A brüsszeli „baráti tűz” alternatívái

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201019-a-brusszeli-barati-tuz-alternativai

Az unió intézményrendszere a feje tetején áll. A politika primátusának uralkodása megbontja a szövetség egységét, miközben elvonja a figyelmet Európa hanyatló gazdaságáról

Az Európai Unió látszólag kényes arra, hogy állampolgárainak alapjogai ne sérüljenek. Ugyanakkor könnyedén lép túl azokban az esetekben, ahol a polgárok sorskérdéseiről megkérdezésük nélkül dönt.

Az unió jelenlegi szervezeti felépítése ilyen vagy hasonló intézkedések és jogszabályok alkotásához alibit szolgáltat. Ennek nyomon követhető oka, hogy a képviseleti demokrácia többségi pártérdekek nyomán érvényesülhet az Európai Parlament jogalkotási folyamatában.

A tagországokban eltérőek a parlamenti képviselők pártkötődései, hasonlítva az EP-ben helyet foglalók összetételéhez. Innen kezdve nem beszélhetünk ideológiai egyensúlyról. Objektív alapon igazolható, hogy a tagországokban választott jobb- vagy baloldali képviseleten alapuló kormányzás és törvényalkotás az EP részéről felülírható. Az sem vitás, hogy az EP többségi döntése politikai nyomás hatására sokszor annullálja a tagországok polgárainak szubszidiaritásra, szuverenitásra alapozott, a demokrácia és jogállamiság szabályai között kiérlelt akaratát.

Az EU intézményrendszere szükségtelen pártpolitikai belső vitákra készteti a közösség aktorait. Két tűz közé kerülnek az EP-képviselők. A dilemma az, hogy megtagadják-e küldőik legitim akaratának érvényesítését, vagy szembekerüljenek az uralkodó pártfölénnyel. A hazájukat hűen képviselők nem tagadhatják meg polgárságuk demokráciában született választási akaratát. Ebből az is következik, hogy a megválasztott kormány sem térhet le a számára kijelölt útról.

Az unió intézményrendszerében folyamatosan kialakuló konfliktusok eltérő ideológiai felfogásokra vezethetők vissza. Mindezt tetézi, hogy a tagállamokban kisebbségbe került pártok képviselői az EP-ben keresik az azonos ideológiai alapon álló párttársaik támogatását. Úgy vélik, ha kell, hazájuk ellen fordulva, gyorsabban elégíthetik ki hataloméhségüket.

Az unió intézményrendszere napjainkban a feje tetején áll. A politika primátusának uralkodása folyton-folyvást megbontja a szövetség egységét, miközben elvonja a figyelmet Európa hanyatló gazdaságáról. A pártpolitikai és ideológiai csatározások helye az egyes tagállamokban lenne. Az országgyűlési választások eldöntik népakarat alapján a pártok értékelt sorrendjét. Egyenrangú nemzetek közösségében unió szintjén sem lehet a szubszidiaritás elvét megkérdőjelezni.

Levonhatjuk az objektív következtetést, miszerint az unió alapító atyáinak nyomán vissza kell állítani a gazdaság primátusát addig, amíg nem késő. Már a jelen ciklusban lépésről lépésre elkerülhetetlen az EU intézményi reformja. A gazdaság elsődlegessége nem vitatható, amikor látjuk, hogy ádáz küzdelem folyik a kontinensek között a fölény megszerzéséért. Biztosra vehetjük, hogy a tagállamok gazdasági érdekkonszenzusa gyorsan elérhető, mert e téren a gyors döntések előnye nem vitatható.

Tény, hogy közös politikai állásfoglalásokra is szükség van. Rendezendő azonban az a kérdés, hogy melyek azok a területek, ahol a tagországok érdekei szoros együttállást feltételeznek, ilyen lehet a külügy, hadügy, egészségügy, energiapolitika… A szövetséges intézményrendszer akkor lehet sikeres, ha egyes államai külön-külön is jól teljesítenek. Testvérharcokra nincs szükség, mert a tagországok kötelezettek teljesíteni az általuk elfogadott jogszabályokat. Belépésükkor a jogállamiság előírt feltételeit az EU teljesítettnek nyilvánította. Ezen jogszabályok értelmezése nem lehet ideológiailag elkötelezett pártok feladata, ugyanakkor új jogszabályok létrehozása csak a tagok teljes egyetértésével fogadható el.

Megfelelő előkészítés alapján a jogalkotó szerep nem lehet másé, mint az Európai Tanácsé. Az Európai Unió Bírósága (EUB) nem jogalkotó, hanem jogértelmező szerepkörben van. Ítéletei nem befolyásolhatják a jogalkotást. A tagországok jogalkotási folyamatát az EUB kifogásolhatja, de mindezt nem tehetné politikai befolyás alatt. Így például Magyarország és Lengyelország szankcionálása csak világosan leírt, a közösség által, együttesen elfogadott jogi normák mellett válhatna lehetségessé.

Ne feledjük, az EU egyenrangú, szuverén államok közössége. Az egyes államok érdekei nem írhatják felül más tagállamok alapjogrendszerét.

Összegezve, a pontosan kijelölt új intézményi hatáskörök az alábbi változtatások megfontolását igénylik:

– az EP létszámának jelentős csökkentését (az adófizetők pénze, nem a pártok ideológiai háborúinak finanszírozását célozza);

– az EB szakmaiságának megerősítése elengedhetetlen az ET munkájának megkönnyítése érdekében;

– az ET szerepének növelése mint az intézményi hierarchia legfőbb szervének kimondása, további jogszabályi alátámasztást igényel;

– az EUB eltiltása a lopakodó jogszabályalkotástól;

– a tagállamok jogrendszerének hasonlító módon történő egybevetése a kettős mércék kizárásának megszüntetése érdekében.

Az európai civilizáció társadalmi és gazdasági fejlődése a „népfelség” tükrében elvárja, hogy az uniós összefogás jelképe és annak intézményrendszere tartson lépést polgárainak igényével és igényességével.

Jó munkát!

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201019-a-brusszeli-barati-tuz-alternativai

A bumeráng visszatalál

A bumeráng visszatalál

A nemzetárulók zsoldoscsapata összebútorozott az Európai Unió ultraliberális pártjait irányító pénzmágnásokkal

Elgondolkodtató, hogy az ellenzék és sajtója milyen alapon minősíti a civileket aszerint, hogy az őket támogatók a valódi civilek, míg a választópolgárok többségének bizalmát élvezők álcivilek.

Érdemes tiszta vizet önteni a pohárba. Kiindulópontnak tekinthetjük az állampolgári státuszt, amelyhez kapcs­olódik a választójog. A választásra jogosultak civilként gyakorolhatják szabad akaratukat. Eszerint megkülönböztetés nélkül mindannyian civilek vagyunk, amikor az országgyűlési választásokon részt veszünk. Magyarországon a demokráciát és a jogállamiság működését a szavazásokon részt vevő külföldi megfigyelők sem tagadták.

Az ország polgárainak akarata eldönti, hogy melyik párt vagy pártszövetség alakíthat kormányt. Ezután felmerül a kérdés, hogy a törvényesen leadott szavazatok eredményét látva az ellenzékbe szorultak milyen alapon minősítik álcivilnek a kormányzásnak bizalmat adókat.

A polgárok azon közösségeit, amelyek természetes szövetségeseivé válnak a kormánynak, senki sem hívhatja álcivilnek. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy függetlenül attól, hogy melyik pártra voksolunk, mindannyian civilek maradtunk. Polgáraink és azok közösségeinek feladata is világos, hazánk érdekeit kormánypárti és ellenzéki oldalról is konstruktívan kell támogatni. Civil mivoltunk nem függhet ideológiai nézetektől. Ha magya­rok vagyunk, el kell fogadnunk Kölcsey bölcs tanácsát: „a haza minden előtt”. Ez az intelem ellenzéki oldalon felülíródott.

A hatalomvágy beteges reakciókat vált ki egyes emberekből és az általuk verbuvált közösségekből. Ezt láthatjuk akkor is, amikor civil egyesületeket, alapítványokat alapítanak, majd innen dobbantanak, és párttá alakulnak. Bekövetkezik, hogy bal- vagy jobboldali, megkülönböztető ideológiájukat tagadva támogatóikat kicselezve egyesül a sáros víz és a mindent felégető tűz a Gyurcsány–Dobrev–Bajnai-féle, leselejtezett gőzkazánban.

Alaptörvényünket követő szuverén és egyre sikeresebb magyar jelent és jövőt látva a nemzetárulók zsoldoscsapata összebútorozott az Európai Unió ultraliberális pártjait irányító pénzmágnásokkal. Az Európa gazdasági és társadalmi válságáért felelős uniós bürokrácia mentőövnek tekinti a George Soros képében megjelenített nyitott társadalom ideológiáját. A pénzmágnások által fizetett ultraliberálisok kedvenc NGO-i jogvédőként dobták magukat piacra. Ez a kalákamozgalom, kiegészülve az embercsempészek maffiózóival, az évezredes európai civilizációt támadja az illegális honfoglalók szabadcsapatainak szervezésével. Céljuk az Európai Unió szövetségét szétzúzni, Európa népeit akaratuk ellenére egy lázálom világába helyezni. Új birodalom előkészítése folyik európai egyesült államok néven.

Hol van már a klasszikus liberalizmus? Sehol, mert alárendelődött egy elfajzott, sokszor liberálfasiszta módszereket alkalmazó, kirekesztő politikai összeesküvésnek.

A Soros-féle NGO-k az unió ultraliberális erőivel olyan szolgáltatást kínálnak, jól megfizetett vezetőikkel és alkalmazottaikkal, amelyek a nemzetellenes tevékenységeket erősítik.

A tisztelt olvasó lehetősége, hogy e publicisztikában megjelent érveléseket olvasva helyre tegye a civil megjelölés fogalmát. Véleményem szerint az ellenzék részéről méltánytalanul és tudatosan álcivil szervezetnek nevezett Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) tevékenysége megvilágítja a valós helyzetet. Szervezetünk nem fogad el külföldről érkező támogatást. Támogatóink tisztes magyar polgárok, magáncégek, időnként állami vállalatok szponzorálás keretében és a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány. Alaptevékenységünk a társadalmi és gazdaságpolitika aktuális mozzanatainak ismeretterjesztő, szakavatott közvetítése. Tíz éve lengyel testvéreinkkel erősítjük barátságunkat. Közös munkánk eredménye, az Európai Unió Együttműködési Tanácskozás létrehozása egyre több uniós ország szellemi honvédőinek bevonásával. Célunk a polgári kezdeményezések hatékonyságának növelése.

Több száz magyar közösséget határon innen és túl tisztelünk együttműködő partnerként. Karitatív tevékenységünk a nagycsaládosok és vidéki kisvállalkozások felé irányul. Aktivitással, szakértelemmel segítjük a vidéki óvodás- és iskolásétkeztetés egészségesebb technológiáinak honosítását. Az ellenzék által támadott, kiemeltnek mondható adományból civil missziónkat bonyolítottuk, amellyel hatvanezernél is több egyesület és alapítvány részére kértük az emberek személyi jövedelemadójának egy százalékát. Tettük ezt nemcsak kisfilmek készítésével, mint amellyel az ellenzék csúsztatott, hanem több száz alkalommal országos tévécsatornákon hirdetve. Az eredmény nem maradt el, a következő években látványos többletforrást eredményezett. Feljelentések utáni vizsgálatok igazolták elszámolásunk törvényességét.

Beindítottuk a házi befőző automaták telepítését és az ehhez kapcsolódó technológia betanítását. Kiadtuk Ízig varázs című szakácskönyvünket, és eljuttattuk több ezer vidéki óvoda és iskola főzőkonyhájának. Szervezetünk ez irányú munkájáért a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől megkapta az Aranybölcső díjat.

Ez évben, a koronavírus megjelenésekor csaknem száz állami idősotthonnak szállítottunk összességében hatvanhárom tonna gyümölcsöt, remélve, hogy hozzájárultunk a vírus elleni immunitás erősítéséhez. A magánszemélyek, köztük kuratóriumunk tagjai összességében huszonötmillió forintos támogató hozzájárulásával törvényi előírások szerint elszámoltunk. Íme, egy kis ízelítő a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány munkájáról. Ez talán segít megkülönböztetni bennünket a Soros-féle NGO-k és az ellenzéki pártalapítványok tevékenységétől. Ahogy szoktuk mondani, aki nem hiszi, járjon utána a napi eseményeket is ismertető honlapunkon. Természetesen nem titkoljuk és büszkék vagyunk arra, hogy mindig készek vagyunk nemzetünk iránti elfogultságunkat hangoztatni és kiállni a velünk azonos elveket vallók mellett.

