a történelem során, vereséget szenvedett. A népek szabadságát elhozó és a gonoszok végleges legyőzését jelentő messiás érkezésére sajnos nem kaptunk pontos időpontot, de a közjóhoz vezető keresztényi küldetésünk minden emberbe plántált feladat, amelynek elsődleges színtere a haza.

Eljött az idő, amikor a népeket már nem lehet csordaként terelni. Az egyének sorsa nemzeti sorsközösségeket hoz létre. Miközben egyesek világbirodalmi álmokat kergetnek, saját nemzetük polgárainak véleményére nem tartanak igényt.

A világ vezető nagyhatalmának következő elnöke, Trump mintha azt üzenné – nézz körül saját házad (hazád) táján és mielőbb tegyél ott rendet. Aztán, ha ez sikerült, szolidáris erénnyel és ne erőszakkal, az eredményeket bocsásd mások rendelkezésére. Így szeretnénk értelmezni az új amerikai elnök üzeneteit. E törekvésünkben felbátoríthat bennünket, hogy a Clinton família és a Soros György féle pénzemberek önmagukat széles nyilvánosság előtt lejáratva súlyos vereséget szenvedtek.

Miért is?

Mert a népet lenézni, igás lónak tekinteni, a katonai hősök temetőibe küldeni büntetlenül nem lehet.

Hiába tartott szemináriumot Soros György az Európai Bizottságban, az általa képviselt eszméket és gazdasági elképzeléseket már nem fogják megvalósítani. A szépen csomagolt, génmanipulált politikai termékekre Európa polgársága nem vevő. Az európai civilek a jelen és jövő szövetségeit a békesség, a kölcsönös bizalom, a szolidaritás és egymás kultúrájának tiszteletben tartásával képzelik el. Ez vonatkozik a NATO-ra és az Európai Unióra egyaránt. Öntömjénezésüktől átitatott európai uniós vezetők, mint Schulz és Juncker urak megvilágosodhatnának, ha alkalmasságukat érintő népszavazást kérnének az uniós tagországok polgáraitól. Erkölcsi törpeségük nem engedi meg, hogy az önként távozás mezejére lépjenek. A Brexit és az újkori népvándorlás előidézésében káros szerepük múlhatatlan, normális körülmények között tevékenységük politikai pályafutásuk végét jelentené. Az Európai Unió két „Mekkmestert” tart vezetői pozícióban, fölösleges számú apparátussal megerősítve.

Az előbbi urakat kiszolgáló miniszterelnökök hazájukat gazdasági és társadalmi káosz szélére sodorták, valószínű, hogy Francois Holland, Renzi és Cipras csomagolhat. Végéhez közeledik a szocliberális dalnokok kora, a keleti irányból érkező szél kifújja Európából az áporodott levegőt.

Az Európai Unió tagországai arra érdemes vezetőikkel, vagy képesek lesznek megvédeni kontinensünket az illegális bevándorlóktól és a mögötte megbújó gyarmatosító törekvésektől, vagy a keresztény civilizáció kétezer éves történelme és értéktára a nemzetfoglalók martalékává válik. Az őslakosság jelenlegi arányainak megtartása az életet és a jövőt, míg drasztikus kicserélődése az európai homo sapiens halálát jelenti.

Eljött a rend időszaka, amikor erős akaratú, tehetséges vezetők népeik támogatásával, defenzív módszerek sokaságával meg fogják védeni Európa határait. Keresztényi hittel megóvják a kontinens őslakóinak családjait, és visszaadják a bajban lévőknek saját hazájukat. A szolidaritás intenzív módszereire van szükség ott, ahol a bajok forrása ered. Ne hímezzünk-hámozzunk: humanitárius, gazdasági, és ha kell, intenzív katonai beavatkozás szükséges a közel-keleti és afrikai káosz megszüntetéséhez.

Az I. és II. világháború után a nagyhatalmak rájöttek, hogy békeszerződéseket kell kötni. Az érintett háborús övezetekben ez most sem megkerülhető. Tanulva azonban a történelemből, félre kell tenni a gyarmatosító szándékokat. Az ISIS közös erővel történő végleges legyőzése után lehetőség nyílik a békesség megteremtésére. A nagyhatalmak vigyázó szeme mellett a polgár- és vallásháborúk lezárása az egyetlen járható út.

Folyamatosan szemünk előtt zajlik a feldarabolt érdekeltségű vallási és politikai csoportok önpusztító harca. Van lehetőség arra, hogy a nyugati civilizáció tanuljon a közreműködésével létrejött, másokat érintő károkból. A NATO és az EU kipróbált szövetség, de a történelmi változások innovatív beavatkozásokat sürgetnek. Határainkon illegális tömegek jelentek meg, hódító háborúvá alakulhat menetelésük, még akkor is, ha most még csak a „gyalogság” támad. A terrorcselekmények kapcsán láthatjuk, hogy a NO-GO zónákban miként épülnek ki a fegyverrejtegetés depói. Kontinensünk megvédésére minden modern hadászati eszköz rendelkezésre áll. Ennek ellenére az Unió vezetése még mindig teknőben főzi a szappant. Ez azonban csak a migráns operához elég.

A másoknak küldött kemény kritikák mellett házunk táján is önvizsgálatra van szükség. A kérdés, hogy nemzetünk alkalmas-e, az Unió közösségével együtt, megvédeni Európát. A természetes válasz az lenne, hogy igen! A sorskérdésekkel foglalkozó polgáraink a kormány által meghirdetett népszavazáson több mint 98 %-os arányban nemet mondtak a kötelező betelepítésekre. A szavazatok száma lényegesen több, mint az országgyűlési választásokon elért FIDESZ-KDNP-s kétharmad. Ha figyelembe vesszük a Jobbik sunyi inaktivitását, valamint a csak egyébnek nevezhető ellenzék nyílt és burkolt hazaellenességét, a jövőt illetően bőven van még feladatunk.

Meg kell győznünk a kevésbé aktív, de hazájukért aggódó civileket, hogy mielőbb az úgynevezett „Új Egységhez” csatlakozzanak. Pótolják ki azt a néhány megspórolt lépést, amely a szavazó urnákig vezetett.

Az „ellenzék”, mint pártérdekű fogalom kiüresedni látszik. Körükben ellenséges indulattal telített, cezaromániás politikusok által vezetett pártérdekű hatalomszerzés vált a fő tényezővé.

A Szellemi Honvédelem lelkes követőinek szavaiból táplálkozva megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az ellenzék konstruktivitását elvesztette, felhagyott a közjóra irányuló szolgálattal.

Ugyanakkor a legitim kormányzást támogató civilek tábora stabil és növekszik. Előbbiekből úgy tűnik, hogy a kialakult politikai, gazdasági és társadalmi körülmények egyre bölcsebb kormányzást igényelnek, hiszen az ország állapotáért a növekvő felelősséget kizárólag a kormánynak kell viseli. Felértékelődik a civilek szerepe a közvetlenül nyújtandó konstruktivitást illetően.

Tekintve, hogy a jogállamiság és a demokrácia a népfelség elvéből fakad, erősíteni kell a kormány és a polgárok közötti információáramlást, hiszen nemzeti sorskérdéseink intézése továbbra is közös feladat.

 

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

 

Taccs

A CÖF-CÖKA 2009-es megalakulása óta hitet tett Magyarország nemzeti függetlensége és polgárainak szabadsága mellett. Közép-Európa szívében hangoztatjuk az Európai Unió fontosságát, az alapítók eszmeiségével egyező hagyományok megőrzésének szükségességét.

