Vajon mit érezhet egy áldozat vagy családtag ezen a napon?
A nemzeti média évek óta beszámol arról, hogy mennyit szenvedtek az áldozatok. A világháború bűneinek többszörösét elkövetők, a kommunizmus bűneit létrehozók pedig semmilyen személyes felelősségre vonásban nem részesültek.
Talán ez lehet a mai baloldal igazi ereje, ez lehet a reklámja, hogy bármi történt vagy történik napjainkban is, a szervezett háttérhatalom kisegíti ügynökeit.
Lásd: A mai amerikai tüntetők pusztításai vagy a gazdasági bűnözők felmentései.
Egy mai fiatal, aki belenő ebbe az irányított moralitásba, vajon mit tesz?
A többség oda akar tartozni, amelyik oldal kényelmesebb életet kínál. Az a fajta büntetlenség, amit a történelmi baloldal a francia forradalom óta felmutat, nagy csábító erő. Pl.: A Momentum párt is idegen adományokból létrejőve politizált, majd bejutva a Parlamentbe már az adófizető nemzet pénzén politizálhat a nemzet ellen. Sajnos, ez a gyakorlat.
Mit tehetünk? Hiszen a jelenlegi önkormányzati választások eredményeként is láthatjuk az utolsó 16 hónap pusztításait. Az 1919 utáni „moszkoviták” unokái és az ő holdudvaruk különböző pártnevek alatt futó személyi állománya teszi ezt, nap mint nap gátlástalanul.
Ezt a kiszolgáltatottságot legalább próbáljuk meg mérsékelni. Történelmi jogi emlékeink és a jó érzésű moralitásunk eszünkbe juttatja az ellenállási jogot, amely mindig biztosítéka volt a nemzet érdekérvényesítésének. A magyarság önbecsülésének. Ha ez a szándék a mai kornak megfelelően visszatérne valamilyen formában, biztosítva lenne a népérdek, a képviseleti esküjük ellen működő önkényuralmi hatalom ellen.
Állampolgári gondosságból adódó naivnak tűnő ötletem: Mivel az önkormányzati és a politikai választások ideje eltérő, ezen időben nem lenne terhelő és költséges, hogy a megválasztott egy újraválasztáson méresse meg magát, ha a megválasztásával egyenlő mennyiségű aláírás érkezik ellene a választóitól. Kell valamilyen eszköz a mindenkori minőség biztosításához.
Foltán László