Bezár a bazár?

Az európai népek lába alól fogy a talaj, importált telepesek hada szűkíti az eddig még homogénnek mondott társadalom életterét. Akaratán kívül 500 millió európai, néhány ország vezetőjének átgondolatlan döntése nyomán piaci tényezővé vált.

Kereskedelmi fogások bukkannak elő, úgy mint a „régi – cserélje újra” vagy az „egyet fizet – kettőt kap”. Merkel kancellár asszony vezérel az EU vezető brigadérosainak, akik élén Martin Schulz és Jean-Claude Juncker személyében földig hajló szolgák követik a háttérből egzisztenciájukat biztosító kenyéradó gazdájuk téves törekvéseit.

Halvány reményt jelent az uniós népek számára, hogy az EU 28 tagországának miniszterelnökeinek többsége saját bőrén érzi országa polgárainak fokozódó ellenállását és a kötelező befogadási kvóta bevezetésének elutasítását.

A világ békéjét egyre jobban fenyegeti a liberális mutánsok pénzhatalmasokra támaszkodó, csillapíthatatlan vágya az uralkodásra. Ugyanakkor Merkel téved, mert mint tudjuk, barátokat nem lehet pénzzel megvenni, legfeljebb ideig-óráig tehetők üzlettárssá.

A törökök birodalmi vágyukat a történelem során soha nem titkolták. Szétterülő régiós szinten ma is erre törekednek. Az uniós adófizetők kizsarolt „segélye” Európa külső határainak védelméért ravasz üzleti fogás, arról már ne is beszéljünk, hogy mit jelentene a törökök általános vízummentessége.

A történelem tanulságait jó lenne elfogadni. Erdély vagy Örményország sem tudta a „Porta” egyre fokozódó pénzéhségét csillapítani. Az erőszak és a gyarmati lét így 200 évig konzerválódott. Az az európai gondolat, hogy adjuk meg, ami a szultáné, zátonyra futott.

A keleti iszlám népek a bazári kereskedés nagymesterei. Ismerjük el, hogy ebben a műfajban jobbak, mint az európaiak.

Az Unió büdzséjéből feléjük nyújtott támogatás elhibázottnak tűnik, elképzelhető, hogy ellenőrizhetetlen zsebekbe vándorol. Erősítené az embercsempészek és az esetleges állami korrupció hosszú távú összefonódását.

Az uniós országok adóforintjait sokkal inkább a NATO felé kellene irányítani, megkövetelve a Szövetség kötelezettségét, Európa határainak védelmét.

Tudjuk, hogy Törökország a NATO parancsnoksága alatt nem kerülhetné meg feladatát.
Törökország, mint Szíriával szomszédos ország, köteles az ENSZ előírásai szerint a menekültek befogadására. Jól látjuk azt is, hogy a törökök „okosan” kihasználják az arab tavasz káoszát, és ezzel egy időben az embercsempészek tevékenysége fölött szemet hunyva Görögországra szabadítják a migránsokat.

Az eredmény: virágzik a bazári biznisz.

Remélhetőleg az ismét tanácskozó tagállamok miniszterelnökei eljutnak odáig, hogy a legjobb megoldás, ha bezár a bazár!

A nemzetállamok szuverenitása, kiemelten a szubszidiaritás, mint a demokrácia sziklája, tiszteletben tartandó. A tagországokban a népvándorlás kérdéséről, a kötelező kvótáról megkerülhetetlenül népszavazást kell kiírni, vagy széleskörű népi konzultációhoz kell, hogy forduljanak az államok vezetői, hiszen csak így kaphatnak világos és erős támaszt polgáraiktól.

A CÖF-CÖKA ezért megismétli a tavaly ősszel megírt, 28 tagállam miniszterelnökeinek továbbított kérését, hogy hallgassák meg polgáraikat, és legyenek tekintettel a többség akaratára.

Az ember, illetve munkaerő kereskedelemmel foglalkozó országok lehetősége Törökországgal kétoldalú szerződéssel biztosítani gazdasági elképzeléseiket, hiszen ők is szuverén államok.

A V4-ek és a nyugat-balkáni országok majd félévszázados szovjet gyarmatosítás után és a balkáni véres háborúkat követően szeretnék nyugodtan megélni a rövid ideje kiharcolt szabadságukat.

Az iszlám-török áfium ellen való orvosság receptje 1661-től olvasható Zrínyi Miklós tollából megírtak alapján – tanulmányozása egyre jobban esedékes.

Csizmadia László

 

 

 

 

Szerző
Csizmadia László
CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!