Az országgyűlési választások előtt visszatérő jelenségként a pártok ismét felfedezik a civileket. Az ellenzéki pártoknak létfontosságú bizonyítani, hogy méltók voltak az adófizetőktől származó közpénzekre, amiből ma anélkül élnek jól, hogy gyarapítanák a nemzeti értékeket.
A magyarországi ellenzék önmagával van elfoglalva. Egyetlen világosan megfogalmazott céljuk az Orbán kormány megbuktatása. Bukott, színváltó politikusok időnként egymásba kapaszkodva körtáncot lejtenek, azonban egy tapodtat sem haladnak a közjó szolgálatának irányába. Brüsszelből koldulnak politikai és pénzügyi támogatást, kérik és elfogadják a Soros-féle zsoldosokat toborzó intézmények „adományait”.
A szélső-balnak és a radikális jobbnak mondott pártalakulatok, csakúgy, mint a brüsszeli hatalmukat féltő kontraszelektált intézményi vezetők, támadják a többséget alkotó, nemzetben gondolkodó civil közösségeket. A jégmező-szerűen tömbösödött neoliberálisokat azonban egyre több rianás szaggatja.
A XXI. század olyan korszak, amikor az USA és Európa polgárai ráébredtek, hogy saját sorsuk alakítását vakon nem bízhatják a kizárólagosan a közvetett népképviseleti rendszerre.
A választási időszakok között szükség van arra, hogy a bizalmat kapott kormányok és vezetőik ne feledjék küldőik korlátlan felügyeleti jogát (népfelség elve). Néhányan már így gondolkodnak. Trump szerint Washingtonnak vissza kell adnia a hatalmat népének. Vajon az Európai Unió vezetői mikor követik az idők és az USA elnökének szavát?
Ma már a nemzetek polgárai saját érdekeiket helyezik az első helyre. Ez nem zárja ki a pontos és fontos célok uniós közösségi kijelölését, ezzel a szövetségesi összefogás lehetőségét. Bármely szövetség akkor lehet tartós és erős, ha önkéntes és közös érdekeltségű. A szuverenitásuk mellett elkötelezett európai nemzetek stabil pilléreket adhatnak kontinensünknek.
A gazdasági bevándorlással együtt járó iszlám vallási térfoglalás, karöltve a terrorizmussal, ma már kézzel fogható veszélyt jelent a keresztyéni civilizációra. Semmilyen gazdasági vagy pártpolitikai érdek nem írhatja felül az Unió népeinek biztonságát. Európa lakói, legyenek zsidók, cigányok, keresztények, megbecsülik és ragaszkodnak szülőföldjükhöz.
A családi értékek lényeges eleme a nemzet fenntarthatósága, ez pedig kizárja a szabályozatlan, újkori népvándorlás elfogadását. Az igazi menekültek időhatárhoz kötött befogadása, vagy a szükséges munkaerő import megítéltetése csakis az uniós tagországok egyedi törvényei szerint realizálódhat. Általános érvényűvé kell tenni azt a tételt, hogy az európai uniós nemzetek szuverenitásukat csak önkéntesen korlátozhatják. Az erőszakos brüsszeli beavatkozások spontán módon kiváltották a tiltakozást, aminek világraszóló példája volt a magyarországi Békemenet. A polgárok ismert szellemi és nemzetvédő hazafiakhoz és a CÖF-höz kötődve félmillióan, békés meneteléssel megüzenték, hogy nem engedik a magyarországi demokrácia és jogállamiság megcsonkítását. Megvédik kormányukat, és ha kell, az éledő liberálfasizmussal is szembe szállnak.
A CÖF-CÖKA szellemi honvédői szerint, a brüsszeli intézményi rendszerre vonatkoztatva, a népnek van kormánya és nem fordítva.
