Amikor a hatalom kéz a kézben jár a terrorizmussal, az végzetes lehet, hiszen irányulhat a hatalom megtartására, vagy megszerzésére.
A terror szó latin eredetű, jelentése rémületet, ijedtséget jelent. A jakobinus diktatúra óta eltelt történelmi időszak és most, a migránsáradattal érkező fegyveres erőszak megtanította Európát rettegni.
Az egyéni terrorizmust meghaladva szervezetek, nemzeti, etnikai, vallási és politikai identitásuk érvényesítésére illegálisan nyúlnak az erőszak fegyvereihez. A terrorizmus új vad hajtásokat növeszt. Álcázott módon, leplezve eredeti szándékát (- a gyilkos galóca is látszólag szép gomba -).
A pártpolitikai célok érvényesítése a demokráciákban nyíltan nem teszi lehetővé a fegyveres erőszak alkalmazását, de mint 2006. október 23-án láthattuk, egy cezaromániás miniszterelnök statisztálhat a békés tüntetők szétveréséhez, a fegyverhasználat felett szemet hunyva.
A magyar ellenzéki pártok legtöbbje rádöbbent, hogy a polgárok elleni brutális rendőrterror és terelő korlát dömping olyan lakossági ellenszenvet okozott, amit az idő múlásával merőben más, álcázó verbális attakkal pótolni lehet. A hatalom visszaszerzéséhez a megfizetett zsoldos médiát fő csapásként vetik be. A 2002 és 2010 közötti kormányzás haszonélvezői nemcsak a korrupciókból gazdagodtak, hanem a nemzeti vagyon rablóprivatizációjából tömték tele zsebeiket, és ki tudja még hol található, kijelölt depóikat.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az akkori dilettáns kormányzás gazdasági mélypontra juttatta Magyarországot. Egy országnak régen rossz, ha a kormányzat ellenzéke nem szabadversenyes formában próbálja igazolni rátermettségi klasszisát, hanem az orvlövészet eszközével pótolja hiányosságait.
Országunk politikai kezdeményezései, gazdasági fejlődésünk elismert, makacs tények, zavarják az ellenzéket. Arra ösztönzik őket, hogy a kialakult jó hangulatot egyfajta hangulati terrorizmussal szüntessék meg.
Az ország fejlődéséről a nyugaton divatos belső pártelőválasztásokkal próbálják a figyelmet elterelni. Ez itthon viccesnek tűnik, mert kiégett pártharcosokkal kiállni a közönség elé csak lefutott kabaréprogrammal tudnak. A fejre öntött jeges víz helyett tudnának hatékonyabb, más módszert kitalálni, a vízágyúzást, azonban ez most nincs kézközelben.
Akármilyen durva a hangulatterror, kimondjuk, nem lesz eredményes. Az összetartó kétharmad és a hovatartozásukat egyelőre elrejtő magyarok munkájukkal mégiscsak egy kis csodát produkáltak. Tudjuk, hogy az ellenzék szerint mindez a véletlen műve. Szerintük a mázli-hatás európai viszonylatban, ma Magyarországon a legerősebb.
Épül az ország. Az állam megszüntette az önkormányzatok eladósodását, a kórházakét is. Jövőre akár 1%-kal növekedhet a GDP. A lényeg, hogy a kormányzati társadalmi jólétet segítő intézkedések nem hitelből történnek, mint annak idején. Magyarországnak politikai és gazdasági tartása van, ugyanakkor hasznos, de kritikus tagja az Európai Uniónak is.
Gazdaságunk maga mögött hagyta a csődveszélyt, csökken az államadósság, emelkedik a GDP. Béremelések kapcsán a tanárok, orvosok, köztisztviselők, katonák, rendőrök is felemelhették fejüket. Megszűnőben a munkanélküliség. Őrzött a nyugdíjak vásárlóereje. Nő az export és a devizatartalék. Emelkednek a minimálbérek, ingyenessé vált a bölcsőde és óvodai étkeztetés, határainkat megvédtük, hozzájárulva Nyugat-Európa biztonságához. Az arra illetékesek felminősítették gazdaságunkat.
A jó közhangulat elrontása, az elégedetlenség fokozása az ellenzék olyan támadása, amely nemcsak a kormány leváltására irányul, hanem célzott mellékhatással, félelemkeltéssel is bír. Az egymásra találó nemzetellenes bal és jobboldal kiégett és még nem eléggé érett politikusai hazugságokra vetemednek, nem másért, mint a hatalom megszerzéséért. A korrupcióval, elvtársi összekacsintással szerzett egyéni és pártvagyon 2010 óta egyre fogy, pótlása nélkül az egér is kiköltözik „a kamrából”.
