Ne kérdezzük, hol az Isten!

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200317-ne-kerdezzuk-hol-az-isten
Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk

Arról panaszkodik egy Norvégiában élő magyar, hogy a norvégok nem törődnek a koronavírus okozta karanténszabályokkal. Azt mondják, mivel az olaj miatt ők a világ urai, így mindent megtehetnek. Valószínűleg hasonlóan működött ez kezdetben Olaszországban vagy a franciáknál, Iránban, sőt talán nálunk is. Igaz, nem az olaj meg a gazdagság, hanem a tudatlanság, a butaság vagy éppen a liberális eszmék évtizedek óta tartó ideológiai fertőzése miatt.

A korlátok nélküli emberi szabadság hirdetése, a rend, a fegyelem teljes felszámolása, a másik tiszteletének kiirtása, a „mának élés” mantrázása, az önmegvalósítás abszurd formáinak támogatása, a hit teljes sutba dobása oda vezetett, hogy individuumokként a világ uraivá tettük magunkat. Így aztán kizárólag nekünk jár a bevásárlóközpont teljes liszt- és húskészletének háromnegyede, az összes vécépapír, száraztészta, fertőtlenítő. Minket nem köt a karantén kötelezettsége, mi hazudhatjuk, hogy nem jártunk fertőzött területen. Bármit megtehetünk, ami kényelmessé teszi az életünket addig is, míg mások el nem söprik ezt a koronavalamit. Hogy a másikkal mi lesz? Kit érdekel?

Igen, egyelőre világszerte millió ilyen esettel találkozhatunk. Nézem a televíziók felvételeit: szinte ölni képes a gyűlölet az arcokon, ha valaki az erőszakos árufelhalmozás közben két csomaggal több papír zsebkendőt vagy hárommal több konzervet vesz le a polcról. Kattintós csalók, maszkokkal visszaélők, álhíreket terjesztők, a legnagyobb bajban is gyűlöletet szító közszereplők, médiamunkások, arc nélkül minősítők és kommentelők, hatósági karantént megszegők, az ellátó egészségügyi személyzetet vegzálók: az emberiség alja.

Pedig a Teremtő nem így képzelte. Kezdetben a világ tökéletes és rendezett volt, mert Isten alkotta. Harmonikus, egymással összefüggő viszonyban hozta létre a lételemeket. Minden teljes összhangban működne, ha… Ha az ember nem űzetett volna ki a Paradicsomból. De kiűzetett, mert evett a tiltott gyümölcsből. Nem tartotta be az isteni rendelést, s tökéletességétől és tudásától megrészegülve elkezdte átvenni Isten szerepét. Beavatkozott a nagy alkotásba, mert úgy gondolta, többet tud, mint Isten. És minden elkezdett tönkremenni, mert az ember így működteti a világot. Mivel a homo sapiens csak hiszi isteni képességeit, hát, eluralják a bűnök. A gőg, a kapzsiság, a bujaság, az irigység, a mohóság, a harag és gyakran a lustaság. Ezek mentén aztán semmibe veszi a tízparancsolatot, bálványokat, celebeket imád, hedonista, erkölcstelen életet él, tiszteletlen, lop, csal, hazudik, embert öl. Megtagadja nemét, elpusztítja magzatát.

De valószínű, így volt ez már évezredekkel ezelőtt is. A hatalomvágy, a másik ember, a másik náció kihasználása, kizsákmányolása, kiirtása, gyarmattá tétele, megnyomorítása, a megcsalás, a hedonizmus az emberi lét kötelező elemévé vált. Hiába jött Jézus, hiába halt kereszthalált értünk, bűnösökért, hiába váltott meg minket már kétezer éve, hiába hirdette meg a krisztusi szeretet üzenetét, csak kevesen tanultunk belőle. Az isteni alkotáshoz képest elkorcsosultunk. Szentjeink élete persze csodálatra méltó, de ők kevesen vannak. Mi, bűnösök pedig több milliárdan. És a mi szánk íze szerint működik a világ. Ne kérdezzük hát, hol az Isten? Ő a helyén van. Mi nem vagyunk a helyünkön. Mi tervezünk háborúkat, kegyetlenkedéseket, hódításokat, gyarmatosításokat, népirtásokat. Emberkínzó és létgyalázó izmusokat hoztunk létre: kommunizmust, nácizmust, fasizmust, liberalizmust, globalizmust, genderizmust, és ezzel csak növeltük eredendő bűneink számát.

Százmilliókat irtottak ki háborúink, őrült, pajzsra emelt diktátoraink. Hagytuk, és nem tanultunk belőle. Fizikai és biológiai fegyvereket gyártunk, narkotikummal fertőzünk embermilliárdokat. Embertársainkkal és szerveikkel kereskedünk, csakhogy az alacsony rendű életfelfogásúak földi léte anyagiakban, hatalomban elképzelhetetlen magasságokba emelkedjen.

Drága Jézusom, hogy ronthattuk el ennyire? Hisz teremtő Atyád felruházott minket minden széppel és jóval, tudással, lélekben, testben egyaránt. Lelkünkben tán még pislákol a lelkiismeret, de a bűn már régen megterem bűntudat nélkül is. A földi hívságok erősebbek a lelki tisztaságánál. Hova tűnt a lelkünk? Az a kis denevér meg a tobzoska valószínű tudta, hogy itt az idő. Itt az idő figyelmeztetni az emberiséget, hogy így nem megy tovább.

Vagy megtanuljuk az önfegyelmet, a másik ember és a természet tiszteletét, a rendet, a fegyelmet, a feltétel nélküli bizalmat, az összefogást, vagy belepusztulunk. Most vagy együtt vagy sehogy. Ha legyőzzük a vírust – márpedig legyőzzük –, azt kizárólag a betartott rendnek, a fegyelemnek köszönhetjük majd. Lesz időnk ezen elgondolkodni, hiszen a teljes elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka következik, ha akarjuk, ha nem. Nemsokára még a harangok is elhallgatnak. Teljes lesz a csend. Vesztegzár alá kerültünk, saját emberi gyarlóságaink karanténjába. Nemzeti vesztegzárakba!

Adjunk hálát a Jóistennek, hogy van még nemzetünk, és nem egy arc nélküli, globális uniós kormánynak vagyunk most kiszolgáltatva! A koronavírus nagy pofont adott a globalizmusnak. Bár látszólag elszeparálta, mégis megerősítette a nemzeteket. Filozófiára is tanít ez a vírus. Szétszakítja a családokat, a gyerekekkel fertőzi meg a nagyszülőket, kijárási és érintkezési tilalmat kényszerít ki, eltilt a legbensőbb emberi érzések kifejezésétől, az öleléstől, miközben szoros együttműködésre, együttérzésre, érintés nélküli szeretetre kényszerít mindazokkal, akiktől elszakít. Megérinthetetlenné teszi a szeretetet.