Hiába kezdődött el Kínában a kakas éve, ami az embereknek jó dolgokat ígér, nálunk az ellenzékiek csak kukorékolnak, de a hajnal lehetőségét nem akarják tudomásul venni. A magyarországi ellenzék arra sem képes, hogy létrehozzon egy új szemléletű közösséget, olyat, amelyik ténylegesen a néphez szól. Ehhez a régi idők obsitra érett pártkatonáit számukra fájdalmas, de megérdemelt pihenőre kellene küldeni. Cirkuszba illő politikai salto mortalékat láthatunk, pártvezetők önkéntesen iratkoznak a virtuális bohóciskolába. Utóbbira jó példa Vona Gábor utánzó művész, aki radikális jobboldali vezérből avanzsálva próbálkozik baráti hidat ácsolni az általa elszámoltatásra ítélt szélső-bal felé. Az őt követőknek ugyan morbid érzést okoz, de végül is a kilyukadt és üres zsáknak valahogy el kell jutnia foltjáig.
A politikai ismeretek és tapasztalat hiányában, a hataloméhségtől vezetve a Jobbik egy második néppárt építését vizionálja. A kudarc garantált. A néppárt a nemzet spontán egyedi intézménye, ahol az országlást meghatározó polgári többség szabja meg az irányt. Magyarországnak jelenleg stabil néppártja a FIDESZ-KDNP szövetség. Vezetője karizmatikus és állhatatos. Ahogy ő mondta, nem hiba nélküli, de nyuszi módjára nem szokott megfutamodni. A tények szerint ez annyira igaz, hogy a bizonyítást el is hagyhatjuk.
Az identitásukban eltévedt bal és jobboldali ellenzéki pártok bátorsága kimerül a látszólagos, egymás elleni fellépésekkel, aztán cselekedeteikkel nap, mint nap megcáfolják önmagukat. Előzményeik alapján 2018-ban jöhetnek együtt vagy külön, igaz marad a rájuk vonatkozó szólás: ebenguba. A kiábrándultaknak üzenjük, hogy a pártokká soha nem váló civil közösségekben, mint például a CÖF-CÖKÁ-ban megtalálhatják, amit keresnek, és hatékonyan hallathatják közjót építő hangjukat.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnöke
Pár vers apámtól és Iván nagybátyámtól:
A GYŰLÖLETRŐL.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István *1885 †1953)
Sohsem tudtam megérteni őket,
A haraghintőket, a gyűlölködőket!
Mert az én lelkemet más fából faragták,
Nem oltották belé haragok viharját.
Engem a gyűlölet sohasem vitt szárnyán.
Nem ragadott soha fenekedés, ármány,
Nekem mindig könnyebb volt embert szeretni,
Mint embert lenézni, mint embert megvetni.
Látom milyen nehéz gyűlöletnek súlya,
Ólomként az ember vállát földig húzza.
Terhe alatt görnyedt megroskadva járnak,
Akik a gyűlölet szolgáivá válnak.
S milyen fájó, üres lehet annak szíve,
Akit a haragnak vak ereje bír le.
Harag és álnokság, átok és gyűlölet
A léleknek jaj de nehéz kereszt lehet.
Mennyivel könnyebb a szeretetet vinni,
Mennyivel egyszerűbb szívünket megnyitni
S barátság mezejét könnyű szívvel járni,
Lelkünket jóságban Isten elé tárni.
S gyűlöletben mégis ezer agy, kar fárad,
Bősz gyűlölet izzik, forr vonaglik, támad,
Az egész nagy világ vérző tusakodás,
Ember ember ellen vermet és árkot ás.
Ember ember ellen gyűlöletben vérzik …
És ezt nem értem meg …talán mások értik?
Hiába keresem, sehol sincs felelet;
Mért ég annyi ember lelkében gyűlölet?
Szebbnek tűnik nékem, szelíden pihenni,
Csendes jó mosollyal vadvirágot szedni,
Segíteni szegényt, árvát, elárvultat,
Imádkozni, ha a harangok kondulnak.
Mért legyen a szívünk telve gyűlölettel,
Mikor a szeretet Istenhez emel fel,
Mennyivel emberibb megbocsátást adni,
Mint a bosszú izzó ösvényén haladni,
Magunkhoz emelni tépett szenvedőket,
Megnyugtatást vinni gyenge esendőknek.
Minden jótét embert magunkhoz ölelni,
Malasztot segítés szépségében lelni.
