(A texasi és a német példa)
2015, július 6-án, hétfőn a magyar Országgyűlés módosította az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt, amely módosítás alapján költségtérítés kérhető a közérdekű adatok kiadásáért. Gulyás Gergely, a törvényalkotási bizottság elnöke, a Fidesz frakcióvezető-helyettese akkor azt emelte ki, hogy az elfogadott jogszabály-módosítás elegendő lehet a visszaélésszerű adatigénylés visszaszorítására.
A törvénymódosítás kapcsán kritikaként hangzott el, hogy ez példátlan lépés, és hogy ezzel lényegében korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Ez az állítás azonban tényszerűen nem állja meg a helyét, és találunk nyugati (demokratikus) példát az közérdekűadat-kiadás fizetőssé tételére.
A texasi legfőbb ügyész, Greg Abbott honlapján elérhető, közérdekű adatokról szóló 2014-es kézikönyv szabályozza az ilyen jellegű információkhoz való hozzáférés módját és az eljárás felmerülő költségeit.
A hozzáférés és a másolatok költségei kapcsán a kézikönyv utal a texasi közérdekű adatokról szóló törvény (Texas Public Information Act) F alfejezetére, amely az 552261-estől 552275-ösig terjedő bekezdésekben, általános rendelkezéseket tartalmaz a másolatok és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megengedhető költségeiről. Minden díjat a legfőbb ügyész által életbe léptetett szabályoknak (az 552262-es bekezdésnek) megfelelően kell számítani. A szabályok megállapítják nem csak a díjakat, hanem a kalkuláció módszereit is. A szabályozás azt is lehetővé teszi a helyhatósági szervek számára, hogy a legfőbb ügyész által életbe léptetett szabályokban megállapított díjakat akár 25%-kal is túllépjék. A szabályok – hívja fel a figyelmet a kézikönyv – online is elérhetők, és egy költségbecslő modell is megtalálható (ez az eszköz segíti a közigazgatási szerveket a közérdekű adatigényléshez kapcsolódó költségeknél az érték-megállapításban).
Németországban a 2006. január elseje óta hatályban lévő, ún. információszabadságról szóló törvény (Informationsfreiheitsgesetz, IFG) is meghatároz a szövetségi információkhoz való hozzáférésnél eljárási illetékeket, kiadásokat (német megfelelőkkel Gebühren und Auslagen). Az összeget a hatóság maximum 500 euróban (kb. 150-160 ezer forint) állapíthatja meg.
A magyar törvényhozásban született jogszabály-módosítás tehát egyáltalán nem példa nélküli, és hatásos eszköze lehet annak, hogy az állampolgárokban kellően tudatosítsa a rendeltetésszerű joggyakorlás fontosságát. A módosítás azt hívatott megakadályozni, hogy a közpénzből gazdálkodó szerveket ne lehessen állandóan olyan adatigénylések tömegeivel terhelni (erre is volt számos eset, például az Egyesült Államok kormányzati szerveinél is), amelyek nyilvánvalóan nem a valós tényfeltárást célozzák, hanem valójában az adatigénylés intézményével való visszaélést jelentik. A cél tehát a koordináltabbá és tudatosabbá tétel. (S.Sz. nyomán)