A jó kormányzást kötelességünk támogatni és szellemi honvédőink segítségével, önkéntes munkával alátámasztani. Az álcivil felirattal eldobott bumeráng, reméljük, hogy gazdáihoz visszatalál.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

 

 

Már csak pislákol a nyugati fény

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200923-mar-csak-pislakol-a-nyugati-feny

Egy idős, megszállott ember ámokfutásával képviseli a nyílt társadalom ideológiáját, a pénzhatalmasok érdekeit. A nemzetek fölé emelkedik, szinte személyi kultuszt kialakítva.

George Soros szabadcsapatai az illegális bevándorlókat toborozva, utazási iroda módjára embercsempészekkel paktálva, áruba bocsátották Európát. Édenkertet ígérnek az általuk szervezett honfoglalóknak, amit az őket kiszolgáló, nemzetüket eláruló helytartókkal és a mögöttes pénznyelő mágnásokkal európai egyesült államok néven gyarmatosítanának.

Az illegálisan érkező bevándorlók többsé­ge, pénzzel és mobiltelefonokkal elindulva, cserben hagyta honfitársait. A keresztényi szoli­daritás vagy akár a hit nélküli emberbará­ti érzelem a jó emberek alapvető tulajdonsága. Tapasztaltuk már: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Levonhatjuk a következtetést, hogy érdemes a különböző „jóakaratokat” megvizsgálni, értelmezni, sőt ellenőrizni is.

Az Afrikát és a Közel-Keletet gyarmati sorba taszító országok vezetőinek jelenkori lel­ki­ismerete érdekalapú. Ugyanúgy kétszínű, mint amikor megszállóként leigázták a védekezésre képtelen népeket. Az érdekszolidaritás nem a keresztény viselkedés jellemző­je. Tárjuk fel a volt gyarmatosító országok hozzáállását, taktikáját az érkező illegális bevándorlókkal kapcsolatosan. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, hogy világosabban lássuk az illegális bevándorlást ellenző államok magatartását. Kiindulópontnak tekintjük, hogy az emberek bárhol is éljenek, ragaszkodnak szülőföldjükhöz és családjukhoz. Ha ezt a természetes kötöttséget feladni kényszerülnek, annak súlyos okai vannak. Ilyenek a polgárháborúk, vallási indíttatású üldöztetések és nem utolsósorban az éhezés fenyegető jele. Ezekben az esetekben a civilizált Európa szolidaritása az önzetlen segítségben nyilvánulhat meg. Ez a segítség érkezhet az erre szakosodott világszervezetektől és ha szükséges, a rendfenntartó erők alkalmazásával. Az első lépés a helyi öldöklés megakadályozása a békefenntartók bevetésével. Ezután következhet a karitatív szervezetek összehangolt munkáján alapuló szállítmányok küldése. Majd a bajba jutottaknak hosszú távon gazdasági felemelkedést kell biztosítani, például kihelyezett vegyes vállalatokkal, munkahelyteremtéssel helyben biztosítani a lakosság életszínvonalának növelését.

Az előzőekből kitűnik, hogy az érdek nélküli szolidaritás számos formája létezik. A nyugati országok politikai vezetői azonban érdekorientáltak, eszük ágában sincs figyelembe venni polgárságuk jóakaratú véleményét. Demokráciában a megkérdezett polgárok akarata nem kérés, hanem utasítás, amit jogállamban a regnáló kormányoknak figyelembe kell venniük. Ugyanakkor egyes országok gazdasági érdekeit nem lehet és nem kell erőszakos eszközökkel másokra erőltet­ni. Ha ez történik, akkor az egyenrangúság szövetségben elvárt értéke annullálódik. A tagországok mindegyikének alapvető érdeke társadalmának és gazdaságának opti­mális működtetése. Józan felfogás szerint a jóakaratú szolidaritás az illegális bevándorlók irányába nem politikai kérdés, sokkal inkább a társadalom és a gazdaság állapotának függvénye.

Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság (EB) az illegális bevándorlás kérdését nem döntheti el pártok politikai erőfölényének alkalmazásával. Ez a megoldás kirekesztő és kettős mércéhez vezet. A pénzemberek és a Soros-féle NGO-k befolyásával vezényelt megoldások kialakították a rasszizmus új formáját, amely már intézményesen támadja a nemzetek önállóságát. Egy megszállott, idős ember ámokfutásával képviseli a nyílt társadalom ideológiáját, a pénzhatalmasok érdekeit. Kéretlen szereplőként a nemzetek fölé emelkedik, szinte személyi kultuszt kialakítva. Életében kíván szobrot állítani önmagának, mi azonban, kelet-közép-európai polgárok már láttunk ilyen alkotásokat, ezek szoborparkban végezték. Nekünk nem rövid az emlékezetünk, hiszen a közelmúltban még a Szovjetunió gyarmataként szenvedtünk.