A világban zajló történésekre ma már napról napra gyors és jól átgondolt válaszokat kell adni. A válaszok egyik forrása az uniós közösség képviseletében a brüsszeli intézményrendszer, míg a másik, vele párhuzamosan, egyelőre még nem jól körülhatárolt szabályozó rendszer figyelembe vételével a szuverén államok döntési mechanizmusa. Kizárandó azonban, hogy a brüsszeli bürokrácia vezetői az EU alapszabályzatát önálló jogalkotással, a tagországok parlamentjeinek megkerülésével, ma már szinte új gyakorlatként elvégezhessék.

Az újkori népvándorlás, a gazdasági bevándorlók tömeges megjelenése rámutat az EU gyengeségeire, és jelzi az azonnali elkerülhetetlen reagálások hiányát. Világossá vált, hogy vezető személyiségek a megnövekedett feladatok közös érdekű megoldására képtelenek. Tevékenységük a közösség kontrolljára szorul. Néhányuk gátlástalansága elvezethet az európai civilizáció végnapjaihoz.

Házunk táján is ildomos söprögetnünk. Az ellenzéki pártok álbaloldali vándorcirkusza már szót sem érdemel. Az elkerülhetetlen és teljes tisztánlátás végett a jobboldali ellenzéki párt mozgását azonban elemeznünk kell. Folyamatosan vétik el politikai lépéseiket és a szívritmus zavar jeleit produkálják.

Politikai játszmát nyitottak. Élettapasztalat, hogy játék közben lehet legjobban felismerni a partner igazi arcát. Bevallom, ezzel én is így vagyok. Sokáig kezdő pártpolitikusok túlzó radikális eszmeiségével feltöltött, de nemzetérdekű pártnak tartottam a JOBBIK-ot. Úgy tűnik, tévedni emberi dolog. A kötelező kvótát elutasító belpolitikai játszmában és az azt megelőző felkészülési időben a politikai helyzetet rosszul elemezték, meggondolatlanul változtattak irányt. Vezetőjük hirtelen fordulattal a néppártosodást vette célba. Bizonyságul beáldozta a hozzá hű nehéztisztjeit. A nép azonban így sem özönlik a kicserélt zászló alá, viszont a párt alakzatai között kialakult zűrzavar, belül és kívül, bizalmatlanságot keltett. A migráns kérdés radikális megoldására irányuló lépés, miszerint az Alaptörvény kiegészítése a Parlament kétharmados szavazati többségével azonnal megoldható, nem hozta meg a pálfordulás kárenyhítését.

A valódi nemzeti érdekek mentén haladó kormány nem kívánta az emberek jövőjét a jobboldalon megkezdődött barátságos mérkőzés előtt az öltözőben lejátszani.

Miért nem?

Mert tudatában volt annak, hogy a családjaikért és hazájukért aggódó polgárok szilárd támaszt adhatnak a Brüsszelben megvívandó döntő csatához. Értelmes gondolat volt a jogállamiság és a demokrácia keretei között kiírt népszavazás, amelyre az aktív szavazó polgárok 98%-a a külföldiek erőszakolt betelepítése ellen szavazott. A JOBBIK mérsékelt lelkesedése ellenére, de mégis közösen felértünk a migráns-hegy tetejére. Azt gondoltuk, hogy nincs további akadálya Alaptörvényünk kiegészítésének, és világgá kiálthatjuk a magyarok többségi állásfoglalását, jelezve a kötelező betelepítési kvóta elutasítását. A JOBBIK vezetője azonban 19-re új lapot húzott. Azt álmodta, hogy itt az ideje annak, hogy megmutassa, hogy ő nemcsak a jövő embere lehet, hanem a jelené is. A Miniszterelnöktől távozóban, megittasulva a szoba hangulatától, feltételt szabott az általa már jónak tartott Alaptörvény módosítás megszavazásához. Pártja számára elszabadult egója akár végzetessé is válhat. Akarva-akaratlanul átállt ahhoz a baloldalhoz, amely a hatalom megszerzéséért bármilyen árat hajlandó kifizetni. Szerintük a nemzet elárulása nem is nagy ár.

A FIDESZ-KDNP és a többségi civil közösség ellen egy barátságosnak induló, de eldurvult mérkőzésen kiharcolt taccs (bedobás) a saját térfélen nem tud bekerülni a mérkőzés krónikájába. Még ennyit sem ér ugyanis az időhatárhoz kötött betelepítési kötvény azonnali megszüntetésére irányuló zsarolás. Az Alaptörvény zsarolás nélküli megszavazása történelmi jelentőségű, a krónikásoknak való esemény. A nemzeti sorskérdésben nemcsak lehetséges, hanem kötelező a konstruktivitás, ezzel az ellenzéki jobboldal hitet tehet a haza iránti hűségéről.

A kormány már jelezte, hogy az év végéig kivezeti a betelepítési kötvényt, ha ezt nem tenné meg, taccs helyett a JOBBIK tizenegyest rúghatna. Nincs szükség tehát megalkuvásra.

Jelentős mérkőzések előtt hirdetésekben láthatjuk a világ állásfoglalását: „Rasszizmus NO”! Véleményem szerint a nemzetérdekű politizálásban ugyanígy kimondható, hogy „Zsarolás NEM”!

 

Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök

 

Némák többé nem leszünk

A pártpolitikai megnyilvánulásokat értékelve a civil ember eldönti, hogy azok a közjót vagy a közrosszat szolgálják.
A saját és családja sorsáért felelősséget érző polgárnak nincs könnyű dolga, mert a féligazságok rengetegében nem egyszerű felismerni az igaz üzeneteket, valódi jóakaratot. Az aktív polgárok azonban nem rejthetik véka alá véleményüket.

Ugyanakkor megállapítható, hogy a jó kormányzás lényege az átgondolt, a társadalom szolidaritási szűrőrendszerén átküldött, a nemzet mai és jövőbeni életének fenntartására, jobbítására irányuló, kézzelfogható eredményes intézkedés.

A legitim, a polgárok akaratából bizalmat kapott hatalom elsődleges feladata fenntartani a közvélemény elismerését, a társadalom nyugalmát, mert a kormányzás és az emberek szoros együttműködése garancia a kitűzött, várt eredmények elérésére.
Ha a regnáló hatalom tartja az ígért irányt, akkor az ellenzéki hamis kritikák nem érhetnek célba. A felkent hatalom erejét a nemzeti kohézió erősítésére használhatja. A bizalmat szavazó saját tábor megtartása és kiszolgálása mellett defenzív módon, de hathatós tényekkel ildomos meggyőzni és hívni azokat a polgárokat, akik még mindig vergődnek az elavult és a laboratóriumi körülmények között létrehozott mutáns ideológiák bezártságában. Ők azok, akik józan szemlélettel rendelkeznek és meggyőzhetők, az ország és Európa sorsát szívesen fogják építeni a többségi közösségben.

A politikai és gazdasági csődöket leváltásuk után maguk mögött hagyó, ellenzékinek mondott pártok és vezetőik érdektelenek abban, hogy az őket népakarattal felváltó kormány munkáját konstruktív módon támogassák. Sokan közülük passzivitásukkal válnak a nemzeti lelkiismeretlenség bajnokaivá. Pártpolitikai ambíciójuk a régi és „szép” idők visszahozására irányul. Az idő kerekét azonban a politikában és a gazdaságban nem lehet visszaforgatni. Ez a lehetetlen művelet a brüsszeli bürokratáknak, Merkel kancellárasszonynak és a hazai szocliberális, lejárt szavatosságú pártvezetőknek sem sikerülhet. A sorsuk irányításából, felügyeletéből kimaradt népek nem tűrhetik el, hogy a keresztény civilizáció évezredes értékeit az iszlám, muzulmán gazdasági bevándorlók áradata elsodorja. Az európai őslakók részére az erőszakos betelepítés hosszú távon sem kifizetődő. A migránsok behívását szorgalmazó pártvezetők és kormányfők nem látják a fától az erdőt. Ostobán gondolják, hogy a letelepedés biztosítása után az őket támogató muzulmán milliók szavazataival kerülnek nyerő pozícióba. Mindez hiú ábránd, mert a befogadottak nem fognak integrálódni, sőt önálló társadalmi gócpontokat hoznak létre. Akár pártközösségeket is alkothatnak. Ha bekövetkeznek a családegyesítések, az őslakosság akaratán felülemelkedve eldönthetik az országgyűlési választásokat. Intő jelként szolgáljon a valóság Franciaországban, vagy éppen Londonban.

A magyarországi ellenzék sípszóra működő hajtóereje csak a hatalom visszaszerzésére irányul. Ha kell, idegen pénzek elfogadásával, akár a hazával szembefordulva is.

2010 óta a magyar polgárok már-már ember feletti munkával megteremtették a gazdasági kilábalás esélyét. Nem volt könnyű a múlt offshore-os, korrupciós, a nemzet vagyonát magánzsebekbe tömő sártengerből szabadulni. A társadalom tagjai egyre jobban érzik az ország gazdaságának növekvő hozamát. Önálló nemzetként veszünk részt az Európai Unió jövőjének alakításában, a V4-ekkel karöltve igyekszünk stabilizálni Közép-Európa érdekeinek hatékony érvényesülését. A történelem során sokszor felvállaltuk Nyugat-Európa védelmét a hazánkon áthaladó illegális bevándorlás megállításával. A nyugati sajtó hamis és álnok erőfeszítései egyre erőtlenebbül hatnak a sorsukért aggódó európai civilekre. Európa őslakosságának védelméért felvállalt szerepünk egyre inkább elismerést nyer.

Eközben Európa civil társadalmát pártpolitikai érdekek mentén szív és léleknélküli, cezaromániás párt brigadérosok igyekeznek szétszaggatni. A világ második legerősebb gazdasága Európa. Ezt a kincset próbálják néhányan a pénzhatalom oltárára helyezni azok, akiknek a legfőbb vágya, hogy egy gyarmatosító birodalom kiskirályai lehessenek.

A népfelség elve Európában objektív tényező és a keresztény civilizáció alapja. A valódi demokrácia és az erkölcs primátusát tiszteletben tartó jogállamiság megvédése az európai polgár szent kötelessége. A jelenlegi brüsszeli politika a háborús konfliktusok eszkalálódásához vezet. Figyelmeztetnünk kell az első és második világháború begyógyíthatatlan sebeire, következményeire. A XX. században nemet mondtunk a nácizmusra, a bolsevizmusra, önmagát satírozta át a posztkommunizmus és a neoliberalizmus, a XXI. században pedig a keresztényi civilizáció legnagyobb ellenségévé vált iszlamizmus.

A CÖF-CÖKA számít Európa józan gondolkodóira és a nemzetállamok kötőszövetét alkotó családokra. Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján együtt ünneplő lengyelek és magyarok fegyverek helyett a polgárok hazaszeretetére, józan eszére, keresztény lelkületére alapoznak. A 2011-ben, a CÖF és a Gazeta Polska kezdeményezésére megalakult Civilt Együttműködési Tanács, amely a honi és kárpát-medencei közösségeket, valamint az önkéntes szellemi honvédőket gyűjtötte soraiba, megérett a változtatásra. 1956 hatvanadik évfordulójára szükségszerűvé vált a szervezet bővítése. Közös elhatározás alapján megalakítjuk az Unió 28 tagállamának civil aktivistáival az Európai Civil Együttműködési Tanácsot.
Minden nemzetet érintő, saját sorsunkat befolyásoló kérdésekről kívánunk közös döntéseket hozni. Bizonyosra vesszük, hogy az önkéntességen alapuló, Európa szellemi honvédelmét reprezentáló polgárok hangját Brüsszelben is meg kell hallani. A XXI. század Európai Uniója intézményi rendszerében is megreformálásra szorul. Európa polgárainak kezdeményezéseit nem illik az Európai Parlament asztaláról lesöpörni.

 

Csizmadia László