A békát le kell nyelni

A kormánynak meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Ezt úgy teheti, ha párbeszéd alapján elképzeléseit az önkormányzatokkal egyetértésben tudja megvalósítani.

Ha a pártoskodás következtében felülíródik az ország és a helyiek közös érdeke, nagy horderejű fejlesztések veszhetnek el.

Az ellenzéknek bele kell nyugodnia abba, hogy a vesztesek dolga a helyzetüket okozó hibák kijavítása. Ha ezek súlyosak voltak, nem marad más, mint a múltért történő bocsánatkérés.

Vajon Gyurcsánynak és kormányzásának szereplői mikor kérnek bocsánatot a magyar nemzetnek okozott károkozásaikért?
A keresztény erkölcs szerint a múltat nem lehet végképp eltörölni. Azért sokáig kell bűnhődni, míg az érintettek megbocsátanak. Az is igazság, hogy a megbocsátás nem jelenti a feledést. Az elkövetőknek belülről fakadó erkölcsi követelmény lenne a csendben maradás. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önkormányzati választásokat bolsevik, kommunista módszerekkel, ÁVH-s vehemenciával, kormánydöntési puccsra próbálják felhasználni. Az országgyűlési választásokon kinyilvánított és meghatározó népakarat ellen fordulnak. Az illegális bevándorlókat tekintik jövőjük garanciájának.

Ha az idei önkormányzati választások kampányát figyeljük, a hideg futkos a hátunkon. A küzdő felek, mint „Sztálin orgonái”, egy pillanatra sem némultak el. Kérdezhetnénk, hogy ki kezdte, de ez fölösleges, mert a válaszokat ismerjük. Lehet hivatkozni arra, hogy ez amerikai stílus és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy igenis van. Magyarország nem az Egyesült Államok, nekünk és Európa népeinek eltérő az identitásunk, viselkedési kultúránk is más.

Az országgyűlési választásokon egyértelmű döntés született arról, hogy a kormányzati felelősséget melyik pártközösségnek kell viselni. Ugyanakkor a csalódott, kisebbségben maradt pártok nem kaptak felhatalmazást arra, hogy az önkormányzati választásokat ellencsapásra használják. A szubszidiaritás elve nem rájuk, hanem a választásra jogosultakra bízza a helyi vezetés kialakítását. A közjó felismerése nem ideológiai és pártérdekű szemlélet kérdése. A közerkölcs és a közjog ütköztetésekor lehetőség lenne az átgondolt mérlegelésre. A polgármesterjelöltek szaktudását, esetleg folyamatosan végzett, közösséget szolgáló tevékenységüket a helyi lakosság jobban ismeri, mint a habzó szájjal kampányoló pártapparátcsikok kiabálását. Hozzátehetjük, hogy az önkormányzatok büdzséjének megszerzése kiváló lehetőséget adna
a régen megszokott korrupciós ügyleteikhez.

Az álcivil szervezetek mögé bújó ellenzéki politikusok a bevándorlás támogatásával, külföldi elvbarátaikra támaszkodnak, egyetlen céljuk a hatalom visszaszerzése. Az utat eltévesztik, mert ez nem Brüsszelen és a kettős mércén át vezet, hanem a magyar polgárok többségi akaratán múlik.

Mi civilek, azt valljuk, hogy tisztességes politikus nem kényszeríthető arra, hogy gyerekeit, testvéreit, barátait megtagadja. Közvetlen környezetének is joga, hogy tehetségüket kamatoztassák. A korlátokat a büntetőjog szabályozza. A hamis vádakkal rohamozók számítsanak a felelősségre vonásra.

A pártok által felhasznált, egymás lejáratására alkalmazott módszerek a bírósági bizonyítás után lehetnek eredményesek. A korlátlanul hazudozóknak az igazságszolgáltatással kell szembenézniük. Viselniük kell az erkölcsi megsemmisülést és a büntetőjog szankcióit.

Az önkormányzati választások eredményét nincs mese, el kell fogadni, akinek béka jut, le kell nyelnie.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191011-a-bekat-le-kell-nyelni

 

A vágy villamosa

A DK, az MSZP, a Momentum és uniós képviselőik a magyarok többségi akaratát próbálják lenini módszerekkel fellazítani. Teszik ezt polgáraink adóiból, miközben száz százalékig megélhetési politikusokká váltak.

