Rés a falon?

Sajnálatos, hogy Budapesten a szavazók többsége visszasírta a Demszky-korszakot

A szellemi honvédőknek nem kenyere a PC, azaz a „politikailag korrekt” beszéd. A CÖF-CÖKA nem rejti véka alá a véleményét. A tényleges események értékeléséből születnek válaszaink, majd civil szervezetünk folyamatosan biztosítja, hogy értékeléseinket tettek kövessék.

Az önkormányzati választások után józan mérlegelésre nyílik alkalom. Tükröt kell tartanunk magunk elé.

A fő kérdés, hogy mindannyian elvégeztük-e azt a munkát, amelyet a kétharmados választói akarat elénk tűzött? Megkérdezhetjük magunktól, hogy voltak és vannak-eközöttünk olyanok, akik karosszékükben kávéjukat fogyasztva kényelmesen hátradőltek. Szellemi honvédőink válasza: voltak és vannak!

Az önkormányzati választások visszaigazolták, hogy a bizalmat meg kell szolgálni, azzal nem lehet visszaélni. Ugyanakkor a kormányról példát vehetünk. Soha nem gondolták azt, hogy szuverenitásunk és identitásunk hitbizomány. Az önkormányzatokban sem lehet ez másképpen. A regnáló polgármestereknek fel kellett készülniük, hogy területükön működik a szubszidiaritás, amelynek következménye a választói akarat. Mindezek miatt kijelenthető, hogy a választók és az önkormányzat között kialakult bizalom megtartása volt az elsőrendű cél.

Az a polgármester és önkormányzati képviselő, aki szolgálati ideje alatt nem bizonyítja, hogy helyette hiba lenne mást választani, eleve vesztésre van ítélve. Egy ilyen helyzet azért is elgondolkodtató, mert a több mint kilenc éve regnáló Orbán-kormány gazdasági és társadalmi politikai munkája erős támasztékot kínált a helyi társadalom meggyőzéséhez is. Országunk gazdasági teljesítménye a legjobbak között van az unióban. A magyar emberek tudják, hogy terveink megvalósításához kemény és szorgalmas munkára volt szükség.

Sorskérdéseink megvitatása után, elképzeléseink beváltásához összetartó közösségre építhetünk. Egyértelművé vált, ha a választókat megkérdezik, szívesen elmondják véleményüket, vagy kérdőíven „ikszelik be” akaratukat. A népszavazás és a népi konzultáció megmutatta az együvé tartozás erejét. Ahol az országos átlagtól eltérő önkormányzati választási eredmények születtek, ott görbe lett a tükör. Nincs mentség, fölösleges a másokra mutogatás.

Budapest kivételt képez, ahol Tarlós István, a kormány közreműködésével a fővárost világvárossá tette. Sajnálatos, hogy az itt szavazók többsége politikai döntést hozott. Ki tudja miért, visszasírta a Demszky-korszakot, ahol a pártapparatcsikok saját zsebüket tömve erkölcsi és gazdasági mélypontra juttatták hazánk fővárosát. Rövidesen ismét megláthatjuk, hogy a pénzéhség, a hitelmánia és a korrupciós munkavitel milyen úthoz vezet. Ha éberek leszünk, könnyen lehet, hogy az igazságszolgáltatásnak sokkal több munkája akad.

Nem tagadhatjuk, a valóban létező jogállamiság és demokrácia falán a gyurcsányista és ultraliberális tékozlók, hazát kiárusítók rést ütöttek. Az elvesztett városok fájó sebeket jelentenek. Ezzel egy időben kritikus összehasonlításra adottá vált az ellenzéki polgármesterek tevékenysége. A céltáblákat saját nyakukba akasztották. A félrevezetett, majd a helyzet megváltoztatásában érdekelt területek lakosai lehetőséget kaptak arra, hogy a céltáblán akár tízes köröket is lőhessenek. Erre nem soká kell várni, mert ismerjük a szocliberálisok által már vezetett önkormányzatok múltját, adósságfelhalmozását. Előre vetíthető, hogy a Fidesz–KDNP-kormányzat kénytelen lesz az emberek adóforintjaiból konszolidálni az újra csődbe ment önkormányzatok tartozásait.