Az unió válságának megoldása a nemzeti szuverenitásból fakadó helyi társadalmi és gazdasági problémák hatékony kezelésének függvénye. A jól működő, összekovácsolt nemzetek társadalmának összessége verseny­képes gazdasági erőt tükrözhet, azonban meg kell érteni a szövetséges nemzetek sajátos érdekeit. Közös érdek az illegális bevándorlást megakadályozó Európa határait védő szigorú őrizet. Ha a nyugat-európai országok népességpótlás vagy munkaerő-toborzás kényszerűségéből illegális bevándorlókat fogadnak be, azt saját felelősségükre tegyék és ne a többiek rovására.

A koronavírus megtépázta az európai munkahelyek számát. Kontinensünk gazdasága mélyrepülésben van. Az EP-ben és az EB-ben nem pártcsatározásokra van szükség, hanem józan cselekvésre. Az Európai Tanács bölcs vezetőinek gyors és hatékony döntéseire várunk. Pártpolitikai alapon senki sem kérdőjelezheti meg az élet és a gazdaság prioritását. Az ille­gális bevándorlást elutasító országok ellen irányuló pénzügyi szankciók az érdekszolidaritást képviselők akaratát közvetítik és a kvótarendszert erőltetik. Az erőpolitika visszaüt, az együttműködésben zárlatot okozhat, ami végleg kiolthatja a nyugati fényt.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Rasszizmus plusz – a nemzetek szétverése

A rasszizmus a nyugati világ terméke, a gyarmatosítók kedvenc fegyvere.

2020. SZEPTEMBER 16. SZERDA. 3:44

Egyes fajok és közösségek erővel történő kirekesztése, uralkodói szándékkal való elnyomása, kényszerítése nem új keletű jelenség. Világ- és polgárháborúk sora igazolta romboló jelenlétét.

Magyarország polgári kormánya nulla toleranciát hirdetett és gyakorol a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen. A magyar emberek nagy többsége kiáll a nemzet teljes közösségének egyenrangúsága mellett. Helyzetünket összehasonlítva más országokkal, statisztikai alapon világosan látszik polgáraink véleménye.

A náci és bolsevik szélsőséges ideológiák nem nyerhetnek teret Magyarországon. Hiába próbálják az ultrabaloldali pártok és a Jobbik összefogással, sunyi módon elfogadtatni. A Berlint vagy Párizst lángba borító szélsőséges elemek randalírozása bizonyító erejű arra, hogy burjánzik a rasszizmus. Vagy például Hollandiában egyre jobban erősödnek az antiszemita megnyilvánulások.

Legjobb védekezés a támadás – mondják az EU azon aktorai, akik szégyentelenül támadják a nemzetek létét, amelyhez felhasználják Lengyelország és Magyarország ellen a rasszizmus és az antiszemitizmus vádját. Azt mondják, az kiabál, akinek a háza ég. A brüsszeli kontraszelektált, szélsőbaloldali és jobboldali politikusok újszerű összefogása rasszista ideológiára épül. Célja önmagukról elterelni a figyelmet. Hazug arroganciával lépnek fel mindazok ellen, akik a klasszikus demokrácia és a jogállamiság védelmezői.

Kibővítették a rasszizmus fogalmát, és ezzel maguk váltak a „rasszizmus plusz” megtestesítőivé. Pontosan fogalmazva, uralkodó nézeteik erőszakolása, Európa őslakosságának semmibevétele mellett céljuk a szuverén nemzetek megszüntetése. Alapvető emberi jogok megsértésére hivatkozva támadják nemzetünket és annak polgárait. Ezt látjuk a kettős mérce alkalmazásakor és a kirekesztésünkre irányuló törekvéseik során is.

Megszületett egy új, ultrarasszista ideológia és intézményrendszer, amely a pénzmágnások és az uniós föderáció híveinek lett a kiszolgálója.

Ők nemcsak az emberi fajok és azok közösségeinek ellenségei, mint tették azt a klasszikus gyarmatosítás idején. Megnőtt az étvágyuk, és az újkori gyarmatosítás ellen fellépők felfalóivá váltak. Miután sikerült nekik Közel-Kelet és Afrika népét kirabolniuk, most a szegény páráknak Európát kínálják vigaszdíjul. A legolcsóbb hadsereget verbuválták céljuk eléréséhez, amely nem más, mint az európai egyesült államok létrehozása. Újkori módszereik csak formailag különböznek a náci és a bolsevik rasszisták gonosztetteitől. Nem számít a háromezernél is több afrikai illegális bevándorló hullámsírba küldése.

Úgy vélik, a cél szentesíti az eszközt. Végre akarják hajtani az európai őslakosság lecserélését. Olcsó modern kori rabszolgákat ígérnek az elkényelmesedett nyugati világ polgárainak. Az illegális migránsok azonban nem ilyen szerepre jöttek, hanem honfoglalók, és bármikor kirobbanthatják a polgárháborúkat.

Kelet-Közép-Európa népei, szemben a nyugatiakkal, megszenvedték a szovjet gyarmatosítás hosszú évtizedeit. A második világháború győztes országai koncul dobtak bennünket a szovjet birodalom elé. Vágytunk az igazi szabadságra, és azt Nyugat-Európa segítsége nélkül vívtuk ki. Ugyanakkor felültünk a szirénhangok csábításának, és úgy véltük, hogy egyenrangú szövetségesekké válhatunk az EU-ba lépésünkkor.

Reményeink egyre fogynak, úgy tűnik, hogy szövetségeseink az ultraliberális pártpolitikai prioritást követve, széles utat nyitnak a szélsőséges nézetek követőinek.

Elfogadhatatlan a nyílt társadalom ideológiájának ráerőltetése bármely szuverén nemzetre, annak országgyűlését megkerülve. Az őshonos polgárok népszavazása nélkül az illegálisan érkező migránsok kvóta szerinti elosztásának nem lehet esélye. A „rasszizmus plusz” azon nemzetek ellen irányul, amelyek hagyományos értékeiket kívánják megőrizni. Európa népeinek joguk van megtudni, hogy egy beteges ideológia miként kaphat intézményesített formát a nemzetek akaratával szemben az Európai Unió szervezetében.

Világossá kell tennünk, hogy a „rasszizmus plusz”, semmissé téve a demokrácia fontos tételét, a szubszidiaritást, a pártpluralizmus által kínált országgyűlési választások eredményét átírja. Olyan ideológiát kíván az európai polgárok torkán lenyomni, amely automatikusan birodalmat szül. Ez a fasiszta szellemű és pénzmágnások által vezérelt törekvés az európai emberek számára az újkori rabszolgaság intézményét kínálja.

Összeurópai szinten elő kell venni a civil kurázsit, mert nemzeteink és családjaink jövőjét nem adhatjuk hataloméhes kufárok és az őket kiszolgáló politikusi betyár-sereg kezébe.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200916-rasszizmus-plusz-a-nemzetek-szetverese

 

 

 

 

 

A Keljfeljancsi ismét kornyikál

A figurát magyarok találták fel. Kiváló játék, amelynek számos formája létezik, felfújható, plüss, kacsa, zenélő és a többi, így aztán a gyerekek válogathatnak kedvükre

Talán nem véletlen, hogy az élő Keljfeljancsi is magyar találmány, megtestesítője Gy. F., aki úgy él hazánkban, mint aki nem tanulta meg, hogy a földön két lábon kell járni. Igaz, ehhez azonban erkölcsi tartás és egyensúlyérzék is kell.

Nevezett politikusi súlypontját alulra helyezte, így aztán mindig visszabillen a rá jellemző (Keljfeljancsi) hatalommániákus helyzetbe. A való élet hatásaira ingó módon reagál, és mindig visszatér eredeti pozíciójába, ahol az eseményekre sajátos módon replikázik. Mindenhez ért, kultúrához, egészségügyhöz, oktatáshoz… Amit tesz, az merőben más, mint a gyermekek részére kialakított játék­figurák szerepe.

Instabil az egyensúlyi pontja, amit miniszterelnöksége idején igazolt. Féktelen egójú ­figura, alacsonyan szocializálódott kommunista utánzat, hisztériára utaló attitűdökkel. Ez az ember üzent látszólag csak Vidnyánszky Attilának és az őt kedvelő csapatnak, de valójában minden dolgos magyar embernek.

