A lejárt szavatosságú áruk a politikai kínálatban is megjelentek, lásd az Együtt 2008 – vagyis a Gyurcsány–Bajnai-duó – újabb feltűnését, persze átcsomagolva, „Együtt 2014” néven. Politikai értelemben ez az áru romlott.
2010-ben a demokratikus választásokon a polgárok már döntöttek sorsukról és kiselejtezésre ítélték őket a társadalmat szétziláló és gazdaságrontó tevékenységükért.
E rövid írásban nem lehet célom felsorolni mindazt, amit a magyar emberek méltósága és életminősége ellen elkövettek. Főbenjáró bűnök ezek, még akkor is, ha a jogszabályok profi csűrése-csavarása miatt az igazságszolgáltatás által nehezen utolérhetők. Annyi bizonyos, hogy az alapvető természeti, erkölcsi törvényeket megszegték, és ezt nem felejtheti el a nép. Semmilyen új trükk nem fedi el a cselekedeteket.
Legjobb védekezés a támadás – mondják, és máris vissza akarnak térni a hatalomba. Megkezdték a demokratikus rendszer szisztematikus lebontását, munkájukba bevonták a pénz urainak idegenlégiósait. Keverik a „búzát az ocsúval”, álcivilegyesületek bevonásával folyamatosan hazudoznak 2006 óta, éjjel és nappal.
A Civil Összefogás Fórum (CÖF) ugyanazt mondja ma, mint 2009-ben. Már akkor útilaput akart kötni a díszes társaság talpára. 2009 áprilisában, virágvasárnap 150 000 ember helyeslése és kiállása mellett előre hozott választásokat követelt a Hősök terén. Alig egy hónap múlva szintén a CÖF hívására 60 000 ember tiltakozott Bajnai miniszterelnöki kinevezése ellen. Persze nem a Kossuth téren, hiszen az akkoriban kordonokkal volt elkerítve, hanem beszorítva az Alkotmány utcába, nehogy az emberek hangja és a téren szaladgáló több száz liba gágogása behallatszódjon a Parlament üléstermébe, és megzavarja az akkor regnáló rezsimet. Mindkét tüntetés rohamrendőrökkel körülvéve zajlott, amint ehhez 2006 szeptembere, azaz a tévészékház ostroma óta már hozzászokhattak a tiltakozó civilek.
A fő spekulátorok súlyos nyomorba taszították az országot, az emberek pénzét szövetséges bankbarátaik zsebébe játszották át, ahonnan most bőven folyik vissza a muníció azért, hogy ellehetetlenítsék a nép többsége által megválasztott demokratikus kormányt. A CÖF azonban nem felejt, a békemenetek megálljt parancsolnak. Látható, hogy Magyarországon közösségbe szerveződtek és továbbra is többségben vannak azok a civilek, akik a nemzetért és a közjóért akarnak dolgozni. Bátran vállalják a közösséget egy konkrét, már a kormányváltást megelőzően megfogalmazott nemzetstratégia megvalósítása érdekében. Szellemileg és anyagilag is támogatják a célkitűzéseket, és a rájuk bízott javakkal mindenkor a jogszabályok szerint el tudnak számolni. Ugyanez nem mondható el a mostani „nagy visszatérőkről”, akik a közpénzek lenyúlásának és offshore cégekbe mentésének tudományába senki kívülállót nem óhajtanak beavatni. Két és fél éve várjuk a Gyurcsány–Bajnai–Veres–Kóka-csapat elszámolásait! Nem kisebb kérdésekre nincs válasz, mint hogy hová lett a nemzeti vagyon. Miképpen herdálták el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. értékeit? Kik a felelősek a hamis mérlegekért, amelyeket az ÁSZ jegyzőkönyvei hiába firtattak?
Tévedés ne essék: azért, mert az ilyen nagyságrendű ügyek feltárása nem megy egyik percről a másikra, az elszámoltatás még nem merül a feledés homályába! Ha más nem, az államadósság frissen tartja az emlékezetet, hiszen a szocialisták által elköltött pénzt a magyar népnek kell most visszafizetnie. 2009-ben az annyi mindenhez – a libákhoz is – értő polihisztor utolsó lépésként minden magyarnak a nyakába varrt még egymillió forint adósságot. Az IMF-től felvett hitellel még egy évet nyert a rezsimnek. Nagy árat fizettünk ezért az évért, és ma is isszuk a levét.
Ne felejtsünk! Nincs szükségünk lejárt ideológiákból mixelt pártra, és arra sem, hogy a Bajnai néven nevezett trójai faló Ferenc barátot is visszacsempéssze a hatalomba. Lejáratni valakit azt jelenti, hogy olyan negatívumokat hoznak elő az illető múltjából, amelyeknek a jelenbeli cselekvéseihez – így például politikai ambícióihoz – semmi köze. Emlékeztetni ezzel szemben annyi, mint visszaidézni, mit tett az illető, amikor ugyanazon a poszton volt, amit most újra meg akar pályázni. A CÖF kampánya tehát emlékeztet. Az a célja, hogy a bukott vezetőket az újabb bűnök elkövetésétől távol tartsa, és megakadályozza a bizonyítottan károkozó politikai vezetők visszatérését.
Csizmadia László
Forrás: Magyar Hírlap 2012. november 30., péntek