Lesz, ami lesz, végső rohamra kell indulniuk. Ellenőrizhetetlen állításokkal kormányellenes hangulatot keltenek. A hazai és külföldi elvbarát médiumok közreműködésével, reggel, éjjel és este az egyre nagyobb egyetértést sugárzó polgári többség tagjai közé szeretnének éket verni.
Nézzük, milyen eszközökkel lehet sikeres egy ország, vagy éppen egy kontinens elleni hangulat-ellenforradalom. Mondják, minden, amit a regnáló hatalom állít, az nettó hazugság, a polgárok becsapása. A korrupció olyan erős, hogy a közjóra semmi sem marad. Az elszegényedés fokozódik, miközben a kormány tagjai űrhajóval közlekednek, és luxusautókkal érik el a tengeri kikötőkben lehorgonyzott magán jachtjaikat.
Az ellenzék fizetett magánnyomozói, akár nagyhatalmak titkos ügynökei is érdekeltek lehetnek az ország függetlenségét és szabadságát védő kormány megbuktatásában. Főleg, ha a gazdasági eredmények szemmel láthatóan egyre jobbak, és az országgyűlési választások valószínűleg nem hozhatnak számukra előnyös változást.
De folytassuk: nincs megfelelő alkotmány, elfogult az Alkotmánybíróság, sőt a teljes igazságszolgáltatás szinte már közelít az államterrorizmushoz. A fékek és egyensúlyok rendszere a múlté, éppen most rúgja az utolsókat a demokrácia. Migráns politikánkat a brüsszeli adminisztráció tragikusnak tartja.
Folytathatnám a nem lankadó rémhírterjesztők megszűnni nem akaró kreatívnak képzelt leleményességét. Ebből azonban elég, mert a lóláb kilóg a rövid takaró alól. Egyre kevesebben hisznek a társadalmi nyugalom felforgatóinak, a magyarországi többségi civil világ félrevezetése, emlékszünk, már az előző hatalom regnálása idején is megtörtént.
Mi civilek úgy véljük, hogy Advent harmadik vasárnapján meggyújtott rózsaszín gyertya az örömöt szimbolizálja, és jó hangulatunkat stabilizálja. A negyedik gyertyagyújtás a bűnbánatra emlékeztet, és csak reménykedni tudunk abban, hogy a hangulatterroristák is veszik az üzenetet.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
E tartalmas, jó értékelést nyújtó cikkhez szeretnék egy-két kiegészítő gondolatot tenni.
Valóban felháborít sokunkat az a Magyarország és magyarellenes kampány, melyet nap, mint nap ránk zúdít az ellenséges szociál-liberális, globális média. Riasztgatnak mindenkit, hogy Magyarországon (idézek a cikkből) „szinte már közelít az államterrorizmus”.
Itt álljunk meg egy szóra. Mert meglátásom szerint nem nálunk, hanem az önmagát oly demokratikusnak tekintő nyugati országokban azaz Németországban, Franciaországban, Belgiumban fenyeget az állam diktatúrává való nagyon gyors átalakulásának a veszélye.
Miért is?
Nap, mint nap következnek be a terrortámadások, melynek túlnyomó többségét a jelenlegi vagy 20 évvel ezelőtti migránsok közé kevert avagy radikalizálódott iszlám „harcosok” követnek el. Az állam válaszként rendkívüli állapotot hirdet. Annak fokozatait állandóan emeli vagy legmagasabb szinten tartja. Megszokott lett, hogy élesre töltött géppisztolyokkal kommandósok sétálnak az adventi forgatagban. Megszokott, hogy páncélozott járművek várakoznak a központi terek szegleteiben. Megszokottak ma már a mécsesek, a fonnyadó virágok a terrortámadások helyszínein. Állítólag a civil lakosság is megszokta ezt és tüntetőleg úgy él és viselkedik, mintha nem történt volna semmi. Állítólag nem hagyja magát megfélelemlíteni. Közben persze tovább esnek szét a családok, közösségek, mert a többség valójában már a bevásárlóközpontba is félve megy el. (Persze elmegy, mert bevásárolni muszáj. ‘Navigare necesse est’- ahogy egy Moldova regényből tanultam.
Valakik gerjesztik is ezt a folyamatot. Mennek a sajtónyilatkozatok a „willkommen” jegyében. Szerintem primitív lelkületű alakok rajzolják a számomra is felháborító Mohamed és iszlám karikatúrákat. Jő érzésű ember ilyet nem tesz, nem rajzol. Így nem sérteget. Főleg, ha tudja, hogy vannak olyanok, akik ezekért a „viccekért” ölni is képesek. Valakiknek úgy tűnik ez a jó. Soknyelvű Európát akarnak, sok vallással, szétesett közösségekkel, ahol az emberek között egyetlen közös mozgatórugó van: a pénz, az anyagiasság. A többi erő semlegesíti, megfélelemlí, kiegyenlíti, eliminálja egymást. Ez a cél. Ez a cél? Úgy tűnik igen.
