Magyar Hírlap
2016.06.29.
Pluralitás nélkül nem létezhet demokrácia. Mai világunkban ezt legszemléletesebben a hatalomért versengő pártok jelenítik meg. A polgár már hozzászokott, hogy szavazataival vagy passzivitásával befolyásolhatja ezt a versenyzést.
Az sem vitatható, hogy az erőt mutató többségi választási akarat növeli a bizalomra méltatott kormányzás stabilitását. Látható, hogy ha egy ország szavazó polgárainak akarata sok irányban szétporlad, az instabillá teszi az irányítást, és elfecsérli az alkotó erőt.
A koalíciós kormányzás szükségből erőltetett fércművei hamar válnak a nép elégedetlenségének martalékává. Azok a kormányok eredményesek, amelyek mögött a választók többségi akarata látványosan megmutatkozik, így választási programjukat az alig támogatott ellenzék gyenge ellenállása mellett végrehajthatják.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenzék szerepe és megnyilvánulásai hozzáadott értéket képviselhetnek, azt lebecsülni nem lehet. A többségi népakarattal háborút vívó ellenzékiség az ország, vagy nemzet érdekeinek gúzsba kötője. A hatalom visszaszerzésének vágya nem írhatja felül az érintett ország érdekeit.
Magyarországon az ellenzéki magatartás súlyos erkölcsi hiátusokat mutat. Levitézlett pártok és kormányaik volt vezetői képtelenek a megújulásra. Az ellenzék mai kínálata bukott politikusok egocentrikus vezetőire épül. A kommunizmusból hozott gének csak arra képesek, hogy egy szavatosságát elvesztő szemléletet kínáljanak. Nem tudnak járható alternatívát kínálni, ezért a nemzetárulás fortélyainak gazdag tárából próbálnak erőt meríteni. A magyar nép szabadságának kiárusításával üzletelnek.
A ki tudja miért még magukat baloldali pártoknak nevező, szemünk láttára aszalódó DK, MSZP, Együtt, PM, LMP és a Liberális Párt szűk közösségei belegabalyodtak a saját maguk által csomózott, csődös ideológiájuk hálójába. Ezen azonban túl nagyok a lyukak, így a szavazópolgárok józan része könnyedén elmenekül a rájuk kivetett háló alól. Igaz, van még egy megrögzött, a politikai beetetéshez szokott törzsgárdájuk, de azok koruknál fogva csökkenő aktivitással működnek.
Statisztikai adatok mutatják, hogy az ellenzéki pártok támogatói egyenként, és együtt is számolva sem mutatnak nagyobb támogatottságot. Az általuk hangoztatott, már kipróbált egyesülési ígéreteik, az eredményesség szempontjából, a még rájuk figyelők arcátlan becsapása. Ugyanis a 2010 utáni mesterségesen létrehozott szétválásukkal csak menteni próbálták a még menthetőt. Látszatalternatívát nyújtottak, de a választók ezen könnyedén átláttak.
A tévedés joga a kommunizmus ivadékainak is emberi dolga. A Kádár-rendszerben is tudta a nép, hogy a szalámiból is csak a Herz-et és a Pick-et érdemes fogyasztani. Az embereknek a jó minőséghez mindig volt érzékük. Szerették a hazait és elutasították a ki tudja honnan származó, etetésükre felkínált rossz minőségű importot.
A mai posztkommunisták és neoliberálisok ideológiájának beszerzési útvonala tekervényes és kátyúkkal van tele. Életmentő műtétjükhöz a brüsszeli elvbarátaiktól várnak segítséget.
2018-ra Gyurcsány és Molnár Gyula ismételten baloldali összefogásra hívja a magyar embereket. Üzenetük nemcsak PC, de kész átverés is.
Nevezzék pártjaikat akárhogyan, jól látható, hogy egy zászlót emelnek magasba, és a brüsszeli elit támogatását igényelve próbálják a jól működő kormányzást megdönteni. Mindkét pártban az élre kerültek a Juncker által megvalósított kreatív könyvelés és adóelszámolások legjobb tanítványai. A brüsszeli elit és neoliberális hátterének érdeke, hogy a régi elvtársak folytassák nemzetberondító munkájukat. Nem véletlen, hogy a „baloldal” EU-s képviselői, élükön Niedermüllerrel, Újhelyivel és Jávorral, reggel, éjjel és este is Brüsszelben mocskolják országunkat és annak kormányát.
Igyekeznek a magyar emberek szájából kiénekelni az EU-ból nekik járó falatokat. Eközben itthon a nép legdemokratikusabb jogát, a kötelező betelepítési kvóta ellen irányuló népszavazást akarják visszavonatni.
Fodor Gábor hazugsággal vádolja a magyar kormányt, mert szerinte Brüsszel csak az írta elő, hogy 1250 migráns menekültügyi eljárását folytassuk le. Nevezettnek, mint törpepárt vezetőnek tudnia kell, hogy Magyarország eleget téve a schengeni előírásoknak, több tízezer menekültügyi eljárást lefolytatott. Ha valamit nem tekintenek kötelezőnek, akkor miért akarják szankcionálni, 280 ezer euró per fő büntetéssel az elutasítás esetén?
Napestig lehetne folytatni a magyar ellenzék politikai és gazdasági viszonyainkra is értendő romboló munkájának felsorolását. Ez a fajta bűnös magatartás az Európai Unióban is visszatetszést nyer és egyedinek mondható.
A magyar emberek nem debilek. Tudják, hogy a baloldal soha sem vált szét, így hát nem is kell egyesülnie. Nekik is be kellene látni, hogy voltak már egy évszádon át olyan hangoztatott jelszavaik, amelyek a nevetség tárgyává váltak és pusztító erejűeklettek. Ilyen például, hogy: „Világ proletárjai egyesüljetek!”. A XXI. század európai polgára tisztában van azzal, hogy ez a bolsevik-kommunista jelszó a sztálinista diktatúra és követőinek kiszolgálására volt hivatott, és leplezte a gyakorlatban megvalósuló totalitárius diktatúrát.
Európa civil világa a XX. század történelmét, saját kárán tanulva, feldolgozta. A XXI. század jelszava hangozzék úgy, hogy: ”Világ polgárai, sorsotokra figyeljetek, és ha kell, cselekedjetek!”
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök