Még mielőtt a cím olvastán mérhetetlen felháborodása következtében elkékülne a „kedves olvasó”, tegyük hozzá, hogy ez az Európára jellemző, mai állapot. Vagyis az Iszlám híveinek milliós (okosok szerint már most több mint 25 milliós) jelenlegi tömege Európában létrehozta a legvirulensebb vallási közösséget, amely már évtizedek óta itt él. – Már amennyiben – mindenesetre az oktondi európai szemében – az Iszlám hívei egy vallásnak a tagjai, és egy irányba húznak.
De azért még a legapolitikusabb európai is hallott már a síiták és szunniták közti „nézetkülönbségekről”, amelyek következtében már többször mindketten erőteljesen törekedtek a másik fél (vagy felfogás) teljes kiirtására, egy „vallási nagytakarításra”.
Napjainkban éppen az Iszlám Állam vagy ISI nevű erőszak-szervezet végez ilyen irányú nagytakarítást a mohamedánok között, s fűszerezi meg időnként egy-egy „kisebb” vérfürdővel a karmai közé került keresztények között. Vérszomjas népség az Iszlám eme közössége erős vonzódással a teatralitás iránt. Gyakori bizonyítékai ennek a meg-megjelenő videók nyilvános lefejezésekről, tömeges kivégzésekről. – Hadd borzadjunk már el mi, többiek – úgy Istenigazából! – És féljünk tőle természetesen.
Közben a már itt lévő, huszonöt millió szépen beterítette a kontinens (nyugati) jóléti országainak többségét, hiszen oda, korábbi gyarmati polgárok lévén teljesen jogosan „vonultak be”, míg volt uraik átadták (volt) országaikat, a gyarmatokat, a feltörekvő, új, bennszülött „elitnek”.
S ez az elit elkezdett európai köntösbe bújtatott „törvényességgel” uralkodni demokratikus módon, de a saját tradíciói és felfogása szerint. Igenám, de ez a „demokrácia” eddig még közel sem sikeredett olyan békésre és fejlődő képesre, mint a fehér gyarmatosítók korábbi világa – amely a territórium megszerzése után békés uralkodásra, és „csendes gazdasági üzletfolyamatok” működésére rendezkedett be.
A fehérek uralkodtak, a bennszülöttek meg szolgáltak.
Egy-egy ügyesebbje pedig akár a gyarmatot működtető adminisztrációba is „belenőtt”. Kézenfekvő volt a „béke” érdekében, hogy kiegyezzen a „fehér uralom” az addig is meghatározó uralommal, vagyis a törzsfőnökök és varázslók alkotta „arisztokráciával”, amely előszeretettel küldte csemetéit a „fehérek főiskoláiba” remélve, hogy kifürkészik a „fehér urak titkát”. Ennek a „kasztnak” meg „jól jött” a fehérek biztosította nyugalom, amely konzerválta a saját, törzsi uralmukat is! Most, a függetlenség „kitörése” után illetve következtében, a törzsi szokások és rendszerek fennmaradtak ugyan, de az egyéni érdekek határozták meg továbbra is, hogy mit lehet, és mit nem.
Viszont a visszavonult „fehér, nyugati uralom” véleménygyártói: újságírók, „szép-lelkek”, liberális-anarchisták elhintették azt a tévhitet, hogy a szabadság mindenkit megillet! S ez biztossá tette a bizonytalanságot, hiszen voltak „vállalkozó szellemű” törzstagok, akik a nemzeti egységről prédikálva igyekeztek a törzsek feletti hatalmat a maguk számára megszerezni a színes „arisztokrácia” nem-tetszése ellenére.
Ez elől a bizonytalanság és káosz elől emigráltak igen sokan az „anyaországba” és a többi, európai államba, hála az időközben létrejött „Európa Uniónak”, ahol a fejlődő gazdaság jó megélhetést biztosított. De a jólét még messze nem jelentette azt az elfogadást, amelyről minden jót-akaró liberális prédikál, mert a bevándorló „mássága” más szokásokat, tradíciókat – sőt belső törvényeket hozott magával. És ők sem igen törekedtek „elvegyülni” az európai bennszülöttek között, asszimilálódva, felszívódva a fehér társadalomban. A vallási törvények hatásáról most nem is beszélve!
Ez nem ment még a két-három Európában született generáció ellenére sem! Látjuk mára ennek siralmas „eredményeit” minden európai nagyvárosban a bevándorlók által megszállt, belakott negyedekben. Ugyanis a „gettóban” felcseperedett fiatalság megtanulta a „bennszülöttek nyelvét”,
015X.142. – 01.09. -2. Is-Slum.
P.2./2.
megismerte a helyi, európai szokásokat. – Ezek joggal felháborították, és ellenük nap-mint nap vehemensen harcolt minden, „otthonról hozott” vagy később importált imám. Ők minden áron a régi, vallási előírások és törvények, szokások betartását követelték meg híveiktől, akik hajlottak is erre. A hívek apraja-nagyja a látottakon naponta felháborodva „határolódott el” az őket körülvevő társadalomtól – lássuk be – ennek a társadalomnak felháborítóan szabados szokásaitól és hedonista életvitelétől.
Az imámok és az idősebb generáció tagjai, szülők, rokonok követelték a régi előírások betartását.
A környezet pedig: az iskola, a sajtó, a média ontotta magából ENNEK HOMLOKEGYENEST AZ ELLENKEZŐJÉT.
A keresztényi világnak titulált materializmus és liberál-anarchista „szószólói” mindent megtettek ennek, a moszlimok számára amúgy sem elviselhető „keresztényi” társadalomnak a lejáratására.
Ruházkodási, viselkedési és szexuális tabuk teljes ledöntése mellett ágálva támadták a „beköltözött kisebbség” minden szokását, kifigurázták a kisebbség legszentebb szimbólumait (lásd például a Mohammed karikatúrákat) csupán azért, mert számukra ezt a „szólás-, vagy sajtószabadság” sajátos értelmezésük alapján megengedte nekik. A többiek meg hallgattak!
Meleg házasságok, LMBT szabadság, buzi-, és leszbikus fesztiválok minden fővárosban, évente akár többször is, a velük járó humán és egyéb hulladék mellett nem voltak éppen „ösztönző hatásúak” a bennszülöttek életvitelének átvételére, másolására.
Az ilyen hétköznapok mellé napi élménnyé vált a keresztény vallás teljes eltűnése, láthatatlanná válása, és a templomok (eddig részleges) kiüresedése.
S ezt az imámok ki is használták. Mára már több Nyugat-Európai országban ajánlották fel az üresen álló keresztény templomok megvásárlását is – ami nem mindenütt találkozott egyértelmű visszautasítással. (Franciaországban viszont – a hírek szerint – már több polgármester látott „jó üzletet” ebben az ajánlatban.
A „nagy szociális központ” – Nyugat-Európa ellenállhatatlan vonzerővel bírt, és bír mind a mai napig a „színes világ” nyomorgó millióira, akik – ilyen vagy olyan (külső) késztetés hatására – kissé késve indultak el ugyan, de elindultak száz ezerszámra ebbe a „szociális otthonba” való beköltözésre.
Így most éljük át a Nagy Isz-slum születésével járó vajúdást.
A slum angol szó, kiejtése: szlam, (amit valamilyen érthetetlen okból, pesti, belvárosi tájszólással SZLÖMNEK kell kiejteni a magyar média szerint. Biztosan igazuk is van. Mint mindig, csak ezt az angolok vagy egyéb anyanyelvi szinten angolul beszélők még nem tudják…)
Eredeti jelentése nyomornegyed, szemetes környék, lepukkant városrész. Most ezt az ide vezető „fejlődést”, a szlamos gettók tömegét választja Európa számára az EU-t vezérlő Bizottság, az EU-tanács, az Európa Parlament, és jónéhány nyugat-európai ország befolyásos politikusa – mit sem törődve az európai polgárok véleményével, biztonságérzetével, amikor milliós tömegek zúdulnak be hozzánk a déli határokon mindenütt.
És a jövő jövőre csak rosszabb lesz. Még több betolakodó fog Európába özönleni – jelzi a Frontex (az EU határvédelmi szervezete) és az összes biztonsági szakértő egyhangúlag és egyhangúan. Monoton zsolozsma, s az is marad, ha mi csak hallgatjuk – és nem teszünk semmit!
2015. Szeptember 3.
H.Sz.
