Alapvető kérdés egy demokráciában, hogy mi számít a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásának. Az, hogy – példának okáért – az Egyesült Államokban az elmúlt években az e tárgyú megkeresések közel egynegyedének kiadását megtagadta a szövetségi kormány , vagy az, hogy az állam igazságos hozzájárulást követel azon szervezetektől, akik hasonló jogállású társaikhoz képest az adatok kikérésével többszörösen megterhelik a költségvetést.
Utóbbi aligha minősül jogellenes korlátozásnak, hiszen senkit nem zár el az új jogszabály a közérdekű adatigényléstől, csupán költség hozzájárulást vár el aránytalanul nagymennyiségű anyag kikérése esetén.
Mondjuk ki bátran: egy szűk kör már-már visszaélésszerűen él ezen jogosultságával. Ráadásul e szervezetek külföldi finanszírozása azt is megkérdőjelezi , hogy az így kikért adatok virtuális értelemben vajon megállnak-e a jogosultak körén, azaz Magyarország határain belül. És itt már nemzetbiztonsági kérdésről van szó.
Az Idegen zsoldból élő u.n. „civil jogvédők” az ellenzéki média támogatását élvezve eleve prejudikálják a még birtokukba sem került információkat. Az „igazság bajnokai”-ként nyílt levelekkel ostromolják az állami vezetőket, ezzel is teljesítve eltartóik párt- és gazdasági érdekű megbízásait.
Magyarország jogállamiságának folyamatos megkérdőjelezése, amely a kormányzati munka ellehetetlenítését célzó obstrukciók által nyilvánul meg, ellentétes a demokratikus országgyűlési választásokon kinyilvánított választói akarattal. Márpedig valójában ez történik, és egyik kézzelfogható formáját a közérdekű adatok nyilvánosságával történő visszaélések kapcsán is láthatjuk.
Az ellenzéki pártok magasan sliccelt szoknyája alól kilátszó szervezeteknek javasoljuk, hogy fejezzék be a haza kiárusítását.
Budapest 2015. július 9.
CÖF-CÖKA vezetőség