Az 1950-es években a gyerekek nehezen juthattak játékokhoz, így idejük eltöltéséhez maguk találtak ki különböző szórakozásokat. Ezekhez az úgymond játékokhoz pénz nem kellett, csak hely, ahol társaikkal találkozhattak. Az egyik ilyen ötlet az „országdarabolás” volt. Egyenes, viszonylag puha föld, meg valamiféle kés alkotta a szükséges felszerelést. Az akkori játszótereken a föld adva volt, kést pedig jobb híján csenni kellett a konyhaszekrényfiókból.

A földre rajzoltunk egy körülbelül negyed négyzetméternyi behatárolt területet, amit országnak neveztünk. Két játékos mérkőzhetett meg egymással. Körülbelül egy méter magasságból földbe kellett vágni a kést és az élével egyező irányban ki lehetett szakítani egy részt „az országból”. Olcsó játék volt, senkinek nem okozott kárt, mert újból el lehetett simítani a földet, amit senki sem próbált hazavinni. Az országot soha nem neveztük el, mert a játék senki ellen nem irányult, a vetélkedés öröme azonban megmaradt.

Miért is ez a visszaemlékezés?

Mert a DK-s Gyurcsányné Dobrev Klára és a mellé csatlakozó liberálfasiszta módszereket megvalósító EP-képviselők bicskaként használva státusukat, elkezdenék Magyarország feldarabolását. Dobrev Klára könnyű lelkiismerettel teszi ezt, hiszen nem szülőföldjéről van szó, Szófiában, Bulgáriában született, de az összes többi országdaraboló Magyarország szülötte. Ezek a képviselők hazánkat csonkítanák meg, mert javaslataikkal önkormányzatainkat önös érdekeik alapján megkülönböztetnék.

Ez már nem ártatlan játék, hanem a valódi hatalomra való törekvés sunyi eszköze, „a vágy villamosa”! Gyurcsányné Dobrev Klára nem örökölte a bolgárkertészek földszeretetét és e derék emberek fizikai munkájába sem kóstolt bele. A termelők kimagasló minőségű áruit az Apró–Dobrev-ősök pénzéből és jóvoltából azonban élvezhette.

Elképesztő az a terv, amely szerint Magyarországon az önkormányzatokat európai uniós júdáspénzekből próbálják szolgálatukba állítani. Javaslatuk szerint az EU-ból közvetlen támogatásban részesülnének azok az önkormányzatok, amelyek az illegális migránsokat befogadnák, hívei lennének a kvótarendszerű elosztásuknak. A zavart elmék e szörnyszülöttje azt jelentené, hogy létrejöhetne az állam az államban jelenség. A befogadó „miniállamok” rögvest a párhuzamos társadalmakat valósítanának meg. Az emberek megkérdezése nélkül elvennék biztonságukat, munkahelyeiket, és a muszlim identitás foglyaivá tennék őket.

A DK, az MSZP, a Momentum és uniós képviselőik a magyar polgárok többségi akaratát próbálják lenini módszerekkel fellazítani. Teszik ezt polgáraink adóiból, miközben száz százalékig megélhetési politikusokká váltak. Kufárként viselkedni és a magyarok szülőföldjét idegen érdekek szolgálatába állítani, kiárusítani azonban nem lehet. Mostantól fillér pontossággal mérni kell erkölcsi és anyagi károkozásukat és folyamatosan szembeállítani őket a hazánkat sújtó cselekvéseikkel. Gyurcsány és sleppje egyszer már a csőd szélére taszította az országot – 2010-ben azonban láthatóvá vált, hogy a tűrésnek van határa.

A bukott miniszterelnök már 2006-ban bevallotta, hogy nem kormányozták az országot és félrevezette mindazokat, akiktől bizalmat kapott. Háláját is lerótta, úgyhogy lovas attakkal, orvlövészekkel és gumilövedékekkel bemutatta kormányzásának alapját jelentő, a sajátos értelmezésű jogállamiságot és demokráciát.

A brüsszeli burzsuj baloldali ellenzékünk megpróbál újraéledni hamvaiból. De nem fog sikerülni nekik, mert ott helyben a magyar nép többségét képviselők azonnal rámutatnak aljas próbálkozásaikra. Itthon pedig a nemzeti együttműködés rendszerének szolgálatában a szorgos, munkájuk gyümölcséből élők a szellemi honvédők zászlói alatt mindig készen állnak a cselekvésre.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191008-a-vagy-villamosa

 

Azonnali, általános uniós népszavazást!

Merkel asszony, Macron és Conte sem intézkedhet a sorsunkról, még akkor sem, ha Soros György és Frans Timmermans zrt.-je így kívánja

A civilek úgy tartják, hogy a népfelség tiszteletben tartása a demokratikus jogállamiság alapja. Ha hatalmat gyakorolsz, azt a nép nevében és népedért kell tenned. Ha visszaélsz választóid bizalmával, és nem tudsz azonosulni a többség akaratával, akkor az egód vezet, zsarnokká válhatsz. Bármilyen közösség irányítása, kormányzása – (ideértve az Európai Uniót is) nem lehet független a tagjai akaratától.

A demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása az uniós intézmények területén általában formai­lag megvalósul. A törekvés a hatalmi hierarchiára sokszor az Európai Parlament képviselőit egyes pártok meghatározott szolgálatába állítja. Az EU szövetséges közösségének irányítása, a demokrácia és jogállamiság szolgálata azonban a népek nélkül nem lehetséges. A közösséghez tartozás előfeltétele az unió szabályrendszerének elfogadása. A csatlakozni kívánó országok erről – nem véletlenül – népszavazással döntenek. Az unió alapszabálya így minden tagjára kötelező érvényű. A belépő nemzetek szuverenitásuk meghatározott részéről lemondanak, mert úgy vélik, hogy az átadott joggyakorlás területe és az ahhoz kapcsolódó politikai és gazdasági út követendő, és számukra erősödést jelent. A tagállamok azonban megtartott szuverenitásuk függvényében önállóan, szabadon dönthetnek közösségük sorsáról. Tudjuk, hogy az emberek a szabadságukat csakis választott közösségeik normái szerint élhetik meg. Világos tehát, hogy az EU és közösségeinek szövetsége mindkét fél számára elfogadott korlátozott szuverenitást jelent, amit kötelező betartani.

Európa nemzetei ily módon két közösségben élnek. Mindkét közösségre egyaránt kötelezők a demokrácia és a jogállamiság szabályai. A jogállamiság kereteit a hatásköri szabályok és az alkalmazható törvények határozzák meg. A tagországok által át nem adott jogkörök tekintetében az EU intézményeinek nincs hatáskörük. Elviekben ez a képlet tiszta és követhető. Az Euró­pai Parlamentben ülő képviselők az ottani ideológiai erőviszonyok alapján sokszor félretolják az unió „jogállamiságára” vonatkozó törvényeket. Pártállásuk szerint akarják elfogadtatni a számukra kedvező döntéseket. Megsértik a tagállamok szuverenitásához rendelt hatásköröket. Cselekvéseikkel átlépik az unió intézményeiben is követendő „jogállamiság” határait, durván beavatkozva az egyes tagállamok alkotmányos jogrendszerébe és demokratikus legitimitásába. Erre megálljt kell mondania a civilek népfelsége alapján működő összeurópai közösségnek. A nemzetek identitásához, szubszidiaritásához rendelt sorskérdésekről az Európai Parlamentben nem születhet döntés. Az uniós alapszerződés és az EP-ben elfogadott jogszabályok sérthetetlenek, éppen úgy, mint a nemzetek megtartott, önállóan gyakorolható törvénykezése.

És hogy miért? Mert az EP-ben a pártok képviselőinek aránya eltér az egyes nemzetek országgyűlésében ülő képviselők, pártokat megjelenítő arányától. Ez akkor nem probléma, ha a nemzetek által átadott joghatáskörökön belül történnek a törvényalkotások, amelyeknek a szövetséges országok érdekeinek megfelelőek. Az EP-ben és az EB-ben azonban visszatérően jelentkezik a hatáskörökön túli, politikai érdekek áterőltetése. Felmerül a kérdés, ki ellenőrzi az éjjeli ellenőröket? Mely intézmények ítélhetik meg, hogy az uniós alaptörvényt, adott esetben sérti-e az intézkedés? Ha e tekintetben eljár az Európai Unió Bírósága (EUB), annak bírói összetételén, számon kérhető-e a függetlenség és a semlegesség?

Akár az Európai Unió Bíróságáról, akár a nemzetek legfelsőbb bíróságairól beszélünk, bármely párt képviselői szubjektív módon kijelenthetik, hogy a hozott ítéletek elfogultságról tanúskodnak. Ha az előbbieket elfogadjuk, az ítélkező bírók szavahihetőségét kérdőjelezzük meg, hiszen ők esküt tettek az elfogulatlanságukra, függetlenségükre. Az eskü pedig kötelez. Az EUB és a nemzeti bíróságok ítéleteit a pártok érdekviszonyai alapján nem lehet megkérdőjelezni.

Az ideológiai csatározások nem kaphatnak helyet az Európai Parlament semmilyen jogi intézményrendszerében, így például a létrehozandó Uniós Ügyészség sem működhet az EP irányítása alatt. Az igazságszolgáltatás szuverenitását a fékek és ellensúlyok rendszerében jogszerűen kell megítélnünk.

Feladat a közösség erősítése, szélesítése. A Brexit kapcsán világossá vált, hogy a tagállamok közötti hatalmi harc szélsőséges gyakorlatot eredményez, aminek eredménye Nagy-Britannia küszöbön álló kilépése. Az unió nemzeteinek célja, hogy minél több ország a csatlakozást válassza.

Tanulságként kell elfogadni, hogy az emberek sorskérdéseit közvetlen befolyásoló döntéseket népszavazással kell rendezni. Az unióban a nemzetek közötti egyensúly csak az egyenrangúságon keresztül fenntartható. Az itt élő több mint ötszázmillió ember többségi véleményét ostobaság megkerülni.

A CÖF-CÖKA úgy gondolja, hogy az illegális és gazdasági bevándorlás elfogadása vagy elutasítása ilyen kérdésnek minősül. Döntsön a nép!

Az emberek látják, hogy egyes országok vezetése másképpen gondolkodik, nem meri és nem akarja a klasszikus demokráciát a hazájában érvényesíteni. Előbb vagy utóbb az üldözöttek és menekültek kategóriájától külön kell választani az illegális és gazdasági bevándorlást. Különbséget kell tenni egyes országok munkaerő-toborzása, valamint más országok saját demográfiájuk érdekében tett intézkedései között.

A szellemi honvédőknek van kvótát érintő javaslatuk. Az Európai Unió közös költségvetéséből pénzügyileg meghatározott kvótát kell elkülöníteni azon, bajban lévő országok gazdasági megsegítésére, amelyek kiindulópontjai a migrá­ciónak, és a franciák, belgák, hollandok, spanyolok, volt gyarmatosítók meghatározott módon, a súlyuknak megfelelően járuljanak hozzá e kiemelt pénzügyi csomaghoz.

Azok az uniós országok, amelyek munkaerő-toborzásra szorulnak, a migráció kiindulópontjain állítsanak fel irodákat, kössenek munkaszerződéseket a bajba jutott országok munkát keresőivel, és gondoskodjanak azok szállításáról, foglalkoztatásáról, jövőbeni sorsáról.

Végezetül vegyük tudomásul, hogy Európa lakosságát nem lehet félrevezetni, nem lehet a hazájukat elárverezni. Az európai ember életmódja kipróbált, mesterségesen nem megváltoztatható.

Európa és civilizációnk védelmét nem adhatjuk fel. Népszavazás és felhatalmazás nélkül Merkel asszony, Macron és Conte sem intézkedhet a sorsunkról, még akkor sem, ha Soros György és Frans Timmermans zrt.-je így kívánja.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190926-azonnali-altalanos-unios-nepszavazast

Kufárok, a haza nem eladó!