A jövőre nézve: a polgármesterek tisztességesen elvégzett munkája jelentheti újraválasztásukat, az emberek és a kormány dolgos munkájából származó eredményeket egyes polgármesterek és a lakossággal ritkán érintkező önkormányzati képviselők nem tékozolhatják el, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselői felelősek a területükhöz tartozó polgármesterek és önkormányzatok munkáját illetően is. Kötelességük a helyi lakosság véleményét, javaslatait hatékonyan kezeltetni. A friss lakossági információk eljuttatása és kezelése eredményezheti majd a regnáló kormány mandátumának meghosszabbítását.

A startpisztoly újból eldördült, a tanulságok levonása után, igaz ismeretek terjesztésével, meggyőzéssel percről percre, napról-napra feladatunk az ellenzék PC hazudozásának leleplezése.

Egypártrendszer a baloldalon

A demokrácia egyik alapkövetelménye a pluralitás, a többpártrendszer. A polgárok a pártok által képviselt eszmék szerint választhatják a nekik tetszőt.

Magyarországon e követelmény sokáig nem teljesült. A bolsevizmust, majd a kommunizmust is az egypártrendszer jellemezte, amely nem adta meg a polgárok szabad választási lehetőségét.

A második világháború után a Szovjetunióból hazatérő moszkoviták gyors ütemben ellehetetlenítették az újjáéledő többszínű pártpaletta működését. Eszközrendszerül felhasználták a polgárok megfélemlítését, a besúgó rendszert és az ÁVH-sok rettegett terrorját.

Az 1956-os szabadságharc és forradalom leverése után is csak ráncfelvarrást végeztek, megtartva az egypártrendszert, hozzácsatolva az úgynevezett hazafias népfrontot. A hatalmi elnyomásnak ez a szervezet kiszolgálója volt, az országgyűlési választásokon a totalitárius rendszer nem véletlenül 96-98 százalékos eredménnyel biztosíthatta a kommunista diktatúrát.

Miért idéztem fel a múltat?

Mert a jelenben, a csupán nevében szelídült DK és MSZP, a hozzá tartozó ultraliberálisok, vezetőikkel egyetemben, semmiben sem különböznek az egypártrendszert megvalósító elvtársaktól, bort isznak és vizet prédikálnak. A fake news eszközeivel a Fidesz–KDNP szövetséget a kisebbségbe szorult pártok elnyomásával vádolják. Eközben úton-útfélen hazudják a magyarországi demokrácia és a jogállamiság hiányát. Ha a 2019. október 13-i önkormányzati választásokat górcső alá vesszük, szemünk elé tűnik, hogy a posztkommunisták és az ultraliberálisok visszatértek elődjeik módszereihez. A pártok összefogásáról beszélnek, magukévá teszik az egy vezér elméletet (Gyurcsány Ferenc). Az „ellenzéki pártok” félredobták szuverenitásukat, identitásukat, megcsalva választóikat, lényegében vállalták az egypártrendszer fogságát.

A következmény máris látható, nem szabad akaratból történő összefogás valósult meg, a hatalmon akarnak osztozkodni. A maguk körül kialakított szürkületben nem látják, hogy a régi-új kommunista vezér Gyurcsány Ferenc szisztematikus építkezését, hogy a Rákosi–Kádár módszertan zsigerileg beépült a DK-s vezér céljaiba. Elemezve a helyzetet kijelenthetjük, hogy az ellenzéki oldalon kialakult az egypártrendszeri struktúra. A Gyurcsány–Dobrev duó a regnáló miniszterelnökkel szembeni gyűlöletét igyekszik átplántálni a tisztes magyar polgárokba.

Elég volt!

Magyarország polgársága a kilenc éve regnáló kormánnyal egyet akarva, ismét felkerült Európa térképére. Ez a megállapítás igaz politikai és gazdasági értelemben is. Van szabad sajtó, szólásszabadság és demokratikus választás. Ezzel szemben nincs lovasroham, gumilövedék és kordonhalmaz. A kincstár gyarapszik, a szegénység csökken, családjaink gyarapodnak. A lakosság bizalmat szavazott a kormányzásnak, amit az is jól mutat, hogy megtakarított pénzét államkötvényekbe és ingatlanokba fekteti.