Az még soha senkit meg nem sebzett,
Hogyha felsegített egy földreesettet,
De abba már hányan, mennyien elvesztek,
Hogy gyűlölet láncán gaz gáncsot vetettek.
Nem értem, hogy lehet emberre tőrt fenni,
Hogyan lehet inkább ölni, mint ölelni.
Sohsem fogom tudni megérteni őket,
A gyűlölködőket, a haraghintőket.
Hit.
Fuldokló vagyok bősz örvények árján,
Áradatbavesző, kit zajló hullám visz,
Kavarog éltem zúgó szélvész szárnyán;
De sziklaként állok, amíg lelkem hisz!
Korbácsütéssel sanyargat az ármány,
Sötétség kerget vészes felhők szárnyán
Nyugalmat nem ád senki, semmi itt,
Csak te vagy a pajzsom, te vagy vértem : Hit.
Viharzó éltem odahamvad árván,
Halálharang zúg sorsom hangorkánján!
De buzdftó szóval vigasztal a Hit.
És ezer vész közt kemény, mint a márvány
S nem fél a haláltól, sem pusztulástól, kit
Örök tüzével emberré tett a HIT!
Remény.
Mint eltévedt lélek vad rengetegben,
Mint zord sziklák alján elveszett árnyék,
Nélküled Reménység bús életemben
Oly remegő szívvel, oly félve járnék.
Kérlek vezess engem! Vezessél Reménység!
Mutasd tiszta bátor utamat nekem.
Félés sötét köde, emésztő kétség
Elcsendesül bennem, ha te vagy velem.
Hü anyaként fogd meg reszkető kezem
S vezess el oda, hol békesség terem.
Te mutasd meg az utat élő Reménység!
S gyermek vagyok, ki sűrű erdő mélyén
Jó anyja kezén félés nélkül lép
S bátran halad, míg anyja fogja kezét.
Szeretet.
Miért üldözi az ember az embert?
Átok viharzik az emberek felett?
Mért ragad ember ember ellen fegyvert?
Gyűlölség helyett mért nincs szeretet?
Mert földreroskadt koldust felsegített,
Azért a sors még senkit le nem tepert.
De mert galádan álnok gáncsot vetett,
Sok gőgös ember a porban már hevert.
Lennél, te világ, fényes békességkert,
Melyben a szeretet otthonára lelt
S melyben nincs többé öldöklő gyűlölet.
Legyen megbocsátás bosszúállás helyett!
S jóság simítsa a zúgó embertengert,
Jöjjön el országod: örök Szeretet!
Tanulnod kell.
nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István (1885-1953)
Mily sokat kell még tanulnod, kisfiam,
Élted iskoláját amíg végigjártad
És amíg mindazt, ami emberré emel,
Híven a szívedbe és elmédbe zártad.
Meg kell tanulnod kis lábadon. állni,
Állni akkor is, ha a világ rádszakad
És akkor is bátran a helyeden állni,
Ha az egész világ megrendül alattad.
Meg kell tanulnod a világban járni
És bátran járni úgy is, ha az út rögös,
Egyenes ösvényed töretlen követni
Még akkor is ha az út sötét és ködös
Meg kell tanulnod emberként beszélni,
De sohasem többet, mint, ami éppen kell
Mindig különb ember annál aki kérdez,
Az, aki csupán a kérdésre felel.
De tanulj meg fiam némán hallgatni is,
Mert – bármily bölcs legyen, – nemcsak épít a szó.
Gyeplőjevesztetten hogyha száguld veled,
Akkor az ereje pusztító, romboló.
Meg kell tanulnod apáidnak nyelvét
Úgy, hogy a szavadból igaz szépség fakad,
Mert a magyar sorshoz, magyar szenvedéshez
Igazi erőt csak a szép magyar szó ad.
Meg kell tanulnod bátor szívvel élni,
Nem bízik Istenben, aki gyáván fél.
A félelem soha meg nem mentett senkit,
Rémülettől csak nő, – nem csökken, – a veszély.
Meg kell tanulnod víg szível nevetni,
Legyen élted színe víg, nem sötét komor,
Szomorú emberek élte terméketlen,
Nem-gyöngyöző mustból nem lesz soha bor.
