Tényleg zavaró lehet, hogy a CÖF már négy éve ugyanazt mondja. A Gyurcsány–Bajnai-féle „civil koncepció” viszont – hogy finoman szóljunk – önmaga ellentétébe fordult. Amikor kétszázezer civil követelt előre hozott választásokat Gyurcsány bukása után, és tömegek tiltakoztak Bajnai kormányfői kinevezése ellen, Bajnai úr és főnöke, Gyurcsány Ferenc egymás szavába vágva ismételgette a „tüntessenek, majd hazamennek” – „a politikának a parlamentben a helye”, „csak a csőcselék viszi az utcára” típusú mondatokat. Ugye, emlékszünk?
És most – láss csodát! Bajnai az utcán szervezkedve óhajt visszatérni a politikába. Már nem csőcselék, hanem a „nép hangja”? Vajon mi változott?
De maradjunk a tárgynál! Bajnai úr friss utcai tapasztalatai alapján kénytelen belátni, hogy ez nem olyan egyszerű. Kétperces civil csapata jött, látott – és harcképtelenné vált. Világos – csapott a homlokára Bajnai úr –, párt kell ide és erős tárgyalási pozíció!
Így hát – néhány hónapos „civil” szervezkedés után – világgá kürtölte, hogy pártot alakít, állítólag kényszerből. Vajon ki kényszeríti? A hatalomvágy? A bizonyítási kényszer? Vagy szimpla gyakorlati szempontok? Való igaz: ahhoz, hogy az MSZP partnernek tekintse, el kell indulnia a kampányban, és pártként kell pályáznia a hatalomra.
Természetesen Gyurcsány úr, a megbízható barát és szövetséges is főszerepet kap majd az előadásban. Egyelőre a nézőtéren ül, s néha bedob egy sörösüveget, úgyhogy biztosak lehetünk benne: eszében sincs lekésni a csatlakozást.
A prológus valószínűleg az lesz, hogy bizonyos közvélemény-kutatók jó pénzért felsrófolják a Bajnai-párt értékét. Ez megalapozhatja az eredményes tárgyalást az MSZP-vel. Lehet, hogy megint együtt kell majd énekelni az Internacionálét, de ez bőven belefér. Akár fele-fele arányban is juthat a tányérba a gulyáslevesből. Rendkívül fontos ez a megélhetési párttagoknak, bár a két párt szövetségben sem lesz erősebb, mint a levitézlett MSZP–SZDSZ-koalíció volt együtt 2010-ben. A Ron Werber-i receptúra valószínűleg ősz tájára írja elő a nyilvános egymás nyakába borulást.
De az MSZP jó öreg obsitosai sem kétéves nyeretlenek. Hiába mondja Ron Werber és Mesterházy Attila, hogy lábbal lehet megnyerni a választásokat, ők tudják, hogy egy kis szürkeállomány sem ártana. A kezdő fiatalok előre remegnek az MSZP-ben, hogy ha létrejön a pártszövetség, visszatér Gyurcsány is, aki megint úgy fogja mozgatni kegyeltjét, Bajnai Gordont, mint egy marionett-figurát, és akkor nekik megint annyi. Előre kódolva a feketeleves, ismét együtt vannak azok, akik 2002-től 2010-ig megfontoltan, nagy szakértelemmel és következetességgel tették tönkre az országot.
Bajnai színpadra lépése egy történelmi párhuzamot is felidéz. Honnan ismerős ez „az emberek kiábrándultak a pártokból” szöveg? Annak idején egy Hitler nevű náci vezér úgy jutott hatalomra, hogy folyamatosan ezt szajkózta. Az álcivil nyitány a párttá alakulás bejelentése előtt hasonló asszociációkat kelt, hiszen Bajnai úr is a pártok ostorozásával kezdte. Persze van különbség, ő már Thomas Mannra is hivatkozhatott, amikor kijelentette, hogy a pártpolitika erkölcstelen, és – akár annak idején a németekhez – a magyarokhoz nem illő tevékenység. Egyben mint mindenható szakértő megígéri, hogy elrendezi Magyarország bajait. Vajon hogyan? Úgy, ahogy most éppen pártot alapít. Az egyetlent, amely nem erkölcstelen, és amely szerinte alkalmas lesz a kormányzás nagy feladatára. Lesz köztársaság – persze az oligarcháké. Ha az emberek beveszik a lejárt szavatosságú politikusok demagóg trükkjeit, jön, ami volt: a klándemokrácia.
Újabb hitelek felvétele uzsorakamatok mellett, a külföldi bankok megerősítése, a pénzszivattyúk visszaállítása a korábbi fordulatszámra, a már-már kikapaszkodni látszó ország kíméletlen visszalökése az adósrabszolgaságba.
Közben a Gyurcsány–Bajnai duó újra lejthetné örömtáncát, amelyhez az IMF és az EU pénzügyi körei adnák a talpalávalót. Persze a dínomdánom költségeit és a szereplők gazdagodását az ország lakosai viselnék, ugyanúgy, ahogy eddig.
Reméljük, 2014 egyértelmű választ ad a hasonló kísérletekre. Mi nem akarunk külföldre menni, menjenek azok, akiket a hatalomvágyon és a pénzen kívül semmi nem köt ehhez az országhoz. A világ nagy, szabászatot nyitni másutt is lehet. Például Brüsszelben, a Szocliberális mellett. Úgy tudom, van ott egy kiadó üzlethelyiség.
Csizmadia László
Forrás: Magyar Hírlap 2013. január 19., szombat