Úgy 2 hete hallottam két hírt. Az egyikben közölték, hogy Ausztriában betiltják, hogy valaki nyilvános helyen, utcán KORÁN-t osztogasson, adjon ingyen. Elgondolkodtam. Akkor ez a Bibliára is igaz lesz? Vagy a Védákból, Misnából sem lehet szóróanyagot adni? Ez lesz az új norma egy toleráns, egymás értékeire, világnézetére nyitott társadalomban? Megdöbbentem. Őszintén.
A másik hírben azt hallottam, hogy a német rendőrség listát készít a „radikalizálódásra hajlamos” személyekről. Először jónak tűnt a hír. Egyetértettem.
Aztán elgondolkoztam.
Önök értik, hogy mit is hallottunk?
Akkor értelmezzük közösen.
A terrortámadásokat többségében radikalizálódott iszlamisták követik el. OK. Értem. Így logikus, hogy ha meg akarjuk előzni, akkor elébe megyünk a dolgoknak. Összeírjuk a radikalizálódottakat. Ha azonban ezeket ismerjük csak, akkor már kevés az idő fellépni, megelőzni a terrortámadásokat. Tehát menjünk még előrébb. Vegyük számba azokat is, akik „hajlamasokak” radikalizálódni. Kik ők? ŐK, AKIK MÉG NEM KÖVETTEK EL SEMMIT! DE MÉG GONDOLATILAG SEM ÉRETTEK MEG ARRA, HOGY SZEMBE FORDULJANAK BEFOGADÓ KÖZÖSSÉGEIKKEL! Ők azok, akik muzulmánok, akik menekültek, akik sűrűbben járnak mecsetbe avagy zártabb baráti társaságaikba. Akiket rossz hatás érhet. Akik megfertőződhetnek. Ők listára kerülnek, kerülhetnek. Elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mi is kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen listára felkerüljön? Tulajdonképpen semmi. Bárki felkerülhet, akiről egy ‘illetékes (elvtárs)’ azt gondolja, hogy veszélyes lehet a későbbiekben.
Ez a legsötétebb idők előszele! A legsötétebb középkor módszere. Valahogy így kezdődött a fasizmus is. Nem? Persze, ha meg akarjuk védeni a tömegeket a terrortámadásoktól, akkor ezt a kis demokráciaveszteséget be kell vállalni. – gondolják a nyugati ‘demokráciák’ illetékesei. Merthogy ebben a helyzetben már nem tudnak mást csinálni. Ezt meg kell érteni a népnek! És úgy tűnik meg is értik és birkamód mennek egy karámba, melynek nem látszik a vége, hogy hova is vezet.
Pedig van egy más út is. A magyar út. Nem beengedni azt, aki nem idevaló, aki nem ellenőrízhető, aki nem hagyja magát ellenőrízni, aki nem veti alá magát a magyar törvényeknek, aki nem akar integrálódni. Szívesen látott volt eddig is akit megismertünk, aki egészségesen integrálódott, akár a vallását, nemzeti tudatát megtartva. Nem lehet addig túl nagy baj, amíg nevén szólítva köszöntöm szomszédként és amíg ezt ő is megteszi.
Végül egy kis demokratikus európai jövőkép. Ha így haladunk tovább, akkor a nyugat-európai demokrácia elbukik. Pillanatok alatt át kell fordulnia diktatúrába, mert nem fogja tudni kezelni problémáit. Az ő szemszögükből paradox módon NÁLUNK ÉS A HASONLÓAN CSELEKVŐ ORSZÁGOKBAN MARADHAT FENT ÉS VIRÁGOZHAT TOVÁBB A DEMOKRÁCIA, ott ahol megteszik azokat a lépéseket, amiket meg kell tenni. A politikusok dolga nem a GDP és más haszontalan mutatók hajhászása, hanem azoknak az érdekeinek a védelme, akik megválasztották őket.
Talán erre érzett rá az amerikai nép is. Talán rájöttek, hogy nem az veszélyezteti a demokráciát, ha a drogbárók és bűnözők ellen szigorúan fellépnek és visszaszilárdítják az állam szerveit. Valószínűleg ezért kapott náluk zöld utat Donald Trump is, akinek kívánom, hogy érje meg beiktatását és legalább elnöksége első 100 napját.
Talán érdemes az általam felvetetteken kicsit elgondolkozni a halászlé és diós-mákos bejgli mellett.
Isten áldja Európát.
Áldott, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.