Hol a határ?

Társadalmunk tagjaiként az erkölcsi és jogi szabályok ismeretében illik tudnunk, hogy hol a határ.

Európában az erősebb jogán kijelölt földrajzi határok sérthetetlensége a szomszédos országokkal megőrizendő békesség feltétele. A nemzethatárok bár nem a mi akaratunkból, de átívelnek a rajzolt országhatárokon. A V4-ek erős és valódi szövetséges rendszere ma már alkalmas a történelem számára írandó lelki sebeinket jóindulattal gyógyítani. A gyógyszert sem kell feltalálni, régóta létezik, úgy hívják, hogy területi autonómia.

Európa népeinek értéktára a keresztényi civilizáció eddig jól megfért a modernkori demokráciával és jogállamisággal. Ez a hármas szabályozó rendszer kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de tisztelhetővé, erőssé és gazdaggá alakította földrészünket. Olyannyira, hogy kívánatos csemegévé lettünk egyes politikai és gazdasági érdekcsoportoknak, így bekebelezésünk sokak fejében megfordul. Próbálkozások történnek fizikai erőszakkal, lásd újkori népvándorlás vagy politikai és gazdasági indíttatásból az ideológiai szörnyszülött „nyílt társadalom” ránk szabadításával.

A migránsáradat megszűrése, megszüntetése az EU és szövetségese, a NATO feladata. Az európai határok áttörése illegális módon, ne szépítsük, akár ok is lehet a háborúra. Mint látjuk, mindez erőszakos vallási térhódítással is együtt jár, agressziónak is tekinthető. A megállítás módszere a vízumkényszer és a tengeri határok sérthetetlenségének visszaállítása.

A NATO szövetségesünk, Törökország nem küldheti ránk az illegálisan érkező migránsáradatot, ez a cselekmény egyenlő lenne az úgynevezett „baráti tűzzel”. Ezért az ilyen szándék visszautasítandó és bocsánatkéréssel is nehezen kompenzálható.

Afrika és a Közel-Kelet volt gyarmatosító országai meggazdagodtak az uralmuk alá helyezett népek elnyomásából. Napjainkban a nekik küldött nyugati demokrácia exportja, mint gyógyító balzsam súlyos mellékhatásokat okoz, a kitalálók felelősséggel tartoznak.

A V4-ek, a balti és balkáni államok a szovjet kifosztás áldozatai lettek. Az 1989-es 90-es utáni évek e térségnek meghozták politikai értelemben a szabadságot. Azonban a Marshall- segély helyett, a nyugat-európai országok túlzott gazdasági érdekeltségét érezhettük.

Most már elkerülhetetlen, hogy Európa civil lakossága feltegye a fő kérdést, amire nem PC stílusban várja a választ.

A kérdés így szól az EU a pénzhatalmasok világuralmi törekvéseit kívánja-e szolgálni vagy kontraszelektált, túlfizetett, álliberális nézeteket valló bürokratáinak kiebrudalásával megteremti az Európai Unió megálmodóinak ma is életrevaló ajánlását a szuverén nemzetek szövetségét?

A schengeni és dublini szerződések minden uniós tagállamra kötelező érvényűek. Kivételek nem erősíthetik a szabályt. Az engedmények (Görögország és Törökország) az unió értékeinek széthordásához vezettek.

Európa polgárainak halaszthatatlan érdeke a tagországok erős védelmi hadseregének felállítása. Ugyanilyen fontos a szövetség a NATO legerősebb tagjával, az USA-val. A török hadsereg zsoldosként történő foglalkoztatása, a kiszervezett védelmi funkció Európa végét jelentheti.

Gazdasági szempontokat figyelembe véve érdekünk mind a négy égtáj irányába az együttműködés úgy „hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Az Európai Unió magállamainak dönteniük kell arról, hogy a V4-el, a balti és balkáni államokkal együtt vagy nélkülük. Tiszta vizet a pohárba, a kétsebességes Unió nem megoldás.

Előbbi gondolatok elvezetnek a hazai politika és gazdasági viszonyok reális értékeléséhez. Nem keverhetjük össze a határ, a határtalan és a végtelen fogalmát. A keresztény hit lényege Isten ígérete a földi élet utáni végtelen létezés. Annak ellenére, hogy érezhetünk határtalan boldogságot vagy bánatot tudjuk, hogy a földi élet és az emberi elme nem határtalan.

Európa minden országában fontos tényező, hogy kik és milyen pártok gyakorolják a kormányzást. A józan értékítélettel rendelkező választók felelősség tudatában döntsenek sorsukról.  Ezért érdekes számunkra a hatalomra törő politikusok alsó és felső észbeli határának ismerete. Esettanulmányként említsük meg Juhász Pétert, az Együtt megválasztott elnökét. Nála a szürkeállomány vészes csökkenését a szájában vett síp füttyhangja jelzi. Kezelhetjük ezt az önkontroll biztonsági műszereként. Sajnos nem erről van szó, mert a sípjelzése leginkább a nemzeti ünnepeinken hallható, jelezve hogy használója „füttyöt hány” a méltósággal emlékező polgárok sokaságára. Tegyük fel a kérdést: hol a határ?

A 21. század meghozta az európai polgárok ébredését. Szellemi lázadás kezdődött, az emberek fontosabbnak tartják emberi sorskérdéseiket, mint a pártpolitikai érdekek érvényesülését. A népfelség elvének prioritását nem kötheti gúzsba, semmilyen gátlástalan politikai érdekeket szolgáló izmus. A hatalomra törő álliberális pártok ígérgetéssel nem anulálhatják a jelenlegi kormányzás uniós politikai és hazai gazdasági sikereit.  Ők most mini bizniszpártokat alapítva, szétguruló flipper golyóként pofozgatva, sokadalmat sugározva a polgárok átverésének játékába kezdtek. 2018-ban a választások után ismét látni fogjuk, hogy a baloldalról verejtékezve létrehozott törpepártok elillanva a közpénzekkel, köddé válnak.

Szerző
Csizmadia László
CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke

“Hol a határ?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm az Elnök Úr gondolatainak közzétételét. A Hol a Határ gondolatsor minden szavával azonosulok. Európa legfőbb törvénye a SZERETET. Ebben megfér ugyan a sokféleség ha az a feltétlen szeretet törvényét tiszteletben tartja és megtartja. A liberális farizeus eszmerendszer által is hangoztatott szolidaritás, szabadság, egyenlőség, testvériség a másság tisztelete,és elfogadása, csak addig terjed, amig az segíti és nem gátolja a rendszer haszonélvezőinek személyes egyéni érdekeit. Ha sérti akkor terror, a gyűlölet, a más nemzetek leigázásának, kiírtásának a szándéka is megengedett számukra, mert ez az Ő határuk.

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!