Lemondott a Köztársasági Elnök! Lemondott az a Novák Katalin, akit sokan tiszteltünk és szerettünk.
Tiszteljük, mert példás családi életet él, aki elsősorban családanyának tartja magát.
Aki családjára, a fiaira a legbüszkébb, aki a hit erejével kormányozza családja életét. Tiszteljük a gyermekkorban gyökerező intellektusáért, hazája iránti szeretetéért, hűségéért, elköteleződéséért. Tiszteljük akaratáért, amellyel két diplomát szerzett, 3 idegen nyelven tárgyalási-, 1 nyelven pedig társalgási szinten beszél szinten.
Szeretjük közvetlenségéért, egyszerű – fellengzéstől mentes – gesztusaiért, tiszteletet sugárzó megatartásáért.
Elismerjük a közért, az országért végzett munkáját. Az általa megteremtett családtámogatási rendszer a nemzeti oldalt reprezentáló FIDESZ-KDNP politikájának egyik alappillére.
Lemondott, mert hibázott. Hibázott mint jogász, hibázott mint közméltóság és hibázott, mint ember. Hibázott, mint anya! Hibázott, mert a közméltóságok között még elsőként is, a neveltetéséből fakadó, elfogadó tisztelet dominálhatott benne a mentora iránt.
Aki nem mellesleg lelkipásztor(a) is!!
De nem hibázott, amikor tévedését belátva, tántoríthatatlanul lemondott. És ezért a határozott és gyors lépéséért továbbra is tisztelhetjük. Neki, mint reformátusnak nem kell gyónni. Azonban, megtette most az ország nyilvánossága előtt, bocsánatot kérve az áldozatoktól és tőlünk, állampolgároktól. (Annak idején Dr. Csukás Zoltánnal élvezetes vitát folytatunk a véleményemről, mely szerint túlzóan liberálissá teszi a protestáns híveket a bűnök iránt, hogy a nem kell gyónniuk. Zoltán azzal érvelt, hogy Ők a teljes közösség előtt bánják meg bűneiket. Elismerte, hogy mi, katolikusok ilyen formában is gyónunk, de a személyes gyónás sokkal visszatartóbb erő a bűnbeeséssel szemben).
Az utóbbi időben egyre többször hallhattuk a Július Caesartól (nem Kósáné Kovács Magdától) származó szállóigét, mely szerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. A körleveleimben már vagy kétszer leírtam, mind az ellenzéki, mind a kormánypártok figyelmébe ajánlva, ennek keresztényi változatát: nem elég tisztességesnek látszani, de annak is kell lenni! A Köztársasági Elnök Asszony most ez utóbbi szerint cselekedett. Bárcsak ne kellett volna meghoznia ezt a döntését!!
A mentor cselekedetére nincs mentség. A zsinat lelkészi elnökségéről való lemondás egy újabb csalárd lépés. Hiszen ezzel csak hivatalt veszített. De hogyan számol el a püspökhöz méltatlan befolyásolással? Hogyan várhat el tiszteletet a hívőktől? Egyáltalán, a lelkiismeretétől?
Varga Judit lépése is megsüvegelendő. Nem javasolta, majd jóváhagyta a kegyelmi kérvényt, nem ismervén a Köztársasági Elnök érveit. Az eljárási rendbe ez is belefér. Most, az erkölcsi számonkérésnél viszont levonta a konzekvenciákat. Lemondott nagyívű karrierről, amely az Ő és fiai jövője szempontjából nem közömbös. Becsüljük érte.
Valójában a „lemondási ügy” ennyi, az alkotmánymódosítási kezdeményezés talán túl korai volt. Azonban az „ügynek”, mai világunkban – természetesen – vannak mellékszálai, amelyek immáron fő szálakká léptek elő.
A volt férj. Egyáltalán nem becsülöm a volt férjet. A saját fészek az saját fészek. Ezt általában jobb intellektussal bíró emberek tudják. Ő élvezte ennek a nómenklatúrának minden, számára lehetséges előnyét. Vagy a saját jogán, vagy a volt felesége révén. Ha, a saját jogán, akkor le kell mondani róla önként, emennyiben nem tetszik a közeg működése. Ezt minden egyszerű állampolgár így csinálja. Ha nem tetszenek a munkahelyi körülmények, ha komisz a főnök, netán a munkaköri leírásban nem rögzített túlmunka is elvárattatik, nos ekkor az egyszerű állampolgár veszi a kalapját és keres egy másik
munkahelyet. Hacsak, nem akkora a fizetése, amekkora. Mert bizonyos emberek még a megaláztatást is vállalják, hiszen: van az a pénz…. Ha viszont a feleség révén élvezhette a megkülönböztetett figyelmet, akkor pedig, ha úriember, csendben távozik, mert úriember nem ugrik a pocsolyába, hogy a volt feleségét (vagy bárkit) besározza.
Hiszen ez, Bayer Zsolt stílusában: gazemberség.
Az ellenzékre semmit sem szoktam mondani, hiszen minősítik önmagukat. Nos, most kilépek ebből a gyakorlatból. Ezek a kiképzett tüntetők most alfelükké silányították a szájukat. Hiszen eddig élharcosai voltak a gender elméletnek, az LMBTQ ideológiának, ezek gyakorlati megvalósításának: a pedofil bűncselekményeket pártfogolták. Eddig tollba mondták az az Európai Parlament Magyarországot elutasító határozatait, félreértelmezve a gyermekvédelmi törvényt, nem utolsó sorban, ellene szavazva. Ezek, akik a társadalom számára még értéket nem teremtettek, ezek most végrehajtják a parancsaikat azoknak, akik kivártak és most nyilvánosságra hozták ezt a kegyelmi ügyet.
Közel az EP-választás, a jobb eredményükért ügyet kreáltak, és már zajlik is az utcai felforgatás, nekik semmi sem drága. Újra tüntethetnek. Sajnos, most van is benne valami. Vélhetőleg a képzésük során nekik is elmondták, ha nem is így: nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni!!!
Azt gondolom, a kormányzó pártok alapelvként kezelik ezt az egyszerű állampolgári elvárást! Hiszen mi, a rájuk szavazók ezt várjuk el tőlük! Hallom, a református egyház meghirdette a megújulást. A kormányzó pártoknak nem kell látványosan fogadkozni, elegendő belekezdeni a gyomlálásba

Miskolc, 2024. február 16.

Dr. Lengyel Attila