Meg kell tanulnod az Istenben hinni,
Kinek lelke soha Istenhez fel nem száll,
Annak az élete sötétségben vész el,
Mint zordan enyésző, világtalan halál.
És meg kelt tanulnod kisfiam dolgozni,
Istenfélő munka az élet értelme,
Serény dolgozó kéz világokat épít
S emberré tesz a gondolkodó elme.
Meg kell tanulnod töretlen kűzdeni,
Mert kűzdés az élet s nem játékos öröm
S az emberi élet teremtő ereje
Csak bátor, szembenéző kűzdelemből jön.
És ha egyszer majd mindezt megtanultad,
Kövesd azt az utat, melyet apád követett,
Kinek egész életén csak egy úr parancsolt:
Az éltét áthevítő hűség s szeretet.
1941 december 5.
I M Á D S Á G ,
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
Népeknek Istene, mikor teremtetted
Tarka sokaságát földi nemzeteknek,
Talán azért tetted,
Hogy az örök élet aranymérlegével
Minden nép fiait hajszálnyira mérd fel;
Láttad-e a szívét a szegény magyarnak,
Annak rejtekében milyen kincsek vannak,
Nincsen párja annak.
Feláldozza magát egyetlen jó szóra !
Miért a keresztet nem veszik le róla ?
Bosszu nem vezette, gőg meg nem ihlette,
Nem károgott éhes hollóhad megette,
Életét feltette,
Mikor a nyugatnak volt oltalmazója.
Népeknek Istene, emlékezzél róla!
Hogyha tett is olyat, mi bűn lett és átok,
Megzavarták lelkét rettentő csapások,
Amiket kiállott.
Nyomorulttá tették, amikor nam vétett,
Irányát veszítve keresett mentséget.
Olyan ez a nemzet,mint a gyenge gyermek,
Akit gyámolói oktatlan büntetnek,
Kínoznak és vernek.
Nem tudja, mit várjon, mit tegyen és mit nem…
Te a lelkekbe látsz,mindentudó Isten!
Lelke tisztasága nem halt ki belőle,
keserű pohárt csak vegyék el tőle,
Legyen jobb jövője:
Nyugatnak lesz ismét hü oltalmazója…
Népeknek Istene emlékezzél róla !
Másik, rövidebb (korábbi?) változat:
Népeknek Istene, ki égö fáklyáddal
Mikor a világot lángra gerjesztetted,
Talán azért tetted,
Hogy az örök élet aranymérlegével
Minden nép fiait hajszálnyira mérd fel;
Szivük rejtekében milyen kincsek vannak…
Láttad-e a szívét a szegény magyarnak?
Van-e más népnek szive hozzá foghatója?
Népeknek Istene, emlékezzél róla…
Bosszu nem vezette, vad gőg nem ihlette,
Nem károgott éhes hollóhad megette,
Csak hazájának volt oltalmazója.
Népeknek Istene emlékezzél róla !
Hazaszeretet / Nemzetköziség
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
1.
Nem hiszek én soha abban,
Ha akármily nagy szavakban,
S akármilyen egyre-gyakran
Valaki azt hirdeti:
Az egész emberiséget
Szereti; épen ezért meg
A haza mindegy neki.
(más változatok az utólsó két sorra:
Szereti, mint egy egészet
És a hon mindegy neki!
Szereti, s ahon evégett
Egészen mindegy neki!)
2.
Mert, ha kivel együtt élünk,
Kivel egy nyelvet beszélünk,
És egy Úristentől félünk,
Szivünk át nem öleli:
Úgy a szeretettel baj van,
Gyökere nincs dús talajban,
Gyümölcsét nem érleli.
(Magját nem érlelheti.)
3
Aki tud szívből szeretni,
Együtt sirni és nevetni,
Áldozattal számot, vetni,
Nem távolban keresgél:
Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
Aki ott van őmellette,
S azt a földet, melyen él…
4.