A Gyurcsány–Demszky-féle állam- és önkormányzati igazgatás réme ismét felsejlik. A posztkommunista és ultraliberális hatalomra éhezők néhány nagyvárosunkban és sajnos Budapesten is részleges, reméljük gyorsan múló sikereket értek el. Kirajzottak, és máris osztogatják maguk között a státuszokat, két kézzel nyúlnak a hátrahagyott, megtakarított önkormányzati pénzkészletek után. Gondos gazdálkodás helyett máris hitelek felvételén törik a fejüket. Beteges víziójuk, hogy az általuk bitorolt önkormányzatok egyenesen az Európai Unióból kaphatnak támogatást. Ha így történne, az Magyarország szuverenitásának megszüntetését jelentené, az unió által. A kétharmados többséggel rendelkező kormány nem engedheti, hogy Magyarország adófizető polgárainak járó európai uniós támogatásokat, a polgárok többségének akarata ellenében, politikai célokra osztogassa az Euró­pai Unió.

Ideje tanulni a múltból, az országrontók és hazaárulók cselekedetei most már nem maradhatnak következmények nélkül. A kétharmados parlament, a törvények szigorításával akadályozza meg a kommunizmus eszmei örököseinek régről már jól ismert korrupciós cselekedeteit! Ne engedjük, hogy az esetleg külföldről érkező júdáspénzekkel Magyarországot ismét gyarmati sorba juttathassák. Csírájában kell elfojtani az egypártrendszerre törekvő Gyurcsány–Dobrev–Karácsony-trió álmait. Ne legyenek kétségeink, a kétharmados többséget élvező kormányra az elkövetkező két évben preventív feladatok várnak. Példaként kiemelve a középiskolákban és egyetemeken a fiatalok szembesítését a 2010 előtti politikai és gazdasági tényekkel.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191107-egypartrendszer-a-baloldalon

 

Bukott politikusok kísértetjárása

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből.

Az új főpolgármester nyilatkozatai bizonyítottá tették, hogy ő nem más, mint egy, a 2010-ben megbukott szocliberális rendszer sakktáblájára helyezett, lóvá tett figura. Eddigi politikai lóugrásai az ostorral és néha cukorral betanított, engedelmes cirkuszi lovak fellépéseit tükrözik, amelyek az őt rakosgató Gyurcsány és szekundánsa, Demszky akaratát tükrözik. Jó példa erre, hogy Karácsony az országot és Budapestet eladósító bábjátékosok szószólójaként máris Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak ígér díszpolgári címet. A kérdés az, miként lehet egy kalap alá venni Tarlós Istvánt Demszkyvel? A válasz egyértelmű: sehogy, ezért az új főpolgármester kijelentése tudatlanságból vagy szemtelenségből fakad. Rosszabb eset, ha az erkölcs szabá­lyait sem ismeri. Próbálkozása a bukott, elkergetett főpolgármester érdemtelenségének eltakarására szolgál. Tarlós István teljesítménye messze felülmúlja Demszkyét.

A korrupció és a rombolás összehasonlítása a jó gazdálkodással, a látványos építkezéssel sunyi, alattomos politikai érdekeket szolgáló színjáték. Ismét beindult a böszmeség és a hazudozás. A 2002 és 2010 közötti korszakról a most még félrevezetett fiatalok nem tudják, hogy a két fő országrontó milyen kárt okozott hazánknak. Hiányos ismereteik vannak az 1956-os fiatalok hős szabadságharcáról, erről azonban nem ők tehetnek, mert tanáraik sokasága más eszmeiséget vall, és politikai érdekeik szerint tanítják a történteket.

Eljött az ideje, hogy az egyetemistáknak szabadon választható szemesztereket biztosítsanak. Témaként az 1956-os forradalom és szabadságharcot, az 1989–90-es rendszerváltozást és előzményeit, valamint a Gyurcsány–Bajnai-korszak tragikus következményeit ajánlhatnánk. A szemeszterek vezetői a nemzeti érzelmű és a keresztény szabadságot követő tudós történész honfitársaink közül kerülhetnének ki. Időszerű, hogy a valódi demokrácia a felsőoktatásban ellenőrzötten is megvalósuljon. A kormány és az egyetemek megállapodása e téren nem halasztható. Minden egyetemi és főiskolai hallgatónak saját választása szerint joga van több forrásból tájékozódni.

Például érdekelni fogja őket, hogy 1956 után milyen politikai közeg megtorló intézkedései űztek el csaknem kétszázezer fiatalt hazánkból.