A Gyurcsány házaspár civil társadalmunkat ostobának tartja, demagóg agitálással félrevezeti a még mellettük kitartókat is.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a furcsa pár miként kényszeríthette térdre az ellenzéki pártok többségét, szétverve az MSZP-t. Nincs nehéz dolguk, mert az identitásukat sutba dobó, vagy még azt meg sem találó pártok és vezetőik kérész életű egoista képződmények. Gusztustalan, amikor a kommunizmus idején kivételezetten jól élő, ma már idős embereket, a most még rájuk szavazókat gátlástalan módon átverik. Az Apró, Dobrev, Gyurcsány történelmi maradvány a magyar emberek jelenével és jövőjével kufárkodik, született kofák a politika piacán.

Dobrev Klára újdonsült európai parlamenti képviselőként kétszólamú szoknyája alól kihallatszik Gyurcsány Ferenc hangja is. Hamisan csengő dalaik szövege például az, hogy az Európai Bizottság ne járuljon hozzá a Nyugat-Európát is védő magyar határkerítés fenntartásának költségeihez. Ezzel arra buzdítják az unió döntéshozóit, hogy a magyar adófizetőket bátran károsítsák meg, mert így az ország költségvetésének bevételei csökkenthetők. Cselekedeteik kapcsán azonban kevesebb juthat az átvert, még mindig a DK-ban bízó nyugdíjasok rezsicsökkentésére, nyugdíjprémiumára és az elvett 13. havi nyugdíj esetleges újbóli bevezetésére.

Az ellenzéki kufárok a jóllakás reményében Dobrev Klára terített asztalánál a regnáló kormány halotti torjához készített falatokat kóstolgatják, miközben teli szájjal együtt támadják demokráciánkat, jogállamiságunkat. Teljesítményüket azzal fokozzák, hogy hazugságokkal biztatják az EU apparátusát a Magyarországnak járó kohéziós támogatások megvonására. Ez feketén-fehéren azt jelenti, hogy hazánk költségvetésének megnyirbálása a céljuk. Ugyanakkor ellenséges aknamunkájukért külföldi felbérlőik­től a majdani helytartói szerepet várják. Ájtatos GY. F.-ünk itthon veri a mellét, hogy ő rendszeresen bérmálkozik, pedig néha talán gyónnia kellene, mert nap mint nap saját híveinek pénztárcájából szórná ki az uniós eurókat.

A sunyi kufárpolitika legújabb eleme, amikor Dobrev Klára a DK-s szavazók és a polgárok többségének felhatalmazása nélkül, kéretlenül felkínálja önkormányzatainkat, azok önállóságát felajánlva a brüsszeli szocliberális és zöldpárti barátainak. Piacra dobja ezzel együtt országunk szuverenitását és hazánk polgárainak identitását. Íme, a totális agresszív, liberális szemlélet, amely semmibe veszi a keresztény szabadság ismérveit. Ha eddig nem, most már felismerhető, hogy Klára asszony kétszólamú énekléséhez Soros György fizeti a zenészeket. Valóban miről is van szó? Önkormányzataink forduljanak az Európai Unióhoz támogatásokért, amit nyilvánvalóan teljesítendő, kemény feltételek mellett kaphatnának meg. Azonnal érezhetnénk a jövőbeni uniós szuperállam előszelét, ahol a globális pénzügyi irányítás megvalósítása a cél. Semmi kétség, a Gyurcsány-klán hazájának elárulására biztatja háromezer-kétszáz településünket, amire szerencsére alaptörvényünk nem ad lehetőséget. Úgy tűnik, a politikában és gazdaságban egyaránt tehetségtelen, de sajnos szorgalmas Ferenctől nehéz megszabadulnunk, ezért vigyázó szemeinket továbbra is a Klára asszonynak írt politikai partitúráira kell vetnünk.

Kedves Nénik, Bácsik! Ideje észrevenni, hogy a jólétért eddig és a jövőben is közösen kell dolgoznunk. Brüsszelből soha nem fogunk kapni emelt nyugdíjat, ellenben illegális gazdasági bevándorlókat annál inkább. Városaink, falvaink biztonságát nem adhatjuk mások kezébe. Nincs véletlen, mert Martin Schulz már kóstolgatta Szegeden Botka Lászlót, aki láthatóan szívesen szolgálná az idegen érdekeket. Európa közös hazánk, Magyarország ősi jussunk. Figyelmeztessük a seftelőket és kufárokat, hogy Magyarország soha nem lesz eladó.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190913-kufarok-a-haza-nem-elado

 

Fagyi olasz módra

A civil társadalom egyre világosabban látja, hogy a polgárok szava csak a kiírt országgyűlési választások eredményeként érvényesülhet.