Gyűlölködő, irigy jellem,
Melyben nincs testvéri szellem,
Akinek a szomszéd…ellen,
Hazátlanul meglehet:
De szent érzést, amely átfog
Egy egész embervilágot,
Ilyen sziv nem rejteget!
5.
Nehéz utat kell befutni!-
Világtestvérséghez jutni,
Mindenkit szeretni tudni,
Csak ilyen áron lehet:
Ne is, áhítson rája,
Akinek az iskolája
Nem volt a Honszeretet!
6.
Ezért sosem hittem néked,
Aki folyton azt beszéled,
Szeretsz minden távol népet
S a hazát nem szereted:
Mert aki még ezt sem tudja,
Annak, ugyan miből futja,
Hogy szeressen egyebet?
Pereg a Dob.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
A háboru lármája halkul…
De az elnémult csatazajbul
Még egy sikoltás fel-fel jajdul..
A fegyverkkovács- vasa csattan
Uj fegyvert forraszt lankadatlan…
És peregnek még harcdobok,
Még glédában a harcsorok.
Vonulnak lassan, hosszu sorban
Cafattá tépett gögbiborban
Kik Bünösök a véres torban…
Tetemre hiv a vádat író
És halált…halált mond a bíró
És peregnek a gyászdobok,
Nyaktiló kése csikorog.
A gyülölet-bárd nincs elásva,
Ember embernek még nem társa
Öklök emelkednek csapásra
Erös a gyengét eltiporja
Dühöng az örült konctivornya
És peregnek a bün-dobok
Sok igaz ember felzokog.
Ácsolják az uj világ vázát
Talán esettek börtönházát,
Belévakolva bosszú lázát..
Rabbilincs kattan szolgakézen,
Hogy ne legyen jobb, mint volt régen.
És peregnek a sorsdobok,
Ajtókon a végzet kopog.
Oh, miért nem vetjük végre végét
És nem teremtünk végsö békét
Minden országét, minden népét
Hol gyözö és legyözött nincsen,
Csak Ember van és gyöz az Isten.
És nem peregnek a dobok,
Mert dob helyett a szív dobog.
Számkivetve.
Nem az a legény, kinél a pálca,
És üt védtelen embertársra,
De az, aki állja.
Csapások sodró orkánjában
Megvetem keményen a lábam.
Hordom szilárdan a keresztet
És nem panaszkodom:
Isten béketürésre teremtett,
Én a borsón is szépet álmodom.
{Engem béketürésre neveltek
És a borsón is szépet álmodom.}
De azok búja bánat rajtam,
Kik összetörnek a viharban
Inaszakadtan.
Én gondját minden hontalannak,
Akit a könnyek megrohannak,
Anyának, gyermeknek, ki reszket,
Szivemben hordozom:
Isten felebarátnak teremtett,
Én a borsón vigaszról álmodom.
{Engem felebarátnak neveltek
És a borsón vigaszról álmodom.}
És is vágyom, hogy – kivert árva, –
Visszakerüljek a karámba
Béklyóm lerázva,
Hogy szabad legyen ismét a váram
Mit gondolatköböl csináltam.
Hogy ujból hasznosat tehessek
Segítve másokon.
Mert Isten jóságra teremtett,
Én a borsón jotettröl álmodom.
{Mert engem jótettre neveltek
És a borsón jotettröl álmodom.}
Vágyom,hogy ismét körülöttem
Legyenek, kiket úgy szerettem,
Elégedetten.
Ahány barátom és testvérem,
Egy-egy unoka minden térden
Megcsókoljanak, kik szeretnek,
S én visszacsókolom.
Isten szeretetre teremtett,
A borsón szeretetröl álmodom..
{Engem szeretetre neveltek
És a borsón is arról álmodom}
P.S.
Az utolsó két sornak két változata van:
Engem … az elsö változat
és
Isten …. a kesöbbi tisztázott kéziratban
Ehhez még egy dolgot szeretnék hozzáfűzni: mik az igazi európai értékek?
Johann Caspar Bluntschli (Zürich, 1808. március 9. – Karlsruhe, 1881. október 21.)µ német jogi és politikai író.a genfi «Nemzetközi Jog Intézete (Institut de droit international / Institute of International Law)»-nak ez egyik alapítója )
Lehetetlenségnek tartja, hogy bármely egyes államtól az követeltessék, miszerint előre is föltétlenül meghajoljon a többi hatalmak kívánsága, – a congressus (vagy az Európai Bizottság, Biztosok, Parlament, stb.)többsége előtt
A Konferenciákon és kongresszusokon az államok megbízottjai, képviselői vagy fejei azért gyűlnek egybe, hogy ha lehetséges, megegyezzenek egyes kérdésekben, de nem, hogy elhatározásuk szabadságáról eleve lemondjanak, önállóan és szabadon tanácskoznak, mint az üzletet kötő felek.Kongressusokon nincs és nem lehet oly többség s ennek oly határozata, amely a kisebbségre nézve kötelező volna.”
Bizonyos szerződések (például határigazítás, bűntettesek kiszolgáltatása, vasúti, vámszerzödések stb.) hasonlítanak a magán emberek adás-vevési, bérleti, kölcsön- stb. szerződéseihez, ámbár vannak közöttük olyanok is, amelyeknek kiváló politikai jellegök is van, s amelyeket ezért nem is lehet a magánüzlet módozatai szerint megítélni; ilyenek például és kiválóan a szövetségek kötésére vonatkozó szerződések.
“Ily szerződésszerű megállapodásoknak azonban semmi esetre sem lehet az az értelme és czélja, hogy örök időkre változhatatlan szabályokat teremtsenek, örökös szerződésszerű törvények éppen oly természetellenesek és lehetetlenek volnának, mint örökké tartó alkotmány-törvények”
“A változhatatlanság eszméje ellenkezik a jog fogalmával, mert a jog élő emberek számára van s ennél fogva nem lehet holt, merev forma, amely a helyett, hogy a népek életének szabályozó és szabályozott föltétele volna: merevségében a népek életét bilincsben tartaná s mindén haladását megakadályozná.”
A népek joga fejlődésre képes, és a fejlődést nem nélkülözheti éppen úgy, mint a népek élete sem, amelynek szolgálatában áll az előbbi.”
A népeknek azon természetes joga, hogy élhessenek és fejlődhessenek, magasabban áll és erősebb, mint bármely írott jog, törvény és szerződés.
A természet erejével érvényesül és szükség esetén áttöri a természetellenes korlátokat.
Sem jogászoknak, sem kormányoknak nincsen hatalmukban vagy jogukban, az életszükségeknek ily fejlődő változását megakadályozni.
S reactionarius, sőt lehetetlen theoriának mondja azt hogy sem népnek, sem államnak ne legyen joga a változott viszonyokhoz képest a többi hatalmak elöleges beleegyezése nélkül változtatni régibb szerződéseken.
“Ez okoskodás (a régibb szerződések változhatatlan érvénye, a régibb jog-állapotok változhatatlan föntartása) oda vezetne, hogy minden egyes európai nagyhatalmasság ellentmondásával valamennyi többi államot megakadályozhatná bármily szükséges javítás vagy változtatás keresztülvitelében, ha e javítás egy régibb congressus bármely határozatától eltérne.
Az európai államrend nem függne többé a népek életének történelmi fejlődésétől, hanem bármely egyes állam kegyeitől.
“Ha a szerződött feleknek csak egyike is ellenezné e jogos törekvések bármelyikét,
egyetlen állam megakadályozhatná a népek fejlődését, ismerje el bár föltétlenül minden többi állam e változások elkerülhetetlenségét, s követeljék bár e változást, mint fejlődésöknek elutasíthatatlan kellékét magok azon népek, amelyeknek rendezése forog kérdésben.”
“Ám tűrjék el az ily alaki jogi bizonykodást magánfeleknek magánpörlekedésében; de kétségtelen, hogy az föltétlenül megvetendő, ha a népek élete forog kérdésben.”
Vagyis: az EB és az EP viselkedése ütközik az európai értékekbe.
Sajnos nincs meg az eredeti német szövege, mert nagyapámnak az egyik a MTA Jogtudományi Közlemények nevű folóiratában 1879-ben megjelent tanulmányából idézem ezt.