Megfertőzzük egymást, és mégis kizárólag egymásra vagyunk utalva. De politizál is ez a vírus. Az időseket fenyegeti: a múltat végképp el akarja törölni. Ha lenne a vírusoknak izmusa, biztosan szoclibglobizmus lenne a neve. Elszigetel, felszámol, de közben jót is tesz. Addig őrjöng ugyanis, míg fel nem fogjuk, hogy nem megy úgy tovább, ahogy eddig csináltuk. Addig fenyeget, míg meg nem tanuljuk a normális, elemi társadalmi viselkedés rendjét és egymás tiszteletén és megbecsülésén kívül – micsoda szörnyűség – a köhögés, tüsszentés, kézmosás alapvető szabályait.

Míg fel nem fogjuk, hogy milyen zűrös, káoszos életet éltünk eddig, a vírus nem ereszt. Azt hiszem, a hívőknek könnyebb lesz a rend betartása, mert ők eleve így élik az életüket. Azok számára nem lesz olyan nehéz, akik nem hagyták el Istent. Akik a teljes szabadságot választották. A teljes szabadságot, mert nem váltak függővé a földi lét hívságos csábításaitól, a vagyontól, a buja élettől, a kábítószerektől, a szenvedélyektől, az önmegvalósítás torz ígéreteitől, a hatalom mámorától. Azoknak nem lesz olyan nehéz, akik mindennapjaikban is küzdenek a tisztességért, a megbecsülésért, az eredendő, valódi értékek megtartásáért, a lelki gazdagságért. Nekik a rend természetes, a karantén megtisztulási lehetőség.

De sajnálom a liberalizmus istentagadó világában hívőket, mert még most is megközelíthetetlen, megszólíthatatlan bálványnak képzelik magukat. Pedig fel kell adniuk a „mindent megtehetek” hamis világát, a rend tagadását, a káosz imádatát. Bizony, most nincs más lehetőségük: nekik is alá kell vetniük magukat a gyűlölt kormány döntéseinek, elrendelt szabályainak, a rendnek. Furcsa lesz nekik, de ezzel megmenekülhetnek. S hátha ráéreznek a rend finom ízére. Most nincs jobb- és baloldal, most csak ember van, sőt, hazánk határain belül most csak magyar ember van.

Vegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk, amely a lehetetlent is megkísérli lehetővé tenni! Fogadjuk el, hogy ebben a helyzetben a nemzet és lakásunk szegregációja az egyetlen megoldás a járvány leküzdésére. Mindemellett köszönjük meg egyre több hétköznapi hősünk, jóakaratú társunk emberségét, áldozatvállalását, és váljunk hozzájuk hasonlóvá. Próbáljuk meg, milyen isteni teremtménynek lenni! Talán még nem késő. És adjon reményt mindnyájunknak, hívőknek és ateistáknak, fiataloknak és időseknek a közelgő feltámadás. Ne féljünk Istentől!

(A szerző  jogász)

Lidércnyomás a jövőből

Lidércnyomás a jövőből

A GYALÁZATOS SZÍNVONALON POLITIZÁLÓ ELLENZÉK A JÁRVÁNY IDEJÉN SEM TAGADTA MEG ÖNMAGÁT

Nem tudom, létezhet-e annál aljasabb tett egy ország életében, mint amikor a mai kor embere által felfoghatatlan világjárvánnyal kell megküzdeni úgy, hogy közben egyes ellenzéki politikusok ocsmány módon támadják a kór terjedésének megfékezéséért mindent elkövető kormányt, így az erőn felül segítő szakembergárdát is. Az emberi minőségükben erőteljes kérdőjeleket hordozó közszereplők elképesztően alpári megnyilvánulásai mellett lassan már eltörpül a „patkányozás”, a „hitványozás”, a „képződményezés”, „kreténezés”, és Nagy Blanka ordenáré szavai koszorús lányegyleti finomsággá szelídülnek.

Nincs gyomrom ezeken az oldalakon idézni Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Vágó István, Homonnay Gergely, Donáth Anna és a többiek megjegyzéseit, mert a nyomdafesték nem tűri azokat. Díszelegjenek csupán e politikai celebek és kiszolgálóik saját portáljain. Odavalók. Jól jött nekik a koronavírus, mert egyéb mondanivaló híján le­g­­­­­­alább valami új dolog miatt lehet gyalázkodni. Nem értem, hogy ilyen töménységű gyűlölet, mint ami belőlük árad, hogy tud bárkibe is beleszorulni. Míg ezen elmélkedem, eszembe jut, hogy pár hete Gyurcsány feltett egy fontos kérdést „évértékelőjében”: „Nem kéne megmondani a választóknak, hogy együtt fogunk kormányozni?”

Tudjuk. Addig ugyanis nincs nyugalom a szemlőhegyi villában, amíg a böszmét ki nem kiáltják az ellenzék felkent vezérének, aki így nyilván az együtt kormányzás fő irányítója lesz. Bár mostanság néhány óvatos hang előtör ellenzéki szájakból a közösködéssel kapcsolatban, de nem olyan fából faragták az agyonbérmáltat, hogy ezt engedje.

És innentől csak egyetlen opció létezik: Magyarország 2022-es összellenzéki miniszterelnök-jelöltje csakis a nyugdíjasok halálával szórakozó Vágót védő Dobrev lehet. Hogy családban maradjon a tuti. Ennyire már az idióta is megismerte Gyurcsány praktikáit. Tán csak az egyesült baloldal nem? Vagy ha igen, akkor egy kérdés marad: kilóra veszi meg őket a böszme? Amikor a baloldal vezérének hallgatóságát nézem, az az érzésem, hogy az amerikai sci-fi filmek zombivalóságával találom magam szembe: a kritika nélküli rajongás, a nyitott szájjal való csodálás (Vágónak különösen jól megy) és a feltétel nélküli kútba ugrási készség olyan foka látszik egyes arcokon, amely egyébként értelmesnek mondott embernél csak tudatmódosítás hatására következhet be.

Ha józan emberi ésszel próbálom felfogni a jelenséget, egyszerűen nem értem. Ennyire nem számít, hogy mi történt ebben az országban Gyurcsány regnálása alatt? Ennyire nem zavarja őket, hogy csődbe vitt minket? Ennyire nem érdekes, hogy mértéktelenül eladósította hazánkat? Ennyire érdektelen, hogy a privatizációban kilopta a nemzet szemét? Ennyire nem fontos, hogy hazudott reggel, éjjel meg este? Ennyire lényegtelen, hogy emberek életét tette tönkre 2006 őszén? Bizony, az igazság ismerete híján el kell gondolkodnunk azon, hogy mi az az agymosó erő, ami Gyurcsányból árad. A pénz? A hatalom ígérete? A miniszterelnök ellen táplált vak gyűlölet? Esetleg a három együtt?

Normális ésszel nehezen felfogható az az attitűd, amely pillanatnyilag a legerősebb ellenzéki párt szerepkörébe juttatta őket, ahova nemrég két szocialista kerületvezető is átlépett azzal az indokkal, hogy polgármesteri programjuk végrehajtásához ettől a politikai közösségtől kaptak megfelelő garanciákat. A százforintos kérdés: mi az a garancia, amelynek ekkora a vonzereje? Ha ez a kór járványként terjed, elkövetkezhet egy lidércnyomásos jövő: Gyurcsány a Szemlőhegy utcai villa baljós homályából előlépve ünnepli Magyarország első női miniszterelnökét, Dobrev Klárát.

És máris beúsznak egy rémálmom képei. Mivel nem lesz kétharmados többségük, az alaptörvényhez és az őket irritáló sarkalatos, nemzeti érdekű törvényekhez nem férnek majd hozzá, pedig azok megsemmisítése tartótisztjük által megrendelt hivatali kötelességük lesz. Így, ha másként nem megy, az áhított Európai Egyesült Államok jegyében az egész országot szőröstül-bőröstül el kell adni, a globális világuralmi rendszer rabszolgájává kell tenni, hogy a nemzeti és keresztény értékeket képviselő jogi háttér „demokratikus úton” eltüntethető legyen. Az Európai Parlament balliberális LIBE-bizottsága persze kitörő örömmel fogadja majd a magyar jogállamiság újraéledését, az európai értékek helyreállítását, és azonnal megszüntetik a 7. cikkely szerinti eljárásokat.

Az IMF és a Világbank ismét kebelbarátunk lesz, és tömhetjük majd a zsebüket az újabb hitelek kamatai formájában. Miközben Mészáros Lőrinc és Tiborcz István vagyonát a nép nevében lefoglalják, valamint Orbán Viktor és az összes stadion padlását lesöprik, az ügyészség boldogan roppan majd össze a jobboldali politikusok és szimpatizánsaik ellen folytatandó büntető eljárások cunamijában.

Aztán persze ismét eljön a kommunizmus bűneinek relativizálása, mint ahogy a nagy duó elvtársai már meg is tették a Háttal Euró­pának című, függetlennek titulált Orbán-gyalázó tanulmányukban: „A Terror Háza Múzeum a nagy nyilvánosságnak szóló, színvonalas múzeumi eszközökkel egyenlőségjelet tesz a Magyarországon félmillió áldozatot követelő holokauszt és a kommunista titkosszolgálat kegyetlenkedései közé, sőt az utóbbit tartja jelentősebbnek.” Milyen felháborító! Végül is mi az a 800 ezer magyar, akiket hadifogságban, a málenkij robot és a gulág bolsevik holokausztjában pusztítottak el? Hisz többnyire keresztény képződmények voltak, és ismerjük Dobrev rettegését a keresztény, vallási fundamentalistáktól, mert belejajgatta azt az unió üres parlamenti termének falaiba.

Hiszen a hölgy olyan családból származik, amelyben a nagypapa, a nyolc osztályt végzett festősegédből lett országgyűlési képviselő lelkes kommunista volt, aki az 1956-os megtorlások idején a kemény büntetések pártján állt, és ellenezte, hogy bárki is kegyelmet kapjon. Aztán 1958-ban ajándékként beköltözhetett abba az államosított, egy zsidó családtól rekvirált Szemlőhegy úti villába, amely ma már valójában a Gyurcsány–Dobrev család fillérekért megszerzett tulajdona. Igaz, Dobrev szavakban elhatárolódott nagyapjától, de ki hisz egy Vágó aljasságát védő nőnek? Hisz a zabrált vagyont a mai napig keményen őrzi, és jól érzi magát benne Fletóval együtt. A kommunista múlt és liberális-globális jelen őrületeinek nemzetre kényszerítése mellett aztán jöhet a határok megnyitása a jogellenes migránsok előtt, amelyet előbb-utóbb a no-go zónák létrejötte követ majd.

Tanítani fogják a társadalmi nemek zagyvaságát, Nyirő József, Wass Albert és Tamási Áron újból indexre kerül, s a kislányoknak tilos lesz az óvodában babával játszani. Természetesen megszaporodnak majd a Pride-ok, amelyeken ajánlatos lesz részt venni, mint hajdan a május 1-jei felvonulásokon. Lesz újból államilag megbecsült munkásőrség, de nem lesz szavazati joga a határon túli magyaroknak. Lesz viszont számos eszement őrület, amely alkalmas a nemzeti identitás és a teremtett világ értékeinek felszámolására és a nyílt társadalom elidegenítő, hamis, egyéni szabadságjogokra épülő, anarchiába fulladó borzadályának megteremtésére.

Vagyis a Dobrev–Gyurcsány páros és elvtársaik biztos kézzel irányítják majd az országot abba az ideológiai apokalipszisbe, amely az emberi faj teljes kiszolgáltatottságához és előbb-utóbb részleges megsemmisüléséhez vezet. Hát ilyen szép új világ várható 2022 után, ha nem leszünk észnél, és nem vigyázunk teremtett világunkra és arra az ideológiára, amely az emberi lét és valódi értékek mellé teszi a voksát.

Gyurcsány is megmondta: iszonyatos időszak vár ránk. Tudjuk. Ha ők jönnek, valóban így lesz.

Rosszabb a koronavírusnál.

A szerző jogász

A Városliget nem a fővárosé, hanem a nemzeté

Úgy gondolom, mára már nem kétséges, hogy 2019. október 13-án ha nem is repedt meg, de kissé homályossá vált az ország tükre
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200305-a-varosliget-a-nemzete

Főként a centrumban, Budapesten. Nem sok jóra számítottam, és sajnos, úgy is lett.

A Városliget beruházási munkálatai 2013-ban beindultak, rengeteg tervvel, jövőképpel, világszínvonalú elképzelésekkel, amely munkában a kormány és a főváros akkori polgármestere, Tarlós István, jelentős csatákat vívva ugyan, de példaérté­kűen együttműködött. Nem politikai csatározások mentén, hanem a főváros és az egész ország érdekében. A kormány a főpolgármester-váltás után is úri módon viselkedett, és a miniszterelnök a gentlemen’s agreement elvén tartotta a szavát.

Becsületbeli megállapodás: milyen nagyszerű, felemelő kapcsolat. Mindegy mi történt, de tartjuk magunkat az adott szavunkhoz. Vajon értik-e ennek az örökérvényű értéknek a lényegét az ellenzéki oldalon? Úgy tűnik, nem igazán. És mert formálisan megtehették, hát megfúrták közös terveinket, és Karácsony Gergely most már hidegháborút vizionál a főváros és a kormány között. Persze megmagyarázni, indokolni mindent lehet. Hát ennyit a becsületbeli egyezségről, ha az nem kétoldalú.

De térjünk vissza a Liget-projektre. Mint tudjuk, a fővárosi közgyűlés még novemberben – nem nagy szavazatkülönbséggel – úgy döntött, hogy nem támogatja a Liget-projekt még el nem kezdett beruházásainak megvalósulását, így például az új Nemzeti Galéria megépítését sem. A múlt heti közgyűlésen pedig változtatási tilalmat rendeltek el a Városligetre. Egy végtelenített képben fél lábon álló monstrum lett a ligetből, amely messziről akár romhalmaznak is tűnhet.

A párbeszédes V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere tudta azt kimondani, amely szerint „úgy születtek meg a beépítések, hogy senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet. A terület zöldfelülete védelemre szorul, és erre alkalmas a változtatási tilalom.” Nem szeretném minősíteni a polgármester felkészültségét, csak ijesztőnek tartom. Ijesztőnek, ugyanis annál jobban elrendezett beruházás nem lehetséges, mint ha törvény szabályozza az „építkezési terület” használatát. Márpedig a Városliget megújításáról és fejlesztéséről 2013 óta törvény rendelkezik CCXLII-es szám alatt.

Sok fontos, akár Karácsonyék által is tanulmányozható, sőt tanulmányozandó rendelkezést tartalmaz az Országgyűlés által hozott jogszabály.

Ennek egyik nagyon lényeges eleme a 4. §, amely úgy rendelkezik, hogy a törvény szerint felépített építmények a használatbavételi engedély véglegessé válásának vagy a használatbavétel tudomásulvételének időpontjától a törvény erejénél fogva nemzetgazdasági szem-pontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülnek. A hangsúly a „nemzeti vagyon” kifejezésen van.

Alaptörvényünk és a nemzeti vagyonról szóló kétharmados törvény egyértelműen rendelkezik a nemzeti vagyon fontosságáról, megőrzésének, értékének és állagának védelméről, hatékony és költségtakarékos működtetéséről, értéknövelő használatáról, hasznosításáról, gyarapításáról. Mivel a Liget-törvény a Városligetben felépülő építményeket egyértelműen állami tulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítja, s mivel a komplett tervet a közvélemény már 2019 októbere előtt jól ismerte, ezért a városligeti beruházás mintegy nemzeti várományként biztatta az egész magyar nemzetet, hogy gyarapszik közös vagyona, ami az egész ország érdeke.

Az egész országé, mint ahogy az egész ország érdeke volt a szoclib kormányok által elkótyavetyélt alapvető közszolgáltató cégek és bankok Orbán-kormány általi visszavásárlása is. Nemzeti váromány, a nemzet közös gyarapodásának, gazdagodásának, szépülésének reménye a gazdaság és a jó hírnév növekedésével együtt. Magyarország népessége 9,77 millió körül van napjainkban, a nemzet össz­létszámát 15 milliónak tartjuk. Karácsonyt egész pontosan 353 595 szavazattal választották meg főpolgármesternek. Ha a szűkebb megközelítést vesszük, akkor is majdnem 9,4 millió áll a háromszázötvenezerrel szemben.

Úgy gondolom, ez az a pillanat, amikor bátran kijelenthetjük, hogy Karácsony elvette a nemzettől a fővárost, pontosabban a szoclib többségű közgyűléssel együtt több milliárdos értéket vett el a jövőbeni nemzeti vagyonból dacból, politikai ellenkezésből, gyűlöletből, Orbán-fóbiából.

Becsületbeli megállapodás? A kor-mányfő előbb idézett ajánlatának megismerésekor még azt mondta Karácsony, hogy: „Ez jó kiindulópontja annak az együttműködésnek, amelyben én kiszámítható partner leszek.” Hol van az már? Azóta az a politikai közösség, amely akkor a főpolgármestert adta, elveszítette többségét a közgyűlésben, és már az agyonbérmált Böszme akarata érvényesül, még ha nem is ül az első sorban, mint a Fővárosi Közgyűlés megalakulásának napján.

Ha egy vezető politikus mögül kikopik a támogatás, és diktálják számára a következő lépéséket, két dologba tud kapaszkodni, ha akar. A szakmaiságba és a nemzetbe. Ha Karácsony józanul gondolkodna, belátná, hogy a Liget-projekt kapcsán most ez lenne a jól felfogott érdeke. Bár lehet, hogy egy esetleges Dobrev-kabinetben betölthető helyettes államtitkári funkció mégis vonzóbb a számára. De ha már a zöldfelület megtartása a gyűlölködést mindenáron eltakaró azon lepel, aminek égisze alatt az eddig elfogadott tervek és a jövő tönkretehető, hadd idézzek még egy szakaszt a Liget-törvényből: „7. § (2) A városligeti ingatlan területén az építési beruházások befejezését követően a zöldfelület aránya nem lehet kevesebb a 2013. december 31-i állapotnál.”

Érdekes módon ezt a rendelkezést még soha nem hallottuk idézni a mostani városvezetéstől. Vajon miért? Netán azért, mert az eddigi zöldérveiket romba döntené?

Meg azt sem idézték még soha, amit a Liget-törvény preambulumának indokolása rögzít: „Városliget több mint 100 éve az idelátogatókat szolgáló kulturális és szabadidős tevékenységeknek országos jelentőségű helyszíne. A Városligetnek, mint az egykori ezredévi kiállítás és számos azt követő, kiemelkedően fontos, történeti értékű esemény színterének nemzeti emlékezetünkben is kitüntetett szerepe van, ezért a Városligetnek és intézményeinek méltó megőrzése, megújítása és a Liget történeti hagyományaihoz szervesen illeszkedő, egyben korszerű, világszínvonalon megvalósítandó fejlesztése kiemelt nemzeti cél és állami feladat. Ezt a célt szolgálja az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest is magába foglaló Liget Budapest projekt megvalósítása…”

Milyen kár, hogy V. Naszályi Márta nem olvassa a kapcsolódó jogszabályokat. Így aztán nem csoda, ha azt vizionálja – nyilván több városvezető kollégájával együtt –, hogy „senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet”.

Nem tudom, mi szolgálja jobban a mostani fővárosi vezetés érde­keit? Ha azt mondom, hogy felkészületlenek, ostobaságokat beszélnek és ennek megfelelően döntenek, vagy ha azt állítom, hogy szándékosan vezetik félre és manipulálják a közvéleményt, ezzel is szítva a kormány elleni gyűlölködést? Egyik sem építő jellegű, és bizony egy percre sem kellene elfeledkezni arról, hogy Budapest liberális szavazóbázisa ide, Budapest szoclib oldala oda, Gyurcsány ide, Dobrev oda, a Városliget nem Budapesté, hanem az egész országé, sőt a nemzeté.

Főpolgármester úr, ha még maradt valami hatalma a közgyűlésben, gondolja át, érdemes-e a tízmil­liós nemzettel szembemennie háromszázötvenezer szavazattal a háta mögött? Érdemes-e csúsztatásokkal, zöld lepelbe burkolózva, drága gyurcsányi vacsorákon kapott ígéretekkel és utasításokkal felvértezve szembefordulni azon milliókkal, akik arra várnak, hogy gazdagodjon, szépüljön hazánk fővárosa, amelynek elvileg ön a vezetője.

(A szerző jogász)

Nemzetgyalázás

„Az alábbi jelentést független magyar értelmiségiek állították össze, hogy tájékoztassák a hazai és a nemzetközi közvéleményt, valamint az európai intézményeket arról, milyen súlyos károkat okozott Magyarországon a 2010 óta regnáló Orbán‐rendszer az oktatás, a tudomány, a kultúra és a média területén. A jelentés megírását az indokolta, hogy az egymást követő Orbán‐kormányok nemcsak a jogállamiság és a politikai, szociális jogok tekintetében, hanem az itt tárgyalt kulturális területeken is szisztematikusan szembe mennek az Európai Unió alapelveivel, értékeivel és normáival, azokat tudatosan megszegik.” Így kezdődik szoclib barátaink által egy ismét kitenyésztett 82 oldalas gyöngyszem, amely a Háttal Európának a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítése Magyarországon 2010–2019 címmel mostanában juthatott el az európai intézményekbe, felvázolva azt az iszonyatot, amelyet Orbán Viktor zúdított hazánkra. A Tavares, és a Sargentini jelentésekhez adott magyar segítséghez képest annyi a különbség, hogy most megismerhető a teljes tanulmány, és a szerzők neve. A „független magyar értelmiségiek” névsora a következő: Bajomi Iván, Bozóki András, Csáki Judit, Enyedi Zsolt, Fábián István, Gábor György, Gács Anna, Galicza Péter, Gyáni Gábor, Haris Andrea, Heller Mária, Jászay Tamás, Kenesei István, Klaniczay Gábor, Krusovszky Dénes, Kubínyi Kata, Kulcsár Valéria, Lővei Pál, Máté András, Mélyi József, Nagy Gergely, Pásztor Erzsébet, Polyák Gábor, Radó Péter, Rényi Ágnes, Rényi András, Sirató Ildikó, Tőkei Éva, Váradi András, Vásárhelyi Mária. Az az iromány, amelynek már első mondata első fordulata ordenáré hazugságot tartalmaz, azonnal szemétbe való. A szerzők ideológiai hovatartozása ugyanis megkérdőjelezhetetlen. Eddigi ismert tevékenységükből süt a jobboldali, nemzeti, keresztény eszmékkel való szembenállás. Hogy csak néhány nevet emeljek ki: Bozóki András a Gyurcsány kormány kulturális minisztere, a CEU oktatója. Csáki Judit újságíró, akinek a fia mellesleg a Momentum külkapcsolati koordinátora. Enyedi Zsolt a CEU professzora, és rektorhelyettese, Polyák Gábor pedig a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője, amelynek fő támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány. Vásárhelyi Mária szociológus azokról a facebook bejegyzéseiről is ismert, amelyekkel Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának Budapestről való távozását siratta el. És így tovább. Ennyit az értelmiségi szerzők függetlenségéről. Persze, azzal nincs semmi gond, ha valaki másként gondolkodik, mint a keresztény, konzervatív oldal képviselői, csak gyomorforgató, ha függetlennek nevezve magukat objektív nézőpontot hazudva gyalázzák a kormányoldalt. Ráadásul ezzel a hazugsággal igyekeznek megtéveszteni európai intézményeket, egyben hülyének nézik a közvéleményt. Ha ezek után erkölcsi hazaárulónak tekinti őket a jobboldal, az a legkevesebb. Hogy az ideológiai vádaskodás leggyomorforgatóbb megállapításaival nem terhelem az olvasót, azt csupán a kollektív agyvérzés esélyének csökkentése érdekében teszem. Inkább idézek néhány olyan eszement csúsztatást és hazugságot, amely már a fantázia világába tartozik. Például: „Az ideológia aktuális finomhangolását szolgálják Orbán többórás péntek reggeli rádiós beszédei”. Hát mélységes sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszterelnök nem minden pénteken beszél a közmédia rádiójában, s azt is csupán fél nyolctól 8-ig, tehát fél órán keresztül teszi. Egyébként nem beszédet tart, hanem szerkesztői kérdésekre válaszol. Egy másik csúsztatás: „Egy elemző a 2015‐ös PISA‐adatok kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy „a magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos eszköztudása drámai, az EU‐tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, matematikai kompetenciáik pedig megrekedtek a 2012‐ben mért nagy teljesítményromlás szintjén.”  A PISA 2019-es felmérése szerint ugyanakkor „A magyar tanulók a 2015-ös eredményekhez képest jobban teljesítenek. A magyar diákok eredményei mindhárom mérési területen – a szövegértésben, matematikában, természettudományban – javultak. Magyarország eredménye megközelíti a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD átlagát.” A jelentés lezárásának napja 2019 október 31. Naná, hogy a depresszív adatokat tartalmazó 2015-ös eredményeket kell bemutatni, mert így bár nem naprakész a vélemény, de legalább igazán lehangoló. Egy harmadik hazugság a műemlékvédelemmel kapcsolatos. „Állami szinten – óriási propagandával megtámogatva – csak néhány egyedi projekt folyik, leginkább néhány régen elpusztult épület hamis nemzet tudatot építő, valódi műemléki munkának nem tekinthető, viszont nagyon drága és teljesen értelmetlen rekonstrukciója. Az intézményes állami műemlékvédelem megszűnt Magyarországon.” Idézet a Miniszterelnökség honlapjáról: „2016-ban kezdődött (a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram) a program, amelyben 15 régi vár és 19 kastély újult meg. 2020-tól a program fejlesztési keretében összesen 34 műemlék újul meg. Több mint 60 milliárd forintos európai uniós és hazai forrás áll rendelkezésre a fejlesztésekre. 2019-ben valamennyi helyszínen befejeződött a kutatási és a régészeti tevékenység, a kiviteli tervek és a komplex kiállítási forgatókönyvek is elkészültek. 9 épületnél a felújítás már 2020-ban befejeződik, 14 esetben pedig már megkezdődött a kivitelezés vagy a műemlék közvetlenül a kivitelezési munkálatok megkezdése előtt áll.” Hát így szűnt meg az intézményes állami műemlékvédelem. És ebben a szellemben a kultúra, a tudomány, az oktatás és a média minden területe és sok polgári gondolkodású vezető személy szerint is megkapja a magáét.  Ha sommásan szeretném a jelentés lényegét megfogalmazni, a független értelmiségeknek alapvetően három gondja van az Orbán kormánnyal. Az első a kormány nemzeti hitvallása, a második a kereszténység felvállalása, a harmadik a puszta létezése. És még egy, ami felháborító: a nemzeti összetartozás, amelyet „a kormányzati diskurzus faji, vérségi alapon határoz meg, és a magyar őstörténet és legendárium szimbólumaira épít”. Néhány további, könnyebben emészthető idézettől azért nincs szívem megfosztani az olvasót. „A rezsim a kereszténység fogalmát bunkósbotként forgatja a másként gondolkodókkal és a más vallásúakkal szemben. A kereszténység univerzális jellegét megtagadja, amikor azt nemzeti keretek közé próbálja beerőltetni. A rezsim a kereszténységet is „törzsi”, etnikai, „pogány” keretben értelmezi, a kereszténység nem önmagában érték, hanem instrumentális értelemben: mindaddig, amíg megvédi a „magyarokat” az „idegenektől”. „A nemzeti szimbólumokat kisajátítják, az európai zászlót szabotálják, a Parlament épületén a magyar zászló mellett csak a 2009‐ben bevezetett székely zászló lobog.” Azt persze már nem tették hozzá, hogy az Unióhoz történő csatlakozásunk évében, 2004-ben elfogadott törvény szerint az európai lobogót az Országgyűlés épületén nem kell kitűzni, s ez a rendelkezés összhangban van az uniós joggal. Ez azonban mindegy. Ezt a szabályt kevesen ismerik még az Unióban is, és a „szabotálás” szó elég jól szemlélteti a jogállamiság hiányát, nemde? „Eközben az ellenségnek tekintett ellenzék a nemzetből ki van szorítva, idegenként, idegen érdekek szolgálójaként van beállítva.” Ha az ellenzék egésze nem is idegen érdekek kiszolgálója, de hogy ennek az uszító, hazug jelentésnek a „független” alkotói azok, ahhoz számomra nem fér kétség. Akik leírják, hogy az Alaptörvény „preambuluma, a Nemzeti Hitvallás, a magyar történelem egy sajátosan eltorzított narratívája”, azok a történelemhamisítás húrjait pengetik. Emlékeztetnem kell magunkat arra, hogy az Országgyűlés 1921-ben elfogadott egy alkotmányos jelentőségű törvényt az állami és társadalmi rend fokozottabb védelméről, amely többek között így rendelkezett: „Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el, és öt évig terjedő fogházzal büntetendő.” Talán ma is lenne ilyenre igény.

Bencze Izabella

 

 

 

 

Gyurcsány és a Fradi-pálya

Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200210-gyurcsany-es-a-fradi-palya

„Ez már nekem is sok.” Ez a mondat 2005 nyarán hangzott el az Igazságügyi Minisztérium egyik szobájában. Hogy így történt, arra magam vagyok a tanú, hiszen ketten voltunk a szobában. Én, aki hallgatta, és Sárközy Tamás, aki mondta

Február 5-én jelent meg a hír: 80 éves korában elhunyt Sárközy Tamás, a legendás jogászprofesszor. Közismerten liberális gondolkodó volt. A nem jogi végzettségűek is tudják, hogy rendkívüli nagy szerepet játszott az állami vagyon értékesítésére vonatkozó jogszabályok megalkotásában. Olyan jogász pedig nincs Magyarországon, aki – bárkiért is dobog a szíve –, ne ismerné el Sárközy Tamás rendkívüli szaktudását, előadásainak sodró lendületét, széles rálátását a gazdasági-, társasági-, vagy a polgári jogra.

Jogászként – személyesen – még az átkos időkből ismertem őt. A rendszerváltozás hajnalán egy jogászkongresszuson, egy éjszakai hajókázás alkalmával, míg a többiek békésen iszogattak a hajó kabinjában, Tamás, aki akkor éppen igaz­ságügyi miniszterhelyettes volt, a fedélzeten hosszan és rendkívüli humorral beszélt nekem arról, hogy az Axel Springer magyarországi megjelenése milyen fantasztikus anyagi és egyéb lehetőségeket nyújtott egyes köröknek. Az 1946 óta működő német cég fő profilja a nyomtatott sajtó, európai terjeszkedését a nyolcvanas évek végén kezdte meg. Akkor telepedett meg hazánkban is, amely folyamatról Sárközynek alapos tudása volt. Azt értettem, hogy nem szerette a miniszterhelyetteséget, de bevallom, az elmeséltek szakmai részét fel sem fogtam. Annak megértésével egy egyszerű, szocialista vállalati jogász akkor még nem tudott mit kezdeni.

A több nyelven beszélő professzornak azonban rendkívül nagy rálátása volt a nyugati országok gazdasági jogára is. Nem véletlenül lett a szocialista vállalatok privatizációra történő átalakításának, és az értékesítés jogi háttere megteremtésének az atyja. Azt, hogy mennyi tudatosság volt tervezetei megalkotásában annak, hogy könnyen lehetővé váljon a kommunisták irgalmatlan méretű közvagyonlenyúlása, nem tudom megítélni, de az tény, hogy a jogi kiskapuk egyre jobban nyíltak. Mire az ezredfordulóra – pár szakkönyv publikálása után – már magam is felkészültté váltam a közvagyonból, és egyértelműen láttam, hogy a privatizációs jogi háttér milyen rettenetes rombolást biztosított az erkölcstelen, joggal visszaélő és a kiskapukat kihasználó hiénák számára, Sárközy a balliberális kormányok magas szinten elismert kormányzati tanácsadójává vált.

A közigazgatásban dolgozók számára nem ajánlott politizálni. Így, bár soha nem beszéltünk erről, de egyre érzékletesebb volt az ideológiai különbség, amely kettőnk között feszült. Ennek ellenére szakmailag teljes elismerésben részesültem a professzor részéről. Ő 2004-2006 között a közigazgatás reformját előkészítő kormánybiztosként dolgozott az IM épületében, ahol én főosztályvezető-helyettesként próbáltam megbújni, pontosabban vegetálni 2004 őszétől 2006 október elsejéig, amikor is a ballibek indokolás nélkül kirúgtak. Nos, így történt, hogy egy épületben dolgoztam Tamással, aki 2005 nyarán egyszer csak beállított a szobámba, és a következőket mondta: „Fél óra múlva Gyurcsánynál kell lennem, és jogi tanácsot kellene adnom arról, hogy a Fradi-pályát és környékét hogy lehetne „megszerezni”. A kincstári vagyonhoz te értesz, adj tippet, hogy tudnám leállítani ezt a vagyonlenyúlást, mert ez már nekem is sok.” Volt tippem, és bár nem tudom, mi történt a megbeszélésen, de hál ’Istennek a Fradi-pálya – átépült formájában is – a mienk maradt.

Lehet, nem tűnik túl etikusnak az egyik érintett fél halála után egy ilyen történetet nyilvánosságra hozni, de az biztos, így már nem érheti a professzort emiatt az ügy miatt semmilyen atrocitás, és legalább a közvélemény hozzá tudja adni Gyurcsány piszkos vagyonlenyúlásaihoz ezt a sztorit is.

Remélem, a hitelességemet aláhúzza Sárközy 2006-ban megjelent Államszervezetünk potenciazavarai című könyve, amelyben az általa közzétett, immár az állami vagyon védelmét valóban garantáló törvénytervezete ismertetésénél lábjegyzetben hivatkozik rám, mint a javaslat egyik kidolgozójára. Hogy ezúttal valóban vagyonvédő volt a javaslat, annak fényes bizonyítéka, hogy Gyurcsánynak nem tetszett a tervezet, és 2007-ben egy olyan vagyontörvény lépett hatályba, ami a rablóprivatizáció újabb lavináját indította el.

Aztán, 2009-ben Sárközy professzor kiadott egy másik könyvet a privatizációról, s immár nem köztisztviselőként megtehettem, hogy nyílt levélben mondjam el véleményem az általa leírtakról. Legfőképpen az szúrt szemet, hogy a vagyonvesztés fő okaként a hozzá nem értést jelölte meg, illetve azt írta, hogy akik a privatizációt kárhoztatják, azt az s.i., azaz a sárga irigység faktor okán teszik. Csupán emlékeztetőül: 2003-ig 2004. éves jelenértéken számolva – a rendszerváltozáskor meglévő 12 ezer milliárd forintos vagyonból mintegy négyezermilliárdnyi került ingyen magánzsebekbe.

Bizony, ebbe a vagyonlenyúlásba mélyen beletartoztak Gyurcsány privatizációi is, pedig kormányfői szerepe akkor még el sem kezdődött. Mindenesetre arra a vagyontörvényre, amely 2007 után szabad utat adott az ismételt rablóprivatizációnak, a professzornak már nem volt ráhatása, még akkor sem, ha 2008-tól – megbízási díj nélkül – lett Gyurcsány személyes tanácsadója.

Mindazonáltal teljesen egyetértek a Pesti Srácokban 2018. május 24-én megjelent megállapítással: „Sárközy Tamás meglehetősen kilóg a balliberális ellenzék szellemi holdudvarából: úgy bírál, hogy közben méltányosságra, tényszerűségre törekszik, figyelembe veszi a bírált fél szempontjait, lehetséges motivációit is. Ez igazi kuriózum. Ha lehet ilyet kérni: több Sárközy Tamást az ellenzék hátországába!” Mindezt egy riportja nyomán állapította meg a Pesti Srácok, amelyben – többek között – a következőket nyilatkozta a professzor: „Ha egy küzdő típusú kormány, mint amilyen a magyar, ennyire erősen a nemzeti szuverenitás alapján áll, törvényszerű, hogy a nyílt társadalom elkötelezettjeivel vagy az amerikai szabadságeszménnyel konfliktusba keveredik. Ez bekövetkezett. (…) Az orbáni kormányzás kelet-euró­pai jellegű nemzeti kormányzás, a modern technika, a gazdaság, a fogyasztási struktúra viszont nemzetközi. Ez az ellentmondás ebben a pillanatban politikai konfliktust szül, ami a nemzetközi jellegű civil szervezeteknél csapódik le.”

Hogy miképpen kerül egy polgári, értelmiségi családból származó, valamikor hitoktatásban részesülő, gyerekként rendszeresen ministráló jogász a szoclib kormány fő tanácsadójának pozíciójába, ezt soha nem sikerült megtudnom. Ugyanakkor gyanítom, hogy rendkívüli tudása, szakmaisága, széles látóköre, a nyugati jog tökéletes ismerete juttatta el odáig, hogy már a rendszerváltozáskor is kihasználták szakismeretét azok, akiket csupán a hatalom, a vagyonlenyúlás, a köz sajáttá tétele motivált. Sárközynek ugyanis nem okoztak olyan alapismeretek gondot, minthogy hányszor lehet bérmálkozni, hol található Csepel, milyen szavakat kell „ly”-nal írni, vagy, hogy mi a híres erdélyi író, Nyirő keresztneve.

Csupán egy történetet akartam elmesélni, amely most, Gyurcsány újabb fura egymilliárdos pénzügyi manővereinek napvilágra kerülésekor különösen aktuális, de végül is egy fura nekrológ lett belőle. De így kellene lennie: jobboldali, konzervatív gondolkodású lapban egy liberális gondolkodóról, egy nagy tudású szakemberről is meg lehet emlékezni sértegetések, alázások, gyűlölködés és gúnyolódás nélkül. Ez a stílus ugyanis Gyurcsány, Korózs, Bangóné, Dobrev, Jávor, Niedermüller, Fegyőr és társaik jellemzője.

Kár, hogy Sárközy professzor ideo­lógiai közösséget vállalt velük. Ők azonban nem tanultak tőle semmit, csupán kihasználták tudását, mert nem adhattak mást, csak ami lényegük. Sajnálatos, hogy a balliberális világ elveszítette egyik legobjektívebb tanácsadóját. Nyugodjék békében!

Végső megoldás?

Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás:  https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200130-vegso-megoldas

Niedermüller elvtárs, azért még egy kérdést feltennék: most jön a „végső megoldás” a „rémisztő képződmény” felszámolására? Ne felejtsük el, Hitler is így kezdhette. És folytathatta, mert hagyták neki.

Szerintem Hitler is valahogy így kezdhette. Egy bizonyos embercsoport valamiért nem jött be neki. Mint ahogy Niedermüllernek sem. Hitlernek a zsidó származásúakkal volt baja, Niedermüllernek meg a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakkal és nőkkel. Idézzük fel Budapest VII. kerülete új polgármesterének az ATV-ben elhangzott, mára már elhíresült gondolatait: „Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen. Ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak, meg azért nők is vannak közöttük… Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

Ne ijedjen meg senki a magasröptű nyelvi fordulatoktól, nem a napilap színvonala csökkent a béka feneke alá, csak a liberális nagy gondolkodót idéztük szó szerint.

Nos, hős polgármesterünk agyában így áll össze a mai osztálytársadalom: nem magyarok, mások, migránsok, romák, nem tudja, mik és a maradék rémisztő képződmény, a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak és nők, akik természetesen fehér nacionalisták.