Ma már mindenki úgy érzi, hogy a Kárpát-medencei magyarok fővárosa, Budapest kísértetek irányítása alá került. Hagytuk, hogy az országgyűlési választásokon kifejezett többségi népakaratot Budapesten és néhány megyei jogú városban a már kiebrudalt őskövületek ismét tapadós kezükbe vegyék. E jelenség oka, hogy az ideológiailag kiürült látványpártok hamis eszméit a hatalomvágy fölülírta. Az egyszerű számtanon alapuló látszatösszefogással sikerült több szavazót megvezetniük. Így előállt az a helyzet, hogy a szabados demokrácia állami intézmé­nyeink falai között kritika és ellenpólusok nélkül garázdálkodhat. A tanulságok levonása szükségszerű.

Budapest mindenkié, harsogta az ellenzék. Íme egy téma, amiben egyetértünk. Éppen ezért szükséges jogilag is megteremteni az ország összes megyei önkormányzatának képviseletét a főváros irányításában. A megyékben élők szavazatainak pártpreferen­ciák szerinti aránya nem hagyható figyelmen kívül, amikor egy ország a főpolgármester és a budapesti közgyűlés alakulásáról dönt. A fentiekkel kapcsolatos törvényi intézkedések megerősíthetik, hogy Budapest valóban minden magyar állampolgáré legyen.

A magyar emberek még mindig kétharmados többsége hathatós intézkedéseket vár. A keresztény szabadság eszmeiségét, kezdve a tízparancsolattal, a polgárok által elfogadott normatívákkal kell megtöltenünk. A velünk tartók véleményét tettek által tegyük eredményessé. Így megakadályozhatjuk a visszatért kísértetek dorbézolását az ideiglenesen megszerzett önkormányzatokban. Az ellenzék által irányított önkormányzatok szerződéseit górcső alá kell venni. Preventív módon meg kell akadályozni korrupciós kísérleteiket. Alkalmazott módszereik eladósodáshoz vezetnek, és védhetetlenül megint odáig juthatunk, hogy az állami kompenzáció elkerülhetetlenné válik. Intő jelnél is több, hogy Demszky Gábor arra biztatja a szocliberális vezetésű önkormányzatokat, hogy vegyenek fel hiteleket az IMF-től és az Európai Központi Banktól, amelyek visszafizetése azonban a tisztességesen dolgozó magyar emberek zsebét fogja terhelni.

Ha Karácsony Gergely szerint Tarlós István díszpolgári címet érdemel, akkor mondhatjuk, hogy szerintünk is, de nem az ő kezéből. A volt főpolgármester a kormány tanácsadójaként szakmai rutinjával, egy hozzáértő csapat segítségével optimálisan megítélheti az ellenzéki önkormányzatok korrupcióra irányuló tevékenységét.

Érdemes azonban az elvesztett városok, kerületek polgármestereinek hibáit is elemezni. Öt év vagy egyeseknél még több idő állt rendelkezésre, hogy a hozzájuk tartozó területen megszerezzék a meghatározó többség bizalmát, támogatását. Ha valahol ez nem sikerült, az nem a választók hibája. Mindezt tetézte, hogy Győr polgármestere súlyosan vétett az erkölcs és közerkölcs szabályai ellen. A jelenség hatása elérte a fővárost is, a békát pedig az eddig kiválóan teljesítő Tarlós Istvánnak kellett lenyelnie.

A CÖF–CÖKA-ról az ellenzék terjeszti, hogy kormányközeli szervezet. Polgáraink előtt világos, hogy kilenc és fél éves működése során a kormány bizonyított. A jó kormányzás támogatása részünkről a többségi népakarat megtestesítése. Azonban azt is valljuk, hogy akik felelős pozíciókban rontják a kormányzat megítélését, azok alkalmatlanságát tevékenységük átvizsgálása bizonyíthatja.

A nemzeti többség nem vesztett, csak néhány párharcban alulmaradt. Az állam irányításához rendelkezésre áll a kormányoldal jóvoltából a fiatal és megfelelően képzett utánpótlás. Ne várjunk, cselekedjünk, csak az elvégzett kemény munka hozhatja a további eredményeket.

A CÖF–CÖKA növelni fogja klubjainak számát, a Civil Akadémiák színvonalát és szellemi honvédői táborát. Az ellenzék által vezetett kerületekben is megteremtjük azt a polgári közösséget, amely ismeretterjesztés útján szembeszáll a demagóg szabados demokráciával.

Stabil, vidéki, városi és határon túli polgári közösségeinkkel éberen figyeljük és megakadályozzuk az újra életre kelt ellenzéki kártevők időszakos rajzását. Bebizonyítjuk, hogy a ránk szabadult kísértetjárás csak hamvába holt kísérlet.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191024-bukott-politikusok-kisertetjarasa

A békát le kell nyelni

A kormánynak meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Ezt úgy teheti, ha párbeszéd alapján elképzeléseit az önkormányzatokkal egyetértésben tudja megvalósítani.

Ha a pártoskodás következtében felülíródik az ország és a helyiek közös érdeke, nagy horderejű fejlesztések veszhetnek el.

Az ellenzéknek bele kell nyugodnia abba, hogy a vesztesek dolga a helyzetüket okozó hibák kijavítása. Ha ezek súlyosak voltak, nem marad más, mint a múltért történő bocsánatkérés.

Vajon Gyurcsánynak és kormányzásának szereplői mikor kérnek bocsánatot a magyar nemzetnek okozott károkozásaikért?
A keresztény erkölcs szerint a múltat nem lehet végképp eltörölni. Azért sokáig kell bűnhődni, míg az érintettek megbocsátanak. Az is igazság, hogy a megbocsátás nem jelenti a feledést. Az elkövetőknek belülről fakadó erkölcsi követelmény lenne a csendben maradás. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önkormányzati választásokat bolsevik, kommunista módszerekkel, ÁVH-s vehemenciával, kormánydöntési puccsra próbálják felhasználni. Az országgyűlési választásokon kinyilvánított és meghatározó népakarat ellen fordulnak. Az illegális bevándorlókat tekintik jövőjük garanciájának.

Ha az idei önkormányzati választások kampányát figyeljük, a hideg futkos a hátunkon. A küzdő felek, mint „Sztálin orgonái”, egy pillanatra sem némultak el. Kérdezhetnénk, hogy ki kezdte, de ez fölösleges, mert a válaszokat ismerjük. Lehet hivatkozni arra, hogy ez amerikai stílus és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy igenis van. Magyarország nem az Egyesült Államok, nekünk és Európa népeinek eltérő az identitásunk, viselkedési kultúránk is más.

Az országgyűlési választásokon egyértelmű döntés született arról, hogy a kormányzati felelősséget melyik pártközösségnek kell viselni. Ugyanakkor a csalódott, kisebbségben maradt pártok nem kaptak felhatalmazást arra, hogy az önkormányzati választásokat ellencsapásra használják. A szubszidiaritás elve nem rájuk, hanem a választásra jogosultakra bízza a helyi vezetés kialakítását. A közjó felismerése nem ideológiai és pártérdekű szemlélet kérdése. A közerkölcs és a közjog ütköztetésekor lehetőség lenne az átgondolt mérlegelésre. A polgármesterjelöltek szaktudását, esetleg folyamatosan végzett, közösséget szolgáló tevékenységüket a helyi lakosság jobban ismeri, mint a habzó szájjal kampányoló pártapparátcsikok kiabálását. Hozzátehetjük, hogy az önkormányzatok büdzséjének megszerzése kiváló lehetőséget adna
a régen megszokott korrupciós ügyleteikhez.

Az álcivil szervezetek mögé bújó ellenzéki politikusok a bevándorlás támogatásával, külföldi elvbarátaikra támaszkodnak, egyetlen céljuk a hatalom visszaszerzése. Az utat eltévesztik, mert ez nem Brüsszelen és a kettős mércén át vezet, hanem a magyar polgárok többségi akaratán múlik.

Mi civilek, azt valljuk, hogy tisztességes politikus nem kényszeríthető arra, hogy gyerekeit, testvéreit, barátait megtagadja. Közvetlen környezetének is joga, hogy tehetségüket kamatoztassák. A korlátokat a büntetőjog szabályozza. A hamis vádakkal rohamozók számítsanak a felelősségre vonásra.

A pártok által felhasznált, egymás lejáratására alkalmazott módszerek a bírósági bizonyítás után lehetnek eredményesek. A korlátlanul hazudozóknak az igazságszolgáltatással kell szembenézniük. Viselniük kell az erkölcsi megsemmisülést és a büntetőjog szankcióit.

Az önkormányzati választások eredményét nincs mese, el kell fogadni, akinek béka jut, le kell nyelnie.

Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191011-a-bekat-le-kell-nyelni