Megfenyegette (nem először) mindazokat, akik a szégyenletes országlását követő káoszból és csődhelyzetből kivezették hazánkat. Földönfutóvá tenné azon polgárokat, akik neki, a bukott miniszterelnöknek nem ilyen sorsot szántak. Lehet, hogy a keresztényi, felebaráti reagálás hibás volt!

A választópolgárok megkérdezése nélkül, de a teljes ellenzék nevében összefogással kérkedő figura leváltásra ítélte az Orbán-kormányt, bohócsapkát helyezve saját fejére. Úgy tesz, mintha az idő 2006-ban megállt volna. Akkoriban a hazug, polgárságunkat aljanépnek tekintő miniszterelnök nemcsak fenyegetőzött, hanem a békés tömegbe lövetett, lovas attakot vezényelt, kordonországot épített. Fittyet hányt a jogállamiságra, jó nagyot rúgott a demokráciába.

Nem kétséges, ha tehetné, 2022-ben hatalomra kerülve betartaná fenyegetéseit. Sőt jelenlegi követői közt hidegvérrel elvégezné a bolsevik-kommunista gyakorlatból megtanult belső tisztogatást.

Utcai rendbontásra biztat, uniós ideológiai és pénzügyi támogatással, a Soros-féle NGO-kkal és felbérelt hírportálokkal nap mint nap azon munkálkodik, hogy a nemzet egységét szétzilálja. Föderalista eltökéltségével a nyílt társadalom híveként Európa közösségét is rombolja azzal, hogy feleségét, momentumos barátnőivel együtt cirkuszi mutatványokra kényszeríti, ígérve, hogy hely­tartóságában vezető szerepet kaphatnak.

Ezt az embert és a vezénylését követőket nem vehetjük félvállról. Rajta kívül kevesen lettek volna képesek az ország kiárusítására, párttársa, Medgyessy Péter megpuccsolására. Sajátos módszereivel az ellenzék pártjait a magyar emberek többségének ellenségévé tette. Elfelejttette velük a konstruktivitást, ajánlatára a bolsevik-kommunista-náci ideológiák mezsgyéjére léptek. Olykor már ellenforradalmi megnyilvánulásoktól sem riadnak vissza. Túlzásnak nem mondható, hogy kijelentéseik szerint megint ilyesmire készülnek.

Ismét véres kardot hordoznak szerteszét a nemzet együttműködésében érdekelt országlakók között. Szabadcsapatokat szerveznek a törvényes rend megzavarására. A legitimitást élvező nyugati kormányok jól látják a szélsőséges erők gyülekezésének veszélyét.

A francia és a német rendőrség, az Európai Unió által is elfogadottan megmutatja, hogy ilyenkor mi a követendő cselekvés.
Békében élő családjaink, tisztességesen dolgozó adózó polgáraink sem fogják hagyni közös Európánk és fejlődő hazánk politikai huligánok által történő szétrombolását. Kelet-Közép Európa népeit más fából faragta elviselt gyarmati sorsuk. Biztosnak vehető, hogy ha másfél millió embernél is több értékeli, hogy részt vehet a nemzeti konzultációkban, leszünk hasonló számban olyanok, akik szükség esetén újabb békemeneten hitet tesznek demokratikusan választott kormányunk mellett.

Az egyesült baloldali pártok szüntelen provokálását szúnyogcsípésnek tekintjük. A mi dolgunk, hogy 2022-ig alkossunk, hassunk és gyarapítsunk. Így érhetjük el, hogy a magyarországi eldeformálódott pártok helyett előjöjjenek az igazi nemzeti egységben gondolkodó, konstruktív, hazánk érdekeit szolgáló új ellenzéki formációk. Most a Gy. F. és Soros által finanszírozott politikai laboratóriumban azzal kísérleteznek, hogy a tűzre vizet öntsenek. A gőz egyesek agyában és az identitásukat vesztő balliberális pártok szervezetében robbanást okoz. Keljfeljancsi társaival együtt ismét kornyikálja, hogy
„ez a harc lesz a végső”.

Mi, civil polgárok, akik az egyenrangú szuverén országok Európai Unióját szívből és teljes erőből kívánjuk építeni, történelmi tett előtt állunk. Szavazataink meggyőző erejével 2022-ben demonstrálhatjuk, hogy: Hátra arc!, végleg vesztesek lettetek. Keljfeljancsinak csak a gyerekjátékok polcán van helye.

(A szerző a CÖF–CÖKA kuratóriumának elnöke)