Lehet ezt a szennyes gondolatsort magyarázni és mentegetni jobbról balra, balról jobbra, nem kiszakítva az egész kinyilatkoztatott ocsmányságból, de mentség nincs rá. Soros embere most a tartótisztjeinél jóval tovább lőtt a célon. Soros „csak” tanítani akarja majd egyetemi világhálózatában a Niedermüllerbe már sikeresen beoltott gondolatokat, Alexander fia pedig „csupán” annyit üzent a „szegregációba csinált” romáknak (ők mondták így), hogy eljött az ő idejük. Igaz, ezt a bombasztikus lehetőséget egy évig tartó kemény munkával készítették elő az illetékes Soros-alapítvány tagjai. De olyan nyíltan, olyan gyűlölettel és undorral, mint amivel a polgármester illeti a „rémisztő képződményt”, még tán a milliárdos világrontók sem képesek megszólalni. Nos, Niedermüller vállalta. Mint az új, világuralomra törő, a nyílt társadalmat hirdető politikai hatalom eklatáns képviselője, kimondta őszintén, hogy ki a fő ellenségük. Igaz, némi értelmezési gondjaim azért vannak. Mert mi a helyzet az ellenségképben azokkal, akiknek a bőrszíne mondjuk fekete vagy sárga, de heteroszexuálisok, és keresztények? Van belőlük is pár száz millió a világon. Vagy hogy minősülnek azok a homoszexuálisok, akik mellesleg fehérek és keresztények? Ez a konstelláció sem kizárt. Együttes feltétel a három jellemző? Bangóné legalább egyértelműen patkányozott. Hajaj, csak nem bicsaklott meg a liberálisan toleráns globalista gondolkodó eszmefuttatása? Vagy esetleg fajgyűlölő gondolatai lennének Péterünknek, amelyben a fehér a gyűlölendő rassz? Persze az internacionalizmus jegyében mindent lehet. Hisz náluk vannak azok a milliárdok, amelyekkel a gerinctelen, hazátlan politikusokat és civileket már rég felvásárolták. Ha nem lennék jogász, és nem ismerném azt a jogi nyűglődést, amit a magyar jogalkotók és az Alkotmánybíróság folytatott éveken keresztül az úgynevezett gyűlöletbeszéd meghatározhatósága terén, miközben a gyűlöletkeltést a súlyok és ellensúlyok cipelésével a vélemény- és gondolatszabadság határmezsgyéjén lökdösték, boldogan elfogadnám a Wikipédia meghatározását: „a gyűlöletbeszéd olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport megalázása, megfélemlítése”. És példaként mellé tenném Niedermüller rasszista mondatait.

Fehér, keresztény, heteroszexuális nőként most már csak kérdéseim vannak a Niedermüllerhez hasonszőrűek vagy alaposan félrevezetettek által hatalomra juttatott néprajzkutatóhoz. Hol lesz a gettónk? Mi lesz a kötelezően viselendő jelünk? Ha lehetne, én ragaszkodnék a jól bevált kereszthez. Egyébként, mint tanult etnográfus, milyen tudományos kutatások alapján jutott el zseniális következtetéseihez? Nehéz volt meggyőzni a milliárdos „sugar daddyt” (így nevezi Sorost sok agymosott fiatal) goebbelsi magasságokba emelkedő tudományos megállapítása alaposságáról, vagy nem kellett magyarázkodnia, mert már az unióban is egy húron pendültek? De azért megkérdezném azt is, hogy nem szégyelli magát Niedermüller, de végtelenül, és nem akar eltakarodni a közéletből?

De minek kérdezzem? Tudom a választ. Nem. Persze, hogy nem, mint ahogy nem mond le a százmilliós botrányhős kispesti képviselő, Lackner Csaba sem. És persze hogy nem mond le Niedermüller sem, amikor végre kezd beérni a terv. Többfrontos a támadás. Soros 2019 telén írta a következő sorokat: „Forradalmi időkben élünk, amikor a lehetőségek tárháza nagyobb a szokásosnál, és a lehetséges kimenetelek is bizonytalanabbak, mint a normális időkben. Csak a meggyőződéseinkre hagyatkozhatunk.

Elkötelezett vagyok a nyílt társadalmak céljai iránt, akár győznek, akár elbuknak.” És nem hátborzongató, hogy pont most, a holokauszt-emléknap környékén történik az egészpályás letámadás, amikor semmi más nem lenne fontos, csak a megbékélés és a szeretetteljes egymásra figyelés, hogy soha többé ne lehessen listázás, fajgyűlölet, emberi mivoltunkból való tömeges kifordulás? Mégis – vagy talán ezért – Soros pont most hirdette meg a világot behálózó egyetemi rendszere kiépítését, Alexander Soros pont most üzent a gyöngyöspatai romáknak, hogy felhasználva politikai és polgári mozgásterüket most érhetik el, hogy harcoljanak jogaikért. És öt év után pont most próbálják meg a jogellenes bevándorlók csoportosan áttörni a magyar határt, és Niedermüller is pont most mondta el a végső igazságot a fehér keresztények rémisztő képződményéről, és Gyurcsányné is pont most szervezett – már megint – hazáját lejárató akciót az Európai Parlamentben.

Úgy tűnik, ezek az események szervesen összefüggenek, de számomra a polgármester nyilatkozata után ez már nem is fikció, hanem tény.

Hadd idézzek Soros György 2003-as, a Fortune magazinnak adott interjújából: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.”

Soros két funkcióban hisz: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában. Számomra egyértelmű, hogy az ő életében a manipuláció játssza a főszerepet. Ez azt jelenti, hogy a több ezer éves, Isten adta természeti törvényekkel szembe kell fordulni, manipulálni kell az embereket, a társadalmakat, ha kell, akkor az egész világot, a saját, jól felfogott érdekének megfelelően. Soros szerint egyébként nincs végső igazság, így azok az ideológiák, amelyek mégis erre az elvre hivatkoznak, mint a kommunizmus és a nácizmus, kizárólag erőszakkal valósíthatók meg. És úgy tűnik, a globalizmus, a nyitott társadalom is. Gyűlölettel, kirekesztéssel, megalázással, manipulálással és a fehér, keresztény, heteroszexuális, családbarát férfiak és nők mint rémisztő képződmények kiiktatásával. Főként ha ezek az emberek – Soros által is bevallottan – magyarok és lengyelek. Mert a keresztény rend ősellensége a nyitott társadalomnak. Azok a zárt társadalmak, amelyekben az egymásra utalt embereknek közös hitük, kultúrájuk, világnézetük, gyökerük van, vörös posztók Soros és ideológiai társai, így Niedermüller szemében. Mint ahogy azok voltak a kommunisták számára is.

Niedermüller elvtárs, azért még egy kérdést feltennék: most jön a „végső megoldás” a „rémisztő képződmény” teljes felszámolására? Csak csendben mondom önöknek, sokan vagyunk ám.

Ne felejtsük el, Hitler is így kezdhette. És folytathatta, mert hagyták neki.