Fölösleges demokráciáról beszélni, ha a különböző pártok a hatalom megszerzésének reményéért, népszavazás nélkül a parlamenti ciklusokon belül érdekszövetségeket köthetnek.

Az olasz kormányválság világossá tette, hogy a polgárok akaratának kikerülése nem okoz fejfájást a megélhetési politikusoknak. Helyzetüket könnyebbé teszi, ha elgondolásaikra még törvényi passzus is lehetőséget ad. A parlamentben lévő pártok képviselői nem törődnek a ciklus alatt a civil emberek többségének változó akaratával. Érdekük, hogy a lehető leghosszabb ideig élvezzék hatalmukat, és növelhessék egzisztenciális javaikat. Igaz, hogy a közvélemény-kutatások éreztetik népszerűségük hanyatlását. Ha odafigyelnének, az emberek hangulata is iránymutató lehetne számukra. Félnek attól, hogy a választók adott bizalmukat megvonják. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a választási ciklus alatt képviselőik helye bebetonozott maradjon. Ezt erősíti, hogy a választói érdekeket semmibe vevő képviselők vissza sem hívhatók.

Az európai demokráciát kikezdte, hogy egyes politikai pártok és vezetőik kényükre-kedvükre fittyet hányhatnak a népfelség írott és íratlan szabályaira. A demokrácia e súlyos betegségét jól példázza Olaszország jelenlegi helyzete. Láthatjuk, hogy ez a betegség miként rombolhatja a társadalom egészséges szövetrendszerét. A történelem azonban igazolja, hogy a népek immunitása előbb vagy utóbb felülkerekedik a vírushordozókon. Sorsuk nem lehet más, mint a karanténba zárás.

Felmerül a kérdés, hogy amikor a képviselők szembefordulnak megbízóikkal, miért kell ezreknek, akár millióknak az utcára vonulni és nyomást gyakorolni a bizalmat már nem élvező kormányra és pártokra. Valódi demokráciában nem lenne fenntartható olyan kormányzás, amitől a többségi civil társadalom bizalmát megvonta. Olaszországban ez történt, hogyha a kisebbségbe kerülők elfeledkeztek az erkölcs prioritásáról. Az illegális migrációtól az olaszok féltik családjaikat, munkahelyüket, életük nyugalmát. Joggal teszik, hiszen az embercsempészek bandáival szerződött NGO-k ma már nemcsak a félrevezetett migránsokat küldik hullámsírba, hanem hazájukban élő őslakosságot is veszélyeztetik. Salvini szembe mert nézni az igazsággal, olyan kormányzást akart, ami a legitim demokratikus választások alapján a népfelség betoncölöpén nyugszik.

Véleményem szerint az új olasz kormány gyorsan elpárolog a közéletből. A népszavazást elutasítók és egymással kiegyező pártok forró platnira öntöttek vizet. A keresztény igazság legyőzi a pártkufárok hatalmi törekvéseit, és a józan olasz polgárok nem engedhetik, hogy a senki által meg nem választott kormány gazdasági és pénzügyi csődbe vezesse az országot.

A brüsszeli szocliberálisok és Macron gyenge Olaszországot szeretne, amely kiszolgáltatottá válik az általuk áhítozott európai szuperállamnak. Giuseppe Conte félrerántotta az olasz hajó kormányát, és háborgó, zavaros vizekre vezette Olaszországot. Saját népe ellen fordult a régi-új miniszterelnök.

Magyarországon is volt hasonló helyzet, amikor 2009-ben az új választások helyett Gyurcsány a szocliberális Bajnait ültette a miniszterelnöki székbe. Szerencsénk van, mert mi már tudjuk, hogy mi lett ennek az eredménye. A népeket nem lehet sokáig félrevezetni, így az új olasz kormány napjai meg vannak számlálva.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190903-fagyi-olasz-modra